20. rész - A gyilkos visszatér (Finálé)

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Az nem lehetséges, hogy Marco Verdad volt az, aki betört a házba? Az egyik barátnőnk a minap látni vélte őt.
Hilda:Az egyik barátnőm. Biztos volt benne, hogy az egyik este Marco Verdadod látta.
(Gabriel szemöldöke felpattan egy pillanatra)
----
Jonathan:Úgy döntöttem, hogy összecsomagolok és elmegyek innen. Elegem van belőled.
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Samantha:És találtatok valamit?
Savi:Semmi érdemlegeset.
Karen:A telefonhíváson kívül.
Samantha:Milyen telefonhívás?
Savi:Csak egy hívás egy ismeretlen férfitól. Mariella-t kereste.
Samantha:Nem tudja, hogy Mariella már rég halott?
----
Dominic:Itt vannak a papírok. Lenyomozták a számokat, amiket kértél..
(Dominic átadja a mappát a nőnek)
Savi:Nagyszerű. Köszönöm.
----
Karen:De ön nem Zoltan felesége?
Hanna:Ex-felesége! Már elváltunk.
----
Anasztazia:Haló?! Ki az?!
(A vonal végül megszakad)
Pollonia:Ez egy nő volt. A telefonba viszont férfi hang szólt bele.
Pollonia:Lehet, hogy a férje.
Savi:Mondasz valamit.
Pollonia:Viszont ez nagyon furcsa volt.
-----------------------------------------------
Hilda:Na most. Mi is kell akkor? Ööö...
(Hilda erősen koncentrál házának nappalijában állva miközben fejében megpróbál egy részletes listát alkotni)
Hilda:Amúgy kösz, hogy segítesz összecuccolni.
Savi:Szívesen.
(Savi a bejárati ajtóhoz sétál és levesz egy kulcsot ami az ajtó melletti falon függő kulcstartón áll)
Savi:A házkulcsodat ne felejtsd el!
Hilda:Ó, az nem az enyém. Az enyém ott van az ajtó mellett felakasztva a tartójára. Ez Mariella házának a kulcsa.
Savi:Ó.
Hilda.Mi az?
Savi:Nem baj, ha kölcsönkérem?
Hilda:Miért?
Savi:Csak, hogy visszamenjek Mariella házába körülnézni.
Hilda:Aztán meg minek?
Savi:Nem te voltál az, aki ezelőtt még annyira be volt indulva, hogy vajon mit rejthet még Mariella elhagyatott háza?
Hilda:De. De azután, ami történt még a közelébe se akarok menni annak a háznak. Aznap este hajnalig fent voltam. Nem aludtam semmit.
Savi:Csak nem megijesztett Mariella szelleme, akinek újonnan az a kedvenc elfoglaltsága, hogy belehörög a telefonvonalakba?
Hilda:Szerintem egyáltalán nem volt vicces. Még most is kiráz a hideg, ha rá kell gondoljak. Különben meg, pont téged aggasztott, hogy le van zárva a terület és, hogy megüthetjük a bokánkat, ha bemegyünk.
Savi:Kérlek!
Hilda:Savi, nekem nyolc. Ha vissza akarsz menni, akkor menj. De légy nagyon óvatos.
Savi:Nem jössz el velem?
(Savi elteszi a táskájába a kulcsot)
Hilda:Bocs, kihagynám ha nem gond. Nincs kedvem még egy érdekes házjelenetet átélni, ha érted, hogy mire célzok.
Savi:Tényleg! Ha már az érdekes házjelenetekről van szó..
Hilda:Hm?
Savi:Nem fogod elhinni, hogy kivel futottam össze már megint. Lassan kezd már a könyökömön kijönni.
Hilda:Na, ki volt az?
Savi:Natasha!
Hilda:Jaj ne!
Savi:Jaj de.
Hilda:Mit csinált már megint?
Savi:Semmi különöset. Még! Csupán annyit, hogy mikor Daniel-hez mentem, a rendelőjében találkoztam vele. Illetve Natasha épp akkor távozott és tett néhány megjegyzést... Konkrétan megfenyegetett, hogy vigyázzak, mert ami most van az még csak a kezdet és hogy hamarosan bekeményít.
Hilda:Pff! De hiszen te is ismered Natasha-t. Neki mindig csak a szája jár. Folyton csak fenyegetőzik, de semmit se csinál. Tipikus kis lotyó.
Savi:Nem tudom, hogy mit mondhatott Daniel-nek, de aznap este lemondta a találkánkat.
Hilda:Hogy mit csinált?
Savi:Aha. Beléptem a rendelőjébe és elmondta, hogy ne haragudjak, de ma este közbejött valami és sajnos nem tudunk együtt vacsorázni.
Hilda:És tényleg vacsora lett volna belőle?
Savi:Ez a kérdés teljesen mellékes. Itt az a lényeg, hogy Daniel totál elutasítóan viselkedett velem. Azóta fel sem hívott és mi több: nem veszi fel a telefonját amikor hívni próbálom; az SMS-ekre sem reagál.
Hilda:Figyelj, nem értem, hogy miért csodálkozol. Mikor ellökted magadtól.
Savi:Igen, mert akkor még nem álltam készen.
Hilda:Mert most készen állsz?
Savi:Nem tudom.
Hilda:Az azt jelenti, hogy nem. Szerintem hagyd Daniel-t lógva és amikor majd találkoznotok kell akkor úgyis összefuttok valahogy.
(Savi félrehúzza a száját)

---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savi leparkol a kocsijával Samantha háza előtt majd kiszáll a kocsiból. Fekete, elegáns kosztümjében, fekete magassarkújában és szoknyájában fellép a padkára majd felsétál a lépcsőn, hogy bekopogjon Samantha házába, de amikor a bejárati ajtóhoz ér, észreveszi, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
Savi kissé megijed. Azt hiszi, hogy talán Marco tört be Samantha-hoz, ezért rezzenéstelenül, csendben benyomja az ajtót, ami kitárul előtte, s a nő halk léptekkel besétál a házba)
....
(Pollonia a kávézóban a pultot törölgeti amikor egy ismerős alak jelenik meg előtte fehér pólóban, rövidnadrágban és egy sporttáskával a vállán)
Jonathan:Szia.
(Pollonia felegyenesedik a pult mögött állva és abbahagyja a törölgetést)
Pollonia:Heló.
(Jonathan körülnéz a kávézóban. Néhány ember elszórtan, párban, hármasban üldögél itt-ott, de senki, még egy pillantást sem vet rá)
Jonathan:Úgy tűnik, hogy minden csoda csak három napig tart.
(Pollonia megemeli a szemöldökét majd vállat von)
Jonathan:Nem akartalak belekeverni az egészbe.
Pollonia:Hát most már késő.
(Pollonia kissé sértetten újra törölgetni kezd)
Jonathan:Clara hibája az egész. Megfenyegetett, hogy mindent megtesz azért, hogy tönkretegyen, ha elhagyom és elköltözök otthonról. Úgyhogy.. hivatalosan is megindult a bosszúhadjárata.
(Pollonia egy pillanatra felkapja a fejét)
Pollonia:Elköltöztél otthonról?
Jonathan:El. Elegem volt már, hogy egy hisztérikához kell hazajárnom. Mondtam neki, hogy összecuccolok és elmegyek. Úgy is tettem.
(Pollonia folytatja a törölgetést és a pultot nézi miközben Jonathan-nal beszélget)
Pollonia:És a gyerekeid?
Jonathan:Már több, mint egy hete nem láttam őket. Clara nem engedi őket a közelembe. El sem tudom képzelni, hogy mivel tömheti tele a fejüket.
Pollonia:Te voltál az, aki megcsalta a feleségét.
Jonathan:Szerintem ebben nem csak én vagyok a ludas.
(Pollonia felpillant, s egyenesen Jonathan szemébe néz, amitől elpirul aztán újra lehorgasztott fejjel törölget tovább)
Pollonia:És mi lesz ezután?
Jonathan:Mondd meg te.
(Pollonia megáll és komoly tekintettel néz Jonathan-ra)
Pollonia:Ezt meg hogy érted?
Jonathan:Úgy értem, hogy rajtad áll a dolog.
Pollonia:Nem értelek.
Jonathan:Szabad vagyok. És csak téged akarlak. Eddig is csak téged akartalak. Épp ezért mondtam le mindenről. Miattad!
Pollonia:És akkor most a nyakadba kellene ugranom vagy mi?!
Jonathan:Nem. Azt majd te eldöntöd, hogy mit akarsz velem csinálni. Tudod a számomat.
(Jonathan erőltetett mosolyt vet Pollonia-ra, aki mély levegőt vesz; végül a férfi kisétál a kávézóból)
....
(Savi megdöbben, amikor Samantha nappaliájának kellős közepén találja magát. A látvány teljesen elragadja őt. A nappaliban ruhák szanaszét szórva. Férfi farmernadrág, cipő, női felső, alsóneműk...
Savi hangokat vél hallani. Elindul azok irányába, de csak lassan és megfontolt léptekkel. A konyha felé tart, s mikor elég közel ér az ajtóhoz, ami résnyire nyitva van, már azonnal beazonosítja a helyiségből kiszűrődő hangokat. Nyögések, zihálás. Samantha és egy férfi hangja, akik a konyhában tevékenykednek. Savi közelebb sétál az ajtóhoz majd bekukkant a nyíláson, de amit lát attól kitágulnak a pupillái. A konyhában Samantha ül a mosogató gép tetején miközben Richard kényeszteti őt)
Richard:Mosogatógépen se basztalak még meg!
Samantha:Ah, igen! Basszál csak, úgy! Ez az!
(Savi a jelenet láttán és a hallottak miatt azonnal megfordul és sebesen kioson a házból. Amint kiér az utcára gyorsan odarohan a kocsijához majd beszáll. Miután beköti az övet hirtelen hátradől az ülésen. Nagy levegőt vesz majd kifújja azt; aztán dühösen beindítja a kocsit és erőteljes gázt adva elhajt a háztól)
.....
(Karen az irodájában ül és az íróasztalánál intézi az ügyeit, számítógépének klaviatúráján pötyögtetve. A következő pillanatban Lilla lép be az ajtón, mire Karen felkapja a fejét, de még mielőtt bármelyikük meg tudna szólalni Monthy Derek nyomozó és három rendőrtiszt sétál be a szobába.)
Derek:Át kell kutatnunk a helyiséget. Engedélyünk van rá.
(A férfi felmutat egy lapot Karen-nek, aki azonnal odarohan majd kitépi azt a nyomozó kezéből, hogy végigfussa miközben a tisztek már elkezdenek kutakodni Karen holmijai között. Karen elolvassa a hivatalos iratot, s meggyőződik arról, hogy a dokumentum valóban valódi és hivatalos.
Karen teste lebénul, s levegőért kapkodva figyeli a férfiakat, amint azok ide-oda sétálnak és rendezkednek, keresvén valamit a szobában.)
......
(Savi nem sokkal később már Mariella házának hálószobájában kutat. Miután átkutatja a szekrényeket, a ruhákat és az íróasztal fiókjait, tekintete megakad egy kilógó dobozon, ami a francia ágy alól kandikál ki. Savi letérdel a puha szőnyegre majd kihúzza a dobozt, s elkezd kutakodni a benne lévő iratok között. Az egyik pillanatban rányúl egy kórházi bélyegzővel ellátott borítékra, amit gondosan felnyit és kiveszi belőle a papírokat, majd azonnal bogarászni kezdi őket.)
Savi:Jelen orvosi közlemény... blablabla... a vizsgálatok eredményei a szervezetében 99,8%-ban találtak nyomot a HIV vírusnak, ami azt jelenti, hogy ön vírussal fertőződö...
(Savi tovább olvassa magában az orvosi papírt)
Savi:Ezt nem hiszem el.
(Savi előveszi telefonját a ridiküljéből és tárcsázni kezd, közben a papírt mindvégig maga előtt tartja)
(A telefonvonal végén egy ismerős hang szólal meg)
Hilda:Haló.
Savi:Hilda, én vagyok az.
Hilda:Szia! Valami baj történt? Olyan idegesnek hangzol.
Savi:Itt vagyok Mariella hálószobájában! Nem hiszed el, hogy mit találtam az ágya alatt egy cipősdobozba rejtve.
Hilda:Micsodát?
Savi:Egy papírt, ami mindent megváltoztat. Most már biztos vagyok benne, hogy...
(Hirtelen Savi egy nyomást érez a homlokánál, ugyanekkor egy magas árny jelenik meg mellette. A nyomásból egy halk kattanás hallatszik, ami végigfut Savi hallójáratában. Savi nagyot nyel majd oldalra pillant, s azt veszi észre, hogy Marco áll mellette, fegyvert szegezvén a fejéhez)
Marco:Pszt!
(Marco mutatóujját a szája elé teszi majd int Savi-nek, hogy adja oda neki a telefonját. Savi nem mond ellent a követelésnek, s átadja a férfinek a mobilját, aki azonnal szétszedi azt, s kiveszi annak akkumulátorát majd elhajítja mindenestül a készüléket.)
Marco:Szerintem beszélnünk kellene.
....
(Savi feláll és mindkét kezét feltartja miközben Marco rászegezi a pisztolyt, s egy pillanatig sem veszi le a nőről a tekintetét. Marco koszos ruhában van, kezei porosak, mocskosak, homloka izzadt, arcszőrzete ápolatlan és elbúrjánzott; szemei véreresek, kezei remegnek)
Savi:Akkor ez a valódi igazság.
(Marco összeszorítja a száját)
Savi:Nem azért ölted meg Mariella-t, mert megcsalt téged és kihasznált.
Marco:...
Savi:Azért ölted meg őt, mert kiderült, hogy Mariella AIDS-es volt és, ha jól gondolom akkor...
(Marco ordítani kezd)
Marco:Nekem is átadta az a büdös ribanc.
(Savi remegve nyel egy nagyot)
Marco:Az a mocskos kurva mindenkivel összefeküdt és még az AIDS-et is rám hozta. A rohadt ribanca! Ha még egyszer megtehetném először jól megkínoznám amíg bele nem döglene.
(Savi megpróbálja visszanyerni a nyugalmát, de nem nagyon megy neki)
Savi:Mióta tudod, hogy AIDS-es vagy?
Marco:Mióta először vért hánytam és véletlenszerű időközönként összeestem. Elmentem az orvoshoz és a vérvétel után egyből ki is derült, hogy miért történik mindez.
Savi:Te jó ég.
Marco:Gondolom el akarod mondani most Hilda-nak is.
Savi:Tudnia kell az igazságot.
Marco:Azt sajnos nem engedhetem.
Savi:De lehet, hogy...
(Marco egy pillanatra elmosolyodik aztán meglengeti a pisztolyt és rákiált Savi-re)
Marco:Na tünés innen!
Savi:Hova megyünk?
Marco:Tök mindegy! Csak el innen. A zsaruk mindenhol engem keresnek.
(Marco visszatömi az iratokat a cipősdobozba és felkapja azt, utána pedig kitessékeli Savi-t a szobából majd fegyverével az utcára tereli, be egyenesen egy lopott autóba. Marco beül a kormány mögé, míg Savi az anyós ülésre)
Marco:Na gyorsan! Kösd be magad!
Savi:Hova megyünk?
Marco:Majd meglátod! Ugyanazt kapod te is, amit a barátnőd! Mert megérdemled!
(Marco végigsimítja Savi combját)
Marco:De előtte egy kicsit játszadozunk.
(Savi mozdulatlanul, a félelemtől dermedve ül az anyós ülésen miközben a kocsi elindul és szélsebesen elszáguld, elhagyva Mariella házát)
...
(Nem sokkal később Samantha és Hilda rohannak be Mariella házába. Megcélozzák a hálószobát, de Savi-nek csak a hűlt helyét találják)
Hilda:Esküszöm, hogy a telefonban azt mondta, hogy itt van.
Samantha:Én nem látok senkit. És lent is megnéztük.
Hilda:Ez nagyon nem jó!
(Samantha körülnéz majd rátalál a földön egy telefonra; Hilda pedig egy akkumulátorra a szoba másik felében)
(Samantha felveszi a szétszerelt telefont)
Samantha:Ez Savi mobilja.
(Samantha és Hilda ijedten összenéznek)
....
Marco:Most elviszlek egy rejtett kis helyre, ahol majd megmutatom neked, hogy milyen amikor valaki hülyére vesz. De ne aggódj. Ha elengeded magad, talán még élvezed is majd.
(Savi és Marco sebesen száguldanak egy lopott autóban. Savi szíve hevesen ver, de hirtelen megkönnyebbül amikor a visszapillantó tükörben észrevesz egy szirénázó rendőrautót, ami a kocsit követi)
(Marco dühösen és hangosan felordít)
Marco:A kurva életbe!
(A visszapillantóban hirtelen még egy, majd még egy rendőrkocsi jelenik meg, amelyek egyre közelebb érnek hozzájuk)
Marco:A rohadt köcsögök! Megtaláltak!
(Savi nem szól egy szót sem, de magában imádkozik, hogy minden rendben legyen)
Savi:Marco állj meg! Most már úgyis mindegy a rendőrség itt van a nyomunkban! Nincs hová menekülj!
Marco:Előbb döglök meg, minthogy feladjam magam! Soha!
(Marco tövig nyomja a gázpedált egy emelkedő előtt, s már túl későn veszi észre, azt ami a domb tetején várja, ugyanis amikor felér, szembe jön vele egy rendőrautó. Marco nem fékez, inkább mégjobban felgyorsít és a két kocsi egyenesen egymással szembe tart.)
(Savi ijedten felkiált)
Savi:Ne!
Marco:Á! Bassza meg!
Savi:Neeeeee!
(A rendőrautó befaral Marco-ék kocsija elé; Savi és Marco pedig frontálisan beleütköznek a mozgó jármű hátuljába. Mindeközben egy lövés is eldördül. Marco-ék kocsija az ütközést követően hatalmasat durran, s a szélvédőre belülről az egész ablaküveget beterítő mennyiségű vér fröccsen.)
(A lopott kocsi maga előtt tolja még néhány méterig a rendőrautót. Közben megjelennek az újabb rohamkocsik, kiszállnak a tisztek, megáll Marco-ék kocsija, de senki nem száll ki belőle. A rendőrök fegyverekkel közelítik meg a lopott autót, amelyben síri csend uralkodik, s amelyet belülről beterít a karmazsinvörös vér)
---------------------------------------------------
Vége a 2. évadnak!
--------------------------------------------------

19. rész - Amikor egy ajtó becsukódik...

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Az nem lehetséges, hogy Marco Verdad volt az, aki betört a házba? Az egyik barátnőnk a minap látni vélte őt.
Hilda:Az egyik barátnőm. Biztos volt benne, hogy az egyik este Marco Verdadod látta.
(Gabriel szemöldöke felpattan egy pillanatra)
Gabriel rendőrtiszt:Kicsoda?
----
Max:Én nem eszek többet olyat, amit te csinálsz.
Pollonia:Tessék?
Max:Én azt akarom enni, amit anyu csinál.
Pollonia:Anyukád elutazott és amíg nem jön vissza addig azt kell enned, amit én főzök neked. El kell fogadnod, hogy amíg anyukád nincs addig én vagyok az anyukád!
Max:Te nem vagy az anyukám és soha nem is leszel az! Soha! Soha! Soha! Soha!
----
Jonathan:Úgy döntöttem, hogy összecsomagolok és elmegyek innen. Elegem van belőled.
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Savi:Eladom a házat.
Hilda:Hogyan?
Savi:Meggondoltam magam. Mégiscsak megválnék a háztól.
----
Natasha:Maga ismeri Savannah Davis-t, nem igaz?
Daniel:Igen, az egyik páciensem. Csak nem maga is?
Natasha:Ó, de. Egy nagyon kedves barátnőm. Tudja ő egy olyan nő, aki szereti falni a pasikat.
----
(Pollonia felkapja a kagylót és beleüvölt a mobilba)
Pollonia:Na ide figyeljen, ha még egyszer..
-Mariella, te vagy az?! Mariella válaszolj kérlek. Sürgősen beszélnünk kell... Mariella! Mariella hallassz?! Mariella!
Hilda:Mi az?
Pollonia:Egy férfi.
Savi:Milyen férfi?
Pollonia:Egy férfi Mariella-t kereste. Azt hitte a hangomra, hogy én vagyok Mariella..
Karen:Nem tudja, hogy Mariella már rég meghalt?
-------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------------
(Savi, Samantha és Karen Pollonia kávéházának teraszán üldögélnek miközben egy csésze kávét kortyolgatnak. Savi éppen az újság vezető cikkét olvassa fel, amit Karen kissé délcegen hallgat miközben Samantha elbambulva)
Savi:Az újságok azt írják, hogy ez az év legnagyobb sportbotránya és már keresik is azt a nőt, akivel Jonathan Adgin...
(Mindeközben Pollonia rohan ki a  kávézó ajtaján, rajta egy lila, lenge nyári ruha s persze egy hatalmas, fekete napszemüveg. Néhány sajtós: riporterek, újságírók és kamerások, kezükben a mikrofonjaikkal és a kameráikkal követik a nőt, aki a kocsijához szalad, de előtte még hangosan rászól az utána masírozó kisebb csoportra)
Pollonia:Hagyjanak már békén! Mondtam,hogy nem nyilatkozom! A rohadt életbe.
Savi:A végét szerintem már tudjátok.
(Pollonia beszállván a kocsijába szélsebesen elhajt. A lányok egymásra néznek a teraszon ülve)
Karen:Ne menjünk utána? Csak hogy biztosak legyünk benne, hogy jól van-e.
(Savi nagy levegőt vesz majd kalkulálni kezd)
Savi:Ö.. körülbeül tíz perc amíg Pollonia hazaér, tizenegy perc míg utolérik a sajtósok az otthonában. Tizenkét perc múlva felhívjuk.
(Samantha belekortyol a kávéjába majd hangosan felszólal)
Samantha:El sem hiszem, hogy tényleg elmentetek Mariella lakására.
Savi:Muszáj volt. Hilda erősködött.
Samantha:És találtatok valamit?
Savi:Semmi érdemlegeset.
Karen:A telefonhíváson kívül.
Samantha:Milyen telefonhívás?
Savi:Csak egy hívás egy ismeretlen férfitól. Mariella-t kereste.
Samantha:Nem tudja, hogy Mariella már rég halott?
Savi:Ezek szerint nem. Valószínűleg az egyik pasija lehetett.
Karen:Ezt miből gondolod?
Savi:Abból, amit Hilda mondott. A srác eléggé ingerült volt és ideges.
Samantha:De ha nem tudja, hogy Mariella halott akkor mégis mikor találkozhattak utoljára?
Savi:Fogalmam sincs.
Karen:Lehet, hogy valaki más volt.
Savi:Nem! Szerintem jól ismerte Mariella-t! Se köszönés, se semmi csak egyből megszólította őt és követelte, hogy beszéljen vele.
(Savi-nek ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, amely a kávéscsészéje mellett kezd el rezegni az asztalon heverve. Savi azonnal felkapja a mobilt majd ránéz, s elmosolyodik.)
Savi:Üzenetem jött.
Karen:Szabad tudni kitől?
(Savi a telefonját nyomkodja majd visszateszi azt a kávéscsésze mellé)
Savi:Nagyszerű hírek! Megvannak a számok.
Samantha:Milyen számok?
Savi:Megkértem az egyik munkatársamat, hogy nyomozza le azokat a számokat, amelyeken legutoljára hívták Mariella lakását.
Samantha:Te aztán gyors vagy.
Karen:És?
Savi:A kollégám épp most írt, hogy mehetek a papírokért, mert sikerült beazonosítani a telefonszámokat.
Karen:És mi lesz ezután?
Savi:Még nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy nem fogom tudni megállni, hogy ne hívjam fel az ürgét és hogy megkérdezzem mit akart Mariella-tól.
Karen:Azért csak légy óvatos.
Savi:Én mindig az vagyok. Jobb is, ha azonnal bemegyek és átveszem az adatokat.
(Savi feláll a székről, felveszi székére terített kabátját és retiüljét majd rányúl a telefonjára; elbúcsúzik a többiektől és kisétál a kávéházból)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savannah egy gyönyörű szürke kosztümben, tűsarkúval a lábán, egy kávésdobozzal a kezében topog végig a folyosón ahol az egyik pultnál megpillant egy magas, jóképű, fekete bőrű, fekete hajú, izmos férfit. A férfi körszakálla arányosan mozdul meg szája szélével, amint az felfele görbül Savannah látványának hatására. A férfi ellép a pulttól ahol néhány másodperccel ezelőtt még egy szőke, bögyös, szemüveges titkárnővel flörtölt s kezében egy dossziéval, elébe sétál Savi-nek, aki rögvest megáll, amint odaér a férfihoz)
Dominic:Csak nem valaki telefonbetyárkodik veled Savannah?
Savi:Tessék?
Dominic:Itt vannak a papírok. Lenyomozták a számokat, amiket kértél..
(Dominic átadja a mappát a nőnek)
Savi:Nagyszerű. Köszönöm.
Dominic:Biztos minden rendben?
(Dominic megpróbál minél mélyebbre betekinteni Savi kitüremkedő dekoltázsába, aki forgat egyet szemein majd nyomatékosan elköszön munkatársától és azonnal ott is hagyja őt)
Savi:Kellemes munkát. Szia.
---
(Egy nagy kertes ház járdaszegélye elé beparkol egy kocsi amiből Karen száll ki. A nő magabiztosan sétál el a ház kertje előtt, amiben egy átlagos kinézető, szőke hölgy -  aki copfba fogta össze a haját, kertész kesztyűt és overált visel - épp gyomlál. Karen odasétál a hölgy közelébe, s a kerítésen keresztül szólítja meg a hölgyet)
Karen:Jó napot kívánok! Hanna Bert keresem.
(A nő kiegyenesedik, megtörli homlokát és válaszol)
Hanna:Én vagyok az.
Karen:Én vagyok az a hölgy, akivel az egyik nap telefonon beszélgetett.
Hanna:Ó, igen. Maga az, aki a volt férjemet keresi? Csak nem valami régi ügylet miatt?
Karen:Nem. Én csak tudni szeretném, hogy hol van. Egy ideig én voltam a pszichiátere és hozzám járt beszélgetésekre. De nemrégiben eltűnt.
Hanna:Ez vicces.
Karen:Hogy mondja, kérem?
Hanna:Sajnálom hölgyem, de nem segíthetek. Már a telefonban is elmondtam, hogy fogalmam sincs, hogy merre lehet Zoltan és nem is érdekel.
Karen:De ön nem Zoltan felesége?
Hanna:Ex-felesége! Már elváltunk.
Karen:Ó, ezt nem tudtam. Sajnálom.
Hanna:Sajnálhatja. Ugyanis én nem teszem. Örülök, hogy végre eltűnt az életemből az a féreg.
Karen:Biztos nem tudja, hogy hogyan léphetnék vele kapcsolatba?
Hanna:Fogalmam sincs. Utoljára én is akkor láttam amikor aláírtuk a válási papírokat. Körülbelül három vagy négy éve. Azóta semmi. De nem mintha hiányozna nekem.. vagy a gyerekeknek.
Karen:Négy éve?
Hanna:Meglepődött?
Karen:Zoltan azt mondta nekem, hogy házasságban él. Úgy értem amikor hozzám járt beszélgetésekre.
Hanna:Akkor biztos csak hazudott magának. Többnyire nekem is ezért lett elegem belőle. A hazugságaiból... meg a szeretőiből.
Karen:Ó.
Hanna:Mit mondott, hogy is hívják?
Karen:Az nem fontos. De azért köszönöm, hogy megpróbált segíteni nekem. Viszontlátásra.
Hanna:Viszlát.
(Karen ijedten, szapora léptekkel sétál vissza a kocsijához)
....
(Savi kilépvén az irodájából a recepciós pulthoz sétál, felveszi a pulton heverő telefon kagylóját majd tárcsázni kezd)
Savi:Szia!
(A vonal másik végén egy ismerős hang szólal meg)
Pollonia:Szia! Mi újság?
Savi:Csak azért hívlak, hogy érdeklődjek, ráérsz-e ma este.
Pollonia:Mi lesz ma este?
Savi:Ha nem érsz rá akkor semmi.
Pollonia:Konkrétan hánykor?
Savi:Nem tudom.. körülbelül, olyan..
(Savi lélegzete, akárcsak szava elakad, amint a folyosó végén meglátja Zoltan-t és Dominic-ot együtt sétálni. Nem hallja, hogy miről van szó, de azt látja, hogy Zoltan egy mappát tart a kezében és erősen artikulál miközben Dominic gesztikulálva válaszol)
Pollonia:Savi! Hahó!
(Savi tovább nézi a feléjük közeledő párost majd gyorsan szó nélkül lecsapja a kagylót és elsétál úgy, hogy Zoltan ne szúrja ki őt)
....
(Karen az irodájában pakolászik. Épp az asztalán rendezgeti dokumentumait amikor a szeszélyes, de mindig csinos Lilla lép be az ajtón)
Lilla:Valaki keres.
(Karen rápillant az asztalon álló számítógép képernyőjére, annak is a sarkába, hogy ellenőrizze az időt)
Karen:Egy páciens? Ebédszünetem van.
Lilla:Ő nem egy páciens. Valaki más.
(Karen meglepetten néz Lilla szemébe, aki kitárja az ajtót, amin egy magas, sovány férfi lép be)
Derek:A nevem Monthy Derek. Nyomozó vagyok.
Karen:Miben segíthetek?
Derek:Igaz, hogy szexuális viszonyt folytat néhány betegével?
(Lilla zavarbahozottan figyeli Karen-t)
Karen:Te jó ég! Dehogy! Soha nem tennék ilyet.
Lilla:Jobb, ha én most megyek.
Karen:Nem, Lilla. Nem kell elmenned. Nincs semmi titkolni valóm. Soha nem folytatnék szexuális viszonyt egyetlen betegemmel sem.
Derek:És az a név, hogy Zoltan Monday ismerős magának?
(Karen egy pillanatra jéggé dermed, akárcsak a levegő körülötte a szobában, majd mindenféle rezzenés nélkül megpróbál továbbra is magabiztos módon viselkedni)
Karen:Igen. Egy ideig hozzám járt.
Derek:Nos, igen. Szükségem lenne azokra a jegyzetekre, amelyek Zoltan Monday betegfogadásai alatt íródtak.
Karen:Sajnos azokat csak engedély ellenében adhatom ki.
Derek:Azért, mert..?
Karen:Azért, mert ez a szabály.
Derek:Vagy azért, mert lebuktathatja vele önmagát?
Karen:A szabály miatt is, és azért is, mert vannak olyan betegeim, akiknek tiszeteltben tartom a magánéletét. Valamint fontosnak tartom a beteg-orvos diszkréciót is.
Derek:Tudja ez a nyomozás eléggé elfajulhat, ha nem teljesíti az utasításainkat. Elveszítheti a praxisát és akár még börtönbe is kerülhet. Ezeket tudván, biztos-e benne, hogy továbbra is igényt tart azokra a jegyzetekre?
Karen:Attól félek, hogy muszáj lesz.
.....
--
(Nemsokkal később Karen épp Pollonia kávézójának teraszán kortyolja kávéját amikor Hilda behuppan mellé)
Hilda:Szia!
Karen:Szia.
Hilda:Mi a baj? Feszültnek tűnsz.
Karen:Ma meglátogatott egy bizonyos Monthy Derek nevezetű magánnyomozó.
Hilda:Magánnyomozó? Egy újabb páciensed?
Karen:Határozottan. De nem úgy, mint a többiek... Arra volt kíváncsi, hogy folytatok-e esetleg szexuális kapcsolatot a betegeimmel.
(Hilda felvonja szemöldökét egy pillanatra)
Hilda:Hm.. ez érdekes. És folytatsz?
(Karen közelebb hajol Hilda-hoz és suttogni kezd)
Karen:Zoltan az egyik páciensem volt.
Hilda:A kerekesszékes pasas, akiről később kiderült, hogy nincs is semmi baja?
Karen:Igen.
Hilda:Akkor ne csodálkozz. Csak nehogy az legyen, mint Samantha esetében, hogy te is majd a bíróság előtt kötsz ki.
Karen:Köszönöm szépen a pozitív visszacsatolást. Pont erre volt szükségem.
Hilda:Most mit mondjak? Azt, hogy minden rendben lesz amikor nyakig vagy a trutymóban?
Karen:Igen?! Igen!
Hilda:Jó. Akkor nyugi. Minden rendben lesz.
(Karen erőltetetten mosolyog egy pillanatig)
(Hilda telefonja megcsörren mire a nő azonnal felkapja azt az asztalról és pötyögni kezd rajta)
Hilda:Húha. Azt hiszem, hogy nekem mennem kell.
Karen:Valami baj történt?
Hilda:Nem. Épp ellenkezőleg.
(Hilda megnyalja a szája szélét majd felkapja a holmijait, feláll és elköszön Karen-től, majdpedig kisétál a kávézóból)
Hilda:Majd beszélünk. Szia.
Karen:Szia.
(Ugyanebben a pillanatban Karen telefonja is megcsörren. A nő azonnal felveszi mobilját, hogy válaszoljon a hívásra)
Karen:Haló?
Savi:Szia. Én vagyok az. Tudnánk találkozni valahol?
Karen:Persze.
--
(Savi egy kis szürke kosztümben, rövid szürke - a kosztümhöz passzoló - irodai szoknyában, összetűzött hajjal; kissé idegesen támaszkodik egy bevásárlókocsi kormányán a Tesco előtt. Néhány pillanattal később Karen is megjelenik a láthatáron.)
Karen:Szia.
(Karen és Savi megpuszilják egymást)
Savi:Örülök, hogy ráértél.
Karen:Miről van szó?
(Savi sejtelmesen körülnéz)
Savi:Először menjünk be; vegyüljünk el, aztán beszélgessünk.
Karen:Félsz, hogy valaki meglát a munkahelyedről?
(Savi elneveti magát)
Savi:Ne viccelj! Az én sznob munkatársaim ilyen helyekre nem járnak.
(Karen elmosolyodik majd mindketten besétálnak a bevásárlóközpontba)
(Néhány perccel később a polcok között haladva Karen megszólal)
Karen:Ma találkoztam Zoltan feleségével.
(Savi hirtelen megáll a bevásárlókocsival)
Savi:Hogy micsoda? Honnét tudtad merre lakik?
Karen:Zoltan otthoni telefonszámát adta meg nekem amikor még hozzám járt beszélgetésre. Felhívtam a hölgyet és megbeszéltem vele egy találkozót. Azt mondtam, hogy hivatalos ügyben keresem Zoltan-t.
Savi:Húha. És mi lett a végeredmény?
Karen:Hm.. semmi. Azon kívül, hogy minden hirtelen a feje tetejére állt.
Savi:Miért?
(Karen nagy levegőt vesz majd higgadtan mesélni kezd)
Karen:Amikor találkozgatni kezdtünk Zoltan-nal a terápiás beszélgetések után..
(Savi szemöldöke hirtelen megemelkedik)
Karen:Igen.. lefeküdtünk. Én is úgy értettem, hogy találkozgattunk, nem kell így nézned rám.
(Savi elmosolyodik)
Karen:Zoltan mindig telefonhívásokat kapott valakitől.
Savi:Várj! Ez akkor volt amikor Dr. Daniel-nél is dolgoztál?
Karen:Igen. De az csak egy másodállás volt. Azt már régen otthagytam amikor én és Dr. Daniel..
(Savi álla leesik - képletesen)
Savi:Na ne!
Karen:Az már régen volt! Még sokkal azelőtt, hogy te és Dr. Daniel összejöttetek.. vagy ilyesmi.
(Savi kissé meglepetten reagál)
Savi:Hát ezt jó tudni.
Savi:Még valami esetleg, amit tudnom kellene?!
Karen:Egyáltalán nem vagyok rá büszke. Visszatekintve életem egyik legnagyobb baklövése volt lefeküdni Dr Daniel-lel és Zoltan-nal is egyszerre.
Savi:Ez borzalmas. Szépen a pad alá estél két szék között.
Karen:Pontosan. De szerencse, hogy csak én sérültem belőle és Zoltan családja nem. Vagy Dr. Daniel.
(Savi tovább tolja a kocsit majd levesz a polcról egy üveg öblítőt és a kocsiba helyezi)
Savi:A te Zoltan-od ma volt bent a cégnél, ahol dolgozom.
(Karen telejsen ledöbben és elsápad, de Savi rá sem néz csak tolja tovább a kocsit; megáll a mosóporoknál, s levesz egyet közülük a polcról)
Savi:Ahogy mondtam.
Karen:És mit akart?
Savi:Fogalmam sincs. Nem tudom. Csak láttam az egyik munkatársammal beszélgetni, de ahogy észrevettem eléggé feldúlt volt.
(Karen maga elé néz majd ide-oda pillantgat)
Karen:Vajon mit akarhat ott?
Savi:Lehet, hogy köze van ehhez a nyomozóhoz.
(Savi hirtelen megállítja a kocsit majd mélyen Karen szemébe néz)
Savi:Ez már nem játék Karen. Ha Zoltan azért járt nálunk, hogy egy jó ügyvédet találjon akkor jó helyen járt. Ki tudja, hogy mire készülhet. És a kiszámíthatatlan viselkedéséből meg a notórius hazudozásaiból ítélve.. bármire képes. Én a helyedben kivennék egy-két szabadságot vagy fognám magam és lelépnék onnan. Most már nem csak az állásod forog kockán, hanem az egész életed.
(Karen nagyot nyel, s annyira lesokkolja Savi hirtelen reakciója, hogy válaszolni sem tud a hallottakra)
....
(Savi és Pollonia Savi házának nappalijában ül miközben a kinyitott borítékot és a benne lévő papírosokat vizsgálgatják)
Pollonia:Ahogy elnézem a drágalátós munkatársad elég aprólékos munkát végzett.
Savi:Abszolút.
(Pollonia és Savi a dokumentumokat vizsgálgatják és a lenyomozott telefonszámokhoz tartozó neveket olvassák)
Savi:Ezek a nevek, azok a nevek, amelyeken elő vannak fizetve a telefonszámok hordozói.
Pollonia:Tehát az előfizetők neve.
Savi:Igen.
Pollonia:Frank Donughway. Az meg kicsoda?
(Pollonia neveket olvasgat a sorok között)
Savi:Fogalmam sincs. De az utóbbi három hétben naponta legalább egy tucatszor próbálkozott azzal, hogy a hívása célba érjen.
Pollonia:Azt a hétszázát.
Savi:Hadd nézzem.
(Savi kiveszi az egyik lapot Pollonia kezéből)
Savi:Felhívjuk ezt a számot és kiderül majd minden.
Pollonia:És?
Savi:Mi és?
Pollonia:Mit fogunk majd kérdezni, amikor beleszól az a hapsi, aki olyan ideges volt a minap mikor Mariella-t kereste? Nekem nincs kedvem ahhoz, hogy egy újabb őrültet összeszedjek.
Savi:Csak megkérdezzük, hogy mit akart Mariella-tól.
(Savi hirtelen megemeli szemöldökét)
Savi:Amúgy milyen őrülteket szedtél össze?
(Pollonia legyint)
Pollonia:Csak úgy mondtam.. átvitt értelemben.
Savi:Oké.
(Savi bepötyögi a számot mobiltelefonján majd hívást kezdeményez)
(A szám kicseng majd néhány búgás után egy női hang szólal meg a vonal végén.)
Anasztazia:Haló, tessék?!
(Savi tágra nyílt szemekkel hallgatja a hangot miközben Pollonia odanyomul Savi füléhez)
Anasztazia:Haló?! Ki az?!
(A vonal végül megszakad)
Pollonia:Ez egy nő volt. A telefonba viszont férfi hang szólt bele.
Savi:Hát, ha csak nem változtatott nemet kerek öt perc alatt, akkor nem tudom a megoldást..
Pollonia:Lehet, hogy a férje.
Savi:Hogy?
Pollonia:Mariella szokott kavarni házas férfiakkal.
Savi:Mondasz valamit.
Pollonia:Viszont ez nagyon furcsa volt.
(Pollonia és Savannah gyanúsan összenéznek)
-------------------------------------