Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Az nem lehetséges, hogy Marco Verdad volt az, aki betört a házba? Az egyik barátnőnk a minap látni vélte őt.
Hilda:Az egyik barátnőm. Biztos volt benne, hogy az egyik este Marco Verdadod látta.
(Gabriel szemöldöke felpattan egy pillanatra)
Gabriel rendőrtiszt:Kicsoda?
----
Max:Én nem eszek többet olyat, amit te csinálsz.
Pollonia:Tessék?
Max:Én azt akarom enni, amit anyu csinál.
Pollonia:Anyukád elutazott és amíg nem jön vissza addig azt kell enned, amit én főzök neked. El kell fogadnod, hogy amíg anyukád nincs addig én vagyok az anyukád!
Max:Te nem vagy az anyukám és soha nem is leszel az! Soha! Soha! Soha! Soha!
----
Jonathan:Úgy döntöttem, hogy összecsomagolok és elmegyek innen. Elegem van belőled.
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Savi:Eladom a házat.
Hilda:Hogyan?
Savi:Meggondoltam magam. Mégiscsak megválnék a háztól.
----
Natasha:Maga ismeri Savannah Davis-t, nem igaz?
Daniel:Igen, az egyik páciensem. Csak nem maga is?
Natasha:Ó, de. Egy nagyon kedves barátnőm. Tudja ő egy olyan nő, aki szereti falni a pasikat.
----
(Pollonia felkapja a kagylót és beleüvölt a mobilba)
Pollonia:Na ide figyeljen, ha még egyszer..
-Mariella, te vagy az?! Mariella válaszolj kérlek. Sürgősen beszélnünk kell... Mariella! Mariella hallassz?! Mariella!
Hilda:Mi az?
Pollonia:Egy férfi.
Savi:Milyen férfi?
Pollonia:Egy férfi Mariella-t kereste. Azt hitte a hangomra, hogy én vagyok Mariella..
Karen:Nem tudja, hogy Mariella már rég meghalt?
-------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------------
(Savi, Samantha és Karen Pollonia kávéházának teraszán üldögélnek miközben egy csésze kávét kortyolgatnak. Savi éppen az újság vezető cikkét olvassa fel, amit Karen kissé délcegen hallgat miközben Samantha elbambulva)
Savi:Az újságok azt írják, hogy ez az év legnagyobb sportbotránya és már keresik is azt a nőt, akivel Jonathan Adgin...
(Mindeközben Pollonia rohan ki a kávézó ajtaján, rajta egy lila, lenge nyári ruha s persze egy hatalmas, fekete napszemüveg. Néhány sajtós: riporterek, újságírók és kamerások, kezükben a mikrofonjaikkal és a kameráikkal követik a nőt, aki a kocsijához szalad, de előtte még hangosan rászól az utána masírozó kisebb csoportra)
Pollonia:Hagyjanak már békén! Mondtam,hogy nem nyilatkozom! A rohadt életbe.
Savi:A végét szerintem már tudjátok.
(Pollonia beszállván a kocsijába szélsebesen elhajt. A lányok egymásra néznek a teraszon ülve)
Karen:Ne menjünk utána? Csak hogy biztosak legyünk benne, hogy jól van-e.
(Savi nagy levegőt vesz majd kalkulálni kezd)
Savi:Ö.. körülbeül tíz perc amíg Pollonia hazaér, tizenegy perc míg utolérik a sajtósok az otthonában. Tizenkét perc múlva felhívjuk.
(Samantha belekortyol a kávéjába majd hangosan felszólal)
Samantha:El sem hiszem, hogy tényleg elmentetek Mariella lakására.
Savi:Muszáj volt. Hilda erősködött.
Samantha:És találtatok valamit?
Savi:Semmi érdemlegeset.
Karen:A telefonhíváson kívül.
Samantha:Milyen telefonhívás?
Savi:Csak egy hívás egy ismeretlen férfitól. Mariella-t kereste.
Samantha:Nem tudja, hogy Mariella már rég halott?
Savi:Ezek szerint nem. Valószínűleg az egyik pasija lehetett.
Karen:Ezt miből gondolod?
Savi:Abból, amit Hilda mondott. A srác eléggé ingerült volt és ideges.
Samantha:De ha nem tudja, hogy Mariella halott akkor mégis mikor találkozhattak utoljára?
Savi:Fogalmam sincs.
Karen:Lehet, hogy valaki más volt.
Savi:Nem! Szerintem jól ismerte Mariella-t! Se köszönés, se semmi csak egyből megszólította őt és követelte, hogy beszéljen vele.
(Savi-nek ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, amely a kávéscsészéje mellett kezd el rezegni az asztalon heverve. Savi azonnal felkapja a mobilt majd ránéz, s elmosolyodik.)
Savi:Üzenetem jött.
Karen:Szabad tudni kitől?
(Savi a telefonját nyomkodja majd visszateszi azt a kávéscsésze mellé)
Savi:Nagyszerű hírek! Megvannak a számok.
Samantha:Milyen számok?
Savi:Megkértem az egyik munkatársamat, hogy nyomozza le azokat a számokat, amelyeken legutoljára hívták Mariella lakását.
Samantha:Te aztán gyors vagy.
Karen:És?
Savi:A kollégám épp most írt, hogy mehetek a papírokért, mert sikerült beazonosítani a telefonszámokat.
Karen:És mi lesz ezután?
Savi:Még nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy nem fogom tudni megállni, hogy ne hívjam fel az ürgét és hogy megkérdezzem mit akart Mariella-tól.
Karen:Azért csak légy óvatos.
Savi:Én mindig az vagyok. Jobb is, ha azonnal bemegyek és átveszem az adatokat.
(Savi feláll a székről, felveszi székére terített kabátját és retiüljét majd rányúl a telefonjára; elbúcsúzik a többiektől és kisétál a kávéházból)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savannah egy gyönyörű szürke kosztümben, tűsarkúval a lábán, egy kávésdobozzal a kezében topog végig a folyosón ahol az egyik pultnál megpillant egy magas, jóképű, fekete bőrű, fekete hajú, izmos férfit. A férfi körszakálla arányosan mozdul meg szája szélével, amint az felfele görbül Savannah látványának hatására. A férfi ellép a pulttól ahol néhány másodperccel ezelőtt még egy szőke, bögyös, szemüveges titkárnővel flörtölt s kezében egy dossziéval, elébe sétál Savi-nek, aki rögvest megáll, amint odaér a férfihoz)
Dominic:Csak nem valaki telefonbetyárkodik veled Savannah?
Savi:Tessék?
Dominic:Itt vannak a papírok. Lenyomozták a számokat, amiket kértél..
(Dominic átadja a mappát a nőnek)
Savi:Nagyszerű. Köszönöm.
Dominic:Biztos minden rendben?
(Dominic megpróbál minél mélyebbre betekinteni Savi kitüremkedő dekoltázsába, aki forgat egyet szemein majd nyomatékosan elköszön munkatársától és azonnal ott is hagyja őt)
Savi:Kellemes munkát. Szia.
---
(Egy nagy kertes ház járdaszegélye elé beparkol egy kocsi amiből Karen száll ki. A nő magabiztosan sétál el a ház kertje előtt, amiben egy átlagos kinézető, szőke hölgy - aki copfba fogta össze a haját, kertész kesztyűt és overált visel - épp gyomlál. Karen odasétál a hölgy közelébe, s a kerítésen keresztül szólítja meg a hölgyet)
Karen:Jó napot kívánok! Hanna Bert keresem.
(A nő kiegyenesedik, megtörli homlokát és válaszol)
Hanna:Én vagyok az.
Karen:Én vagyok az a hölgy, akivel az egyik nap telefonon beszélgetett.
Hanna:Ó, igen. Maga az, aki a volt férjemet keresi? Csak nem valami régi ügylet miatt?
Karen:Nem. Én csak tudni szeretném, hogy hol van. Egy ideig én voltam a pszichiátere és hozzám járt beszélgetésekre. De nemrégiben eltűnt.
Hanna:Ez vicces.
Karen:Hogy mondja, kérem?
Hanna:Sajnálom hölgyem, de nem segíthetek. Már a telefonban is elmondtam, hogy fogalmam sincs, hogy merre lehet Zoltan és nem is érdekel.
Karen:De ön nem Zoltan felesége?
Hanna:Ex-felesége! Már elváltunk.
Karen:Ó, ezt nem tudtam. Sajnálom.
Hanna:Sajnálhatja. Ugyanis én nem teszem. Örülök, hogy végre eltűnt az életemből az a féreg.
Karen:Biztos nem tudja, hogy hogyan léphetnék vele kapcsolatba?
Hanna:Fogalmam sincs. Utoljára én is akkor láttam amikor aláírtuk a válási papírokat. Körülbelül három vagy négy éve. Azóta semmi. De nem mintha hiányozna nekem.. vagy a gyerekeknek.
Karen:Négy éve?
Hanna:Meglepődött?
Karen:Zoltan azt mondta nekem, hogy házasságban él. Úgy értem amikor hozzám járt beszélgetésekre.
Hanna:Akkor biztos csak hazudott magának. Többnyire nekem is ezért lett elegem belőle. A hazugságaiból... meg a szeretőiből.
Karen:Ó.
Hanna:Mit mondott, hogy is hívják?
Karen:Az nem fontos. De azért köszönöm, hogy megpróbált segíteni nekem. Viszontlátásra.
Hanna:Viszlát.
(Karen ijedten, szapora léptekkel sétál vissza a kocsijához)
....
(Savi kilépvén az irodájából a recepciós pulthoz sétál, felveszi a pulton heverő telefon kagylóját majd tárcsázni kezd)
Savi:Szia!
(A vonal másik végén egy ismerős hang szólal meg)
Pollonia:Szia! Mi újság?
Savi:Csak azért hívlak, hogy érdeklődjek, ráérsz-e ma este.
Pollonia:Mi lesz ma este?
Savi:Ha nem érsz rá akkor semmi.
Pollonia:Konkrétan hánykor?
Savi:Nem tudom.. körülbelül, olyan..
(Savi lélegzete, akárcsak szava elakad, amint a folyosó végén meglátja Zoltan-t és Dominic-ot együtt sétálni. Nem hallja, hogy miről van szó, de azt látja, hogy Zoltan egy mappát tart a kezében és erősen artikulál miközben Dominic gesztikulálva válaszol)
Pollonia:Savi! Hahó!
(Savi tovább nézi a feléjük közeledő párost majd gyorsan szó nélkül lecsapja a kagylót és elsétál úgy, hogy Zoltan ne szúrja ki őt)
....
(Karen az irodájában pakolászik. Épp az asztalán rendezgeti dokumentumait amikor a szeszélyes, de mindig csinos Lilla lép be az ajtón)
Lilla:Valaki keres.
(Karen rápillant az asztalon álló számítógép képernyőjére, annak is a sarkába, hogy ellenőrizze az időt)
Karen:Egy páciens? Ebédszünetem van.
Lilla:Ő nem egy páciens. Valaki más.
(Karen meglepetten néz Lilla szemébe, aki kitárja az ajtót, amin egy magas, sovány férfi lép be)
Derek:A nevem Monthy Derek. Nyomozó vagyok.
Karen:Miben segíthetek?
Derek:Igaz, hogy szexuális viszonyt folytat néhány betegével?
(Lilla zavarbahozottan figyeli Karen-t)
Karen:Te jó ég! Dehogy! Soha nem tennék ilyet.
Lilla:Jobb, ha én most megyek.
Karen:Nem, Lilla. Nem kell elmenned. Nincs semmi titkolni valóm. Soha nem folytatnék szexuális viszonyt egyetlen betegemmel sem.
Derek:És az a név, hogy Zoltan Monday ismerős magának?
(Karen egy pillanatra jéggé dermed, akárcsak a levegő körülötte a szobában, majd mindenféle rezzenés nélkül megpróbál továbbra is magabiztos módon viselkedni)
Karen:Igen. Egy ideig hozzám járt.
Derek:Nos, igen. Szükségem lenne azokra a jegyzetekre, amelyek Zoltan Monday betegfogadásai alatt íródtak.
Karen:Sajnos azokat csak engedély ellenében adhatom ki.
Derek:Azért, mert..?
Karen:Azért, mert ez a szabály.
Derek:Vagy azért, mert lebuktathatja vele önmagát?
Karen:A szabály miatt is, és azért is, mert vannak olyan betegeim, akiknek tiszeteltben tartom a magánéletét. Valamint fontosnak tartom a beteg-orvos diszkréciót is.
Derek:Tudja ez a nyomozás eléggé elfajulhat, ha nem teljesíti az utasításainkat. Elveszítheti a praxisát és akár még börtönbe is kerülhet. Ezeket tudván, biztos-e benne, hogy továbbra is igényt tart azokra a jegyzetekre?
Karen:Attól félek, hogy muszáj lesz.
.....
--
(Nemsokkal később Karen épp Pollonia kávézójának teraszán kortyolja kávéját amikor Hilda behuppan mellé)
Hilda:Szia!
Karen:Szia.
Hilda:Mi a baj? Feszültnek tűnsz.
Karen:Ma meglátogatott egy bizonyos Monthy Derek nevezetű magánnyomozó.
Hilda:Magánnyomozó? Egy újabb páciensed?
Karen:Határozottan. De nem úgy, mint a többiek... Arra volt kíváncsi, hogy folytatok-e esetleg szexuális kapcsolatot a betegeimmel.
(Hilda felvonja szemöldökét egy pillanatra)
Hilda:Hm.. ez érdekes. És folytatsz?
(Karen közelebb hajol Hilda-hoz és suttogni kezd)
Karen:Zoltan az egyik páciensem volt.
Hilda:A kerekesszékes pasas, akiről később kiderült, hogy nincs is semmi baja?
Karen:Igen.
Hilda:Akkor ne csodálkozz. Csak nehogy az legyen, mint Samantha esetében, hogy te is majd a bíróság előtt kötsz ki.
Karen:Köszönöm szépen a pozitív visszacsatolást. Pont erre volt szükségem.
Hilda:Most mit mondjak? Azt, hogy minden rendben lesz amikor nyakig vagy a trutymóban?
Karen:Igen?! Igen!
Hilda:Jó. Akkor nyugi. Minden rendben lesz.
(Karen erőltetetten mosolyog egy pillanatig)
(Hilda telefonja megcsörren mire a nő azonnal felkapja azt az asztalról és pötyögni kezd rajta)
Hilda:Húha. Azt hiszem, hogy nekem mennem kell.
Karen:Valami baj történt?
Hilda:Nem. Épp ellenkezőleg.
(Hilda megnyalja a szája szélét majd felkapja a holmijait, feláll és elköszön Karen-től, majdpedig kisétál a kávézóból)
Hilda:Majd beszélünk. Szia.
Karen:Szia.
(Ugyanebben a pillanatban Karen telefonja is megcsörren. A nő azonnal felveszi mobilját, hogy válaszoljon a hívásra)
Karen:Haló?
Savi:Szia. Én vagyok az. Tudnánk találkozni valahol?
Karen:Persze.
--
(Savi egy kis szürke kosztümben, rövid szürke - a kosztümhöz passzoló - irodai szoknyában, összetűzött hajjal; kissé idegesen támaszkodik egy bevásárlókocsi kormányán a Tesco előtt. Néhány pillanattal később Karen is megjelenik a láthatáron.)
Karen:Szia.
(Karen és Savi megpuszilják egymást)
Savi:Örülök, hogy ráértél.
Karen:Miről van szó?
(Savi sejtelmesen körülnéz)
Savi:Először menjünk be; vegyüljünk el, aztán beszélgessünk.
Karen:Félsz, hogy valaki meglát a munkahelyedről?
(Savi elneveti magát)
Savi:Ne viccelj! Az én sznob munkatársaim ilyen helyekre nem járnak.
(Karen elmosolyodik majd mindketten besétálnak a bevásárlóközpontba)
(Néhány perccel később a polcok között haladva Karen megszólal)
Karen:Ma találkoztam Zoltan feleségével.
(Savi hirtelen megáll a bevásárlókocsival)
Savi:Hogy micsoda? Honnét tudtad merre lakik?
Karen:Zoltan otthoni telefonszámát adta meg nekem amikor még hozzám járt beszélgetésre. Felhívtam a hölgyet és megbeszéltem vele egy találkozót. Azt mondtam, hogy hivatalos ügyben keresem Zoltan-t.
Savi:Húha. És mi lett a végeredmény?
Karen:Hm.. semmi. Azon kívül, hogy minden hirtelen a feje tetejére állt.
Savi:Miért?
(Karen nagy levegőt vesz majd higgadtan mesélni kezd)
Karen:Amikor találkozgatni kezdtünk Zoltan-nal a terápiás beszélgetések után..
(Savi szemöldöke hirtelen megemelkedik)
Karen:Igen.. lefeküdtünk. Én is úgy értettem, hogy találkozgattunk, nem kell így nézned rám.
(Savi elmosolyodik)
Karen:Zoltan mindig telefonhívásokat kapott valakitől.
Savi:Várj! Ez akkor volt amikor Dr. Daniel-nél is dolgoztál?
Karen:Igen. De az csak egy másodállás volt. Azt már régen otthagytam amikor én és Dr. Daniel..
(Savi álla leesik - képletesen)
Savi:Na ne!
Karen:Az már régen volt! Még sokkal azelőtt, hogy te és Dr. Daniel összejöttetek.. vagy ilyesmi.
(Savi kissé meglepetten reagál)
Savi:Hát ezt jó tudni.
Savi:Még valami esetleg, amit tudnom kellene?!
Karen:Egyáltalán nem vagyok rá büszke. Visszatekintve életem egyik legnagyobb baklövése volt lefeküdni Dr Daniel-lel és Zoltan-nal is egyszerre.
Savi:Ez borzalmas. Szépen a pad alá estél két szék között.
Karen:Pontosan. De szerencse, hogy csak én sérültem belőle és Zoltan családja nem. Vagy Dr. Daniel.
(Savi tovább tolja a kocsit majd levesz a polcról egy üveg öblítőt és a kocsiba helyezi)
Savi:A te Zoltan-od ma volt bent a cégnél, ahol dolgozom.
(Karen telejsen ledöbben és elsápad, de Savi rá sem néz csak tolja tovább a kocsit; megáll a mosóporoknál, s levesz egyet közülük a polcról)
Savi:Ahogy mondtam.
Karen:És mit akart?
Savi:Fogalmam sincs. Nem tudom. Csak láttam az egyik munkatársammal beszélgetni, de ahogy észrevettem eléggé feldúlt volt.
(Karen maga elé néz majd ide-oda pillantgat)
Karen:Vajon mit akarhat ott?
Savi:Lehet, hogy köze van ehhez a nyomozóhoz.
(Savi hirtelen megállítja a kocsit majd mélyen Karen szemébe néz)
Savi:Ez már nem játék Karen. Ha Zoltan azért járt nálunk, hogy egy jó ügyvédet találjon akkor jó helyen járt. Ki tudja, hogy mire készülhet. És a kiszámíthatatlan viselkedéséből meg a notórius hazudozásaiból ítélve.. bármire képes. Én a helyedben kivennék egy-két szabadságot vagy fognám magam és lelépnék onnan. Most már nem csak az állásod forog kockán, hanem az egész életed.
(Karen nagyot nyel, s annyira lesokkolja Savi hirtelen reakciója, hogy válaszolni sem tud a hallottakra)
....
(Savi és Pollonia Savi házának nappalijában ül miközben a kinyitott borítékot és a benne lévő papírosokat vizsgálgatják)
Pollonia:Ahogy elnézem a drágalátós munkatársad elég aprólékos munkát végzett.
Savi:Abszolút.
(Pollonia és Savi a dokumentumokat vizsgálgatják és a lenyomozott telefonszámokhoz tartozó neveket olvassák)
Savi:Ezek a nevek, azok a nevek, amelyeken elő vannak fizetve a telefonszámok hordozói.
Pollonia:Tehát az előfizetők neve.
Savi:Igen.
Pollonia:Frank Donughway. Az meg kicsoda?
(Pollonia neveket olvasgat a sorok között)
Savi:Fogalmam sincs. De az utóbbi három hétben naponta legalább egy tucatszor próbálkozott azzal, hogy a hívása célba érjen.
Pollonia:Azt a hétszázát.
Savi:Hadd nézzem.
(Savi kiveszi az egyik lapot Pollonia kezéből)
Savi:Felhívjuk ezt a számot és kiderül majd minden.
Pollonia:És?
Savi:Mi és?
Pollonia:Mit fogunk majd kérdezni, amikor beleszól az a hapsi, aki olyan ideges volt a minap mikor Mariella-t kereste? Nekem nincs kedvem ahhoz, hogy egy újabb őrültet összeszedjek.
Savi:Csak megkérdezzük, hogy mit akart Mariella-tól.
(Savi hirtelen megemeli szemöldökét)
Savi:Amúgy milyen őrülteket szedtél össze?
(Pollonia legyint)
Pollonia:Csak úgy mondtam.. átvitt értelemben.
Savi:Oké.
(Savi bepötyögi a számot mobiltelefonján majd hívást kezdeményez)
(A szám kicseng majd néhány búgás után egy női hang szólal meg a vonal végén.)
Anasztazia:Haló, tessék?!
(Savi tágra nyílt szemekkel hallgatja a hangot miközben Pollonia odanyomul Savi füléhez)
Anasztazia:Haló?! Ki az?!
(A vonal végül megszakad)
Pollonia:Ez egy nő volt. A telefonba viszont férfi hang szólt bele.
Savi:Hát, ha csak nem változtatott nemet kerek öt perc alatt, akkor nem tudom a megoldást..
Pollonia:Lehet, hogy a férje.
Savi:Hogy?
Pollonia:Mariella szokott kavarni házas férfiakkal.
Savi:Mondasz valamit.
Pollonia:Viszont ez nagyon furcsa volt.
(Pollonia és Savannah gyanúsan összenéznek)
-------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése