Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is.
Samantha:Soha többé még egy szót sem váltok velük. Ígérem.
Samantha:Ó, már annyira vártam ezt a korrepetálást.
Richard:Már én is nagyon vártam, tanárnő!
(Samantha elkezdi lerángatni a ruhákat a fiúról miközben hevesen csókolóznak egymással)
----
Savi:Mi a francot keresel itt?
Natasha:Csak látogatóba jöttem.
Savi:Na persze. Ha te valamit csinálsz vagy valahova mész annak mindig nyomós oka van.
----
Clara:Te meg hova pakolsz?
Jonathan:Úgy döntöttem, hogy összecsomagolok és elmegyek innen. Elegem van belőled.
(Jonathan folytatja útját, már leért a folyosóra s megcélozta a bejárati ajtót. Végül aztán eléri azt, megmarkolja a kilincset, de Clara újra rákiált pár lépéssel mögötte állva)
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Savi:Eladom a házat.
Hilda:Hogyan?
Savi:Meggondoltam magam. Mégiscsak megválnék a háztól.
----
Pollonia:Azt hiszem, hogy láttam Marco-t.
(Savi és Karen teljesen elképednek)
Savi:Hogy micsoda?!
----
(Hilda és Savi épp Savi kocsijából szállnak ki Hilda háza előtt)
(Hilda behelyezi a kulcsot a zárba, elfordítja kétszer is majd kinyitja a bejárati ajtót. Az ajtó hangos nyikorgással tárul ki előttük s fedi fel a nappali tartalmát a lányok előtt, akik teljesen jéggé fagynak attól, amit a szobában látnak. Hilda nappalija fenekestül fel van forgatva. A televízió képernyője a földön fekszik, a különböző nippjei szerteszét a szőnyegen, a bútorok arrébb tolva, újságpapírok szanaszét a szobában, minden felborítva és áthelyezve)
Hilda:Itt meg mi a fene történt?
-------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------------
Gabriel tiszt:Elmesélné nekem hölgyem, hogy mi történt valójában?
(Egy ősz hajú, középmagas rendőrtiszt áll a ház bejárata előtt, kezében egy jegyzettömbbel miközben tekintete egyszer Hilda-ra, másszor pedig Savi-re)
(Hilda kissé unottan, de mégis felzaklatva válaszol)
Hilda:Már elmeséltem. Eljöttünk a barátnőmmel a lakásomra, ami szét volt verve. Ennyi. Száz százalék, hogy nem én forgattam fel így a holmijaimat. Ennyire nem vagyok amnéziás.
(Savi kissé félve, de beleszól a beszélgetésbe)
Savi:Az nem lehetséges, hogy Marco Verdad volt az, aki betört a házba? Az egyik barátnőnk a minap látni vélte őt.
(A tiszt szemei egy pillanatra kikerekednek, száját félrehúzza; hitetlenül reagál a kérdésre)
Gabriel:Marco Verdad? Nem hiszem. Az az elvetemült gyilkos mostanra már ki tudja, hogy merre lehet. Persze mi kiadtuk a nemzetközi körözést. Valószínűleg a gyilkosság után azonnal elmenekült a városból, hogy minél messzebbre szökhessen a hatóságok elől.
Hilda:De Pollonia látta.
(Gabriel szemöldöke felpattan egy pillanatra)
Gabriel:Kicsoda?
(Hilda gyorsan megrázza a fejét és kijavítja a mondatot)
Hilda:Az egyik barátnőm. Biztos volt benne, hogy az egyik este Marco Verdadod látta.
Gabriel:Az kizárt, hölgyem. Ha Marco Verdad még mindig a városban lenne, mi már rég elkaptuk volna, ebben biztos vagyok.
(Gabriel firkálgat még valamit a noteszébe aztán komoly arckifejezéssel Hilda-ra néz és lezárja a beszélgetést)
Gabriel:Nézze hölgyem. Ahogy látom, nem történt erőszakos behatolás. A zárat nem feszítették fel, az ablakok épek. Semmi jel nem utal arra, hogy erőszakos behatolás történt. Nézze át a holmijait és ha valami hiányzik akkor jöjjön be az őrsre és tegyen feljelentést.
(Hilda a homlokára csap)
Hilda:Cöhh.
(Savi savanyú pofát vág)
Savi:Köszönjük szépen.
Gabriel:Vigyázzanak magukra. Viszont látásra.
(A rendőr zsebrevágja a noteszét majd walkie-talkijához nyúl és elindul a járda mellett parkoló kocsija felé. Hilda és Savi gyanús tekintettel néznek egymásra)
Savi:Ennyit az igazságszolgáltatásról.
Hilda:Szerinted tényleg Marco lehetett az?
Savi:Csak egy ötlet volt. De lehet, hogy nincs igazam.
Hilda:Nekem itt valami nagyon bűzlik.
Savi:Átnéztük a házat. Nincs bent senki. Menjünk be, hozzuk ki amit akartál és kész.
Hilda:Ha nem haragszol én előtte még összepakolnék. Nem hagyhatom így az egész házat.
Savi:Rendben. Segítek neked.
Hilda:Kösz.
(Savi és Hilda még egyszer hátranéznek a rendőrkocsira, amely egyik pillanatról a másikra kanyarodik ki a járda mellől és tűnik el az utca végében, majd besétálnak a rumlis házba)
....
Pollonia:Tessék.
(Pollonia egy tál, gőzölgő krumpli levest tesz a konyhaasztalnál ülő Max elé. Azután odatesz elé egy kanalat és egy szalvétát is)
Pollonia:Egészségedre.
(Max finnyásan vizsgálgatja a tál tartalmát majd flegmán és ölbe tett kézzel válaszol)
Max:Nem vagyok éhes.
Pollonia:Enni pedig kell.
Max:Nem eszek.
Pollonia:Akkor nem eszel, majd eszel később.
(Pollonia elveszi az asztalról a szalvétát és a kanalat majd a pulthoz viszi, de amikor épp eltenné azokat Max újra felszólal)
Max:Én nem eszek többet olyat, amit te csinálsz.
(Pollonia ijedten fordul meg és néz a fiúra)
Pollonia:Tessék?
Max:Én azt akarom enni, amit anyu csinál.
(Pollonia nagy levegőt vesz majd megpróbál higgadtan reagálni a helyzetre)
Pollonia:Anyukád elutazott és amíg nem jön vissza addig azt kell enned, amit én főzök neked.
Max:Hát én pedig azt nem eszem!
Pollonia:El kell fogadnod, hogy amíg anyukád nincs addig én vagyok az anyukád!
Max:Te nem vagy az anyukám és soha nem is leszel az! Soha! Soha! Soha! Soha!
(Max ráver néhányszor az asztalra majd feláll, fellöki a széket és kirohan a konyhából)
(Pollonia meg sem tud szólalni a meglepettségtől, hevesen lélegzik, kezét a homlokára szorítja majd nagyot nyel)
...
(A fogorvosi rendelő ajtaja hirtelen kinyílik és a várószobába kilépő férfi dörmögős hangjával szól oda az egyik idős hölgynek)
Daniel:Mrs. Mitchell, maga következik.
(Az idős hölgyike feltápászkodik az ülésről majd befárad a rendelőbe. A következő pillanatban Daniel már épp csukná be az ajtót, de megjelenik előtte egy csodaszép nő, kinek arcára démoni mosoly ül ki)
Natasha.Jó napot kívánok.
Daniel:Ó, jó napot kívánok. Miben segíthetek.
(Natasha gyengéden rányomja mutatóujját arcának egyik odalára)
Natasha:Van egy tömésem, ami azt hiszem, hogy kiesett és szeretnék időpontot kérni.
Daniel:Egy pillanat. Sürgős?
(A nő kétségbeesett és kéjsóvár hangnemben válaszol)
Natasha:Ó, nagyon sürgős.
Daniel:Rendben. Mindjárt nézek egy naptárat.
(Daniel egy pillanatra eltűnik a rendelőjében aztán újra felbukkan kilépve az ajtó mellé, kezében egy naptárral. Mutatóujjával máris a naptár rublikái között kezd el barangolni)
Daniel:Ma este, ha vissza tud jönni. Van egy szabad hely. Zárás előtt fél órával.
Natasha:Az mikor van?
Daniel:Este fél nyolc.
Natasha:Perfecto.
Daniel:Egy nevet kérnék még.
Natasha:Natasha Bulgard.
Daniel:Rendben. Akkor ma este visszavárom.
Natasha:Köszönöm a segítségét.
Daniel:Nagyon szívesen.
Natasha:További kellemes munkát. A viszont látásra.
Daniel:Viszontlátásra.
(Natasha démoni mosollyal távozik a helyiségből miközben mindkét markát erősen összeszorítja)
...
Karen:Biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni?
Hilda:Igen.
(Pollonia, Hilda, Karen és Savannah épp Mariella házának küszöbén állnak a vaksötétben. Egyetlen fényforrásuk az utcalámpák halvány világítása)
Pollonia:Egyébként honnét van kulcsod Mariella házához?
Hilda:Hát az úgy volt, hogy egyszer volt egy pasi, akivel mind a ketten dugtunk és aztán..
(Pollonia közbevág)
Pollonia:Jó, hagyjuk. Tudod mit? Nem is érdekel. Inkább az érdekel, hogy miért akartál ennyire visszajönni ide.
Hilda:Mert annyi minden van még, amit nem tudunk Mariella-ról. Amit nem mondott el.
Karen:Szóval akkor most betörünk Mariella-hoz.
Hilda:Igazából ez nem betörés, mert ő volt a legjobb barátnőnk, szóval ismertük egymást. Kulcsom is van a házhoz úgyhogy ez legális betörés.
Savi:Remélem azért azt tudod, hogy a rendőrség lezárta a házat és az, hogy mi most itt vagyunk teljesen törvényellenes.
Pollonia:Akkor ez most mégse legális betörés?
Hilda:Ez egy illegális-legális-betörés! Gyerünk! Befelé!
(Hilda beledugja a kulcsot a zárba majd elkezdi azt forgatgatni, ami elég nehezen megy a számára mivel a kulcs ide-oda csúszkál és nem akar kattanni)
Hilda:Tudnom kell, hogy miért dúlták fel a házamat és azt is tudni akarom, hogy Marco volt-e az, aki még mindig errefelé garázdálkodik.
Savi:Ha Pollonia valóban jól látta, amit látott.
Pollonia:Esküszöm, hogy Marco-t láttam az utca túloldalán állni aznap este. A nyakamat tenném rá!
Savi:Samantha hol van?
Pollonia:Nem tudott jönni. Azt mondta, hogy késő estig korrepetál.
(Karen szája széle egy pillanatig lelankad)
Karen:Én már régóta nem láttam.
Savi:Mióta ez az egész Richard és Robert Hilligan ügy kibontakozott és aztán lezárult, azóta teljesen magába fordult és alig mozdul ki a házból. Legalábbis én úgy vettem észre.
Hilda:Majd átmegyünk hozzá miután átkutattuk Mariella házát.
(A környéki kertes házak udvaraiból egyszercsak egyre több kutyaugatás hallatszik ki)
(Hilda sejtelmesen körülnéz)
Hilda:Szerintem jobb, ha bemegyünk mielőtt még a szomszédok észrevesznek minket.
(A zár kattan egy hatalmasat majd az ajtó nyikorogva nyílik ki a lányok előtt, akik azonnal besétálnak a házba és becsukják maguk mögött a bejárati ajtót)
...
(Ahogy a lányok beléptek a házba, azonnal a tágas, rendezett nappaliban találták magukat)
Karen:Innen merre?
(Savi a zárt konyhaajtó felé néz, amely tele van rendőrségi szalagokkal)
Savi:Szerintem semmiképp ne a konyha felé.
Pollonia:Szerintetek nem gond, ha használom a mosdót?
Savi:Nem az, ha ujjlenyomatokat akarsz hagyni magad után egy gyilkosság színhelyén.
Pollonia:Talán mégiscsak kibírom hazáig.
(Hilda szó nélkül elindul felmegy a lépcsőn és megpályázza Mariella hálószobáját. A többiek követik őt. Amint felérnek a lépcsőn három ajtóval találják szemben magukat)
(Pollonia és Savi bemennek Mariella hálószobájába, míg Karen és Hilda egy másik ajtón mennek be, amely egy patináns vendégszobába vezet)
(Amint Savi és Pollonia betoppannak Mariella hálószobájába elámulnak. A lepedők makulátlanul, az egész hely tiszta és rendezett)
Savi:Húha! Ez a Marco jól kitett magáért miután kicsinálta Mariella-t.
Pollonia:Jöhetne hozzám takarítani.
Savi:Nem csodálom, hogy Hilda annyira szeretett itt hancúrozni vele.
(Savi a szekrényeket kezdi el kinyitogatni, amikben ruhák halomjai vannak precízen összehajtogatva és egymásra helyezve. Férfi és női ruhák egyben)
Savi:Marco holmijai is még itt vannak.
Pollonia:Hé!
(Pollonia véletlenül megpillant egy ózsdi cipősdobozt, amelynek csak a sarka lóg ki az ágy alól, ám de amint odalép hozzá, hogy lehajoljon és felvegye azt, az ágy mellett álló éjjeli szekrényen megszólal a vezetékes telefon. A telefon hosszú, csörgő, csörömpölő hangot ad, akárcsak egy iskolacsengő. Pollonia ijedtében hátrahőköl míg Savi gyorsan becsapja az egyik szekrényajtót, amelyet épp az imént nyitott ki s mindketten szúrós szemmel a telefonra bámulnak)
(A szobában megfagy a levegő, a lányok teljesen mozdulatnul állnak egyhelyben)
Savi:Ki lehet az aki Mariella-t hívja ilyen későn?
Pollonia:És miért hívja egyáltalán.. hisz Mariella már halott.
Savi:Lehet hogy..
Pollonia:Micsoda?
Savi:Lehet hogy...
(Savi kikerekedett szemekkel néz Pollonia-ra, hogy értse már, hogy mire célzott, de Pollonia csak ingerültebbé és ingerültebbé válik)
Pollonia:Miiii???
Savi:Mariella az.
Pollonia:Aha. Persze.
Savi:Emlékszel amikor elmeséltem neked, hogy Lady Livia kapcsolatba lépett Mariella szellemével? Még mindig itt van!
(Pollonia mérgesen reagál)
Pollonia:Hülyeség! Szellemek nem léteznek. És ezt most be is bizonyítom neked.
(Pollonia megmarkolja a telefonkagylót és felkapja azt, hogy beleszóljon)
Pollonia:Haló?
(Mindeközben Hilda és Karen lép be a szobába. Hilda száján csak egy fél szó kúszik ki, de annak másik fele elveszik az éterben miközben megpillantja, amint Pollonia Mariella vezetékes telefonjának kagylóját tartja a fülénél)
Hilda:Ti is hallottátok ezt a csörömpöl..
Pollonia:Haló?! Ki szórakozik?! Szólaljon már bele ne legyen ilyen nyápic!
(Savi odalép Pollonia-hoz, aki a kagyló felét odafordítja Savi füléhez, hogy így mindketten hallják mi történik a vonal másik végén. Karen és Hilda közben beljebb lépnek a szobába, de a levegő annyira dohos és áthatja a hideg, hogy úgy érzik teljesen lefagytak a feszültségtől)
(A következő pillanatban egy magas frekvencián megszólaló, hangos sistergés és csattogás, valamint susmogás és zörgés hallatszódik a vonal másik túloldaláról)
-Sssssáááahhhhh.
(Pollonia teljesen elpirul míg Savi hátrahőköl ijedtében)
Pollonia:Ha azt hiszi, hogy ez olyan rohadt vicces akkor várja meg míg betelefonálok a rendőrségre, akik majd lenyomozzák a számát és szépen a hűvösre vágják telefonbetyárkodásért.
(Pollonia lecsapja a kagylót, közben ijedten libabőrös lesz)
Pollonia:Marha! Nem bír az agyával az aki ilyet csinál!
Savi:Mi volt ez?
(Savi elfehérült arccal szólal meg)
Pollonia:Micsoda?
Savi:Ez a hörgés ami.. valaki belehörgött a vonalba.
Pollonia:Biztos csak valamelyik idióta. Amilyen őrültek vannak manapság ez egyáltalán nem meglepő.
(A telefon hirtelen újra megcsörren, a lányok pedig újra megijednek)
Hilda:Mi a..
(Pollonia újra felkapja a kagylót és beleüvölt a mobilba)
Pollonia:Na ide figyeljen, ha még egyszer..
(Pollonia hangja hirtelen megáll mikor választ hall a vonal végén, egy fiatal férfi hangjának szerepében)
-Mariella, te vagy az?! Mariella válaszolj kérlek. Sürgősen beszélnünk kell... Mariella! Mariella hallassz?! Mariella!
(Pollonia teste lezsibbad majd hirtelen leteszi a kagylót)
(Hilda szemei elkerekednek)
Hilda:Mi az?
(Pollonia félénken válaszol)
Pollonia:Egy férfi.
Savi:Milyen férfi?
Pollonia:Egy férfi Mariella-t kereste. Azt hitte a hangomra, hogy én vagyok Mariella..
Savi:És mit mondott?
Pollonia:Csak azt mondta, hogy beszélnünk kell és hogy válaszoljak már neki.
Karen:Nem tudja, hogy Mariella már rég meghalt?
(A négy nő némán és dermedten tekintget egymásra, de a választ egyikük sem találja)
...
Daniel:A fogai tökéletesek. Nincs ezekkel semmi baj.
(Daniel gumikesztyűben, néhány fogorvosi ketyeréven a kezében matat Natasha szájában majd kiegyenesedik, a tárgyakat egy mosóedénybe teszi, kesztyűit pedig lehúzza és kidobja a kukába. Közben Natasha feláll a székből)
Natasha:Ó... Pedig esküszöm, hogy a nyelvemmel úgy éreztem, mintha hátul kiesett volna egy tömés.
(Dr. Daniel eközben kezet mos)
Daniel:Nem. A fogai gyönyörűek és egészségesek, valamint úgy állnak, mint a katonák. Akár még egy fogkrémreklámba is elmehetne velük.
Natasha:Fiatal koromban volt fogszabályzóm. Megtette a hatását.
Daniel:Igen, azt látom.
Natasha:Maga ismeri Savannah Davis-t, nem igaz?
Daniel:Igen, az egyik páciensem. Csak nem maga is?
Natasha:Ó, de. Egy nagyon kedves barátnőm.
Daniel:Értem.
(Daniel az íróasztalához lép majd leül számítógépe elé és pötyögtetni kezd a billentyűzeten)
Natasha:A férjével voltak nézeteltérései, aztán most úgy hallottam, hogy újra kibékültek.
(Daniel meglepetten figyel fel a monitor mögül)
Daniel:Hogy micsoda? Én azt hittem, hogy épp válni készülnek.
Natasha:Ó, igen. Tudja Savi mindenkinek ezt mondogatja, de az igazság az, hogy már rég kibékültek és Eric már vissza is költözött hozzá.
(Daniel döbbenten de kissé hitetlenül reagál)
Daniel:Komolyan mondja?
Natasha:Hazudnék én magának? Én mondom: ez a Savi egy nagy csőcselék.
(Daniel egy pillanatra komolytalanul elneveti magát)
Daniel:Szépen beszél a barátnőjéről mondhatom.
(Natasha megjátszva magát csak legyint egyet a levegőben)
Natasha:Ó, ő nem bánja. Én előtte is mindig így nevezem őt és soha semmi kivetnivalója nincs ezzel. Tudja ő egy olyan nő, aki szereti falni a pasikat.
Daniel:Értem.
Natasha:Van egy szeretője, aki tűzoltó meg van egy másik a rendőrségről is. Biztos valami fétise van, ha az egyenruhás férfiakról van szó.
Daniel:Ezt jó tudni.
(Daniel kissé mérgesen, de már-már unottan áll fel az asztaltól és kíséri ki Natasha-t a rendelőből)
Daniel:Ha bármi problémája adódna a fogaival, bátran jöjjön el hozzám.
Natasha:Ígérem, hogy úgy lesz.
(Daniel ártatlan mosolyt küld a nő felé, aki kilép az ajtón és diadalittasan távozik. Daniel becsukja mögötte az ajtót, Natasha pedig a kijárat felé veszi útját. Ám, de mikor már épp kilépne az utcára Savi-vel találja szemben magát, aki amint meglátja őt azonnal elpirul és zaklatott hangnemben szól egykori barátnőjéhez)
Savi:Te meg mi a frászt keresel itt?
(Natasha könnyelműen és fennhéjázón válaszol)
Natasha:Ajaj. Tudod későn jöttél. A doktor úr épp most zárt. Én voltam az utolsó páciense. Nem csodálkozom, hogy annyit jársz hozzá. Valóban egy nagyon kielégítő orvos. Ha érted mire célzok.
Savi:Teljesen mindegy, mit mondtál neki. Őt nem lehet csak úgy megvezetni, mint a többi férfit.
(Natasha vakbuzgón válaszol)
Natasha:Minden férfit meg lehet vezetni. Én pedig az összeset megtudom, ha akarom.
(A nő most mélyen Savi szemeibe néz)
Natasha:Ez még csak a harmatgyenge kezdet. De ne várd ki a végét.
(Savi szemeiben felgyullad a féltékenység lángja majd elkapja a fejét és továbbsétál, Natasha pedig elmosolyodik majd pedig megcélozza a kijáratot)
............
-----------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése