(Hilda, Pollonia, Samantha és Karen Hilda házának teraszán ülik körbe az asztalt ezen a korai reggelen)
Hilda:Na srácok! Akkor. Hogy is vagyunk?
Pollonia:Enyém a kaja.
Samantha:Enyémek az ajándékok.
Karen:Én már meghívtam a vendégeket.
Hilda:Remek. Én pedig szervezek és segítek, ha valami kell. Savi holnap esti meglepetés születésnapi bulijának tökéletesnek kell lennie. Savi holnap 28 lesz.
Karen:Szerintetek eljön egyáltalán? Már egy ideje nem beszélt velünk.
Samantha:Hilda te nem beszéltél vele? Amikor leléptél a temetésről.
Hilda:Kopogtam. Dörömböltem az ajtón, de nem nyitotta ki. Lehet, hogy komolyabb a dolog, mint hittük.
Pollonia:Szerintem nincs az a dolog amit Savi ne lenne képes megoldani. Nyílván valami történt vele és kell neki egy kis idő amíg feldolgozza az egészet.
Savannah:Ez így van!
(Savi hangjára mindannyian hátra fordulnak, hogy meggyőződjenek arról nem csak a fülük csengett. Nem tévedtek. Savi ott állt a lépcsőn, s már fel is sétált hozzájuk a teraszra)
Hilda:Te úr isten! Nem is hallottam, hogy bejöttél a kapun! Elmehetnél profi betörőnek.
(Savannah az asztal elé áll miközben mindenki hallgat)
Savannah:Sajnálom, hogy hanyagoltalak titeket az utóbbi napokban. Azt hittem, ha távol tartok magamtól mindent és mindenkit akkor majd minden problémám csak úgy elröppen.. de tévedtem. És azt is sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni Mariella temetésén.
Samantha:Csak egy egyszerű temetés volt.
Savannah:Tudom.
Savannah:És sajnálom Karen, hogy a minap úgy viselkedtem.
Karen:Fátylat rá, Savi!
Savannah:Nagyon sajnálom.
Hilda:Bébi, az ilyen megesik. Néha kiesünk a formánkból, ez teljesen természetes dolog.
Savannah:Én csak sajnálom.
Hilda:Nem ülsz le inkább?
Savannah:Á, dehogy. Be kell érnem az irodába. Így is elég sokat halasztottam.
Hilda:Minden oké?
Savannah:Olyasmi.
Hilda:Ha szeretnél beszélni róla..
(Hilda az asztalra mutat)
Savannah:Nem! Mennem kell. Ti csak folytassátok a beszégletést a meglepetés születésnapi bulimról!
Hilda:Rendben. Úgy lesz. Micsoda?!
Savannah:Ne már Hilda! Nem vagyok 14. Ha meglepetés bulit szerveztek nekem én esküszöm, hogy egész nap bezárkózok a házamba, bezárom az ajtót, bedeszkázom az ablakokat és jövő évig ki sem mozdulok onnan.
(A lányok hirtelen lemerevednek majd Hilda felkapja a fejét)
Hilda:Akkor mondok egy olyat, hogy: holnap délután, este 6, öltözz ki, legyél itt.
(Savannah elmosolyodik)
Savannah:Így már mindjárt más.
Karen:Eric is itt lesz.
(Savannah ekkor nagy levegőt vesz, szája tátva marad majd hirtelen erőltetett mosolyt lejt ajkaival s lesétál a teraszról elhagyván Hilda házát)
(Hilda a háza mögötti kertben pakolgatja az asztalokat és a székeket. Miközben megpróbál néhány asztalt egymás mellé tenni, hogy pont passzoljanak Pollonia jelenik meg a háta mögött)
Pollonia:A sütemények a kocsiban! Mit csinálsz?
Hilda:Ehh! Csak néhány asztalt próbálok összeilleszteni. Így egymás mellett jól néznek ki.
Pollonia:És minek?
Hilda:Azt gondoltam, hogy ez lesz majd a büféasztal. Illetve ez egy hosszabb asztalsor lesz. Leterítem valami fehérrel és kész.
Pollonia:Jól hangzik, de a sütemények nem fogják megérni, ha most azonnal nem vesszük ki őket a kocsimból és tesszük egyenesen a hűtőbe.
(Hilda felül a három összetett asztal közepére, s álmoskás, szende hangnemben kezd el panaszkodni)
Hilda:Kivagyok! Egész éjjel nem aludtam.
Pollonia:Ajaj. Már megint Marco? Gondolom megint hencindától boncindáig folyt a sárga lé, nem igaz?
Hilda:Neem! Most nem azért. Totál ki vagyok készülve.
Pollonia:Na! Pedig még dél sincs.
(Pollonia felül barátnője mellé az asztalra)
Pollonia:Mi a baj?
Hilda:Emlékszel rá, hogy tegnap mondani akartam valamit?
Pollonia:Valami őrültséget ha jól emlékszem, de aztán később rákérdeztem és azt mondtad, hogy inkább hagyjuk, mert úgy sem hinném el.
Hilda:Ja. Elég gáz az egész.
Pollonia:Micsoda? Marco-val van valami?
Hilda:Nem.
Pollonia:Akkor?
(Hilda savanyú arccal Pollonia-ra néz)
Hilda:Kiröhögsz.
Pollonia:Majd kiderül, na meséld!
Hilda:Tegnapelőtt Marco-nál aludtam.
Pollonia:Hajajaj!
Hilda:A lényeg, hogy mikor reggel elmentem fogat mosni egy kis akció után... tudod.
Pollonia:Igen, van róla fogalmam.
Hilda:Valami nagyon fura történt.
Pollonia:Csak nem elkaptál valami betegséget?
Hilda:Nem! Engedd, hogy befejezzem.
Pollonia:Oké, bocsi.
Hilda:Szóval épp fogat akartam mosni amikor megláttam a tükörben, hogy Mariella a hátam mögött áll.
Pollonia:Micsoda? Mariella?!
Hilda:Aha. És nem Mariella a kisminkelt, divatos Mariella, hanem az agyonszurkált, véres testű, rothadó bőrű Mariella.
Pollonia:Mi van?!
Hilda:Mondtam, hogy hülyeségnek fogod találni. Láttam Mariella-t. Vagy Mariella szellemét vagy mit tudom én. Én nem is hiszek az ilyen hülyeségekben, de tegnap este például alig tudtam aludni. Az egész házban felkapcsoltam az összes villanyt és lefedtem minden tükröt. Reggel még a sminktükrömet is remegve fogtam meg, mert egész éjjel Mariella-val álmodtam. Ő volt mindenhol és mindenhol csak az ő arcát láttam.
Pollonia:Lehet, hogy csak a bűntudat.
Hilda:Nekem nincs bűntudatom!
Pollonia:Elég hátborzongató. Lehet, hogy nem kéne találkoznod Marco-val. Elvégre csak neki van köze Mariella-hoz.. illetve most már csak volt.
Hilda:Erre is gondoltam, de nem adok fel semmit néhány jó kis dugásért. Soha. Marco isteni az ágyban és isteni is marad.
Pollonia:Hogy micsoda?!!
Pollonia:Akkor nem tudom..
Hilda:Egyszerűen olyan érzés, mintha mindig itt lenne velem. Mintha mióta megismertem Marco-t soha nem lennék egyedül. Úgy érzem, hogy valaki mindig jön utánam, hogy követnek és hogy itthon sem vagyok egymagam.
Pollonia:Szerntem ezt már csak bebeszéled magadnak.
(Hilda suttogó hangon)
Hilda:Azt hiszem, hogy Mariella szelleme intenzíven üldöz engem.
Pollonia:Oké! Csak egy nyers pillanatra! Tegyük fel, hogy Mariella szelleme visszajött a purgatóriumból, hogy kísértsen téged. Miért pont téged akar ijesztgetni és szerinted mit akarhat?
Hilda:Egyértelmű. A véremet.
....
(Karen a konyhapultnál áll, s szendvicseket készÍt)
Karen:Az egyik barátnőmnek ma délután születésnapi bulit szervezünk. Szeretném, ha te is eljönnél.
(Zoltan szemüvegben ül kerekesszékében az asztalnál miközben a napilapot olvassa)
Zoltan:Nem akarlak zavarba hozni mások előtt.
Karen:Ne viccelj! Megkértél arra, hogy segítsek neked és segítek.
Zoltan:Így is csak élősködök rajtad egész nap.
Karen:Na ne viccelj. Egész jól fel tudtad mosni a konyhát tegnap este. Én nem bánom, hogy beköltöztél hozzám. Jól esik a 24 órás társaság. Valaki akivel mindent megbeszélhetek.
(Zoltan összecsukja az újságot majd elmosolyodik, s végignéz a nőn)
Zoltan:Ha nem lennék deréktól lefelé béna most azonnal felkelnék és ott helyben a magamévá tennélek a konyhapulton.
(Karen elneveti magát majd megfordul)
Karen:Akkor nem érnénk oda a bulira.
...
(A kis vörös bögyöst férje mosogatás közben puszilja meg. Az kiszáll a mosogatóból majd megtörli a kezét, s rászól férjére aki kézipoggyászát épp a konyhából átvinné a nappaliba)
Jonathan:Megjöttem az edzőtáborból!
Clara:Na heló!
(A férfi leteszi poggyászát a nappaliban majd visszasétál a konyhába ahol az egyik szekrényről leveszi az odahelyezett leveleket majd átnézegeti őket)
Jonathan:Valami újdonság?
Clara:Semmi extra.
Jonathan:Akkor jó. Ned?
Clara:Anyámnál.
Jonathan:És Estelle?
Clara:Ő is.
Jonathan:Akkor nem történt semmi.
Clara:Semmi. Kivéve, hogy találkoztam a kis kurváddal.
Jonathan:Micsoda?
Clara:Ja. Azzal a hosszú, fekete hajú ribanccal akivel egyik nap ott nyelveztél a park előtt.
Jonathan:Milyen hülyeségeket ki nem tudsz találni te!
Clara:Aha. Akkor csak várd meg amíg a fiad hazaér, mert ő is látta.
(Jonathan leteszi a leveleket a pultra majd Clara mellé áll)
Jonathan:Nem tudom miről beszélsz.
Clara:Figyeljél már rám egyszer az életben Jonathan. Ez a kis szaftos affér könnyen véresbe torkollhat, ha továbbra is így adod ezt a szart, mint most.
Jonathan:Mi van?!
Clara:Adok neked egy esélyt. Egy lehetőséget. De ha akarod nevezheted ultimátumnak is. Vagy ott hagyod azt a kis libát és visszajössz a családodhoz akinek szüksége van rád.. és persze a pénzedre is, mert hát ugye miből taníttassam a gyereket meg Ned és Estelle egyéb külön foglalkozásai nyílván nem a fán teremnek és nem a levegőből tartják fenn őket. Végérvényesen hagyd ott azt a kis ribancot és gyere haza Jony. Mert ha nem akkor ebből botrányt fogok csinálni. Kiabálok, dobálózok, pletykálok, ha akarod mocskosabbnál mocskosabb szitukat is kitalálhatok. Agyonverem magam és rádbizonyítom, hogy te voltál. Megyek a médiához. A beleidet is ki fogják facsarni, ha esetleg rosszul döntenél. Jonathan. Én egy családanya vagyok. Egy családanya pedig bármire képes, hogy megvédje a meleg kis családi fészkét.. remélem világos voltam.
(Jonathan elharapja száját miközben szemei kereszttűzben égnek felesége démoni tekintetével, s mosolyával)
...
(Pollonia egy hatalmas DJ pult mögött dölöngél miközben Hilda feldíszített kertjét pásztázza a háttérből. Ekkor Hilda odasétál hozzá)
Hilda:Hé DJ! Játszana valamit ami mondjuk nem Tina Turner vagy Michael Jackson?
Pollonia:Mi bajod velük? Én szeretem a klasszikusokat.
Hilda:Tudom, de Savi a diszkós számokat szereti. Azokat amiknek a szövege semmiről se szól csak megy a tuc-tuc tudod.
Pollonia:Megpróbálok keresni valamit.
Hilda:Á, megjött Karen!
(Karen és Zoltan megjelennek a kertben kezükben néhány műanyag dobozzal. Hilda azonnal odarohan hozzájuk, hogy üdvüzülje őket)
Hilda:Ö, Heló.
Karen:Tudom, meglepődtél. Ő itt Zoltan. Ez pedig itt a barátnőm Hilda. Már meséltem róla.
Zoltan:Heló.
Hilda:Heló.
(Hilda és Zoltan kezet ráznak)
Hilda:Lemaradtam valamiről?
Karen:Majd beavatlak. Gondoltam hozunk szendvicseket meg hoztam finom borsólevest is, ha valaki esetleg nem ebédezett volna.
Hilda:Borsólevest? Nem óvódás buli lesz!
Karen:Mindegy.
Hilda:Beszélhetnénk négy szemközt?
Karen:Persze.
Karen:Zoltan, ezeket letennéd valamelyik asztalhoz?
Zoltan:Persze!
(Karen Zoltan ölébe pakolja a dobozokat aki elkerekezik az egyik asztalhoz. Eközben Hilda és Karen félrehúzódnak Pollonia DJ pultja mellé)
Hilda:Ki ez a kerekesszékes pasi? Ennyire kétségbeesett vagy?!
Karen:Az ő neve Zoltan. Régebben összejártunk, találkozgattunk..
(Hilda célratörően közbevág)
Hilda:Dugtatok.
Karen:Összejártunk, néha.
Hilda:Az ugyanazt jelenti.
Karen:De nem az én szótáramban.
Hilda:Inkább vissza a témához! Mit keres itt? És miért van kerekesszékben?
Karen:Tűzoltóként dolgozott és megsérült az egyik mentés során..
Hilda:És meddig lesz kerekesszékben?
Karen:Sajnos örökre.
Hilda:Hogy?!
Karen:Megkért, hogy segítsek neki. A felesége elhagyta, a barátai csak néha látogatják. Szüksége van a segítségemre.
Hilda:Szerintem meg csak te érzed ezt kötelességnek.
Karen:Mi?!
Hilda:Én hagytam volna a picsába. Most meg ott van nálad 7 napon át 24 órán keresztül és nem csinál semmit?
Karen:Hát, tegnap felmosta a padlót a fürdőben.
(Hilda megemeli szemöldökét)
Hilda:Ez komoly?
(Hilda ekkor hirtelen felkapja a fejét mint aki épp rájön valamire)
Hilda:Hányszor ujjaz meg és nyal ki egy nap?
Karen:Hogy micsoda?!
Hilda:Azt kérdeztem: hányszor ujjaz meg és.. vagy nyal ki egy nap?
Karen:Miket nem gondolsz!
(Hilda összeszorítja szemeit, s megvető pillantásokkal szúrja Karen-t)
Karen:Semennyiszer. Komolyan mondom. Most az egyszer tényleg.
(Hilda elámul)
Hilda:Te beleszerettél vagy mi van?
Karen:Dehogyis! Csak nagyon jó barátok vagyunk, ennyi az egész. Meg megígértem neki, hogy segítek. Aztán meg ő is segít a ház körül.
HIlda:Ne már!
Hilda:Egy férfi meg egy nő között nincs barátság. Meg amúgy is, egy férfi csak eszköz lehet. Semmi más. Nem valók semmire csak arra, hogy kielégítsenek minket aztán menjenek. Másképp meg csak kényes szitukat generálnak. Ezt soha ne felejtsd el!
(Hilda átöleli Karen-t majd hirtelen megpillantja a megérkező Savi-t)
Savannah:Sziasztok! Megjöttem!
(A kert hátsó felében megbúvó emberek hirtelen előjönnek, s Savi-hoz sétálnak akárcsak Hilda és Karen is akik aztán puszit is adnak barátnőjüknek)
Savannah:Te jó ég! Mennyien vagytok!
(Karen elneveti magát)
Hilda:Csak a legfontosabbak! Na gyere ide!
(Hilda mégegyszer szorosan megöleli Savi-t)
Karen:Nincsenek idegesítő rokonok, sem idegesítő munkatársak.
Hilda:Csak idegesítő barátnők és az ő mégidegesítőbb vendégeik.
(Savannah felnevet)
Savannah:Nagyszerű! De hol van Samantha?
Samantha:Na vajon hol?!
(Samantha ekkor egy hatalmas kerekeslábú asztallal jelenik meg. Egyik oldalán ő áll, másik oldalán pedig Eric, s ketten tolják be a fehér, három emeletes tortát Savi elé. Mind a 28 gyertya ott sorakozik a sütemény tetején, s várják, hogy Savi kívánjon, s elfújja őket)
(Amint a torta az asztalon megáll Savi előtt, Samantha kilép az asztal mögül és átöleli barátnőjét. Aztán Eric lép felesége mellé, megöleli őt majd így szól)
Eric:Boldog születésnapot, Savi!
Savannah:Köszönöm szépen!
Samantha:Gyerünk már! Kívánj valamit és fújd el a gyertyákat!
(Savannah hirtelen Eric-re néz majd hiper-szuper gyorsasággal elfújja a gyertyákat)
Hilda:Az ajándékaid egyébként a nappalimban várnak, ha ki akarod bontani őket.
Savannah:Tiszta ovi. De azért köszönöm.
(Savannah ekkor Eric felé fordul)
Savannah:Eric, nem is tudod, hogy mennyire boldoggá tesz az, hogy itt vagy. És persze az is, hogy mindannyian itt vagytok.
Eric:Savi. Én is gondolkoztam. Igazából csak azért jöttem, hogy felköszöntselek, átadjam az ajándékod és, hogy elmondjak valamit!
Savannah:Micsodát?!
Eric:Borzasztóan sokat agyaltam.
(Savannah szemei csillogni kezdenek)
Eric:A második esélyen. Mindannyiunknak jár egy második esély.
Savannah:Teljesen egyetértek.
(Eric ekkor felemeli jobb kezét majd bal kezével megszabadítja gyűrűsujját a rajta fekvő gyűrű szorításától és az aranyékszert a tortával borított asztal sarkára helyezi)
Eric:Mint ahogy mondtam. Mindannyian megérdemlünk egy második esélyt a szerelemben. Hogy újra szerelmesek legyünk valaki másba és hogy újra szeressenek bennünket. Hogy legyen valaki akiben bízhatunk akinek hihetünk.
(Savannah Eric mozdulatait figyelvén torokszorító érzés fogja el amitől csak remegő és halk hangon tud reagálni a férfi vallomására)
Savannah:Eric te meg miről beszélsz?
Eric:El akarok válni Savi.
(Pollonia hirtelen leállítja a zenét. Az udvart síri csönd keríti hatalmába. A vendégek csak bámulnak, s mereven állnak miközben Savi remegő szájjal és megtelt könnycsatornával áll férje előtt. Savi első könnycseppje végül szeméből arcára hull, végiggördül sima bőrén, s állánál elhagyja azt.)
Savannah:Eric? Tudod, hogy ez milyen megalózó itt mindenki előtt?
(Eric elmosolyodik)
Eric:Savi, drágám. Most már tudod, hogy mit éreztem akkor amikor bevallottad, hogy hónapok óta csalsz engem.
(A férfi, mint aki jól végezte dolgát megfordul majd a házba vezető ajtó felé veszi az útját és amint odaér, visszafordul az utolsó szó jogául)
Eric:A válási papírokat majd bedobom hozzád valamelyik nap.
(A férfi eltűnik a házban, hátrahagyván feleségét és a születésnapra meghívott vendégeket akik - akárcsak Savannah - dermedten, s mereven állnak miközben azt hiszik, hogy az egész jelenetet csak álmodják. Ekkor a szél hirtelen megerősödik, messziről viharfelhők bukkannak elő és a szél végigsöpör az ünneplők ruháján amint azok szótlanul elkezdenek mozogni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése