1.rész - Pilot

(A magas, fekete hajú lány óvatos léptekben közelítette meg a hatalmas pályát körbevevő kerítést amely elzárta azt a külvilágtól. A magas, rácsos, vasketrecben a nő számára valami izgató tartózkodott. Nem is valami, sokkal inkább valaki. Belekócolt hosszú hullámos hajába, s miközben ahogy fekete balerina cipellőjével egyre közelebb lépkedett a rácsokhoz annál tisztábban látta célját és azt, hogy mit is keres itt valójában. Kit is keres itt valójában. Borzasztóan rövid, combra feszülő fekete nadrágot viselt fehér kivágott lenge ujjatlan pólóval amelyből kikandikált fehér csipkés melltartója. Napszemüvege hajába tolva. Arca a nap felé néz. A fülledt nyár és annak meleg szellője lengette a nőn pólóját, s söpört végig hullámos haján. Nadrágja zsebébe nyúlva telefonja gombját kezdte el nyomkodni. A fülében fülhallgató. A hangerő növekedett. Alex Close, Damn Your Eyes. A zene egyre hangosabb lett a fejében és ő testestül, lelkestül átadta magát annak. Odaért a rácsos kerítéshez, kezeivel átmarkolt egy-egy rácsot, s elharapta a száját. Dícsőséges pillantásokat vetett a pálya szélén mozgó férfira aki nála sokkal magasabb volt. Izmos és írtó szexi. A férfi felemelt egy súlyos szert majd néhányszor megpördült vele, s elhajította. Miután ez a folyamat lezajlott egy, a közelében álló, középkorú nő, savanyú képpel dobta a férfi elé a kezében nyugvó mérőszalag kezdetét majd elsétált végével a súlyig, hogy lemérje a férfi által ledobott távolságot. Amíg a nő körülbelül lépett vagy húsz lépést, a sármos, izmos, testre feszülő fehér pólóban gyakorló kalapácsvető körülnézett a pályán, s egy lelket sem találván végül mégiscsak kiszúrt valakit, messzebb, a kerítésen kívül amint az erősen markolja a rácsokat, s közben szája szélére harap. A férfi elkapta a nő tekintetét. A nő most még az előbbinél is hangosabban hallotta a zenét. A lány elmosolyodott majd belekócolt hajába, s meglobogtatta azt, majd felhúzta térdét, s belökte az egyik rács közötti résbe. Egyik kezével elengedte a rácsot majd végigsimított nyakán egészen a póló kivágásáig, melléig. A férfi szája hirtelen kinyílt, s tejfehér fogait megvillantva mereven bámulta az őt bámuló lányt. Tekintetük között perzselt a láng, s egyikőjük sem akarta levenni a . másikról szemeit. A férfi macsó módon megnyalta nyelvével a száját a középkorú nő visszaért, s újra beszélni kezdett vele. Amint a fél perces beszélgetésnek vége szakadt a férfi és nő között, az újra a kerítés rácsainál kezdett kutatni szemeivel, de a lányt már sehol nem találta.)

(Pár órával később a férfi már az öltözőben vetkőzött, s épp a hosszas edzése utáni zuhanyozáshoz készült. Mikor minden ruhadarabot levett magáról, átsétált az öltöző másik oldalába amelyben a zuhanyzó kabinok álltak. Beállt a zuhanykabinba, megengedte a forró vizet, végigsimított fél centis hajkoronáján majd levette a tusfürdőt a kabin sarkában álló porcelántartóról, s bekente magát vele. A forró víz végigcikázott testén, s ahogy élvezte a víz sugarait a keletkezett gőzből kipillantva hirtelen hátrahőkölt a zuhanykabin falának amint egy lépéssel előtte meglátta maga előtt a lányt. Meztelenül. A lány belépett a zuhanyba, s szó nélkül átölelte a férfit. Forró csókot nyomott a szájára, de a férfi ezzel nem érte be. Azonnal átkarolta a lányt, s csókolgatni, nyalni kezdte őt, ott ahol csak érte. A szenvedélyes előjátékot eltakarta a gőz, s eme szenvedélyes előjáték hangjait elnyelte a víz erőteljes locsogó hangja. Ahogy a férfi a lány tökéletes melleit szopogatta az végigkarmolta a férfi hátát, magához szorította, s erősen rámarkolt merev férfiasságára. A férfi felnyögött)
Jonathan:Ahh. Megőrjítesz!
(A lány kacéran elnevette magát)
Pollonia:Tudom! És élvezem.
(A két test egybe fonódott, s a zene Pollonia fejében egyre hangosabbá és hangosabbá vált. Alex Close, Damn Your Eyes.)
(Pollonia mélyen a férfi gyönyörű, mélybarna szemébe nézett kéjsóvárul.. majd elmosolyodott, s az előjáték szenvedélyes szeretkezésbe torkolott, a zuhany alatt)...

(A nő unott arccal bámult a termékekre a pénztárban amiket áthúzogatott a lézerfény felett. Hilda, az alacsony, sovány, tyúkmellű és épp hogy fogni való popsijú, de jó humorú fiatal nő két fiatal srácot szolgált ki az egyik szupermarket kasszájában ülve ebben a pillanatban. Haja végiglógott dekoltázsán, s ez a narancsos hajkorona majdnem a hasa pereméig ért.)
(Hilda lehúz egy doboz óvszert majd meglepődve felkiált miközben a magas idegenekre néz)
Hilda:Srácok! Extra vékony?! Buli lesz ma este vagy mi?!
(Az egyik, focista alkatú srác megszólal)
-Igazából, ez nekünk lesz.
(Hilda kiejti az óvszert a kezéből majd kikerekednek szemei)
Hilda:Ó.
(Hilda átadja az óvszert a férfiaknak akik fizetnek, s távoznak. Ekkor egy fehér köpenyes, duci, pattanásokkal telt arcú nő jelenik meg Hilda előtt)
Brenda:Figyelj Hilda! Át kéne venned az éjjeli műszakot!
Hilda:Mi van?! Meg a nagy csipiszt! Randim van ma este! Ki van csukva, hogy itt maradjak. Hamarosan nyolc óra, a műszakomnak vége és én megyek haza, lefürdök és megyek a lovagomhoz. Nem érdekel! Varrd rá valaki másra!
Brenda:Én vagyok a főnököd Hilda. Kérlek szépen, hogy tedd ezt meg nekem, mert ha nem akkor parancsolni fogom... és én nem szeretek parancsolgatni. Értjük egymást, ugye?!
(Brenda felkapja fejét majd távozik. Egy újabb teli kocsi fut be Hilda pénztárához aki leesett állal ül a széken, s bámulja az egyre távolodó Brendát)
Hilda:Hülye fapina!
(A pénztár előtt álló idős női vásárló meglepetten néz Hilda-ra)
...
Richard:Szóval tanárnő?! Mit gondol? Elég jó ahhoz, hogy megpróbáljam a középszintű nyelvvizsgát oroszból?
(A felzselézett hajú, 17 éves Richard egy szürke márvány alapú konyhapultnál ül. A pulton füzetek, s könyvek valamint papírok hevernek. Richard átnyújt egy három oldalas tesztet az elbűvölő vörös hajú, tejfehét bőrű Samantha tanárnőnek. A karcsú tanárnő melleit kiemeli az az egyberészes fekete ruha amely teljesen ráfeszül testére. Eltakarja mellét, derekát, s fedést nyújt testén egészen a combjáig. A nő zöld szemei találkoznak az érett testalkatú, s kinézetű fiú mélykék szemeivel. A srác végigkócolja felzselézett rövid szőke haját majd combjára teszi eres, megterhelt kezét)
Samantha:Nos, ahogy nézem. Ezzel már elengedhetlek a vizsgára. Nagyon jól teljesítettél.
(Richard feláll majd a tanárnőhöz lép, s átkarolja őt a derekánál fogva)
Richard:De.. ugye máshol is jól teljesítek?
(A fiú mélyen a nő szemébe néz majd szenvedélyes csókokat váltanak egymás között, s végül a simogatásból vetkőztetés, a vetkőztetésből ki nem alvó tűz égeti át az este vásznát)
...
Savannah:Na igen, ez isteni volt.
Daniel:Háhá!
(Savannah a középmagas barna. Hullámos haját a kis pocakú, egyszerű fizimiskájú, mégis vonzó, s jóképű Daniel szőrös mellkasára hullatja amint a fogorvosi székben a férfi ölében ülve hozzábújik a férfi forró testéhez. Daniel rövid, fekete hajában már megjelentek az első ősz hajszálak, de ez még sármosabbá tette őt)
Savannah:Életem legélvezetesebb fogorvosi kezelései.
Daniel:És a legjobb bennük, hogy műszakon kívül csinálják.
(Savannah elneveti magát)
Savannah:Te csinálod!
(Daniel forró csókot nyom Savannah homlokára. A lány nagy levegőt vesz majd kifújja azt. Megterheltség veszi át a levegőt)
Savannah:Haza kell mennem. Hamarosan haza ér a férjem. Ha nem talál otthon most nem tudom, hogy mit találnék ki.
Daniel:Miért nem válsz el tőle?!
Savannah:Áh!
Daniel:De miért nem?
(Savannah hirtelen felkapja magát majd kiszáll a férfi öléből, s már lankadt férfiasságából)
Savannah:Mert tudod, hogy ez így van jól.
(Daniel felül a széken)
Daniel:Az, hogy összejárunk egy-két légyottra?!
(Savannah elkezdi felszedni ruháit a földről)
Savannah:Aha! Ez legjobb az egészben. Senki nem tudja. Ez a mi kis titkunk.
(Daniel nyugodtabban, kissé izgatottabban reagál)
Daniel:A mi kis titkunk?!
(A nő elmosolyodik)
Savannah:Ki megyek a mosdóba és felöltözöm.
(Savannah ruháit ölében cipelvén az ajtóhoz közeledve megáll és visszafordul. Daniel ránéz a nőre ahogy hátrafordul a székben)
Savannah:Imádom a farkad!
(Daniel elneveti magát)
(Savannah kidugja a nyelvét, felnevet akárcsak Daniel az előbb majd kisétál az ajtón)
...
(Jonathan és Pollonia a kivilágított utcán sétálnak. Pollonia kezében egy méretes szendvics míg Jonathanéban egy csomag sültkrumpli pihen. Mindketten éhesen majszolnak miközben beszélgetnek, s sétálgatnak a macskaköves úton. Pollonia néha ránéz a butikok kirakatára melyet előtt elsétálnak. A hangulat kissé zord, komor. Nincs szenvedély.)
Jonathan:Tudod..
(Jonathan betöm egy kupac sültkrumplit a szájába majd csámcsogva folytatja)
Jonathan:..elmehetnénk valamikor randizni is.
(Pollonia félrenéz)
Pollonia:Ühü.
Jonathan:Már amúgy is régóta vizitáljuk egymást. Ideje egy kicsit jobban is megismerni.
Pollonia:Nem ismertél meg még eléggé?! Azok alatt a 20 perces menetek alatt, hm?!
(Jonathan elmosolyodik)
Jonathan:Nem.
Pollonia:És a feleséged?
Jonathan:Mi van vele?
Pollonia:Őt mikor viszed el valahová?
Jonathan:Mondtam már, hogy nem érzek iránta az égvilágon semmit.
Pollonia:És a gyerekeid?
Jonathan:Nem érdekel már senki mióta téged megismertelek.
Pollonia:És ezt otthon is tudják?
(Pollonia mérgesen Jonathanra néz)
(Jonathan hallgat. Inkább eszik. Pollonia harap egy kisebb falatot, megrágja majd lenyeli, s témát vált. Bár a levegő meleg, fülledt, főleg ezen a nyáresti napon, mégis hidegnek érződik kettejük között.)
Pollonia:Olvastam megint bronzot nyertél.
(Jonathan hangja elreked kezdeténél)
Jonathan:Jaa, sose sikerül összehozni jobbat.
Pollonia:Azért gyakorolsz megállás nélkül?
Jonathan:Azért is. Meg azért mert muszáj. Meg azért is, mert ezért fizetnek.
Pollonia:Indulni akarsz az Olimpián?
(Pollonia harsányan felnevet míg Jonathan komoly tekintetet vet a lányra. Pollonia megszeppen majd elhallgat, s mindketten előre bámulva folytatják vacsorájukat)
Jonathan:Nem tudom, hogy menni fog-e.
Pollonia:Ha kétségekkel akarsz indulni akkor inkább ne is indulj.
Jonathan:Nem indulok az Olimpián. Még a területibe is alig, ha sikerül bronzot nyernem.
Pollonia:Tudom. Csak mondom.
(Jonathan hirtelen megáll mire Pollonia is felfigyel, s ő is megállván kérdően pillant a férfira aki komoly hangvétellel magyarázkodik)
Jonathan:Figyelj! Én vonzódom hozzád. Nem tudom, hogy te is érzed-e ezt, de én..
(Pollonia mit sem hallván közbevág)
Pollonia:Jonathan, én nem fogok senkivel sem kapcsolatban lenni! Erről már beszéltünk vagy százszor!
Jonathan:És ha elválok?!
Pollonia:Tök mindegy! Ha elválsz, ha nem! Nekem ez így pont jó, ahogy van! Látjuk egymást, összefutunk, szexelünk. Minek kell még több?
Jonathan:Hát.. te miért érnéd be kevesebbel, ha egyszer ebből sokkalta többet is ki lehet hozni? Ez olyan, mint a kalapácsvetés. Az aranyért megyünk! Küzdünk. A legjobb eredményért amit csak elérhetünk.
(Pollonia lepillant a földre majd belekócol a hajába, s végül mélyen a férfi szemeibe néz fájdalmas tekintetével)
Pollonia:Az élet nem olyan, mint a kalapácsvetés Jonathan. Az annál sokkal bonyolultabb.
(Pollonia félrehúzza a száját majd gyors puszit nyom a férfi arcára, s köszönés nélkül elsétál)
...
(Karen, a fiatal bombázó egy tűzoltóautó utasterében lovagol egy testes férfi ölében mikor a férfi mozgása egyre csak felgyorsul, egyre csak gyorsabban nyög, lélegzik, s végül harsány nyögésekkel eléri a csúcsot. A férfi hátradől, Karen pedig előre hogy tovább csókolgathassa az izmos testet. Karen hosszú fekete barna haja ráhull az ismos, szőrtelen testre, szája pedig a férfi mellbimbóin járnak mire az tovább nyög az élvezet utóhatásaitól. A férfi átöleli, s magához húzza a nőt)
Zoltan:Ah, Karen.
(Karen rámosolyog a férfira)
Karen:Na?
(A férfi elneveti magát)
Zoltan:Igazad volt. Nem bántam meg, hogy meglátogattál.
Karen:Nekem mindig igazam van.
Zoltan:Ezért vagy olyan veszélyes.
(Egy mobil csörgése hirtelen félbeszakítja a felek beszélgetését. A férfi felismeri a hangot majd kotorászni kezd az anyósülésen az odaszórt ruhák között mire megtalálja a készüléket és válaszol a hívásra. A férfi mutatóujját szájára teszi, s sürgetve a nőre néz)
Zoltan:Igen drágám! Persze. Ott leszek, ne aggódj! Micsoda?! Tíz perc múlva kezdődik?! Ó. Ö. Már úton vagyok ne aggódj. Puszi-puszi, már ott is vagyok. Szeretlek! Szia drágám!
(Karen feldühödve száll ki a férfi öléből, szedi össze a cuccait, s lép ki - majd le a magas járműről. A férfi nem szól egy szót sem csak nézi ahogy Karen eltűnik a horizontról ezen garázs egyik mosdójába menet)
...
(Fehér csipkés tangabugyiban, s fehér pólóban fetreng az ágyban Mariella a teltkarcsú, rövid hajú, fekete szépség miközben a távirányítót nyomkodja és a telfonjába beszél)
Mariella:Basszus hol vagytok?! Itt fekszek már vagy másfél órája és nem tudok senkivel sem beszélni! El sem hiszitek, de épp fekete fehér rajzfilmet nézek. Miki egeret. Behalok. Hívjatok. Ne legyetek már kikapcsolva, belehalok az unalomba és valami történt ma velem amit muszáj, hogy megosszak valakivel, mert szétrobbanok. Nekem csak egy fül kéne vagy egy száj. Méghogy a teknika mindent megoldott. Hülyeség.
(Mariella lenyomja a telefont, leteszi maga mellé majd hason fekve az ágyon a tévével szemben hasalva nyomogatja a távirányítot, s közben savanyú képeket vág a különböző Asztro -és Tele show műsorokra)
Mariella:Hülyeség. Tovább. Hülyeség. Ez is hülyeség. Basszus, ne már!
(Mariella telefonja hirtelen megcsörren amire azonnal reagál)
Mariella:Na végre!
(A vonal végén azonban csak recseség hallatszik, de egy árva lélek hangja sem)
Mariella:Haló?!
(Mariella magához húzza takaróját amin fekszik)
Mariella:Haló?! Ki szórakozik?!
(A vonal megszakad. Mariella leteszi telefonját maga mellé, körülnéz a szobában melynek ablakain már rég lehúzta a redőnyöket. A szobában szekrényeken, az öltöző asztalán, az ágyán és a tévén kívül szinte alig van valami. Némi virág és festménydekorációt leszámítva)
(A telefon újra csörög. Mariella kissé megijedve néz a mobilra, de újra válaszol)
Mariella:Haló?!
(Egy recsegő, eltorzított, sustorgó mély hang szólal meg a vonal tulsó végéről)
-Haa.. ahh...
(Mariella homloka összerándul, teste libabőrös lesz)
Mariella:Haló?! Ki az?! Ki szórakozik?! Mégegy ilyen és hívom a rendőrséget!
-..haaa...aaaa...haaa.aa..
(Mariella szemei kigubbadnak majd hirtelen az egész házban kihunynak a fények. A televízió kikapcsol, s az egész szobát a teljes sötétség öleli körbe. Mariella úgy érzi, mintha hirtelen egy szörnyeteg gyomrában lenne. Mariella szemei hirtelen átállnak a szoba sötétjére, a már halványan látja ahogy a szoba ajtaja kinyílik. A lány megbénulva fekszik az ágyon, telefonját leejti kezéből amely lecsúszik a padlóra. Az ajtó nyikorogva kinyílik majd Mariella rápillant a beáramló sötétebb árnyékra amely egy hatalmas fekete kosztumöt vagy valamiféle esőkabátot visel, mindenesetre csak az alakja látszik ahogy mozog. Mariella megfagy a félelemtől. teste lebénul, a hatalmas alak pedig nekifutásból elindul a lány felé, kezében a hatalmas konyhakéssel. Mariella torkaszakadtából sikít)
Mariella:Ááááááááááááááááááááááááááááááh!





A sorozat támogatója a Szeretők c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: