4.rész - Csókok

(Hilda a pénztárban ülve vevőit szolgálja ki mikor az egyik munkatársa, egy fiatal csaj odarohan hozzá)
Zoey:Hé Hilda, ezt nem fogod elhinni!
Hilda:Zoey! Vevőim vannak!
Zoey:Képzeld, a főnököt lecserélték!
(Hilda hirtelen lemerevedik)
Hilda:Hogy micsoda?
Zoey:Aha!
Hilda:Hazudsz!
Zoey:Nem! Ott van ni az új főnök!
(Zoey beáll Hilda mellé majd szélesre nyújtja kezét, s mutatóujjával egy fiatal, sármos, magas, sportos, öltönyös fickóra mutat)
(Hilda elharapja szája szélét és érzékien megszólal)
Hilda:Na gyere csak apucihoz. Ezt már mindjárt jobban szeretem.
(Hilda démonian, s kéjesen mosolyog)

(Pollonia a falat karmolja, s hatalmasakat ordít miközben Jonathan-on lovagol egy hatalmas franciaágyon)
Pollonia:Ah! Ez az! Mindjárt! Igen! Még! Keményebben! Ah!
Jonathan:Húh! Ah!
(Jonathan kezeivel megragadja a lány derekát és szorosabban magábahúzza)
Jonathan:Óh!
(A férfi mozgása felgyorsul majd egy hatalmasat nyög, s végül teste elernyed. A lány hozzábújik a férfihoz majd forró csókot nyom az ajkára, leszáll derekáról, lehúzza férfiasságáról az óvszert majd az ágy mellé hajítja, s lefekszik a férfi mellé)
Pollonia:Á. Bár nem élveztem el, ez isteni volt.
Jonathan:Majd legközelebb.
(Jonathan a férfiasságával játszadozik. Pollonia betakarja magát)
Pollonia:Mindig csak legközelebb. Mmikor jön haza a feleséged?
Jonathan:Majd csak késő délután.
Pollonia:És a gyerekek?
Jonathan:Táborban vannak. Este jönnek meg.
Pollonia:Akkor ez milyen tábor?
Jonathan:Olyan, hogy reggel elmennek, este hazajönnek.
Pollonia:Érdekes.
Jonathan:Holnaptól egy darabig nem leszek elérhető.
(Pollonia hirtelen a férfira kapja tekintetét)
Pollonia:Mi az, hogy nem leszel elérhető?
Jonathan:Edzőtáborban leszek. Felkészülök a következő versenyre.
Pollonia:És közben megdugsz néhány hamas pipit, nem igaz?
Jonathan:Valahogy ürítenem kell.
(Pollonia kiszáll az ágyból majd a ruhadarabjait kezdi el keresgélni a padlón. Jonathan felül)
Jonathan:Most mi van? Mész is? Nem maradsz mégegy menetre?
Pollonia:Nem vagyok kurva. Akkor jövök és megyek amikor én akarok.
Jonathan:Csak gondoltam.. maradhattál volna még.
Pollonia:Mást is dugsz rajtam kívül?
Jonathan:Nem.
Pollonia:Akkor mi volt ez az edzőtáboros beszólás?
Jonathan:Mi?
Pollonia:Hát hogy üríteni kell.
Jonathan:Hát figyelj!
Pollonia:Mire figyeljek?
Jonathan:Látom ez nem jött be.
Pollonia:Mi nem jött be?
Jonathan:Nem fogok senkivel se lefeküdni ott.
Pollonia:Most mi van?!
Jonathan:Csak fel akartalak húzni. Kíváncsi voltam, hogy te is érzed azt amit én érzek.
Pollonia:Én nem érzek semmit. Az előbb is alig éreztem. Épp ez a baj veled.
(Pollonia ölébe szedett ruháival kisétál a szobából. A férfi utánakiabál)
Jonathan:Imádlak!
...
Hilda:Kop-kop!
(Hilda főnöke irodájának ajtaján benyitva imitálja a kopogó hangot)
Hilda:Jó napot!
Parker:Ó, jó napot!
(A magas, borostás, sármos férfi a nőhöz sétált majd kezet fogott vele)
Hilda:Hilda Tomson.
Parker:Parker Hudson.
Hilda:Maga az új főnök?
Parker:Teljes életnagyságban.
Hilda:Ez nagyon jól hangzik. És borzasztóan jól is néz ki.
(Hilda végigsimítja kezét a férfi öltönyén. A férfi elneveti magát)
Parker:Mit szeretne?
Hilda:Szerintem azt maga nagyon is jól tudja.
(Hilda ránéz a férfi jobb kezére, s megpillantja a gyűrűsujján heverő aranygyűrűt)
Hilda:Házas?
(A férfi biccent)
Parker:Fogjuk rá.
(Hilda felnevet)
Hilda:Ezt már szeretem.
(Hilda belöki lábával az ajtót majd azonnal rámarkol a férfi férfiasságára, s a két felnőtt egymásnak esik az irodában)
...
(Samantha ajtót nyit házában, s egy alacsony, ősz hajú, zakós idegent vél felfedezni)
Samantha:Segíthetek?
Robert:Én vagyok az, Robert Hilligan. A fiam, Richard magához jár felkészítésre.
(Samantha hirtelen zavarba jön a férfi zakóján kidudorodó mellbimbója, s izmos mellkasa miatt aztán megpróbálja nevetéssel rejteni hirtelen vonzalmát)
Samantha:Ja igen! Bocsánat.
(Kezet fognak)
Samantha:Milyen erős a szorítása.
Robert:Magának pedig gyengéd a keze. Nem csodálkozom, hogy a fiam szeret ide járni.
(Samantha erőltetetten nevet miközben elpirul)
Samantha:A fiából nagyon tehetséges nyelvész lesz. Mármint, érti hogy értem.
(Robert elneveti magát)
Robert:Persze. Az apjától örökölhette, nem mástól.
(A nő folytatja Robert nevetését aztán hirtelen összetalálkozik a tekintetük és Samantha elkapja az övét)
Samantha:Nincs kedve meginni egy kávét?
Robert:Ó, dehogynem.
(Robert besétál az ajtón Samantha pedig kikukkant az udvarra, nem látván semmit pedig rejtélyesen és lassan becsukja maga előtt az ajtót majd mutatja Robert-nek az utat a konyha felé)
...
(Savannah beropog a konyhába, kivesz egy bögrét a szekrényből majd gyorsan kávét önt bele, s gyors kortyokban fogyassza azt. Ekkor a férje belép a konyhába, s érdeklődni kezd felesége sietőssége felől)
Eric:Mi a baj?
Savannah:Elkések. Késésben vagyok. Nagyon.
Eric:Figyelj.
Savannah:Hm?
Eric:Este elmehetnénk valahova.
Savannah:Hova?
Eric:Vacsorázni, vagy ilyesmi.
Savannah:Mi az, hogy ilyesmi?
Eric:Jaj, Savi! Akkor csak vacsorázni.
Savannah:Te is tudod, hogy nem szeretem az olyan helyeket amelyek dugig vannak emberekkel.
Eric:Szerintem meg csak kifogást keresel, hogy ne kelljen beszélgetned velem.
Savannah:Mi van?!
Eric:Az van, hogy valami folyik itt a háttérben. Folyton későn érsz haza, aláásod a kérdéseimet és nem akarsz beszélgetni velem. És mikor voltunk kettesben utoljára?!
Savannah:Jaj istenem! Úgy viselkedsz, mint egy lánygyerek!
Eric:Savi! Mi a fene bajod van?!
Savannah:Neked mi a bajod?!
Eric:Nekem csak az a bajom, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól és én szeretnék ez ellen tenni, de te nem értékeled a munkát, azt az erőt amit ebbe belefektetek.
Savannah:Dehogynem értékelem, de nem érek rá. Most is mennem kell.
(Savannah kirohanna a konyhából, de férje kézen ragadja őt)
Savannah:Engedj!
Eric:Csak egyet hadd kérdezzek tőled. Egyetlen egyet.
Savannah:Micsodát?
Eric:Ígérd meg, hogy őszintén válaszol rá.
Savannah:Megígérem.
(Savannah pupillái kitágulnak, vérnyomása megemelkedik, férje szemeinek a kereszttűzében égve úgy érze menten elájul)
Savannah:Mit akarsz kérdezni?
Eric:Megcsalsz engemet, Savi?
Savannah:Igen, meg.
(A férfi ijedtében elengedi felesége kezét aki kirohan a konyhából, s távozik a házból)
...
Savannah:Elmondtam neki.
(Savannah és Karen a szokásos kávézójuk teraszának egyik asztalánál beszélgetnek)
Karen:És mit mondott?
Savannah:Semmit. Elrohantam mielőtt bármit is mondhatott volna.
Karen:Ott kellett volna maradnod, hogy megbeszéljétek ezt az egészet.
Savannah:Képtelen vagyok arra, hogy egyáltalán beszéljek vele, hogy ránézzek vagy hogy a szemébe nézzek. Az utóbbira meg aztán főleg nem tudok gondolni.
(Ebben a pillanatban Hilda jelenik meg széles mosollyal a lányok asztala mellett)
Hilda:Helóka! Leülhetek mellétek?
Karen:Szia! Neked nem dolgoznod kéne?
Hilda:Hé! Új főnök, új munkarend.
(Hilda csatlakozik a lányokhoz és helyet foglal)
Hilda:Mi a baj Savi? Csak rád kell nézni és az ember mindjárt a falra mászik.
Savannah:Elmontam Eric-nek, hogy megcsalom őt.
Hilda:Te jó jaj! És mit mondott?
Savannah:Semmit. Eljöttem otthonról mielőtt bármit is mondhatott volna.
Hilda:Gyerekek, ez kemény. Nem hiszitek el, de a főnököm ma délelőtt megdöntött az irodaasztalán és mostantól azt csinálok amit én akarok, akkor megyek be amikor én akarok, ééés.. még csoport vezetőnek is kinevezett.
Karen:Ez.. nem is tudom, hogy jó-e vagy sem.
(Hilda rácsap Karen kezére)
Hilda:Viccelsz?! Ez isteni!
Hilda:A mai világban a nő az úr. A férfi meg csak kúr. A rohadt! Ez nagyon jó! Reklámszakembernek kellett volna mennem.
Karen:Savi!
Savannah:Hm?
Karen:Lehet, hogy jobb lenne, ha hazamennél és átbeszélnéd a dolgokat Eric-cel.
Savannah:Nem akarok. Különben is mostanra már biztosan ő is elment dolgozni. Otthon sincs. Nekem is hamarosan vissza kell mennem. Nincs sok időm.
Karen:De valamikor csak a szeme elé kell majd, hogy kerülj.
Savannah:Tudom, tudom. De most képtelen vagyok rá. Majd este.. vagy nem tudom.. na!
(Savannah feláll az asztaltól, felkapja a székére akasztott ridiküljét majd elbúcszik)
Savannah:Legyetek jók. Majd beszélünk.
Karen:Vigyázz magadra.
Hilda:Szia!
(Savannah elmegy)
Karen:És milyen volt?
Hilda:Mi milyen volt?
Karen:Hát tudod.
Hilda:Én nem akarok kérkedő lenni. Én nem is mondok semmit. Egyet kivéve. A mackós hapsiknak, egyáltalán nincs nagy farkuk.
(Karen elneveti magát míg Hilda beleharap szája szélébe)
...
(Robert és Samantha a díványon ülnek a nappaliban, kávéznak és beszélgetnek)
Robert:Tudja. Én is öt nyelven tudok ám.
Samantha:Igazán?
Robert:Aha. Nézze.
(Robert öt nyelvcsapást mér a levegőbe és közben mondja)
Robert:E'; Keő, Háó', Né', Ő'.
(Samantha szemei kibuggadnak majd elneveti magát)
Samantha:Ez meg mi volt?!
Robert:Öt nyelv. Mindd az öt ugyanaz.
(Samantha erőltetetten nevet)
Samantha:Ez igazán mókás.
Robert:Remélem, hogy az lesz, hehe.
Robert:Ez meg micsoda?!
(Robert hirtelen kiszúr egy fehér valamit a kávézóasztal alatt. A díványon ülve odahajol az előttük álló kávézóasztalhoz és felveszi az alatta heverő ruhaneműt)
Samantha:Biztos csak egy szalvéta leesett, vagy.. hagyja csak.. ez.. mi a..
(Robert felemeli a férfi ruhaneműt)
Robert:Mit keres magánál a fiam alsónadrágja?
Samantha:Micsoda?!
Robert:Ez a fiam alsónadrágja.
(Robert kifordítja a boxeralsót)
Samantha:Robert, én megtudom magyarázni.
(Robert dühösen feláll, szemei szikrát szórnak, majd Samantha-ra emeli a kezét)
Robert:Mit jelentsen ez?! Maga és a fiam?!
Samantha:Nem! Fogalmam sincs, hogy hogy kerülhetett ide az a fehérnemű.
Robert:Többet ne merészeljen a fiam közelébe menni!
(Robert vörös arccal és dühös mozdulatokkal kirohan a nappaliból majd bevágja maga után a bejárati ajtót. Samantha megrezzen a hirtelen csattanástól amelybe még az ablakok is beleremegnek)
...
(Savannah az irodájának asztalánál ül mikor megszólal mobilja. Hirtelen felül majd kissé remegve nyúl hozzá a készülékhez, hogy felvegye azt. Amint a kezébe veszi a mobilt mégidegesebb lesz majd válaszol a hívásra)
Savannah:Eric?
Samantha:Én vagyok Savi!
Savannah:Samantha! Valami baj van?
Samantha:Csak egyetlen egyet szeretnék kérdezni tőled.
Savannah:Micsodát?
Samantha:Ugye ott leszel mellettem, ha a szülők beperelnek szexuális zaklatásért.
Savannah:Tessék?!
...
(Pollonia és Jonathan egy park előtt állnak)
Jonathan:Esténként legyél elérhető. Majd hívlak a táborból.
Pollonia:És mi van ha úgy akarom, hogy nem leszek elérhető?
(Jonathan kacéran, de szorosan átöleli Polloniát)
Jonathan:Akkor kijövök a táborból megkereslek és addig baszlak amíg szót nem fogadsz nekem.
(Pollonia felnevet ahogy Jonathan megcsókolja a nyakát)
Pollonia:Rendben. Akkor nem leszek elérhető.
(Jonathan és Pollonia hosszú csókot váltnak egymás között ölelkezve mikor a park melletti útelágazásnál hirtelen pirosra vált a lámpa és az egyik kocsi - amelyik a lámpa tiltására épp leállt az úton - utasai szinte szemmel verik Jonathan-t és Pollonia-t)
(Egy kisfiú mutat ki a kocsiból a smároló párra mire a mellette ülő vörös hajú nőnek majd leesik az álla)
Ned:Anyu! Ki az a néni akivel apu ott csókolózik?
...
(Savannah határozott lépteket tesz a konyha felé ahol az asztalnál ülve férje már várja őt. Savannah nem áll meg, a hűtő felé közeledik, előveszi a szokásos narancslevét majd leteszi a pultra és férje felé fordul aki nem néz rá csak ül egymagában az asztalnál)
Eric:Már vártalak.
Savannah:Eric, én.
Eric:Eric mi?!
Savannah:Tudom, hogy amit tettem..
Eric:Amit tettél az felháborító és megbocsáthatatlan.
(Eric hirtelen feláll az asztaltól és feleségére néz)
Eric:Tudod te, hogy mit csináltál?! Mióta tart ez a viszony?! És ki az?!
Savannah:Semmi közöd hozzá, hogy ki a..
(A férfi ordítani kezd)
Eric:Semmi közöm hozzá?! Semmi közöm hozzá?! Komolyan?!
Savannah:Ez mindd a te hibád?!
Eric:Hogy micsoda?!
Savannah:Ha jobban odafigyeltél volna rám akkor ez az egész nem történt volna meg. Gondoskodást akartam Eric, törődést de nem kaptam tőled semmit.
Eric:Mi az, hogy nem kaptál tőlem semmit?! Ide-oda el akartalak vinni, de te soha nem akartál eljönni velem!
Savannah:Azért mert mindig te döntötted el, hogy hova menjünk. Nem is érdekelt, hogy én mit akarok!
Eric:Pedig én mindig rákérdeztem, hogy te mit akarsz! Ne idegesít már fel! Elegem van már belőled! Meg ebből, hogy félrekefélsz!
(Eric mégközelebb lép feleségéhez)
Savannah:Pedig ez mindd a te hibád!
Eric:Mondd mégegyszer!
Savannah:Ez mindd miattad történt!
(Eric egy hatalmas pofont kavar le feleségének)
Savannah:Ah!
(Savannah nekiesik a hűtőnek majd összeroskad és a padlón köt ki miközben szájából kibuggyan a vér)
Eric:Én nem egy repedtsarkú kurvát vettem el feleségül! Erről ennyit!
(Eric kiviharzik a konyhából, felesége szájából csurog a vér miközben nekidől a hűtőnek, s ordítva kezd el sírni)




A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: