10.rész - Mindannyian megfizetünk (FINÁLÉ!)

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
(Clara Jonathanhoz beszél a konyhában)
Clara:Adok neked egy esélyt. Vagy ott hagyod azt a kis libát és visszajössz hozzám vagy ha akarod mocskosabbnál mocskosabb szitukat is kitalálhatok. Bármire képes vagyok.
----
Pollonia:Próbáltalak hívni, de nem vetted fel.
Jonathan:Ne haragudj. Borzasztóan el vagyok havazva.
(Pollonia erőltetetten biccent egyet)
Pollonia:Oké.
----
Eric:El akarok válni Savi.
Savannah:A férjem kidobott engem és a születésnapomon mondta el nekem, hogy el akar válni! Szerinted mit csináljak?!
Karen:Hát nem is tudom! Nőlj fel és lépj túl rajta?!
Savannah:Egyszerűen csak nem hiszem el, hogy tényleg vége minden köztünk Eric-cel. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Szeretem őt.
----
Savi:Honnét veszed, hogy szándékosan akart téged elütni? Lehet, hogy csak egy részeg sofőr volt.
Hilda:Nem, nem! Az ember érzi azt, ha valaki direkt akar betenni neki.. lehet, hogy Mariella gyilkosa volt az aki palacsintát akart csinálni belőlem.
----
Richard:Szóval tanárnő?!
(Richard feláll majd a tanárnőhöz lép, s átkarolja őt a derekánál fogva)
Richard:Mit gondol?
(A fiú mélyen a nő szemébe néz majd szenvedélyes csókokat váltanak egymás között)
Savannah:Ha kitudódik, hogy viszonyod van az egyik kiskorú diákoddal.. Samantha, akár még börtönbe is kerülhetsz!
----
Robert:Mit keres magánál a fiam alsónadrágja?
Samantha:Robert, én meg tudom magyarázni.
----
Samantha:Ma este kilenckor a Lilynoj erdőben. Az óvszer miatt ne aggódjon majd én gondoskodom róla. Ez az utolsó esélye.
(Samantha elképedve gyűri össze a levelet, egy pillantás alatt körbekémleli az utcát miközben még mindig az ajtóban áll majd dühösen besétál a házba, s bevágja maga után az ajtót)
-------------------------------------------
(Hilda hálószobája ágyában fekszik befáslizva miközben a tv távirányítójával váltogatja a csatornákat és az ölében fekvő hatalmas tálból chipset eszik. Ahogy elmerül az egyik krimisorozatban amelyet épp a televízióban adnak, hirtelen megcsörren párnáján telefonja. Azonnal felveszi, maga elé tartja - majd - mivel ismeretlen számot jelez a kütyü kijelzője azért válaszol a hívásra)
Hilda:Haló?
Marco:Szia, Hilda én vagyok az!
(Hilda a vállához nyomja a telefonját majd suttogva mérgesen mond valamit)
Hilda:Kurva életbe!
(A nő újra a füléhez nyomja a mobilt)
Hilda:Szia! Mióta hívsz te rejtett számról?! Eddig mindig kiírta, ha te hívtál!
Marco:Ő, új a mobilom. A régim tönkrement.
(Hilda szája szélét rágja mérgében)
Hilda:Mm, milyen kár.
Marco:Kerestelek téged. Hol voltál?
Hilda:Dolgoztam, meg majdnem elütött egy kocsi.
Marco:Micsoda?! De ugye jól vagy?!
Hilda:Olyasmi. Kicsit még sajgok, de semmi extra.
Marco:Értem. Nem lenne kedved átjönni ma este hozzám? Beszélgethetnénk, egy kicsit romantikázhatnánk.
(Hilda meglepetten ismételget)
Hilda:Romantikázhatnánk?!
Marco:Aha. Arra gondoltam, hogy..
(Hilda félbeszakítja a férfit)
Hilda:Nézd, Marco. Nagyon sajgok.
Marco:Az előbb még csak kicsit sajogtál.
Hilda:Az az előbb volt.
(Marco elneveti magát a vonalban)
Marco:Ne már Hilda! Mutatni akarok neked valamit.
Hilda:Micsodát?!
Marco:Elmegyek érted ma este.
Hilda:Nem tudom. Nem jó ötlet.
Marco:De miért?
Hilda:Mert nem szeretek ott lenni. Mariella háza... szóval tudod.
Marco:Ugyan!
Marco:Elmegyek érted este, jó?
(Hilda nagy levegőt vesz majd ide-oda pillantgat a szoba sarkait pásztázva)
Hilda:Majd meglátom.
Marco:Este nyolcra ott leszek.
Hilda:Jólvan. De akkor legalább szexin nézzél ki!
(A férfi újra felnevet)
Marco:Hidd el nekem. Erre az estére életed végéig emlékezni fogsz majd.
(Hilda összeszorítja homlokát majd fejét leszegve hirtelen gyanakodva elgondolkodik)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Tizedik rész: Mindannyian megfizetünk
...
(Savannah egy fekete vászonkabátban sétál a sötét utcán amikor egy magas, rejtélyes alak előtt megáll az egyik bezárt butik karakata előtt, pontosan az egyik utcai lámpa alatt)
Savannah:Azt mondtad, látni akarsz.
Daniel:Így van.
(Savannah elmosolyodik)
Savannah:Ez elég izgató.
Daniel:Folytathatjuk, ha akarod.
Savannah:Az isteni lenne.
(Savannah közelebb lép, hogy megcsókolja a férfit, de az ellöki magától a nőt)
Savannah:Mi a baj?
Daniel:Beszélgetni akarok veled. Nem baszélgetni.
Savannah:Nagyon vicces. És mégis miről?
Daniel:Szeretném megpróbálni veled.
Savannah:Mégis micsodát?!
Daniel:A férjed ott hagyott, szabad vagy, én is szabad vagyok.. mire várunk még?
Savannah:Arra, hogy befejezzük ezt a beszélgetést és kezdődjön a valódi akció, na arra!
(Savannah erőltetetten nevet)
(Daniel megfogja Savannah kezeit)
Daniel:Savi, most komolyan. Szexelni veled, isteni. Viszont alig tudok rólad valamit. Nemrég azt mondtad, hogy be akarod fejezni velem ezt a buja testi kapcsolatot. Aztán visszajöttél. Másodszorra nem engedlek el. Ha visszajöttél annak oka van.
Savannah:Nekem ez az egész csak az aminek látszik, Daniel. Semmi több.
Daniel:De miért nem akarod megpróbálni velem?
Savannah:Mert épp most ment tönkre a házasságom, miattad.
Daniel:Miattam, Savi?!
(Savannah kiszabadítja kezeit a férfiéből majd homlokát kezdi el dörzsölgetni velük)
Savannah:Neem, ne haragudj. Nem úgy értettem.
Daniel:Rendben.
Savannah:Mit akarsz? Azt, hogy kapcsolatban legyünk? Nem lehet! Még mindig házas vagyok! Az csak egy dolog, hogy a férjem lelépett.
Daniel:Savi, ő már nem fog visszajönni.
(Savannah mérgesen felemeli a hangját)
Savannah:Honnét tudod te azt, hogy nem?! Még simán visszajöhet! Szüksége van rám! Tudom!
Daniel:És mi van ha ez nem így van?!
Savannah:Miért?! Miért ne lenne így?! Én vagyok az élete értelme.
Daniel:Akkor miért ment el szerinted?! Miből gondolod azt, hogy nem kezdett ő is egy új életet valaki mással.
(Savannah hevesen tiltakozik)
Savannah:Lehetetlen!
Daniel:Mert?
Savannah:Mert az és kész!
Savannah:Vissza fog jönni, tudom!
Daniel:És ha visszajön attól mi oldódik majd meg?
Savannah:Hát, izé, minden! Majd visszajön és minden rendben lesz. Majd előről kezdjük és .. és jó lesz, meg minden.. meg..
Daniel:Savi!
(Daniel újra megragadja a nő kezeit)
Daniel:Ez már nem egy süllyedő hajó. Ez már rég elsüllyedt. Én felajánlom a csónakomat, ha beszállnál. Meg akarlak ismerni.
Savannah:Nem lehet! Ne haragudj! Ilyet ne is kérj tőlem! Nem tudsz te semmit rólam és Ericről. Rólunk. A mi szerelmünk legyőzhetetlen. Csak idő kell neki. Majd visszajön. Vissza fog jönni és előről kezdjük az egészet! És majd jó lesz! Az lesz! Nem tudsz te semmit!
(Savannah kiszabadítja kezeit Daniel szorításából majd zokogva elrohan a helyszínről. A férfi továbbra is csak áll a lámpafény alatt, s végignézi ahogy kedvesen eltűnik a sötétségben)
...
(Pollonia épp a konyhában készíti el magának a vacsoráját amikor hirtelen csengőszó töri meg a helységben muzsikáló rádió dalát és persze a ő folyamatát is. A lány kisétál a konyhából majd a bejárati ajtóhoz érvén azonnal kitárja azt)
Pollonia:Szia.
Jonathan:Szia.
(Jonathan egyik kezével a falnak támaszkodik, másikat a farzsebében tartja)
Pollonia:Bejösz?
(Jonathan erőltetetten rázza a fejét)
Jonathan:Nem, nem. Nem lehet.
Pollonia:Valami baj van? Csak nem történt valami?
Jonathan:Tényleg találkoztál a feleségemmel?
Pollonia:Hát.. a fiad eljött ide.
Jonathan:Miért?
Pollonia:Azt mondta azért jött, hogy megkérdezze miért csókolóztunk a minap a parkban.
Jonathan:És mit mondtál neki?
Pollonia:Hogy barátok vagyunk, miért?
Jonathan:Mert engem is ezzel nyaggatott. Hogy miért csókolóztunk.
Pollonia:Lebuktunk.
(Pollonia és Jonathan gyengéden elnevetik magukat miközben egymás szemébe néznek)
Pollonia:Te mit mondtál neki?
Jonathan:Ugyanazt amit te.
(Pollonia nagy levegőt vesz, majd hátrakócolja haját egy határozott mozdulattal)
Pollonia:Jonathan én el akarok mondani neked valamit.
Jonathan:Én is.
Pollonia:Hadd kezdjem én.
(Pollonia szemei hirtelen megcsillannak a sötétben. Nagy levegőt vesz majd remegő kezeivel artikulálni kezd)
Pollonia:Jonathan, én készen állok.
(Újabb nagy levegő)
Pollonia:Én készen állok egy kapcsolatra. Veled.
(Jonathan felvonja szemöldökét)
Pollonia:Én, komolyan..
(Jonathan hirtelen közbevág)
Jonathan:Figyelj! Ez most nem jó ötlet!
(Pollonia hátrahőköl majd megszeppenve, kissé sértve reagál)
Pollonia:Hogyan?
Jonathan:Nézd! A feleségem elmondta, hogy találkoztál vele.. aztán leültünk és megbeszéltük az egészet. Azt mondta képes megbocsátani nekem.
Pollonia:Nem értelek.
Jonathan:Ott van a feleségem aki nap, mint nap dolgozik és számít rám. A fiam, akivel oly kevés időt töltök és a lányom akit alig látok. Jó apa akarok lenni. Ami kettőnk között volt, nos az ráébresztett, hogy mennyire elhanyagolom a családom. Velük kell lennem. Haza kell mennem és ott kell lennem velük. Szükségük van a támogatásomra, a szeretetemre, a figyelmemre. Szükségük van rám.
(Pollonia szemei könnybelábadnak, szája belsejében erősen nyelvére harap, hogy visszatartsa könnyeit)
Pollonia:Ó.
Jonathan:Jobb lenne, ha mostantól soha többé nem találkoznánk. A családomat választom. Helyetted.
(A lány remegve válaszol)
Pollonia:Oké.
Jonathan:Remélem megérted.
Pollonia:Persze.
(Jonathan felhúzza a száját majd int egyet Pollonia felé a levegőbe, s mint aki jól végezte a dolgát zsebre vágott kezekkel hátrafordul, s elmegy. Pollonia becsukja az ajtót majd megfordul, s száját tátva, kikerekedett szemeivel a semmiségbe bámul. A következő pillanatban Pollonia egyik kezével hasához kap, másikkal a falhoz majd észveszejtő sikoltásban tör ki, miközben arca egésze eltorzul, az ajtónak dől aztán zokogni és ordítani kezd a fájdalomtól, végül pedig térderogyik és a padlót püföli tenyerével)
...
Marco:Annyira örülök, hogy eljöttél.
Hilda:Ja, hát még én.
(Hilda a konyhában áll miközben Marco az evőeszközöket pakolássza ki az asztalra)
Marco:Mindjárt kész leszek ám, le is ülhetsz már most ha akarsz.
Hilda:Neem! Egész nap feküdtem. Jó egy kicsit így állni. Támaszkodni ide a pultnak. Egész jó most így.
Marco:Akkor jó.
(Hilda a férfit figyeli, egy pillanatra félrehúzza száját majd oldalra pillant, végül felkiált)
Hilda:Kérdezhetek valamit?
Marco:Te? Bármit!
Hilda:Csak.. na hogy is kezdjem?! Szóval.. lehet, hogy furán fog hangzani, meg minden. Lehet, hogy őrültnek nézel majd, de.. muszáj megkérdeznem..
Marco:Gyerünk! Kérdezd csak!
Hilda:Véletlenül nem te voltál az aki megölte Mariella-t?
(Marco hatalmas hangerővel elneveti magát miközben Hilda szemei kikerekednek, s megilletődve, zavarba ejtve áll a konyha kellős közepén. Marco végül elhallgat majd tovább folytatja az evőeszköszök kipakolását a helyes sorrendben és közben komoly arckifejezéssel válaszol)
Marco:Nem. De ez most hogy jött ide?
Hilda:Hát..
(Hilda ujjperceit kezdi tördelni)
HIlda:Emlékszem, hogy mondtad, hogy Mariella-t mikor megölték.. szóval, hogy mikor az egész történt ő itthon volt és tévét nézett, hogy a csatornák között váltogatott..
Marco:Igen, ez így volt, miért?
Hilda:Csak azon gondolkoztam, hogy.. mégis honnét a fenéből tudhattad azt, hogy ő mit csinált aznap este.. állítólag te a városon kívül tartózkodtál.
(Hilda erőltetetten elneveti magát)
Hilda:Mármint... ha te nem voltál itt, akkor honnét tudtad, hogy Mariella épp tévét nézett és a csatornákat váltogatta mikor a villany is elment és ezt még a rendőrök meg a nyomozók sem tudták megállapítani, csak azt hogy tévét nézhetett mert a földön volt a távirányító, de ki tudta volna azt, hogy épp csatornákat váltogatott, ha nem az aki már egy ideje figyelte őt a szobában ahol ő feküdt és nézte, hogy mit is csinál..?!
(Marco hirtelen megmerevedik az asztal fölött, s abbahagyja a pakolást)
Hilda:Na?
(Marco ekkor hirtelen felkap egy kést az asztalról, kihúzza magát majd az éles eszközt Hilda felé tartja)
Hilda:Mit csinálsz?
(Marco önelégülten válaszol)
Marco:Nem gondoltam volna, hogy a legostobább lesz az aki majd rájön a dologra.
(Hilda ledöbbenten reagál)
Hilda:Tényleg te voltál az aki megölte Mariellat!
Marco:És aztán?! Egy büdös kurva volt, megérdemelte.
Hilda:Ez nem mentség!
Marco:Szóval te is elismered, hogy egy büdös kurva volt.
Hilda:Én ilyet nem mondtam.
Marco:Tök mindegy!
Hilda:Miért csináltad?
Marco:Mert hülyére vett. Kihasznált. Azt mondta, hogy szeret közben meg még vagy két három pasival is együtt volt egyszerre. Elszórta a pénzem amiért én keményen dolgoztam és mégtöbbet akart. Fenyegetett, zsarolt.. nekem meg elegem lett.
Hilda:Én nem mondom el senkinek, ha most elengedsz.
(Marco összeszorítja ajkait)
Marco:Az a baj drágám, hogy sajnos nem telik arra, hogy ezt megengedhessem magamnak és legfőképp neked.
(Hilda erőteljesen belekapaszkodik a konyhapultba, a férfi pedig hirtelen mozdulatot tesz felé kezében az éles ezüstkéssel)
(Hilda felsikít)
Hilda:Mariella ha tényleg itt vagy, könyörgöm segíts!
(A konyhaplafonon álló lámpa hirtelen elkezd szikrákat hányni mire Marco és Hilda összekuporodnak a váratlan fizikai eseménytől, ugyanakkor ebben a pillanatban az egész házban kihunynak a fények)
(Hilda újra felsikolt a korom sötétben)
Hilda:Ááá!
(Marco utánaordít)
Marco:Gyere ide te büdös kurva most elvágom a torkodat!
(Marco rányúl a sötétben Hilda hajára, belemarkol, s rángatni kezdi azt. Hilda kapálózni kezd, s csak sikít)
Hilda:Áááá!
...
Kop-kop-kop!
Samantha:Megyek!
(Samantha átvág a hallon majd kinyitja a bejárati ajtót miután kopogó hangot vélt hallani felőle)
(Samantha megdöbbenve vél felfedezni küszöbén két magas férfit akik rendőrruhát viselnek)
Samantha:Segíthetek?
(A magas, tömzsi, kopasz rendőrtiszt aki a negyvenes évei közepén járt mogorva arckifejezésével pásztázta végig a nőt majd válaszolt)
Thompson rendőrtiszt:Maga Samantha Williamson?
Samantha:Igen, én vagyok az. Csak nem történt valami valakivel?!
Thompson rendőrtiszt:Letartóztatjuk kiskorú ellen elkövetett szexuális molesztálás vádjával. Velünk kell jönnie.
(Samantha elképedve reagál, ráncok keletkeznek arcán az ijedtségtől és a meglepettségtől, pulzusa az egekig emelkedik)
Samantha:Hogy micsoda?!
(Thompson rendőrtiszt egy pillanat alatt a nő mögé lép, összefogja háta mögött kezeit majd ráteszi a nőre a bilincset, s társa kíséretében levezeti őt a ház lépcsőjén)
Thompson rendőrtiszt:Jogában áll hallgatni, minden amit mondd felhasználható maga ellen a bíróságon. Jogában áll ügyvédet fogadni.
(Samantha megpróbálja kirángatni magát a férfi szorításából miközben összecsuklik, elsírja magát, s sikít)
Samantha:Várjanak! Én nem csináltam semmit! Ártatlan vagyok! Nee! Ne! Hagyjanak! Áá!
...
(A fények visszatérnek a konyhában. Hilda teste, lehunyt szemekkel, mereven, hanyadt fekve hever a konyha kellős közepén. Ekkor lábait két kéz szorítja meg, s húzza ki az élettelennek tűnő nőt a helyiségből.. ahogy a férfi kezeivel ráncigálja a testet az vércsíkot húz a konyhakövön ahogy azt kifele húzzák a szobából)
...
(Savannah kocsijából száll ki háza előtt amikor megpillant egy magas férfit és egy mellette álló vékony csinos, bögyös, fiatal szőke nőt. Savannah belép a kapun majd felsétál a lépcsőn, s köszönti a két néhány másodperccel ezelőtt még ismeretlennek vélt alakot)
Savannah:Öh, Heló.
(Savannah kigubbadt szemekkel bámul)
Eric:Elhoztam a válási papírokat.
(Eric ekkor a mellette álló szőke nőre mutat)
Eric:Ő meg itt Barbara, a menyasszonyom.
(Savi tetőtől talpig jéggéfagy)
...
(Karen sietve lép be a konyhába, retikülját lecsapja a konyhaasztalra már átmegy a nappaliba ahol Zoltan várja őt kerekesszékében ülve. Karen megáll a nappali közepén néhány lépéssel Zoltan előtt)
Karen:Azt mondtad sürgős. Mi történt?
Zoltan:Karen. Elegem van a titkolózásból.
Karen:Ezt meg hogy érted?
Zoltan:Valamit mutatni akarok neked Karen.
Karen:Micsodát?
(Zoltan ebben a pillanatban segítség nélkül feláll a kerekesszékből.. egy pillanatig csak álldogál majd magát megtartva egy lépést előre halad Karen felé és mereven megáll, intenzíven a nőt nézve akinek szája hirtelen kikerekedik akárcsak szemei a meglepődöttségtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Vége az első évadnak!
Az első évad készült: 2013 július 19-től egészen augusztus 22-ig.
---------------------------------------
További információk a sorozat folytatásáról: www.sorozatokbirodalma.gportal.hu
---------------------------------------