5.rész - Virrasztás

(Hilda talpig feketébe öltözve lép ki a teraszra ahol a barátnői már elkészülve, szintúgy talpig feketében várják őt.)
Hilda:Na csajok. Készen vagytok?
(A többiek a balkonyon körbeülnek egy asztalt)
Karen:Én azt hiszem kész vagyok. Legalábbis kívülről nézve. De nem vagyok biztos, hogy belül felkészültem erre.
Samantha:Mariella temetése. El sem hiszem.
Pollonia:Még mindig nem derítették ki, ki volt a gyilkos?
Hilda:Fogalmuk sincs. Nem csinálnak ezek semmit se!
Karen:Engem behívtak nemrég.
Hilda:Engem nem. És mit csináltak? Volt szex?
Karen:Csak feltettek néhány kérdést, hogy mennyire ismertem Mariella-t, hogy voltak-e ellenségei, ilyesmik.
Hilda:Sablonkérdések. Ilyen hülyeségeket én is meg tudok kérdezni. Esküszöm nyomozónak megyek.
Pollonia:Hol van Savi?
Hilda:Ó, hívtam. Azt mondta, hogy szeretné, ha Karen felvenné, ha ez esetleg megoldható.
Karen:Persze.
Hilda:Ki jön velem?
Karen:Én elmegyek Savi-ért.
Pollonia:Nekem nincs kedvem külön kitérőhöz, csak menjünk a szertartásra és aztán el onnan. Én Hildával megyek.
Samantha:Én is Hildával mennék.
Karen:Rendben. Akkor én felkapom Savi-t és ott találkozunk.
Hilda:Helyes. Vágjunk neki az élet sötét oldalának.
(A lányok felállnak az asztalról majd mindannyian lesétálnak a teraszról)

(Savi a konyhaasztalnál ül, s közben telefonál)
Savannah:Eric! Már vagy több száz hangüzenetet hagytam neked. Írtam egy csomó sms-t is. Hívtalak, de a telefonod mindig azt mondja, hogy ki vagy kapcsolva. Hol vagy? Hova mentél? Kérlek! Válaszolj! Ezt muszáj megbeszélnünk. Hívj vissza! Amint tudsz..
(Ebben a pillanatban Savannah kopogtatást hall a bejárati ajtó felöl. Azonnal feláll majd odarohan az ajtóhoz. Izgatottan tekeri el a kulcsot majd tárja ki az ajtót, szinte kiszabja azt a tokjából, de amikor Karen áll az ajtó előtt, rajongása hirtelen komorságba vált át)
Savannah:Ah. Csak te vagy az?
(Karen meglepődik)
Karen:Savi?! Ezt most bóknak vegyem?
(Karen végignéz barátnőjén)
Karen:Te még mindig pizsamában vagy? Miért nem öltöztél fel? Hilda azt mondta, hogy jöjjek el érted, mert kicsit késel a készkelődéssel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.
Savannah:Gyere be, kérlek.
Karen:Csak nem valami baj van?
(Savannah beinvitálja Kare-t akit egyenesen a konyhába vezet majd leülteti őt, ő maga pedig leül Karen-nel szemben)
Savannah:Tényleg, kérsz kávét vagy valamit inni?
Karen:Nem. Köszönöm. Nem vagyok szomjas. Mi a baj?
(Karen észreveszi a hatalmas karikákat Savi szemei körül)
Karen:Aludtál te az éjjel?
Savannah:Semmit.
Karen:Miért? Mi történt?
Savannah:Tegnap este egy hatalmasat veszekedtünk Eric-cel. Nem is veszekedtünk. Ez inkább olyan volt, mintha egy háború lett volna.
Karen:De mi miatt?
Savannah:Daniel miatt.
Karen:Elmondtad neki, hogy Daniel az akivel megcsaltad?
Savannah:Azt, hogy Daniel az a valaki, azt nem. Csak..
(Savannah nagy levegőt vesz, közben körmeit babrálja)
Savannah:..csak az volt, hogy hazaértem és nekem esett.
Karen:Erre felkészíthetted volna magad.
Savannah:Még meg is ütött.
(Karen arcára a totális ledöbbenés ül ki)
Karen:Micsoda?
Savannah:Nem vészes. Elharaptam a nyelvem mikor elestem, miután megütött. Aztán elment. És azóta nem se híre se hamva.
Karen:Te jó ég!
Savannah:Tudom.
Karen:De miért?!
Savannah:Én is ezt kérdezem magamtól!
Karen:Nem! Úgy értem, hogy miért nem tudtátok megbeszélni ezt az egészet?! Vagy egyáltalán.. miért kellett megcsalnod őt Savi?!
Savannah:Mert nem kaptam meg azt amire vágytam.
Karen:És mire vágytál?
Savannah:Törődésre.
Karen:És még?
Savannah:Hát! Meg még nagyon sok dologra.
Karen:Biztos vagy benne, hogy monogán típus vagy, Savi?
Savannah:Micsoda?!
Karen:Lehet, hogy ígyis-úgyis megtetted volna.
Savannah:Mi van?!
Karen:Nézd! Tudom, hogy amit mondok most az durva lesz, de szerintem Eric-nek minden joga megvan arra, hogy dühös legyen rád, hogy ne hívjon.. nem díjazom azt, hogy megütött.. nyílván azért tette, mert nagyon szeret téged és most borzasztóan csalódott amiatt amit tettél vele.
(Savannah elpirult arccal felugrik a székből)
Savannah:Te meg miről beszélsz?! Most akkor kinek az oldalán állsz?!
(Karen kiegyenesedik az asztalnál ülve)
Karen:Én nem állok senki oldalán! Én csak azt mondom, hogy gondolhattál volna arra, hogy a csalók előbb utóbb lebuknak majd, úgy ahogy most te is lebuktál. Amit tettél az helytelen volt!
Savannah:Micsoda?! Te sem vagy különb! Nincs jogod ahhoz, hogy elítélj engem!
Karen:Én nem ítéllek el, Savi! Én csak azt mondom, hogy..
Savannah:Most azonnal takarodj a házamból!
(Karen ledermed majd remegő hanggal, halkan válaszol)
Karen:Savi? Ezt most nem mondod komolyan, ugye?
Savannah:Kelj fel az asztaltól... és takarodj a házamból.
(Karen még egy pillanatig mereven ül az asztalnál míg Savi végül torkaszakadtából ráüvölt)
Savannah:MOST!
....
Hilda:Én nem akarok oda bemenni.
(A lányok a templommal szembeni úton állnak egy fa árnyékában)
Hilda:Miért nem csekkolunk be egy jó kis laza kocsmába és iszunk valamit?
Samantha:Mert a tiszteletünket le kell, hogy rójjuk Mariella-nak.
Hilda:Ne már!
Pollonia:És gondolom, hogy Savi és Karen is hamarosan ideérnek.
Hilda:Itt jön Karen!
(Karen a templom előtt hirtelen megjelenve keresik a lányokat, aztán meglátja őket az út másik oldalán egy fa alatt kuksolva, így hát körülnéz majd átkel az úton és odasétál barátnőihez)
Karen:Azt hittem, hogy a templom előtt vártok.
Hilda:Herótot kapok attól a helytől! Hol van Savi?
Samantha:Tényleg hol van Savi?! Csak nem valami baj történt?
Karen:Annál sokkal rosszabb.
Pollonia:Micsoda?!
Karen:Savi épp az imént dobott ki a házából.
Hilda:Hogyan?! Savi soha nem tenne ilyet!
Karen:Pedig megtette!
Samantha:De min vesztetek össze?
Karen:Igazából semmin. Csak elmondta, hogy összeveszett a férjével, mert kiderült, hogy megcsalja.
Samantha.Igen, ezt említette, hogy bevallotta neki otthon.
Karen:És az elrohanásának meglett a böjtje. Annyira összevesztek Eric-cel, hogy még egy pofon is elcsattant.
Pollonia:Te jó ég!
Hilda:Eric felpofozta Savi-t?!
Karen:Csak egy pofon volt. Gondolhatjátok, hogy mit érezhet most Eric.
Hilda:Na jó! Ez mégegy ok arra, hogy ne menjek be abba a templomba. Elmegyek Savi-hoz és megvigasztalom. Biztos vagyok benne, hogy most nagy szüksége lehet egy barátra. Meg Marco is itt lesz és nem akarok találkozni vele.
Karen:Miért, mi a baj Mariella pasijával?
Hilda:Hát.. csak annyi, hogy már egy ideje összejárunk szexelgetni és..
(A lányok hirtelen közbevágnak)
Samantha:Micsoda?!
Pollonia:Te meg Mariella hapsija?!
Karen:Te jó ég!
Hilda:Most mi van na?! Olyan hihetetlen? Figyeljetek már ide. Felnőtt nők vagyunk az isten szerelmére. Azt csinálunk amit akarunk.
Pollonia:Mariella megölne.
Hilda:Ja, ha élne.
Karen:Akkor ezért sem akarsz bejönni a templomba.
Hilda:Igen, ezért sem. Most boldogok vagytok, hogy leleplezhettétek a mocskos titkomat ami úgy nyomja a lelkemet?
Karen:Csak nehogy aztán Mariella felkeljen a sírjából, hogy vissza vegye azt ami az övé. A pasiját.
Pollonia:Mariella szerette a barátját.
Hilda:Aha! Csak úgy, mint a több, másik milliót is amit maga mellett tartott Marco tudtán kívül.
Karen:Micsoda?!
Hilda:Mariella egy ribanc volt, oké?! És csak azért, mert meghalt attól még nem válik hirtelen szentté. Nem tudom, hogy ti miért vagytok ennyire elfogultak ezzel a temetéssel kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy Mariella miket művelt velünk és mi azon dolgok ellenére is támogattuk őt, biztonságot nyújtottunk neki és ott voltunk, mindahányszor elesett, mi elkaptuk őt.
(A többiek lehajtják a fejüket)
Hilda:Én elmegyek Savi-hez.
Karen:Mi bemegyünk.
Hilda:Rendben, akkor majd később találkozunk.
Karen:Rendben.
Samantha:Próbáld meg észhez téríteni Savi-t.
(Pollonia megfogja Karen vállát majd ránéz)
Pollonia:Savi biztosan nem gondolta komolyan.
Hilda:Én is ezen vagyok meglepődve. Na de majd én bölcsességet verek a fejébe.
(Karen és Pollonia elnevetik magukat)
Hilda:Mi van?!
...
(Karen, Samantha és Pollonia a macskaköves úton sétálnak egyenesen a templom felé amikor hirtelen egy mély, elegáns férfihang szólítja meg őket)
Marco:Hölgyek?
(A lányok megfordulnak, s szóba elegyednek a pillanatnyilag idegennek vélt férfival)
Karen:Marco!
(Karen megöleli a férfit. A férfi pedig egyesével köszönti a lányokat, s ölelésével, puszijaival halmozza el mindegyiket)
Karen:Részvétünk a veszteségedért, Marco.
(Marco egy pillanatra a földre biggyeszti fejét majd az égnek emeli)
Marco:Köszönöm lányok.
Samantha:Hogy vagy?
Marco:Próbálok túlélni, tudjátok.
(A lányok kissé komorrá válnak Marco megviselt arcát látván)
Marco:Hilda nem jött el?
Karen:Ő Savi-val van.
Samantha:Savi. Savannah. Tudod.
Marco:Ó, igen. Savannah, persze. Eric-cel hogy vannak? Megvannak még?
Pollonia:Persze.
Marco:És mi történt Savi-val?
Samantha:Csak egy kis gyomorrontás, de Hilda vele maradt, hogy ápolja.. ha esetleg rosszabbra fordulna a helyzet.
Marco:Értem.
Samantha:A rendőrség még mindig nem tud semmit a..
Marco:Nem! Egyáltalán nem tudnak még mindig semmit.. egyre jobban kétlem, hogy valaha is lesz bármilyen nyomuk amin elindulhatnának.
(Pollonia körbenéz majd hirtelen közbeszól)
Pollonia:Nem megyünk be?
Karen:Igen, már ideje lenne.
Marco:Követlek titeket.
(Marco és a lányok besétálnak a templomba)
...
Hilda:Savi! Nyisd ki!
(Hilda Savannah házának ajtaján dörömböl)
Hilda:Már vagy 10 perce itt kopogok! Láttam a kocsidat a feljárón szóval tudom, hogy itthon vagy. Engedj már be! Miattad nem mentem el Mariella temetésére!
Hilda:Savi!
(Hilda még kétszer ököllel ráver az ajtóra majd nekitámaszkodik, s lecsúszik a földre. A földön ülve a zárt ajtóhoz kezd el beszélni)
Hilda:Tudod mi a gáz? Hogy kertes házban laksz! Ha panelban laknál ahhoz kódot kellett volna beírnom már ahhoz, hogy idáig eljussak. Na, de most hogy már itt vagyok, ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem. Addig itt fogok ülni nekitámaszkodva az ajtónak amíg ki nem nyitod. Meg egyébként sem akarok hazamenni, mert Marco tuti, hogy a temetés után egyenesen hozzámjön, hogy egy jót szexeljünk.
Hilda:Savi! Hallod?!
(Hilda savanyú, unott arccal hozzákoppantja fejét az üveges faajtóhoz)
Hilda:Tényleg! Mit mondott Karen, hogy ennyire berágtál rá? Azt mondta kizavartad a házból! Ennyire komoly?!
Hilda:Esküszöm, ha beengedsz nem foglak inzultálni az újabb kalandjaimmal.
Hilda:Na jó! Én ezt nem bírom!
Hilda:Nem hiszed el.. de Marco miatt hagytam ott a temetést. Nem voltam képes arra, hogy egy helységben legyek a halott barátnőm pasijával akit a halála után rá már egy nappal megkísértettem. Igaz, isteni jól dug, de ez akkor is nagyon gáz dolog.
Hilda:Tudod mi a tiszta szívás? A főnökömmel is lefeküdtem, hogy magasabb pozícióhoz jussak. És nem bántam meg! Büszke vagyok magamra, hogy ilyen jól tudom magnipulálni a férfiakat.. viszont az is lehet, hogy ezt az egészet csak bemesélem magamnak.
Hilda:Talán.. ez az ár amit fizetnünk kell azért, mert szeretők vagyunk. Férfiakat szeretünk és férfiak szeretnek minket.
Hilda:Tudod.. Mariella halála előtt minden olyan más volt. Sokkal egyszerűbb volt minden. Felkeltünk. Munkába mentünk. Ettünk. Ittunk. Dugtuk. Főleg az utolsó. Aztán... Mariella volt az igazi ribancos oldala a társaságnak. Ő volt az aki tudta, hogy kivel hol mikor és hogy hogyan, hogy ne üztközzenek össze a terveink és hogy tudjunk akár egyszerre 2 pasit is tartani magunknak meg még egy szeretőt. Mariella mindig tudta, hogy mit és hogy hogyan kell hazudni, hogy a pasik bevegyék. Aztán meg kibelezték. Néha arra gondolok, hogy lehet, hogy ez a sors vár rám is?
(Hilda hirtelen felkapja a fejét majd feláll)
Hilda:Tiszta hülye vagyok! Egy ajtóhoz beszélek!
(Hilda fogja magát és lesétál a lépcsőn majd elballag Savi házától. Mindeközben Savi egész idő alatt a csukott ajtó másik oldalán tartózkodott, a földön ülve, lábait ölébe húzta, s csak csendben hallgatta Hilda monológját)
...
(Pollonia a konyhában a pultnál épp egy vajas kenyeret készít magának amikor hirtelen kopogást hall majd a bejárati ajtóhoz fárad, hogy megnézze ki az. Mikor ajtót nyit teljesen ledöbben a látványtól)
Pollonia:Segíthetek?
Ned:Azért jöttem, hogy megkérdezzem, miért csókolózott az egyik nap az én apukámmal!
...
Savi:Eric kérlek szépen, ha..
(Savi az ágy végében ülve törölgeti könnyeit miközben telefonál)
Savi:.. csak beszéljük meg. Én..
Savi:..én tudom, hogy nagyon elszúrtam.. és..
Savi:..és sajnálom.. és..
Savi:..én egész éjjel itt fogok virrasztani, ha hívnál... én azonnal fel fogom venni..
...
Karen:Oké! Megyek már, megyek! Ne támaszkodjon arra csengőre!
(Karen papucsban sétál a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissa azt. Amint kitárja az ajtót megdöbbenésére Zoltán hever szemei előtt egy kerekesszékben ülve)
Karen:Te jóságos ég! Zoltan te meg mit keresel itt? És mi történt veled?
(A férfi halk, kétségbeesett hanglejtéssel válaszol)
Zoltan:Karen, muszáj segítened nekem. Kérlek.


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: