3.rész - Az üldözöttek

(Karen és Savannah a fogorvosi rendelő várószobájában ülnek. A két nő idegesen fészkelődik a műanyag székeken)
Karen:Miért nem mondtad el, hogy afférod van Daniel-lel?
Savannah:Mégis hogy mondtam volna el?
Karen:És mi van Eric-cel a férjeddel?
Savannah:Ő nem tud róla egy szót sem és kérlek szépen ne is mondj neki róla semmit.
Karen:De.. megcsalod őt. Ő szeret téged!
Savannah:Tudom, hogy szeret. De..
Karen:De? Én nem értelek téged Savi. Mindened megvan.
Savannah:Nézd, én annyira sajnálom.
(Karen feláll)
Karen:Mindegy, Savi. Nekem most mennem kell.
Savannah:De ugye nem mondasz erről egy szót sem senkinek?
(Karen kissé csalódottan válaszol)
Karen:Persze, hogy nem.
(Karen sarkon fordul, s kimegy az épületből. Daniel ekkor kidugja fejét a fogorvosi szobából és odaszól Savannah-nak)
Daniel:Savannah! Maga jön!
(Savannah elmosolyodik, kigombolja felsőjét majd erotikus léptekkel besétál a szobába, s óvatosan, csendesen becsukja maga mögött az ajtót)

(Savannah összecopfozott hajjal lép be a konyhába ahol férje már pizsamában turkálja az asztalon fekvő tojásrántottát egy villa kíséretében. A nő óvatosan a hűtőhöz lép majd kiveszi a narancsleves dobozt, s belekortyol)
Eric:Késtél.
Savannah:Sok volt a meló az irodában.
Eric:Mindig sok a meló az irodában.
Savannah:Mert mindig sok a melő az irodában.
(Savannah elmosolyodik, de férje egy cseppet sem repes)
Savannah:Tervben volt ma valami?
Eric:Nem. Csak gondoltam, ha előbb hazaérsz akkor csinálhattunk volna valamit közösen.
Savannah:Például?
(Eric abbahagyja az étel bökdösését majd hátrafodul, hogy jobban lássa a konyhapultnál támaszkodó Savannah-t miközben gyümölcslevet kortyolgat egy dobozból)
Eric:Nézhettünk volna filmet. Lemehettünk volna sétálni. Vagy sakkozhattunk volna.
(Savannah harsányan felnevet)
Savannah:Komolyan, sakkozni?! Eric ne fárassz már!
Eric:Most miért?! Megint mi a bajod?!
Savannah:Mi az hogy mi a bajom?
Eric:Közös programokat akarok veled szervezni, te meg lehurrogsz.
Savannah:Ne gyerekeskedj már!
Eric:Későn jösz haza, amikor hívlak mindig ki van kapcsolva a mobilod..
Savannah:Dolgozom.
Eric:Te állandóan dolgozol.
Savannah:Régen is mindig állandóan dolgoztam.
Eric:Ez nem igaz!
Savannah:Jólvan, engem nem érdekel. Lehzuhanyozom és bebújok az ágyba. Kemény napom volt. Nincs energiám veszekedni.
(Savannah távozik a konyhából, de Eric utánakiabál)
Eric:Ez itt a baj, látod?! Téged már semmi nem érdekel!
...
Pollonia:Most azonnal távoznia kell!
(Pollonia és Martha még mindig a ház ajtajában vitatkoznak miközben a kisfiú végignézi az egész marakodást, de csak szótlanul áll Martha kezét fogva a nő mellett)
Martha:Nem megyek el addig amíg ezt nem beszéljük meg!
Pollonia:Nincs mit megbeszélni! A bátyám halott!
Martha:És én ezt tiszteletben is tartom, de 8 évvel ezelőtt csinált egy gyereket és..
Pollonia:És hol a francban volt 8 évig?! Miért pont most dugta ide a képét?! Mégis mi a francot akar?!
Martha:8 év kellett mire összeszedtem a pénzt ami arra kellett, hogy iderepüljek külföldről.
Pollonia:Külföldről?! És honnét tudta, hogy itt lakom?!
Martha:Magánnyomozót béreltem.
Pollonia:Értem, szóval arra volt pénze. Höh.
Martha:Neked kell gondját viselned a gyereknek!
Pollonia:Már elnézést, de nekem nincs semmi közöm a gyerekedhez!
Martha:Nem beszélhetnénk meg? Lassan és..
Pollonia:Nincs mit megbeszélni! Nézze! Én nem is ismertem a bátyám, amikor 12 éves voltam ő fogta a cuccait és lelépett. Nem mintha azelőtt olyan sokat beszélgettünk volna. Alkoholproblémákkal küszködött és hallottam róla egy, s mást. Jó indokokat azért, hogy miért ne keressem fel.. nem mintha nekem kellett volna felkeresnem őt mikor ő sem keresett fel engem, a következő 13 év alatt legalábbis egyszer sem. Semmi közöm a bátyám ügyeihez. Nem érdekel. És ha kell akkor megváltoztatom a nevem, új személyazonosságot csináltatok vagy mit tudom én, hogy lekoptassam magát rólam. Semmi közöm a bátyámhoz és a piszkos ügyeihez, akár gyereket csinált akár nem. Nem érdekel, vili?
Martha:De!
(Pollonia bevágja a nő előtt az ajtót aki még mindig beszél, s a hangok beszűrődnek Pollonia előszobájába)
Martha:Szégyelld magad, hogy a fiamnak ezt kellett látnia. Ezt kellett hallania!
(Pollonia az ajtó mögül ordít vissza)
Pollonia:Saját magad tetted bele a gyerekedet ebbe a helyzetbe! Elvégre nem csak a bátyám csinálta, hanem te is kellettél hozzá!
(Pollonia kulcsra zárja az ajtót, kétszer is elfordítja azt majd berobog a konyhába)
...
(Hilda a nappaliban tévézik amikor kopogást hall. Azonnal felkel majd az ajtóhoz sétálva előrekiabál)
Hilda:Már megint itt hagytad a boxer alsódat?!
(Hilda hangosan felnevet)
Hilda:Vagy csak mégegy menet kell, hm?! Tigrisem, te kis..
(Hilda szava elakad amikor ajtót nyitva a zokogó Savannah-t pillantja meg)
Hilda:Savi! Te jó ég! Minden rendben?
(Savannah egyik kezével megtörli könnyes arcát)
Savannah:Semmi sincs rendben.
...
(Savannah és Hilda a konyhában ülve egy bögre forró csokoládét iszogatnak)
Hilda:Szóval, mi történt?
Savannah:Veszekedtünk Eric-cel.
Hilda:Miért?
Savannah:Mert mindig későn érek haza.
Hilda:Értem, de hát sok a meló nem?
Savannah:Igazából, azért érek haza mindig későn, mert megcsalom őt, de ez most nem fontos!
Hilda:Mi van?! Mit csinálsz?! És kivel?!
Savannah:A helyi fogorvossal.
Hilda:Doktor Dan..
Hilda:Te jó ég!
Savannah:Mi az?
Hilda:Semmi. Csak... és Eric tud erről?
Savannah:Dehogy! Te jó ég! Ha elmondanám neki teljesen kiakadna. Összetörne.
Hilda:De miért csaltad meg Savi, te jó ég?!
Savannah:Nem tudom már. Egyszerűen csak nem kaptam meg Eric-től azt a gondoskodást amit régebben kaptam tőle. Elhanyagolt az utóbbi időben.
Hilda:És miért nem mondtad ezt el neki?
Savannah:Nem tudom. Már nem is emlékszem mikor szexeltünk utoljára.
Hilda:Ez mégborzasztóbb. Én meg lefeküdtem Marco-val.
Savannah:Hogyan?!
Hilda:Ja, Mariella ex-pasijával. Legalábbis most már ex. De isteni vele a szex.
Savannah:De hogyan történt?
Hilda:Átjött. Teljesen szét volt este. Aztán az egyik pillanatban még vígasztaltam a következőben meg már 69-es pózban fetrengtünk az ágyban.
Savannah:Te jó ég!
Hilda:Csodás volt Savi! Jól megdugott. Még most is érzem magamban, olyan vastag volt és olyan eres.
Savannah:Á-á-á. Túl sok infó!
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Ezt a fiút most hosszabb távon fogom megtartani. Jó nagy farka van. Imádom a jó nagy farkakat.
Savannah:Én is. Csak az a baj, hogy a boltban olyat nem lehet kapni.
Hilda:Kibékültök Eric-cel ne aggódj. De szerintem először neked kellene tenned az egészért.
Savannah:Ezt hogy érted?
Hilda:Hát. Szerintem, ha nem akarsz szétmenni Eric-cel akkor talán szét kellene menned doktor Daniel-lel.
(Hilda felvonja szemöldökét miközben a kétségbeesett Savannah-ra néz)
...
(Másnap reggel Pollonia már a kávéházban tevékenykedett mikor a vásárlópult előtt egy ismerős arc állt meg)
Pollonia:Mit adhatok?
Jonathan:Most valami szaftosat szeretnék. Valami nagyon finomat. Krémeset.
Pollonia:Hát akkor ez esetben ajánlhatom a szemközti éttermet. Ugyanis erre nem árulunk ilyen dolgokat.
Jonathan:Pedig lehet, hogy jót tenne az üzletnek.
(Jonathan közelebb hajol Pollonia-hoz)
Jonathan:Este ráérsz?
Pollonia:Nem tudom.
(Pollonia egy jegyzetfüzetbe firkálgat a pulton miközben kacéran kéreti magát)
Jonathan:Látom rajtad, hogy már nagyon viszket neked is.
Pollonia:Micsoda?!
Jonathan:Este zárás után gyere el a szokásos helyre.
Pollonia:Nem megyek én sehova!
Jonathan:Jólvan. Én mindenesetre ott leszek.
(Jonathan rákacsint a lányra majd kimegy. Útközben véletlenül összeütközik egy nővel akitől bocsánatot kér. A nő egyenesen a pulthoz megy, s ráköszönt a pultos lányra aki még mindig a noteszébe firkálgat, s fel sem néz egy percre sem)
Pollonia:Mit adhatok?
Martha:Hát! Lássuk csak!
(Pollonia hirtelen felkapja a fejét az ismerős hangra)
....
(Karen bekopog dr. Daniel rendelőjének ajtaján majd belép)
(Daniel épp az ablaknál áll, s meglepődik mikor Karen besétál az ajtón)
Daniel:Te jó ég, Karen! Már vagy fél órája várlak! Késtél! A páciensek már tűkön ülnek a várószobában.
Karen:Tudom. Tudom.
(Daniel odasétál Karen-hez aki egy papírost nyújt át neki)
Daniel:Mi az?
Karen:A felmondási nyilatkozatom.
Daniel:Micsoda? Miért akarsz felmondani?
Karen:Egy friss startra van szükségem. Egy új kezdetre. Valahol máshol.
Daniel:De miért mondod ezt?
Karen:Savi férjes Daniel! És a férje szereti őt.
Daniel:Nekem ahhoz semmi közöm nincs.
(Karen naívan elmosolyodik)
Karen:De van Daniel! Nagyon is van.
(Karen sarkon fordul, s szó nélkül kisétál a rendelőből)
...
Samantha:Ó, Richard!
(Samantha és Richard meztelenül fekszenek egymás mellett a nő ágyában. Richard egyik kezével lenyhe férfiasságával játszadozik, másikkal a nő nőiességét kényeszteti)
Samantha:Honnan tanultad te ezeket a pózokat?
Richard:Többnyire a netről. Meg pornóból.
Samantha:Isteni vagy.
Richard:Tudom, hogy az vagyok.
Samantha:Meddig maradsz? Van még időnk mégegy menetre?
Richard:Nem maradhatok sajnos. Kosáredzésre kell mennem. Ha nem jelenek meg akkor a szüleim is tudni fognak róla és kérdezősködnek majd.
Samantha:Jaj, 17 vagy. Legyen már saját életed Richard.
(Richard önfeledten a plafonra bámul)
Richard:Majd lesz kedvesem. Majd lesz.
...
(Savannah és Pollonia a kávézó előtti teraszon ülnek az egyik asztalnál)
Pollonia:Szóval csak ott állt és azt mondta, hogy gondoskodjak az ő gyerekéről, mert a bátyám 8 évvel ezelőtt megkettyintette és most nem tudja kinek a nyakába varrni a gyereket.
Savannah:És ezért zaklat téged?
Pollonia:Most is bejött ide nemrég.
Savannah:És hogy szerelted le?
Pollonia:Szerinted? Adtam neki egy kis kenőpénzt és szinte úgy rohant ki innen, hogy csak na.
Savannah:Szóval ezért jött ide.
Pollonia:Ezt hogy érted?
Savannah:A pénzért csinálja, semmi másért.
Pollonia:Nem tudom Savi. Nekem ez az egész annyira gyanús. Hol volt 8 éven át?!
Savannah:Mi van a bátyáddal?
Pollonia:Meghalt.
Savannah:Részvétem.
Pollonia:Ne legyen. Nem is ismertem. Amikor 12 voltam lelépett otthonról és azóta nem is hallottam róla.
Savannah:Hány évvel volt idősebb nálad?
Pollonia:Tízzel.
(Savannah belekortyol csésze kávéjába ami az asztalon hever)
Pollonia:Mondjuk már akkor is voltak mocskos ügyletei.
Savannah:Milyen mocskos ügyletei?
Pollonia:Hát. Vonzódott a nála sokkal idősebb nőkhöz. Jobban mondva inkább a családanyákhoz. Mondjuk. Volt kitől örökölnie. Apám egész háremet tartott amiről anyám nem tudott egy szót sem. Én is szégyellhetném magam. Egy nős, két gyermekes apával fetrengek aki elmúlt már harminc és néha napján még az újságok címlapján is szerepel.
Savannah:Micsoda? Ki az?
Pollonia:Jonathan Adgin.
Savannah:A kalapácsvető?
Pollonia:Aha.
Savannah:Wow. Ezt aztán jól kifogtad.
Pollonia:Őrjítően jól szexel. Azok az izmos kezek, ahh. Beleőrülök.
Savannah:Gondolom.
Savannah:Én meg csalom a férjem.
Pollonia:Micsoda?!
Savannah:Doktor Daniel-lel.
Pollonia:A fogorvossal! Savi!
Savannah:Tudom! Tudom! Borzasztó!
(Pollonia megtámasztja kobakját egyik kezével, s kissé megroskad)
Pollonia:Ez az egész nagyszerű.
Savannah:Van ennél még durvább is.
Pollonia:Micsoda?
Savannah:Hilda, Mariella pasijával kavar.
Pollonia:Ne!
Savannah:Aha!
Pollonia:Ha Mariella tudná!
Savannah:Hilda meghalna.
Pollonia:Hátborzongató.
Savannah:Ilyen érzés szeretőnek lenni.
(Savannah rejtélyesen elmosolyodik)


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

2.rész - Asztaltársaság

(Hilda egy tálcával sétál ki gyönyörű kertes házának bejárati ajtaján az erkélyre ahol barátnői a fonott székeken ülnek egy asztalt körül véve)
(Hilda leteszi a bögrékkel és csészékkel teli tálcát az asztalra majd helyet foglal)
Hilda:Srácok! El sem tudom hinni, hogy ez történt.
(Samantha leemel egy kávéscsészét a tálcáról)
Samantha:Tragédia.
(Pollonia egy kék bögrét vesz el az ezüst kellékről)
Pollonia:Én még mindig nem tudom elhinni.
Hilda:És a környéken. Mihánst meghallottam zártam be az ajtókat, ablakokat. Még a kis egérlyukakat is betömtem, nehogy bárhol bejusson.
(Savannah is magához emel egy kávéscsészét majd belekortyol)
Savannah:Köszönjük a kávét.
Pollonia:És a kakaót.
(Hilda legyint egyet a levegőbe majd az asztalt körbeülő nők tovább folytatják drámai csevejüket)
Karen:Hihetetlen, hogy Mariella-nak így kellett távoznia közűlünk.
Savannah:Reggel hallottam az esetről az egyik rendőrbarátom mesélt róla.
Hilda:Rendőrbarátod?
Savannah:Barátok vagyunk. Csak barátok. Különben meg, szeretem a férjem. Soha nem csalnám meg.
Hilda:Jó, de miért is kanyarodtunk el idáig?!
Karen:Azt mondtátok Mariella-t egy konyhakéssel ölték meg?
Hilda:De még nem is akárhogyan! Addig szurkálták amíg még lélegzett. Méghozzá a saját ágyában. A zsaruk aztán rám is szálltak, mert én voltam az utolsó akit hívott.
Savannah:Meg én!
Hilda:Ja? És te mit mondtál nekik?
Savannah:Az irodában voltam. Dolgoztam. Miért te?
Hilda:Detto. Egész éjjel a pénztárban ültem. Az a hülye Betti állítólag csinált valamit a kislábujjával és nem tudott bejönni éjszakára azért nekem kellett helyettesítenem.
Karen:De ugyanúgy kifizetnek, nem?
Savannah:Sőt, többet is kapsz, mert este dolgoztál.
Hilda:Igen, ez a jobbik oldala. Csak gyűjtsem már össze azt a kibaszott pénzt és hadd mehessek már vissza az egyetemre.
Hilda:Legalább nincs mit rejtegetnünk, ha megkeresnek a zsaruk. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy dolgoztunk, otthon voltunk és nem voltunk senkivel amikor az eset történt. Főleg nem Mariella-val.
(Hirtelen mindenki elcsendesedik)
Hilda:Nem?
(Míg Hilda szabadon belekortyol bögréjébe addig a többiek teljesen elsüllyednek sajátukéban)
Hilda:Samantha te hol voltál?
Samantha:Otthon, dolgozatokat javítottam.
Hilda:Pollonia?
Pollonia:Ez valami vallatás?
Hilda:Csak fel akarlak készíteni, ha jönnek a sündőrök.
Pollonia:Én otthon voltam.
Hilda:Basszus. Aludtam vagy három órát.
(Hilda végigmázol kezével az arcán)
Hilda:Körülbelül négykor értem haza aztán meg korán reggel Marco hívott, hogy megtalálták Mariella hulláját. Bakker, a pasijának arra kellett hazaérnie, hogy a csaja vérben fekszik az ágyukban, hullamereven.
Karen:De mégis ki tehetett eféle borzalmat?
Hilda:Hát...
Savannah:Mariella mindenkivel jóban volt.
Hilda:Ja, meg vagy millió pasi szeretője volt még a barátja mellett. Ez a mai világ gyerekek. Mindenki mindenkivel csinálja.
(Hildán kívül a többiek újra merev pillantásokat tesznek vagy oldalra vagy a csészéjükre, s közben elharapják szájukat)
Hilda:Mi van ma veletek?! Olyan kussban vagytok!
(Az asztalon hirtelen megcsörren egy telefon ami után Karen azonnal kitárja kezét, aztán mikor meglátja a kijelzőt lenyomja a mobilt, elutasítja a hívást)
Hilda:Ki volt az?
Karen:Senki.
Hilda:A senki általában egy pasi és az a pasi általában egy olyan pasi akit egy egyéjszakás kaland után hanyagolni akarunk, de nem megy. Na, erre mit lépsz?
(Karen elmosolyodik)
Karen:Semmit.
Hilda:Szóval?
(A többiek közelebb húzódnak)
Karen:Csak Daniel volt az, a főnököm.
Hilda:Hú. Az a szexi fogorvos akinek már jó ideje a titkárnője vagy?
Karen:Igen. Mostanában eléggé komolyra fordultak a dolgok.
(Savannah homloka összerezzen, majd kissé erőltetett hangvétellel felszólal)
Savannah:Remélem, hogy sikerül összejönnötök.
(Karen elneveti magát)
Karen:Hát még én.
(Savannah szemei szikrát szórnak míg Karen mosolyog, Hilda pedig azonnal kiszúrja, hogy Savi barátnője szemei ferdén állnak)

(Pollonia egy pult mögött áll, s pénztárgépén pötyög)
Pollonia:Oké. Volt egy mocchaccino meg egy latte. Az összesen.
(Pollonia beüti a számokat majd a pénztárgép kiadja a blokkot. A lány átveszi a pénzt a kassza előtt álló férfitól majd beteszi a gépbe, visszaad, odaadja a blokkot, s elköszön)
Pollonia:Tessék. Köszönjük, hogy nálunk kávézott.
(Ekkor hirtelen egy magas, szőke szépség áll be Pollonia mellé kezében egy törölgető ronggyal és egy kávéscsészével)
Alexandra:Na. Jól megy az üzlet.
Pollonia:Főleg, ha az ember még szeret is itt dolgozni.
(Pollonia nagy levegőt vesz)
Pollonia:Imádom ezt a kávéházat.
Alexandra:Én meg imádom a pénzt amit hoz.
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:Na igen, az is jól jön.
Alexandra:Főleg most, hogy a pasim kidobott.
Pollonia:Mert?
Alexandra:Kiderült, hogy összejártam valaki mással.
Pollonia:Ó.
Alexandra:Igazából három valaki mással, de ez nem fontos.
(Pollonia elmosolyodik)
Pollonia:Hárommal egyszerre?!
Alexandra:Kíváncsi voltam meddig vihetem el ezt az egészet. Három pasival kavarni egyszerre.. mennyei.
Pollonia:Amíg le nem buksz.
Alexandra:Na igen. Aztán a pasid át nem vált egy hisztis kis picsává aki a kapcsolatok komolyságáról és mélységéről makog. Kit érdekel?! De ma reggel már hívott, hogy áll neki és nem tud senkit aki lekezelhetné.
Pollonia:Te jóságos..
Alexandra:Aha! Mondtam neki, hogy verje ki. Engem meg hagyjon békén. A szex amúgy sem volt vele olyan jó szóval.. könnyen jött, könnyen ment.
Pollonia:Majd jön más.
Alexandra:Elegem van a pasikból.
(Alexandra átnéz a kávézó belső területén amely székekel, s asztalokkal tarkított, s amely asztaloknál szinte minden széken ül valaki. Kinéz egészen az ablakon kívül, s meglátja, hogy új emberek foglalnak helyet a kinti asztaloknál)
Alexandra:Újak jöttek.
Pollonia:Ó, majd én megyek.
(Pollonia kisétál az üzletből kezében egy jegyezetfüzettel és egy tollal. Az egyik asztalnál megpillantja Savannah-t és Samantha-t. Mikor odasétál hozzájuk meglepetten rájuk köszön)
Pollonia:Sziasztok! Hát ti meg mit kerestek itt?
Samantha:Ó, csak beugrottunk egy jó kávéra.
Savannah:Igen. Nyár van. Buli van. Szünet van.
Pollonia:Azt hittem, hogy egy ügyvéd mindig úton van.
Savannah:Ez így van. De nem most.
Pollonia:Nem volt elég a kávé Hilda-nal?
Savannah:Ne viccelj! Egy soha nem elég!
Pollonia:Mit kértek?
Savannah:Nekem egy jó erős feketét, légyszi.
Samantha:Én is, de az enyémbe kérek tejszínt meg egy kis fahéjat is, ha lehet.
Pollonia:Oké. Mindjárt hozom.
(Pollonia eltűnik a kávéhézba bemenet)
(Samantha és Savannah összesúgnak az asztalnál)
Savannah:Szóval? Mi az ami nagyon nyomja a lelked.
Samanatha:Nem is tudom, hogy hogy mondjam el. Annyira zavaros ez az egész.
Savannah:Miért nem kezded mindjárt az elejénél?
Samantha:Viszonyom van az egyik diákommal.
Savannah:Micsoda?! Ugye most csak hülyéskedsz! Te megőrültél?!
Samantha:Tudom! Tudom!
Savannah:Samantha, ha ez kitudódik akár börtönbe is kerülhetsz miatta.
Samantha:Tudom, oké?!
Savannah:Mióta folyik közöttetek ez az egész?
Samantha:Egy fél éve kábé.
Savannah:És hogy kezdődött?
Samantha:Hát, csak azt akarta, hogy készítsem fel az orosz vizsgájára és..
Savannah:..és te másra is felkészítetted.
Samantha:Olyasmi. Ez a fiú, isteni. Kosárlabdázik.
Savannah:Ez nagyszerű. Szóval sportoló. Hány éves?
Samantha:Tizenhét.
Savannah:Ez borzasztó!
Samantha:Tudom, de.. be kell valljam.. valahogy szeretem ezt a helyzetet.
Savannah:Igen.. tudom mit érzel.
(Savannah és Samantha rejtélyes pillantásokat vetnek egymásra)
....
(Hilda egy tál gabonapelyhet majszol mikor hirtelen csengetnek az ajtón. A konyhában ülve felkel, s kisétál onnan, át a nappalin egészen a bejárati ajtóig majd kinyitja azt. Meglepetésére, a magas, arcszőrzetében gazdag, kidobóember, Marco áll az ajtóban)
Hilda:Szia!
Marco:Szia.
Hilda:Annyira sajnálom.
(Hilda szorosan átöleli a férfit)
..
(A következő pillanatban Hilda és Marco már a nappaliban ülve beszélgetnek egy széles díványon. A férfi lábai széttárva, combjaira könyökölve, kezeit arcába temetve ül. Hilda közelebb kúszik a férfihoz)
Marco:El sem tudom képzelni, hogy ki tehetett ilyet.
Hilda:Én sem. Hidd el. Ez olyan borzasztó. Annyira sajnálom.
Marco:Éppen tévét nézett amikor az egész történt. Csak csatornákat váltogatott. Nem csinált ő semmit.. és mégis. Nem tudom elhinni.
Hilda:Beszéltél már a rendőrséggel?
Marco:Onnan jövök. Egész délelőtt náluk voltam. Szeretnének másokat is kihallgatni. Valószínűleg majd téged is megkeresnek. Mostanában nem voltunk olyan jól Mariella-val.
(Marco szeletekben beszél. Hilda alig bírja követni. Egyszer erről mond egy mondatot aztán kitér és témát vált, aztán vissza, aztán megint újra előről. Hilda zavarodottan figyel.)
Hilda:Mi történt köztetek?
Marco:Semmi. Csak mostanában sokat veszekedtünk. Lehet, hogy az én hibám az egész.
Hilda:Marco ne viccelj!
(Hilda még közelebb kúszik a férfihoz majd kezét vállára helyezi)
Hilda:Ez nem a te hibád. És beszélj róla nyugodtan, én itt vagyok.
(Hilda kezét a férfi válláról combjára teszi mire a férfi hirtelen kezei közül kibújva a nőre néz. Hilda és marco tekintete mélyen találkozik, a nő ekkor beljebb siklatja kezét, egészen a férfi belső combjáig míg végül elér férfiasságához amit nadrágján keresztül kezd el simogatni. Ekkor Hilda gyorsan beleugrik a férfi ölébe aki azonnal magához szorítja a nőt majd heves csókok közepette megpróbálják kiszabadítani egymást ruháikból)
...
Jonathan:Heló. Kérhetnék egy Cappuchino-t?
(A kávézóban Alexandra szolgálta ki azt a fiatalembert aki betért az üzletbe, s feltűnően figyelte az egyik asztalnál tevékenykedő Pollonia-t miközben a pultnál rendelt)
Alexandra:Persze. Máris hozom. Valami baj van?
Jonathan:Nem. Dehogy. Megvárom.
Alexandra:Oké.
(Pollonia amint kivitte a csészéket az asztalokhoz visszament a pulthoz, s megpillantotta Jonathan-t)
Pollonia:Szia.
Jonathan:Szia.
Pollonia:Mit szeretnél?
Jonathan:Már kértem egy Cappuchino-t, de lehet, hogy erősebbet kellett volna kérnem, mint például.. ömm.... mm..
Pollonia:Mint például?
Jonathan:Nem is tudom.. téged?!
Pollonia:Nagyon vicces.
Jonathan:Mikor végzel?
Pollonia:Soká.
Jonathan:Most komolyan.
Pollonia:Komolyan.
(Jonathan közelebb hajol a pulthoz, s Pollonia-hoz)
Jonathan:Vágyom rád. Nagyon!
Pollonia:Az energiádat inkább a kalapácsvetésben kellene levezetned. Most lehet, hogy sikerülne az ezüst, ha rákoncentrálnál.
Jonathan:Miért vagy ma ilyen?
Pollonia:Milyen?
Jonathan:Elutasító.
Pollonia:Én mindig ilyen vagyok.
Jonathan:Tegnap a zuhany alatt akkor az nem te voltál.
Pollonia:Akkor éppen jó kedvemben kaptál el.
Jonathan:Te kaptál el engem.
Pollonia:Nem mindegy?
Jonathan:Egyáltalán nem!
Alexandra:Itt a kávé!
(Alexandra ekkor megjelnik a csésze kávével, s félbeszakítja a beszélgetést ahogy leteszi a csészét a pultra a férfi elé, s beüti annak árát a gépbe. Pollonia felkapja a jegyzetfüzetét és a tollát a pultról majd elszelel Jonathan látáskörzetéből anélkül, hogy egyáltalán ránézne. Alexandra eközben érzi a hidegséget.)
...
(Karen a fogorvosi szobában, a sarokban, asztalánál ülve pakolja össze holmijait táskájába mikor Daniel hátulról átkarolja őt, s vállait kezdi el puszilgatni)
Daniel:Nem maradsz egy kicsit, hm?
Karen:Ma nem lehet. Be kell mennem a rendőrségre.
Daniel:A barátnőd miatt?
Karen:Igen. Azért jártak itt. Ne aggódj, nem azért mert piszkos ügyeim vannak.
Daniel:Ezt már megbeszéltük.
Karen:Tudom.
Daniel:De azért egy 15 percre még ráérhetnél.
Karen:Nem lehet.
(Karen kiszabadítja magát Daniel öleléséből majd vállára csapja táskáját, nyom két puszit a férfi arcára majd mikor Karen a kijárat felé indul, s végül eléri azt, ajtót nyit majd távozik a rendelőből, de abban a pillanatban Savannah-t pillantja meg az ajtó előtt aki épp kopogni készült)
(Karen meglepetten néz barátnőjére)
Karen:Savi! Te meg mit keresel itt?
...
(Pollonia az ágya végében ül és a televízió kapcsolóját nyomogatja miközben fagylaltot kanalaz egy dobozból. Telefonja folyton vibrál, s hívást jelez. Jonathan minden pillanatban próbálja elérni őt, de a lány nem válaszol. Ekkor hirtelen az ajtócsengő szólal meg, s Pollonia unott arckifejezéssel kel fel ágya széléről. Kisétál az ajtóhoz majd kinyitja azt. Döbbenet ül ki az arcára amikor egy idős, ősz hajú, slampos ruhákat viselő, cigány nő rajzolódik ki szemei előtt az ajtóban. A vékony nő, jobb kezével a mellette álló apró, barna bőrű kisfiú kezét fogja)
Pollonia:Elnézést, segíthetek?
(A nő száraz száján szinte suttogó hangok jönnek csak ki)
Martha:A bátyád.
Pollonia:A bátyám rég halott.
Martha:A bátyád és én.
Pollonia:Parancsol?
(Pollonia egyre idegesebb. Martha a mellette álló kisfiúra mutat)
Martha:Ő a bátyád fia. Te meg a rokonom vagy.
(Pollonia szája kitárul, s tátva marad miközben erősen szorítja az ajtót, nehogy összeessen.. megszólalni nem tud)


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

1.rész - Pilot

(A magas, fekete hajú lány óvatos léptekben közelítette meg a hatalmas pályát körbevevő kerítést amely elzárta azt a külvilágtól. A magas, rácsos, vasketrecben a nő számára valami izgató tartózkodott. Nem is valami, sokkal inkább valaki. Belekócolt hosszú hullámos hajába, s miközben ahogy fekete balerina cipellőjével egyre közelebb lépkedett a rácsokhoz annál tisztábban látta célját és azt, hogy mit is keres itt valójában. Kit is keres itt valójában. Borzasztóan rövid, combra feszülő fekete nadrágot viselt fehér kivágott lenge ujjatlan pólóval amelyből kikandikált fehér csipkés melltartója. Napszemüvege hajába tolva. Arca a nap felé néz. A fülledt nyár és annak meleg szellője lengette a nőn pólóját, s söpört végig hullámos haján. Nadrágja zsebébe nyúlva telefonja gombját kezdte el nyomkodni. A fülében fülhallgató. A hangerő növekedett. Alex Close, Damn Your Eyes. A zene egyre hangosabb lett a fejében és ő testestül, lelkestül átadta magát annak. Odaért a rácsos kerítéshez, kezeivel átmarkolt egy-egy rácsot, s elharapta a száját. Dícsőséges pillantásokat vetett a pálya szélén mozgó férfira aki nála sokkal magasabb volt. Izmos és írtó szexi. A férfi felemelt egy súlyos szert majd néhányszor megpördült vele, s elhajította. Miután ez a folyamat lezajlott egy, a közelében álló, középkorú nő, savanyú képpel dobta a férfi elé a kezében nyugvó mérőszalag kezdetét majd elsétált végével a súlyig, hogy lemérje a férfi által ledobott távolságot. Amíg a nő körülbelül lépett vagy húsz lépést, a sármos, izmos, testre feszülő fehér pólóban gyakorló kalapácsvető körülnézett a pályán, s egy lelket sem találván végül mégiscsak kiszúrt valakit, messzebb, a kerítésen kívül amint az erősen markolja a rácsokat, s közben szája szélére harap. A férfi elkapta a nő tekintetét. A nő most még az előbbinél is hangosabban hallotta a zenét. A lány elmosolyodott majd belekócolt hajába, s meglobogtatta azt, majd felhúzta térdét, s belökte az egyik rács közötti résbe. Egyik kezével elengedte a rácsot majd végigsimított nyakán egészen a póló kivágásáig, melléig. A férfi szája hirtelen kinyílt, s tejfehér fogait megvillantva mereven bámulta az őt bámuló lányt. Tekintetük között perzselt a láng, s egyikőjük sem akarta levenni a . másikról szemeit. A férfi macsó módon megnyalta nyelvével a száját a középkorú nő visszaért, s újra beszélni kezdett vele. Amint a fél perces beszélgetésnek vége szakadt a férfi és nő között, az újra a kerítés rácsainál kezdett kutatni szemeivel, de a lányt már sehol nem találta.)

(Pár órával később a férfi már az öltözőben vetkőzött, s épp a hosszas edzése utáni zuhanyozáshoz készült. Mikor minden ruhadarabot levett magáról, átsétált az öltöző másik oldalába amelyben a zuhanyzó kabinok álltak. Beállt a zuhanykabinba, megengedte a forró vizet, végigsimított fél centis hajkoronáján majd levette a tusfürdőt a kabin sarkában álló porcelántartóról, s bekente magát vele. A forró víz végigcikázott testén, s ahogy élvezte a víz sugarait a keletkezett gőzből kipillantva hirtelen hátrahőkölt a zuhanykabin falának amint egy lépéssel előtte meglátta maga előtt a lányt. Meztelenül. A lány belépett a zuhanyba, s szó nélkül átölelte a férfit. Forró csókot nyomott a szájára, de a férfi ezzel nem érte be. Azonnal átkarolta a lányt, s csókolgatni, nyalni kezdte őt, ott ahol csak érte. A szenvedélyes előjátékot eltakarta a gőz, s eme szenvedélyes előjáték hangjait elnyelte a víz erőteljes locsogó hangja. Ahogy a férfi a lány tökéletes melleit szopogatta az végigkarmolta a férfi hátát, magához szorította, s erősen rámarkolt merev férfiasságára. A férfi felnyögött)
Jonathan:Ahh. Megőrjítesz!
(A lány kacéran elnevette magát)
Pollonia:Tudom! És élvezem.
(A két test egybe fonódott, s a zene Pollonia fejében egyre hangosabbá és hangosabbá vált. Alex Close, Damn Your Eyes.)
(Pollonia mélyen a férfi gyönyörű, mélybarna szemébe nézett kéjsóvárul.. majd elmosolyodott, s az előjáték szenvedélyes szeretkezésbe torkolott, a zuhany alatt)...

(A nő unott arccal bámult a termékekre a pénztárban amiket áthúzogatott a lézerfény felett. Hilda, az alacsony, sovány, tyúkmellű és épp hogy fogni való popsijú, de jó humorú fiatal nő két fiatal srácot szolgált ki az egyik szupermarket kasszájában ülve ebben a pillanatban. Haja végiglógott dekoltázsán, s ez a narancsos hajkorona majdnem a hasa pereméig ért.)
(Hilda lehúz egy doboz óvszert majd meglepődve felkiált miközben a magas idegenekre néz)
Hilda:Srácok! Extra vékony?! Buli lesz ma este vagy mi?!
(Az egyik, focista alkatú srác megszólal)
-Igazából, ez nekünk lesz.
(Hilda kiejti az óvszert a kezéből majd kikerekednek szemei)
Hilda:Ó.
(Hilda átadja az óvszert a férfiaknak akik fizetnek, s távoznak. Ekkor egy fehér köpenyes, duci, pattanásokkal telt arcú nő jelenik meg Hilda előtt)
Brenda:Figyelj Hilda! Át kéne venned az éjjeli műszakot!
Hilda:Mi van?! Meg a nagy csipiszt! Randim van ma este! Ki van csukva, hogy itt maradjak. Hamarosan nyolc óra, a műszakomnak vége és én megyek haza, lefürdök és megyek a lovagomhoz. Nem érdekel! Varrd rá valaki másra!
Brenda:Én vagyok a főnököd Hilda. Kérlek szépen, hogy tedd ezt meg nekem, mert ha nem akkor parancsolni fogom... és én nem szeretek parancsolgatni. Értjük egymást, ugye?!
(Brenda felkapja fejét majd távozik. Egy újabb teli kocsi fut be Hilda pénztárához aki leesett állal ül a széken, s bámulja az egyre távolodó Brendát)
Hilda:Hülye fapina!
(A pénztár előtt álló idős női vásárló meglepetten néz Hilda-ra)
...
Richard:Szóval tanárnő?! Mit gondol? Elég jó ahhoz, hogy megpróbáljam a középszintű nyelvvizsgát oroszból?
(A felzselézett hajú, 17 éves Richard egy szürke márvány alapú konyhapultnál ül. A pulton füzetek, s könyvek valamint papírok hevernek. Richard átnyújt egy három oldalas tesztet az elbűvölő vörös hajú, tejfehét bőrű Samantha tanárnőnek. A karcsú tanárnő melleit kiemeli az az egyberészes fekete ruha amely teljesen ráfeszül testére. Eltakarja mellét, derekát, s fedést nyújt testén egészen a combjáig. A nő zöld szemei találkoznak az érett testalkatú, s kinézetű fiú mélykék szemeivel. A srác végigkócolja felzselézett rövid szőke haját majd combjára teszi eres, megterhelt kezét)
Samantha:Nos, ahogy nézem. Ezzel már elengedhetlek a vizsgára. Nagyon jól teljesítettél.
(Richard feláll majd a tanárnőhöz lép, s átkarolja őt a derekánál fogva)
Richard:De.. ugye máshol is jól teljesítek?
(A fiú mélyen a nő szemébe néz majd szenvedélyes csókokat váltanak egymás között, s végül a simogatásból vetkőztetés, a vetkőztetésből ki nem alvó tűz égeti át az este vásznát)
...
Savannah:Na igen, ez isteni volt.
Daniel:Háhá!
(Savannah a középmagas barna. Hullámos haját a kis pocakú, egyszerű fizimiskájú, mégis vonzó, s jóképű Daniel szőrös mellkasára hullatja amint a fogorvosi székben a férfi ölében ülve hozzábújik a férfi forró testéhez. Daniel rövid, fekete hajában már megjelentek az első ősz hajszálak, de ez még sármosabbá tette őt)
Savannah:Életem legélvezetesebb fogorvosi kezelései.
Daniel:És a legjobb bennük, hogy műszakon kívül csinálják.
(Savannah elneveti magát)
Savannah:Te csinálod!
(Daniel forró csókot nyom Savannah homlokára. A lány nagy levegőt vesz majd kifújja azt. Megterheltség veszi át a levegőt)
Savannah:Haza kell mennem. Hamarosan haza ér a férjem. Ha nem talál otthon most nem tudom, hogy mit találnék ki.
Daniel:Miért nem válsz el tőle?!
Savannah:Áh!
Daniel:De miért nem?
(Savannah hirtelen felkapja magát majd kiszáll a férfi öléből, s már lankadt férfiasságából)
Savannah:Mert tudod, hogy ez így van jól.
(Daniel felül a széken)
Daniel:Az, hogy összejárunk egy-két légyottra?!
(Savannah elkezdi felszedni ruháit a földről)
Savannah:Aha! Ez legjobb az egészben. Senki nem tudja. Ez a mi kis titkunk.
(Daniel nyugodtabban, kissé izgatottabban reagál)
Daniel:A mi kis titkunk?!
(A nő elmosolyodik)
Savannah:Ki megyek a mosdóba és felöltözöm.
(Savannah ruháit ölében cipelvén az ajtóhoz közeledve megáll és visszafordul. Daniel ránéz a nőre ahogy hátrafordul a székben)
Savannah:Imádom a farkad!
(Daniel elneveti magát)
(Savannah kidugja a nyelvét, felnevet akárcsak Daniel az előbb majd kisétál az ajtón)
...
(Jonathan és Pollonia a kivilágított utcán sétálnak. Pollonia kezében egy méretes szendvics míg Jonathanéban egy csomag sültkrumpli pihen. Mindketten éhesen majszolnak miközben beszélgetnek, s sétálgatnak a macskaköves úton. Pollonia néha ránéz a butikok kirakatára melyet előtt elsétálnak. A hangulat kissé zord, komor. Nincs szenvedély.)
Jonathan:Tudod..
(Jonathan betöm egy kupac sültkrumplit a szájába majd csámcsogva folytatja)
Jonathan:..elmehetnénk valamikor randizni is.
(Pollonia félrenéz)
Pollonia:Ühü.
Jonathan:Már amúgy is régóta vizitáljuk egymást. Ideje egy kicsit jobban is megismerni.
Pollonia:Nem ismertél meg még eléggé?! Azok alatt a 20 perces menetek alatt, hm?!
(Jonathan elmosolyodik)
Jonathan:Nem.
Pollonia:És a feleséged?
Jonathan:Mi van vele?
Pollonia:Őt mikor viszed el valahová?
Jonathan:Mondtam már, hogy nem érzek iránta az égvilágon semmit.
Pollonia:És a gyerekeid?
Jonathan:Nem érdekel már senki mióta téged megismertelek.
Pollonia:És ezt otthon is tudják?
(Pollonia mérgesen Jonathanra néz)
(Jonathan hallgat. Inkább eszik. Pollonia harap egy kisebb falatot, megrágja majd lenyeli, s témát vált. Bár a levegő meleg, fülledt, főleg ezen a nyáresti napon, mégis hidegnek érződik kettejük között.)
Pollonia:Olvastam megint bronzot nyertél.
(Jonathan hangja elreked kezdeténél)
Jonathan:Jaa, sose sikerül összehozni jobbat.
Pollonia:Azért gyakorolsz megállás nélkül?
Jonathan:Azért is. Meg azért mert muszáj. Meg azért is, mert ezért fizetnek.
Pollonia:Indulni akarsz az Olimpián?
(Pollonia harsányan felnevet míg Jonathan komoly tekintetet vet a lányra. Pollonia megszeppen majd elhallgat, s mindketten előre bámulva folytatják vacsorájukat)
Jonathan:Nem tudom, hogy menni fog-e.
Pollonia:Ha kétségekkel akarsz indulni akkor inkább ne is indulj.
Jonathan:Nem indulok az Olimpián. Még a területibe is alig, ha sikerül bronzot nyernem.
Pollonia:Tudom. Csak mondom.
(Jonathan hirtelen megáll mire Pollonia is felfigyel, s ő is megállván kérdően pillant a férfira aki komoly hangvétellel magyarázkodik)
Jonathan:Figyelj! Én vonzódom hozzád. Nem tudom, hogy te is érzed-e ezt, de én..
(Pollonia mit sem hallván közbevág)
Pollonia:Jonathan, én nem fogok senkivel sem kapcsolatban lenni! Erről már beszéltünk vagy százszor!
Jonathan:És ha elválok?!
Pollonia:Tök mindegy! Ha elválsz, ha nem! Nekem ez így pont jó, ahogy van! Látjuk egymást, összefutunk, szexelünk. Minek kell még több?
Jonathan:Hát.. te miért érnéd be kevesebbel, ha egyszer ebből sokkalta többet is ki lehet hozni? Ez olyan, mint a kalapácsvetés. Az aranyért megyünk! Küzdünk. A legjobb eredményért amit csak elérhetünk.
(Pollonia lepillant a földre majd belekócol a hajába, s végül mélyen a férfi szemeibe néz fájdalmas tekintetével)
Pollonia:Az élet nem olyan, mint a kalapácsvetés Jonathan. Az annál sokkal bonyolultabb.
(Pollonia félrehúzza a száját majd gyors puszit nyom a férfi arcára, s köszönés nélkül elsétál)
...
(Karen, a fiatal bombázó egy tűzoltóautó utasterében lovagol egy testes férfi ölében mikor a férfi mozgása egyre csak felgyorsul, egyre csak gyorsabban nyög, lélegzik, s végül harsány nyögésekkel eléri a csúcsot. A férfi hátradől, Karen pedig előre hogy tovább csókolgathassa az izmos testet. Karen hosszú fekete barna haja ráhull az ismos, szőrtelen testre, szája pedig a férfi mellbimbóin járnak mire az tovább nyög az élvezet utóhatásaitól. A férfi átöleli, s magához húzza a nőt)
Zoltan:Ah, Karen.
(Karen rámosolyog a férfira)
Karen:Na?
(A férfi elneveti magát)
Zoltan:Igazad volt. Nem bántam meg, hogy meglátogattál.
Karen:Nekem mindig igazam van.
Zoltan:Ezért vagy olyan veszélyes.
(Egy mobil csörgése hirtelen félbeszakítja a felek beszélgetését. A férfi felismeri a hangot majd kotorászni kezd az anyósülésen az odaszórt ruhák között mire megtalálja a készüléket és válaszol a hívásra. A férfi mutatóujját szájára teszi, s sürgetve a nőre néz)
Zoltan:Igen drágám! Persze. Ott leszek, ne aggódj! Micsoda?! Tíz perc múlva kezdődik?! Ó. Ö. Már úton vagyok ne aggódj. Puszi-puszi, már ott is vagyok. Szeretlek! Szia drágám!
(Karen feldühödve száll ki a férfi öléből, szedi össze a cuccait, s lép ki - majd le a magas járműről. A férfi nem szól egy szót sem csak nézi ahogy Karen eltűnik a horizontról ezen garázs egyik mosdójába menet)
...
(Fehér csipkés tangabugyiban, s fehér pólóban fetreng az ágyban Mariella a teltkarcsú, rövid hajú, fekete szépség miközben a távirányítót nyomkodja és a telfonjába beszél)
Mariella:Basszus hol vagytok?! Itt fekszek már vagy másfél órája és nem tudok senkivel sem beszélni! El sem hiszitek, de épp fekete fehér rajzfilmet nézek. Miki egeret. Behalok. Hívjatok. Ne legyetek már kikapcsolva, belehalok az unalomba és valami történt ma velem amit muszáj, hogy megosszak valakivel, mert szétrobbanok. Nekem csak egy fül kéne vagy egy száj. Méghogy a teknika mindent megoldott. Hülyeség.
(Mariella lenyomja a telefont, leteszi maga mellé majd hason fekve az ágyon a tévével szemben hasalva nyomogatja a távirányítot, s közben savanyú képeket vág a különböző Asztro -és Tele show műsorokra)
Mariella:Hülyeség. Tovább. Hülyeség. Ez is hülyeség. Basszus, ne már!
(Mariella telefonja hirtelen megcsörren amire azonnal reagál)
Mariella:Na végre!
(A vonal végén azonban csak recseség hallatszik, de egy árva lélek hangja sem)
Mariella:Haló?!
(Mariella magához húzza takaróját amin fekszik)
Mariella:Haló?! Ki szórakozik?!
(A vonal megszakad. Mariella leteszi telefonját maga mellé, körülnéz a szobában melynek ablakain már rég lehúzta a redőnyöket. A szobában szekrényeken, az öltöző asztalán, az ágyán és a tévén kívül szinte alig van valami. Némi virág és festménydekorációt leszámítva)
(A telefon újra csörög. Mariella kissé megijedve néz a mobilra, de újra válaszol)
Mariella:Haló?!
(Egy recsegő, eltorzított, sustorgó mély hang szólal meg a vonal tulsó végéről)
-Haa.. ahh...
(Mariella homloka összerándul, teste libabőrös lesz)
Mariella:Haló?! Ki az?! Ki szórakozik?! Mégegy ilyen és hívom a rendőrséget!
-..haaa...aaaa...haaa.aa..
(Mariella szemei kigubbadnak majd hirtelen az egész házban kihunynak a fények. A televízió kikapcsol, s az egész szobát a teljes sötétség öleli körbe. Mariella úgy érzi, mintha hirtelen egy szörnyeteg gyomrában lenne. Mariella szemei hirtelen átállnak a szoba sötétjére, a már halványan látja ahogy a szoba ajtaja kinyílik. A lány megbénulva fekszik az ágyon, telefonját leejti kezéből amely lecsúszik a padlóra. Az ajtó nyikorogva kinyílik majd Mariella rápillant a beáramló sötétebb árnyékra amely egy hatalmas fekete kosztumöt vagy valamiféle esőkabátot visel, mindenesetre csak az alakja látszik ahogy mozog. Mariella megfagy a félelemtől. teste lebénul, a hatalmas alak pedig nekifutásból elindul a lány felé, kezében a hatalmas konyhakéssel. Mariella torkaszakadtából sikít)
Mariella:Ááááááááááááááááááááááááááááááh!





A sorozat támogatója a Szeretők c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: