6.rész - Titkok és hazugságok

Pollonia:Oké! Itt vagyunk.
(Egy fekete jármű áll meg egy hatalmas kertes ház előtt)
Pollonia:Nem mondom, szép kis házatok van.
(A járműben Pollonia és Ned ülnek)
Ned:Még mindig nem válaszolt a kérdésemre, hogy miért csókolóztak az apámmal.
Pollonia:Hány éves vagy?
Ned:Tíz.
Pollonia:Az csak egy baráti puszi volt.
Ned:Csók volt.
Pollonia:Baráti szájrapuszi volt.
Ned:De láttam a nyelvüket is ahogy összeértek.
Pollonia:Az csak véletlen volt. Csak barátok vagyunk, semmi több.
(Ned ekkor hirtelen kiszáll a kocsiból, lelép a járdára majd befut a ház fehér fakerítésének ajtaján. Mikor a fiú már a lépcsőn fut felfele, megpályázva a hatalmas, szintén fehérre festett bejárati ajtót az kinyílik, s egy alacsony, molett alkatú kis vörös hajú nőszemély lép ki azon. Pollonia kiszáll a kocsiból, s megáll a kerítés előtt. A vörős hajú nő lesétál a lépcsőn, s odasétál Pollonia-hoz)
Pollonia:Heló! A fia. Valahogy nálam kötött ki.
Carla:Tudom. Én küldtem el.
Pollonia:Este fél tízkor?
Carla:Csak kíváncsi voltam.
Pollonia:Mire?
Carla:Hogy közelről milyen is az a trampli akit a férjem kurogat szabadidejében.
Pollonia:Nem értem miről beszél.
Carla:Ó, dehogynem! Amíg én itthon mosok, főzök, takarítok és gyereket nevelek addig te csak beleülsz a férjem faszába és szopogatod azt. Egy semmirekellő kis szarházi ringyó vagy!
Pollonia:Fejezze be!
Carla:És remélem, hogy hamarosan elkapsz majd valami nyavaját ami miatt aztán soha többé nem nyúl hozzád senki. Büdös ribanc! Maradj távol a férjemtől!
(Pollonia közelebb lép Carla-hoz)
Pollonia:Mert mi lesz?!
(Carla megragadja Pollonia két vállát, s hatalmasat lök a lányon aki lelép a kapu előtti betonról, s nekiesik az út szélén álló kocsinak)
(Pollonia a földön ülve nyög, háttal a kocsinak, s közben az ajtóba vert fejét fogja kezével. Carla csípőre tett kézekkel, erélyes tekintettel néz le a gyötrődő lányra)
Carla:Legközelebb, ennél keményebb eszközöket alkalmazok majd!

Karen:Segítsek?
(Karen megpróbál Zoltan mellé lépni, hogy segítsen őt betolni a házba, át a küszöbön, de Zoltan elhessegeti Karen segítő kezeit, s azonnal áthatol a bejáraton, s Karen folyosóján találja magát)
Zoltan:Egyedül is bírom, köszönöm.
Karen:Zoltan, mit keresel itt? Hogyan jöttél ide?
Zoltan:Taxival. Kedves volt a taxisofőr, sokat segített nekem.
(Karen mereven bámulja Zoltan-t majd beinvitálja őt a konyhába)
Karen:Szeretnél inni valamit? Kávét vagy teát vagy valami üdítőt?
Zoltan:Ásványvizet, kérlek.
Karen:Rendben. Gyere utánam.
Zoltan:Tudom, hogy hol van a konyha.
(Karen és Zoltan átsétálnak a folyosó egyik oldalágából nyíló konyhába. Zoltan bekerekezik a konyha közepén álló asztal mellé míg Karen a konyhaszekrényből vesz elő egy üvegpoharat)
Karen:Mi történt veled?
Zoltan:Baleset, Karen.
Karen:De micsoda?
Zoltan:Hallottál a közeli Fortex papírgyárról?
Karen:Nem. Miért?
Zoltan:Hát, kigyulladt. Minket meg még jó néhány társunkat küldték oda, hogy oltsuk el a tüzet. Közben persze sokan bennrekedtek mivel a tűz munka közben keletkezett, ezért embereket is mentenünk kellett, de az egész építmény már annyira összeégett, hogy instabillá vált.. és sajnos egy hatalmas fémgerenda a lábamra esett.. pontosabban a csípőmre.
Karen:Te jó ég! Mikor történt ez?
Zoltan:Pár hete. Nem is láttad a híradóban?
Karen:Nem szoktam tévét nézni.
Karen:Én..
Zoltan:Tudom, annyira sajnálod. Én is Karen.
Karen:De..
Zoltan:Mit keresek itt? Segítséget.
Karen:Miben segíthetek neked?
Zoltan:Muszáj beszélnem valakivel aki közel áll hozzám. Akit nagyon szeretek.
Karen:Jaj, Zoltan.. ne!
Zoltan:A feleségem elhagyott Karen.
Karen:Hogyan?
Zoltan:Összecsomagolt és elvitte a gyerekeket is. Nem maradt senkim Karen.
Karen:De miért? Csak nem összevesztetek?
Zoltan:Nem. Szó sincs róla. Azt mondta, hogy egyszerűen nem tud egy ilyen korccsal együtt élni, mint én és aztán összecsomagolt és elment.
Karen:Te jó ég! Hogy mondhatott ilyet?
Zoltan:Nem tudom, de kimondta és ez a lényeg.
(Karen elővesz egy üveg ásványvizet, megbontja majd tölt egy pohárral és Zoltan kezébe adja aki két kezével megragadja Karen csuklóját)
Zoltan:Szükségem van rád Karen. Minden téren. Csak benned bízhatok. Kérlek!
(Karen nagyra nyitja száját, elámul majd hatalmas levegővételt vevén végül összeszorítja ajkait)
...
-Bíííp....bíííp....bíííp...
(Savi a konyhasztalnál ül. Egyik kezében könnyekkel átásztatott zsebkendő, másikban a mobiltelefonja amit remegő kézzel tart füléhez, s várja, hogy a végül kicsengő telefonvonal másik oldalán megszólaljon az az ismerős hang. A nő szemei kigubbadtak, táskásak, fiatalsága ellenére arca ráncai természetellenesen jelennek meg, s rajzolódnak ki kétségbeesésének köszönhetően)
Eric:Savi?!
Savannah:Eric! Eric én vagyok az! Végre felvetted! Hagytam már neked üzene..
Eric:Igen, eléggé leterhelted a postafiókom.. hallottam az összeset.
Savannah:Hol vagy?! Mikor jössz haza?! Hallod?! Beszélnünk kell! Mindenképp! Mikor jösz haza?! Hallod?! Hol vagy?! Hm?!
Eric:Savi..én.. Én nem biztos, hogy képes vagyok hazamenni.. még egy darabig nem.
Savannah:De miért?!
Eric:Ami történt.
Savannah:Én megbocsátok neked amiért megütöttél.
Eric:Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek. Borzasztóan.
Savannah:Nem baj! Nem baj! Csak.. csak gyere már haza, hallod?! Gyere haza!
Eric:Én nem megyek haza Savi!
(Savi ekkor hirtelen elsírja magát, s beleüvölt a telefonba)
Savannah:DE MIÉRT NEM?!
Eric:Megcsaltál Savi!
Savannah:De én már nem is! Én má'! Én..
(Savi könnyei potyognak, miközben szája szárazsága arra készteti, hogy minden pillanatban nyeljen egyet)
Savannah:Én már nem is látom azt a férfit! Hallod! Én már meg is szakítottam vele a kapcsolatot! Én már nem is látogatom! Én már nem is megyek hozzá! Hallod?! Már vége! Már hazajöhetsz! Hallod?! Hallod?! Gyere már haza! Hallod?! Miért nem jösz haza?! Miért hm?! Mi az?!
Eric:Savi, ez..
Savannah:Haza jösz, aztán megoldjuk. Majd megoldjuk. Mindent meglehet oldani! Megoldjuk, hallod?!
Eric:Savi én nem megyek haza. Elmegyek holnap a ruháimért meg a dolgaimért aztán..
Savannah:Miii?!
Eric:Jobb lesz, ha egy kicsit külön leszünk. Egy darabig.
Savannah:Nee! Neee! Ne!
Eric:Savi! Hagyd abba, ne sírjál már!
Savannah:Most akkor vége, vagy mi van?! Véget akarsz vetni nekünk?!
Eric:Én csak egy kis gondolkodási időt kérek. Ennyi az egész.
Savannah:És utána?! Gyere haza! Hol vagy most?!
Eric:Mennem kell most. Ne haragudj.
Savannah:Ne! Még ne! Még.. még.. egy csomó mindent meg kell beszélünk! Ne menj még el!
Eric:Ég veled Savi!
Savannah:MICSODA?! Miért mondod ezt?! Mi?! Mi a..?!
(A telefonvonal megszakad majd Savi gyermekded kifakadásba kezd. Kifekszik a konyhaasztalra, s ordítani kezd miközben kapkodva veszi a levegőt, s könnyei teljesen elárasztják arcát, orrnedve pedig az asztalra folyik. A nő tovább sír, s kiabál miközben kezei remegve hevernek az asztalon akárcsak teste a széken)
Savannah:Nee! Eric! Ne! Ne! Ezt most ne! Ne! Ne Istenem ne!
...
...
Pollonia:Megyek már! Megyek!
(Pollonia az ágyból kikelve sétál végig a nappalin. Pizsamában, kócos hajjal, kialvatlan arccal siet az ajtóhoz amely mögül néhány pillanattal ezelőtt hangos kopogás zaja hallatszott. Amint az ajtóhoz ért, s kinyitotta azt egy magas, tetőtől talpig zöldbe öltözött, hosszú barna hajú nőt pillantott meg, kinek hullámos hajába bele-belekapott a reggeli huzat ahogy Pollonia kitárta a bejárati ajtót, s akinek kezében egy sárga dosszié hevert)
Naomi:Jó reggelt!
Pollonia:Segíthetek?
Naomi:A gyermek- és családvédelemtől vagyunk. Martha Yan miatt vagyok itt.
(Pollonia hirtelen rátámaszkodik az ajtóra, s emelt hangon válaszol)
Pollonia:Te jó ég! Most már a gyermekvédelmiseken keresztül is fenyegetni akar vagy micsoda?! Ez tiszta őrület! Mit mondott?
Naomi:Martha Yan holttestét tegnap hajnalban találták meg a városi temetőben.
(Pollonia keze lecsúszik az ajtóról majd hirtelen lemerevedik a küszöbön)
Pollonia:Tessék? Mi történt vele?
Naomi:Felakasztotta magát. Azért vagyok itt, mert szeretnénk tudni - mivel maga az egyetlen vérrokona Martha gyermekének - hogy vállalja-e a gyámságot vagy sem.. mert ha az utóbbi mellett dönt akkor a kisfiút sajnos nevelőintézetbe kell, hogy küldjük.
(Pollonia arca elsavanyodik és csak értetlenül hallgatja tovább a nőt)
...
Hilda:Óh! Ez isteni volt!
(Hilda és Marco meztelenül fekszenek az ágyban, Hilda a férfi ölében, a férfi pedig szorosan átkarolja a lányt)
Hilda:Még soha nem dugtam Mariella ágyában.
Marco:Én is csak ritkán.
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Miért? Nem szoktátok csinálni?
Marco:De. Csak az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól.
Hilda:Hát az gáz.
Marco:Ha Mariella ezt megtudná. Megölne.
Hilda:Háh! Itt csak az a bibi, hogy Mariella nincs itt! És nem is lesz!
(Hilda rácsap Marco kezeire aki elengedi a lányt öleléséből majd Hilda felül)
Hilda:Na! Engedj! Megyek fogat mosni..
(Hilda odahajol Marco-hoz akivel gyors csókot váltanak majd a lány kikászálódik az ágyból, s kisétálva a szobából elindul a folyosón a fürdőszoba felé. Amint belép oda azonnal a mosdótál fölé akasztott tükrösszekrényhez lép amit kinyit. Elővesz belőle egy piros poharat amiben egy piros fogkefe és egy tubus fogkrém hever. Nyom egy kis pasztát a kefére majd megengedi a vizet és a poharat a vízsugár alá helyezi. A paszta kupakját és a tubust a mosdó szélére teszi majd mikor becsukja a szekrényt és bekapná a fogkrémes fogkefét a tükörben megpillantja a maga mögött álló Mariella véres testét. Szemei kidülledtek, s sárgán villognak. Teste már bomlásnak indult, bőre rothadásnak. Ruhái koszosak és száraz vérrel áztatottak. Hilda kezéből kiesik a pohár és a fogkefe és torkaszakadtából felordít miközben behunyja szemeit)
Hilda:Ááááááááááááááááááááááááh!
(Hilda ordítását követően szapora levegővétellel megfordul, de akkor már nem lát semmit. Homlokára izzadtságcseppek ülnek ki. Marco ekkor beront a fürdőszobába meztelenül, s aggódva a kikészültnek tűnő lányra néz)
Marco:Mit csináltál?!
(Hilda kidülledt szemekkel figyeli a férfit miközben száraz szája képtelen szavakat kinyögni, s teste mint merev szikla áll diadalmasan a mosdókagyló előtt)
...
(Samantha egy nagy táskával lép ki az egyik bevásárló központból majd beszáll egy fekete furgonba)
Samantha:Tudod, hogy ez így nem mehet tovább.
Richard:Tudom.
Samantha:Az apád megkeresett és véletlenül megtalálta az egyik gatyád. Hogy felejthetted el, hogy lent hagytad?!
Richard:Tudom, tudom! Hülye voltam!
Samantha:Hülye?! Az apád fel is jelenthet! Be is mehet a suliba és kirúgattathat engem!! A városban nem is kapnék sehol sem munkát! Aztán még ki tudja minek nem tenne ki!
Richard:Bocsánat! Most akkor szünet?
Samantha:Szünet?! Az már biztos! Jó hosszú szünet lesz azt garantálom!
(A megszeppent Richard és a totál kiakadt Samantha hirtelen egymás szemébe néznek majd Samantha megragadja Richard grabancát és dominánsan megcsókolja. Amikor a csók véget ér Richard és Samantha elmosolyodnak)
Samantha:Menjünk innen valami jó eldugott helyre.
Richard:Benne vagyok tanárnő! Ott majd jól megbüntethet.
(A kocsi ekkor hirtelen hatalmas robajjal elhajt a bolt elől)
...
(Pollonia besétál Hilda kertjébe mikor megpillantja barátnőjét aki már a teraszon ülve az asztalnál iszogat egy üveg sört, s elmerengve figyeli a nyugodt naplementét. Pollonia felsétál a lépcsőn a teraszra)
Pollonia:Hé!
(Hilda nem válaszol. Továbbra is a messzeségbe bámul majd halk remegő hangon megszólal miután kortyol egyet az óveg söréből)
Hilda:Ha mesélnék neked valamit. Hülyének néznél?
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:Ez érdekes. Én is épp emiatt vagyok itt.
(Hilda előrehajol majd kihúz egy széket az asztaltól, s rámutat. Pollonia pedig csatlakozik Hilda egy fős asztaltársaságához)
...
Savannah:Kop-kop!
(Savannah Dr. Daniel nyitott rendelőajtaján kopog. A férfi asztalnál ül, s teljesen bele van merülve papírmunkájába, de amikor meglátja Savannah-t egyszerre kivirul)
Daniel:Már nincs rendelé.. Savi!
(Daniel feláll az asztaltól)
Daniel:Merre jártál? Már hívtalak egy csomószor! Na gyere ide, te kis huncut ezért most kapsz tőlem!
(Daniel odarohan Savannah-hoz, megpróbálja átölelni, csókolgatni de Savi ellöki magától a férfi kezeit, s magát a férfit is)
Savannah:Ne Daniel! Nem ezért vagyok itt!
Daniel:Akkor miért?
(Savannah erőltetetten felnevet)
Savannah:Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy többé nem láthatjuk egymást.
Daniel:Miért?
Savannah:Mert a férjem tudja, hogy összejártunk és most nagyon mérges miatta.
Daniel:Ó.
(Daniel feje hirtelen leereszkedik, teste összegörnyed majd visszasétál asztalához, s leül)
Daniel:És akkor most mi lesz? Nem is láthatlak soha többet?
Savannah:Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha egy kis szünetet tartunk. Szeretném menteni amit még menthetek, ha egyáltalán menthetek bármit is.. otthon.
Daniel:Értem.
Savannah:Vigyázz magadra!
Daniel:Te is vi...
(Mielőtt még Daniel befejezhette volna búcsúzását Savi rögvest kisétált a rendelőből, s kopogó hangokkal eltűnt a semmiségben.)
(Nem sokkal később Savi már a bejárati ajtajánál volt. A zárba helyezte kulcsát majd kinyitotta az ajtót, s belépett a házba. Becsukta maga mögött az ajtót, szippantott egyet a levegőből majd hirtelen ledermedt. Ismerős illatot érzett a legevőben. Ekkor hirtelen felkiáltott)
Savannah:Eric?!
(Savannah berohant a konyhába, de nem talált ott senkit. Benézett a fürdőbe, átment a nappaliba majd felrohant a hálószobába remélvén, hogy ott végre rátalál majd arra amit keres. Azonban amint belépett a hálószobába valami azonnal megütötte a szemét. Eric szekrényeinek ajtajai tárva-nyitva. A ruhái eltűntek. A személyes nippjei, az ébresztőórája az éjjeli szekrényről, a cipői... minden szőrén szálán eltűnt. Savannah határozatlan lépteket tett a hálószobába, majd hirtelen lehuppant az ágyra, s üveges tekintetekkel pásztázta végig az üres szekrényeket újra és újra..)

A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

5.rész - Virrasztás

(Hilda talpig feketébe öltözve lép ki a teraszra ahol a barátnői már elkészülve, szintúgy talpig feketében várják őt.)
Hilda:Na csajok. Készen vagytok?
(A többiek a balkonyon körbeülnek egy asztalt)
Karen:Én azt hiszem kész vagyok. Legalábbis kívülről nézve. De nem vagyok biztos, hogy belül felkészültem erre.
Samantha:Mariella temetése. El sem hiszem.
Pollonia:Még mindig nem derítették ki, ki volt a gyilkos?
Hilda:Fogalmuk sincs. Nem csinálnak ezek semmit se!
Karen:Engem behívtak nemrég.
Hilda:Engem nem. És mit csináltak? Volt szex?
Karen:Csak feltettek néhány kérdést, hogy mennyire ismertem Mariella-t, hogy voltak-e ellenségei, ilyesmik.
Hilda:Sablonkérdések. Ilyen hülyeségeket én is meg tudok kérdezni. Esküszöm nyomozónak megyek.
Pollonia:Hol van Savi?
Hilda:Ó, hívtam. Azt mondta, hogy szeretné, ha Karen felvenné, ha ez esetleg megoldható.
Karen:Persze.
Hilda:Ki jön velem?
Karen:Én elmegyek Savi-ért.
Pollonia:Nekem nincs kedvem külön kitérőhöz, csak menjünk a szertartásra és aztán el onnan. Én Hildával megyek.
Samantha:Én is Hildával mennék.
Karen:Rendben. Akkor én felkapom Savi-t és ott találkozunk.
Hilda:Helyes. Vágjunk neki az élet sötét oldalának.
(A lányok felállnak az asztalról majd mindannyian lesétálnak a teraszról)

(Savi a konyhaasztalnál ül, s közben telefonál)
Savannah:Eric! Már vagy több száz hangüzenetet hagytam neked. Írtam egy csomó sms-t is. Hívtalak, de a telefonod mindig azt mondja, hogy ki vagy kapcsolva. Hol vagy? Hova mentél? Kérlek! Válaszolj! Ezt muszáj megbeszélnünk. Hívj vissza! Amint tudsz..
(Ebben a pillanatban Savannah kopogtatást hall a bejárati ajtó felöl. Azonnal feláll majd odarohan az ajtóhoz. Izgatottan tekeri el a kulcsot majd tárja ki az ajtót, szinte kiszabja azt a tokjából, de amikor Karen áll az ajtó előtt, rajongása hirtelen komorságba vált át)
Savannah:Ah. Csak te vagy az?
(Karen meglepődik)
Karen:Savi?! Ezt most bóknak vegyem?
(Karen végignéz barátnőjén)
Karen:Te még mindig pizsamában vagy? Miért nem öltöztél fel? Hilda azt mondta, hogy jöjjek el érted, mert kicsit késel a készkelődéssel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.
Savannah:Gyere be, kérlek.
Karen:Csak nem valami baj van?
(Savannah beinvitálja Kare-t akit egyenesen a konyhába vezet majd leülteti őt, ő maga pedig leül Karen-nel szemben)
Savannah:Tényleg, kérsz kávét vagy valamit inni?
Karen:Nem. Köszönöm. Nem vagyok szomjas. Mi a baj?
(Karen észreveszi a hatalmas karikákat Savi szemei körül)
Karen:Aludtál te az éjjel?
Savannah:Semmit.
Karen:Miért? Mi történt?
Savannah:Tegnap este egy hatalmasat veszekedtünk Eric-cel. Nem is veszekedtünk. Ez inkább olyan volt, mintha egy háború lett volna.
Karen:De mi miatt?
Savannah:Daniel miatt.
Karen:Elmondtad neki, hogy Daniel az akivel megcsaltad?
Savannah:Azt, hogy Daniel az a valaki, azt nem. Csak..
(Savannah nagy levegőt vesz, közben körmeit babrálja)
Savannah:..csak az volt, hogy hazaértem és nekem esett.
Karen:Erre felkészíthetted volna magad.
Savannah:Még meg is ütött.
(Karen arcára a totális ledöbbenés ül ki)
Karen:Micsoda?
Savannah:Nem vészes. Elharaptam a nyelvem mikor elestem, miután megütött. Aztán elment. És azóta nem se híre se hamva.
Karen:Te jó ég!
Savannah:Tudom.
Karen:De miért?!
Savannah:Én is ezt kérdezem magamtól!
Karen:Nem! Úgy értem, hogy miért nem tudtátok megbeszélni ezt az egészet?! Vagy egyáltalán.. miért kellett megcsalnod őt Savi?!
Savannah:Mert nem kaptam meg azt amire vágytam.
Karen:És mire vágytál?
Savannah:Törődésre.
Karen:És még?
Savannah:Hát! Meg még nagyon sok dologra.
Karen:Biztos vagy benne, hogy monogán típus vagy, Savi?
Savannah:Micsoda?!
Karen:Lehet, hogy ígyis-úgyis megtetted volna.
Savannah:Mi van?!
Karen:Nézd! Tudom, hogy amit mondok most az durva lesz, de szerintem Eric-nek minden joga megvan arra, hogy dühös legyen rád, hogy ne hívjon.. nem díjazom azt, hogy megütött.. nyílván azért tette, mert nagyon szeret téged és most borzasztóan csalódott amiatt amit tettél vele.
(Savannah elpirult arccal felugrik a székből)
Savannah:Te meg miről beszélsz?! Most akkor kinek az oldalán állsz?!
(Karen kiegyenesedik az asztalnál ülve)
Karen:Én nem állok senki oldalán! Én csak azt mondom, hogy gondolhattál volna arra, hogy a csalók előbb utóbb lebuknak majd, úgy ahogy most te is lebuktál. Amit tettél az helytelen volt!
Savannah:Micsoda?! Te sem vagy különb! Nincs jogod ahhoz, hogy elítélj engem!
Karen:Én nem ítéllek el, Savi! Én csak azt mondom, hogy..
Savannah:Most azonnal takarodj a házamból!
(Karen ledermed majd remegő hanggal, halkan válaszol)
Karen:Savi? Ezt most nem mondod komolyan, ugye?
Savannah:Kelj fel az asztaltól... és takarodj a házamból.
(Karen még egy pillanatig mereven ül az asztalnál míg Savi végül torkaszakadtából ráüvölt)
Savannah:MOST!
....
Hilda:Én nem akarok oda bemenni.
(A lányok a templommal szembeni úton állnak egy fa árnyékában)
Hilda:Miért nem csekkolunk be egy jó kis laza kocsmába és iszunk valamit?
Samantha:Mert a tiszteletünket le kell, hogy rójjuk Mariella-nak.
Hilda:Ne már!
Pollonia:És gondolom, hogy Savi és Karen is hamarosan ideérnek.
Hilda:Itt jön Karen!
(Karen a templom előtt hirtelen megjelenve keresik a lányokat, aztán meglátja őket az út másik oldalán egy fa alatt kuksolva, így hát körülnéz majd átkel az úton és odasétál barátnőihez)
Karen:Azt hittem, hogy a templom előtt vártok.
Hilda:Herótot kapok attól a helytől! Hol van Savi?
Samantha:Tényleg hol van Savi?! Csak nem valami baj történt?
Karen:Annál sokkal rosszabb.
Pollonia:Micsoda?!
Karen:Savi épp az imént dobott ki a házából.
Hilda:Hogyan?! Savi soha nem tenne ilyet!
Karen:Pedig megtette!
Samantha:De min vesztetek össze?
Karen:Igazából semmin. Csak elmondta, hogy összeveszett a férjével, mert kiderült, hogy megcsalja.
Samantha.Igen, ezt említette, hogy bevallotta neki otthon.
Karen:És az elrohanásának meglett a böjtje. Annyira összevesztek Eric-cel, hogy még egy pofon is elcsattant.
Pollonia:Te jó ég!
Hilda:Eric felpofozta Savi-t?!
Karen:Csak egy pofon volt. Gondolhatjátok, hogy mit érezhet most Eric.
Hilda:Na jó! Ez mégegy ok arra, hogy ne menjek be abba a templomba. Elmegyek Savi-hoz és megvigasztalom. Biztos vagyok benne, hogy most nagy szüksége lehet egy barátra. Meg Marco is itt lesz és nem akarok találkozni vele.
Karen:Miért, mi a baj Mariella pasijával?
Hilda:Hát.. csak annyi, hogy már egy ideje összejárunk szexelgetni és..
(A lányok hirtelen közbevágnak)
Samantha:Micsoda?!
Pollonia:Te meg Mariella hapsija?!
Karen:Te jó ég!
Hilda:Most mi van na?! Olyan hihetetlen? Figyeljetek már ide. Felnőtt nők vagyunk az isten szerelmére. Azt csinálunk amit akarunk.
Pollonia:Mariella megölne.
Hilda:Ja, ha élne.
Karen:Akkor ezért sem akarsz bejönni a templomba.
Hilda:Igen, ezért sem. Most boldogok vagytok, hogy leleplezhettétek a mocskos titkomat ami úgy nyomja a lelkemet?
Karen:Csak nehogy aztán Mariella felkeljen a sírjából, hogy vissza vegye azt ami az övé. A pasiját.
Pollonia:Mariella szerette a barátját.
Hilda:Aha! Csak úgy, mint a több, másik milliót is amit maga mellett tartott Marco tudtán kívül.
Karen:Micsoda?!
Hilda:Mariella egy ribanc volt, oké?! És csak azért, mert meghalt attól még nem válik hirtelen szentté. Nem tudom, hogy ti miért vagytok ennyire elfogultak ezzel a temetéssel kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy Mariella miket művelt velünk és mi azon dolgok ellenére is támogattuk őt, biztonságot nyújtottunk neki és ott voltunk, mindahányszor elesett, mi elkaptuk őt.
(A többiek lehajtják a fejüket)
Hilda:Én elmegyek Savi-hez.
Karen:Mi bemegyünk.
Hilda:Rendben, akkor majd később találkozunk.
Karen:Rendben.
Samantha:Próbáld meg észhez téríteni Savi-t.
(Pollonia megfogja Karen vállát majd ránéz)
Pollonia:Savi biztosan nem gondolta komolyan.
Hilda:Én is ezen vagyok meglepődve. Na de majd én bölcsességet verek a fejébe.
(Karen és Pollonia elnevetik magukat)
Hilda:Mi van?!
...
(Karen, Samantha és Pollonia a macskaköves úton sétálnak egyenesen a templom felé amikor hirtelen egy mély, elegáns férfihang szólítja meg őket)
Marco:Hölgyek?
(A lányok megfordulnak, s szóba elegyednek a pillanatnyilag idegennek vélt férfival)
Karen:Marco!
(Karen megöleli a férfit. A férfi pedig egyesével köszönti a lányokat, s ölelésével, puszijaival halmozza el mindegyiket)
Karen:Részvétünk a veszteségedért, Marco.
(Marco egy pillanatra a földre biggyeszti fejét majd az égnek emeli)
Marco:Köszönöm lányok.
Samantha:Hogy vagy?
Marco:Próbálok túlélni, tudjátok.
(A lányok kissé komorrá válnak Marco megviselt arcát látván)
Marco:Hilda nem jött el?
Karen:Ő Savi-val van.
Samantha:Savi. Savannah. Tudod.
Marco:Ó, igen. Savannah, persze. Eric-cel hogy vannak? Megvannak még?
Pollonia:Persze.
Marco:És mi történt Savi-val?
Samantha:Csak egy kis gyomorrontás, de Hilda vele maradt, hogy ápolja.. ha esetleg rosszabbra fordulna a helyzet.
Marco:Értem.
Samantha:A rendőrség még mindig nem tud semmit a..
Marco:Nem! Egyáltalán nem tudnak még mindig semmit.. egyre jobban kétlem, hogy valaha is lesz bármilyen nyomuk amin elindulhatnának.
(Pollonia körbenéz majd hirtelen közbeszól)
Pollonia:Nem megyünk be?
Karen:Igen, már ideje lenne.
Marco:Követlek titeket.
(Marco és a lányok besétálnak a templomba)
...
Hilda:Savi! Nyisd ki!
(Hilda Savannah házának ajtaján dörömböl)
Hilda:Már vagy 10 perce itt kopogok! Láttam a kocsidat a feljárón szóval tudom, hogy itthon vagy. Engedj már be! Miattad nem mentem el Mariella temetésére!
Hilda:Savi!
(Hilda még kétszer ököllel ráver az ajtóra majd nekitámaszkodik, s lecsúszik a földre. A földön ülve a zárt ajtóhoz kezd el beszélni)
Hilda:Tudod mi a gáz? Hogy kertes házban laksz! Ha panelban laknál ahhoz kódot kellett volna beírnom már ahhoz, hogy idáig eljussak. Na, de most hogy már itt vagyok, ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem. Addig itt fogok ülni nekitámaszkodva az ajtónak amíg ki nem nyitod. Meg egyébként sem akarok hazamenni, mert Marco tuti, hogy a temetés után egyenesen hozzámjön, hogy egy jót szexeljünk.
Hilda:Savi! Hallod?!
(Hilda savanyú, unott arccal hozzákoppantja fejét az üveges faajtóhoz)
Hilda:Tényleg! Mit mondott Karen, hogy ennyire berágtál rá? Azt mondta kizavartad a házból! Ennyire komoly?!
Hilda:Esküszöm, ha beengedsz nem foglak inzultálni az újabb kalandjaimmal.
Hilda:Na jó! Én ezt nem bírom!
Hilda:Nem hiszed el.. de Marco miatt hagytam ott a temetést. Nem voltam képes arra, hogy egy helységben legyek a halott barátnőm pasijával akit a halála után rá már egy nappal megkísértettem. Igaz, isteni jól dug, de ez akkor is nagyon gáz dolog.
Hilda:Tudod mi a tiszta szívás? A főnökömmel is lefeküdtem, hogy magasabb pozícióhoz jussak. És nem bántam meg! Büszke vagyok magamra, hogy ilyen jól tudom magnipulálni a férfiakat.. viszont az is lehet, hogy ezt az egészet csak bemesélem magamnak.
Hilda:Talán.. ez az ár amit fizetnünk kell azért, mert szeretők vagyunk. Férfiakat szeretünk és férfiak szeretnek minket.
Hilda:Tudod.. Mariella halála előtt minden olyan más volt. Sokkal egyszerűbb volt minden. Felkeltünk. Munkába mentünk. Ettünk. Ittunk. Dugtuk. Főleg az utolsó. Aztán... Mariella volt az igazi ribancos oldala a társaságnak. Ő volt az aki tudta, hogy kivel hol mikor és hogy hogyan, hogy ne üztközzenek össze a terveink és hogy tudjunk akár egyszerre 2 pasit is tartani magunknak meg még egy szeretőt. Mariella mindig tudta, hogy mit és hogy hogyan kell hazudni, hogy a pasik bevegyék. Aztán meg kibelezték. Néha arra gondolok, hogy lehet, hogy ez a sors vár rám is?
(Hilda hirtelen felkapja a fejét majd feláll)
Hilda:Tiszta hülye vagyok! Egy ajtóhoz beszélek!
(Hilda fogja magát és lesétál a lépcsőn majd elballag Savi házától. Mindeközben Savi egész idő alatt a csukott ajtó másik oldalán tartózkodott, a földön ülve, lábait ölébe húzta, s csak csendben hallgatta Hilda monológját)
...
(Pollonia a konyhában a pultnál épp egy vajas kenyeret készít magának amikor hirtelen kopogást hall majd a bejárati ajtóhoz fárad, hogy megnézze ki az. Mikor ajtót nyit teljesen ledöbben a látványtól)
Pollonia:Segíthetek?
Ned:Azért jöttem, hogy megkérdezzem, miért csókolózott az egyik nap az én apukámmal!
...
Savi:Eric kérlek szépen, ha..
(Savi az ágy végében ülve törölgeti könnyeit miközben telefonál)
Savi:.. csak beszéljük meg. Én..
Savi:..én tudom, hogy nagyon elszúrtam.. és..
Savi:..és sajnálom.. és..
Savi:..én egész éjjel itt fogok virrasztani, ha hívnál... én azonnal fel fogom venni..
...
Karen:Oké! Megyek már, megyek! Ne támaszkodjon arra csengőre!
(Karen papucsban sétál a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissa azt. Amint kitárja az ajtót megdöbbenésére Zoltán hever szemei előtt egy kerekesszékben ülve)
Karen:Te jóságos ég! Zoltan te meg mit keresel itt? És mi történt veled?
(A férfi halk, kétségbeesett hanglejtéssel válaszol)
Zoltan:Karen, muszáj segítened nekem. Kérlek.


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

4.rész - Csókok

(Hilda a pénztárban ülve vevőit szolgálja ki mikor az egyik munkatársa, egy fiatal csaj odarohan hozzá)
Zoey:Hé Hilda, ezt nem fogod elhinni!
Hilda:Zoey! Vevőim vannak!
Zoey:Képzeld, a főnököt lecserélték!
(Hilda hirtelen lemerevedik)
Hilda:Hogy micsoda?
Zoey:Aha!
Hilda:Hazudsz!
Zoey:Nem! Ott van ni az új főnök!
(Zoey beáll Hilda mellé majd szélesre nyújtja kezét, s mutatóujjával egy fiatal, sármos, magas, sportos, öltönyös fickóra mutat)
(Hilda elharapja szája szélét és érzékien megszólal)
Hilda:Na gyere csak apucihoz. Ezt már mindjárt jobban szeretem.
(Hilda démonian, s kéjesen mosolyog)

(Pollonia a falat karmolja, s hatalmasakat ordít miközben Jonathan-on lovagol egy hatalmas franciaágyon)
Pollonia:Ah! Ez az! Mindjárt! Igen! Még! Keményebben! Ah!
Jonathan:Húh! Ah!
(Jonathan kezeivel megragadja a lány derekát és szorosabban magábahúzza)
Jonathan:Óh!
(A férfi mozgása felgyorsul majd egy hatalmasat nyög, s végül teste elernyed. A lány hozzábújik a férfihoz majd forró csókot nyom az ajkára, leszáll derekáról, lehúzza férfiasságáról az óvszert majd az ágy mellé hajítja, s lefekszik a férfi mellé)
Pollonia:Á. Bár nem élveztem el, ez isteni volt.
Jonathan:Majd legközelebb.
(Jonathan a férfiasságával játszadozik. Pollonia betakarja magát)
Pollonia:Mindig csak legközelebb. Mmikor jön haza a feleséged?
Jonathan:Majd csak késő délután.
Pollonia:És a gyerekek?
Jonathan:Táborban vannak. Este jönnek meg.
Pollonia:Akkor ez milyen tábor?
Jonathan:Olyan, hogy reggel elmennek, este hazajönnek.
Pollonia:Érdekes.
Jonathan:Holnaptól egy darabig nem leszek elérhető.
(Pollonia hirtelen a férfira kapja tekintetét)
Pollonia:Mi az, hogy nem leszel elérhető?
Jonathan:Edzőtáborban leszek. Felkészülök a következő versenyre.
Pollonia:És közben megdugsz néhány hamas pipit, nem igaz?
Jonathan:Valahogy ürítenem kell.
(Pollonia kiszáll az ágyból majd a ruhadarabjait kezdi el keresgélni a padlón. Jonathan felül)
Jonathan:Most mi van? Mész is? Nem maradsz mégegy menetre?
Pollonia:Nem vagyok kurva. Akkor jövök és megyek amikor én akarok.
Jonathan:Csak gondoltam.. maradhattál volna még.
Pollonia:Mást is dugsz rajtam kívül?
Jonathan:Nem.
Pollonia:Akkor mi volt ez az edzőtáboros beszólás?
Jonathan:Mi?
Pollonia:Hát hogy üríteni kell.
Jonathan:Hát figyelj!
Pollonia:Mire figyeljek?
Jonathan:Látom ez nem jött be.
Pollonia:Mi nem jött be?
Jonathan:Nem fogok senkivel se lefeküdni ott.
Pollonia:Most mi van?!
Jonathan:Csak fel akartalak húzni. Kíváncsi voltam, hogy te is érzed azt amit én érzek.
Pollonia:Én nem érzek semmit. Az előbb is alig éreztem. Épp ez a baj veled.
(Pollonia ölébe szedett ruháival kisétál a szobából. A férfi utánakiabál)
Jonathan:Imádlak!
...
Hilda:Kop-kop!
(Hilda főnöke irodájának ajtaján benyitva imitálja a kopogó hangot)
Hilda:Jó napot!
Parker:Ó, jó napot!
(A magas, borostás, sármos férfi a nőhöz sétált majd kezet fogott vele)
Hilda:Hilda Tomson.
Parker:Parker Hudson.
Hilda:Maga az új főnök?
Parker:Teljes életnagyságban.
Hilda:Ez nagyon jól hangzik. És borzasztóan jól is néz ki.
(Hilda végigsimítja kezét a férfi öltönyén. A férfi elneveti magát)
Parker:Mit szeretne?
Hilda:Szerintem azt maga nagyon is jól tudja.
(Hilda ránéz a férfi jobb kezére, s megpillantja a gyűrűsujján heverő aranygyűrűt)
Hilda:Házas?
(A férfi biccent)
Parker:Fogjuk rá.
(Hilda felnevet)
Hilda:Ezt már szeretem.
(Hilda belöki lábával az ajtót majd azonnal rámarkol a férfi férfiasságára, s a két felnőtt egymásnak esik az irodában)
...
(Samantha ajtót nyit házában, s egy alacsony, ősz hajú, zakós idegent vél felfedezni)
Samantha:Segíthetek?
Robert:Én vagyok az, Robert Hilligan. A fiam, Richard magához jár felkészítésre.
(Samantha hirtelen zavarba jön a férfi zakóján kidudorodó mellbimbója, s izmos mellkasa miatt aztán megpróbálja nevetéssel rejteni hirtelen vonzalmát)
Samantha:Ja igen! Bocsánat.
(Kezet fognak)
Samantha:Milyen erős a szorítása.
Robert:Magának pedig gyengéd a keze. Nem csodálkozom, hogy a fiam szeret ide járni.
(Samantha erőltetetten nevet miközben elpirul)
Samantha:A fiából nagyon tehetséges nyelvész lesz. Mármint, érti hogy értem.
(Robert elneveti magát)
Robert:Persze. Az apjától örökölhette, nem mástól.
(A nő folytatja Robert nevetését aztán hirtelen összetalálkozik a tekintetük és Samantha elkapja az övét)
Samantha:Nincs kedve meginni egy kávét?
Robert:Ó, dehogynem.
(Robert besétál az ajtón Samantha pedig kikukkant az udvarra, nem látván semmit pedig rejtélyesen és lassan becsukja maga előtt az ajtót majd mutatja Robert-nek az utat a konyha felé)
...
(Savannah beropog a konyhába, kivesz egy bögrét a szekrényből majd gyorsan kávét önt bele, s gyors kortyokban fogyassza azt. Ekkor a férje belép a konyhába, s érdeklődni kezd felesége sietőssége felől)
Eric:Mi a baj?
Savannah:Elkések. Késésben vagyok. Nagyon.
Eric:Figyelj.
Savannah:Hm?
Eric:Este elmehetnénk valahova.
Savannah:Hova?
Eric:Vacsorázni, vagy ilyesmi.
Savannah:Mi az, hogy ilyesmi?
Eric:Jaj, Savi! Akkor csak vacsorázni.
Savannah:Te is tudod, hogy nem szeretem az olyan helyeket amelyek dugig vannak emberekkel.
Eric:Szerintem meg csak kifogást keresel, hogy ne kelljen beszélgetned velem.
Savannah:Mi van?!
Eric:Az van, hogy valami folyik itt a háttérben. Folyton későn érsz haza, aláásod a kérdéseimet és nem akarsz beszélgetni velem. És mikor voltunk kettesben utoljára?!
Savannah:Jaj istenem! Úgy viselkedsz, mint egy lánygyerek!
Eric:Savi! Mi a fene bajod van?!
Savannah:Neked mi a bajod?!
Eric:Nekem csak az a bajom, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól és én szeretnék ez ellen tenni, de te nem értékeled a munkát, azt az erőt amit ebbe belefektetek.
Savannah:Dehogynem értékelem, de nem érek rá. Most is mennem kell.
(Savannah kirohanna a konyhából, de férje kézen ragadja őt)
Savannah:Engedj!
Eric:Csak egyet hadd kérdezzek tőled. Egyetlen egyet.
Savannah:Micsodát?
Eric:Ígérd meg, hogy őszintén válaszol rá.
Savannah:Megígérem.
(Savannah pupillái kitágulnak, vérnyomása megemelkedik, férje szemeinek a kereszttűzében égve úgy érze menten elájul)
Savannah:Mit akarsz kérdezni?
Eric:Megcsalsz engemet, Savi?
Savannah:Igen, meg.
(A férfi ijedtében elengedi felesége kezét aki kirohan a konyhából, s távozik a házból)
...
Savannah:Elmondtam neki.
(Savannah és Karen a szokásos kávézójuk teraszának egyik asztalánál beszélgetnek)
Karen:És mit mondott?
Savannah:Semmit. Elrohantam mielőtt bármit is mondhatott volna.
Karen:Ott kellett volna maradnod, hogy megbeszéljétek ezt az egészet.
Savannah:Képtelen vagyok arra, hogy egyáltalán beszéljek vele, hogy ránézzek vagy hogy a szemébe nézzek. Az utóbbira meg aztán főleg nem tudok gondolni.
(Ebben a pillanatban Hilda jelenik meg széles mosollyal a lányok asztala mellett)
Hilda:Helóka! Leülhetek mellétek?
Karen:Szia! Neked nem dolgoznod kéne?
Hilda:Hé! Új főnök, új munkarend.
(Hilda csatlakozik a lányokhoz és helyet foglal)
Hilda:Mi a baj Savi? Csak rád kell nézni és az ember mindjárt a falra mászik.
Savannah:Elmontam Eric-nek, hogy megcsalom őt.
Hilda:Te jó jaj! És mit mondott?
Savannah:Semmit. Eljöttem otthonról mielőtt bármit is mondhatott volna.
Hilda:Gyerekek, ez kemény. Nem hiszitek el, de a főnököm ma délelőtt megdöntött az irodaasztalán és mostantól azt csinálok amit én akarok, akkor megyek be amikor én akarok, ééés.. még csoport vezetőnek is kinevezett.
Karen:Ez.. nem is tudom, hogy jó-e vagy sem.
(Hilda rácsap Karen kezére)
Hilda:Viccelsz?! Ez isteni!
Hilda:A mai világban a nő az úr. A férfi meg csak kúr. A rohadt! Ez nagyon jó! Reklámszakembernek kellett volna mennem.
Karen:Savi!
Savannah:Hm?
Karen:Lehet, hogy jobb lenne, ha hazamennél és átbeszélnéd a dolgokat Eric-cel.
Savannah:Nem akarok. Különben is mostanra már biztosan ő is elment dolgozni. Otthon sincs. Nekem is hamarosan vissza kell mennem. Nincs sok időm.
Karen:De valamikor csak a szeme elé kell majd, hogy kerülj.
Savannah:Tudom, tudom. De most képtelen vagyok rá. Majd este.. vagy nem tudom.. na!
(Savannah feláll az asztaltól, felkapja a székére akasztott ridiküljét majd elbúcszik)
Savannah:Legyetek jók. Majd beszélünk.
Karen:Vigyázz magadra.
Hilda:Szia!
(Savannah elmegy)
Karen:És milyen volt?
Hilda:Mi milyen volt?
Karen:Hát tudod.
Hilda:Én nem akarok kérkedő lenni. Én nem is mondok semmit. Egyet kivéve. A mackós hapsiknak, egyáltalán nincs nagy farkuk.
(Karen elneveti magát míg Hilda beleharap szája szélébe)
...
(Robert és Samantha a díványon ülnek a nappaliban, kávéznak és beszélgetnek)
Robert:Tudja. Én is öt nyelven tudok ám.
Samantha:Igazán?
Robert:Aha. Nézze.
(Robert öt nyelvcsapást mér a levegőbe és közben mondja)
Robert:E'; Keő, Háó', Né', Ő'.
(Samantha szemei kibuggadnak majd elneveti magát)
Samantha:Ez meg mi volt?!
Robert:Öt nyelv. Mindd az öt ugyanaz.
(Samantha erőltetetten nevet)
Samantha:Ez igazán mókás.
Robert:Remélem, hogy az lesz, hehe.
Robert:Ez meg micsoda?!
(Robert hirtelen kiszúr egy fehér valamit a kávézóasztal alatt. A díványon ülve odahajol az előttük álló kávézóasztalhoz és felveszi az alatta heverő ruhaneműt)
Samantha:Biztos csak egy szalvéta leesett, vagy.. hagyja csak.. ez.. mi a..
(Robert felemeli a férfi ruhaneműt)
Robert:Mit keres magánál a fiam alsónadrágja?
Samantha:Micsoda?!
Robert:Ez a fiam alsónadrágja.
(Robert kifordítja a boxeralsót)
Samantha:Robert, én megtudom magyarázni.
(Robert dühösen feláll, szemei szikrát szórnak, majd Samantha-ra emeli a kezét)
Robert:Mit jelentsen ez?! Maga és a fiam?!
Samantha:Nem! Fogalmam sincs, hogy hogy kerülhetett ide az a fehérnemű.
Robert:Többet ne merészeljen a fiam közelébe menni!
(Robert vörös arccal és dühös mozdulatokkal kirohan a nappaliból majd bevágja maga után a bejárati ajtót. Samantha megrezzen a hirtelen csattanástól amelybe még az ablakok is beleremegnek)
...
(Savannah az irodájának asztalánál ül mikor megszólal mobilja. Hirtelen felül majd kissé remegve nyúl hozzá a készülékhez, hogy felvegye azt. Amint a kezébe veszi a mobilt mégidegesebb lesz majd válaszol a hívásra)
Savannah:Eric?
Samantha:Én vagyok Savi!
Savannah:Samantha! Valami baj van?
Samantha:Csak egyetlen egyet szeretnék kérdezni tőled.
Savannah:Micsodát?
Samantha:Ugye ott leszel mellettem, ha a szülők beperelnek szexuális zaklatásért.
Savannah:Tessék?!
...
(Pollonia és Jonathan egy park előtt állnak)
Jonathan:Esténként legyél elérhető. Majd hívlak a táborból.
Pollonia:És mi van ha úgy akarom, hogy nem leszek elérhető?
(Jonathan kacéran, de szorosan átöleli Polloniát)
Jonathan:Akkor kijövök a táborból megkereslek és addig baszlak amíg szót nem fogadsz nekem.
(Pollonia felnevet ahogy Jonathan megcsókolja a nyakát)
Pollonia:Rendben. Akkor nem leszek elérhető.
(Jonathan és Pollonia hosszú csókot váltnak egymás között ölelkezve mikor a park melletti útelágazásnál hirtelen pirosra vált a lámpa és az egyik kocsi - amelyik a lámpa tiltására épp leállt az úton - utasai szinte szemmel verik Jonathan-t és Pollonia-t)
(Egy kisfiú mutat ki a kocsiból a smároló párra mire a mellette ülő vörös hajú nőnek majd leesik az álla)
Ned:Anyu! Ki az a néni akivel apu ott csókolózik?
...
(Savannah határozott lépteket tesz a konyha felé ahol az asztalnál ülve férje már várja őt. Savannah nem áll meg, a hűtő felé közeledik, előveszi a szokásos narancslevét majd leteszi a pultra és férje felé fordul aki nem néz rá csak ül egymagában az asztalnál)
Eric:Már vártalak.
Savannah:Eric, én.
Eric:Eric mi?!
Savannah:Tudom, hogy amit tettem..
Eric:Amit tettél az felháborító és megbocsáthatatlan.
(Eric hirtelen feláll az asztaltól és feleségére néz)
Eric:Tudod te, hogy mit csináltál?! Mióta tart ez a viszony?! És ki az?!
Savannah:Semmi közöd hozzá, hogy ki a..
(A férfi ordítani kezd)
Eric:Semmi közöm hozzá?! Semmi közöm hozzá?! Komolyan?!
Savannah:Ez mindd a te hibád?!
Eric:Hogy micsoda?!
Savannah:Ha jobban odafigyeltél volna rám akkor ez az egész nem történt volna meg. Gondoskodást akartam Eric, törődést de nem kaptam tőled semmit.
Eric:Mi az, hogy nem kaptál tőlem semmit?! Ide-oda el akartalak vinni, de te soha nem akartál eljönni velem!
Savannah:Azért mert mindig te döntötted el, hogy hova menjünk. Nem is érdekelt, hogy én mit akarok!
Eric:Pedig én mindig rákérdeztem, hogy te mit akarsz! Ne idegesít már fel! Elegem van már belőled! Meg ebből, hogy félrekefélsz!
(Eric mégközelebb lép feleségéhez)
Savannah:Pedig ez mindd a te hibád!
Eric:Mondd mégegyszer!
Savannah:Ez mindd miattad történt!
(Eric egy hatalmas pofont kavar le feleségének)
Savannah:Ah!
(Savannah nekiesik a hűtőnek majd összeroskad és a padlón köt ki miközben szájából kibuggyan a vér)
Eric:Én nem egy repedtsarkú kurvát vettem el feleségül! Erről ennyit!
(Eric kiviharzik a konyhából, felesége szájából csurog a vér miközben nekidől a hűtőnek, s ordítva kezd el sírni)




A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: