24.rész - Dolgok, amiket még nem temettem el

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Dominic:És különben is: még jössz nekem valamivel.
(Savi meglepetten és savanyúan reagál)
Savi:Mit akarsz?
Dominic:Egy randit.
(Savi mérgesen kikerüli a férfit majd folytatja útját a folyosó vége felé)
Savi:Na, persze.
----
Pollonia:Nem találtál magadnak másik rendelőt?
Karen:Keresnem is felesleges mióta felfüggesztettek... amióta eljárás indult ellenem... Zoltan jóvoltából.
Pollonia:Nem hiszem el, tényleg. Mije van ellened?
Karen:Fogalmam sincs.
----
Savi:Egy újabb pasi?
(Hilda vállat von, majd elővesz egy doboz narancslevet)
Hilda:Csak jól érzem magam.
Savi:És védekeztek?
(Hilda fancsali képet vág)
Hilda:Mi a fenének védekezni, ha mind a ketten egészségesek vagyunk, hm?
(Savi nagy levegőt vesz majd kifújja azt.)
----
Samantha:Mi történt?
(Samantha továbbra is csak értetlenül néz)
Richard:A jövő héten költözöm. A következő nyárig nem jövök haza.
-----------------------------------------------
---------------------------------------------
(Samantha egy pillanatig zsibbadtan ül a fotelban majd végül megszólal)
Samantha:Hát.. ez most meglepett.
Richard:Nem akartam a legutolsó pillanatra hagyni, hogy elmondjam ezt neked.
(Samantha a padlót kezdi el bámulni)
Samantha:Húha. Ez nagy hír. Gratulálok.
(Richard megpróbálja megfogni Samantha kezét, de a nő elrántja azt)
Richard:Remélem, hogy nem haragszol.
(Samantha nagy lélegzetet vesz majd feláll)
Samantha:Nem. A tanulmányaid a legfontosabbak.
(Richard is feláll majd odasétál a nőhöz, hogy megcsókolja, de Samantha ellenáll)
Richard:Egy búcsúcsókot azért még kapok?
Samantha:Ne haragudj, de vendégeket várok..
(Samantha az ajtóhoz sétál majd kitárja azt, mire Richard vonakodva, de felfogván a jeleket, felkapja táskáját a földről majd megpuszilja Samantha-t kifelemenet az ajtón. Samantha becsukja az ajtót majd bezárja azt, s nekitámaszkodva mereg el a semmibe)
....
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Dominic és Savi a mozitól távolodva sétálnak a lámpa- és kirakatfényekben úsztatott utcán. Mindkettejük lenge öltözetben. Arcukat a kellemes, nyári szél símogatja)
(A férfi egy üdítős üvegből iszogat miközben Savi vattacukrot eszik)
Dominic:Na, milyen volt a film?
Savi:Jó volt. Csak nem tudtam, hogy ez egy rajzfilm lesz.
Dominic:Ugyan már! A Szenilla nyomában egy olyan folytatás, amit már fiatal kora óta mindenki vár.
Savi:Az mondjuk igaz. Már nem is emlékszem, hogy mi volt az első részben. Bár nem nagyon tudtam koncentrálni.
(Savi egy pillanatra szomorú tekintettel a földre pillant)
Dominic:Valami bánt?
(Savi elmosolyodik)
Savi:Most az jön, hogy elmesélem, hogy mi bánt, aztán valahogy felcsábítasz a lakásodra, hogy szex legyen?
Dominic:Mondtam: csak akkor, ha te is benne vagy.
(Savi oldalra néz egy pillanatra)
Dominic:Miért gondolod azt, hogy én csak azt akarom?
Savi:Azért, mert látlak folyamatosan flörtölgetni a kolléganőkkel... teljesen elég az.
Dominic:Csak beszélgettünk.
Savi:Aha!
Dominic:Nem is értem, hogy miért akarok neked magyarázkodni.
Savi:Azt én sem értem.
Dominic:Ha te azt hiszed, hogy egy nőcsábász vagyok, akkor hidd azt. A te problémád.
(Savi egy pillanatra felvonja szemöldökét majd harap egyet a vattacukorból. Álla azonban majdnem leesik, amikor meglátja a velük szembe jövő Natasha-t, amint kézen fogva sétál Dr. Daniel-lel. Amint Natasha elhalad Savi mellett, ráköszön)
Natasha:Szép estét kívánok!
(Savi széles mosollyal köszönti a párt majd szúrós tekintettel utánuk néz)
Savi:Szent isten gyere le!
(Dominic elmosolyodik)
Dominic:Mi az? Ismered őket?
Savi:Nem. Illetve nem akarom ismerni őket.
(A férfi továbbra is csak mosolyog)
Dominic:Miért?
Savi:Hosszú történet.
Dominic:És a rövid verziója?
Savi:A csaj egy szarkeverő. A pasi meg egy papucs.
Dominic:Jól leírtad őket.
Savi:Te akartad tudni.
(Savi és Dom néhány pillanatig csendesen sétálnak egymás mellett majd hirtelen komollyá válik a hangulat)
Dominic:Kérdezhetek valamit?
(Savi kissé hidegen válaszol)
Savi:Persze.
Dominic:Miért mentetek szét a férjeddel?
(A nő hirtelen a férfi szemébe pillanat)
Savi:Nem pletykálták el a munkahelyen?
Dominic:Csak annyit hallottam, hogy a férjed váratlanul elcuccolt aztán később meg, hogy már elváltatok.
(Savi meglepetten reagál)
Savi:Hm.. Azt hittem, hogy legalább valami izgis akcióelemet is hozzáadnak ahhoz, amit terjesztenek.
Dominic:Miért, ez nem igaz?
Savi:De.
Dominic:Ha nem akarsz beszélni róla, nem erőltetem.
(Savi vállat von)
Savi:Nincs miről beszélni. Nem működött a házasságom, figyelmet akartam, megcsaltam a férjem, aki összetört és elhagyott. Azóta már van valakije, és lehet, hogy már össze is házasodtak azzal a nővel, nem tudom. Az utóbbi időben semmit nem hallottam róla. Valamikor megjelent az anyám, mert hallotta mi van velünk, aztán ki akarta osztani az észadagot, miközben egész életében szart a fejemre, de meg akarta mondani, hogy mit csináltam rosszul... Egyszóval: egy szemét ribanc vagyok. Bár az elején nem így gondoltam. Azok a dolgok, amiken keresztül mentem.. teljesen megváltoztatták az életemet.
(Dominic és Savi meállnak majd egymással szemben folytatják a beszélgetést)
Dominic:Milyen dolgok?
Savi:Volt egy barátnőnk, aki meggyilkoltak és elég sok minden kiderült róla az utóbbi időben. Miatta mindannyian olyan borzalmakat kellett, hogy átéljünk, amiket még a legádázabb ellenségemnek sem kívánok.. és az egésznek még mindig nincs vége.
Dominic:De most már helyrehoztad az életedet.
(Savi erőltetetten nevet majd puffogat a szájával)
Savi:Na persze.
Dominc:Az viszont érthető, hogy a férjed elhagyott. Én sem tudnám megbocsátani, ha a párom megcsalna.
(Savi mélyen a férfi szemébe néz)
Dominic:Bár, ha komoly kapcsolatot kezdeményeznék valakivel, biztosan nem egy olyan lenne, akinek az előző kapcsolata úgy ment szét, hogy ő volt az, aki megcsalta a párját..
Savi:Ezt hogy érted?
Dominic:Szerintem az, aki megcsalja a párját, megteszi mással is. Akármilyen szép vagy jó lehet az a kapcsolat. Az ilyen emberek nem változnak meg soha.
(Savi nagyot nyel és a földet bámulja)
...
(Karen épp Savi lakásának ajtaja előtt csenget, de sajnos nem nyit ajtót neki senki. Aztán váratlanul vagy a tizedik csengetésre kitárul a bejárati ajtó és Karen Hilda-t pillanatja meg, aki egy hosszú pólóban, kócosan köszönti őt)
Hilda:Szia. Mizu?
Karen:Szia! Nem zavarok?
Hilda:Dehogy is! Valami baj van?
Karen:Savi itthon van? Igazából hozzá jöttem. Már hívtam is, hagytam üzenetet, meg hasonlók, de nem reagál úgyhogy gondoltam biztosan elfoglalt és sok a munka. Inkább eljöttem, hogy személyesen tudjak vele beszélni.
(Hilda savanyú képet vág)
Hilda:Hm.. hát rosszkor jöttél ugyanis nincs itthon.
Karen:Még mindig dolgozik?
Hilda:Nem, dehogyis! Elment egy pasival. De ha akarod megvárhatod amíg hazajön, szerintem hamarosan biztos hazaér, már elég rég elment.
Karen:Az szuper lenne. De csak ha biztosan nem zavarlak.
Hilda:Ne hülyéskedj.
(A következő pillanatban két férfi különböző férfihang hallatszik ki Hilda-hoz)
-Hilda hova raktad a péniszgyűrűket?
-Meg kéne a másik vibrátor is.
(Hilda és Karen csnedben egymásra néznek majd Karen szemöldöke hirtelen felugrik)
Karen:Lehet, hogy jobb lenne, ha inkább máskor jönnék vissza.
(Hilda a mutatóujjával hadonászik Karen felé)
Hilda:Látod, az lehet, hogy tényleg jobb lenne. Most jutott eszembe, hogy vannak nálam.
(Hilda a fejére csap míg Karen elképed)
Karen:Megmondod Savi-nek, hogy kerestem?
Hilda:Persze.
Karen:Szuper. Köszönöm. Szia.
Hilda:Csáó.
(Karen elsétál míg Hilda becsukja az ajtót)
......
(Másnap reggel Hilda a konyhaasztalnál ülve falatozza szokásos zappelyhes reggelijét miközben Savi kosztumben és szoknyában lép be a helyiségbe. Felteszi a kávét főni aztán Hilda-hoz fordul míg a konyhapultra támaszkodik)
Hilda:Tegnap keresett Karen.
Savi:Komolyan? És mit mondtál neki?
Hilda:Azt, hogy nem vagy itthon.
(Savi nagy levegőt fúj ki)
Hilda:Valami történt, amiről nem tudok?
Savi:Semmi extra.
Hilda:Pedig Karen eléggé zaklatottnak tűnik mostanság.
Savi:Igen, mert a pszichopata pasija nem száll le róla.
Hilda:Mondjuk így már tényleg érthető. És a randi milyen volt?
Savi:Nem randi volt, csak elmentünk egyet mozizni.
Hilda:Hát annak azért eléggé randi szaga lehetett.
Savi:Nem volt választásom: vagy itthon maradok és hallgatom ahogy téged csinálnak meg, vagy inkább megcsinálom magamnak a saját estémet.
Hilda:Én jól éreztem magam tegnap este, köszönöm szépen.
Savi:Igen, láttam is, hogy félórával ezelőtt két pasi is kijött a szobádból.. holott amikor elmentem, akkor még csak egy volt itt.
(Hilda vállat von)
Hilda:Ja, Ivan szólt az egyik haverjának, aki ráért és becsatlakozott a buliba.
(Mindeközben lefő a kávé, Savi pedig elneveti magát miközben már tölti is ki a forró italt, termoszába)
Savi:Wow!
Hilda:Hát figyelj! Ha a lehetőség kopogtat az ajtómon, én biztosan beengedem.
(Savi szarkasztikusan válaszol)
Savi:Micsoda lehetőség! De azért remélem, hogy védekeztetek!
(Hilda felcsattan)
Hilda:Elmondanád már végre, hogy honnan jön mostanában ez a folyamatosan védekezés mániád?
(Savi erősen belemarkol a konyhapultba majd mélyen Hilda szemébe néz)
Savi:Nézd! Van valami, ami..
(Hirtelen megszólal az ajtócsengő mire Hilda felugrik és vidáman felkiált)
Hilda:Hú, ez biztos Alexandra lesz.
(Savi elképedve reagál miközben Hilda kirohan a konyhából, hogy kinyissa a bejárati ajtót)
(Hilda odasétál az ajtóhoz, kitárja azt, s Alexandra-t pillantja meg edzőfelszerelésben)
Alexandra:Na, készen állsz?
(Hilda lenyeli a maradék zabpelyhet, ami még a szájában van majd beljebb invitálja a nőt)
Hilda:Még nem készültem el. Most reggeliztem.
(Alexandra félrehúzza a száját)
Alexandra:Hm, az nem lesz jó, ha evés után futni kezdesz.
(A következő pillanatban Savi sétál el a két nő mellett, elhagyván a házat)
Savi:Sziasztok!
Alexandra:Szia!
Hilda:Jó munkát!
(Alexandra ekkor újra Hilda-ra néz)
Alexandra:Mi lenne, ha mondjuk elmennénk valahova?
Hilda:Hova?
(Alexandra kacéran Hilda-ra néz majd elneveti magát)
....
(Pollonia hatalmas lélegzetvétellel száll ki a liftből majd megközelíti az egyik ajtót, amin a 36-os szám áll. Nagy levegőt vesz, majd bekopog. Néhány pillanat múlva az ajtó kinyílik és Pollonia Jonathan-nal szemben találja magát. A férfi meghökken az elé táruló látványtól.)
Jonathan:Pollonia.. te.. mit keresel itt?
Pollonia:Az egyik sporttársadtól érdeklődtem meg, hogy hol laksz.
Jonathan:És miért jöttél?
Pollonia:Ezért!
(Pollonia nagy levegőt vesz majd odalép a férfihez, átkarolja őt és szenvedélyesen megcsókolja. A férfi beljebb húzza a nőt a házba majd gyorsan becsukja az ajtót maguk mögött.)
...
Hilda:Hova viszel?
Alexandra:Csak gyere!
(Hilda és Alexandra egy lepusztult lépcsősoron haladnak felfele, amelyet jobbról, balról gazok tarkítanak.)
Hilda:Most lesz az, amikor meggyilkolsz, vagy mi?
Alexandra:Na, persze. Az nem lenne túl könnyű?
Hilda:Épp az lenne benne a lényeg.
(A két nő nemsokára felének a lépcsősor tetejére, majd amikor megállnak mindketten elámulnak a látványtól.)
Hilda:Azt a rohadt!
(Hilda úgy érzi, mintha a világ tetején állna, s belátná az egész Földet.)
Alexandra:Néha fel szoktam ide jönni, amikor egy kis nyugalomra vágyom vagy gondolkodnom kell.
(Alexandra leül az egyik sziklára)
Hilda:Nem is tudtam, hogy létezik ez a hely.
Alexandra:Sokan nem tudják. De nem baj, legalább több marad azoknak belőle, akik tudják, de titokban tartják, hogy érintetlen maradjon.
Hilda:Ez gyönyörű.
Alexandra:Tudom, ugye?
Hilda:Sokat jössz ide?
Alexandra:Csak akkor, amikor elveszve érzem magam.
(Hilda elkacagja magát)
Hilda:Ugyan már. Egy ilyen jó csaj, mint te, mégis hogy érezhetné elveszettnek magát?
(Hilda leül Alexandra mellé)
Alexandra:Sokszor gondolkozom el azon, hogy amit teszek az jó-e vagy sem. Nyilván nekem jó, de múlnak az évek és sokszor úgy érzem, hogy nem jutottam el sehova.sem Nincs családom, nincs kertes házam, amiről mindig álmodtam. Se férjem, se gyerekeim és csak közeledek a harminchoz.
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Kinek kell férj meg gyerek amikor megkaphatsz mindenkit, akit akarsz?
Alexandra:Igen, én is ezzel érvelek. De egy idő után majd hiányozni fog, hogy nem lesz senki, aki majd otthon vár egy meleg öleléssel, étellel, csókkal amikor hazaérsz a munkából. Nem lesz ott senki, aki átöleljen vagy babusgasson, amikor reggel felkelsz. Már régóta vágyom arra, hogy végre találjak magamnak valakit, aki több mint egy kaland.
(Hilda teste megremeg, ahogy egy nagy levegőt fúj ki az orrán keresztül, mindeközben a tájat bámulva)
Alexandra:Mindig megígérem magamnak, hogy most nem, most nem.. de a kígyó mindig erősebb és rávisz a bűnre. Ha érted, hogy mire célzok.
(Mosolyogva meglöki Hilda vállát, aki felnevet)
Hilda:Persze.
Alexandra:Szívesen élnék erkölcsös életet, ha ugyanolyan izgalmas lenne, mint ez a kalandos, folyton pasira vadászós élet. Másfelől meg: fogalmam sincs, hogy hol kellene elkezdenem az egészet.
(Hilda és Alexandra elmerengnek egymás mellett)
...
(Savi épp az irodájában ül és a vezetékes irodai telefonján tárcsáz. Eközben egyik kezével papírokat rendez, másikkal pedig a kagylót tartja a füléhez.)
Savi:Haló!
(A következő pillanatban, mikor Savi azt hiszi, hogy a vonal végén válaszra lel, a hangrögzítő szólal meg a telefonban)
Savi:Szia, apu. Én vagyok az, Savi. Kérlek, hívj vissza, amint elérhető leszel. Puszi. Szia.
(Savi lecsapja a kagylót, a következő pillanatban pedig Dominc sétál be az irodájába)
Dominic:Jó reggelt.
Savi:Szia.
Dominc:Rossz hírek!
(Savi meglepődik)
Savi:Mi az?
Dominic:A Kim és Monday üggyel kapcsolatban.
(Savi elsápad)
Savi:Jaj, istenem!
Dominic:Zoltan Monday ma nem jelent meg a tárgyaláson.
Savi:Hogy micsoda? Az meg hogy lehet?
Dominic:Fogalmam sincs. De a legbizarabb az, hogy amikor elmentek érte a hatóságiak, hogy behozzák, egy öreg hölgyet találtak a házában, aki azt állította, hogy nem lakik ott semmilyen Zoltan Monday, és hogy ő ezt a nevet még soha életében nem is hallotta.
(Savi teljesen elképed)
Savi:Hogy mi?
Dominic:Én sem értem, de ez az egész kezd egyre bizarabb lenni. Másfelől meg a barátnőd lent vár a hallban és veled szeretne beszélni.
(Savi nagy levegőt vesz)
Savi:Megmondanád neki, hogy nem vagyok az irodámban, kérlek?
(Dominic zavarbaejtve néz körbe majd értetlenül tekint a nőre)
Dominic:De hiszen itt vagy az irodádban.
Savi:Tudom, de most semmiképp sem szeretnék vele beszélni.
Dominic:De miért?
Savi:Mert nem lehet. Biztos vagyok benne, hogy ha lemennék hozzá, akkor elkezdene faggatni az üggyel kapcsolatban és te is tudod nagyon jól, hogy bajba kerülhetek miatta.
(Dominic összezavarodottan néz)
Dominic:Ezt nem értem. Te kérted, hogy én szivárogtassak ki neked infót a Monday és Kim ügyről, de a barátnődnek nem adod le a drótot?
Savi:Inkább örülj neki.
(Dominic megrázza a fejét majd kinyitja Savi irodájának ajtaját, de amikor kilépne hirtelen Karen jelenik meg az ajtóban, amire Savi is felpattan a székéből)
Karen:Végre!
(Karen kissé dacosan lép be az irodába. Savi és a nő tekintete pedig feszültséget keltve forr egybe a helyiségben)
.........
.------------
----------------------------------------------------

23. rész - Még több titok

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is.
Samantha:Soha többé még egy szót sem váltok velük. Ígérem.

----
Samantha:Most meg miért vagy ilyen?!
Savi:Azért vagyok ilyen Samantha, mert nem szeretem, ha hülyének néznek!
----
Alexandra:Imádom. Amikor csak tehetem, beugrok. De erre nem úgy kell gondolni, mint néhány kiéhezett, randa nőre, akik segédeszközökkel futkosnak egy gőzzel megtelített teremben.
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Azt gondoltam.
Alexandra:Ott csak olyanban van benne más is, amiben te is benne vagy. Kölcsönös szimpátia alapján, természetesen.
(Hilda és Alexandra hirtelen mélyen egymás szemébe néznek majd Hilda gyorsan elkapja tekintetét a nőről)
----
Savi:Egy nagyon kedves barátnőm Karen Kim nagy bajban van.
Dominic:Annyi biztos, hogy a barátnődnek nem áll jól a szénája.
----
Savi:Ha már eleve ennyit gondolkozol az egészen, nem gondolod, hogy azért nem tudsz nem rá gondolni, mert titkon azt akarod, hogy te és ő újra egy pár legyetek?
Pollonia:Nem tudom.
Savi:Dehogynem!
Pollonia:Akkor szerinted újra meg kellene próbálnunk?
Savi:Miért ne?!
-----------------------------------------------
---------------------------------------------
(Karen egy telefonkagylóba beszél miközben íróasztalánál ül a hálószobájában)
Karen:Savi! Próbáltalak elérni már többször is, de nem vetted fel a telefont. Megtudtál valamit arról, hogy hogy halad az ügy? Ugyanis teljesen váratlanul kaptam egy telefonhívást mi szerint holnap délután be kell, hogy menjek egy privát megbeszélésre, ahol Zoltan-nal és az ügyvédjével kell, hogy szembenézzek. Kérlek, hívj vissza, amint tudsz.
....
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Alexandra és Hilda egymás mellett sétálnak tréningruhában egy hatalmas tó körül, amelyet beragyog a reggeli napfelkelte fénye. Kezükben egy-egy vízzel teli palackot szorongatnak, s közben elmélyülten a tájat nézve beszélgetnek egymással)
Alexandra:És, most hol dolgozol?
Hilda:Most nem dolgozom. Jövő héten lesz a beiratkozás a fősulin és aztán teljes gőzerővel ráhajtok, hogy elvégezzem.
Alexadra:Gratulálok! És ez milyen szak, amire járni fogsz?
Hilda:Turizmus és vendéglátás.
(Alexandra meglepetten hümmög)
Hilda:Mindig szerettem érdekes és egzotikus helyeken járni és szeretném ezeket másoknak is megmutatni. Esetleg idegenvezetőként vagy hasonló.
Alexandra:Az jó lehet. Ahhoz sokat kell utazgatni.
Hilda:Imádok utazgatni. Soha nem szeretek egy helyen maradni túl sokáig.
Alexandra:Akkor gondolom innen jön, hogy egy pasival se szeretsz túl sokáig együtt lenni.
Hilda:Bagoly mondja!
(Alexandra elneveti magát)
Alexandra:Ezt megkaptam.
Hilda:Hát meg. És most van valakid?
Alexandra:Nem. De szerintem egy darabig nem is lesz. Az utóbbi időben megpróbáltam monogám lenni, de sajnos nem sikerült.
Hilda:Meddig tartott?
Alexandra:Körülbelül 8 órán át, amíg fel nem csípett valaki.
Hilda:Ismerős.
Alexandra:De a rekordom az három pasi volt, akivel egyszerre voltam kapcsolatban.
(Hilda mosolyogva és meglepetten reagál)
Hilda:Mind a hárommal egyszerre?
(Alexandra bájosan biccent)
Alexandra:Ühüm.
Hilda:És azt meg hogy oldottad meg?
Alexandra:Hát megmondom őszintén, hogy nem ment olyan jól és olyan hosszú ideig.. ugyanis, ha több pasit tartasz, akkor ugye azt nem engedheted meg magadnak, hogy egyszerre ugyanazon a helyen legyen mindegyik. Na, nekem ez nem ment!
(Alexandra nevet)
Alexandra:De volt olyan, hogy az egyik pasi kitett a lakásom előtt aztán egyből jött a másik kocsi, amibe átszálltam a másik pasimhoz.
(Hilda harsányan elkacagja magát)
Hilda:Hát ezt nem hiszem el!
Alexandra:De, komolyan. Egyébként én az egészet egy nagy játéknak fogtam fel, ahol taktikáznod kell, hogy hogyan tartsd meg őket minél tovább úgy, hogy ne találkozzanak egymással.
Hilda:Hihetetlen vagy.
Alexandra:És amúgy mit csinálsz ma?
Hilda:Meglátogatom Pollonia-t, az egyik barátnőnknek ugyanis hamarosan születésnapja lesz úgyhogy arra gondoltam, hogy meglepetés bulit szerveznénk neki. Hé, te is eljöhetnél!
Alexandra:Szuperül hangzik. Köszi, hogy elhívsz. De csak akkor megyek, ha a barátnőtöket nem zavarja.
Hilda:Jaj, ne viccelj! Savi mindenkit szívesen lát. Ő nem olyan.
Alexandra:Akkor jó.
(Alexandra és Hilda egymásra mosolyognak)
...
(Savi óvatos léptekkel hatol be Mariella régi házába, majd megáll, hallgatózik, körülnéz, de miután nem hall semmit, becsukja maga mögött a bejárati ajtót, kulcsra zárja azt, s felmegy az emeletre, Mariella hálószobájába. Savi tüzetesen átkutatja a szobát, átnézi a szekrényeket, fiókokat, még a szőnyeg alá is benéz, majd végül kihúzza az ágy alá betolt dobozt, amelyben nemrég megtalálta Mariella orvosi papírjait. Átkutatja a dobozt, de meglepetten véli felfedezni, hogy csekkeken, néhány fotón és Mariella egyik karkötőjén kívül semmi nincs benne. Savi idegességében kiborítja a doboz tartalmát a földre, újra átlapozza a papírokat, belenéz a borítékokba, amikor hirtelen megcsörren a mobilja. A nő letérdepel majd előhúzza farmerzsebéből a telefont és válaszol a hívásra)
Savi:Haló?
Dominic:Heló vár a meló.
(Savi a szemeit forgatja)
Savi:Mondtam, hogy késni fogok.
Dominic:Igen, de a Savaga és Kelly ügyét előbbre tették..
Savi:Mennyivel?
Dominic:Úgy körülbelül egy óra múlva kezdődik.
Savi:Ne már!
Dominic:Úgyhogy sürgősen szedd a lábaidat.
Savi:Ezt nem hiszem el.
Dominic:Ha bejöttél volna reggel dolgozni ugyanúgy, mint mindenki más, akkor most ez nem okozna ekkora kellemetlenséget.
Savi:El kellett intéznem valami fontosat.
Dominic:És különben is: még jössz nekem valamivel.
(Savi meglepetten és savanyúan reagál)
Savi:Mivel?
(Dominic belecuppant egyet a telefonba majd leteszi azt, s a vonal megszakad)
(Savi maga elé tartja a mobilt majd fancsali képet vág, s zsebre teszi a kütyüt)
...
(Hilda szemétmetlen vidámsággal ront be Pollonia-hoz a kávézójába, aki épp csészéket törölget a pult mögött)
Hilda:Ííííííí!
(Pollonia hatalmas szemeket ereszt Hildára)
Pollonia:Na, mi az? Új pasi?
Hilda:Nem. Savi szülinapja!
Pollonia:Ó, tényleg. El is felejtettem.
Hilda:Aha. Arra gondoltam, hogy összeszedem a többieket is és csaphatnánk neki egy meglepetés partit.
Pollonia:Tudod, hogy Savi nem szereti a meglepetés bulikat. Emlékezz, hogy mi történt tavaly. Eric meglepetésként megjelent és meglepetésből megalázta őt.
Hilda:Jó, de hát az tavaly volt.
Pollonia:Szerintem meg kellene kérdeznünk Savi-t, hogy ő mit szeretne és úgy cselekedni. Hidd el nekem, hogy a tavalyi eset nem véletlen volt. Ez egy jel, hogy le kell állnod a folyamatos meglepetés bulik szervezésével..
Hilda:Hülyeség!
Pollonia:És amikor ezelőtt Karen-nek szerveztünk meglepetés bulit és kigyulladt a konyhája a gyertyáktól, amiket szerteszét hagytál a lakásában?
Hilda:Hé, az nem az én hibám, hogy az a ház tökre huzatos!
Pollonia:Én még mindig nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet. Lehet, hogy a meglepetés helyett valami nyugalmasabbal kellene ,,meglepnünk".
Hilda:Például?
Pollonia:Mondjuk üdülés vagy szauna.. vagy valami ilyesmi. Tudod, amivel egyedül lehet egy kicsit, relaxálhat, felpezsdülhet.
(Hilda a szája szélébe harap)
Hilda:Tudod, ez annyira nem is olyan rossz ötlet.
Pollonia:És képzeld el, hogy mennyire unalmas, hogy minden évben meglepetés buli van, meglepetés buli hátán. Még a végén azt kezdik el pletykálni, hogy öregszel és ezért nem tudsz semmi újjal előrukkolni.
(Hilda ijedten és mereven bámul)
Hilda:Igazad lehet.
(Pollonia elmosolyodik)
Pollonia:Örülök, hogy meggyőztelek.
(Hilda elgondolkodik majd hirtelen kiegyenesedik és távozik a kávézóból)
Hilda:Mennem kell. Szia!
Pollonia:Oké. Szia!
(Pollonia fancsali képet vág Hilda szeleburdiságának láttán)
...
(Savi az irodájába belépve lecsapja táskáját asztalára majd gyorsan összeszed néhány aktát a fiókjából. Mindeközben Dominic sétál be hozzá)
Dominic:Látom csak ideértél.
Savi:Örülj neki.
(Dominc elmosolyodik)
Dominic:Nem mintha lett volna más választásod.
(Savi összeszedi a dokumentumokat majd az ölébe veszi őket és megindul az ajtó felé)
Savi:Amúgy mi volt ez az egész? Hogy tartozom valamivel?
(Dominic kinyitja a nő előtt az ajtót majd mindketten kifáradnak a folyosóra)
Dominic:Csak annyi, hogy segítettem az egyik barátnődnek. Olyan infókat szivárogtattam ki neked, amik miatt megüthetném a bokám.
(Savi összeszorítja száját, hogy elrejtse halvány mosolyát)
Savi:Hát persze. De a te döntésed volt, hogy kiszivárogtatod nekem.
(Dominic hirtelen a nő elé lép, hogy útját állja)
Dominic:Ha hékás! Te könyörögtél nekem.
(Savi beszívja ajkait, hogy belülről megnyálazhassa azokat nyelvével majd körbetekint a folyosón)
Savi:Mit akarsz?
Dominic:Egy randit.
(Savi mérgesen kikerüli a férfit majd folytatja útját a folyosó vége felé)
Savi:Na, persze.
Dominic:Ne értsd félre. Nem akarok semmi személyeset. Csak beszélgetni egy jót.
(Savi elneveti magát)
Savi:Hát persze. A többi nővel is csak beszélgetni akarsz egy jót, akikkel itt flörtölgetsz minden áldott nap, nem igaz?
Dominic:Igen.
(Dominic újra beáll a nő elé majd mélyen a szemébe néz)
Dominic:Komolyan mondom. Beszélgetünk és kész. Ennyi. Semmi több.
(Savi összeszorítja szemeit majd sejtelmesen a férfira néz)
Savi:Hm...
(Savi megint kikerüli a férfit és továbbsétál)
Dominic:Szóval?
Savi:Még gondolkodom rajta.
Dominic:Akkor este nyolcra érted megyek.
Savi:Mondtam, hogy még gondolkodom rajta.
Dominic:Gondold meg, este nyolcig.
(Savi és Dominic a folyosó végén szétválnak)
...
Pollonia:Hozhatok egy erős feketét?
(Pollonia leül egy ismerős idegennel szemben az egyik kávézóasztalhoz, kávézójában)
Karen:Ha van olyan erős feketéd, ami ezen is segít, akkor jöhet.
Pollonia:Még mindig Zoltan?
Karen:Kezd egyre fárasztóbb lenni ez az egész.
Pollonia:Nem találtál magadnak másik rendelőt?
Karen:Keresnem is felesleges mióta felfüggesztettek... amióta eljárás indult ellenem... Zoltan jóvoltából.
Pollonia:Nem hiszem el, tényleg. Mije van ellened?
Karen:Fogalmam sincs. Talán csak annyi, hogy a betegem volt, akivel kapcsolatba kerültem. Természetesen ő ezt teljesen máshogy meséli el, de úgy tűnik, hogy a titkárnőm és más megkérdezettek is ellenem tanúskodnak, hiszen tényleg együtt voltunk, nem is egyszer. De az a magánéletem része volt!
Pollonia:És most mi fog történni?
Karen:Holnap tárgyalásra megyek, amin Zoltan is ott lesz az ügyvédjével.
Pollonia:Húha. Savi-vel nem beszéltél?
Karen:Nem. Hívtam vagy milliószor, de nem veszi fel. Nem járt ma itt véletlenül?
Pollonia:Nem. Csak Hilda, de vele meg te nem akarnál találkozni.
Karen:Miért?
Pollonia:Teljesen be van sózva Savi szülinapja miatt.
Karen:Tényleg, hiszen neki hamarosan itt lesz a születésnapja.
Pollonia:És meglepetés partit akar neki rendezni.
Karen:Jaj, ne! Ha olyan lesz, mint a tavalyi akkor szerintem elfelejtheti.
Pollonia:Én is ugyanezt mondtam neki.
Karen:Samantha-val sem találkoztál mostanában?
Pollonia:Nem, felém se néz az utóbbi időben.
Karen:Ez egyre furcsább.
Pollonia:Biztosan elfoglalt, hisz mindig csinál valamit.
(Karen megragadja ölébe fektetett retiküljét majd feláll az asztaltól és elköszön)
Karen:Jobb, ha megyek. Befekszem egy kád forró vízbe és relaxálok egy picit. Holnap korán kell kelnem.
Pollonia:Ha bármi van, hívj csak nyugodtan!
Karen:Köszönöm. Figyelj!
Pollonia:Igen?
Karen:Ha találkozol Savi-vel meg tudnád neki mondani, hogy hívjon fel, mert nagyon fontos lenne.
Pollonia:Persze!
Karen:Köszi.
(Karen megpuszilja Pollonia-t majd elmegy)
Karen:Szia.
Pollonia:Szia.
.....
(Késő este Savi a konyhaasztalnál ül és a laptopján pötyögtet, valamint papírokat rendezget, amikor hirtelen ajtócsapódás hallatszik a folyosóról. Savi leveszi a szemüvegét miközben a széken ülve próbálja kihallani a hangokat. Hilda kéjes hangja szólal meg, aztán egy férfi, majd mindketten a konyha felé közelednek, aztán hirtelen bevágódik egy ajtó és a hangok megszűnnek.)
(Savi nagy levegőt vesz, leteszi a szemüvegét a számítógép mellé, aztán végigszánt kezeivel az arcán. A következő pillanatban Hilda, fehérneműben lép be a konyhába, megcélozván a hűtőszekrényt)
Savi:Egy újabb pasi?
(Savi méltatlankodva néz a nőre)
(Hilda vállat von, majd elővesz egy doboz narancslevet)
Hilda:Csak jól érzem magam.
Savi:Oké. De reggel nem akarom, hogy egy meztelen pasi itt flangáljon a konyhában.
(Hilda megvetően válaszol)
Hilda:Na, kérlek. Mintha megengedném, hogy reggelig maradjon. Egy jót szexelünk aztán mindenki megy a dolgára.
Savi:És védekeztek?
(Hilda fancsali képet vág)
Hilda:Mi a fene bajod van, hogy mostanában állandóan ezt kérdezgeted? Mi a fenének védekezni, ha mind a ketten egészségesek vagyunk, hm?
(Savi nagy levegőt vesz majd kifújja azt. Ezután pedig elmélyült, de megviselt hangon szól Hilda-hoz)
Savi:Én ezt már nem bírom!
(Hilda kortyol egyet a gyümölcsléből majd meglepetten válaszol)
Hilda:Mi az? Sok a munka?
(Amikor azonban Savi a száját nyitná, hogy válaszoljon a kérdésre, az ajtócsengő szakítja félbe kettejük beszélgetését)
(A két nő összenéz majd Savi feláll az asztaltól, hogy megnézze ki áll az ajtónál. Mindeközben Hilda visszacammog a szobájába.)
(Savi kitárja az ajtót és Dominic-ot pillantja meg, aki egy fekete pulcsiban és farmernadrágban lóbál két papírfecnit a levegőben)
Dominic:Félóra múlva kezdődik. Új film. A popcornt én állom.
(Savi félrehúzza a száját egy pillanatra, majd elmosolyodik)
Savi:Ühüm.. és este szex, mi?
(Dominic elneveti magát)
Dominic:Csak akkor, ha benne vagy.
Savi Akkor nem is megyek sehova.
Dominic:Ne már! Megvettem a jegyeket.
(Mindeközben halk nyögések szűrődnek ki a folyosóra. Dominic pedig beljebb lép a házba)
(A férfi furcsa pofákat vág mire Savi mosolyogni kezd)
Savi:A lakótársam. Illetve a barátnőm. És a lakótársam.
(A folyosóra kiszűrődő nyögések és sikolyok egyre hangosabban hallatszanak)
(Dominic mosolyogni kezd)
Dominic:Na, akkor jössz.. vagy inkább hallgatod ezt?
(Hilda felrikácsol a szobában)
Hilda:Ez az! Kúrjál!
(Mindketten egy pillanatra ledermednek a folyosón állva majd Savi gyors válaszát követően rácsap Dominic mellkasára)
Savi:Te vezetsz!
...
(Samantha egy könyvet olvas a nappalijának kanapéján ülve, amikor váratlanul megszólal az ajtócsengő. A nő leteszi a könyvet és azonnal az ajtóhoz sétál. Amikor kinyitja az ajtót Richardot találja a küszöbön állva.)
(Richard sporttáskával a vállán, kedvesen köszön Samantha-nak, aki egy pillanatra kidugja a fejét az ajtón, hogy szemei keresztülpásztázzanak az utcán)
Richard:Szia.
(Samantha meglepetten reagál)
Samantha:Na, hogy sikerült a vizsgád?
(Samantha megragadja a fiatal fiút, behúzza a házba majd a nyakát kezdi el csókolgatni. A srác elneveti magát majd lefogja Samantha-t, jelezvén, hogy most nem vevő a nő kezdeményezésére)
(Samantha Richard ridegségét érezvén abbahagyja a fiúval való kacérkodást)
Samantha:Mi a baj?
Richard:Valami fontosat szeretnék mondani neked.
Samantha:Micsodát? Ugye nem az apádról van szó megint? Rájött, hogy megint.. hogy te meg én és..
(Richard közbevág)
Richard:Nem, nem. Nem arról van szó. Valami egészen másról.
Samantha:Miről?
(Richard leveszi a táskáját, ledobja a padlóra majd leül a kanapéra. Samantha odasétál hozzá, majd ő is leül a férfi mellé)
(A nő gyengéden a srác vállára teszi a kezét)
Samantha:Mi történt?
Richard:Már korábban el akartam mondani, de eddig nem volt rá bátorságom.
(Samantha továbbra is csak értetlenül néz)
Richard:Felvettek a Cambridge-i egyetemre. A jövő héten költözöm. A következő nyárig nem jövök haza.
Samantha:Tessék?
(Samantha ledöbbenve hallgatja Richard-ot)
.............................

22.rész - Ledobott bombák

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is.
Samantha:Soha többé még egy szót sem váltok velük. Ígérem.
----
(Savi közelebb sétál az ajtóhoz majd bekukkant a nyíláson, de amit lát attól kitágulnak a pupillái. A konyhában Samantha ül a mosogató gép tetején miközben Richard kényezteti őt)

----
Vanessa:Eric el akarja adni a házat és szeretné, ha minél előbb kiköltöznél.
(Savi fiatal ráncai, amelyek arcára most kiültek, megfeszülnek az elrettentő hírtől)
Savi:Hogy mi?
----
Jonathan:Szabad vagyok. És csak téged akarlak. Eddig is csak téged akartalak. Épp ezért mondtam le mindenről. Miattad!
Pollonia:Nem értelek.
----
Pollonia:Elmondta, hogy elhagyta a feleségét és hogy csak engem akar.
(Hilda eltátja a száját)
Hilda:Húha!
Pollonia:Jó lenne vele.. de.. nem tudom.
Hilda:Most csak hülyéskedsz, ugye?! Jonathan egy szexisten! Kizárt, hogy kihagyhatsz egy ekkora partit.
----
Frank: AIDS-es vagyok és biztos vagyok benne, hogy Mariella adta át nekem a vírust.
Savi:Ezt most komolyan mondod?
----
Karen:Kérhetek tőled valamit?
Savi:Persze.
Karen:Értesíts engem kérlek, ha bármit megtudsz az ügyről.
-------------------------------------------------------------------
..............................
---------------------------------------------------------------------
(Savi a konyhában épp kávét tölt ki magának az egyik bögréjébe, amikor a következő pillanatban Hilda cammog be egy ondós miniszoknyában és egy csipkés topban, totál részegen)
Hilda elmegy Savi mellett, megcélozván a hűtőt)
Savi:Ez most komoly?!
(Hilda rekedtes hangon válaszol mikor Savi erősen megkoppantja bögréjével a konyhapultot)
Hilda:Grr. micsoda egy este volt. Elképesztően jó volt ez a vibrátor habparti.
(Savi mérgesen reagál)
Savi:Nem zavar?
Hilda:Nem. Csináld csak nyugodtan.. amit csinálsz.
(Savi idegesen nézi ahogy Hilda elővesz egy doboz narancslevet a hűtőből)
Hilda:Ajj. ez jólesik nagyon. Hé! El sem hiszed, de Tom is ott volt a buliban tegnap este.
Savi:Milyen Tom?
Hilda:Nem emlékszel Tom-ra?
Savi:Nem.
Hilda:Megmutatom.
(Hilda odasétál Savi-hez majd előveszi miniszoknyájának farzsebéből a telefonját majd néhány pötyögtetés után Savi elé tartja)
Hilda:Tessék. Itt van ni.
(Savi egy pillanatig ránéz a telefonra, aztán összeszorítja ajkait és dühösen Hilda szemeibe néz)
Savi:Ez egy merev pénisz nem egy arc.
(Hilda kéjesen, de lazán válaszol)
Hilda:Pontosan. Láttál te már ekkorát?
(Savi felcsattan)
Savi:Ugye világos, hogy ez az én steril konyhám! Megbeszéltük, hogy ez az én rohadt helyem és az ott kint pedig a te rohadt helyed!
Hilda:De az én rohadt helyemen nincs narancslé.
(Savi folytatja a kiabálást)
Savi:Mondtam, hogy itt maradhatsz nálam, de ha minden reggel így megy el, hogy totál be vagy baszva akkor én nem tudom, hogy mi lesz ezzel a rendszerrel.
(Hilda közbevág)
Hilda:Oké, mégis mi a fene bajod van, hah?!
Savi:Semmilyen bajom nincsen, világos?! Dolgozni kell mennem! És ez!
(Savi nyomatékosan mutogat Hilda-ra)
Savi:Ez nem az a mód, ahogy a reggelemet indítani szeretném! Nyugodalmasan itt hőbölögsz erektált péniszekkel a konyhában miközben árad belőled a tömör alkohol szaga. Nekem ez nem megy.
Hilda:Jól van, nyugi. Nem fordul elő többet,ígérem.
Savi:Nagyon szépen köszönöm. Viszontlátásra!
(Savi felkapja a konyhapult mellett heverő aktatáskáját majd kisétál a konyhából)
....
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savi besétál Pollonia kávézójába, aki épp a pultot törölgeti, Alexandra pedig a vendégeket szolgálja ki)
(Amint Savi odaér a pulthoz ráköszön Pollonia-ra)
Savi:Szia!
Pollonia:Jó reggelt!
Savi:Láttam, hogy írtál üzenetet.
(Savi kissé bohókásan folytatja)
Savi:Hajnali kettőkor.
(Savi elneveti magát mire Pollonia csak a szemeit forgatja)
Pollonia:Leülünk?
Savi:Hát persze.
(Pollonia ledobja a törölgető rongyot majd Savi-vel helyet foglalnak az egyik asztalnál)
Pollonia:Kérsz valamit inni?
Savi:Nem, köszönöm. Már reggeliztem otthon.
Pollonia:Akkor jó.
Savi:Szóval mi a baj?
Pollonia:Jonathan.
Savi:Szóval még mindig nem tudod, hogy adj neki még egy esélyt.
Pollonia:Nem. És az agyamra megy, hogy nem tudom eldönteni, hogy mi legyen.
Savi:Ha már eleve ennyit gondolkozol az egészen, nem gondolod, hogy azért nem tudsz nem rá gondolni, mert titkon azt akarod, hogy te és ő újra egy pár legyetek?
Pollonia:Nem tudom.
Savi:Dehogynem!
Pollonia:Akkor szerinted újra meg kellene próbálnunk?
Savi:Miért ne?!
(Pollonia hallgatásba burkolózik)
Savi:Amúgy a felesége még mindig keveri a trutymót?
Pollonia:Nem tudom. Nem beszél róla mióta elköltözött otthonról.
Savi:És Max-szal mi a helyzet?
Pollonia:Nyári táborban van.
Savi:Ó.
Pollonia:Majd csak a nyár végén jön haza. Nagyon élvezi.
Savi:Még mindig olyan csökönyös?
Pollonia:Szerintem már kezdi  megszokni, hogy én vagyok a gyámja. Sokkal oldottabb lett a helyzet mióta elmúlt néhány hónap. Lehet, hogy megszokta ezt az egészet.
Savi:Remélem, hogy úgy van.
(Savi telefonja megcsörren, mire előveszi azt aktatáskájából, de amint meglátja, hogy a kijelzőn Samantha neve szerepel, kinyomja a telefont és visszateszi a táskájába)
Pollonia:Valami baj van?
Savi:Nem. Csak munka. Mennem kell.
Pollonia:Rendben. Köszönöm, hogy benéztél.
(Pollonia és Savi felállnak az asztaltól majd megölelik egymást)
Savi:Menj el Jonathan-hoz. Üljetek le és beszéljétek meg a dolgot.
(Pollonia erőltetett mosollyal búcsúztatja Savi-t, aki hátat fordít majd pedig kisétál a kávéházból. Pollonia visszamegy a pult mögé, hogy rendet rakjon, de néhány perc múlva Hilda toppan be a kávézóba, napszemüvegben, farmerszoknyában és egy lenge topban. Hilda megcélozza Pollonia-t és laza stílusban felpattan a pultra, amint odaér)
Hilda:Na, csá!
Pollonia:Jó reggelt neked is!
(Hilda lecsúsztatja kezével a napszemüvegét annyira, hogy egy pillanatig Pollonia szemébe tudjon nézni)
Hilda:Na mizu? Este volt szex?
(Pollonia fancsali képet vág)
Pollonia:Ez valami vicc lesz?
(Hilda rácsap Pollonia felkarjára)
Hilda:Nem! Átmentél Jonathan-hoz vagy nem?
Pollonia:Nem.
Hilda:De miért nem?
Pollonia:Azért, mert időre van szükségem, hogy végleges döntést hozzak.
Hilda:Ez a se veled, se nélküled szindróma nem vezet sok jóra hidd el nekem.
Pollonia:Ez nem egy szindróma, csak..
(Hilda közbevág)
Hilda:Nem is értem, hogy mire vársz még. Jonathan szexi, hatalmas nagy farka van, pénzes, ismert és most még a házi sárkányt is otthagyta csak miattad!
Pollonia:Felszínes vagy, mint mindig.
Hilda:Ez vagyok én! De hidd el nekem. Ebből az egészből csak jól jöhetsz ki!
(Pollonia nagy levegőt vesz miközben Alexandra jelenik meg Pollonia mellett)
Hilda:Heló!
Alexandra:Szia!
(Alexandra Pollonia-hoz fordul)
Alexandra:Figyelj, szerettem volna kérni tőled valamit.
Pollonia:Igen?
Alexandra:Kivehetném a holnapot? Vidékre kell mennem a szüleimhez. A nagymamám kicsit gyengélkedik és nagyon jólesne neki, ha meglátogatnám.
Pollonia:Ó, te jó ég! De ugye semmi komoly?
Alexandra:Nem, dehogy. Csak egy kis zúzódás. Félrelépett és elesett szegény az udvaron.
Hilda:Ó, szegény. Jobbulást neki.
Alexandra:Köszi.
Pollonia:Nyugodtan vedd ki a holnapot. Elbírom a boltot egyedül is.
Alexandra:Szuper, köszi.
(Alexandra hirtelen jobban megnézi Hilda-t)
Alexandra:Hé! Nem te szoktál a csónakázó tó körül futni esténként?
Hilda:Reggel, este, amikor tehetem. És amikor nem vagyok berúgva.
(Alexandra elneveti magát)
Alexandra:Akkor jól emlékeztem, hogy téged láttalak. Én is arra szoktam futni és már régóta keresek egy futópartnert. Egyedül olyan unalmas.
Hilda:Hé, hát akkor miért nem csatlakozol hozzám?
Alexandra:Nagyszerűen hangzik!
Hilda:Ma este 7 a bejáratnál?
(Alexandra hátrahőköl majd felnevet)
Alexandra:Klassz! Ott találkozunk!
(Közben a háttérből megszólal egy hang mire Alexandra észbe kap, hogy az egyik vendég az, s azonnal elhagyja a pultot, hogy kiszolgáljon másokat)
...
(Savi Dominic irodaajtaján kopog, majd belép a szobába. A férfi feláll az asztaltól majd odasétál a nőhöz)
Dominic:Savi! Megint le kell nyomozni egy pasit? Volt szeretőt? Tettestársat?
(Savi elmosolyodik)
Savi:Nem!
Dominic:Akkor? Valami baj van?
Savi:Igazából egy barátom nagy bajban van és szüksége lenne a segítségedre.
(Dominic visszasétál az asztalához, megigazítja nyakkendőjét majd nekitámaszkodik az íróasztalnak)
Dominic:Miről lenne szó?
(Savi halk hangon folytatja)
Savi:Egy nagyon kedves barátnőm Karen Kim nagy bajban van. Az egyik kliensed, Zoltan Monday azzal vádolja, hogy szexuálisan zaklatta és hogy viszonyt folytattak a rendelőjében.
(Dominic szemöldöke egy pillanatra felemelkedik)
Dominic:Igen, tudom, hogy melyik ügyről beszélsz. A nyomozók már rég ráálltak az ügyre.
(Savi értetlenül néz)
Savi:És?
Dominic:Nem mondhatok el semmit sem ezzel kapcsolatban. Minden információ teljesen bizalmas.
(Savi nagy levegőt vesz majd komolyra fordítja a szót)
Savi:Nézd, Dom. Ez a Zoltan Monday egy pszichopata és olyan dolgokat tett már a környezetében élőkkel, hogy szerintem leesne az állad, ha tudnád. Muszáj segítened nekem!
Dominic:De nem mondhatok el semmit, hát nem érted?!
(Savi kétségbeesetten néz a férfira)
Savi:Kérlek!
(Dominic ölbe teszi mindkét kezét majd megnyálazza szája szélét és beszélni kezd)
Dominic:Annyi biztos, hogy a barátnődnek nem áll jól a szénája. Zoltan Monday ugyanis benyújtott egy nagyon fontos bizonyítékot a minap, ami arra enged következtetni, hogy Karen Kim valóban visszaélt a praxisával és több ízben is megszegte azt, amire már jó régóta felesküdött.
Savi:Miről beszélsz?
Dominic:Konkrétan egy szexvideóról beszélek, amit telefonon rögzítettek Karen Kim szakrendelőjében, és amin a felperes és az alperes is látható.
(Savi szemei kikerekednek, szája tátva marad a meglepettségtől)
....
(Alexandra és Hilda egy hatalmas tó körül futnak. Miközben a nap lemenő sugarai visszatükröződnek a tó vízén, lágy, meleg nyári szellő babusgatja arcukat.)
Hilda:Isteni érzés egy jót futni!
Alexandra:Szerintem is! Kitisztítja az ember gondolatait.
Hilda:Mindenét. És az a legjobb, hogy elégeti a piát.
(Alexandra elmosolyodik)
Alexandra:Mit csináltál délután?
Hilda:Aludtam. Tegnap este egy vad vibrátor habpartiban voltam és el kell, hogy mondjam: isteni volt.
(Mindketten lassítanak majd az egyik padnál megállnak lazítani)
Alexandra:És miről szólt?
Hilda:Olyan volt, hogy a táncparketten nyomtad, közben felszolgálták az italokat és minden irányból vizet és habot nyomattak be a lábadhoz. Köd is volt és közben pedig vibrált az egész padló. Elképesztő élmény!
Alexandra:Ez tényleg érdekesen hangzik. És sikerült valakit felcsípned?
Hilda:Összejött egy srác a mosdóban, de mindketten megegyeztünk, hogy csak szex lesz belőle és kész.
Alexandra:Hm..
(Hilda a lábát kezdi el nyújtani)
Alexandra:Egyszer el kellene jönnöd a Rub-ba. Pompás egy hely. Masszás, gőzfürdő.. egy kész luxus, megfizethető áron.
(Hilda kiegyenesedik majd kissé zavarba jön)
Hilda:Elég bizarr dolgokat hallottam arról a helyről.
Alexandra:Mint például?
Hilda:Hogy nagyon sok nő azért jár oda, hogy egymást kényeztessék a gőzben.
(Alexandra megnyalja a szája szélét)
Alexandra:Hm.. akkor jók a forrásaid. Ugyanis nagyon sokszor tényleg az megy ott. Persze, csak ha te is azt akarod!
Hilda:Te voltál már ott?
Alexandra:Imádom. Amikor csak tehetem, beugrok. De erre nem úgy kell gondolni, mint néhány kiéhezett, randa nőre, akik segédeszközökkel futkosnak egy gőzzel megtelített teremben.
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Azt gondoltam.
Alexandra:Ott csak olyanban van benne más is, amiben te is benne vagy. Kölcsönös szimpátia alapján, természetesen.
(Hilda és Alexandra hirtelen mélyen egymás szemébe néznek majd Hilda gyorsan elkapja tekintetét a nőről)
Hilda:Futunk még?
Alexandra:Persze.
(A két nő újra elindul s még egy kört fut a tó körül)
...
(Savi kocsijával leparkol Hilda háza előtt, aminek a bejárati ajtajánál már Samantha toporzékol. Savi kiszáll a kocsiból majd az ajtó felé sétál)
Samantha:Savi! Végre!
(Savi félrehúzza a száját majd előkotorja a kulcsokat a táskájából)
Savi:Heló!
Samantha:Mi történt?
Savi:Ezt meg hogy érted?
Samantha:Már hónapok óta próbállak elérni, de semmi. Mintha direkt le akarnál rázni.
Savi:Ezt meg miből gondolod?
(Savi végre megtalálja a ház kulcsait majd kinyitja velük az ajtót)
Samantha:Nem reagálsz a telefonhívásaimra, amikor kereslek soha nem vagy elérhető. Írtam neked e-mailt, levelet, hívtalak, már mindent csináltam, hogy elérjelek, de semmi!
Savi:Lehet, hogy nem kellene semmit sem csinálnod.
Samantha:Most meg miért vagy ilyen?!
Savi:Azért vagyok ilyen Samantha, mert nem szeretem, ha hülyének néznek!
(Samantha meglepetten reagál Savi dühös reakciójára)
(Savi elkezd mutogatni Samantha felé miközben dühösen kiosztja)
Savi:Aznap, amikor Marco elrabolt, kerestelek téged. Szükségem lett volna a segítségedre úgyhogy átmentem hozzád, de sajnálatos módon nem egyedül találtalak, hanem Richard Hilligen fiával, akiről azt mondtad, hogy soha többé nem fogod látni. És méghozzá egy elég intim szituációban.. mellesleg.
(Samantha álla leesik)
Savi:Na, mi van?! Nem tudsz megszólalni?!
Samantha:Savi, én...
Savi:Micsoda?!
Savi:Megígérted, megesküdtél, hogy soha többé nem fogsz találkozni azzal a gyerekkel. Tárgyalás volt belőle, elveszíthetted volna a munkádat, de téged ez sem érdekel. Téged csak az érdekelt, hogy legyen egy fiatal srác, aki néha napján megdönget téged, amikor épp szükséged van rá.
(Samantha ingerülten válaszol)
Samantha:Te ebből semmit nem értesz.
Savi:Hát persze, hogy nem! Mert soha nem kezdenék ki egy kiskorú gyerekkel.
Samantha:Mintha én lennék az egyetlen, aki vétkezett az életben.
(Savi megcsóválja fejét)
Savi:Jaj, ne gyere nekem ezzel. Teljesen felesleges. Megígértél nekem valamit és nem tartottad be. Pedig tudod nagyon jól, hogy min mentél keresztül. Hogy min mentünk keresztül amiatt a srác miatt és az idegbeteg apja miatt.
(Samantha mély lélegzetet vesz majd a földet kezdi el bámulni)
Savi:Jobb, ha most tényleg nem jössz ide többet.
(Savi ezzel bemegy a házba és becsapja maga után a bejárati ajtót)
...
------------------------------------------------------------------------------

21.rész - Dilemmák (3.évad)

A Szeretők előző évadából:
-------------------
----
Savi:Messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is.
Samantha:Soha többé még egy szót sem váltok velük. Ígérem.
----
(Savi közelebb sétál az ajtóhoz majd bekukkant a nyíláson, de amit lát attól kitágulnak a pupillái. A konyhában Samantha ül a mosogató gép tetején miközben Richard kényeszteti őt)
Richard:Mosogatógépen se basztalak még meg!
Samantha:Ah, igen! Ez az!
----
Vanessa:Eric el akarja adni a házat és szeretné, ha minél előbb kiköltöznél.
(Savi fiatal ráncai, amelyek arcára most kiültek, megfeszülnek az elrettentő hírtől)
Savi:Hogy mi?
Vanessa:Amikor elindultam azt reméltem, hogy emlékezünk az együtt eltöltött boldog pillanatokra, mint azokban a vidám, családi filmekben.
(Savi egy másodpercre elmosolyodik majd összeszorítja ajkait, aztán nyel egyet és mélyen az anyja szemébe néz)
Savi:Nekünk soha nem voltak boldog pillanataink.
----
Derek:Át kell kutatnunk a helyiséget. Engedélyünk van rá.
(A férfi felmutat egy lapot Karen-nek, aki azonnal odarohan majd kitépi azt a nyomozó kezéből, hogy végigfussa miközben a tisztek már elkezdenek kutakodni Karen holmijai között.)
----
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Jonathan:Szabad vagyok. És csak téged akarlak. Eddig is csak téged akartalak. Épp ezért mondtam le mindenről. Miattad!
Pollonia:Nem értelek.
----
Savi:Jelen orvosi közlemény... blablabla... a vizsgálatok eredményei a szervezetében 99,8%-ban találtak nyomot a HIV vírusnak, ami azt jelenti, hogy ön vírussal fertőződö...
(Savi tovább olvassa magában az orvosi papírt)
Savi:Ezt nem hiszem el.
----
Savi:Marco állj meg! Most már úgyis mindegy a rendőrség itt van a nyomunkban! Nincs hová menekülj!
Marco:Előbb döglök meg, minthogy feladjam magam! Soha!
Marco:Á! Bassza meg!
Savi:Neeeeee!
(A rendőrautó befaral Marco-ék kocsija elé; Savi és Marco pedig frontálisan beleütköznek a mozgó jármű hátuljába. Mindeközben egy lövés is eldördül. Marco-ék kocsija az ütközést követően hatalmasat durran, s a szélvédőre belülről az egész ablaküveget beterítő mennyiségű vér fröccsen.)
-----------------------------------------------
3 hónappal később
---------------------------------
A városi temető bejárata mellett leparkol egy kocsi, amelyből Hilda száll ki. Fekete csipkés ing, fekete szoknya és fekete napszemüveg van rajta. Kezében két csokor virág. Fekete körömcipőjével megindul a temető felé.
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Karen:Akkor talán mesélhetnél a balesetről. Az egészről. Előről.
(Karen a házának nappalijában ül. Szemben vele, páciense helyezkedik el, egy kényelmes fotelben, keresztbe tett lábakkal)
(Savi erősen gesztikulál a fotelben ülve)
Savi:Még mindig nem tudom elhinni, hogy át kellett élnem azt a borzalmat. Most már átérzem, hogy mit élt át Hilda amikor az az őrült megkötözte őt.
Karen:Hogy kezdődött az egész?
Savi:Most újra meséljem el?
Karen.Ha szeretnéd. Csak akkor kell.
(Savi nagy levegőt vesz majd kifújja azt)
Savi.Az egész azzal kezdődött, hogy átmentem Mariella lakására.
Karen:Miért mentél el Mariella lakására?
Savi:Fogalmam sincs, hogy körülnézzek hátha találok valamit. Már nem értem, hogy miért kellett odamennem.
Karen:És mi történt azután?
Savi:Felmentem Mariella szobájába és aztán találtam..
(Savi hirtelen felkapja a tekintetét Karen-re, akinek pupillái azonnal kitágulnak, mert Savi hirtelen megakad és nem folytatja a mondandóját)
(Savi végül kontrázik és tovább mesél)
Savi:Egyedül találtam magam a szobában.
Karen:Értem.
Savi:Aztán betoppant Marco és kényszerített, hogy menjek vele. Beszálltunk a kocsiba; közben a rendőrök lefülelték a mi kocsinkat, mert Marco gyorsan hajtott és ahogy az orrommal éreztem még ivott is. Aztán hosszú autósüldözés után végül több rendőrautó került elénk mire Marco belement az egyikbe, aztán csak azt hallottam, hogy eldördül egy pisztolylövés és hirtelen minden elsötétedett.
Karen:És ami utána történt abból mire emlékszel?
Savi:Csak a kórházi ágyra. Egy éjszakán át bent tartottak megfigyelésre és ennyi. Még az a szerencse, hogy nem esett semmi komoly bajon. Azon kívül, hogy egyszerűen még mindig képtelen vagyok feldolgozni ezt az egészet.
Karen:Biztos, hogy ez minden?
(Savi meglepetten kapja fel a fejét)
Karen:Mindent elmondtál?
Savi:Ezt meg hogy érted?
Karen:Úgy értem, hogy biztos ez minden, ami nem hagy téged aludni most már lassan fél éve?
(Savi egy pillanatra elharapja a szája szélét)
Savi:Igen.. igen ez az. Ez minden.
Karen:Rendben.
(Savi a combjára csap)
Savi:Egyébként meg köszönöm szépen, hogy időt fordítottál rám és, hogy segítesz könnyíteni a lelkemen.
Karen:Igazán nincs mit.
Savi:Olyan rossz, hogy így alakult ez az egész! Az egyetlen pozitív dolog, hogy sikerült egy lakást bérelnem. Nem a legjobb, de a szokásos panellakásokhoz képest elég tűrhető. És Eric-kel is sikeresen lezárult a ház eladása. Ezek után már csak egy olyan helyet kell találnom, ami tetszik, jól berendezett, barátságos, olcsó és még a munkahelyemhez is közel van.
(Karen elmosolyodik)
Karen:Nem kell mentegetőznöd. Tudom, hogy min mész keresztül.
Savi:Ja!
(Savi nagy levegőt vesz majd kifújja azt)
Karen:Eric-kel beszéltél azóta?
Savi:Nem. Nem veszi fel a telefont. Nem jelenik meg személyesen sem. Fogalmam sincs, hogy hol lakik. Az utóbbi időben állítólag háromszor is költözött. És ott van még Barbara is, akivel lehet, hogy azóta már össze is házasodott. Te el tudod ezt képzelni?!
Karen:Amikor az ember hirtelen változáson megy keresztül, sok minden elképzelhető az életében.
(Savi elgondolkodva néz, aztán témát vált)
Savi:És te? Hogy viseled az egészet?
Karen:Ahhoz képest, hogy lassan három hónapja nem praktizálhatok és holnap bíróságra megyek.. egész jól.
(Savi elszörnyedve morog)
Savi:Hm...
Savi:Úgy tűnik Zoltan tényleg nem állt le a hadjáratával, hogy tönkretegyen téged.
(Karen összeszorítja a száját)
Karen:Tudom, hogy nem tettem semmi olyat, ami miatt bajba kerülhetnék. Az, hogy viszonyom volt Zoltan-nal, a magánéletem része volt és nem tartozott a munkámhoz. Nem értem, hogy miért csinálja ezt. Valószínűleg egy pszichológiailag beteg ember, aki képtelen elfogadni a visszautasítást és csak szimplán bosszúálló.
Savi:Bármi is legyen, ez nem normális.. az már biztos.
Karen:Én egyáltalán nem félek. Büszkén vállalok mindent, akármi jöjjön is.
(Savi elmosolyodik majd feláll a fotelből)
Savi:Nekem most mennem kell.
(De mielőtt még Savi kiséltálhatna a szobából Karen odaszól hozzá)
Karen:Savi!
(Savi visszafordul, s megáll)
Savi:Igen?
Karen:Kérhetek tőled valamit?
Savi:Persze.
Karen:Értesíts engem kérlek, ha bármit megtudsz az ügyről.
Savi:Mindenképp.
(Savi bólint egyet majd kisétál a szobából)
....
---
.....l
(Savi letekeri a rádió hangerejét miközben félreáll a kocsijával az egyik járdaszegély melletti parkolóba. Előveszi a mobilját majd telefonálni kezd)
(Savi tárcsáz, s a vonal végén azonnal megszólal egy számára ismerős hang)
Savi:Szia Frank. Akkor hol találkozunk?
...
---
(Savi belép Hilda házába, átmegy a nappalin, a kanapére ledobja a ridiküljét, aztán átsétál a konyhába ahol már Hilda izgatottan várja őt és ugrálva hadonászik egy papírdarabbal)
Hilda:Ezt nem fogod elhinni!
(Savi meglepetten elmosolyodik miközben a hűtőhöz sétál)
Savi:Na, mi az?
Hilda:Felvettek!
Savi:Hogy micsoda?
(Savi óvatosan kivesz egy doboz narancslevet a hűtőből majd a pultra helyezi)
Hilda:A fősulira. Amit abba kellett hagynom, mert nem volt elég pénzem, hogy folytassam! Ezt nem hiszem el!
(Hilda újra és újra csak a papírt böngészi szemeivel)
Hilda:Ez annyira jó!
(átnyújtja a papírt Savi-nek)
Hilda:Nézd meg!
(Savi megragadja a lapot és olvasni kezdi)
Savi:Ez nagyszerű.. gratulálok.
(Savi megöleli Hildat, aki majd kiugrik a bőréből majd elővesz egy poharat a konyhaszekrényből és tölt magának a narancsléből)
Hilda:És.. ma este találkozom egy isteni szexi pasival, akit a konditeremben ismertem meg.
Savi:Ó, jaj.
(Savi sejtelmes hangnemre vált)
Hilda:Úgyhogy ne várj haza. Biztos, hogy csak holnap jövök. Ki tudja, hogy mikor. Attól függ, hogy meddig bírja elélvezés nélkül.
(Savi fancsali képet vág)
Savi:De remélem, hogy védekeztek.
Hilda:Hát persze, hogy védekezünk.
(Hilda felhúzza a pohár narancslevet)
Hilda...ha elég józanok leszünk hozzá.
(Hilda lecsapja az üres poharat a pultra mire Savi szemöldöke megemelkedik, Hilda pedig elköszön tőle és kisétál a konyhából)
(Savi nagy levegőt vesz, leteszi a papírt a pultra majd elharapja a szája szélét és eközben arra gondol, hogy hogyan mondja el Hilda-nak azt, amit Mariella-ról megtudott.)
........................
(Pollonia épp kávézójának pultját takarítja amikor sportos felszerelésben megjelenik Hilda, akinek izzadságcseppek szaladnak le a homlokáról. Hilda egy futópólóban és egy feszülős rövidnadrágban fut be a kávézóba, egészen a pultig)
(Hilda lihegve köszön Pollonia-nak)
Hilda:Szia! Szia!
Pollonia:Wow. Valaki lazára vette ezt a napot.
Hilda:Viccelsz?! Mióta tudom, hogy Marco a föld alatt rohad, azóta olyan vagyok, mint aki egy hatéves gyerek energiájával rendelkezik.
Pollonia:Na, de ennyire?
Hilda:Ennyire! Ma lefutottam négy kört a nagy csónakázó-tónál és még arra is volt erőm, hogy idáig is elfussak.
(Hilda rátámaszkodik a pultra, amit Pollonia törölget)
(A háttérben megjelenik Alexandra, aki a kávézó hátsó, konyhai részéből jön ki, kezében egy tálcával)
(Alexandra és Hilda tekintete összetalálkozik egy pillanatra amikor Alexandra elhalad a pult mögött)
Alexandra:Szia!
Hilda:Csáó!
Pollonia:És mi újság veled?
Hilda:Több minden is!
Pollonia:Na, mesélj.
Hilda:Felvettek a fősulira, istenien érzem magam és minden a legeslegnagyobb rendben van. Szinte tökéletes az életem.
(Pollonia elmosolyodik)
Pollonia:Ezt annyira jó hallani. A jó hangulatod most még engem is feldob.
Hilda:Akkor ma is érdemes volt felkelni.
Pollonia:Na igen, és te legalább nem kétséget közt fetrengtél az éjjel.
Hilda:Mert?
Pollonia:Jonathan miatt.
(Hilda izgatottan hajol Pollonia-hoz)
Hilda:Ó. Csak nem?
Pollonia:De!
Hilda:Mi történt?
Pollonia:Egy ideje üzeneteket kapok tőle. Persze csak azután, hogy pár hónappal ezelőtt bejött és elmondta, hogy elhagyta a feleségét és hogy csak engem akar.
(Hilda eltátja a száját)
Hilda:Húha!
Pollonia:Jó lenne vele.. de.. nem tudom.
Hilda:Most csak hülyéskedsz, ugye?! Jonathan egy szexisten! Kizárt, hogy kihagyhatsz egy ekkora partit.
(Pollonia és Hilda kéjencen összenéznek)
....
(Savi megáll egy gyönyörű kertes ház előtt kocsijával a padka szélén. A város másik végéig kellett elkocsikáznia, hogy találkozzon azzal, akivel már régóta felvette a kapcsolatot. A ház ápolt, rendezett. A kertet beterítő zöld füvön apró kerti törpék hevernek, s árnyékot vet rájuk néhány nagyra nőtt fenyőfa. Savi kiszáll a kocsiból és a kapuhoz sétál. Becsenget, s néhány pillanat múlva egy magas, cingár alkatú, de jóképű férfi sétál ki hozzá kesztyűben és orvosi maszkban)
Savi:Te vagy Frank?
Frank:Igen, én vagyok az.
Savi:Heló.
Frank:Gyere beljebb.
(Frank kinyitja a kertkaput majd beinvitálja Savi-t az udvarra, de néhány lépés után a ház felé vezető járdán egyszercsak megáll)
Frank:Örülök, hogy végre találkozunk. Elnézést kérek a kesztyűért és a maszkért. És azért is, hogy sajnos nem engedhetlek be a házamba. Nem kockáztathatom, hogy bármi is megfertőzzön. Az immunrendszerem egyébként is eléggé labilis, mióta tudom, hogy AIDS-es vagyok.
Savi:Semmi baj. Beszéltünk már róla telefonon.. nem lepődtem meg annyira, mint amennyire úgy tűnik.
(Savi mélyen a férfi szemébe néz)
Savi:Sajnálom.
Frank:Én is. De a leginkább azt, hogy bíztam Mariella-ban.
Savi:Tényleg nem tudtad, hogy meghalt?
Frank:Fogalmam sem volt róla. A legőszintébben mondom.Párszor még el is mentem hozzá, de soha nem volt otthon. Én pedig ténylegesen is azt hittem, hogy nem tartózkodik odahaza. Vagy elköltözött.. vagy csak előlem menekül.
(Savi nagy levegőt fúj ki, közben lehajtja a fejét)
Savi:Hogy történt? Hogy ismerkedtetek meg Mariella-val?
Frank:Egy klubban. Munka után mindig betértem a Ego-ba. Az egy nívós, kellemes, csendes kis hely ahol az ember megihat néhány italt esténként és nem kell félnie attól, hogy részegekkel találkozik. Ott ismertem meg Mariella-t. Kedves volt, kacér és persze már aznap este nála kötöttünk ki. Nem sokkal utána randevúzni kezdtünk. Aztán néhány hónappal később véletlen szerű időpontokban csak úgy rosszul lettem, összeestem, hánytam és egy csomó egészségügyi nyavaja kijött rajtam. Elmentem vérvételre és amikor megjöttek az eredmények.. én elsírtam magam. Kiderült, hogy AIDS-es vagyok. Amikor kiderült ez az egész, ő egyszerűen csak kidobott. Nem válaszolt a hívásaimra, megfenyegetett, hogy feljelent, ha újra keresem. Ott hagyott a semmi közepén, amikor a legjobban szükségem lett volna rá. És biztos vagyok benne, hogy Mariella adta át nekem a vírust.
(Savi az orvosi papírokra gondol, amiket Mariella ágya alatt talált, s közben rejtélyesen, de meglepve reagál)
Savi:Ezt most komolyan mondod?
Frank:A nyakamat tenném rá.
Savi:Nagyon sajnálom.
Frank:Tönkretette az életem. Nem is tudja, hogy mennyi szenvedést okozott nekem. Ezt akartam neki elmondani. Egyszerűen csak ki akartam tombolni magam. El akartam menni hozzá. Látni akartam, hogy lekiabáljam a fejét. Nekem azt hazudta, hogy egészséges, hogy nem kell védekeznünk, mert nincs semmi baja. Hogy ő nem olyan lány, mint a többiek akik mindenkivel csak úgy összefeküdnek.
(Savi nagy levegőt lök ki a száját s egy pillanatra majdnem elneveti magát, de gyorsan elkapja a fejét)
Savi:Na persze.
Frank:Elhittem neki.
Savi:De miért?
(Frank mélyen a nő szemébe néz és őszintén válaszol)
Frank:Mert szerettem.
...
(Savi a Frank-kel való beszélgetés után visszaül a kocsijába, aztán beköti megát, de mielőtt elindulna hirtelen nagy levegőt vesz, s a vissza-visszatérő régi emlékektől kikönnyezik a szeme. Nagy levegőt vesz majd ráhajtja fejét a kormányra és sírni kezd.)
--------------------------------------------

20. rész - A gyilkos visszatér (Finálé)

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Az nem lehetséges, hogy Marco Verdad volt az, aki betört a házba? Az egyik barátnőnk a minap látni vélte őt.
Hilda:Az egyik barátnőm. Biztos volt benne, hogy az egyik este Marco Verdadod látta.
(Gabriel szemöldöke felpattan egy pillanatra)
----
Jonathan:Úgy döntöttem, hogy összecsomagolok és elmegyek innen. Elegem van belőled.
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Samantha:És találtatok valamit?
Savi:Semmi érdemlegeset.
Karen:A telefonhíváson kívül.
Samantha:Milyen telefonhívás?
Savi:Csak egy hívás egy ismeretlen férfitól. Mariella-t kereste.
Samantha:Nem tudja, hogy Mariella már rég halott?
----
Dominic:Itt vannak a papírok. Lenyomozták a számokat, amiket kértél..
(Dominic átadja a mappát a nőnek)
Savi:Nagyszerű. Köszönöm.
----
Karen:De ön nem Zoltan felesége?
Hanna:Ex-felesége! Már elváltunk.
----
Anasztazia:Haló?! Ki az?!
(A vonal végül megszakad)
Pollonia:Ez egy nő volt. A telefonba viszont férfi hang szólt bele.
Pollonia:Lehet, hogy a férje.
Savi:Mondasz valamit.
Pollonia:Viszont ez nagyon furcsa volt.
-----------------------------------------------
Hilda:Na most. Mi is kell akkor? Ööö...
(Hilda erősen koncentrál házának nappalijában állva miközben fejében megpróbál egy részletes listát alkotni)
Hilda:Amúgy kösz, hogy segítesz összecuccolni.
Savi:Szívesen.
(Savi a bejárati ajtóhoz sétál és levesz egy kulcsot ami az ajtó melletti falon függő kulcstartón áll)
Savi:A házkulcsodat ne felejtsd el!
Hilda:Ó, az nem az enyém. Az enyém ott van az ajtó mellett felakasztva a tartójára. Ez Mariella házának a kulcsa.
Savi:Ó.
Hilda.Mi az?
Savi:Nem baj, ha kölcsönkérem?
Hilda:Miért?
Savi:Csak, hogy visszamenjek Mariella házába körülnézni.
Hilda:Aztán meg minek?
Savi:Nem te voltál az, aki ezelőtt még annyira be volt indulva, hogy vajon mit rejthet még Mariella elhagyatott háza?
Hilda:De. De azután, ami történt még a közelébe se akarok menni annak a háznak. Aznap este hajnalig fent voltam. Nem aludtam semmit.
Savi:Csak nem megijesztett Mariella szelleme, akinek újonnan az a kedvenc elfoglaltsága, hogy belehörög a telefonvonalakba?
Hilda:Szerintem egyáltalán nem volt vicces. Még most is kiráz a hideg, ha rá kell gondoljak. Különben meg, pont téged aggasztott, hogy le van zárva a terület és, hogy megüthetjük a bokánkat, ha bemegyünk.
Savi:Kérlek!
Hilda:Savi, nekem nyolc. Ha vissza akarsz menni, akkor menj. De légy nagyon óvatos.
Savi:Nem jössz el velem?
(Savi elteszi a táskájába a kulcsot)
Hilda:Bocs, kihagynám ha nem gond. Nincs kedvem még egy érdekes házjelenetet átélni, ha érted, hogy mire célzok.
Savi:Tényleg! Ha már az érdekes házjelenetekről van szó..
Hilda:Hm?
Savi:Nem fogod elhinni, hogy kivel futottam össze már megint. Lassan kezd már a könyökömön kijönni.
Hilda:Na, ki volt az?
Savi:Natasha!
Hilda:Jaj ne!
Savi:Jaj de.
Hilda:Mit csinált már megint?
Savi:Semmi különöset. Még! Csupán annyit, hogy mikor Daniel-hez mentem, a rendelőjében találkoztam vele. Illetve Natasha épp akkor távozott és tett néhány megjegyzést... Konkrétan megfenyegetett, hogy vigyázzak, mert ami most van az még csak a kezdet és hogy hamarosan bekeményít.
Hilda:Pff! De hiszen te is ismered Natasha-t. Neki mindig csak a szája jár. Folyton csak fenyegetőzik, de semmit se csinál. Tipikus kis lotyó.
Savi:Nem tudom, hogy mit mondhatott Daniel-nek, de aznap este lemondta a találkánkat.
Hilda:Hogy mit csinált?
Savi:Aha. Beléptem a rendelőjébe és elmondta, hogy ne haragudjak, de ma este közbejött valami és sajnos nem tudunk együtt vacsorázni.
Hilda:És tényleg vacsora lett volna belőle?
Savi:Ez a kérdés teljesen mellékes. Itt az a lényeg, hogy Daniel totál elutasítóan viselkedett velem. Azóta fel sem hívott és mi több: nem veszi fel a telefonját amikor hívni próbálom; az SMS-ekre sem reagál.
Hilda:Figyelj, nem értem, hogy miért csodálkozol. Mikor ellökted magadtól.
Savi:Igen, mert akkor még nem álltam készen.
Hilda:Mert most készen állsz?
Savi:Nem tudom.
Hilda:Az azt jelenti, hogy nem. Szerintem hagyd Daniel-t lógva és amikor majd találkoznotok kell akkor úgyis összefuttok valahogy.
(Savi félrehúzza a száját)

---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savi leparkol a kocsijával Samantha háza előtt majd kiszáll a kocsiból. Fekete, elegáns kosztümjében, fekete magassarkújában és szoknyájában fellép a padkára majd felsétál a lépcsőn, hogy bekopogjon Samantha házába, de amikor a bejárati ajtóhoz ér, észreveszi, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
Savi kissé megijed. Azt hiszi, hogy talán Marco tört be Samantha-hoz, ezért rezzenéstelenül, csendben benyomja az ajtót, ami kitárul előtte, s a nő halk léptekkel besétál a házba)
....
(Pollonia a kávézóban a pultot törölgeti amikor egy ismerős alak jelenik meg előtte fehér pólóban, rövidnadrágban és egy sporttáskával a vállán)
Jonathan:Szia.
(Pollonia felegyenesedik a pult mögött állva és abbahagyja a törölgetést)
Pollonia:Heló.
(Jonathan körülnéz a kávézóban. Néhány ember elszórtan, párban, hármasban üldögél itt-ott, de senki, még egy pillantást sem vet rá)
Jonathan:Úgy tűnik, hogy minden csoda csak három napig tart.
(Pollonia megemeli a szemöldökét majd vállat von)
Jonathan:Nem akartalak belekeverni az egészbe.
Pollonia:Hát most már késő.
(Pollonia kissé sértetten újra törölgetni kezd)
Jonathan:Clara hibája az egész. Megfenyegetett, hogy mindent megtesz azért, hogy tönkretegyen, ha elhagyom és elköltözök otthonról. Úgyhogy.. hivatalosan is megindult a bosszúhadjárata.
(Pollonia egy pillanatra felkapja a fejét)
Pollonia:Elköltöztél otthonról?
Jonathan:El. Elegem volt már, hogy egy hisztérikához kell hazajárnom. Mondtam neki, hogy összecuccolok és elmegyek. Úgy is tettem.
(Pollonia folytatja a törölgetést és a pultot nézi miközben Jonathan-nal beszélget)
Pollonia:És a gyerekeid?
Jonathan:Már több, mint egy hete nem láttam őket. Clara nem engedi őket a közelembe. El sem tudom képzelni, hogy mivel tömheti tele a fejüket.
Pollonia:Te voltál az, aki megcsalta a feleségét.
Jonathan:Szerintem ebben nem csak én vagyok a ludas.
(Pollonia felpillant, s egyenesen Jonathan szemébe néz, amitől elpirul aztán újra lehorgasztott fejjel törölget tovább)
Pollonia:És mi lesz ezután?
Jonathan:Mondd meg te.
(Pollonia megáll és komoly tekintettel néz Jonathan-ra)
Pollonia:Ezt meg hogy érted?
Jonathan:Úgy értem, hogy rajtad áll a dolog.
Pollonia:Nem értelek.
Jonathan:Szabad vagyok. És csak téged akarlak. Eddig is csak téged akartalak. Épp ezért mondtam le mindenről. Miattad!
Pollonia:És akkor most a nyakadba kellene ugranom vagy mi?!
Jonathan:Nem. Azt majd te eldöntöd, hogy mit akarsz velem csinálni. Tudod a számomat.
(Jonathan erőltetett mosolyt vet Pollonia-ra, aki mély levegőt vesz; végül a férfi kisétál a kávézóból)
....
(Savi megdöbben, amikor Samantha nappaliájának kellős közepén találja magát. A látvány teljesen elragadja őt. A nappaliban ruhák szanaszét szórva. Férfi farmernadrág, cipő, női felső, alsóneműk...
Savi hangokat vél hallani. Elindul azok irányába, de csak lassan és megfontolt léptekkel. A konyha felé tart, s mikor elég közel ér az ajtóhoz, ami résnyire nyitva van, már azonnal beazonosítja a helyiségből kiszűrődő hangokat. Nyögések, zihálás. Samantha és egy férfi hangja, akik a konyhában tevékenykednek. Savi közelebb sétál az ajtóhoz majd bekukkant a nyíláson, de amit lát attól kitágulnak a pupillái. A konyhában Samantha ül a mosogató gép tetején miközben Richard kényeszteti őt)
Richard:Mosogatógépen se basztalak még meg!
Samantha:Ah, igen! Basszál csak, úgy! Ez az!
(Savi a jelenet láttán és a hallottak miatt azonnal megfordul és sebesen kioson a házból. Amint kiér az utcára gyorsan odarohan a kocsijához majd beszáll. Miután beköti az övet hirtelen hátradől az ülésen. Nagy levegőt vesz majd kifújja azt; aztán dühösen beindítja a kocsit és erőteljes gázt adva elhajt a háztól)
.....
(Karen az irodájában ül és az íróasztalánál intézi az ügyeit, számítógépének klaviatúráján pötyögtetve. A következő pillanatban Lilla lép be az ajtón, mire Karen felkapja a fejét, de még mielőtt bármelyikük meg tudna szólalni Monthy Derek nyomozó és három rendőrtiszt sétál be a szobába.)
Derek:Át kell kutatnunk a helyiséget. Engedélyünk van rá.
(A férfi felmutat egy lapot Karen-nek, aki azonnal odarohan majd kitépi azt a nyomozó kezéből, hogy végigfussa miközben a tisztek már elkezdenek kutakodni Karen holmijai között. Karen elolvassa a hivatalos iratot, s meggyőződik arról, hogy a dokumentum valóban valódi és hivatalos.
Karen teste lebénul, s levegőért kapkodva figyeli a férfiakat, amint azok ide-oda sétálnak és rendezkednek, keresvén valamit a szobában.)
......
(Savi nem sokkal később már Mariella házának hálószobájában kutat. Miután átkutatja a szekrényeket, a ruhákat és az íróasztal fiókjait, tekintete megakad egy kilógó dobozon, ami a francia ágy alól kandikál ki. Savi letérdel a puha szőnyegre majd kihúzza a dobozt, s elkezd kutakodni a benne lévő iratok között. Az egyik pillanatban rányúl egy kórházi bélyegzővel ellátott borítékra, amit gondosan felnyit és kiveszi belőle a papírokat, majd azonnal bogarászni kezdi őket.)
Savi:Jelen orvosi közlemény... blablabla... a vizsgálatok eredményei a szervezetében 99,8%-ban találtak nyomot a HIV vírusnak, ami azt jelenti, hogy ön vírussal fertőződö...
(Savi tovább olvassa magában az orvosi papírt)
Savi:Ezt nem hiszem el.
(Savi előveszi telefonját a ridiküljéből és tárcsázni kezd, közben a papírt mindvégig maga előtt tartja)
(A telefonvonal végén egy ismerős hang szólal meg)
Hilda:Haló.
Savi:Hilda, én vagyok az.
Hilda:Szia! Valami baj történt? Olyan idegesnek hangzol.
Savi:Itt vagyok Mariella hálószobájában! Nem hiszed el, hogy mit találtam az ágya alatt egy cipősdobozba rejtve.
Hilda:Micsodát?
Savi:Egy papírt, ami mindent megváltoztat. Most már biztos vagyok benne, hogy...
(Hirtelen Savi egy nyomást érez a homlokánál, ugyanekkor egy magas árny jelenik meg mellette. A nyomásból egy halk kattanás hallatszik, ami végigfut Savi hallójáratában. Savi nagyot nyel majd oldalra pillant, s azt veszi észre, hogy Marco áll mellette, fegyvert szegezvén a fejéhez)
Marco:Pszt!
(Marco mutatóujját a szája elé teszi majd int Savi-nek, hogy adja oda neki a telefonját. Savi nem mond ellent a követelésnek, s átadja a férfinek a mobilját, aki azonnal szétszedi azt, s kiveszi annak akkumulátorát majd elhajítja mindenestül a készüléket.)
Marco:Szerintem beszélnünk kellene.
....
(Savi feláll és mindkét kezét feltartja miközben Marco rászegezi a pisztolyt, s egy pillanatig sem veszi le a nőről a tekintetét. Marco koszos ruhában van, kezei porosak, mocskosak, homloka izzadt, arcszőrzete ápolatlan és elbúrjánzott; szemei véreresek, kezei remegnek)
Savi:Akkor ez a valódi igazság.
(Marco összeszorítja a száját)
Savi:Nem azért ölted meg Mariella-t, mert megcsalt téged és kihasznált.
Marco:...
Savi:Azért ölted meg őt, mert kiderült, hogy Mariella AIDS-es volt és, ha jól gondolom akkor...
(Marco ordítani kezd)
Marco:Nekem is átadta az a büdös ribanc.
(Savi remegve nyel egy nagyot)
Marco:Az a mocskos kurva mindenkivel összefeküdt és még az AIDS-et is rám hozta. A rohadt ribanca! Ha még egyszer megtehetném először jól megkínoznám amíg bele nem döglene.
(Savi megpróbálja visszanyerni a nyugalmát, de nem nagyon megy neki)
Savi:Mióta tudod, hogy AIDS-es vagy?
Marco:Mióta először vért hánytam és véletlenszerű időközönként összeestem. Elmentem az orvoshoz és a vérvétel után egyből ki is derült, hogy miért történik mindez.
Savi:Te jó ég.
Marco:Gondolom el akarod mondani most Hilda-nak is.
Savi:Tudnia kell az igazságot.
Marco:Azt sajnos nem engedhetem.
Savi:De lehet, hogy...
(Marco egy pillanatra elmosolyodik aztán meglengeti a pisztolyt és rákiált Savi-re)
Marco:Na tünés innen!
Savi:Hova megyünk?
Marco:Tök mindegy! Csak el innen. A zsaruk mindenhol engem keresnek.
(Marco visszatömi az iratokat a cipősdobozba és felkapja azt, utána pedig kitessékeli Savi-t a szobából majd fegyverével az utcára tereli, be egyenesen egy lopott autóba. Marco beül a kormány mögé, míg Savi az anyós ülésre)
Marco:Na gyorsan! Kösd be magad!
Savi:Hova megyünk?
Marco:Majd meglátod! Ugyanazt kapod te is, amit a barátnőd! Mert megérdemled!
(Marco végigsimítja Savi combját)
Marco:De előtte egy kicsit játszadozunk.
(Savi mozdulatlanul, a félelemtől dermedve ül az anyós ülésen miközben a kocsi elindul és szélsebesen elszáguld, elhagyva Mariella házát)
...
(Nem sokkal később Samantha és Hilda rohannak be Mariella házába. Megcélozzák a hálószobát, de Savi-nek csak a hűlt helyét találják)
Hilda:Esküszöm, hogy a telefonban azt mondta, hogy itt van.
Samantha:Én nem látok senkit. És lent is megnéztük.
Hilda:Ez nagyon nem jó!
(Samantha körülnéz majd rátalál a földön egy telefonra; Hilda pedig egy akkumulátorra a szoba másik felében)
(Samantha felveszi a szétszerelt telefont)
Samantha:Ez Savi mobilja.
(Samantha és Hilda ijedten összenéznek)
....
Marco:Most elviszlek egy rejtett kis helyre, ahol majd megmutatom neked, hogy milyen amikor valaki hülyére vesz. De ne aggódj. Ha elengeded magad, talán még élvezed is majd.
(Savi és Marco sebesen száguldanak egy lopott autóban. Savi szíve hevesen ver, de hirtelen megkönnyebbül amikor a visszapillantó tükörben észrevesz egy szirénázó rendőrautót, ami a kocsit követi)
(Marco dühösen és hangosan felordít)
Marco:A kurva életbe!
(A visszapillantóban hirtelen még egy, majd még egy rendőrkocsi jelenik meg, amelyek egyre közelebb érnek hozzájuk)
Marco:A rohadt köcsögök! Megtaláltak!
(Savi nem szól egy szót sem, de magában imádkozik, hogy minden rendben legyen)
Savi:Marco állj meg! Most már úgyis mindegy a rendőrség itt van a nyomunkban! Nincs hová menekülj!
Marco:Előbb döglök meg, minthogy feladjam magam! Soha!
(Marco tövig nyomja a gázpedált egy emelkedő előtt, s már túl későn veszi észre, azt ami a domb tetején várja, ugyanis amikor felér, szembe jön vele egy rendőrautó. Marco nem fékez, inkább mégjobban felgyorsít és a két kocsi egyenesen egymással szembe tart.)
(Savi ijedten felkiált)
Savi:Ne!
Marco:Á! Bassza meg!
Savi:Neeeeee!
(A rendőrautó befaral Marco-ék kocsija elé; Savi és Marco pedig frontálisan beleütköznek a mozgó jármű hátuljába. Mindeközben egy lövés is eldördül. Marco-ék kocsija az ütközést követően hatalmasat durran, s a szélvédőre belülről az egész ablaküveget beterítő mennyiségű vér fröccsen.)
(A lopott kocsi maga előtt tolja még néhány méterig a rendőrautót. Közben megjelennek az újabb rohamkocsik, kiszállnak a tisztek, megáll Marco-ék kocsija, de senki nem száll ki belőle. A rendőrök fegyverekkel közelítik meg a lopott autót, amelyben síri csend uralkodik, s amelyet belülről beterít a karmazsinvörös vér)
---------------------------------------------------
Vége a 2. évadnak!
--------------------------------------------------

19. rész - Amikor egy ajtó becsukódik...

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Az nem lehetséges, hogy Marco Verdad volt az, aki betört a házba? Az egyik barátnőnk a minap látni vélte őt.
Hilda:Az egyik barátnőm. Biztos volt benne, hogy az egyik este Marco Verdadod látta.
(Gabriel szemöldöke felpattan egy pillanatra)
Gabriel rendőrtiszt:Kicsoda?
----
Max:Én nem eszek többet olyat, amit te csinálsz.
Pollonia:Tessék?
Max:Én azt akarom enni, amit anyu csinál.
Pollonia:Anyukád elutazott és amíg nem jön vissza addig azt kell enned, amit én főzök neked. El kell fogadnod, hogy amíg anyukád nincs addig én vagyok az anyukád!
Max:Te nem vagy az anyukám és soha nem is leszel az! Soha! Soha! Soha! Soha!
----
Jonathan:Úgy döntöttem, hogy összecsomagolok és elmegyek innen. Elegem van belőled.
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Savi:Eladom a házat.
Hilda:Hogyan?
Savi:Meggondoltam magam. Mégiscsak megválnék a háztól.
----
Natasha:Maga ismeri Savannah Davis-t, nem igaz?
Daniel:Igen, az egyik páciensem. Csak nem maga is?
Natasha:Ó, de. Egy nagyon kedves barátnőm. Tudja ő egy olyan nő, aki szereti falni a pasikat.
----
(Pollonia felkapja a kagylót és beleüvölt a mobilba)
Pollonia:Na ide figyeljen, ha még egyszer..
-Mariella, te vagy az?! Mariella válaszolj kérlek. Sürgősen beszélnünk kell... Mariella! Mariella hallassz?! Mariella!
Hilda:Mi az?
Pollonia:Egy férfi.
Savi:Milyen férfi?
Pollonia:Egy férfi Mariella-t kereste. Azt hitte a hangomra, hogy én vagyok Mariella..
Karen:Nem tudja, hogy Mariella már rég meghalt?
-------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------------
(Savi, Samantha és Karen Pollonia kávéházának teraszán üldögélnek miközben egy csésze kávét kortyolgatnak. Savi éppen az újság vezető cikkét olvassa fel, amit Karen kissé délcegen hallgat miközben Samantha elbambulva)
Savi:Az újságok azt írják, hogy ez az év legnagyobb sportbotránya és már keresik is azt a nőt, akivel Jonathan Adgin...
(Mindeközben Pollonia rohan ki a  kávézó ajtaján, rajta egy lila, lenge nyári ruha s persze egy hatalmas, fekete napszemüveg. Néhány sajtós: riporterek, újságírók és kamerások, kezükben a mikrofonjaikkal és a kameráikkal követik a nőt, aki a kocsijához szalad, de előtte még hangosan rászól az utána masírozó kisebb csoportra)
Pollonia:Hagyjanak már békén! Mondtam,hogy nem nyilatkozom! A rohadt életbe.
Savi:A végét szerintem már tudjátok.
(Pollonia beszállván a kocsijába szélsebesen elhajt. A lányok egymásra néznek a teraszon ülve)
Karen:Ne menjünk utána? Csak hogy biztosak legyünk benne, hogy jól van-e.
(Savi nagy levegőt vesz majd kalkulálni kezd)
Savi:Ö.. körülbeül tíz perc amíg Pollonia hazaér, tizenegy perc míg utolérik a sajtósok az otthonában. Tizenkét perc múlva felhívjuk.
(Samantha belekortyol a kávéjába majd hangosan felszólal)
Samantha:El sem hiszem, hogy tényleg elmentetek Mariella lakására.
Savi:Muszáj volt. Hilda erősködött.
Samantha:És találtatok valamit?
Savi:Semmi érdemlegeset.
Karen:A telefonhíváson kívül.
Samantha:Milyen telefonhívás?
Savi:Csak egy hívás egy ismeretlen férfitól. Mariella-t kereste.
Samantha:Nem tudja, hogy Mariella már rég halott?
Savi:Ezek szerint nem. Valószínűleg az egyik pasija lehetett.
Karen:Ezt miből gondolod?
Savi:Abból, amit Hilda mondott. A srác eléggé ingerült volt és ideges.
Samantha:De ha nem tudja, hogy Mariella halott akkor mégis mikor találkozhattak utoljára?
Savi:Fogalmam sincs.
Karen:Lehet, hogy valaki más volt.
Savi:Nem! Szerintem jól ismerte Mariella-t! Se köszönés, se semmi csak egyből megszólította őt és követelte, hogy beszéljen vele.
(Savi-nek ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, amely a kávéscsészéje mellett kezd el rezegni az asztalon heverve. Savi azonnal felkapja a mobilt majd ránéz, s elmosolyodik.)
Savi:Üzenetem jött.
Karen:Szabad tudni kitől?
(Savi a telefonját nyomkodja majd visszateszi azt a kávéscsésze mellé)
Savi:Nagyszerű hírek! Megvannak a számok.
Samantha:Milyen számok?
Savi:Megkértem az egyik munkatársamat, hogy nyomozza le azokat a számokat, amelyeken legutoljára hívták Mariella lakását.
Samantha:Te aztán gyors vagy.
Karen:És?
Savi:A kollégám épp most írt, hogy mehetek a papírokért, mert sikerült beazonosítani a telefonszámokat.
Karen:És mi lesz ezután?
Savi:Még nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy nem fogom tudni megállni, hogy ne hívjam fel az ürgét és hogy megkérdezzem mit akart Mariella-tól.
Karen:Azért csak légy óvatos.
Savi:Én mindig az vagyok. Jobb is, ha azonnal bemegyek és átveszem az adatokat.
(Savi feláll a székről, felveszi székére terített kabátját és retiüljét majd rányúl a telefonjára; elbúcsúzik a többiektől és kisétál a kávéházból)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savannah egy gyönyörű szürke kosztümben, tűsarkúval a lábán, egy kávésdobozzal a kezében topog végig a folyosón ahol az egyik pultnál megpillant egy magas, jóképű, fekete bőrű, fekete hajú, izmos férfit. A férfi körszakálla arányosan mozdul meg szája szélével, amint az felfele görbül Savannah látványának hatására. A férfi ellép a pulttól ahol néhány másodperccel ezelőtt még egy szőke, bögyös, szemüveges titkárnővel flörtölt s kezében egy dossziéval, elébe sétál Savi-nek, aki rögvest megáll, amint odaér a férfihoz)
Dominic:Csak nem valaki telefonbetyárkodik veled Savannah?
Savi:Tessék?
Dominic:Itt vannak a papírok. Lenyomozták a számokat, amiket kértél..
(Dominic átadja a mappát a nőnek)
Savi:Nagyszerű. Köszönöm.
Dominic:Biztos minden rendben?
(Dominic megpróbál minél mélyebbre betekinteni Savi kitüremkedő dekoltázsába, aki forgat egyet szemein majd nyomatékosan elköszön munkatársától és azonnal ott is hagyja őt)
Savi:Kellemes munkát. Szia.
---
(Egy nagy kertes ház járdaszegélye elé beparkol egy kocsi amiből Karen száll ki. A nő magabiztosan sétál el a ház kertje előtt, amiben egy átlagos kinézető, szőke hölgy -  aki copfba fogta össze a haját, kertész kesztyűt és overált visel - épp gyomlál. Karen odasétál a hölgy közelébe, s a kerítésen keresztül szólítja meg a hölgyet)
Karen:Jó napot kívánok! Hanna Bert keresem.
(A nő kiegyenesedik, megtörli homlokát és válaszol)
Hanna:Én vagyok az.
Karen:Én vagyok az a hölgy, akivel az egyik nap telefonon beszélgetett.
Hanna:Ó, igen. Maga az, aki a volt férjemet keresi? Csak nem valami régi ügylet miatt?
Karen:Nem. Én csak tudni szeretném, hogy hol van. Egy ideig én voltam a pszichiátere és hozzám járt beszélgetésekre. De nemrégiben eltűnt.
Hanna:Ez vicces.
Karen:Hogy mondja, kérem?
Hanna:Sajnálom hölgyem, de nem segíthetek. Már a telefonban is elmondtam, hogy fogalmam sincs, hogy merre lehet Zoltan és nem is érdekel.
Karen:De ön nem Zoltan felesége?
Hanna:Ex-felesége! Már elváltunk.
Karen:Ó, ezt nem tudtam. Sajnálom.
Hanna:Sajnálhatja. Ugyanis én nem teszem. Örülök, hogy végre eltűnt az életemből az a féreg.
Karen:Biztos nem tudja, hogy hogyan léphetnék vele kapcsolatba?
Hanna:Fogalmam sincs. Utoljára én is akkor láttam amikor aláírtuk a válási papírokat. Körülbelül három vagy négy éve. Azóta semmi. De nem mintha hiányozna nekem.. vagy a gyerekeknek.
Karen:Négy éve?
Hanna:Meglepődött?
Karen:Zoltan azt mondta nekem, hogy házasságban él. Úgy értem amikor hozzám járt beszélgetésekre.
Hanna:Akkor biztos csak hazudott magának. Többnyire nekem is ezért lett elegem belőle. A hazugságaiból... meg a szeretőiből.
Karen:Ó.
Hanna:Mit mondott, hogy is hívják?
Karen:Az nem fontos. De azért köszönöm, hogy megpróbált segíteni nekem. Viszontlátásra.
Hanna:Viszlát.
(Karen ijedten, szapora léptekkel sétál vissza a kocsijához)
....
(Savi kilépvén az irodájából a recepciós pulthoz sétál, felveszi a pulton heverő telefon kagylóját majd tárcsázni kezd)
Savi:Szia!
(A vonal másik végén egy ismerős hang szólal meg)
Pollonia:Szia! Mi újság?
Savi:Csak azért hívlak, hogy érdeklődjek, ráérsz-e ma este.
Pollonia:Mi lesz ma este?
Savi:Ha nem érsz rá akkor semmi.
Pollonia:Konkrétan hánykor?
Savi:Nem tudom.. körülbelül, olyan..
(Savi lélegzete, akárcsak szava elakad, amint a folyosó végén meglátja Zoltan-t és Dominic-ot együtt sétálni. Nem hallja, hogy miről van szó, de azt látja, hogy Zoltan egy mappát tart a kezében és erősen artikulál miközben Dominic gesztikulálva válaszol)
Pollonia:Savi! Hahó!
(Savi tovább nézi a feléjük közeledő párost majd gyorsan szó nélkül lecsapja a kagylót és elsétál úgy, hogy Zoltan ne szúrja ki őt)
....
(Karen az irodájában pakolászik. Épp az asztalán rendezgeti dokumentumait amikor a szeszélyes, de mindig csinos Lilla lép be az ajtón)
Lilla:Valaki keres.
(Karen rápillant az asztalon álló számítógép képernyőjére, annak is a sarkába, hogy ellenőrizze az időt)
Karen:Egy páciens? Ebédszünetem van.
Lilla:Ő nem egy páciens. Valaki más.
(Karen meglepetten néz Lilla szemébe, aki kitárja az ajtót, amin egy magas, sovány férfi lép be)
Derek:A nevem Monthy Derek. Nyomozó vagyok.
Karen:Miben segíthetek?
Derek:Igaz, hogy szexuális viszonyt folytat néhány betegével?
(Lilla zavarbahozottan figyeli Karen-t)
Karen:Te jó ég! Dehogy! Soha nem tennék ilyet.
Lilla:Jobb, ha én most megyek.
Karen:Nem, Lilla. Nem kell elmenned. Nincs semmi titkolni valóm. Soha nem folytatnék szexuális viszonyt egyetlen betegemmel sem.
Derek:És az a név, hogy Zoltan Monday ismerős magának?
(Karen egy pillanatra jéggé dermed, akárcsak a levegő körülötte a szobában, majd mindenféle rezzenés nélkül megpróbál továbbra is magabiztos módon viselkedni)
Karen:Igen. Egy ideig hozzám járt.
Derek:Nos, igen. Szükségem lenne azokra a jegyzetekre, amelyek Zoltan Monday betegfogadásai alatt íródtak.
Karen:Sajnos azokat csak engedély ellenében adhatom ki.
Derek:Azért, mert..?
Karen:Azért, mert ez a szabály.
Derek:Vagy azért, mert lebuktathatja vele önmagát?
Karen:A szabály miatt is, és azért is, mert vannak olyan betegeim, akiknek tiszeteltben tartom a magánéletét. Valamint fontosnak tartom a beteg-orvos diszkréciót is.
Derek:Tudja ez a nyomozás eléggé elfajulhat, ha nem teljesíti az utasításainkat. Elveszítheti a praxisát és akár még börtönbe is kerülhet. Ezeket tudván, biztos-e benne, hogy továbbra is igényt tart azokra a jegyzetekre?
Karen:Attól félek, hogy muszáj lesz.
.....
--
(Nemsokkal később Karen épp Pollonia kávézójának teraszán kortyolja kávéját amikor Hilda behuppan mellé)
Hilda:Szia!
Karen:Szia.
Hilda:Mi a baj? Feszültnek tűnsz.
Karen:Ma meglátogatott egy bizonyos Monthy Derek nevezetű magánnyomozó.
Hilda:Magánnyomozó? Egy újabb páciensed?
Karen:Határozottan. De nem úgy, mint a többiek... Arra volt kíváncsi, hogy folytatok-e esetleg szexuális kapcsolatot a betegeimmel.
(Hilda felvonja szemöldökét egy pillanatra)
Hilda:Hm.. ez érdekes. És folytatsz?
(Karen közelebb hajol Hilda-hoz és suttogni kezd)
Karen:Zoltan az egyik páciensem volt.
Hilda:A kerekesszékes pasas, akiről később kiderült, hogy nincs is semmi baja?
Karen:Igen.
Hilda:Akkor ne csodálkozz. Csak nehogy az legyen, mint Samantha esetében, hogy te is majd a bíróság előtt kötsz ki.
Karen:Köszönöm szépen a pozitív visszacsatolást. Pont erre volt szükségem.
Hilda:Most mit mondjak? Azt, hogy minden rendben lesz amikor nyakig vagy a trutymóban?
Karen:Igen?! Igen!
Hilda:Jó. Akkor nyugi. Minden rendben lesz.
(Karen erőltetetten mosolyog egy pillanatig)
(Hilda telefonja megcsörren mire a nő azonnal felkapja azt az asztalról és pötyögni kezd rajta)
Hilda:Húha. Azt hiszem, hogy nekem mennem kell.
Karen:Valami baj történt?
Hilda:Nem. Épp ellenkezőleg.
(Hilda megnyalja a szája szélét majd felkapja a holmijait, feláll és elköszön Karen-től, majdpedig kisétál a kávézóból)
Hilda:Majd beszélünk. Szia.
Karen:Szia.
(Ugyanebben a pillanatban Karen telefonja is megcsörren. A nő azonnal felveszi mobilját, hogy válaszoljon a hívásra)
Karen:Haló?
Savi:Szia. Én vagyok az. Tudnánk találkozni valahol?
Karen:Persze.
--
(Savi egy kis szürke kosztümben, rövid szürke - a kosztümhöz passzoló - irodai szoknyában, összetűzött hajjal; kissé idegesen támaszkodik egy bevásárlókocsi kormányán a Tesco előtt. Néhány pillanattal később Karen is megjelenik a láthatáron.)
Karen:Szia.
(Karen és Savi megpuszilják egymást)
Savi:Örülök, hogy ráértél.
Karen:Miről van szó?
(Savi sejtelmesen körülnéz)
Savi:Először menjünk be; vegyüljünk el, aztán beszélgessünk.
Karen:Félsz, hogy valaki meglát a munkahelyedről?
(Savi elneveti magát)
Savi:Ne viccelj! Az én sznob munkatársaim ilyen helyekre nem járnak.
(Karen elmosolyodik majd mindketten besétálnak a bevásárlóközpontba)
(Néhány perccel később a polcok között haladva Karen megszólal)
Karen:Ma találkoztam Zoltan feleségével.
(Savi hirtelen megáll a bevásárlókocsival)
Savi:Hogy micsoda? Honnét tudtad merre lakik?
Karen:Zoltan otthoni telefonszámát adta meg nekem amikor még hozzám járt beszélgetésre. Felhívtam a hölgyet és megbeszéltem vele egy találkozót. Azt mondtam, hogy hivatalos ügyben keresem Zoltan-t.
Savi:Húha. És mi lett a végeredmény?
Karen:Hm.. semmi. Azon kívül, hogy minden hirtelen a feje tetejére állt.
Savi:Miért?
(Karen nagy levegőt vesz majd higgadtan mesélni kezd)
Karen:Amikor találkozgatni kezdtünk Zoltan-nal a terápiás beszélgetések után..
(Savi szemöldöke hirtelen megemelkedik)
Karen:Igen.. lefeküdtünk. Én is úgy értettem, hogy találkozgattunk, nem kell így nézned rám.
(Savi elmosolyodik)
Karen:Zoltan mindig telefonhívásokat kapott valakitől.
Savi:Várj! Ez akkor volt amikor Dr. Daniel-nél is dolgoztál?
Karen:Igen. De az csak egy másodállás volt. Azt már régen otthagytam amikor én és Dr. Daniel..
(Savi álla leesik - képletesen)
Savi:Na ne!
Karen:Az már régen volt! Még sokkal azelőtt, hogy te és Dr. Daniel összejöttetek.. vagy ilyesmi.
(Savi kissé meglepetten reagál)
Savi:Hát ezt jó tudni.
Savi:Még valami esetleg, amit tudnom kellene?!
Karen:Egyáltalán nem vagyok rá büszke. Visszatekintve életem egyik legnagyobb baklövése volt lefeküdni Dr Daniel-lel és Zoltan-nal is egyszerre.
Savi:Ez borzalmas. Szépen a pad alá estél két szék között.
Karen:Pontosan. De szerencse, hogy csak én sérültem belőle és Zoltan családja nem. Vagy Dr. Daniel.
(Savi tovább tolja a kocsit majd levesz a polcról egy üveg öblítőt és a kocsiba helyezi)
Savi:A te Zoltan-od ma volt bent a cégnél, ahol dolgozom.
(Karen telejsen ledöbben és elsápad, de Savi rá sem néz csak tolja tovább a kocsit; megáll a mosóporoknál, s levesz egyet közülük a polcról)
Savi:Ahogy mondtam.
Karen:És mit akart?
Savi:Fogalmam sincs. Nem tudom. Csak láttam az egyik munkatársammal beszélgetni, de ahogy észrevettem eléggé feldúlt volt.
(Karen maga elé néz majd ide-oda pillantgat)
Karen:Vajon mit akarhat ott?
Savi:Lehet, hogy köze van ehhez a nyomozóhoz.
(Savi hirtelen megállítja a kocsit majd mélyen Karen szemébe néz)
Savi:Ez már nem játék Karen. Ha Zoltan azért járt nálunk, hogy egy jó ügyvédet találjon akkor jó helyen járt. Ki tudja, hogy mire készülhet. És a kiszámíthatatlan viselkedéséből meg a notórius hazudozásaiból ítélve.. bármire képes. Én a helyedben kivennék egy-két szabadságot vagy fognám magam és lelépnék onnan. Most már nem csak az állásod forog kockán, hanem az egész életed.
(Karen nagyot nyel, s annyira lesokkolja Savi hirtelen reakciója, hogy válaszolni sem tud a hallottakra)
....
(Savi és Pollonia Savi házának nappalijában ül miközben a kinyitott borítékot és a benne lévő papírosokat vizsgálgatják)
Pollonia:Ahogy elnézem a drágalátós munkatársad elég aprólékos munkát végzett.
Savi:Abszolút.
(Pollonia és Savi a dokumentumokat vizsgálgatják és a lenyomozott telefonszámokhoz tartozó neveket olvassák)
Savi:Ezek a nevek, azok a nevek, amelyeken elő vannak fizetve a telefonszámok hordozói.
Pollonia:Tehát az előfizetők neve.
Savi:Igen.
Pollonia:Frank Donughway. Az meg kicsoda?
(Pollonia neveket olvasgat a sorok között)
Savi:Fogalmam sincs. De az utóbbi három hétben naponta legalább egy tucatszor próbálkozott azzal, hogy a hívása célba érjen.
Pollonia:Azt a hétszázát.
Savi:Hadd nézzem.
(Savi kiveszi az egyik lapot Pollonia kezéből)
Savi:Felhívjuk ezt a számot és kiderül majd minden.
Pollonia:És?
Savi:Mi és?
Pollonia:Mit fogunk majd kérdezni, amikor beleszól az a hapsi, aki olyan ideges volt a minap mikor Mariella-t kereste? Nekem nincs kedvem ahhoz, hogy egy újabb őrültet összeszedjek.
Savi:Csak megkérdezzük, hogy mit akart Mariella-tól.
(Savi hirtelen megemeli szemöldökét)
Savi:Amúgy milyen őrülteket szedtél össze?
(Pollonia legyint)
Pollonia:Csak úgy mondtam.. átvitt értelemben.
Savi:Oké.
(Savi bepötyögi a számot mobiltelefonján majd hívást kezdeményez)
(A szám kicseng majd néhány búgás után egy női hang szólal meg a vonal végén.)
Anasztazia:Haló, tessék?!
(Savi tágra nyílt szemekkel hallgatja a hangot miközben Pollonia odanyomul Savi füléhez)
Anasztazia:Haló?! Ki az?!
(A vonal végül megszakad)
Pollonia:Ez egy nő volt. A telefonba viszont férfi hang szólt bele.
Savi:Hát, ha csak nem változtatott nemet kerek öt perc alatt, akkor nem tudom a megoldást..
Pollonia:Lehet, hogy a férje.
Savi:Hogy?
Pollonia:Mariella szokott kavarni házas férfiakkal.
Savi:Mondasz valamit.
Pollonia:Viszont ez nagyon furcsa volt.
(Pollonia és Savannah gyanúsan összenéznek)
-------------------------------------