23. rész - Még több titok

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Savi:Messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is.
Samantha:Soha többé még egy szót sem váltok velük. Ígérem.

----
Samantha:Most meg miért vagy ilyen?!
Savi:Azért vagyok ilyen Samantha, mert nem szeretem, ha hülyének néznek!
----
Alexandra:Imádom. Amikor csak tehetem, beugrok. De erre nem úgy kell gondolni, mint néhány kiéhezett, randa nőre, akik segédeszközökkel futkosnak egy gőzzel megtelített teremben.
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Azt gondoltam.
Alexandra:Ott csak olyanban van benne más is, amiben te is benne vagy. Kölcsönös szimpátia alapján, természetesen.
(Hilda és Alexandra hirtelen mélyen egymás szemébe néznek majd Hilda gyorsan elkapja tekintetét a nőről)
----
Savi:Egy nagyon kedves barátnőm Karen Kim nagy bajban van.
Dominic:Annyi biztos, hogy a barátnődnek nem áll jól a szénája.
----
Savi:Ha már eleve ennyit gondolkozol az egészen, nem gondolod, hogy azért nem tudsz nem rá gondolni, mert titkon azt akarod, hogy te és ő újra egy pár legyetek?
Pollonia:Nem tudom.
Savi:Dehogynem!
Pollonia:Akkor szerinted újra meg kellene próbálnunk?
Savi:Miért ne?!
-----------------------------------------------
---------------------------------------------
(Karen egy telefonkagylóba beszél miközben íróasztalánál ül a hálószobájában)
Karen:Savi! Próbáltalak elérni már többször is, de nem vetted fel a telefont. Megtudtál valamit arról, hogy hogy halad az ügy? Ugyanis teljesen váratlanul kaptam egy telefonhívást mi szerint holnap délután be kell, hogy menjek egy privát megbeszélésre, ahol Zoltan-nal és az ügyvédjével kell, hogy szembenézzek. Kérlek, hívj vissza, amint tudsz.
....
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Alexandra és Hilda egymás mellett sétálnak tréningruhában egy hatalmas tó körül, amelyet beragyog a reggeli napfelkelte fénye. Kezükben egy-egy vízzel teli palackot szorongatnak, s közben elmélyülten a tájat nézve beszélgetnek egymással)
Alexandra:És, most hol dolgozol?
Hilda:Most nem dolgozom. Jövő héten lesz a beiratkozás a fősulin és aztán teljes gőzerővel ráhajtok, hogy elvégezzem.
Alexadra:Gratulálok! És ez milyen szak, amire járni fogsz?
Hilda:Turizmus és vendéglátás.
(Alexandra meglepetten hümmög)
Hilda:Mindig szerettem érdekes és egzotikus helyeken járni és szeretném ezeket másoknak is megmutatni. Esetleg idegenvezetőként vagy hasonló.
Alexandra:Az jó lehet. Ahhoz sokat kell utazgatni.
Hilda:Imádok utazgatni. Soha nem szeretek egy helyen maradni túl sokáig.
Alexandra:Akkor gondolom innen jön, hogy egy pasival se szeretsz túl sokáig együtt lenni.
Hilda:Bagoly mondja!
(Alexandra elneveti magát)
Alexandra:Ezt megkaptam.
Hilda:Hát meg. És most van valakid?
Alexandra:Nem. De szerintem egy darabig nem is lesz. Az utóbbi időben megpróbáltam monogám lenni, de sajnos nem sikerült.
Hilda:Meddig tartott?
Alexandra:Körülbelül 8 órán át, amíg fel nem csípett valaki.
Hilda:Ismerős.
Alexandra:De a rekordom az három pasi volt, akivel egyszerre voltam kapcsolatban.
(Hilda mosolyogva és meglepetten reagál)
Hilda:Mind a hárommal egyszerre?
(Alexandra bájosan biccent)
Alexandra:Ühüm.
Hilda:És azt meg hogy oldottad meg?
Alexandra:Hát megmondom őszintén, hogy nem ment olyan jól és olyan hosszú ideig.. ugyanis, ha több pasit tartasz, akkor ugye azt nem engedheted meg magadnak, hogy egyszerre ugyanazon a helyen legyen mindegyik. Na, nekem ez nem ment!
(Alexandra nevet)
Alexandra:De volt olyan, hogy az egyik pasi kitett a lakásom előtt aztán egyből jött a másik kocsi, amibe átszálltam a másik pasimhoz.
(Hilda harsányan elkacagja magát)
Hilda:Hát ezt nem hiszem el!
Alexandra:De, komolyan. Egyébként én az egészet egy nagy játéknak fogtam fel, ahol taktikáznod kell, hogy hogyan tartsd meg őket minél tovább úgy, hogy ne találkozzanak egymással.
Hilda:Hihetetlen vagy.
Alexandra:És amúgy mit csinálsz ma?
Hilda:Meglátogatom Pollonia-t, az egyik barátnőnknek ugyanis hamarosan születésnapja lesz úgyhogy arra gondoltam, hogy meglepetés bulit szerveznénk neki. Hé, te is eljöhetnél!
Alexandra:Szuperül hangzik. Köszi, hogy elhívsz. De csak akkor megyek, ha a barátnőtöket nem zavarja.
Hilda:Jaj, ne viccelj! Savi mindenkit szívesen lát. Ő nem olyan.
Alexandra:Akkor jó.
(Alexandra és Hilda egymásra mosolyognak)
...
(Savi óvatos léptekkel hatol be Mariella régi házába, majd megáll, hallgatózik, körülnéz, de miután nem hall semmit, becsukja maga mögött a bejárati ajtót, kulcsra zárja azt, s felmegy az emeletre, Mariella hálószobájába. Savi tüzetesen átkutatja a szobát, átnézi a szekrényeket, fiókokat, még a szőnyeg alá is benéz, majd végül kihúzza az ágy alá betolt dobozt, amelyben nemrég megtalálta Mariella orvosi papírjait. Átkutatja a dobozt, de meglepetten véli felfedezni, hogy csekkeken, néhány fotón és Mariella egyik karkötőjén kívül semmi nincs benne. Savi idegességében kiborítja a doboz tartalmát a földre, újra átlapozza a papírokat, belenéz a borítékokba, amikor hirtelen megcsörren a mobilja. A nő letérdepel majd előhúzza farmerzsebéből a telefont és válaszol a hívásra)
Savi:Haló?
Dominic:Heló vár a meló.
(Savi a szemeit forgatja)
Savi:Mondtam, hogy késni fogok.
Dominic:Igen, de a Savaga és Kelly ügyét előbbre tették..
Savi:Mennyivel?
Dominic:Úgy körülbelül egy óra múlva kezdődik.
Savi:Ne már!
Dominic:Úgyhogy sürgősen szedd a lábaidat.
Savi:Ezt nem hiszem el.
Dominic:Ha bejöttél volna reggel dolgozni ugyanúgy, mint mindenki más, akkor most ez nem okozna ekkora kellemetlenséget.
Savi:El kellett intéznem valami fontosat.
Dominic:És különben is: még jössz nekem valamivel.
(Savi meglepetten és savanyúan reagál)
Savi:Mivel?
(Dominic belecuppant egyet a telefonba majd leteszi azt, s a vonal megszakad)
(Savi maga elé tartja a mobilt majd fancsali képet vág, s zsebre teszi a kütyüt)
...
(Hilda szemétmetlen vidámsággal ront be Pollonia-hoz a kávézójába, aki épp csészéket törölget a pult mögött)
Hilda:Ííííííí!
(Pollonia hatalmas szemeket ereszt Hildára)
Pollonia:Na, mi az? Új pasi?
Hilda:Nem. Savi szülinapja!
Pollonia:Ó, tényleg. El is felejtettem.
Hilda:Aha. Arra gondoltam, hogy összeszedem a többieket is és csaphatnánk neki egy meglepetés partit.
Pollonia:Tudod, hogy Savi nem szereti a meglepetés bulikat. Emlékezz, hogy mi történt tavaly. Eric meglepetésként megjelent és meglepetésből megalázta őt.
Hilda:Jó, de hát az tavaly volt.
Pollonia:Szerintem meg kellene kérdeznünk Savi-t, hogy ő mit szeretne és úgy cselekedni. Hidd el nekem, hogy a tavalyi eset nem véletlen volt. Ez egy jel, hogy le kell állnod a folyamatos meglepetés bulik szervezésével..
Hilda:Hülyeség!
Pollonia:És amikor ezelőtt Karen-nek szerveztünk meglepetés bulit és kigyulladt a konyhája a gyertyáktól, amiket szerteszét hagytál a lakásában?
Hilda:Hé, az nem az én hibám, hogy az a ház tökre huzatos!
Pollonia:Én még mindig nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet. Lehet, hogy a meglepetés helyett valami nyugalmasabbal kellene ,,meglepnünk".
Hilda:Például?
Pollonia:Mondjuk üdülés vagy szauna.. vagy valami ilyesmi. Tudod, amivel egyedül lehet egy kicsit, relaxálhat, felpezsdülhet.
(Hilda a szája szélébe harap)
Hilda:Tudod, ez annyira nem is olyan rossz ötlet.
Pollonia:És képzeld el, hogy mennyire unalmas, hogy minden évben meglepetés buli van, meglepetés buli hátán. Még a végén azt kezdik el pletykálni, hogy öregszel és ezért nem tudsz semmi újjal előrukkolni.
(Hilda ijedten és mereven bámul)
Hilda:Igazad lehet.
(Pollonia elmosolyodik)
Pollonia:Örülök, hogy meggyőztelek.
(Hilda elgondolkodik majd hirtelen kiegyenesedik és távozik a kávézóból)
Hilda:Mennem kell. Szia!
Pollonia:Oké. Szia!
(Pollonia fancsali képet vág Hilda szeleburdiságának láttán)
...
(Savi az irodájába belépve lecsapja táskáját asztalára majd gyorsan összeszed néhány aktát a fiókjából. Mindeközben Dominic sétál be hozzá)
Dominic:Látom csak ideértél.
Savi:Örülj neki.
(Dominc elmosolyodik)
Dominic:Nem mintha lett volna más választásod.
(Savi összeszedi a dokumentumokat majd az ölébe veszi őket és megindul az ajtó felé)
Savi:Amúgy mi volt ez az egész? Hogy tartozom valamivel?
(Dominic kinyitja a nő előtt az ajtót majd mindketten kifáradnak a folyosóra)
Dominic:Csak annyi, hogy segítettem az egyik barátnődnek. Olyan infókat szivárogtattam ki neked, amik miatt megüthetném a bokám.
(Savi összeszorítja száját, hogy elrejtse halvány mosolyát)
Savi:Hát persze. De a te döntésed volt, hogy kiszivárogtatod nekem.
(Dominic hirtelen a nő elé lép, hogy útját állja)
Dominic:Ha hékás! Te könyörögtél nekem.
(Savi beszívja ajkait, hogy belülről megnyálazhassa azokat nyelvével majd körbetekint a folyosón)
Savi:Mit akarsz?
Dominic:Egy randit.
(Savi mérgesen kikerüli a férfit majd folytatja útját a folyosó vége felé)
Savi:Na, persze.
Dominic:Ne értsd félre. Nem akarok semmi személyeset. Csak beszélgetni egy jót.
(Savi elneveti magát)
Savi:Hát persze. A többi nővel is csak beszélgetni akarsz egy jót, akikkel itt flörtölgetsz minden áldott nap, nem igaz?
Dominic:Igen.
(Dominic újra beáll a nő elé majd mélyen a szemébe néz)
Dominic:Komolyan mondom. Beszélgetünk és kész. Ennyi. Semmi több.
(Savi összeszorítja szemeit majd sejtelmesen a férfira néz)
Savi:Hm...
(Savi megint kikerüli a férfit és továbbsétál)
Dominic:Szóval?
Savi:Még gondolkodom rajta.
Dominic:Akkor este nyolcra érted megyek.
Savi:Mondtam, hogy még gondolkodom rajta.
Dominic:Gondold meg, este nyolcig.
(Savi és Dominic a folyosó végén szétválnak)
...
Pollonia:Hozhatok egy erős feketét?
(Pollonia leül egy ismerős idegennel szemben az egyik kávézóasztalhoz, kávézójában)
Karen:Ha van olyan erős feketéd, ami ezen is segít, akkor jöhet.
Pollonia:Még mindig Zoltan?
Karen:Kezd egyre fárasztóbb lenni ez az egész.
Pollonia:Nem találtál magadnak másik rendelőt?
Karen:Keresnem is felesleges mióta felfüggesztettek... amióta eljárás indult ellenem... Zoltan jóvoltából.
Pollonia:Nem hiszem el, tényleg. Mije van ellened?
Karen:Fogalmam sincs. Talán csak annyi, hogy a betegem volt, akivel kapcsolatba kerültem. Természetesen ő ezt teljesen máshogy meséli el, de úgy tűnik, hogy a titkárnőm és más megkérdezettek is ellenem tanúskodnak, hiszen tényleg együtt voltunk, nem is egyszer. De az a magánéletem része volt!
Pollonia:És most mi fog történni?
Karen:Holnap tárgyalásra megyek, amin Zoltan is ott lesz az ügyvédjével.
Pollonia:Húha. Savi-vel nem beszéltél?
Karen:Nem. Hívtam vagy milliószor, de nem veszi fel. Nem járt ma itt véletlenül?
Pollonia:Nem. Csak Hilda, de vele meg te nem akarnál találkozni.
Karen:Miért?
Pollonia:Teljesen be van sózva Savi szülinapja miatt.
Karen:Tényleg, hiszen neki hamarosan itt lesz a születésnapja.
Pollonia:És meglepetés partit akar neki rendezni.
Karen:Jaj, ne! Ha olyan lesz, mint a tavalyi akkor szerintem elfelejtheti.
Pollonia:Én is ugyanezt mondtam neki.
Karen:Samantha-val sem találkoztál mostanában?
Pollonia:Nem, felém se néz az utóbbi időben.
Karen:Ez egyre furcsább.
Pollonia:Biztosan elfoglalt, hisz mindig csinál valamit.
(Karen megragadja ölébe fektetett retiküljét majd feláll az asztaltól és elköszön)
Karen:Jobb, ha megyek. Befekszem egy kád forró vízbe és relaxálok egy picit. Holnap korán kell kelnem.
Pollonia:Ha bármi van, hívj csak nyugodtan!
Karen:Köszönöm. Figyelj!
Pollonia:Igen?
Karen:Ha találkozol Savi-vel meg tudnád neki mondani, hogy hívjon fel, mert nagyon fontos lenne.
Pollonia:Persze!
Karen:Köszi.
(Karen megpuszilja Pollonia-t majd elmegy)
Karen:Szia.
Pollonia:Szia.
.....
(Késő este Savi a konyhaasztalnál ül és a laptopján pötyögtet, valamint papírokat rendezget, amikor hirtelen ajtócsapódás hallatszik a folyosóról. Savi leveszi a szemüvegét miközben a széken ülve próbálja kihallani a hangokat. Hilda kéjes hangja szólal meg, aztán egy férfi, majd mindketten a konyha felé közelednek, aztán hirtelen bevágódik egy ajtó és a hangok megszűnnek.)
(Savi nagy levegőt vesz, leteszi a szemüvegét a számítógép mellé, aztán végigszánt kezeivel az arcán. A következő pillanatban Hilda, fehérneműben lép be a konyhába, megcélozván a hűtőszekrényt)
Savi:Egy újabb pasi?
(Savi méltatlankodva néz a nőre)
(Hilda vállat von, majd elővesz egy doboz narancslevet)
Hilda:Csak jól érzem magam.
Savi:Oké. De reggel nem akarom, hogy egy meztelen pasi itt flangáljon a konyhában.
(Hilda megvetően válaszol)
Hilda:Na, kérlek. Mintha megengedném, hogy reggelig maradjon. Egy jót szexelünk aztán mindenki megy a dolgára.
Savi:És védekeztek?
(Hilda fancsali képet vág)
Hilda:Mi a fene bajod van, hogy mostanában állandóan ezt kérdezgeted? Mi a fenének védekezni, ha mind a ketten egészségesek vagyunk, hm?
(Savi nagy levegőt vesz majd kifújja azt. Ezután pedig elmélyült, de megviselt hangon szól Hilda-hoz)
Savi:Én ezt már nem bírom!
(Hilda kortyol egyet a gyümölcsléből majd meglepetten válaszol)
Hilda:Mi az? Sok a munka?
(Amikor azonban Savi a száját nyitná, hogy válaszoljon a kérdésre, az ajtócsengő szakítja félbe kettejük beszélgetését)
(A két nő összenéz majd Savi feláll az asztaltól, hogy megnézze ki áll az ajtónál. Mindeközben Hilda visszacammog a szobájába.)
(Savi kitárja az ajtót és Dominic-ot pillantja meg, aki egy fekete pulcsiban és farmernadrágban lóbál két papírfecnit a levegőben)
Dominic:Félóra múlva kezdődik. Új film. A popcornt én állom.
(Savi félrehúzza a száját egy pillanatra, majd elmosolyodik)
Savi:Ühüm.. és este szex, mi?
(Dominic elneveti magát)
Dominic:Csak akkor, ha benne vagy.
Savi Akkor nem is megyek sehova.
Dominic:Ne már! Megvettem a jegyeket.
(Mindeközben halk nyögések szűrődnek ki a folyosóra. Dominic pedig beljebb lép a házba)
(A férfi furcsa pofákat vág mire Savi mosolyogni kezd)
Savi:A lakótársam. Illetve a barátnőm. És a lakótársam.
(A folyosóra kiszűrődő nyögések és sikolyok egyre hangosabban hallatszanak)
(Dominic mosolyogni kezd)
Dominic:Na, akkor jössz.. vagy inkább hallgatod ezt?
(Hilda felrikácsol a szobában)
Hilda:Ez az! Kúrjál!
(Mindketten egy pillanatra ledermednek a folyosón állva majd Savi gyors válaszát követően rácsap Dominic mellkasára)
Savi:Te vezetsz!
...
(Samantha egy könyvet olvas a nappalijának kanapéján ülve, amikor váratlanul megszólal az ajtócsengő. A nő leteszi a könyvet és azonnal az ajtóhoz sétál. Amikor kinyitja az ajtót Richardot találja a küszöbön állva.)
(Richard sporttáskával a vállán, kedvesen köszön Samantha-nak, aki egy pillanatra kidugja a fejét az ajtón, hogy szemei keresztülpásztázzanak az utcán)
Richard:Szia.
(Samantha meglepetten reagál)
Samantha:Na, hogy sikerült a vizsgád?
(Samantha megragadja a fiatal fiút, behúzza a házba majd a nyakát kezdi el csókolgatni. A srác elneveti magát majd lefogja Samantha-t, jelezvén, hogy most nem vevő a nő kezdeményezésére)
(Samantha Richard ridegségét érezvén abbahagyja a fiúval való kacérkodást)
Samantha:Mi a baj?
Richard:Valami fontosat szeretnék mondani neked.
Samantha:Micsodát? Ugye nem az apádról van szó megint? Rájött, hogy megint.. hogy te meg én és..
(Richard közbevág)
Richard:Nem, nem. Nem arról van szó. Valami egészen másról.
Samantha:Miről?
(Richard leveszi a táskáját, ledobja a padlóra majd leül a kanapéra. Samantha odasétál hozzá, majd ő is leül a férfi mellé)
(A nő gyengéden a srác vállára teszi a kezét)
Samantha:Mi történt?
Richard:Már korábban el akartam mondani, de eddig nem volt rá bátorságom.
(Samantha továbbra is csak értetlenül néz)
Richard:Felvettek a Cambridge-i egyetemre. A jövő héten költözöm. A következő nyárig nem jövök haza.
Samantha:Tessék?
(Samantha ledöbbenve hallgatja Richard-ot)
.............................

13.rész - Életem kísértetei

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-

Karen:Nagyon szépen köszönöm. További szép napot. Viszlát Isabelle.
Isabelle:Jöjjön máskor is Dr. Kim.
(Karen, egy dobozos kávéval a kezében, elsétál a kültéri kávézó pultjától majd átszalad a forgalmas üttesten, de mikor a folyó felett tornyosuló híd korlátjához ér, hirtelen megpillant egy rajta támaszkodó férfit s mikor közelebb ér az alakhoz hirtelen felkiált)
Karen:Te jóságos ég! Eric?!
(Az alak megfordul és Karen azonnal kiveszi belőle a jól öltözött, ingben, nadrágban és ünnepi cipőben álló Eric-et. A férfi elmosolyodik, s mikor Karen odaér hozzá, átöleli őt és két puszit nyom arcára)
Eric:Karen! De rég láttalak!
Karen:Én is téged! Utoljára Savi születésnapján.
Eric:Igen.
(Eric egy pillanatig lehajtja a fejét)
Eric:Az nem éppen egy idillikus emlékképként maradhatott meg a fejedben.
(Karen egy pillanatra félre húzza szája szélét)
Karen:És hogy vagy?
Eric:Jól vagyok köszönöm. És te? Dolgozni mész?
Karen:Igazából onnan jövök.
Eric:Még mindig praktizálsz?
Karen:Persze. És te? Még mindig befektetőként keresed a kenyered?
Eric:Én arra születtem, hogy így keressem a kenyerem.
(Eric újra a híd korlátjára támaszkodik, közben Karen odaáll mellé, s háttal nekidől a korlát szélének)
Karen:Azóta sem beszéltél Savi-vel?
Eric:Nem. Nem is fogok.
(Karen felvonja szemöldökét)
Karen:Ennyire mérges vagy rá még mindig?
Eric:Te nem lennél mérges?
(Karen belekortyol a kávéjába)
Karen:Jogos.
Karen:Bár, be kell valljam, én azt hittem, hogy valahogy ezt is meg fogjátok majd oldani.
Eric:Megoldani? Hogyan?
Karen:Mindenkinek jár egy második esély.
(Eric egy pillanatra mélyen Karen szemébe néz aztán újra a folyón megcsilanó naplemente fényeit bámulja)
Karen:Lehet, hogy időt kellene adnod magadnak, hogy tisztázd a dolgokat.
Eric:Már tisztáztam. Eldöntöttem, hogy elválok és kész.
Karen:És ki ez a Barbara?
(Eric elmosolyodik)
Eric:Ezt is elmondta?
Karen:Mi mindent elmondunk egymásnak.
Karen:Tényleg elveszed őt feleségül?
Eric:Igen. Úgy tervezem. Savi teljesen felnyitotta a szemem.
Karen:Miért?
Eric:Mert csak. Amikor kiderült, hogy megcsalt egyszerűen rájöttem, hogy nem ez az mód, ahogy élni akarok. Izgalmat akarok az életembe. Szenvedélyes szerelmet és változatos programokat a párommal.
Karen:És Savi-vel ezt nem lehetett?
Eric:Az elején még igen... De később már nem. Éjjel-nappal dolgozott, közben meg megcsalt aztán meg még ki tudja, hogy mit csinált a hátam mögött, amit nem mondott el nekem.
Karen:És úgy érzed, hogy elárultak téged.
Eric:Úgy érzem, hogy elárult engem az, akit a legjobban szerettem és akiben a legjobban bíztam. Ha egyszer megtette, hogy megcsal, megtenné újra.
Karen:Miért vagy ebben olyan biztos?
Eric:Akarsz fogadni?
Karen:És Barbara? Ő milyen?
Eric:Mint egy villámcsapás. Egyszerűen csak felbukkant az életemben és a feje tetejére állította az egészet. Vele nagyon jól kijövök. Úgy érzem, hogy megtaláltam a legjobb barátomat, a szerelmemet és a lelki társamat. Egy igazán kedves és gondoskodó nő társaságában.
(Karen meglepetten és kissé szerény hangnemben reagál)
Karen:Komolyan?
Eric:Igen. Még soha nem éreztem ilyet. Még Savi-nél sem.
Karen:Ó.
(Eric hirtelen felegyenesedik, nagy levegőt vesz és kihúzza magát)
Eric:Megtennél nekem valamit?
Karen:Micsodát?
Eric:Megmondanád Savi-nek, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és hogy szeretném, hogy aláírja azokat a válási papírokat és leadja az ügyvédemnek? A papírokon minden rajta van, amit tudnia kell.
Karen:De miért nem beszélsz vele te?
Eric:Nem akarok. Nem vagyok rá képes. És kedvem sincs hozzá. Nem akarok megjelenni nála, nehogy azt higgye, hogy talán újratárgyalhatjuk az egészet.. mert nem úgy van. Én már teljesen túl vagyok rajta és kész. Szeretném, ha ezt ő is tudná.
Karen:Értem.
Eric:Nem okozna neked olyan nagy terhet, ha át kellene adnod neki ezt? Nyíltan és őszintén?
Karen:Nem. Dehogy. Megteszek minden tőlem telhetőt.
Eric:Remek. Köszönöm.
(Eric megöleli Karen-t)
Eric:Most mennem kell.
(Eric ad egy puszit a nőnek majd elindul, de mielőtt még elsétálna Karen felszólal)
Karen:Eric!
(Eric visszafordul)
Eric:Igen?
Karen:Ha esetleg szeretnél még beszélgetni.. tudod, hogy merre van rendelőm.
(Eric rámosolyog a nőre majd elsétál. Karen nagy levegőt vesz s folytatja útját hazafelé)
...
(Savi, kezében egy bevásárló kosárral sétálgat a húsos púlt előtt. Néha kivesz egy-egy csomagolt, mirelit árut; megnézi az árát majd félrehúzza a száját és visszateszi. Egyik pillanatban egy sejtelmes, tűsarkúban topogó nő áll meg mellette)
Natasha:Hm.. úgy tudtam, hogy nem szereted a borjút.
(Savannah felpillant a mirelit pulttól, szemei elkerekednek s álla majdnem a padlót üti a látványtól. Natasha áll előtte, talpig vörösben)
Savi:Te jóságos szent szar!
Natasha:Semmit nem öregedtél az elmúlt évek alatt.
(Savi elszörnyedve néz végig a nőn)
Savi:Te sem. Jól nézel ki.
Natasha:Te is.
(Savi gyorsan beledob egy csomagolt csirkemellet a kosarába majd hátat fordít a nőnek és sebes léptekkel a kassza felé siet, de Natasha követi őt és a háta mögül folytatja a beszélgetést)
Natasha:Hallottam Eric-kel zátonyra futott a házasságotok.
(Savi hirtelen megáll és végig néz a mellette álló polcon, de nem néz hátra a mögötte állő Natasha-ra)
Savi:Kitől hallottad?
Natasha:Eric mesélte.
(Savi arcára torz mosoly ül ki majd hirtelen továbbsétál, eredeti célja felé)
Savi:Hogy micsoda?
Natasha:Mondta, hogy örül, hogy egy kicsit kiszabadulhatott a megszokott mókuskerékből, mert majd megfulladt egy olyan órarend-gépezet mellett, mint te.
(Savi és Natasha végül elérnek a pénztár előtt álló hosszú sorhoz)
Savi:Hogy milyen gépezet?
Natasha:Én sem értem, de szerintem ezt Eric-kel kellene megbeszélned.
(Savi kissé mérgesen hajtja oldalra a fejét, de még mindig nem fordul meg, hogy lássa a mögötte toporzékoló nőt)
Savi:Na figyelj! Fogalmam sincs, hogy honnan tudod, hogy szétmentünk Eric-kel, de biztos vagyok benne, hogy nem Eric mondta el neked. Ugyanis Eric szóba se állna veled. Azok után, hogy rámásztál pedig megmondta, hogy házas.
Natasha:Az valóban egy fájó momentum volt a számomra. De megbocsátottam.
(Savi elmosolyodik majd felkiált)
Savi:Háh! Ez nagyon vicces. Reméltem, hogy azután a hatalmas veszekedés és pohárdobálás után, ami történt soha többé nem tolod majd vissza a sejjhajod ide.. de tévedtem. Neked tényleg jó, vastag bőr van a pofádon.
Natasha:Ezt most bóknak veszem.
Savi:Mi a francot keresel itt?
Natasha:Csak látogatóba jöttem.
Savi:Na persze. Ha te valamit csinálsz vagy valahova mész annak mindig nyomós oka van.
Natasha:Ennyire átlátszó lennék?
Savi:Kiismertelek a fiatal éveim alatt. De a többiek is. Bármit is keresel itt, azt nem fogod megtalálni úgyhogy akár vissza is mehetsz a fővárosba. Szerintem jó világod volt ott amúgy is.
Natasha:Ki akarok békülni veletek!
(Savi hirtelen hátrafordul s szembe néz Natasha-val)
Savi:Hogy micsoda?!
Natasha:Olyan jó lenne megint együtt lenni. Csak gondolj vissza a tini éveinkre. Menekülések a zsaruk elől. Amikor elbújtunk a bokorba, a rendőrautó meg előttünk húzott el és a két fakabát észre sem vette, hogy a bokor alján lapulunk. Emlékszel?
(Savi démonian mosolyog)
Savi:Hát persze, hogy emlékszem.
Natasha:Hajnali egy volt és mindenki minket keresett. Mi meg csak futkoztunk. Két kiskorú a város közepén. Azok az ablakon való kimászások. Amikor becsengettünk a vén tatákhoz és elrohantunk meg telefonbetyárkodtunk, hogy mi vagyunk az adó- meg a földhivatal. Emiatt is gondolom úgy, hogy lehetnénk újra barátnők..
(Savannah annyira felnevet, hogy egy pillanatra még a pénztáros is ránéz)
Savannah:Háhá! Neem.. bocs! Az nem fog megtörténni. Már elkövettem azt a hibát kétszer is. Nem egyszer! Kétszer! Bőven elég volt, nagyon szépen köszönöm. Ez az egész romantikus múlt idézgetés valóban negédes és bohókás a számomra, de tudod nem fogok leállni veled többször.
Natasha:De miért mondod ezt?
Savi:Azért, mert te egy pszichopata vagy. És ezt te tudod is nagyon jól. Mindig szarban hagytál mindenkit. Csak a saját hülyeséged után mentél. Mindig keverted a lét és folyton mindenkit csak tönkre akartál tenni. Soha a büdös életben nem bántad meg, hogy mennyi embert szétválasztottál és soha nem is kértél senkitől sem bocsánatot, ha épp megbántottál valakit. Igen, egy pszichopata vagy. Ennek a beszélgetésnek pedig hivatalosan is vége úgyhogy légyszíves akadj le rólam. Tegyünk úgy, mintha nem is találkoztunk volna.
Natasha:Nekem nyolc. De gondolom akkor Mariella sötét titkai sem érdekelnek.
(Savi újra hátat fordít, szájával csücsörít egyet aztán nagy levegőt vesz, s közben próbálja figyelmen kívül hagyni Natasha-t)
Natasha:Mert Mariella-nak voltak sötét titkai az már biztos.
(Savi idegesen kezd el kopogtatni a padlón, topánkája hegyével)
Natasha:Olyan titkok is, amik még rátok is behatással lehetnek.
Savi:Menj a picsába!
Natasha:Felőlem! Azt csináltok, amit akarok.
Savi:Még szerencse.
(Savi végre eléri a pénztárost, fizet és szemrebbenés nélkül távozik is a boltból)
...
(Savi heves léptekkel hatol be Pollonia kávéházába majd meglepetten pillantja meg, amint az egyik asztalnál Karen, Samantha és maga Pollonia ülnek. Savi odasétál hozzájuk, bevásárló szatyrát ledobja az asztalra majd leül eléjük)
Savannah:Nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam a minap a boltban.
(Karen belenéz a bevásárló szatyorba majd meglepődik)
Karen:Ez hús?
Savannah:Hús, de most nem ez a fontos.
Karen:Bocs.
Pollonia:Neked is szia.
Samantha:Kivel?
Savannah:Régi barátosnénkkal.
(Hirtelen mindenki zavarodott arckifejezéssel pillantgat egymásra az asztalnál ülve)
Savannah:Szarkeverő Natashával.
Pollonia:Hogy micsoda?!
Karen:Te jó ég!
Savannah:Aha! Visszajött a városba. Úgy tűnik nem volt még neki elég, amit kapott tőlünk.
Hilda:De mit keres itt?
Savannah:Fogalmam sincs, de azt már kívülről fújja, hogy én és Eric szétmentünk.
Karen:Én ezt nem értem.
Samantha:Azt meg honnét tudja?!
Savannah:Hát ez az! Azt még én sem tudom.
Karen:Mégis mi a fenéért jött vissza?
Pollonia:Én hozok még egy kávét.
Savi:Egy jó erőset, kérlek.
(Pollonia megsimogatva Savi vállát feláll az asztaltól majd elsétál)
Samantha:Mit mondott még?
Savi:Semmi mást, csak azt, hogy hallotta, hogy szétmentünk Eric-kel, mint mondták.. ja, és Mariella-val sokkolt.
Karen:Azon belül mivel?
Pollonia:Mi van Mariella-val?
(Pollonia letesz egy csésze, gőzölgő kávét Savi elé)
Savi:Köszi.
Pollonia:Szívesen.
Savi:Semmi nincs Mariella-val. Csak a szokásos. Natasha azt állítja, hogy Mariella-nak mocskos és sötét titkai vannak, amelyek ránk is behatással lehetnek.
Karen:Butaság.
Pollonia:Én nem mondanék ilyet.
Samantha:Mert? Nyílván Natasha most is csak hazudozik, mint a vízfolyás.
Savi:Én is erre tippelek.
Pollonia:Mariella-nak egész életében csak mocskos és sötét dolgai voltak. És aztán meg megölték. Nem is csodálkozom, ha esetleg van még valami, ami ránk is hatással lenne és amit Mariella nem akart, hogy kitudódjon. Annyi minden van még, amit nem tudunk róla. Engem inkább az lep meg, hogy Natasha visszajött.
(Savannah belekortyol a kávéjába majd tele szájjal hümmög egyet)
Savannah:Ühüm.
Savi:Én is ezen vagyok kiakadva.
Karen:Ha Natasha visszajött akkor annak nyomós oka van.
Pollonia:Szerintetek kereshet valamit?
Savi:Mégis micsodát?
(Pollonia vállat von, Karen félrehúzza a száját míg Samantha elmereng miközben az előtte heverő üres poharat bámulja. Végül Karen témát vált.)
Karen:Jut eszembe: Hilda előkerült már?
Savannah:Hívtam Marco-t, aki felvette és azt mondta, hogy Hilda és ő elutaztak külföldre, egy kis romantikus kiruccanásra. Jó sok szexszel.
(Pollonia felkiált)
Pollonia:Óóóó.. ez Hildára vall.
Savannah:Aha!
Samantha:De miért nem válaszol a mi telefonhívásainkra?
Savi:Marco azt mondta, hogy Hilda telefonja elromlott.
Samantha:És beszéltél Hilda-val?
Savi:Nem, mert épp aludt amikor hívtam és Marco nem akarta felébreszteni.
(Karen és Pollonia hirtelen összenéznek)
Karen:Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit bizarr?
Savi:Mert?
Pollonia:Hilda soha nem hagyna lógva minket. És tuti, hogy nem menne külföldre anélkül, hogy ne szólna nekünk.
Samantha:Szerintem is bűzlik valami az egészben.
Savi:Szerintetek hazudott?
Pollonia:Hívd fel még egyszer.
Savi:Hogyan?
Samantha:Aha. Hívd fel még egyszer és kérdezd meg Marco-tól, hogy felébredt-e már, mert valami fontosat akarsz neki elmondani.. vagy találj ki valamit.
Savi:Hát ha ennyire akarjátok.
(Savi előveszi a mobilját a retiküljéből és tárcsázni kezd)
Savi:Pszt! Kicsöng!
(A lányok feszülten figyelik Savi-t, miközben folyamatosan kósza pillantásokat váltanak egymással)
Savi:Na szia Marco! Szia-szia! Igen, Hilda-t keresem! Felébredt már?... Nem?... Elment shoppingolni? Miért ment el shoppingolni?... Ó!... Oké... Értem, rendben. Azért majd még később hívlak, jó? Jólvan! Vigyázz magadra. Csáó-csáó.
(Savi lenyomja a telefont majd leteszi az asztalra)
Savi:Azt mondja, hogy Hilda elment vásárolgatni.
Samantha:Vásárolgatni?
Karen:Shoppingolni, ha jól hallottuk.
Savi:Valami tényleg nincs rendben itt srácok.
(A csajok összenéznek egy pillanatra)
Pollonia:Szerintetek el kéne mennünk Hilda házához?
Savi:Már voltunk ott délelőtt. Nincs otthon senki.
Samantha:És mi lenne, ha nem Hilda házánál keresnénk őt?
Savi:Hanem?
Samantha:Mondjuk Mariella-nal. Ott lakik Marco úgyhogy...
Savi:De Hilda külföldön van Marco-val.
Karen:De mi van, ha Marco hazudik?
Pollonia:De akkor hol van Hilda?
...
(A lányok Savi sötét kocsijából szállnak ki, amely az imént parkolt le Mariella háza előtt)
(Savi, Pollonia, Karen és Samantha egyszerre kezdik el vizsgálgatni a ház minden külső szegmenség szembogaraikkal miközben Savi felszalad a lépcsőn és a bejárati ajtó melletti csengőt nyomogatja a falon. A többiek jobbra-balra sétálgatnak a ház előtt, benézve a bokrok alá, körülnézve az ablakok alatt mígnem Pollonia leguggol, hogy belásson a pince kicsi, téglalap alakú ablakán)
Savi:Hahóóó! Marco! Hilda! Helóóó!
(Savi a csengőt nyomkodja és közben az ajtón dörömböl, de nincs válasz. Mindeközben Karen isf felsétál a lépcsőn és odaáll Savi mellé)
(Hirtelen Savi és Karen egy kiáltást hallanak a ház oldalából)
Pollonia:Te jó ég! Ezt nézzétek!
Samantha:Az meg micsoda?
Pollonia:Csak nem?
Samantha:Az Hilda!
Pollonia:Savi, gyere gyorsan!
(Savi és Karen lefutnak a bejárati ajtó előtt heverő lépcsősorról majd odarohannak a lányokhoz, akik a ház oldala előtt, térdelve kukucskálnak le a pincébe a pinceablakon keresztül)
Pollonia:Hilda!
(A lányok kiabálni kezdenek miközben a picike ablakot ütögetik öklükkel, azonban a koszos, hegekkel és vérfoltokkal teli Hilda, aki a vízcsövekhez van kötözve meg sem mozdul)
Savi:Hívom a rendőrséget.
(Savi előveszi a mobilját és tárcsázni kezd. Karen felfut a lépcsőn majd a kilincset kezdi el nyomogatni, de a bejárati ajtó nem nyílik, a többiek pedig továbbra is megpróbálják felkelteni Hilda figyelmét, aki látszólag teljesen élettelenül hever a romos, koszos, dohos pince sötét mélyén)
...
--------------------------

3.rész - Az üldözöttek

(Karen és Savannah a fogorvosi rendelő várószobájában ülnek. A két nő idegesen fészkelődik a műanyag székeken)
Karen:Miért nem mondtad el, hogy afférod van Daniel-lel?
Savannah:Mégis hogy mondtam volna el?
Karen:És mi van Eric-cel a férjeddel?
Savannah:Ő nem tud róla egy szót sem és kérlek szépen ne is mondj neki róla semmit.
Karen:De.. megcsalod őt. Ő szeret téged!
Savannah:Tudom, hogy szeret. De..
Karen:De? Én nem értelek téged Savi. Mindened megvan.
Savannah:Nézd, én annyira sajnálom.
(Karen feláll)
Karen:Mindegy, Savi. Nekem most mennem kell.
Savannah:De ugye nem mondasz erről egy szót sem senkinek?
(Karen kissé csalódottan válaszol)
Karen:Persze, hogy nem.
(Karen sarkon fordul, s kimegy az épületből. Daniel ekkor kidugja fejét a fogorvosi szobából és odaszól Savannah-nak)
Daniel:Savannah! Maga jön!
(Savannah elmosolyodik, kigombolja felsőjét majd erotikus léptekkel besétál a szobába, s óvatosan, csendesen becsukja maga mögött az ajtót)

(Savannah összecopfozott hajjal lép be a konyhába ahol férje már pizsamában turkálja az asztalon fekvő tojásrántottát egy villa kíséretében. A nő óvatosan a hűtőhöz lép majd kiveszi a narancsleves dobozt, s belekortyol)
Eric:Késtél.
Savannah:Sok volt a meló az irodában.
Eric:Mindig sok a meló az irodában.
Savannah:Mert mindig sok a melő az irodában.
(Savannah elmosolyodik, de férje egy cseppet sem repes)
Savannah:Tervben volt ma valami?
Eric:Nem. Csak gondoltam, ha előbb hazaérsz akkor csinálhattunk volna valamit közösen.
Savannah:Például?
(Eric abbahagyja az étel bökdösését majd hátrafodul, hogy jobban lássa a konyhapultnál támaszkodó Savannah-t miközben gyümölcslevet kortyolgat egy dobozból)
Eric:Nézhettünk volna filmet. Lemehettünk volna sétálni. Vagy sakkozhattunk volna.
(Savannah harsányan felnevet)
Savannah:Komolyan, sakkozni?! Eric ne fárassz már!
Eric:Most miért?! Megint mi a bajod?!
Savannah:Mi az hogy mi a bajom?
Eric:Közös programokat akarok veled szervezni, te meg lehurrogsz.
Savannah:Ne gyerekeskedj már!
Eric:Későn jösz haza, amikor hívlak mindig ki van kapcsolva a mobilod..
Savannah:Dolgozom.
Eric:Te állandóan dolgozol.
Savannah:Régen is mindig állandóan dolgoztam.
Eric:Ez nem igaz!
Savannah:Jólvan, engem nem érdekel. Lehzuhanyozom és bebújok az ágyba. Kemény napom volt. Nincs energiám veszekedni.
(Savannah távozik a konyhából, de Eric utánakiabál)
Eric:Ez itt a baj, látod?! Téged már semmi nem érdekel!
...
Pollonia:Most azonnal távoznia kell!
(Pollonia és Martha még mindig a ház ajtajában vitatkoznak miközben a kisfiú végignézi az egész marakodást, de csak szótlanul áll Martha kezét fogva a nő mellett)
Martha:Nem megyek el addig amíg ezt nem beszéljük meg!
Pollonia:Nincs mit megbeszélni! A bátyám halott!
Martha:És én ezt tiszteletben is tartom, de 8 évvel ezelőtt csinált egy gyereket és..
Pollonia:És hol a francban volt 8 évig?! Miért pont most dugta ide a képét?! Mégis mi a francot akar?!
Martha:8 év kellett mire összeszedtem a pénzt ami arra kellett, hogy iderepüljek külföldről.
Pollonia:Külföldről?! És honnét tudta, hogy itt lakom?!
Martha:Magánnyomozót béreltem.
Pollonia:Értem, szóval arra volt pénze. Höh.
Martha:Neked kell gondját viselned a gyereknek!
Pollonia:Már elnézést, de nekem nincs semmi közöm a gyerekedhez!
Martha:Nem beszélhetnénk meg? Lassan és..
Pollonia:Nincs mit megbeszélni! Nézze! Én nem is ismertem a bátyám, amikor 12 éves voltam ő fogta a cuccait és lelépett. Nem mintha azelőtt olyan sokat beszélgettünk volna. Alkoholproblémákkal küszködött és hallottam róla egy, s mást. Jó indokokat azért, hogy miért ne keressem fel.. nem mintha nekem kellett volna felkeresnem őt mikor ő sem keresett fel engem, a következő 13 év alatt legalábbis egyszer sem. Semmi közöm a bátyám ügyeihez. Nem érdekel. És ha kell akkor megváltoztatom a nevem, új személyazonosságot csináltatok vagy mit tudom én, hogy lekoptassam magát rólam. Semmi közöm a bátyámhoz és a piszkos ügyeihez, akár gyereket csinált akár nem. Nem érdekel, vili?
Martha:De!
(Pollonia bevágja a nő előtt az ajtót aki még mindig beszél, s a hangok beszűrődnek Pollonia előszobájába)
Martha:Szégyelld magad, hogy a fiamnak ezt kellett látnia. Ezt kellett hallania!
(Pollonia az ajtó mögül ordít vissza)
Pollonia:Saját magad tetted bele a gyerekedet ebbe a helyzetbe! Elvégre nem csak a bátyám csinálta, hanem te is kellettél hozzá!
(Pollonia kulcsra zárja az ajtót, kétszer is elfordítja azt majd berobog a konyhába)
...
(Hilda a nappaliban tévézik amikor kopogást hall. Azonnal felkel majd az ajtóhoz sétálva előrekiabál)
Hilda:Már megint itt hagytad a boxer alsódat?!
(Hilda hangosan felnevet)
Hilda:Vagy csak mégegy menet kell, hm?! Tigrisem, te kis..
(Hilda szava elakad amikor ajtót nyitva a zokogó Savannah-t pillantja meg)
Hilda:Savi! Te jó ég! Minden rendben?
(Savannah egyik kezével megtörli könnyes arcát)
Savannah:Semmi sincs rendben.
...
(Savannah és Hilda a konyhában ülve egy bögre forró csokoládét iszogatnak)
Hilda:Szóval, mi történt?
Savannah:Veszekedtünk Eric-cel.
Hilda:Miért?
Savannah:Mert mindig későn érek haza.
Hilda:Értem, de hát sok a meló nem?
Savannah:Igazából, azért érek haza mindig későn, mert megcsalom őt, de ez most nem fontos!
Hilda:Mi van?! Mit csinálsz?! És kivel?!
Savannah:A helyi fogorvossal.
Hilda:Doktor Dan..
Hilda:Te jó ég!
Savannah:Mi az?
Hilda:Semmi. Csak... és Eric tud erről?
Savannah:Dehogy! Te jó ég! Ha elmondanám neki teljesen kiakadna. Összetörne.
Hilda:De miért csaltad meg Savi, te jó ég?!
Savannah:Nem tudom már. Egyszerűen csak nem kaptam meg Eric-től azt a gondoskodást amit régebben kaptam tőle. Elhanyagolt az utóbbi időben.
Hilda:És miért nem mondtad ezt el neki?
Savannah:Nem tudom. Már nem is emlékszem mikor szexeltünk utoljára.
Hilda:Ez mégborzasztóbb. Én meg lefeküdtem Marco-val.
Savannah:Hogyan?!
Hilda:Ja, Mariella ex-pasijával. Legalábbis most már ex. De isteni vele a szex.
Savannah:De hogyan történt?
Hilda:Átjött. Teljesen szét volt este. Aztán az egyik pillanatban még vígasztaltam a következőben meg már 69-es pózban fetrengtünk az ágyban.
Savannah:Te jó ég!
Hilda:Csodás volt Savi! Jól megdugott. Még most is érzem magamban, olyan vastag volt és olyan eres.
Savannah:Á-á-á. Túl sok infó!
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Ezt a fiút most hosszabb távon fogom megtartani. Jó nagy farka van. Imádom a jó nagy farkakat.
Savannah:Én is. Csak az a baj, hogy a boltban olyat nem lehet kapni.
Hilda:Kibékültök Eric-cel ne aggódj. De szerintem először neked kellene tenned az egészért.
Savannah:Ezt hogy érted?
Hilda:Hát. Szerintem, ha nem akarsz szétmenni Eric-cel akkor talán szét kellene menned doktor Daniel-lel.
(Hilda felvonja szemöldökét miközben a kétségbeesett Savannah-ra néz)
...
(Másnap reggel Pollonia már a kávéházban tevékenykedett mikor a vásárlópult előtt egy ismerős arc állt meg)
Pollonia:Mit adhatok?
Jonathan:Most valami szaftosat szeretnék. Valami nagyon finomat. Krémeset.
Pollonia:Hát akkor ez esetben ajánlhatom a szemközti éttermet. Ugyanis erre nem árulunk ilyen dolgokat.
Jonathan:Pedig lehet, hogy jót tenne az üzletnek.
(Jonathan közelebb hajol Pollonia-hoz)
Jonathan:Este ráérsz?
Pollonia:Nem tudom.
(Pollonia egy jegyzetfüzetbe firkálgat a pulton miközben kacéran kéreti magát)
Jonathan:Látom rajtad, hogy már nagyon viszket neked is.
Pollonia:Micsoda?!
Jonathan:Este zárás után gyere el a szokásos helyre.
Pollonia:Nem megyek én sehova!
Jonathan:Jólvan. Én mindenesetre ott leszek.
(Jonathan rákacsint a lányra majd kimegy. Útközben véletlenül összeütközik egy nővel akitől bocsánatot kér. A nő egyenesen a pulthoz megy, s ráköszönt a pultos lányra aki még mindig a noteszébe firkálgat, s fel sem néz egy percre sem)
Pollonia:Mit adhatok?
Martha:Hát! Lássuk csak!
(Pollonia hirtelen felkapja a fejét az ismerős hangra)
....
(Karen bekopog dr. Daniel rendelőjének ajtaján majd belép)
(Daniel épp az ablaknál áll, s meglepődik mikor Karen besétál az ajtón)
Daniel:Te jó ég, Karen! Már vagy fél órája várlak! Késtél! A páciensek már tűkön ülnek a várószobában.
Karen:Tudom. Tudom.
(Daniel odasétál Karen-hez aki egy papírost nyújt át neki)
Daniel:Mi az?
Karen:A felmondási nyilatkozatom.
Daniel:Micsoda? Miért akarsz felmondani?
Karen:Egy friss startra van szükségem. Egy új kezdetre. Valahol máshol.
Daniel:De miért mondod ezt?
Karen:Savi férjes Daniel! És a férje szereti őt.
Daniel:Nekem ahhoz semmi közöm nincs.
(Karen naívan elmosolyodik)
Karen:De van Daniel! Nagyon is van.
(Karen sarkon fordul, s szó nélkül kisétál a rendelőből)
...
Samantha:Ó, Richard!
(Samantha és Richard meztelenül fekszenek egymás mellett a nő ágyában. Richard egyik kezével lenyhe férfiasságával játszadozik, másikkal a nő nőiességét kényeszteti)
Samantha:Honnan tanultad te ezeket a pózokat?
Richard:Többnyire a netről. Meg pornóból.
Samantha:Isteni vagy.
Richard:Tudom, hogy az vagyok.
Samantha:Meddig maradsz? Van még időnk mégegy menetre?
Richard:Nem maradhatok sajnos. Kosáredzésre kell mennem. Ha nem jelenek meg akkor a szüleim is tudni fognak róla és kérdezősködnek majd.
Samantha:Jaj, 17 vagy. Legyen már saját életed Richard.
(Richard önfeledten a plafonra bámul)
Richard:Majd lesz kedvesem. Majd lesz.
...
(Savannah és Pollonia a kávézó előtti teraszon ülnek az egyik asztalnál)
Pollonia:Szóval csak ott állt és azt mondta, hogy gondoskodjak az ő gyerekéről, mert a bátyám 8 évvel ezelőtt megkettyintette és most nem tudja kinek a nyakába varrni a gyereket.
Savannah:És ezért zaklat téged?
Pollonia:Most is bejött ide nemrég.
Savannah:És hogy szerelted le?
Pollonia:Szerinted? Adtam neki egy kis kenőpénzt és szinte úgy rohant ki innen, hogy csak na.
Savannah:Szóval ezért jött ide.
Pollonia:Ezt hogy érted?
Savannah:A pénzért csinálja, semmi másért.
Pollonia:Nem tudom Savi. Nekem ez az egész annyira gyanús. Hol volt 8 éven át?!
Savannah:Mi van a bátyáddal?
Pollonia:Meghalt.
Savannah:Részvétem.
Pollonia:Ne legyen. Nem is ismertem. Amikor 12 voltam lelépett otthonról és azóta nem is hallottam róla.
Savannah:Hány évvel volt idősebb nálad?
Pollonia:Tízzel.
(Savannah belekortyol csésze kávéjába ami az asztalon hever)
Pollonia:Mondjuk már akkor is voltak mocskos ügyletei.
Savannah:Milyen mocskos ügyletei?
Pollonia:Hát. Vonzódott a nála sokkal idősebb nőkhöz. Jobban mondva inkább a családanyákhoz. Mondjuk. Volt kitől örökölnie. Apám egész háremet tartott amiről anyám nem tudott egy szót sem. Én is szégyellhetném magam. Egy nős, két gyermekes apával fetrengek aki elmúlt már harminc és néha napján még az újságok címlapján is szerepel.
Savannah:Micsoda? Ki az?
Pollonia:Jonathan Adgin.
Savannah:A kalapácsvető?
Pollonia:Aha.
Savannah:Wow. Ezt aztán jól kifogtad.
Pollonia:Őrjítően jól szexel. Azok az izmos kezek, ahh. Beleőrülök.
Savannah:Gondolom.
Savannah:Én meg csalom a férjem.
Pollonia:Micsoda?!
Savannah:Doktor Daniel-lel.
Pollonia:A fogorvossal! Savi!
Savannah:Tudom! Tudom! Borzasztó!
(Pollonia megtámasztja kobakját egyik kezével, s kissé megroskad)
Pollonia:Ez az egész nagyszerű.
Savannah:Van ennél még durvább is.
Pollonia:Micsoda?
Savannah:Hilda, Mariella pasijával kavar.
Pollonia:Ne!
Savannah:Aha!
Pollonia:Ha Mariella tudná!
Savannah:Hilda meghalna.
Pollonia:Hátborzongató.
Savannah:Ilyen érzés szeretőnek lenni.
(Savannah rejtélyesen elmosolyodik)


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: