Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Először Eric.. meg a válási papírok. Aztán az anyám.
Samantha:Az anyád?
Savi:Az anyám! Bejelentette, hogy meglátogat.
----
Savi:Messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is.
Samantha:Soha többé még egy szót sem váltok velük. Ígérem.
----
Samantha:Ó, már annyira vártam ezt a korrepetálást.
(Samantha ajtót nyit egy fiatalembernek, aki zakóban és nadrágban lép be házába. Amint Samantha becsukja az ajtót, a két szenvedélyektől felfokozott ember azonnal nekiesnek egymásnak)
Richard:Már én is nagyon vártam, tanárnő!
(Samantha elkezdi lerángatni a ruhákat a fiúról miközben hevesen csókolóznak egymással)
----
Jonathan:Mi és?! Te nem is tudod, hogy nekem mennyit kell türnöm meg nyelnem otthon.
Pollonia:Te mondtad, hogy a családodat választod és hogy visszamész hozzájuk. Akkor csak menjél vissza hozzájuk és ne keress engem többet.
----
Savi:Gyere lakni hozzám.
(Hilda szemöldöke megugrik a meglepettségtől egy pillanat erejéig)
Hilda:Hozzád? Dehogy. Nem. Nem akarok teher lenni.
Savi:Marco rád van szállva. A rendőrség meg rá van szállva. Miután kiderült, hogy ő Mariella gyilkosa mindent megtesz azért, hogy elvarrja a szálakat. Muszáj, hogy egy olyan helyen legyél, ami biztonságos. Jössz hozzám lakni és nincs apelláta.
----
Pollonia:Azt hiszem, hogy láttam Marco-t.
(Savi és Karen teljesen elképednek)
Savi:Hogy micsoda?!
Karen:Hol?
Pollonia:Egyszer a kávézómmal átellenes utcában, a járdán állva, aztán meg a vidámparkban.
Savi:Ezt mindenképp el kell mondanunk a rendőrségnek.
(Miközben a lányok mélyen egymás szemébe pislognak majd újra bele-belekortyolnak forró italaikba, észre sem veszik, hogy kint a korom sötétségben állva, az ablakból - annak üvegéhez nyomódva - egy véreres szempár figyeli őket merev tekintettel)
-----------------------------------------------
Savi:Oké! Megjöttünk!
Hilda:Halleluja! Már sajog a popsim a sok üléstől.
Savi:Ühü.
(Hilda és Savi kiszállnak a kocsiból, amely a járdaszegély mellett parkolt le majd mindketten elindulnak a csomagtartó felé. Felnyitják azt és elkezdik kipakolni belőle Hilda színes és hatalmas bőröndjeit)
Hilda:Ó, istenem. Az ember fel sem fogja mennyi ruhája van egészen addig amíg össze kell, hogy pakoljon, mert költözik vagy kirándulni megy.
Savi:Az utóbbi rosszabb, mert az ember egyszerre mindent el akar vinni magával és ugyanazt a cuccot nem csak odafele kell cipelni, de még vissza is.
(Hilda nagy levegőt vesz majd megragadja az egyik bőröndöt akárcsak Savi, aki még előtte lecsukja a csomagtartó tetejét. Ugyanebben a pillanatban a pakolászást azonban megszakítja egy szinte csillogóra fényezett, piros Porsche kocsi ahogy behajt eléjük. A kocsi olyan pontosan parkol és olyan kimért kanyarral áll be Savi járműve elé, hogy Hilda kezéből majdnem kiesik az egyik bőrönd. A lányok szinte szájtátva állnak Savi kocsija mögött és már alig várják, hogy lássák ki az, aki ennyire profin kezeli a kormányt. Hilda ekkor kérdően néz barátnőjére.)
Hilda:Vársz valakit?
(Savi meglepetten, de határozottan válaszol)
Savi:Nem.
Hilda:Pedig szerintem ez hozzád jött Savi. Micsoda kocsi!
(A következő pillanatban egy magas, kissé telt nő száll ki a kocsiból. Piros szoknyát, hozzáillő topot visel. Nyakában mindenféle csiri-csáré bizsu lóg. Az ujjai tele vannak rakva színes, díszes gyűrűkkel. Karján különböző karperecek.)
Vanessa:Ó-ho-hóóóó! Hát ezt nem hiszem el!
(A nő leveszi a napszemüvegét és ránéz a nagy kertes házra)
Vanessa:Ez a ház semmit sem változott mióta utoljára itt jártam, hát ez elképesztő.
(Vanessa elhagyván Savi kocsiját megindul a lányokhoz)
Vanessa:Anyád egy ölelést se kap vagy mi?!
Savi:De. Szia.
Vanessa:Na szia.
(Vanessa nyájasan odalép Savi-hoz és megöleli őt, majd pedig két cuppanós csókot nyom orcájára. Ezután Hilda-ra néz majd elámul)
Vanessa:Hilda! Te jóságos ég! Esküszöm olyan vagy, mint tizenhat éves korodban.
(Hilda erőltetetten elmosolyodik majd megöleli a nőt és puszit ad neki)
Hilda:Csókolom!
Vanessa:Csókolom?! Mi az, hogy csókolom? Csak csókolnád! Neked még mindig csak szia.
Hilda:Szia.
Vanessa:Mi ez a sok bőrönd itt? Csak nem épp indultatok valahová?!
Savi:Nem. Csak összejöttek a dolgok Hilda-nal és most hozzám költözik egy időre.
Vanessa:Nagyon helyes. Mi csajok tartsunk össze.
(Savi idegesen forgatja a szemeit)
Vanessa:Na de most estig csak itt fogunk állni vagy be is megyünk a házba?!
(Vanessa szellemes megjegyzéseivel, kacagva és önfeledten indul el Savi házának bejárata felé miközben elmegy saját lánya előtt, aki lezsibbadva s egy szó nélkül nézi végig kurtizán anyjának vonaglását.. Savi végignéz fiatalos öltözetű anyján, szemei kikerekednek s nagyot nyel)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savi a konyhapultnak támaszkodva kopogtat a pulton mind az öt ujját folyamatosan váltakozva, miközben anyja ugyanazt csinálja, csak épp az asztalnál ül és a másik kezével a fejét támasztja. A csend közöttük nagyon kínosan hat és a levegő is kissé hűvös, mígnem Savi végül egy erőltetett mosoly keretében megtöri a némaságot)
Savi:Szóval visszajöttél.
Vanessa.Amint látod. De ha azt akarod én vissza is megyek most azonnal.
Savi:Nem azért mondtam.
(Újabb kínos, egyperces csend)
Savi:Nem úgy volt megbeszélve, hogy a jövő héten jössz?
Vanessa:Ne haragudj, de a jövő héten elutazom.
Savi:Hova utazol?
(Vanessa egy pillanatra félre húzza a szája szélét)
Vanessa:Igazából elköltözöm.
(Savi megdöbben, szemei kikerekednek egy pillanatra)
Savi:Hova?
Vanessa:Még nem is említettem neked..
(Vanessa széles vigyorral, izgatottan tartja fel a bal kezét, amelynek gyűrűsujján egy gyémántgyűrű csillog)
Savi:Az meg micsoda?!
Vanessa:Eljegyeztek!
(Savi szája tátva marad)
Savi:Tessék?
Vanessa:Azt hittem, hogy miután szétmentünk apáddal már soha többé nem leszek boldog, de tessék. Tá-dá! Most itt van. Egy elképesztően szexi pasi. Magas, izmos, fekete hajú, sármos, kicsit olyan olaszos beütésű, francia akcentussal. Imádom! Főleg az ágyban.
(Savi elszörnyedve néz végig anyján miközben erősen a konyhapult aljába markol mindkét kezével)
(Savi nagy levegőt vesz)
Savi:Hány éves?
(Vanessa vidáman reagál)
Vanessa:Ez most miért fontos?
(Savi nyomatékosabban kérdez)
Savi:Hány éves?
Vanessa:Huszonegy, de ez most nem fontos. A kor az csak egy szám.
Savi:Te pedig már negyvenhét vagy.
(Savi jobbra-balra rázogatja a fejét miközben még mindig nem tért magához az őrülettől)
Vanessa:Ezt hagyjuk abba légyszíves. Tudom nagyon jól, hogy hány éves vagyok, én felettem is elmegy az idő. Szeretném, ha ezt nem hánytorgatnád fel állandóan.
(Savi elképedve néz végig az anyján)
Savi:Még csodálkozol, hogy felhánytorgatom?! Lassan már egy éve nem láttalak!
Vanessa:Én akartam jönni, de te mindig azt mondtad, hogy ne jöjjek, mert nem érsz rá.
Savi:Igen! Azért, mert mindig valamelyik pasidat akartad elhozni magaddal, amire én egyáltalán nem voltam kíváncsi.
Vanessa:Csak nem irigyled a saját anyád boldogságát?
(Savi hátat fordít anyjának és az egyik konyhaszekrényhez lép, hogy elővegyen belőle egy poharat, amit aztán letesz a konyhapultra. Ezután a hűtőszekrényhez sétál, közben flegmán felnevet.)
Savi:Ó-hó-hó! Te nem vagy boldog. Ez nem boldogság. Hetente férfipartnereket váltogatni miközben hajszolod élvezeteket? Honnan a fenéből van a Porsche? És ezek a méregdrága ruhák, amiket viselsz?! Mert azt tudom, hogy nincs se lakásod, se pénzed, se munkád. Ezeket is valamelyik volt pasditól csaltad ki?! Vagy talán a mostani tart el téged?!
(Vanessa ököllel ráver a pultra és mérgesen felszólal)
Vanessa:Hogy merészelsz nekem ilyeneket mondani?!
(Savi előveszi a hűtőből a narancslevet majd odavágja a pohár mellé)
Savi:Te most amúgy csak ezért jöttél?! Gondoltad, hogy majd beugrasz délelőtt egy kicsit veszekedni és aztán továbbállsz a pasidhoz?
Vanessa:Nem ezért jöttem. Te is tudod nagyon jól, hogy miért jöttem.
(Savi nagy levegőt fúj ki, tölt magának a naracsléből majd körbeforgatja szemeit)
Savi:Oké. Akkor kezd csak el.
Vanessa:Eric miatt jöttem.
(Savi felnevet)
Savi:Háháhá. Tudtam!
Vanessa:Beszéltem Eric-kel és.. ami köztetek történt, hát az elképesztő. Most nagyon nagyon rosszul érzem magam miatta.
(Savi erőltetetten széthúzza a száját, hogy mosolyt imitáljon)
Savi:Te nem érzed magad rosszul miatta.. egyáltalán nem! Te most jelen pillanatban legbelül örülsz annak, hogy Eric és én szétmentünk, pont úgy ahogy apu és te is, miután kiderült, hogy fűvel-fával csalod őt. Közben reméled azt, hogy ugyanolyan elbaszott lesz majd az életem, mint amilyen a tiéd is most. Csak tudod mi a különbség? Hogy nekem csak egyetlen egy férfi van az életemben, akivel Eric-et megcsaltam és nem annyi, amennyit még a két kezemen sem tudnék megszámolni. De tudod mit?
(Vanessa mérgesen közbevág)
Vanessa:Miért mondasz ilyeneket?! Savi! Örülsz te egyáltalán annak, hogy eljöttem ide hozzád?
Savi:Őszinte leszek veled: nem örülök, hogy eljöttél hozzám. Soha nem örülök, ha látnom kell téged.
(Vanessa hevesen tiltakozik)
Vanessa:Nem értem meg az érzéseidet. Pedig én soha nem bántottalak téged. Soha nem ítéltelek el, bármit is tettél.
Savi:Hát persze, hogy nem ítéltél el, mert ott sem voltál, hogy el tudj ítélni.
Vanessa:Mi az, hogy soha nem voltam ott?
Savi:Mindig pasiztál. Soha nem voltál otthon. Néha még nekem könyörögtél, hogy hazudjak apunak, hogy hol vagy mikor épp a szeretőddel találkoztál.
Vanessa:Ez nem igaz!
Savi:Ó, hát persze, hogy nem az. Inkább csak mondd el, hogy miért jöttél aztán felőlem nyugodtan meg is kezdheted a költözködést az újdonsült vőlegényedhez.
(Vanessa szemeit forgatja, nagy levegőt vesz, közben az egész vita tárgya egyáltalán nem is érdekli őt, végül kiböki, hogy miért is jött valójában)
Vanessa:Eric el akarja adni a házat és szeretné, ha minél előbb kiköltöznél.
(Savi fiatal ráncai, amelyek arcára most kiültek, megfeszülnek az elrettentő hírtől)
Savi:Hogy mi?
Vanessa:Itt vannak a dokumentumok.
(Vanessa táskájából elővesz egy vastag mappát majd odacsapja a konyhapultra Savi elé)
Vanessa:Nézd át őket. Mivel össze vagytok házasodva - még - ezért a te beleegyezésed is szükséges. A felét megkapod annak, amennyiért majd megveszik a házat. Na mindegy, majd átolvasod. Úgy is értesz hozzá.
(Savi lesüti a szemét majd szánalmas elmosolyodik)
Vanessa:Amikor elindultam azt reméltem, hogy mikor itt leszek nálad, majd sütizés lesz meg kólázás és közben emlékezünk az együtt eltöltött boldog pillanatokra, mint azokban a vidám, családi filmekben.
(Savi egy másodpercre elmosolyodik majd összeszorítja ajkait, aztán nyel egyet és mélyen az anyja szemébe néz)
Savi:Nekünk soha nem voltak boldog pillanataink.
(Vanessa egy pillanatig leblokkol és csak ott áll a konyha közepén, lányával szemben, aki komor, rideg arckifejezéssel néz rá, mindazonáltal, hogy szemei már nedvesedni kezdenek. Ezután nagy levegőt vesz és egy picit távolabb lép a pulttól)
Vanessa:Hát.. jobb lenne, ha én most mennék. Még sok mindent kell elintéznem.
(Savi hevesen rázza a fejét, ahogy bólogat)
Savi:Szerintem is jobb lenne.
Vanessa:Vigyázz magadra kislányom.
(Savi újra lesüti szemeit majd lehajtja a fejét. Nem köszön el anyjától aki még egyszer végignéz lányán majd megfordul és kisétál a házból. Egy perc múlva Savi hallja ahogy anyja beindítja a ház előtt a kocsit és heves házpedálnyomással elszáguld)
...
(Néhány perccel később Savi már a bejárati ajtó előtti lépcsősor legfelső fokán ücsörög, kezében egy bögre kávéval. A nő az égen átvonuló felhőket kémleli a kellemes hőmérsékletű és idejú későnyári napon)
(Egy kis idő elteltével Hilda lép ki a bejárati ajtón mire Savi meglepetten hátranéz barátnőjére)
Savi:Sikerült becuccolnod.
Hilda:Sikerült.
(Hilda kilép az ajtón majd becsukja azt maga mögött és odasétál Savi mellé)
Hilda:Fentről lehetett hallani, ami a konyhában zajlott.
Savi:Akkor legalább nem maradtál ki semmiből.
(Hilda leül Savi mellé a lépcsőfokra)
Hilda:Mi történt?
Savi:Te is hallottad nem?
(Hilda komoran hátrafésüli a haját kezével mire Savi egyszercsak panaszkodásban tör ki)
Savi:Meg se kérdezte, hogy hogy történt az egész. Egyszerűen csak bejött, mintha azt mondta volna, hogy na lányom látod te is ugyanarra a sorsra jutottál, mint én pedig mindig azzal kérkedtél, hogy te soha nem leszel olyan, mint az anyád.
Hilda:Savi, te nem vagy olyan, mint a saját anyád.
Savi:Pedig néha az vagyok. Néha önző vagyok és csak saját magamra gondolok és néha olyan dolgokat teszek és mondok, amelyeket nem is gondolok komolyan és közben megbántok vele másokat.
Hilda:De hát ilyet más is csinál.
Savi:De az más. Én meg én vagyok.
Hilda:Savi, mindenki csinál hülyeségeket. Az a lényeg, hogy észre veszed-e magadon, hogy mikor csináltad azt hülyeséget, vagy sem. Neked legalább van anyád. Az enyém meghalt mikor nyolc voltam.
(Hilda szomorúan a kőre néz miközben ujjait tördeli)
(Savi leteszi a bögrét maga mellé a betonra)
Savi:Mi a francért van az, hogy Eric képtelen idetolni a képét?! Vagy az ügyvédjétől küldözget, vagy az egyik barátnőmmel üzenget, vagy ráveszi az anyámat, hogy
Hilda:Nem tudom. Lehet, hogy fél.. vagy csak nem akar konfrontálódni veled.. megint.
(Savi az égboltra néz majd nagy levegőt vesz és kifújja azt)
Savi:Esküszöm, hogy amikor igent mondtam ott az oltár előtt és Eric állt velem szemben én azt hittem, hogy majd örökké fog tartani.
(Hilda egy másodpercre elmosolyodik)
Hilda:Mindenki azt hiszi, hogy örökké tart a házassága, aztán lásd: majdnem mindegyik szétmegy valahogy.
(Savi erősen rámarkol Hilda kezeire mire az komoly arckifejezéssel néz barátnőjére)
Savi:Nem! Én komolyan! Komolyan azt hittem, hogy minden rendben lesz és hogy örökké együtt leszünk.
(Hilda együttérzően süti le a szemét majd egy pillanatra félrehúzza a száját)
Hilda:Én is azt hittem.
(Savi közelebb húzódik Hilda-hoz majd rádönti a fejét barátnője vállára)
Savi:El akarja adni a házat. És azt akarja, hogy minél előbb kiköltözzek innen.
Hilda:Mi? Eric?
Savi:Eric.
Hilda:És?
Savi:Ne kérdezz. Fogalmam sincs, hogy mi lesz.
Hilda:Te el akarod adni a házat?
Savi:Jelen pillanatban annyi minden jár a fejemben, hogy fogalmam sincs, hogy mit akarok valójában.
Hilda:Majd megoldjuk. Minden tök oké lesz.
(Savi reménnyel telve mosolyodik el. Hilda és Savi még jó sokáig a lépcsősoron ülnek és nézik a különböző felhőket, ahogy azok átvonulnak az égen.)
-------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése