8.rész - Vénusz

Pollonia:Szerintem hagyd! Jobb, ha egy kicsit most egyedül marad.
(Hilda és Pollonia Hilda kertjében pakolásznak. Pollonia épp egy széket hajtott össze majd támasztotta a büféasztalnak miközben Hilda folyamatosan a telefonját nyomogatta)
Hilda:Ki van kapcsolva. Lehet, hogy utána kéne mennünk.
Pollonia:Szerintem nem.
Hilda:El sem hiszem, hogy mindenki csak úgy itt hagyott minket.
Pollonia:Savi elrohant, érthető. Karen is lelépett. Samantha-t elhívták.
Hilda:Ja, biztos az egyik pasija.
(Pollonia az asztalra támaszkodik majd nagy levegőt vesz)
Pollonia:A gyermekvédelmisek ma meglátogatnak.
(Hilda felkapja a fejét)
Hilda:Mi? Miért?
Pollonia:Egy általános felmérést fognak csinálni. Körbenézik a házat. Átvizsgálják a szobákat. Csak hogy biztosak legyenek benne, hogy minden körülmény adott egy gyermek elhelyezésére.
Hilda:Micsoda? Most akkor mégis örökbefogadod?
(Pollonia barátnője felé fordul)
Pollonia:Fogalmam sincs. Azt sem tudom mit csináljak, de nem mehet intézetbe. Az intézet csak a filmekben jó hely, a valóságban borzalmas. A tény, hogy..
(Hilda közbevág)
Hilda:..hogy cigány.
Pollonia:Csak félig az. Az anyja roma, de a bátyám kaukázusi akárcsak én.
Hilda:És az feszélyez téged, hogy cigány?
Pollonia:Hát persze, hogy nem. Nem is ez a lényeg. Teljesen mindegy, hogy milyen. A lényeg itt az, hogy én nem vagyok anya típus. Soha az életben nem akartam gyerekeket.
Hilda:És most az öledve csöppent egy. Viszont, ha nem akarod még mindig mondhatsz nemet.
Pollonia:Már azt mondtam, hogy elvállalom és hogy örökbefogadom, de.. nem tudom, hogy meddig fogom bírni. És ezt már most mondom, holott még el sem kezdődött az egész.
Hilda:A gyerekvállalás kemény dolog nyuszi. Az tuti, hogy ki leszel tőle. Bár azért jobb dolgod lesz, mint másoknak, mert már nem csecsemő szóval egyedül is ki tudja törölni a valagát, de... hát nem tudom.
Pollonia:Meg ez az egész affér Jonathan-nal és a feleségével..
Hilda:Milyen Jonathan? Milyen feleség?
Pollonia:Hogy is mondjam. Jonathan Adgin szeretője áll előtted személyesen.
Hilda:A kalapácsvető?! Aki az újságokban is benne szokott lenni? Szivatsz!
Pollonia:Nem.
Hilda:És milyen az ágyban?
Pollonia:Isteni, de ez most nem fontos.
Hilda:Tudtam! Amikor meglátom az újság sport rovatában mindig azon filózok, hogy milyen lehet az ágyban, de ezek szerint nem tévedtem. És mi a baj vele?
Pollonia:Az a baj, hogy az egész tök lazán menne, ha..
Hilda:..ha nem lennének gyerekei meg felesége.
Pollonia:Például.
Hilda:Na igen. Előfordul. És?
Pollonia:A felesége meglátott minket smárolni az egyik parknál.
Hilda:Júj.
Pollonia:Aha, szóval most rám van szállva teljesen.
Hilda:Szerintem szakítsd meg a kapcsolatot ezzel a Jonathan-nal. Kinek kell egy házisárkány feleség? Van egy csomó kiéhezett sportos pasi a stadion közelében, miért nem megyünk el arra valamelyik nap?
Pollonia:Én nem akarom dobni Jonathan-t.
Hilda:Ne már!
Pollonia:Mi van?!
Hilda:Csak nem érzel valamit iránta?
Pollonia:Úristen! Dehogyis! Soha!
Hilda:Akkor kidobnád.
Pollonia:De tök jó vele a szex, minek dobnám ki?!
Hilda:Azért mert egy jó szerető tudja mikor kell véglegesen lelécelni és helycserés támadást indítani mielőtt még elsüllyedne a hajó.
Pollonia:Én nem érzek iránta semmit.
Hilda:Figyelj. Nekem hazudhatsz. Teljesen rendben van. Én csak azt kérem, hogy ha nekem hazudsz akkor legalább magadnak ne hazudj.
(Hilda ezzel hátat fordít Pollonia-nak majd bemegy a házba. Pollonia a büféasztalnak támaszkodva merül el gondolataiban szomorkás arckifejezéssel a földet bámulva)

Ding-Dong!
(Samantha ajtócsengője töri meg a délelőtti csendet és a madarak csicsergését azon a kertvárosi részen amelyen ő lakik takaros kis kertes házában. Amint Samantha ajtót nyit megdöbben, hogy kit kell látnia küszöbén)
Samantha:Segíthetek?
Robert:Magának is szép reggelt.
(Samantha az ajtóba kapaszkodik, torka elszorul. A férfi negédesen folytatja)
Robert:Nem iszunk meg egy kávét?
Samantha:Főzhetek egyet, ha gondolja.
Robert:Tudja mit, hagyjuk is a kávét. Majd valamikor máskor.
Robert:Van itt valami.
Samantha:Micsoda?
Robert:Egy ajánlat.
Robert:Vagy felmegyük a hálószobába és jól megdugom vagy mehet a börtönbe kiskorú elleni szexuális zaklatással.
(Samantha hirtelen elneveti magát majd komoly és megdöbbent arckifejezéssel reagál)
Samantha:Nézze Robert. Nem tudom, hogy maga minek néz engem, de hadd világosítsam fel. Nem vagyok kurva. Én mondom meg, hogy mikor, kivel, hol és hogy mit csinálok és nem más. És nem érdekel, hogy mivel akar megfenyegetni, mert nekem semmi közöm nincs a fiához. Úgyhogy nyugodtan dobálózzon csak bizonyítékok nélkül majd jól megüti a bokáját amikor távoltartási végzést kérek maga ellen. Vagy rosszabb. Feljelentem rágalmazásért. Másrészt meg: én arról nem tehetek, ha a felesége nem elégíti ki.
Robert:De maga tehetne ellene.
Samantha:Maga is tehetne ellene.
Robert:Épp azt csinálom.
Samantha:Ne jöjjön többet ide.
Robert:Én azért még mindig azt mondom: ha meggoldolná magát, tudja hol lakom. Vagy-vagy alapon, tudja. Vigyázzon magára. Nagyon vigyázzon.
(Robert hátat fordít a nőnek majd elhagyja Samantha házát aki összeráncolt szemöldökkel figyeli a férfi távozását míg végül teljes erőből be nem vágja maga mögött az ajtót)
...
-Kop-kop-kop.
(Három kopogtató hang hallatszik Dr. Daniel rendelőjének aki az asztala mögött ülve papírokat rendezget. A férfi feláll majd ajtót nyit. Kellemes meglepetésben részesül amint megpillantja az ajtóban álló hölgyeményt)
Savannah:Szia.
(Daniel zavarodott taglejtésekkel invitálja be a nőt a szobába majd becsukja utána azt)
Daniel:Savi. Te meg mit keresel itt? Nem azt mondtad, hogy..
(A nő közbevág)
Savannah:Tudom. De meggondoltam magam.
(A nő félredobja kezéből barna retiküljét majd ráveti magát a férfira aki mit sem ellenkezve hevesen kezdi el lehámozni a nő ruháit, s nyelvével azonnal a hölgyemény dekoltázsára pályázik, akár egy szomjas kisbaba)
...
(Hilda belekócol össze-vissza álló hajába - miközben a telefonhoz közelít ami már vagy egy perce csörög a konyhában - tanga bugyiban és egy ingben közelíti meg a csörgő masinát. Mikor belép a konyhába azonnal jobbra fordul, s leveszi a kagylót a falra rögzített készülékről)
Hilda:Haló?
Pollonia:Jó reggelt.
Hilda:Basszus, tudod te mennyi az idő?!
Pollonia:Igen. Délután fél egy.
(Hilda hirtelen felvonja szemöldökét)
Hilda:Mi?! Tényleg annyi az idő?
Pollonia:Aha. Gondoltam dél előtt nem hívlak, mert te addig mindig ágyban kuksolsz.
Hilda:Igen, mivel délutános vagyok.
Hilda:Miért hívtál? Valami baj van?
Pollonia:Egyrészt azért, mert hamarosan jönnek hozzám a gyámügyisek, hogy átvizsgálják a házat és borzasztóan izgulok. Másrészt meg azért, mert sikerült megtalálnom a megoldást az aggasztó problémádra.
Hilda:Oké, akkor sorban. Először is. Ne aggódj a gyámosok miatt. Egytől egyig hülye az összes. Nem lesz semmi gond. Az meg csak nem bűn, hogy egy házas emberrel fetrengsz akinek két gyereke is van.. Upsz. Tudod mit?! Ezt az utolsót inkább felejtsd el.
Pollonia:Kösz.
Hilda:És mi van a problémámmal? Milyen problémámra találtad meg a megoldást, mert van vagy millió jelen pillanatban.
Pollonia:A ,,Mariella szelleme kísért és üldöz engem" problémádra.
Hilda:Wow. Hallgatlak.
Pollonia:Van egy nő. A neve Lady Livia. Állítólag valami cigány kuruzslónő és azt beszélik, hogy képes kapcsolatba lépni a holtak szellemével, hogy megidézze őket.
(Hilda hangosan elneveti magát)
Hilda:Háh! Ez jó! Folytasd!
Pollonia:Az egyik bárban dolgozik és lehet, hogy tudna neked segíteni Mariella ügyében. Az is lehet, hogy tudna valami támpontot adni.
Hilda:Egy nő aki beszél a holtakkal. Ja, én meg épp most születtem meg. Tuti, hogy ez is valami csaló, mint azokban a tévés asztorizékben azok a műsorvezetők.
Pollonia:Nem az. Ő nem hirdeti magát sehol. Nincs fent a neten, se az újságban, se sehol. Az égvilágon sehol sem lehet megtalálni csak ebben a bizonyos éjszakai bárban.
Hilda:Rendben, és merre van?
Pollonia:Innen körülbelül egy fél órára, kocsival.
Hilda:Oké, de ne várd azt, hogy egyedül menjek oda ehhez a Lady Lunához.
Pollonia:A neve Lady Livia.
Hilda:Tök mindegy! Elkísérsz, ugye? Szedem a cuccaimat és indulhatunk is.
Pollonia:Ömm, az nem fog menni.
Hilda:Miért nem?
Pollonia:Mert hamarosan jönnek a szocisok. És itt kell lennem.
(Hilda a homlokára csap)
Hilda:Tényleg, basszus.
Pollonia:Ne aggódj, szerzek valakit aki elmegy érted.
Hilda:Kicsodát?
Pollonia:Majd meglátod. Most megyek.
Hilda:Várjál már egy kicsit! Mi egyáltalán ennek a bárnak a neve?!
Pollonia:Vénusz.
...
Karen:Ah! Zoltan! Igen! Ez az!
(Karen izgatottan dől hátra ágyában. Meztelenül fekve öleli kezeivel a férfi fejét, s szorítja nőiességéhez miközben egyre csak érzi, hogy hamarosan a mennyországban fogja érezni magát. A férfi elveszvén Karen puncijában hörögve nyög miközben épp kinyalja Karen kelyhét)
Karen:Úú! De jó! Ó! Aaa! De jól nyalsz! Mmm...
Zoltan:Jhaj, de finom a puncid, drága. Nyam-nyam-nyam-nyam-nyam.
(Ugyanebben a pillanatban a hálószobába csilingelő zaj szűrődik be amire a férfi felkapja a fejét)
Zoltan:Pont most hívnak..
Karen:Kit érdekel. Csak nyaljál még!
Zoltan:Ahogy akarod.
(A férfi tovább folytatja erotikus játszadozását szeretőjén miközben a konyhában csörgő telefonvonal másik oldalán Pollonia ücsörög konyhaasztalánál, s ujjaival azon zongorázva rágja száját és hangosan, csodálkozó hangnemben elgondolkozik mikor végre lenyomja mobilját)
Pollonia:Hát ez a Karen meg mit csinálhat?!
...
(Savannah a fogorvosi rendelő épületéből lép ki ridiküljével a kezében, másik kezével melltartóját igazgatja blúza alatt amikor hirtelen megcsörren a telefonja. Azonnal átkutatja táskáját majd válaszol a hívásra)
Pollonia:Szia.
Savannah:Szia.
Pollonia:Ömm. Hogy vagy?
Savannah:Köszönöm jól vagyok. És te?
Pollonia:Savi. Nem kell adnod a keményet. Mindannyian tudjuk, hogy mi történt.
Savannah:Én nem adom a keményet.
Pollonia:Biztos, hogy jól vagy?
Savannah:Ezért hívtál fel?
Pollonia:Ezért is.
Savannah:Akkor dobjunk engem, ha van érdekesebb témád is.
Pollonia:Lenne egy kérdésem ami egyben egy kérés is lenne.
Savannah:Lökd.
Pollonia:Oké. Szóval, Hilda-t el kellene kísérni valahova. Szívesen elkísérném, de sajnos nekem itthon kell maradnom. Ráérsz?
Savannah:Persze, ráérek. Hova kellene elkísérni?
Pollonia:Egy bárba. A neve Vénusz.
Savannah:És mit akar ott? Ez ugye nem valami cici vagy travibár?
Pollonia:Nem. De nem is kell bemenni. A klub mögött egy lakókocsiban él Lady Livia akivel Hilda-nak találkoznia kell.
Savannah:Az meg ki a nyavaja?
Pollonia:Majd Hilda mindent elmesél.
(Pollonia felkapja a fejét mikor megszólal ajtócsengője)
Pollonia:Megjöttek. Mennem kell.
Savannah:Ki jött meg?
Pollonia:Majd később elmesélem. Vigyázz magadra.
Savannah:Rendben. Szia.
...
Kop-kop-kop.
Savannah:Megyek!
(Savannah az ajtó melletti fogasról emelte le blúzát amikor kopogtak. Indulásra készen állt amikor ajtót kellett nyitnia, s Karen-t pedig megpillantania)
Savannah:Szia.
Karen:Szia.
Savannah:Ne haragudj Karen, de most nagyon sietek. Csak nem valami baj van?
Karen:Igazából, van.
Savannah:Mi lenne az?
Karen:Csak szerettem volna beszélni veled.
Savannah:Miről?
Karen:Eric-ről.
Savannah:Jaj, ne már Karen. Eric egy seggfej. Nem is érdekel már. Totál túl vagyok rajta.
Karen:Ne nyomd el Savi!
Savannah:Én nem nyomom el. Én komolyan mondom.
Karen:Nem, ez nem igaz.
Savannah:Persze, te nyílván megint jobban tudod nálam, mint én saját magam, igaz?!
Karen:Én nem ezt mondtam. Ne forgasd ki állandóan a szavaimat.
Savannah:Te voltál az aki ide jöttél.
Karen:Azért, mert a barátomnak tekintelek és nem tetszik az ami történik veled.
Savannah:Mi történik velem?
Karen:Totális tagadásban vagy. Nem akarod elfogadni, hogy a férjed elhagyott téged miután kiderült, hogy te csak úgy megcsaltad őt.
Savannah:Mi az, hogy nem akarom elfogadni?! Engem teljesen hidegen hagy hogy ezek után mit csinál.
Karen:Ez megint nem igaz. Csak figyelmen kívül akarod hagyni azt a fájdalmat ami felgyülemlett benned. A háttérbe akarod nyomni, de az érzelmeket nem lehet sokáig kordában tartani, ezt már igazán megtanulhatnád.
Savannah:Miért?! Mégis mit kellene csinálnom?! A wc deszkán kellene ülnöm és zokognom egész éjjel?!
Karen:Például.
Savannah:Ugye most csak hülyéskedsz?!
Karen:Nem azt mondtam, hogy minden éjjel. Csak addig amíg ki nem jön belőled az a fájdalom amit elnyomsz magadban. Ezek az érzelmek ki fognak robbanni és én nem akarok ott lenni amikor ez megtörténik. Képzeld csak el. Mennyire boldogok voltatok Eric-cel. Már gyerekeket is beterveztetek amikor te fogtad magad és megcsaltad őt.
Savannah:Azért, mert nem kaptam meg tőle azt amit akartam.
Karen:Ezt már vagy hússzor hallottuk! Most már jöhetne valami új szöveg is, nem gondolod?!
(Savannah arcizmai összerándulnak majd ordítani kezd)
Savannah:A férjem kidobott engem és a születésnapomon mondta el nekem, hogy el akar válni! Szerinted mit csináljak?!
(Karen ugyanezen hangnemben reagál)
Karen:Hát nem is tudom! Nőlj fel és lépj túl rajta?!
(Savannah a következő pillanatban megnyugszik majd suttogva int búcsút Karen-nek)
Savannah:Ne gyere ide többet.
(Karen száját nyitná mikorra már Savi rácsukja az ajtót a nőre aki végül szó nélkül elhagyja Savannah házát. Savi nagy levegőt vesz, megfordul majd háttal az ajtónak dől. Hirtelen hatalmas hangzavar keletkezik az előszobában: Savannah zokogni kezd, arca összerándul, szemei könnybelábadnak majd a falba vájva körmeit lassan lecsúszik az ajtónak támaszkodva a földre ahol tovább siratja saját életét)
...
Livia:Elnézést, de nem vártam vedégeket.
Hilda:Ó, semmi baj. Mi köszönjük, hogy beengedett minket.
(Hilda és Savannah abba a lakókocsiba szálltak be amelyet a cigány öregasszony Livia birtokolt a Vénusz nevezetű éjszakai bár mögött. A lakókocsi belseje tele volt aggatva különböző szárított füvekkel, talizmánokkal, álomfogókkal, tollakkal, csontokkal és egyéb érdekes varázserejűnek vélt dologgal. A vénasszony akin sötét, de mégis színes ruhák voltak, s fejét fekete kendő fedte leült egy kerek asztalhoz majd maga elé invitálta a lányokat mutatván, hogy foglaljanak helyet vele szemben. Az anyóka harácsoló, rekedt mégis meleg hangon kérdezte a lányokat)
Livia:Szóval? Miben lehetek a segítségükre?
(Hilda szkeptikusan és kissé ijedten pillantott Savannah-ra aki csak érdeklődve figyelte az öregasszony minden mozdulatát amelyet az asztal közepén lévő tábla körül végzett)
Hilda:Nemrég meggyilkolták az egyik barátnőnket és.. hogy is mondjam.. visszatérő álmaim vannak vele kapcsolatban. Azt mondták maga kapcsolatba tud lépni a szellemével, igaz ez?
(Livia elneveti magát)
Livia:Nincs olyan amit én ne tudnék a másvilágról kedvesem.. de ehhez kell valami.
Savannah:Most jön az, hogy fizessünk két milliót és leveszi rólunk a rontást?
(Livia ekkor mérgesen pillant Savannah-ra)
Livia:Drágám, akár el is mehet ha gondolja.
Savannah:Elnézést.
Livia:Egy képet szeretnék a lányról.
Hilda:Ó.
(Hilda belenyúl vajszínű divatos táskájába, előkotor egy régi fotót Mariella-ról majd átadja a nőnek aki vizsgálgatni kezdi azt)
Livia:Rendben.
(A cigányasszony sötétbarna kezeit az asztal közepén álló tábla fölé helyezi. Szemeit behunyja majd erősen koncentrálni kezd. A tábla két szélére állított gyertyatartóban ekkor hirtelen a levegőből kapnak lángra a benne álló gyertyák. A lányok egy pillanatig hátrahőkölnek, ijedten egymásra merednek majd tovább figyelik a nőt)
Livia:Ouija tábla, segíts nekem. Nyisd meg a kaput a túlvilágra. Mariella gyere elő.
(A nő egy kocka alakú tárgyat kezd el tologatni a táblán majd rekedt hangon felszólal)
Livia:Itt van. Érzem. Ez az energia, te jóságos... nagyon dühös.
(Savannah továbbra is szkeptikusan figyeli a nőt míg Hilda kissé ijedten)
Livia:Most kérdezhet tőle. De csak olyan kérdést tegyen fel amire a válasz vagy igen vagy nem lehet.
Hilda:Rendben.
Hilda:Azt szeretném megkérdezni tőle, hogy haragszik-e rám.
(Livia kezei alatt a kocka alakú kis navigációs dominó a tábla oldalán fekvő I-re mozdul)
Hilda:Az mi?
Livia:Azt jelenti haragszik.
Hilda:És azért haragszik, mert..
(Hilda kissé zavarba jön, hogy egy vadidegen előtt kell kibeszélnie magánéletét)
Hilda:.. szóval, mert összejöttem Marco-val.
(A kocka alapú dominó most az I-ről az ellentétes oldalra mozog Livia ujjai alatt és átpártol az N betűre)
Hilda:Az a nem?
Livia:Úgy van.
Hilda:Akkor miért haragszik rám?
Livia:Csak igennel vagy nemmel tud felelni, emlékszik?
Hilda:Rendben, akkor ö.. izé.. szóval, akkor.
(Savannah ekkor hirtelen közbevág)
Savannah:Most én hadd!
Savannah:Mariella, ha tényleg itt vagy...
(Savannah szemeivel körbekalauzolja a helységet egy pillanat erejéig)
Savannah:.. ismerted azt aki megölt téged?
(A csúszka Livia ujjpercei alatt átkúszik az I feliratra)
Savannah:..és mi is ismerjük azt aki megölt téged?
(A csúszka úgy tűnik mintha egy pillanatig megmozdulna, de végül az I betűn marad. Ekkor Hilda libabőrös lesz, Savi szemei összerándulnak s mindketten megborzongva néznek mélyen egymás szemébe)