A Szeretők előző évadából:
-------------------
----
Savi:Messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is.
Samantha:Soha többé még egy szót sem váltok velük. Ígérem.
----
(Savi közelebb sétál az ajtóhoz majd bekukkant a nyíláson, de amit lát attól kitágulnak a pupillái. A konyhában Samantha ül a mosogató gép tetején miközben Richard kényeszteti őt)
Richard:Mosogatógépen se basztalak még meg!
Samantha:Ah, igen! Ez az!
----
Vanessa:Eric el akarja adni a házat és szeretné, ha minél előbb kiköltöznél.
(Savi fiatal ráncai, amelyek arcára most kiültek, megfeszülnek az elrettentő hírtől)
Savi:Hogy mi?
Vanessa:Amikor elindultam azt reméltem, hogy emlékezünk az együtt eltöltött boldog pillanatokra, mint azokban a vidám, családi filmekben.
(Savi egy másodpercre elmosolyodik majd összeszorítja ajkait, aztán nyel egyet és mélyen az anyja szemébe néz)
Savi:Nekünk soha nem voltak boldog pillanataink.
----
Derek:Át kell kutatnunk a helyiséget. Engedélyünk van rá.
(A férfi felmutat egy lapot Karen-nek, aki azonnal odarohan majd kitépi azt a nyomozó kezéből, hogy végigfussa miközben a tisztek már elkezdenek kutakodni Karen holmijai között.)
----
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Jonathan:Szabad vagyok. És csak téged akarlak. Eddig is csak téged akartalak. Épp ezért mondtam le mindenről. Miattad!
Pollonia:Nem értelek.
----
Savi:Jelen orvosi közlemény... blablabla... a vizsgálatok eredményei a szervezetében 99,8%-ban találtak nyomot a HIV vírusnak, ami azt jelenti, hogy ön vírussal fertőződö...
(Savi tovább olvassa magában az orvosi papírt)
Savi:Ezt nem hiszem el.
----
Savi:Marco állj meg! Most már úgyis mindegy a rendőrség itt van a nyomunkban! Nincs hová menekülj!
Marco:Előbb döglök meg, minthogy feladjam magam! Soha!
Marco:Á! Bassza meg!
Savi:Neeeeee!
(A rendőrautó befaral Marco-ék kocsija elé; Savi és Marco pedig frontálisan beleütköznek a mozgó jármű hátuljába. Mindeközben egy lövés is eldördül. Marco-ék kocsija az ütközést követően hatalmasat durran, s a szélvédőre belülről az egész ablaküveget beterítő mennyiségű vér fröccsen.)
-----------------------------------------------
3 hónappal később
---------------------------------
A városi temető bejárata mellett leparkol egy kocsi, amelyből Hilda száll ki. Fekete csipkés ing, fekete szoknya és fekete napszemüveg van rajta. Kezében két csokor virág. Fekete körömcipőjével megindul a temető felé.
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Karen:Akkor talán mesélhetnél a balesetről. Az egészről. Előről.
(Karen a házának nappalijában ül. Szemben vele, páciense helyezkedik el, egy kényelmes fotelben, keresztbe tett lábakkal)
(Savi erősen gesztikulál a fotelben ülve)
Savi:Még mindig nem tudom elhinni, hogy át kellett élnem azt a borzalmat. Most már átérzem, hogy mit élt át Hilda amikor az az őrült megkötözte őt.
Karen:Hogy kezdődött az egész?
Savi:Most újra meséljem el?
Karen.Ha szeretnéd. Csak akkor kell.
(Savi nagy levegőt vesz majd kifújja azt)
Savi.Az egész azzal kezdődött, hogy átmentem Mariella lakására.
Karen:Miért mentél el Mariella lakására?
Savi:Fogalmam sincs, hogy körülnézzek hátha találok valamit. Már nem értem, hogy miért kellett odamennem.
Karen:És mi történt azután?
Savi:Felmentem Mariella szobájába és aztán találtam..
(Savi hirtelen felkapja a tekintetét Karen-re, akinek pupillái azonnal kitágulnak, mert Savi hirtelen megakad és nem folytatja a mondandóját)
(Savi végül kontrázik és tovább mesél)
Savi:Egyedül találtam magam a szobában.
Karen:Értem.
Savi:Aztán betoppant Marco és kényszerített, hogy menjek vele. Beszálltunk a kocsiba; közben a rendőrök lefülelték a mi kocsinkat, mert Marco gyorsan hajtott és ahogy az orrommal éreztem még ivott is. Aztán hosszú autósüldözés után végül több rendőrautó került elénk mire Marco belement az egyikbe, aztán csak azt hallottam, hogy eldördül egy pisztolylövés és hirtelen minden elsötétedett.
Karen:És ami utána történt abból mire emlékszel?
Savi:Csak a kórházi ágyra. Egy éjszakán át bent tartottak megfigyelésre és ennyi. Még az a szerencse, hogy nem esett semmi komoly bajon. Azon kívül, hogy egyszerűen még mindig képtelen vagyok feldolgozni ezt az egészet.
Karen:Biztos, hogy ez minden?
(Savi meglepetten kapja fel a fejét)
Karen:Mindent elmondtál?
Savi:Ezt meg hogy érted?
Karen:Úgy értem, hogy biztos ez minden, ami nem hagy téged aludni most már lassan fél éve?
(Savi egy pillanatra elharapja a szája szélét)
Savi:Igen.. igen ez az. Ez minden.
Karen:Rendben.
(Savi a combjára csap)
Savi:Egyébként meg köszönöm szépen, hogy időt fordítottál rám és, hogy segítesz könnyíteni a lelkemen.
Karen:Igazán nincs mit.
Savi:Olyan rossz, hogy így alakult ez az egész! Az egyetlen pozitív dolog, hogy sikerült egy lakást bérelnem. Nem a legjobb, de a szokásos panellakásokhoz képest elég tűrhető. És Eric-kel is sikeresen lezárult a ház eladása. Ezek után már csak egy olyan helyet kell találnom, ami tetszik, jól berendezett, barátságos, olcsó és még a munkahelyemhez is közel van.
(Karen elmosolyodik)
Karen:Nem kell mentegetőznöd. Tudom, hogy min mész keresztül.
Savi:Ja!
(Savi nagy levegőt vesz majd kifújja azt)
Karen:Eric-kel beszéltél azóta?
Savi:Nem. Nem veszi fel a telefont. Nem jelenik meg személyesen sem. Fogalmam sincs, hogy hol lakik. Az utóbbi időben állítólag háromszor is költözött. És ott van még Barbara is, akivel lehet, hogy azóta már össze is házasodott. Te el tudod ezt képzelni?!
Karen:Amikor az ember hirtelen változáson megy keresztül, sok minden elképzelhető az életében.
(Savi elgondolkodva néz, aztán témát vált)
Savi:És te? Hogy viseled az egészet?
Karen:Ahhoz képest, hogy lassan három hónapja nem praktizálhatok és holnap bíróságra megyek.. egész jól.
(Savi elszörnyedve morog)
Savi:Hm...
Savi:Úgy tűnik Zoltan tényleg nem állt le a hadjáratával, hogy tönkretegyen téged.
(Karen összeszorítja a száját)
Karen:Tudom, hogy nem tettem semmi olyat, ami miatt bajba kerülhetnék. Az, hogy viszonyom volt Zoltan-nal, a magánéletem része volt és nem tartozott a munkámhoz. Nem értem, hogy miért csinálja ezt. Valószínűleg egy pszichológiailag beteg ember, aki képtelen elfogadni a visszautasítást és csak szimplán bosszúálló.
Savi:Bármi is legyen, ez nem normális.. az már biztos.
Karen:Én egyáltalán nem félek. Büszkén vállalok mindent, akármi jöjjön is.
(Savi elmosolyodik majd feláll a fotelből)
Savi:Nekem most mennem kell.
(De mielőtt még Savi kiséltálhatna a szobából Karen odaszól hozzá)
Karen:Savi!
(Savi visszafordul, s megáll)
Savi:Igen?
Karen:Kérhetek tőled valamit?
Savi:Persze.
Karen:Értesíts engem kérlek, ha bármit megtudsz az ügyről.
Savi:Mindenképp.
(Savi bólint egyet majd kisétál a szobából)
....
---
.....l
(Savi letekeri a rádió hangerejét miközben félreáll a kocsijával az egyik járdaszegély melletti parkolóba. Előveszi a mobilját majd telefonálni kezd)
(Savi tárcsáz, s a vonal végén azonnal megszólal egy számára ismerős hang)
Savi:Szia Frank. Akkor hol találkozunk?
...
---
(Savi belép Hilda házába, átmegy a nappalin, a kanapére ledobja a ridiküljét, aztán átsétál a konyhába ahol már Hilda izgatottan várja őt és ugrálva hadonászik egy papírdarabbal)
Hilda:Ezt nem fogod elhinni!
(Savi meglepetten elmosolyodik miközben a hűtőhöz sétál)
Savi:Na, mi az?
Hilda:Felvettek!
Savi:Hogy micsoda?
(Savi óvatosan kivesz egy doboz narancslevet a hűtőből majd a pultra helyezi)
Hilda:A fősulira. Amit abba kellett hagynom, mert nem volt elég pénzem, hogy folytassam! Ezt nem hiszem el!
(Hilda újra és újra csak a papírt böngészi szemeivel)
Hilda:Ez annyira jó!
(átnyújtja a papírt Savi-nek)
Hilda:Nézd meg!
(Savi megragadja a lapot és olvasni kezdi)
Savi:Ez nagyszerű.. gratulálok.
(Savi megöleli Hildat, aki majd kiugrik a bőréből majd elővesz egy poharat a konyhaszekrényből és tölt magának a narancsléből)
Hilda:És.. ma este találkozom egy isteni szexi pasival, akit a konditeremben ismertem meg.
Savi:Ó, jaj.
(Savi sejtelmes hangnemre vált)
Hilda:Úgyhogy ne várj haza. Biztos, hogy csak holnap jövök. Ki tudja, hogy mikor. Attól függ, hogy meddig bírja elélvezés nélkül.
(Savi fancsali képet vág)
Savi:De remélem, hogy védekeztek.
Hilda:Hát persze, hogy védekezünk.
(Hilda felhúzza a pohár narancslevet)
Hilda...ha elég józanok leszünk hozzá.
(Hilda lecsapja az üres poharat a pultra mire Savi szemöldöke megemelkedik, Hilda pedig elköszön tőle és kisétál a konyhából)
(Savi nagy levegőt vesz, leteszi a papírt a pultra majd elharapja a szája szélét és eközben arra gondol, hogy hogyan mondja el Hilda-nak azt, amit Mariella-ról megtudott.)
........................
(Pollonia épp kávézójának pultját takarítja amikor sportos felszerelésben megjelenik Hilda, akinek izzadságcseppek szaladnak le a homlokáról. Hilda egy futópólóban és egy feszülős rövidnadrágban fut be a kávézóba, egészen a pultig)
(Hilda lihegve köszön Pollonia-nak)
Hilda:Szia! Szia!
Pollonia:Wow. Valaki lazára vette ezt a napot.
Hilda:Viccelsz?! Mióta tudom, hogy Marco a föld alatt rohad, azóta olyan vagyok, mint aki egy hatéves gyerek energiájával rendelkezik.
Pollonia:Na, de ennyire?
Hilda:Ennyire! Ma lefutottam négy kört a nagy csónakázó-tónál és még arra is volt erőm, hogy idáig is elfussak.
(Hilda rátámaszkodik a pultra, amit Pollonia törölget)
(A háttérben megjelenik Alexandra, aki a kávézó hátsó, konyhai részéből jön ki, kezében egy tálcával)
(Alexandra és Hilda tekintete összetalálkozik egy pillanatra amikor Alexandra elhalad a pult mögött)
Alexandra:Szia!
Hilda:Csáó!
Pollonia:És mi újság veled?
Hilda:Több minden is!
Pollonia:Na, mesélj.
Hilda:Felvettek a fősulira, istenien érzem magam és minden a legeslegnagyobb rendben van. Szinte tökéletes az életem.
(Pollonia elmosolyodik)
Pollonia:Ezt annyira jó hallani. A jó hangulatod most még engem is feldob.
Hilda:Akkor ma is érdemes volt felkelni.
Pollonia:Na igen, és te legalább nem kétséget közt fetrengtél az éjjel.
Hilda:Mert?
Pollonia:Jonathan miatt.
(Hilda izgatottan hajol Pollonia-hoz)
Hilda:Ó. Csak nem?
Pollonia:De!
Hilda:Mi történt?
Pollonia:Egy ideje üzeneteket kapok tőle. Persze csak azután, hogy pár hónappal ezelőtt bejött és elmondta, hogy elhagyta a feleségét és hogy csak engem akar.
(Hilda eltátja a száját)
Hilda:Húha!
Pollonia:Jó lenne vele.. de.. nem tudom.
Hilda:Most csak hülyéskedsz, ugye?! Jonathan egy szexisten! Kizárt, hogy kihagyhatsz egy ekkora partit.
(Pollonia és Hilda kéjencen összenéznek)
....
(Savi megáll egy gyönyörű kertes ház előtt kocsijával a padka szélén. A város másik végéig kellett elkocsikáznia, hogy találkozzon azzal, akivel már régóta felvette a kapcsolatot. A ház ápolt, rendezett. A kertet beterítő zöld füvön apró kerti törpék hevernek, s árnyékot vet rájuk néhány nagyra nőtt fenyőfa. Savi kiszáll a kocsiból és a kapuhoz sétál. Becsenget, s néhány pillanat múlva egy magas, cingár alkatú, de jóképű férfi sétál ki hozzá kesztyűben és orvosi maszkban)
Savi:Te vagy Frank?
Frank:Igen, én vagyok az.
Savi:Heló.
Frank:Gyere beljebb.
(Frank kinyitja a kertkaput majd beinvitálja Savi-t az udvarra, de néhány lépés után a ház felé vezető járdán egyszercsak megáll)
Frank:Örülök, hogy végre találkozunk. Elnézést kérek a kesztyűért és a maszkért. És azért is, hogy sajnos nem engedhetlek be a házamba. Nem kockáztathatom, hogy bármi is megfertőzzön. Az immunrendszerem egyébként is eléggé labilis, mióta tudom, hogy AIDS-es vagyok.
Savi:Semmi baj. Beszéltünk már róla telefonon.. nem lepődtem meg annyira, mint amennyire úgy tűnik.
(Savi mélyen a férfi szemébe néz)
Savi:Sajnálom.
Frank:Én is. De a leginkább azt, hogy bíztam Mariella-ban.
Savi:Tényleg nem tudtad, hogy meghalt?
Frank:Fogalmam sem volt róla. A legőszintébben mondom.Párszor még el is mentem hozzá, de soha nem volt otthon. Én pedig ténylegesen is azt hittem, hogy nem tartózkodik odahaza. Vagy elköltözött.. vagy csak előlem menekül.
(Savi nagy levegőt fúj ki, közben lehajtja a fejét)
Savi:Hogy történt? Hogy ismerkedtetek meg Mariella-val?
Frank:Egy klubban. Munka után mindig betértem a Ego-ba. Az egy nívós, kellemes, csendes kis hely ahol az ember megihat néhány italt esténként és nem kell félnie attól, hogy részegekkel találkozik. Ott ismertem meg Mariella-t. Kedves volt, kacér és persze már aznap este nála kötöttünk ki. Nem sokkal utána randevúzni kezdtünk. Aztán néhány hónappal később véletlen szerű időpontokban csak úgy rosszul lettem, összeestem, hánytam és egy csomó egészségügyi nyavaja kijött rajtam. Elmentem vérvételre és amikor megjöttek az eredmények.. én elsírtam magam. Kiderült, hogy AIDS-es vagyok. Amikor kiderült ez az egész, ő egyszerűen csak kidobott. Nem válaszolt a hívásaimra, megfenyegetett, hogy feljelent, ha újra keresem. Ott hagyott a semmi közepén, amikor a legjobban szükségem lett volna rá. És biztos vagyok benne, hogy Mariella adta át nekem a vírust.
(Savi az orvosi papírokra gondol, amiket Mariella ágya alatt talált, s közben rejtélyesen, de meglepve reagál)
Savi:Ezt most komolyan mondod?
Frank:A nyakamat tenném rá.
Savi:Nagyon sajnálom.
Frank:Tönkretette az életem. Nem is tudja, hogy mennyi szenvedést okozott nekem. Ezt akartam neki elmondani. Egyszerűen csak ki akartam tombolni magam. El akartam menni hozzá. Látni akartam, hogy lekiabáljam a fejét. Nekem azt hazudta, hogy egészséges, hogy nem kell védekeznünk, mert nincs semmi baja. Hogy ő nem olyan lány, mint a többiek akik mindenkivel csak úgy összefeküdnek.
(Savi nagy levegőt lök ki a száját s egy pillanatra majdnem elneveti magát, de gyorsan elkapja a fejét)
Savi:Na persze.
Frank:Elhittem neki.
Savi:De miért?
(Frank mélyen a nő szemébe néz és őszintén válaszol)
Frank:Mert szerettem.
...
(Savi a Frank-kel való beszélgetés után visszaül a kocsijába, aztán beköti megát, de mielőtt elindulna hirtelen nagy levegőt vesz, s a vissza-visszatérő régi emlékektől kikönnyezik a szeme. Nagy levegőt vesz majd ráhajtja fejét a kormányra és sírni kezd.)
--------------------------------------------
