16.rész - Az anyák tudják a legjobban

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Először Eric.. meg a válási papírok. Aztán az anyám.
Samantha:Az anyád?
Savi:Az anyám! Bejelentette, hogy meglátogat.
----
Savi:Messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is.
Samantha:Soha többé még egy szót sem váltok velük. Ígérem.
----
Samantha:Ó, már annyira vártam ezt a korrepetálást.
(Samantha ajtót nyit egy fiatalembernek, aki zakóban és nadrágban lép be házába. Amint Samantha becsukja az ajtót, a két szenvedélyektől felfokozott ember azonnal nekiesnek egymásnak)
Richard:Már én is nagyon vártam, tanárnő!
(Samantha elkezdi lerángatni a ruhákat a fiúról miközben hevesen csókolóznak egymással)
----
Jonathan:Mi és?! Te nem is tudod, hogy nekem mennyit kell türnöm meg nyelnem otthon.
Pollonia:Te mondtad, hogy a családodat választod és hogy visszamész hozzájuk. Akkor csak menjél vissza hozzájuk és ne keress engem többet.
----
Savi:Gyere lakni hozzám.
(Hilda szemöldöke megugrik a meglepettségtől egy pillanat erejéig)
Hilda:Hozzád? Dehogy. Nem. Nem akarok teher lenni.
Savi:Marco rád van szállva. A rendőrség meg rá van szállva. Miután kiderült, hogy ő Mariella gyilkosa mindent megtesz azért, hogy elvarrja a szálakat. Muszáj, hogy egy olyan helyen legyél, ami biztonságos. Jössz hozzám lakni és nincs apelláta.
----
Pollonia:Azt hiszem, hogy láttam Marco-t.
(Savi és Karen teljesen elképednek)
Savi:Hogy micsoda?!
Karen:Hol?
Pollonia:Egyszer a kávézómmal átellenes utcában, a járdán állva, aztán meg a vidámparkban.
Savi:Ezt mindenképp el kell mondanunk a rendőrségnek.
(Miközben a lányok mélyen egymás szemébe pislognak majd újra bele-belekortyolnak forró italaikba, észre sem veszik, hogy kint a korom sötétségben állva, az ablakból - annak üvegéhez nyomódva - egy véreres szempár figyeli őket merev tekintettel)
-----------------------------------------------
Savi:Oké! Megjöttünk!
Hilda:Halleluja! Már sajog a popsim a sok üléstől.
Savi:Ühü.
(Hilda és Savi kiszállnak a kocsiból, amely a járdaszegély mellett parkolt le majd mindketten elindulnak a csomagtartó felé. Felnyitják azt és elkezdik kipakolni belőle Hilda színes és hatalmas bőröndjeit)
Hilda:Ó, istenem. Az ember fel sem fogja mennyi ruhája van egészen addig amíg össze kell, hogy pakoljon, mert költözik vagy kirándulni megy.
Savi:Az utóbbi rosszabb, mert az ember egyszerre mindent el akar vinni magával és ugyanazt a cuccot nem csak odafele kell cipelni, de még vissza is.
(Hilda nagy levegőt vesz majd megragadja az egyik bőröndöt akárcsak Savi, aki még előtte lecsukja a csomagtartó tetejét. Ugyanebben a pillanatban a pakolászást azonban megszakítja egy szinte csillogóra fényezett, piros Porsche kocsi ahogy behajt eléjük. A kocsi olyan pontosan parkol és olyan kimért kanyarral áll be Savi járműve elé, hogy Hilda kezéből majdnem kiesik az egyik bőrönd. A lányok szinte szájtátva állnak Savi kocsija mögött és már alig várják, hogy lássák ki az, aki ennyire profin kezeli a kormányt. Hilda ekkor kérdően néz barátnőjére.)
Hilda:Vársz valakit?
(Savi meglepetten, de határozottan válaszol)
Savi:Nem.
Hilda:Pedig szerintem ez hozzád jött Savi. Micsoda kocsi!
(A következő pillanatban egy magas, kissé telt nő száll ki a kocsiból. Piros szoknyát, hozzáillő topot visel. Nyakában mindenféle csiri-csáré bizsu lóg. Az ujjai tele vannak rakva színes, díszes gyűrűkkel. Karján különböző karperecek.)
Vanessa:Ó-ho-hóóóó! Hát ezt nem hiszem el!
(A nő leveszi a napszemüvegét és ránéz a nagy kertes házra)
Vanessa:Ez a ház semmit sem változott mióta utoljára itt jártam, hát ez elképesztő.
(Vanessa elhagyván Savi kocsiját megindul a lányokhoz)
Vanessa:Anyád egy ölelést se kap vagy mi?!
Savi:De. Szia.
Vanessa:Na szia.
(Vanessa nyájasan odalép Savi-hoz és megöleli őt, majd pedig két cuppanós csókot nyom orcájára. Ezután Hilda-ra néz majd elámul)
Vanessa:Hilda! Te jóságos ég! Esküszöm olyan vagy, mint tizenhat éves korodban.
(Hilda erőltetetten elmosolyodik majd megöleli a nőt és puszit ad neki)
Hilda:Csókolom!
Vanessa:Csókolom?! Mi az, hogy csókolom? Csak csókolnád! Neked még mindig csak szia.
Hilda:Szia.
Vanessa:Mi ez a sok bőrönd itt? Csak nem épp indultatok valahová?!
Savi:Nem. Csak összejöttek a dolgok Hilda-nal és most hozzám költözik egy időre.
Vanessa:Nagyon helyes. Mi csajok tartsunk össze.
(Savi idegesen forgatja a szemeit)
Vanessa:Na de most estig csak itt fogunk állni vagy be is megyünk a házba?!
(Vanessa szellemes megjegyzéseivel, kacagva és önfeledten indul el Savi házának bejárata felé miközben elmegy saját lánya előtt, aki lezsibbadva s egy szó nélkül nézi végig kurtizán anyjának vonaglását.. Savi végignéz fiatalos öltözetű anyján, szemei kikerekednek s nagyot nyel)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Savi a konyhapultnak támaszkodva kopogtat a pulton mind az öt ujját folyamatosan váltakozva, miközben anyja ugyanazt csinálja, csak épp az asztalnál ül és a másik kezével a fejét támasztja. A csend közöttük nagyon kínosan hat és a levegő is kissé hűvös, mígnem Savi végül egy erőltetett mosoly keretében megtöri a némaságot)
Savi:Szóval visszajöttél.
Vanessa.Amint látod. De ha azt akarod én vissza is megyek most azonnal.
Savi:Nem azért mondtam.
(Újabb kínos, egyperces csend)
Savi:Nem úgy volt megbeszélve, hogy a jövő héten jössz?
Vanessa:Ne haragudj, de a jövő héten elutazom.
Savi:Hova utazol?
(Vanessa egy pillanatra félre húzza a szája szélét)
Vanessa:Igazából elköltözöm.
(Savi megdöbben, szemei kikerekednek egy pillanatra)
Savi:Hova?
Vanessa:Még nem is említettem neked..
(Vanessa széles vigyorral, izgatottan tartja fel a bal kezét, amelynek gyűrűsujján egy gyémántgyűrű csillog)
Savi:Az meg micsoda?!
Vanessa:Eljegyeztek!
(Savi szája tátva marad)
Savi:Tessék?
Vanessa:Azt hittem, hogy miután szétmentünk apáddal már soha többé nem leszek boldog, de tessék. Tá-dá! Most itt van. Egy elképesztően szexi pasi. Magas, izmos, fekete hajú, sármos, kicsit olyan olaszos beütésű, francia akcentussal. Imádom! Főleg az ágyban.
(Savi elszörnyedve néz végig anyján miközben erősen a konyhapult aljába markol mindkét kezével)
(Savi nagy levegőt vesz)
Savi:Hány éves?
(Vanessa vidáman reagál)
Vanessa:Ez most miért fontos?
(Savi nyomatékosabban kérdez)
Savi:Hány éves?
Vanessa:Huszonegy, de ez most nem fontos. A kor az csak egy szám.
Savi:Te pedig már negyvenhét vagy.
(Savi jobbra-balra rázogatja a fejét miközben még mindig nem tért magához az őrülettől)
Vanessa:Ezt hagyjuk abba légyszíves. Tudom nagyon jól, hogy hány éves vagyok, én felettem is elmegy az idő. Szeretném, ha ezt nem hánytorgatnád fel állandóan.
(Savi elképedve néz végig az anyján)
Savi:Még csodálkozol, hogy felhánytorgatom?! Lassan már egy éve nem láttalak!
Vanessa:Én akartam jönni, de te mindig azt mondtad, hogy ne jöjjek, mert nem érsz rá.
Savi:Igen! Azért, mert mindig valamelyik pasidat akartad elhozni magaddal, amire én egyáltalán nem voltam kíváncsi.
Vanessa:Csak nem irigyled a saját anyád boldogságát?
(Savi hátat fordít anyjának és az egyik konyhaszekrényhez lép, hogy elővegyen belőle egy poharat, amit aztán letesz a konyhapultra. Ezután a hűtőszekrényhez sétál, közben flegmán felnevet.)
Savi:Ó-hó-hó! Te nem vagy boldog. Ez nem boldogság. Hetente férfipartnereket váltogatni miközben hajszolod élvezeteket? Honnan a fenéből van a Porsche? És ezek a méregdrága ruhák, amiket viselsz?! Mert azt tudom, hogy nincs se lakásod, se pénzed, se munkád. Ezeket is valamelyik volt pasditól csaltad ki?! Vagy talán a mostani tart el téged?!
(Vanessa ököllel ráver a pultra és mérgesen felszólal)
Vanessa:Hogy merészelsz nekem ilyeneket mondani?!
(Savi előveszi a hűtőből a narancslevet majd odavágja a pohár mellé)
Savi:Te most amúgy csak ezért jöttél?! Gondoltad, hogy majd beugrasz délelőtt egy kicsit veszekedni és aztán továbbállsz a pasidhoz?
Vanessa:Nem ezért jöttem. Te is tudod nagyon jól, hogy miért jöttem.
(Savi nagy levegőt fúj ki, tölt magának a naracsléből majd körbeforgatja szemeit)
Savi:Oké. Akkor kezd csak el.
Vanessa:Eric miatt jöttem.
(Savi felnevet)
Savi:Háháhá. Tudtam!
Vanessa:Beszéltem Eric-kel és.. ami köztetek történt, hát az elképesztő. Most nagyon nagyon rosszul érzem magam miatta.
(Savi erőltetetten széthúzza a száját, hogy mosolyt imitáljon)
Savi:Te nem érzed magad rosszul miatta.. egyáltalán nem! Te most jelen pillanatban legbelül örülsz annak, hogy Eric és én szétmentünk, pont úgy ahogy apu és te is, miután kiderült, hogy fűvel-fával csalod őt. Közben reméled azt, hogy ugyanolyan elbaszott lesz majd az életem, mint amilyen a tiéd is most. Csak tudod mi a különbség? Hogy nekem csak egyetlen egy férfi van az életemben, akivel Eric-et megcsaltam és nem annyi, amennyit még a két kezemen sem tudnék megszámolni. De tudod mit?
(Vanessa mérgesen közbevág)
Vanessa:Miért mondasz ilyeneket?! Savi! Örülsz te egyáltalán annak, hogy eljöttem ide hozzád?
Savi:Őszinte leszek veled: nem örülök, hogy eljöttél hozzám. Soha nem örülök, ha látnom kell téged.
(Vanessa hevesen tiltakozik)
Vanessa:Nem értem meg az érzéseidet. Pedig én soha nem bántottalak téged. Soha nem ítéltelek el, bármit is tettél.
Savi:Hát persze, hogy nem ítéltél el, mert ott sem voltál, hogy el tudj ítélni.
Vanessa:Mi az, hogy soha nem voltam ott?
Savi:Mindig pasiztál. Soha nem voltál otthon. Néha még nekem könyörögtél, hogy hazudjak apunak, hogy hol vagy mikor épp a szeretőddel találkoztál.
Vanessa:Ez nem igaz!
Savi:Ó, hát persze, hogy nem az. Inkább csak mondd el, hogy miért jöttél aztán felőlem nyugodtan meg is kezdheted a költözködést az újdonsült vőlegényedhez.
(Vanessa szemeit forgatja, nagy levegőt vesz, közben az egész vita tárgya egyáltalán nem is érdekli őt, végül kiböki, hogy miért is jött valójában)
Vanessa:Eric el akarja adni a házat és szeretné, ha minél előbb kiköltöznél.
(Savi fiatal ráncai, amelyek arcára most kiültek, megfeszülnek az elrettentő hírtől)
Savi:Hogy mi?
Vanessa:Itt vannak a dokumentumok.
(Vanessa táskájából elővesz egy vastag mappát majd odacsapja a konyhapultra Savi elé)
Vanessa:Nézd át őket. Mivel össze vagytok házasodva - még - ezért a te beleegyezésed is szükséges. A felét megkapod annak, amennyiért majd megveszik a házat. Na mindegy, majd átolvasod. Úgy is értesz hozzá.
(Savi lesüti a szemét majd szánalmas elmosolyodik)
Vanessa:Amikor elindultam azt reméltem, hogy mikor itt leszek nálad, majd sütizés lesz meg kólázás és közben emlékezünk az együtt eltöltött boldog pillanatokra, mint azokban a vidám, családi filmekben.
(Savi egy másodpercre elmosolyodik majd összeszorítja ajkait, aztán nyel egyet és mélyen az anyja szemébe néz)
Savi:Nekünk soha nem voltak boldog pillanataink.
(Vanessa egy pillanatig leblokkol és csak ott áll a konyha közepén, lányával szemben, aki komor, rideg arckifejezéssel néz rá, mindazonáltal, hogy szemei már nedvesedni kezdenek. Ezután nagy levegőt vesz és egy picit távolabb lép a pulttól)
Vanessa:Hát.. jobb lenne, ha én most mennék. Még sok mindent kell elintéznem.
(Savi hevesen rázza a fejét, ahogy bólogat)
Savi:Szerintem is jobb lenne.
Vanessa:Vigyázz magadra kislányom.
(Savi újra lesüti szemeit majd lehajtja a fejét. Nem köszön el anyjától aki még egyszer végignéz lányán majd megfordul és kisétál a házból. Egy perc múlva Savi hallja ahogy anyja beindítja a ház előtt a kocsit és heves házpedálnyomással elszáguld)
...
(Néhány perccel később Savi már a bejárati ajtó előtti lépcsősor legfelső fokán ücsörög, kezében egy bögre kávéval. A nő az égen átvonuló felhőket kémleli a kellemes hőmérsékletű és idejú későnyári napon)
(Egy kis idő elteltével Hilda lép ki a bejárati ajtón mire Savi meglepetten hátranéz barátnőjére)
Savi:Sikerült becuccolnod.
Hilda:Sikerült.
(Hilda kilép az ajtón majd becsukja azt maga mögött és odasétál Savi mellé)
Hilda:Fentről lehetett hallani, ami a konyhában zajlott.
Savi:Akkor legalább nem maradtál ki semmiből.
(Hilda leül Savi mellé a lépcsőfokra)
Hilda:Mi történt?
Savi:Te is hallottad nem?
(Hilda komoran hátrafésüli a haját kezével mire Savi egyszercsak panaszkodásban tör ki)
Savi:Meg se kérdezte, hogy hogy történt az egész. Egyszerűen csak bejött, mintha azt mondta volna, hogy na lányom látod te is ugyanarra a sorsra jutottál, mint én pedig mindig azzal kérkedtél, hogy te soha nem leszel olyan, mint az anyád.
Hilda:Savi, te nem vagy olyan, mint a saját anyád.
Savi:Pedig néha az vagyok. Néha önző vagyok és csak saját magamra gondolok és néha olyan dolgokat teszek és mondok, amelyeket nem is gondolok komolyan és közben megbántok vele másokat.
Hilda:De hát ilyet más is csinál.
Savi:De az más. Én meg én vagyok.
Hilda:Savi, mindenki csinál hülyeségeket. Az a lényeg, hogy észre veszed-e magadon, hogy mikor csináltad azt hülyeséget, vagy sem. Neked legalább van anyád. Az enyém meghalt mikor nyolc voltam.
(Hilda szomorúan a kőre néz miközben ujjait tördeli)
(Savi leteszi a bögrét maga mellé a betonra)
Savi:Mi a francért van az, hogy Eric képtelen idetolni a képét?! Vagy az ügyvédjétől küldözget, vagy az egyik barátnőmmel üzenget, vagy ráveszi az anyámat, hogy
Hilda:Nem tudom. Lehet, hogy fél.. vagy csak nem akar konfrontálódni veled.. megint.
(Savi az égboltra néz majd nagy levegőt vesz és kifújja azt)
Savi:Esküszöm, hogy amikor igent mondtam ott az oltár előtt és Eric állt velem szemben én azt hittem, hogy majd örökké fog tartani.
(Hilda egy másodpercre elmosolyodik)
Hilda:Mindenki azt hiszi, hogy örökké tart a házassága, aztán lásd: majdnem mindegyik szétmegy valahogy.
(Savi erősen rámarkol Hilda kezeire mire az komoly arckifejezéssel néz barátnőjére)
Savi:Nem! Én komolyan! Komolyan azt hittem, hogy minden rendben lesz és hogy örökké együtt leszünk.
(Hilda együttérzően süti le a szemét majd egy pillanatra félrehúzza a száját)
Hilda:Én is azt hittem.
(Savi közelebb húzódik Hilda-hoz majd rádönti a fejét barátnője vállára)
Savi:El akarja adni a házat. És azt akarja, hogy minél előbb kiköltözzek innen.
Hilda:Mi? Eric?
Savi:Eric.
Hilda:És?
Savi:Ne kérdezz. Fogalmam sincs, hogy mi lesz.
Hilda:Te el akarod adni a házat?
Savi:Jelen pillanatban annyi minden jár a fejemben, hogy fogalmam sincs, hogy mit akarok valójában.
Hilda:Majd megoldjuk. Minden tök oké lesz.
(Savi reménnyel telve mosolyodik el. Hilda és Savi még jó sokáig a lépcsősoron ülnek és nézik a különböző felhőket, ahogy azok átvonulnak az égen.)
-------------------------------------------------

6.rész - Titkok és hazugságok

Pollonia:Oké! Itt vagyunk.
(Egy fekete jármű áll meg egy hatalmas kertes ház előtt)
Pollonia:Nem mondom, szép kis házatok van.
(A járműben Pollonia és Ned ülnek)
Ned:Még mindig nem válaszolt a kérdésemre, hogy miért csókolóztak az apámmal.
Pollonia:Hány éves vagy?
Ned:Tíz.
Pollonia:Az csak egy baráti puszi volt.
Ned:Csók volt.
Pollonia:Baráti szájrapuszi volt.
Ned:De láttam a nyelvüket is ahogy összeértek.
Pollonia:Az csak véletlen volt. Csak barátok vagyunk, semmi több.
(Ned ekkor hirtelen kiszáll a kocsiból, lelép a járdára majd befut a ház fehér fakerítésének ajtaján. Mikor a fiú már a lépcsőn fut felfele, megpályázva a hatalmas, szintén fehérre festett bejárati ajtót az kinyílik, s egy alacsony, molett alkatú kis vörös hajú nőszemély lép ki azon. Pollonia kiszáll a kocsiból, s megáll a kerítés előtt. A vörős hajú nő lesétál a lépcsőn, s odasétál Pollonia-hoz)
Pollonia:Heló! A fia. Valahogy nálam kötött ki.
Carla:Tudom. Én küldtem el.
Pollonia:Este fél tízkor?
Carla:Csak kíváncsi voltam.
Pollonia:Mire?
Carla:Hogy közelről milyen is az a trampli akit a férjem kurogat szabadidejében.
Pollonia:Nem értem miről beszél.
Carla:Ó, dehogynem! Amíg én itthon mosok, főzök, takarítok és gyereket nevelek addig te csak beleülsz a férjem faszába és szopogatod azt. Egy semmirekellő kis szarházi ringyó vagy!
Pollonia:Fejezze be!
Carla:És remélem, hogy hamarosan elkapsz majd valami nyavaját ami miatt aztán soha többé nem nyúl hozzád senki. Büdös ribanc! Maradj távol a férjemtől!
(Pollonia közelebb lép Carla-hoz)
Pollonia:Mert mi lesz?!
(Carla megragadja Pollonia két vállát, s hatalmasat lök a lányon aki lelép a kapu előtti betonról, s nekiesik az út szélén álló kocsinak)
(Pollonia a földön ülve nyög, háttal a kocsinak, s közben az ajtóba vert fejét fogja kezével. Carla csípőre tett kézekkel, erélyes tekintettel néz le a gyötrődő lányra)
Carla:Legközelebb, ennél keményebb eszközöket alkalmazok majd!

Karen:Segítsek?
(Karen megpróbál Zoltan mellé lépni, hogy segítsen őt betolni a házba, át a küszöbön, de Zoltan elhessegeti Karen segítő kezeit, s azonnal áthatol a bejáraton, s Karen folyosóján találja magát)
Zoltan:Egyedül is bírom, köszönöm.
Karen:Zoltan, mit keresel itt? Hogyan jöttél ide?
Zoltan:Taxival. Kedves volt a taxisofőr, sokat segített nekem.
(Karen mereven bámulja Zoltan-t majd beinvitálja őt a konyhába)
Karen:Szeretnél inni valamit? Kávét vagy teát vagy valami üdítőt?
Zoltan:Ásványvizet, kérlek.
Karen:Rendben. Gyere utánam.
Zoltan:Tudom, hogy hol van a konyha.
(Karen és Zoltan átsétálnak a folyosó egyik oldalágából nyíló konyhába. Zoltan bekerekezik a konyha közepén álló asztal mellé míg Karen a konyhaszekrényből vesz elő egy üvegpoharat)
Karen:Mi történt veled?
Zoltan:Baleset, Karen.
Karen:De micsoda?
Zoltan:Hallottál a közeli Fortex papírgyárról?
Karen:Nem. Miért?
Zoltan:Hát, kigyulladt. Minket meg még jó néhány társunkat küldték oda, hogy oltsuk el a tüzet. Közben persze sokan bennrekedtek mivel a tűz munka közben keletkezett, ezért embereket is mentenünk kellett, de az egész építmény már annyira összeégett, hogy instabillá vált.. és sajnos egy hatalmas fémgerenda a lábamra esett.. pontosabban a csípőmre.
Karen:Te jó ég! Mikor történt ez?
Zoltan:Pár hete. Nem is láttad a híradóban?
Karen:Nem szoktam tévét nézni.
Karen:Én..
Zoltan:Tudom, annyira sajnálod. Én is Karen.
Karen:De..
Zoltan:Mit keresek itt? Segítséget.
Karen:Miben segíthetek neked?
Zoltan:Muszáj beszélnem valakivel aki közel áll hozzám. Akit nagyon szeretek.
Karen:Jaj, Zoltan.. ne!
Zoltan:A feleségem elhagyott Karen.
Karen:Hogyan?
Zoltan:Összecsomagolt és elvitte a gyerekeket is. Nem maradt senkim Karen.
Karen:De miért? Csak nem összevesztetek?
Zoltan:Nem. Szó sincs róla. Azt mondta, hogy egyszerűen nem tud egy ilyen korccsal együtt élni, mint én és aztán összecsomagolt és elment.
Karen:Te jó ég! Hogy mondhatott ilyet?
Zoltan:Nem tudom, de kimondta és ez a lényeg.
(Karen elővesz egy üveg ásványvizet, megbontja majd tölt egy pohárral és Zoltan kezébe adja aki két kezével megragadja Karen csuklóját)
Zoltan:Szükségem van rád Karen. Minden téren. Csak benned bízhatok. Kérlek!
(Karen nagyra nyitja száját, elámul majd hatalmas levegővételt vevén végül összeszorítja ajkait)
...
-Bíííp....bíííp....bíííp...
(Savi a konyhasztalnál ül. Egyik kezében könnyekkel átásztatott zsebkendő, másikban a mobiltelefonja amit remegő kézzel tart füléhez, s várja, hogy a végül kicsengő telefonvonal másik oldalán megszólaljon az az ismerős hang. A nő szemei kigubbadtak, táskásak, fiatalsága ellenére arca ráncai természetellenesen jelennek meg, s rajzolódnak ki kétségbeesésének köszönhetően)
Eric:Savi?!
Savannah:Eric! Eric én vagyok az! Végre felvetted! Hagytam már neked üzene..
Eric:Igen, eléggé leterhelted a postafiókom.. hallottam az összeset.
Savannah:Hol vagy?! Mikor jössz haza?! Hallod?! Beszélnünk kell! Mindenképp! Mikor jösz haza?! Hallod?! Hol vagy?! Hm?!
Eric:Savi..én.. Én nem biztos, hogy képes vagyok hazamenni.. még egy darabig nem.
Savannah:De miért?!
Eric:Ami történt.
Savannah:Én megbocsátok neked amiért megütöttél.
Eric:Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek. Borzasztóan.
Savannah:Nem baj! Nem baj! Csak.. csak gyere már haza, hallod?! Gyere haza!
Eric:Én nem megyek haza Savi!
(Savi ekkor hirtelen elsírja magát, s beleüvölt a telefonba)
Savannah:DE MIÉRT NEM?!
Eric:Megcsaltál Savi!
Savannah:De én már nem is! Én má'! Én..
(Savi könnyei potyognak, miközben szája szárazsága arra készteti, hogy minden pillanatban nyeljen egyet)
Savannah:Én már nem is látom azt a férfit! Hallod! Én már meg is szakítottam vele a kapcsolatot! Én már nem is látogatom! Én már nem is megyek hozzá! Hallod?! Már vége! Már hazajöhetsz! Hallod?! Hallod?! Gyere már haza! Hallod?! Miért nem jösz haza?! Miért hm?! Mi az?!
Eric:Savi, ez..
Savannah:Haza jösz, aztán megoldjuk. Majd megoldjuk. Mindent meglehet oldani! Megoldjuk, hallod?!
Eric:Savi én nem megyek haza. Elmegyek holnap a ruháimért meg a dolgaimért aztán..
Savannah:Miii?!
Eric:Jobb lesz, ha egy kicsit külön leszünk. Egy darabig.
Savannah:Nee! Neee! Ne!
Eric:Savi! Hagyd abba, ne sírjál már!
Savannah:Most akkor vége, vagy mi van?! Véget akarsz vetni nekünk?!
Eric:Én csak egy kis gondolkodási időt kérek. Ennyi az egész.
Savannah:És utána?! Gyere haza! Hol vagy most?!
Eric:Mennem kell most. Ne haragudj.
Savannah:Ne! Még ne! Még.. még.. egy csomó mindent meg kell beszélünk! Ne menj még el!
Eric:Ég veled Savi!
Savannah:MICSODA?! Miért mondod ezt?! Mi?! Mi a..?!
(A telefonvonal megszakad majd Savi gyermekded kifakadásba kezd. Kifekszik a konyhaasztalra, s ordítani kezd miközben kapkodva veszi a levegőt, s könnyei teljesen elárasztják arcát, orrnedve pedig az asztalra folyik. A nő tovább sír, s kiabál miközben kezei remegve hevernek az asztalon akárcsak teste a széken)
Savannah:Nee! Eric! Ne! Ne! Ezt most ne! Ne! Ne Istenem ne!
...
...
Pollonia:Megyek már! Megyek!
(Pollonia az ágyból kikelve sétál végig a nappalin. Pizsamában, kócos hajjal, kialvatlan arccal siet az ajtóhoz amely mögül néhány pillanattal ezelőtt hangos kopogás zaja hallatszott. Amint az ajtóhoz ért, s kinyitotta azt egy magas, tetőtől talpig zöldbe öltözött, hosszú barna hajú nőt pillantott meg, kinek hullámos hajába bele-belekapott a reggeli huzat ahogy Pollonia kitárta a bejárati ajtót, s akinek kezében egy sárga dosszié hevert)
Naomi:Jó reggelt!
Pollonia:Segíthetek?
Naomi:A gyermek- és családvédelemtől vagyunk. Martha Yan miatt vagyok itt.
(Pollonia hirtelen rátámaszkodik az ajtóra, s emelt hangon válaszol)
Pollonia:Te jó ég! Most már a gyermekvédelmiseken keresztül is fenyegetni akar vagy micsoda?! Ez tiszta őrület! Mit mondott?
Naomi:Martha Yan holttestét tegnap hajnalban találták meg a városi temetőben.
(Pollonia keze lecsúszik az ajtóról majd hirtelen lemerevedik a küszöbön)
Pollonia:Tessék? Mi történt vele?
Naomi:Felakasztotta magát. Azért vagyok itt, mert szeretnénk tudni - mivel maga az egyetlen vérrokona Martha gyermekének - hogy vállalja-e a gyámságot vagy sem.. mert ha az utóbbi mellett dönt akkor a kisfiút sajnos nevelőintézetbe kell, hogy küldjük.
(Pollonia arca elsavanyodik és csak értetlenül hallgatja tovább a nőt)
...
Hilda:Óh! Ez isteni volt!
(Hilda és Marco meztelenül fekszenek az ágyban, Hilda a férfi ölében, a férfi pedig szorosan átkarolja a lányt)
Hilda:Még soha nem dugtam Mariella ágyában.
Marco:Én is csak ritkán.
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Miért? Nem szoktátok csinálni?
Marco:De. Csak az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól.
Hilda:Hát az gáz.
Marco:Ha Mariella ezt megtudná. Megölne.
Hilda:Háh! Itt csak az a bibi, hogy Mariella nincs itt! És nem is lesz!
(Hilda rácsap Marco kezeire aki elengedi a lányt öleléséből majd Hilda felül)
Hilda:Na! Engedj! Megyek fogat mosni..
(Hilda odahajol Marco-hoz akivel gyors csókot váltanak majd a lány kikászálódik az ágyból, s kisétálva a szobából elindul a folyosón a fürdőszoba felé. Amint belép oda azonnal a mosdótál fölé akasztott tükrösszekrényhez lép amit kinyit. Elővesz belőle egy piros poharat amiben egy piros fogkefe és egy tubus fogkrém hever. Nyom egy kis pasztát a kefére majd megengedi a vizet és a poharat a vízsugár alá helyezi. A paszta kupakját és a tubust a mosdó szélére teszi majd mikor becsukja a szekrényt és bekapná a fogkrémes fogkefét a tükörben megpillantja a maga mögött álló Mariella véres testét. Szemei kidülledtek, s sárgán villognak. Teste már bomlásnak indult, bőre rothadásnak. Ruhái koszosak és száraz vérrel áztatottak. Hilda kezéből kiesik a pohár és a fogkefe és torkaszakadtából felordít miközben behunyja szemeit)
Hilda:Ááááááááááááááááááááááááh!
(Hilda ordítását követően szapora levegővétellel megfordul, de akkor már nem lát semmit. Homlokára izzadtságcseppek ülnek ki. Marco ekkor beront a fürdőszobába meztelenül, s aggódva a kikészültnek tűnő lányra néz)
Marco:Mit csináltál?!
(Hilda kidülledt szemekkel figyeli a férfit miközben száraz szája képtelen szavakat kinyögni, s teste mint merev szikla áll diadalmasan a mosdókagyló előtt)
...
(Samantha egy nagy táskával lép ki az egyik bevásárló központból majd beszáll egy fekete furgonba)
Samantha:Tudod, hogy ez így nem mehet tovább.
Richard:Tudom.
Samantha:Az apád megkeresett és véletlenül megtalálta az egyik gatyád. Hogy felejthetted el, hogy lent hagytad?!
Richard:Tudom, tudom! Hülye voltam!
Samantha:Hülye?! Az apád fel is jelenthet! Be is mehet a suliba és kirúgattathat engem!! A városban nem is kapnék sehol sem munkát! Aztán még ki tudja minek nem tenne ki!
Richard:Bocsánat! Most akkor szünet?
Samantha:Szünet?! Az már biztos! Jó hosszú szünet lesz azt garantálom!
(A megszeppent Richard és a totál kiakadt Samantha hirtelen egymás szemébe néznek majd Samantha megragadja Richard grabancát és dominánsan megcsókolja. Amikor a csók véget ér Richard és Samantha elmosolyodnak)
Samantha:Menjünk innen valami jó eldugott helyre.
Richard:Benne vagyok tanárnő! Ott majd jól megbüntethet.
(A kocsi ekkor hirtelen hatalmas robajjal elhajt a bolt elől)
...
(Pollonia besétál Hilda kertjébe mikor megpillantja barátnőjét aki már a teraszon ülve az asztalnál iszogat egy üveg sört, s elmerengve figyeli a nyugodt naplementét. Pollonia felsétál a lépcsőn a teraszra)
Pollonia:Hé!
(Hilda nem válaszol. Továbbra is a messzeségbe bámul majd halk remegő hangon megszólal miután kortyol egyet az óveg söréből)
Hilda:Ha mesélnék neked valamit. Hülyének néznél?
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:Ez érdekes. Én is épp emiatt vagyok itt.
(Hilda előrehajol majd kihúz egy széket az asztaltól, s rámutat. Pollonia pedig csatlakozik Hilda egy fős asztaltársaságához)
...
Savannah:Kop-kop!
(Savannah Dr. Daniel nyitott rendelőajtaján kopog. A férfi asztalnál ül, s teljesen bele van merülve papírmunkájába, de amikor meglátja Savannah-t egyszerre kivirul)
Daniel:Már nincs rendelé.. Savi!
(Daniel feláll az asztaltól)
Daniel:Merre jártál? Már hívtalak egy csomószor! Na gyere ide, te kis huncut ezért most kapsz tőlem!
(Daniel odarohan Savannah-hoz, megpróbálja átölelni, csókolgatni de Savi ellöki magától a férfi kezeit, s magát a férfit is)
Savannah:Ne Daniel! Nem ezért vagyok itt!
Daniel:Akkor miért?
(Savannah erőltetetten felnevet)
Savannah:Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy többé nem láthatjuk egymást.
Daniel:Miért?
Savannah:Mert a férjem tudja, hogy összejártunk és most nagyon mérges miatta.
Daniel:Ó.
(Daniel feje hirtelen leereszkedik, teste összegörnyed majd visszasétál asztalához, s leül)
Daniel:És akkor most mi lesz? Nem is láthatlak soha többet?
Savannah:Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha egy kis szünetet tartunk. Szeretném menteni amit még menthetek, ha egyáltalán menthetek bármit is.. otthon.
Daniel:Értem.
Savannah:Vigyázz magadra!
Daniel:Te is vi...
(Mielőtt még Daniel befejezhette volna búcsúzását Savi rögvest kisétált a rendelőből, s kopogó hangokkal eltűnt a semmiségben.)
(Nem sokkal később Savi már a bejárati ajtajánál volt. A zárba helyezte kulcsát majd kinyitotta az ajtót, s belépett a házba. Becsukta maga mögött az ajtót, szippantott egyet a levegőből majd hirtelen ledermedt. Ismerős illatot érzett a legevőben. Ekkor hirtelen felkiáltott)
Savannah:Eric?!
(Savannah berohant a konyhába, de nem talált ott senkit. Benézett a fürdőbe, átment a nappaliba majd felrohant a hálószobába remélvén, hogy ott végre rátalál majd arra amit keres. Azonban amint belépett a hálószobába valami azonnal megütötte a szemét. Eric szekrényeinek ajtajai tárva-nyitva. A ruhái eltűntek. A személyes nippjei, az ébresztőórája az éjjeli szekrényről, a cipői... minden szőrén szálán eltűnt. Savannah határozatlan lépteket tett a hálószobába, majd hirtelen lehuppant az ágyra, s üveges tekintetekkel pásztázta végig az üres szekrényeket újra és újra..)

A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: