2.rész - Asztaltársaság

(Hilda egy tálcával sétál ki gyönyörű kertes házának bejárati ajtaján az erkélyre ahol barátnői a fonott székeken ülnek egy asztalt körül véve)
(Hilda leteszi a bögrékkel és csészékkel teli tálcát az asztalra majd helyet foglal)
Hilda:Srácok! El sem tudom hinni, hogy ez történt.
(Samantha leemel egy kávéscsészét a tálcáról)
Samantha:Tragédia.
(Pollonia egy kék bögrét vesz el az ezüst kellékről)
Pollonia:Én még mindig nem tudom elhinni.
Hilda:És a környéken. Mihánst meghallottam zártam be az ajtókat, ablakokat. Még a kis egérlyukakat is betömtem, nehogy bárhol bejusson.
(Savannah is magához emel egy kávéscsészét majd belekortyol)
Savannah:Köszönjük a kávét.
Pollonia:És a kakaót.
(Hilda legyint egyet a levegőbe majd az asztalt körbeülő nők tovább folytatják drámai csevejüket)
Karen:Hihetetlen, hogy Mariella-nak így kellett távoznia közűlünk.
Savannah:Reggel hallottam az esetről az egyik rendőrbarátom mesélt róla.
Hilda:Rendőrbarátod?
Savannah:Barátok vagyunk. Csak barátok. Különben meg, szeretem a férjem. Soha nem csalnám meg.
Hilda:Jó, de miért is kanyarodtunk el idáig?!
Karen:Azt mondtátok Mariella-t egy konyhakéssel ölték meg?
Hilda:De még nem is akárhogyan! Addig szurkálták amíg még lélegzett. Méghozzá a saját ágyában. A zsaruk aztán rám is szálltak, mert én voltam az utolsó akit hívott.
Savannah:Meg én!
Hilda:Ja? És te mit mondtál nekik?
Savannah:Az irodában voltam. Dolgoztam. Miért te?
Hilda:Detto. Egész éjjel a pénztárban ültem. Az a hülye Betti állítólag csinált valamit a kislábujjával és nem tudott bejönni éjszakára azért nekem kellett helyettesítenem.
Karen:De ugyanúgy kifizetnek, nem?
Savannah:Sőt, többet is kapsz, mert este dolgoztál.
Hilda:Igen, ez a jobbik oldala. Csak gyűjtsem már össze azt a kibaszott pénzt és hadd mehessek már vissza az egyetemre.
Hilda:Legalább nincs mit rejtegetnünk, ha megkeresnek a zsaruk. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy dolgoztunk, otthon voltunk és nem voltunk senkivel amikor az eset történt. Főleg nem Mariella-val.
(Hirtelen mindenki elcsendesedik)
Hilda:Nem?
(Míg Hilda szabadon belekortyol bögréjébe addig a többiek teljesen elsüllyednek sajátukéban)
Hilda:Samantha te hol voltál?
Samantha:Otthon, dolgozatokat javítottam.
Hilda:Pollonia?
Pollonia:Ez valami vallatás?
Hilda:Csak fel akarlak készíteni, ha jönnek a sündőrök.
Pollonia:Én otthon voltam.
Hilda:Basszus. Aludtam vagy három órát.
(Hilda végigmázol kezével az arcán)
Hilda:Körülbelül négykor értem haza aztán meg korán reggel Marco hívott, hogy megtalálták Mariella hulláját. Bakker, a pasijának arra kellett hazaérnie, hogy a csaja vérben fekszik az ágyukban, hullamereven.
Karen:De mégis ki tehetett eféle borzalmat?
Hilda:Hát...
Savannah:Mariella mindenkivel jóban volt.
Hilda:Ja, meg vagy millió pasi szeretője volt még a barátja mellett. Ez a mai világ gyerekek. Mindenki mindenkivel csinálja.
(Hildán kívül a többiek újra merev pillantásokat tesznek vagy oldalra vagy a csészéjükre, s közben elharapják szájukat)
Hilda:Mi van ma veletek?! Olyan kussban vagytok!
(Az asztalon hirtelen megcsörren egy telefon ami után Karen azonnal kitárja kezét, aztán mikor meglátja a kijelzőt lenyomja a mobilt, elutasítja a hívást)
Hilda:Ki volt az?
Karen:Senki.
Hilda:A senki általában egy pasi és az a pasi általában egy olyan pasi akit egy egyéjszakás kaland után hanyagolni akarunk, de nem megy. Na, erre mit lépsz?
(Karen elmosolyodik)
Karen:Semmit.
Hilda:Szóval?
(A többiek közelebb húzódnak)
Karen:Csak Daniel volt az, a főnököm.
Hilda:Hú. Az a szexi fogorvos akinek már jó ideje a titkárnője vagy?
Karen:Igen. Mostanában eléggé komolyra fordultak a dolgok.
(Savannah homloka összerezzen, majd kissé erőltetett hangvétellel felszólal)
Savannah:Remélem, hogy sikerül összejönnötök.
(Karen elneveti magát)
Karen:Hát még én.
(Savannah szemei szikrát szórnak míg Karen mosolyog, Hilda pedig azonnal kiszúrja, hogy Savi barátnője szemei ferdén állnak)

(Pollonia egy pult mögött áll, s pénztárgépén pötyög)
Pollonia:Oké. Volt egy mocchaccino meg egy latte. Az összesen.
(Pollonia beüti a számokat majd a pénztárgép kiadja a blokkot. A lány átveszi a pénzt a kassza előtt álló férfitól majd beteszi a gépbe, visszaad, odaadja a blokkot, s elköszön)
Pollonia:Tessék. Köszönjük, hogy nálunk kávézott.
(Ekkor hirtelen egy magas, szőke szépség áll be Pollonia mellé kezében egy törölgető ronggyal és egy kávéscsészével)
Alexandra:Na. Jól megy az üzlet.
Pollonia:Főleg, ha az ember még szeret is itt dolgozni.
(Pollonia nagy levegőt vesz)
Pollonia:Imádom ezt a kávéházat.
Alexandra:Én meg imádom a pénzt amit hoz.
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:Na igen, az is jól jön.
Alexandra:Főleg most, hogy a pasim kidobott.
Pollonia:Mert?
Alexandra:Kiderült, hogy összejártam valaki mással.
Pollonia:Ó.
Alexandra:Igazából három valaki mással, de ez nem fontos.
(Pollonia elmosolyodik)
Pollonia:Hárommal egyszerre?!
Alexandra:Kíváncsi voltam meddig vihetem el ezt az egészet. Három pasival kavarni egyszerre.. mennyei.
Pollonia:Amíg le nem buksz.
Alexandra:Na igen. Aztán a pasid át nem vált egy hisztis kis picsává aki a kapcsolatok komolyságáról és mélységéről makog. Kit érdekel?! De ma reggel már hívott, hogy áll neki és nem tud senkit aki lekezelhetné.
Pollonia:Te jóságos..
Alexandra:Aha! Mondtam neki, hogy verje ki. Engem meg hagyjon békén. A szex amúgy sem volt vele olyan jó szóval.. könnyen jött, könnyen ment.
Pollonia:Majd jön más.
Alexandra:Elegem van a pasikból.
(Alexandra átnéz a kávézó belső területén amely székekel, s asztalokkal tarkított, s amely asztaloknál szinte minden széken ül valaki. Kinéz egészen az ablakon kívül, s meglátja, hogy új emberek foglalnak helyet a kinti asztaloknál)
Alexandra:Újak jöttek.
Pollonia:Ó, majd én megyek.
(Pollonia kisétál az üzletből kezében egy jegyezetfüzettel és egy tollal. Az egyik asztalnál megpillantja Savannah-t és Samantha-t. Mikor odasétál hozzájuk meglepetten rájuk köszön)
Pollonia:Sziasztok! Hát ti meg mit kerestek itt?
Samantha:Ó, csak beugrottunk egy jó kávéra.
Savannah:Igen. Nyár van. Buli van. Szünet van.
Pollonia:Azt hittem, hogy egy ügyvéd mindig úton van.
Savannah:Ez így van. De nem most.
Pollonia:Nem volt elég a kávé Hilda-nal?
Savannah:Ne viccelj! Egy soha nem elég!
Pollonia:Mit kértek?
Savannah:Nekem egy jó erős feketét, légyszi.
Samantha:Én is, de az enyémbe kérek tejszínt meg egy kis fahéjat is, ha lehet.
Pollonia:Oké. Mindjárt hozom.
(Pollonia eltűnik a kávéhézba bemenet)
(Samantha és Savannah összesúgnak az asztalnál)
Savannah:Szóval? Mi az ami nagyon nyomja a lelked.
Samanatha:Nem is tudom, hogy hogy mondjam el. Annyira zavaros ez az egész.
Savannah:Miért nem kezded mindjárt az elejénél?
Samantha:Viszonyom van az egyik diákommal.
Savannah:Micsoda?! Ugye most csak hülyéskedsz! Te megőrültél?!
Samantha:Tudom! Tudom!
Savannah:Samantha, ha ez kitudódik akár börtönbe is kerülhetsz miatta.
Samantha:Tudom, oké?!
Savannah:Mióta folyik közöttetek ez az egész?
Samantha:Egy fél éve kábé.
Savannah:És hogy kezdődött?
Samantha:Hát, csak azt akarta, hogy készítsem fel az orosz vizsgájára és..
Savannah:..és te másra is felkészítetted.
Samantha:Olyasmi. Ez a fiú, isteni. Kosárlabdázik.
Savannah:Ez nagyszerű. Szóval sportoló. Hány éves?
Samantha:Tizenhét.
Savannah:Ez borzasztó!
Samantha:Tudom, de.. be kell valljam.. valahogy szeretem ezt a helyzetet.
Savannah:Igen.. tudom mit érzel.
(Savannah és Samantha rejtélyes pillantásokat vetnek egymásra)
....
(Hilda egy tál gabonapelyhet majszol mikor hirtelen csengetnek az ajtón. A konyhában ülve felkel, s kisétál onnan, át a nappalin egészen a bejárati ajtóig majd kinyitja azt. Meglepetésére, a magas, arcszőrzetében gazdag, kidobóember, Marco áll az ajtóban)
Hilda:Szia!
Marco:Szia.
Hilda:Annyira sajnálom.
(Hilda szorosan átöleli a férfit)
..
(A következő pillanatban Hilda és Marco már a nappaliban ülve beszélgetnek egy széles díványon. A férfi lábai széttárva, combjaira könyökölve, kezeit arcába temetve ül. Hilda közelebb kúszik a férfihoz)
Marco:El sem tudom képzelni, hogy ki tehetett ilyet.
Hilda:Én sem. Hidd el. Ez olyan borzasztó. Annyira sajnálom.
Marco:Éppen tévét nézett amikor az egész történt. Csak csatornákat váltogatott. Nem csinált ő semmit.. és mégis. Nem tudom elhinni.
Hilda:Beszéltél már a rendőrséggel?
Marco:Onnan jövök. Egész délelőtt náluk voltam. Szeretnének másokat is kihallgatni. Valószínűleg majd téged is megkeresnek. Mostanában nem voltunk olyan jól Mariella-val.
(Marco szeletekben beszél. Hilda alig bírja követni. Egyszer erről mond egy mondatot aztán kitér és témát vált, aztán vissza, aztán megint újra előről. Hilda zavarodottan figyel.)
Hilda:Mi történt köztetek?
Marco:Semmi. Csak mostanában sokat veszekedtünk. Lehet, hogy az én hibám az egész.
Hilda:Marco ne viccelj!
(Hilda még közelebb kúszik a férfihoz majd kezét vállára helyezi)
Hilda:Ez nem a te hibád. És beszélj róla nyugodtan, én itt vagyok.
(Hilda kezét a férfi válláról combjára teszi mire a férfi hirtelen kezei közül kibújva a nőre néz. Hilda és marco tekintete mélyen találkozik, a nő ekkor beljebb siklatja kezét, egészen a férfi belső combjáig míg végül elér férfiasságához amit nadrágján keresztül kezd el simogatni. Ekkor Hilda gyorsan beleugrik a férfi ölébe aki azonnal magához szorítja a nőt majd heves csókok közepette megpróbálják kiszabadítani egymást ruháikból)
...
Jonathan:Heló. Kérhetnék egy Cappuchino-t?
(A kávézóban Alexandra szolgálta ki azt a fiatalembert aki betért az üzletbe, s feltűnően figyelte az egyik asztalnál tevékenykedő Pollonia-t miközben a pultnál rendelt)
Alexandra:Persze. Máris hozom. Valami baj van?
Jonathan:Nem. Dehogy. Megvárom.
Alexandra:Oké.
(Pollonia amint kivitte a csészéket az asztalokhoz visszament a pulthoz, s megpillantotta Jonathan-t)
Pollonia:Szia.
Jonathan:Szia.
Pollonia:Mit szeretnél?
Jonathan:Már kértem egy Cappuchino-t, de lehet, hogy erősebbet kellett volna kérnem, mint például.. ömm.... mm..
Pollonia:Mint például?
Jonathan:Nem is tudom.. téged?!
Pollonia:Nagyon vicces.
Jonathan:Mikor végzel?
Pollonia:Soká.
Jonathan:Most komolyan.
Pollonia:Komolyan.
(Jonathan közelebb hajol a pulthoz, s Pollonia-hoz)
Jonathan:Vágyom rád. Nagyon!
Pollonia:Az energiádat inkább a kalapácsvetésben kellene levezetned. Most lehet, hogy sikerülne az ezüst, ha rákoncentrálnál.
Jonathan:Miért vagy ma ilyen?
Pollonia:Milyen?
Jonathan:Elutasító.
Pollonia:Én mindig ilyen vagyok.
Jonathan:Tegnap a zuhany alatt akkor az nem te voltál.
Pollonia:Akkor éppen jó kedvemben kaptál el.
Jonathan:Te kaptál el engem.
Pollonia:Nem mindegy?
Jonathan:Egyáltalán nem!
Alexandra:Itt a kávé!
(Alexandra ekkor megjelnik a csésze kávével, s félbeszakítja a beszélgetést ahogy leteszi a csészét a pultra a férfi elé, s beüti annak árát a gépbe. Pollonia felkapja a jegyzetfüzetét és a tollát a pultról majd elszelel Jonathan látáskörzetéből anélkül, hogy egyáltalán ránézne. Alexandra eközben érzi a hidegséget.)
...
(Karen a fogorvosi szobában, a sarokban, asztalánál ülve pakolja össze holmijait táskájába mikor Daniel hátulról átkarolja őt, s vállait kezdi el puszilgatni)
Daniel:Nem maradsz egy kicsit, hm?
Karen:Ma nem lehet. Be kell mennem a rendőrségre.
Daniel:A barátnőd miatt?
Karen:Igen. Azért jártak itt. Ne aggódj, nem azért mert piszkos ügyeim vannak.
Daniel:Ezt már megbeszéltük.
Karen:Tudom.
Daniel:De azért egy 15 percre még ráérhetnél.
Karen:Nem lehet.
(Karen kiszabadítja magát Daniel öleléséből majd vállára csapja táskáját, nyom két puszit a férfi arcára majd mikor Karen a kijárat felé indul, s végül eléri azt, ajtót nyit majd távozik a rendelőből, de abban a pillanatban Savannah-t pillantja meg az ajtó előtt aki épp kopogni készült)
(Karen meglepetten néz barátnőjére)
Karen:Savi! Te meg mit keresel itt?
...
(Pollonia az ágya végében ül és a televízió kapcsolóját nyomogatja miközben fagylaltot kanalaz egy dobozból. Telefonja folyton vibrál, s hívást jelez. Jonathan minden pillanatban próbálja elérni őt, de a lány nem válaszol. Ekkor hirtelen az ajtócsengő szólal meg, s Pollonia unott arckifejezéssel kel fel ágya széléről. Kisétál az ajtóhoz majd kinyitja azt. Döbbenet ül ki az arcára amikor egy idős, ősz hajú, slampos ruhákat viselő, cigány nő rajzolódik ki szemei előtt az ajtóban. A vékony nő, jobb kezével a mellette álló apró, barna bőrű kisfiú kezét fogja)
Pollonia:Elnézést, segíthetek?
(A nő száraz száján szinte suttogó hangok jönnek csak ki)
Martha:A bátyád.
Pollonia:A bátyám rég halott.
Martha:A bátyád és én.
Pollonia:Parancsol?
(Pollonia egyre idegesebb. Martha a mellette álló kisfiúra mutat)
Martha:Ő a bátyád fia. Te meg a rokonom vagy.
(Pollonia szája kitárul, s tátva marad miközben erősen szorítja az ajtót, nehogy összeessen.. megszólalni nem tud)


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: