Pollonia:Oké! Itt vagyunk.
(Egy fekete jármű áll meg egy hatalmas kertes ház előtt)
Pollonia:Nem mondom, szép kis házatok van.
(A járműben Pollonia és Ned ülnek)
Ned:Még mindig nem válaszolt a kérdésemre, hogy miért csókolóztak az apámmal.
Pollonia:Hány éves vagy?
Ned:Tíz.
Pollonia:Az csak egy baráti puszi volt.
Ned:Csók volt.
Pollonia:Baráti szájrapuszi volt.
Ned:De láttam a nyelvüket is ahogy összeértek.
Pollonia:Az csak véletlen volt. Csak barátok vagyunk, semmi több.
(Ned ekkor hirtelen kiszáll a kocsiból, lelép a járdára majd befut a ház fehér fakerítésének ajtaján. Mikor a fiú már a lépcsőn fut felfele, megpályázva a hatalmas, szintén fehérre festett bejárati ajtót az kinyílik, s egy alacsony, molett alkatú kis vörös hajú nőszemély lép ki azon. Pollonia kiszáll a kocsiból, s megáll a kerítés előtt. A vörős hajú nő lesétál a lépcsőn, s odasétál Pollonia-hoz)
Pollonia:Heló! A fia. Valahogy nálam kötött ki.
Carla:Tudom. Én küldtem el.
Pollonia:Este fél tízkor?
Carla:Csak kíváncsi voltam.
Pollonia:Mire?
Carla:Hogy közelről milyen is az a trampli akit a férjem kurogat szabadidejében.
Pollonia:Nem értem miről beszél.
Carla:Ó, dehogynem! Amíg én itthon mosok, főzök, takarítok és gyereket nevelek addig te csak beleülsz a férjem faszába és szopogatod azt. Egy semmirekellő kis szarházi ringyó vagy!
Pollonia:Fejezze be!
Carla:És remélem, hogy hamarosan elkapsz majd valami nyavaját ami miatt aztán soha többé nem nyúl hozzád senki. Büdös ribanc! Maradj távol a férjemtől!
(Pollonia közelebb lép Carla-hoz)
Pollonia:Mert mi lesz?!
(Carla megragadja Pollonia két vállát, s hatalmasat lök a lányon aki lelép a kapu előtti betonról, s nekiesik az út szélén álló kocsinak)
(Pollonia a földön ülve nyög, háttal a kocsinak, s közben az ajtóba vert fejét fogja kezével. Carla csípőre tett kézekkel, erélyes tekintettel néz le a gyötrődő lányra)
Carla:Legközelebb, ennél keményebb eszközöket alkalmazok majd!
Karen:Segítsek?
(Karen megpróbál Zoltan mellé lépni, hogy segítsen őt betolni a házba, át a küszöbön, de Zoltan elhessegeti Karen segítő kezeit, s azonnal áthatol a bejáraton, s Karen folyosóján találja magát)
Zoltan:Egyedül is bírom, köszönöm.
Karen:Zoltan, mit keresel itt? Hogyan jöttél ide?
Zoltan:Taxival. Kedves volt a taxisofőr, sokat segített nekem.
(Karen mereven bámulja Zoltan-t majd beinvitálja őt a konyhába)
Karen:Szeretnél inni valamit? Kávét vagy teát vagy valami üdítőt?
Zoltan:Ásványvizet, kérlek.
Karen:Rendben. Gyere utánam.
Zoltan:Tudom, hogy hol van a konyha.
(Karen és Zoltan átsétálnak a folyosó egyik oldalágából nyíló konyhába. Zoltan bekerekezik a konyha közepén álló asztal mellé míg Karen a konyhaszekrényből vesz elő egy üvegpoharat)
Karen:Mi történt veled?
Zoltan:Baleset, Karen.
Karen:De micsoda?
Zoltan:Hallottál a közeli Fortex papírgyárról?
Karen:Nem. Miért?
Zoltan:Hát, kigyulladt. Minket meg még jó néhány társunkat küldték oda, hogy oltsuk el a tüzet. Közben persze sokan bennrekedtek mivel a tűz munka közben keletkezett, ezért embereket is mentenünk kellett, de az egész építmény már annyira összeégett, hogy instabillá vált.. és sajnos egy hatalmas fémgerenda a lábamra esett.. pontosabban a csípőmre.
Karen:Te jó ég! Mikor történt ez?
Zoltan:Pár hete. Nem is láttad a híradóban?
Karen:Nem szoktam tévét nézni.
Karen:Én..
Zoltan:Tudom, annyira sajnálod. Én is Karen.
Karen:De..
Zoltan:Mit keresek itt? Segítséget.
Karen:Miben segíthetek neked?
Zoltan:Muszáj beszélnem valakivel aki közel áll hozzám. Akit nagyon szeretek.
Karen:Jaj, Zoltan.. ne!
Zoltan:A feleségem elhagyott Karen.
Karen:Hogyan?
Zoltan:Összecsomagolt és elvitte a gyerekeket is. Nem maradt senkim Karen.
Karen:De miért? Csak nem összevesztetek?
Zoltan:Nem. Szó sincs róla. Azt mondta, hogy egyszerűen nem tud egy ilyen korccsal együtt élni, mint én és aztán összecsomagolt és elment.
Karen:Te jó ég! Hogy mondhatott ilyet?
Zoltan:Nem tudom, de kimondta és ez a lényeg.
(Karen elővesz egy üveg ásványvizet, megbontja majd tölt egy pohárral és Zoltan kezébe adja aki két kezével megragadja Karen csuklóját)
Zoltan:Szükségem van rád Karen. Minden téren. Csak benned bízhatok. Kérlek!
(Karen nagyra nyitja száját, elámul majd hatalmas levegővételt vevén végül összeszorítja ajkait)
...
-Bíííp....bíííp....bíííp...
(Savi a konyhasztalnál ül. Egyik kezében könnyekkel átásztatott zsebkendő, másikban a mobiltelefonja amit remegő kézzel tart füléhez, s várja, hogy a végül kicsengő telefonvonal másik oldalán megszólaljon az az ismerős hang. A nő szemei kigubbadtak, táskásak, fiatalsága ellenére arca ráncai természetellenesen jelennek meg, s rajzolódnak ki kétségbeesésének köszönhetően)
Eric:Savi?!
Savannah:Eric! Eric én vagyok az! Végre felvetted! Hagytam már neked üzene..
Eric:Igen, eléggé leterhelted a postafiókom.. hallottam az összeset.
Savannah:Hol vagy?! Mikor jössz haza?! Hallod?! Beszélnünk kell! Mindenképp! Mikor jösz haza?! Hallod?! Hol vagy?! Hm?!
Eric:Savi..én.. Én nem biztos, hogy képes vagyok hazamenni.. még egy darabig nem.
Savannah:De miért?!
Eric:Ami történt.
Savannah:Én megbocsátok neked amiért megütöttél.
Eric:Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek. Borzasztóan.
Savannah:Nem baj! Nem baj! Csak.. csak gyere már haza, hallod?! Gyere haza!
Eric:Én nem megyek haza Savi!
(Savi ekkor hirtelen elsírja magát, s beleüvölt a telefonba)
Savannah:DE MIÉRT NEM?!
Eric:Megcsaltál Savi!
Savannah:De én már nem is! Én má'! Én..
(Savi könnyei potyognak, miközben szája szárazsága arra készteti, hogy minden pillanatban nyeljen egyet)
Savannah:Én már nem is látom azt a férfit! Hallod! Én már meg is szakítottam vele a kapcsolatot! Én már nem is látogatom! Én már nem is megyek hozzá! Hallod?! Már vége! Már hazajöhetsz! Hallod?! Hallod?! Gyere már haza! Hallod?! Miért nem jösz haza?! Miért hm?! Mi az?!
Eric:Savi, ez..
Savannah:Haza jösz, aztán megoldjuk. Majd megoldjuk. Mindent meglehet oldani! Megoldjuk, hallod?!
Eric:Savi én nem megyek haza. Elmegyek holnap a ruháimért meg a dolgaimért aztán..
Savannah:Miii?!
Eric:Jobb lesz, ha egy kicsit külön leszünk. Egy darabig.
Savannah:Nee! Neee! Ne!
Eric:Savi! Hagyd abba, ne sírjál már!
Savannah:Most akkor vége, vagy mi van?! Véget akarsz vetni nekünk?!
Eric:Én csak egy kis gondolkodási időt kérek. Ennyi az egész.
Savannah:És utána?! Gyere haza! Hol vagy most?!
Eric:Mennem kell most. Ne haragudj.
Savannah:Ne! Még ne! Még.. még.. egy csomó mindent meg kell beszélünk! Ne menj még el!
Eric:Ég veled Savi!
Savannah:MICSODA?! Miért mondod ezt?! Mi?! Mi a..?!
(A telefonvonal megszakad majd Savi gyermekded kifakadásba kezd. Kifekszik a konyhaasztalra, s ordítani kezd miközben kapkodva veszi a levegőt, s könnyei teljesen elárasztják arcát, orrnedve pedig az asztalra folyik. A nő tovább sír, s kiabál miközben kezei remegve hevernek az asztalon akárcsak teste a széken)
Savannah:Nee! Eric! Ne! Ne! Ezt most ne! Ne! Ne Istenem ne!
...
...
Pollonia:Megyek már! Megyek!
(Pollonia az ágyból kikelve sétál végig a nappalin. Pizsamában, kócos hajjal, kialvatlan arccal siet az ajtóhoz amely mögül néhány pillanattal ezelőtt hangos kopogás zaja hallatszott. Amint az ajtóhoz ért, s kinyitotta azt egy magas, tetőtől talpig zöldbe öltözött, hosszú barna hajú nőt pillantott meg, kinek hullámos hajába bele-belekapott a reggeli huzat ahogy Pollonia kitárta a bejárati ajtót, s akinek kezében egy sárga dosszié hevert)
Naomi:Jó reggelt!
Pollonia:Segíthetek?
Naomi:A gyermek- és családvédelemtől vagyunk. Martha Yan miatt vagyok itt.
(Pollonia hirtelen rátámaszkodik az ajtóra, s emelt hangon válaszol)
Pollonia:Te jó ég! Most már a gyermekvédelmiseken keresztül is fenyegetni akar vagy micsoda?! Ez tiszta őrület! Mit mondott?
Naomi:Martha Yan holttestét tegnap hajnalban találták meg a városi temetőben.
(Pollonia keze lecsúszik az ajtóról majd hirtelen lemerevedik a küszöbön)
Pollonia:Tessék? Mi történt vele?
Naomi:Felakasztotta magát. Azért vagyok itt, mert szeretnénk tudni - mivel maga az egyetlen vérrokona Martha gyermekének - hogy vállalja-e a gyámságot vagy sem.. mert ha az utóbbi mellett dönt akkor a kisfiút sajnos nevelőintézetbe kell, hogy küldjük.
(Pollonia arca elsavanyodik és csak értetlenül hallgatja tovább a nőt)
...
Hilda:Óh! Ez isteni volt!
(Hilda és Marco meztelenül fekszenek az ágyban, Hilda a férfi ölében, a férfi pedig szorosan átkarolja a lányt)
Hilda:Még soha nem dugtam Mariella ágyában.
Marco:Én is csak ritkán.
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Miért? Nem szoktátok csinálni?
Marco:De. Csak az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól.
Hilda:Hát az gáz.
Marco:Ha Mariella ezt megtudná. Megölne.
Hilda:Háh! Itt csak az a bibi, hogy Mariella nincs itt! És nem is lesz!
(Hilda rácsap Marco kezeire aki elengedi a lányt öleléséből majd Hilda felül)
Hilda:Na! Engedj! Megyek fogat mosni..
(Hilda odahajol Marco-hoz akivel gyors csókot váltanak majd a lány kikászálódik az ágyból, s kisétálva a szobából elindul a folyosón a fürdőszoba felé. Amint belép oda azonnal a mosdótál fölé akasztott tükrösszekrényhez lép amit kinyit. Elővesz belőle egy piros poharat amiben egy piros fogkefe és egy tubus fogkrém hever. Nyom egy kis pasztát a kefére majd megengedi a vizet és a poharat a vízsugár alá helyezi. A paszta kupakját és a tubust a mosdó szélére teszi majd mikor becsukja a szekrényt és bekapná a fogkrémes fogkefét a tükörben megpillantja a maga mögött álló Mariella véres testét. Szemei kidülledtek, s sárgán villognak. Teste már bomlásnak indult, bőre rothadásnak. Ruhái koszosak és száraz vérrel áztatottak. Hilda kezéből kiesik a pohár és a fogkefe és torkaszakadtából felordít miközben behunyja szemeit)
Hilda:Ááááááááááááááááááááááááh!
(Hilda ordítását követően szapora levegővétellel megfordul, de akkor már nem lát semmit. Homlokára izzadtságcseppek ülnek ki. Marco ekkor beront a fürdőszobába meztelenül, s aggódva a kikészültnek tűnő lányra néz)
Marco:Mit csináltál?!
(Hilda kidülledt szemekkel figyeli a férfit miközben száraz szája képtelen szavakat kinyögni, s teste mint merev szikla áll diadalmasan a mosdókagyló előtt)
...
(Samantha egy nagy táskával lép ki az egyik bevásárló központból majd beszáll egy fekete furgonba)
Samantha:Tudod, hogy ez így nem mehet tovább.
Richard:Tudom.
Samantha:Az apád megkeresett és véletlenül megtalálta az egyik gatyád. Hogy felejthetted el, hogy lent hagytad?!
Richard:Tudom, tudom! Hülye voltam!
Samantha:Hülye?! Az apád fel is jelenthet! Be is mehet a suliba és kirúgattathat engem!! A városban nem is kapnék sehol sem munkát! Aztán még ki tudja minek nem tenne ki!
Richard:Bocsánat! Most akkor szünet?
Samantha:Szünet?! Az már biztos! Jó hosszú szünet lesz azt garantálom!
(A megszeppent Richard és a totál kiakadt Samantha hirtelen egymás szemébe néznek majd Samantha megragadja Richard grabancát és dominánsan megcsókolja. Amikor a csók véget ér Richard és Samantha elmosolyodnak)
Samantha:Menjünk innen valami jó eldugott helyre.
Richard:Benne vagyok tanárnő! Ott majd jól megbüntethet.
(A kocsi ekkor hirtelen hatalmas robajjal elhajt a bolt elől)
...
(Pollonia besétál Hilda kertjébe mikor megpillantja barátnőjét aki már a teraszon ülve az asztalnál iszogat egy üveg sört, s elmerengve figyeli a nyugodt naplementét. Pollonia felsétál a lépcsőn a teraszra)
Pollonia:Hé!
(Hilda nem válaszol. Továbbra is a messzeségbe bámul majd halk remegő hangon megszólal miután kortyol egyet az óveg söréből)
Hilda:Ha mesélnék neked valamit. Hülyének néznél?
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:Ez érdekes. Én is épp emiatt vagyok itt.
(Hilda előrehajol majd kihúz egy széket az asztaltól, s rámutat. Pollonia pedig csatlakozik Hilda egy fős asztaltársaságához)
...
Savannah:Kop-kop!
(Savannah Dr. Daniel nyitott rendelőajtaján kopog. A férfi asztalnál ül, s teljesen bele van merülve papírmunkájába, de amikor meglátja Savannah-t egyszerre kivirul)
Daniel:Már nincs rendelé.. Savi!
(Daniel feláll az asztaltól)
Daniel:Merre jártál? Már hívtalak egy csomószor! Na gyere ide, te kis huncut ezért most kapsz tőlem!
(Daniel odarohan Savannah-hoz, megpróbálja átölelni, csókolgatni de Savi ellöki magától a férfi kezeit, s magát a férfit is)
Savannah:Ne Daniel! Nem ezért vagyok itt!
Daniel:Akkor miért?
(Savannah erőltetetten felnevet)
Savannah:Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy többé nem láthatjuk egymást.
Daniel:Miért?
Savannah:Mert a férjem tudja, hogy összejártunk és most nagyon mérges miatta.
Daniel:Ó.
(Daniel feje hirtelen leereszkedik, teste összegörnyed majd visszasétál asztalához, s leül)
Daniel:És akkor most mi lesz? Nem is láthatlak soha többet?
Savannah:Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha egy kis szünetet tartunk. Szeretném menteni amit még menthetek, ha egyáltalán menthetek bármit is.. otthon.
Daniel:Értem.
Savannah:Vigyázz magadra!
Daniel:Te is vi...
(Mielőtt még Daniel befejezhette volna búcsúzását Savi rögvest kisétált a rendelőből, s kopogó hangokkal eltűnt a semmiségben.)
(Nem sokkal később Savi már a bejárati ajtajánál volt. A zárba helyezte kulcsát majd kinyitotta az ajtót, s belépett a házba. Becsukta maga mögött az ajtót, szippantott egyet a levegőből majd hirtelen ledermedt. Ismerős illatot érzett a legevőben. Ekkor hirtelen felkiáltott)
Savannah:Eric?!
(Savannah berohant a konyhába, de nem talált ott senkit. Benézett a fürdőbe, átment a nappaliba majd felrohant a hálószobába remélvén, hogy ott végre rátalál majd arra amit keres. Azonban amint belépett a hálószobába valami azonnal megütötte a szemét. Eric szekrényeinek ajtajai tárva-nyitva. A ruhái eltűntek. A személyes nippjei, az ébresztőórája az éjjeli szekrényről, a cipői... minden szőrén szálán eltűnt. Savannah határozatlan lépteket tett a hálószobába, majd hirtelen lehuppant az ágyra, s üveges tekintetekkel pásztázta végig az üres szekrényeket újra és újra..)
A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése