Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Az nem lehetséges, hogy Marco Verdad volt az, aki betört a házba? Az egyik barátnőnk a minap látni vélte őt.
Hilda:Az egyik barátnőm. Biztos volt benne, hogy az egyik este Marco Verdadod látta.
(Gabriel szemöldöke felpattan egy pillanatra)
----
Jonathan:Úgy döntöttem, hogy összecsomagolok és elmegyek innen. Elegem van belőled.
Clara:Ha elmész én esküszöm, hogy megölöm magam!
Jonathan:Szarok bele, hogy mit csinálsz!
----
Samantha:És találtatok valamit?
Savi:Semmi érdemlegeset.
Karen:A telefonhíváson kívül.
Samantha:Milyen telefonhívás?
Savi:Csak egy hívás egy ismeretlen férfitól. Mariella-t kereste.
Samantha:Nem tudja, hogy Mariella már rég halott?
----
Dominic:Itt vannak a papírok. Lenyomozták a számokat, amiket kértél..
(Dominic átadja a mappát a nőnek)
Savi:Nagyszerű. Köszönöm.
----
Karen:De ön nem Zoltan felesége?
Hanna:Ex-felesége! Már elváltunk.
----
Anasztazia:Haló?! Ki az?!
(A vonal végül megszakad)
Pollonia:Ez egy nő volt. A telefonba viszont férfi hang szólt bele.
Pollonia:Lehet, hogy a férje.
Savi:Mondasz valamit.
Pollonia:Viszont ez nagyon furcsa volt.
-----------------------------------------------
Hilda:Na most. Mi is kell akkor? Ööö...
(Hilda erősen koncentrál házának nappalijában állva miközben fejében megpróbál egy részletes listát alkotni)
Hilda:Amúgy kösz, hogy segítesz összecuccolni.
Savi:Szívesen.
(Savi a bejárati ajtóhoz sétál és levesz egy kulcsot ami az ajtó melletti falon függő kulcstartón áll)
Savi:A házkulcsodat ne felejtsd el!
Hilda:Ó, az nem az enyém. Az enyém ott van az ajtó mellett felakasztva a tartójára. Ez Mariella házának a kulcsa.
Savi:Ó.
Hilda.Mi az?
Savi:Nem baj, ha kölcsönkérem?
Hilda:Miért?
Savi:Csak, hogy visszamenjek Mariella házába körülnézni.
Hilda:Aztán meg minek?
Savi:Nem te voltál az, aki ezelőtt még annyira be volt indulva, hogy vajon mit rejthet még Mariella elhagyatott háza?
Hilda:De. De azután, ami történt még a közelébe se akarok menni annak a háznak. Aznap este hajnalig fent voltam. Nem aludtam semmit.
Savi:Csak nem megijesztett Mariella szelleme, akinek újonnan az a kedvenc elfoglaltsága, hogy belehörög a telefonvonalakba?
Hilda:Szerintem egyáltalán nem volt vicces. Még most is kiráz a hideg, ha rá kell gondoljak. Különben meg, pont téged aggasztott, hogy le van zárva a terület és, hogy megüthetjük a bokánkat, ha bemegyünk.
Savi:Kérlek!
Hilda:Savi, nekem nyolc. Ha vissza akarsz menni, akkor menj. De légy nagyon óvatos.
Savi:Nem jössz el velem?
(Savi elteszi a táskájába a kulcsot)
Hilda:Bocs, kihagynám ha nem gond. Nincs kedvem még egy érdekes házjelenetet átélni, ha érted, hogy mire célzok.
Savi:Tényleg! Ha már az érdekes házjelenetekről van szó..
Hilda:Hm?
Savi:Nem fogod elhinni, hogy kivel futottam össze már megint. Lassan kezd már a könyökömön kijönni.
Hilda:Na, ki volt az?
Savi:Natasha!
Hilda:Jaj ne!
Savi:Jaj de.
Hilda:Mit csinált már megint?
Savi:Semmi különöset. Még! Csupán annyit, hogy mikor Daniel-hez mentem, a rendelőjében találkoztam vele. Illetve Natasha épp akkor távozott és tett néhány megjegyzést... Konkrétan megfenyegetett, hogy vigyázzak, mert ami most van az még csak a kezdet és hogy hamarosan bekeményít.
Hilda:Pff! De hiszen te is ismered Natasha-t. Neki mindig csak a szája jár. Folyton csak fenyegetőzik, de semmit se csinál. Tipikus kis lotyó.
Savi:Nem tudom, hogy mit mondhatott Daniel-nek, de aznap este lemondta a találkánkat.
Hilda:Hogy mit csinált?
Savi:Aha. Beléptem a rendelőjébe és elmondta, hogy ne haragudjak, de ma este közbejött valami és sajnos nem tudunk együtt vacsorázni.
Hilda:És tényleg vacsora lett volna belőle?
Savi:Ez a kérdés teljesen mellékes. Itt az a lényeg, hogy Daniel totál elutasítóan viselkedett velem. Azóta fel sem hívott és mi több: nem veszi fel a telefonját amikor hívni próbálom; az SMS-ekre sem reagál.
Hilda:Figyelj, nem értem, hogy miért csodálkozol. Mikor ellökted magadtól.
Savi:Igen, mert akkor még nem álltam készen.
Hilda:Mert most készen állsz?
Savi:Nem tudom.
Hilda:Az azt jelenti, hogy nem. Szerintem hagyd Daniel-t lógva és amikor majd találkoznotok kell akkor úgyis összefuttok valahogy.
(Savi félrehúzza a száját)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savi leparkol a kocsijával Samantha háza előtt majd kiszáll a kocsiból. Fekete, elegáns kosztümjében, fekete magassarkújában és szoknyájában fellép a padkára majd felsétál a lépcsőn, hogy bekopogjon Samantha házába, de amikor a bejárati ajtóhoz ér, észreveszi, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
Savi kissé megijed. Azt hiszi, hogy talán Marco tört be Samantha-hoz, ezért rezzenéstelenül, csendben benyomja az ajtót, ami kitárul előtte, s a nő halk léptekkel besétál a házba)
....
(Pollonia a kávézóban a pultot törölgeti amikor egy ismerős alak jelenik meg előtte fehér pólóban, rövidnadrágban és egy sporttáskával a vállán)
Jonathan:Szia.
(Pollonia felegyenesedik a pult mögött állva és abbahagyja a törölgetést)
Pollonia:Heló.
(Jonathan körülnéz a kávézóban. Néhány ember elszórtan, párban, hármasban üldögél itt-ott, de senki, még egy pillantást sem vet rá)
Jonathan:Úgy tűnik, hogy minden csoda csak három napig tart.
(Pollonia megemeli a szemöldökét majd vállat von)
Jonathan:Nem akartalak belekeverni az egészbe.
Pollonia:Hát most már késő.
(Pollonia kissé sértetten újra törölgetni kezd)
Jonathan:Clara hibája az egész. Megfenyegetett, hogy mindent megtesz azért, hogy tönkretegyen, ha elhagyom és elköltözök otthonról. Úgyhogy.. hivatalosan is megindult a bosszúhadjárata.
(Pollonia egy pillanatra felkapja a fejét)
Pollonia:Elköltöztél otthonról?
Jonathan:El. Elegem volt már, hogy egy hisztérikához kell hazajárnom. Mondtam neki, hogy összecuccolok és elmegyek. Úgy is tettem.
(Pollonia folytatja a törölgetést és a pultot nézi miközben Jonathan-nal beszélget)
Pollonia:És a gyerekeid?
Jonathan:Már több, mint egy hete nem láttam őket. Clara nem engedi őket a közelembe. El sem tudom képzelni, hogy mivel tömheti tele a fejüket.
Pollonia:Te voltál az, aki megcsalta a feleségét.
Jonathan:Szerintem ebben nem csak én vagyok a ludas.
(Pollonia felpillant, s egyenesen Jonathan szemébe néz, amitől elpirul aztán újra lehorgasztott fejjel törölget tovább)
Pollonia:És mi lesz ezután?
Jonathan:Mondd meg te.
(Pollonia megáll és komoly tekintettel néz Jonathan-ra)
Pollonia:Ezt meg hogy érted?
Jonathan:Úgy értem, hogy rajtad áll a dolog.
Pollonia:Nem értelek.
Jonathan:Szabad vagyok. És csak téged akarlak. Eddig is csak téged akartalak. Épp ezért mondtam le mindenről. Miattad!
Pollonia:És akkor most a nyakadba kellene ugranom vagy mi?!
Jonathan:Nem. Azt majd te eldöntöd, hogy mit akarsz velem csinálni. Tudod a számomat.
(Jonathan erőltetett mosolyt vet Pollonia-ra, aki mély levegőt vesz; végül a férfi kisétál a kávézóból)
....
(Savi megdöbben, amikor Samantha nappaliájának kellős közepén találja magát. A látvány teljesen elragadja őt. A nappaliban ruhák szanaszét szórva. Férfi farmernadrág, cipő, női felső, alsóneműk...
Savi hangokat vél hallani. Elindul azok irányába, de csak lassan és megfontolt léptekkel. A konyha felé tart, s mikor elég közel ér az ajtóhoz, ami résnyire nyitva van, már azonnal beazonosítja a helyiségből kiszűrődő hangokat. Nyögések, zihálás. Samantha és egy férfi hangja, akik a konyhában tevékenykednek. Savi közelebb sétál az ajtóhoz majd bekukkant a nyíláson, de amit lát attól kitágulnak a pupillái. A konyhában Samantha ül a mosogató gép tetején miközben Richard kényeszteti őt)
Richard:Mosogatógépen se basztalak még meg!
Samantha:Ah, igen! Basszál csak, úgy! Ez az!
(Savi a jelenet láttán és a hallottak miatt azonnal megfordul és sebesen kioson a házból. Amint kiér az utcára gyorsan odarohan a kocsijához majd beszáll. Miután beköti az övet hirtelen hátradől az ülésen. Nagy levegőt vesz majd kifújja azt; aztán dühösen beindítja a kocsit és erőteljes gázt adva elhajt a háztól)
.....
(Karen az irodájában ül és az íróasztalánál intézi az ügyeit, számítógépének klaviatúráján pötyögtetve. A következő pillanatban Lilla lép be az ajtón, mire Karen felkapja a fejét, de még mielőtt bármelyikük meg tudna szólalni Monthy Derek nyomozó és három rendőrtiszt sétál be a szobába.)
Derek:Át kell kutatnunk a helyiséget. Engedélyünk van rá.
(A férfi felmutat egy lapot Karen-nek, aki azonnal odarohan majd kitépi azt a nyomozó kezéből, hogy végigfussa miközben a tisztek már elkezdenek kutakodni Karen holmijai között. Karen elolvassa a hivatalos iratot, s meggyőződik arról, hogy a dokumentum valóban valódi és hivatalos.
Karen teste lebénul, s levegőért kapkodva figyeli a férfiakat, amint azok ide-oda sétálnak és rendezkednek, keresvén valamit a szobában.)
......
(Savi nem sokkal később már Mariella házának hálószobájában kutat. Miután átkutatja a szekrényeket, a ruhákat és az íróasztal fiókjait, tekintete megakad egy kilógó dobozon, ami a francia ágy alól kandikál ki. Savi letérdel a puha szőnyegre majd kihúzza a dobozt, s elkezd kutakodni a benne lévő iratok között. Az egyik pillanatban rányúl egy kórházi bélyegzővel ellátott borítékra, amit gondosan felnyit és kiveszi belőle a papírokat, majd azonnal bogarászni kezdi őket.)
Savi:Jelen orvosi közlemény... blablabla... a vizsgálatok eredményei a szervezetében 99,8%-ban találtak nyomot a HIV vírusnak, ami azt jelenti, hogy ön vírussal fertőződö...
(Savi tovább olvassa magában az orvosi papírt)
Savi:Ezt nem hiszem el.
(Savi előveszi telefonját a ridiküljéből és tárcsázni kezd, közben a papírt mindvégig maga előtt tartja)
(A telefonvonal végén egy ismerős hang szólal meg)
Hilda:Haló.
Savi:Hilda, én vagyok az.
Hilda:Szia! Valami baj történt? Olyan idegesnek hangzol.
Savi:Itt vagyok Mariella hálószobájában! Nem hiszed el, hogy mit találtam az ágya alatt egy cipősdobozba rejtve.
Hilda:Micsodát?
Savi:Egy papírt, ami mindent megváltoztat. Most már biztos vagyok benne, hogy...
(Hirtelen Savi egy nyomást érez a homlokánál, ugyanekkor egy magas árny jelenik meg mellette. A nyomásból egy halk kattanás hallatszik, ami végigfut Savi hallójáratában. Savi nagyot nyel majd oldalra pillant, s azt veszi észre, hogy Marco áll mellette, fegyvert szegezvén a fejéhez)
Marco:Pszt!
(Marco mutatóujját a szája elé teszi majd int Savi-nek, hogy adja oda neki a telefonját. Savi nem mond ellent a követelésnek, s átadja a férfinek a mobilját, aki azonnal szétszedi azt, s kiveszi annak akkumulátorát majd elhajítja mindenestül a készüléket.)
Marco:Szerintem beszélnünk kellene.
....
(Savi feláll és mindkét kezét feltartja miközben Marco rászegezi a pisztolyt, s egy pillanatig sem veszi le a nőről a tekintetét. Marco koszos ruhában van, kezei porosak, mocskosak, homloka izzadt, arcszőrzete ápolatlan és elbúrjánzott; szemei véreresek, kezei remegnek)
Savi:Akkor ez a valódi igazság.
(Marco összeszorítja a száját)
Savi:Nem azért ölted meg Mariella-t, mert megcsalt téged és kihasznált.
Marco:...
Savi:Azért ölted meg őt, mert kiderült, hogy Mariella AIDS-es volt és, ha jól gondolom akkor...
(Marco ordítani kezd)
Marco:Nekem is átadta az a büdös ribanc.
(Savi remegve nyel egy nagyot)
Marco:Az a mocskos kurva mindenkivel összefeküdt és még az AIDS-et is rám hozta. A rohadt ribanca! Ha még egyszer megtehetném először jól megkínoznám amíg bele nem döglene.
(Savi megpróbálja visszanyerni a nyugalmát, de nem nagyon megy neki)
Savi:Mióta tudod, hogy AIDS-es vagy?
Marco:Mióta először vért hánytam és véletlenszerű időközönként összeestem. Elmentem az orvoshoz és a vérvétel után egyből ki is derült, hogy miért történik mindez.
Savi:Te jó ég.
Marco:Gondolom el akarod mondani most Hilda-nak is.
Savi:Tudnia kell az igazságot.
Marco:Azt sajnos nem engedhetem.
Savi:De lehet, hogy...
(Marco egy pillanatra elmosolyodik aztán meglengeti a pisztolyt és rákiált Savi-re)
Marco:Na tünés innen!
Savi:Hova megyünk?
Marco:Tök mindegy! Csak el innen. A zsaruk mindenhol engem keresnek.
(Marco visszatömi az iratokat a cipősdobozba és felkapja azt, utána pedig kitessékeli Savi-t a szobából majd fegyverével az utcára tereli, be egyenesen egy lopott autóba. Marco beül a kormány mögé, míg Savi az anyós ülésre)
Marco:Na gyorsan! Kösd be magad!
Savi:Hova megyünk?
Marco:Majd meglátod! Ugyanazt kapod te is, amit a barátnőd! Mert megérdemled!
(Marco végigsimítja Savi combját)
Marco:De előtte egy kicsit játszadozunk.
(Savi mozdulatlanul, a félelemtől dermedve ül az anyós ülésen miközben a kocsi elindul és szélsebesen elszáguld, elhagyva Mariella házát)
...
(Nem sokkal később Samantha és Hilda rohannak be Mariella házába. Megcélozzák a hálószobát, de Savi-nek csak a hűlt helyét találják)
Hilda:Esküszöm, hogy a telefonban azt mondta, hogy itt van.
Samantha:Én nem látok senkit. És lent is megnéztük.
Hilda:Ez nagyon nem jó!
(Samantha körülnéz majd rátalál a földön egy telefonra; Hilda pedig egy akkumulátorra a szoba másik felében)
(Samantha felveszi a szétszerelt telefont)
Samantha:Ez Savi mobilja.
(Samantha és Hilda ijedten összenéznek)
....
Marco:Most elviszlek egy rejtett kis helyre, ahol majd megmutatom neked, hogy milyen amikor valaki hülyére vesz. De ne aggódj. Ha elengeded magad, talán még élvezed is majd.
(Savi és Marco sebesen száguldanak egy lopott autóban. Savi szíve hevesen ver, de hirtelen megkönnyebbül amikor a visszapillantó tükörben észrevesz egy szirénázó rendőrautót, ami a kocsit követi)
(Marco dühösen és hangosan felordít)
Marco:A kurva életbe!
(A visszapillantóban hirtelen még egy, majd még egy rendőrkocsi jelenik meg, amelyek egyre közelebb érnek hozzájuk)
Marco:A rohadt köcsögök! Megtaláltak!
(Savi nem szól egy szót sem, de magában imádkozik, hogy minden rendben legyen)
Savi:Marco állj meg! Most már úgyis mindegy a rendőrség itt van a nyomunkban! Nincs hová menekülj!
Marco:Előbb döglök meg, minthogy feladjam magam! Soha!
(Marco tövig nyomja a gázpedált egy emelkedő előtt, s már túl későn veszi észre, azt ami a domb tetején várja, ugyanis amikor felér, szembe jön vele egy rendőrautó. Marco nem fékez, inkább mégjobban felgyorsít és a két kocsi egyenesen egymással szembe tart.)
(Savi ijedten felkiált)
Savi:Ne!
Marco:Á! Bassza meg!
Savi:Neeeeee!
(A rendőrautó befaral Marco-ék kocsija elé; Savi és Marco pedig frontálisan beleütköznek a mozgó jármű hátuljába. Mindeközben egy lövés is eldördül. Marco-ék kocsija az ütközést követően hatalmasat durran, s a szélvédőre belülről az egész ablaküveget beterítő mennyiségű vér fröccsen.)
(A lopott kocsi maga előtt tolja még néhány méterig a rendőrautót. Közben megjelennek az újabb rohamkocsik, kiszállnak a tisztek, megáll Marco-ék kocsija, de senki nem száll ki belőle. A rendőrök fegyverekkel közelítik meg a lopott autót, amelyben síri csend uralkodik, s amelyet belülről beterít a karmazsinvörös vér)
---------------------------------------------------
Vége a 2. évadnak!
--------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése