(Hilda és Savannah a lakókocsiból kilépve beszélgetnek miközben már elhagyják a bár hátsó területét)
Hilda:Te elhiszed amit ez a nő mondott és ami velünk történt a lakókocsijában?
Savannah:Nem tudom.
Hilda:Te szoktál valaha azon gondolkozni, hogy ki ölhette meg Mariella-t?
Savannah:Csak néha.
(Savannah szája hirtelen összerándul, arca ráncossá válik majd a nő hirtelen sírni kezd. Hilda ekkor elélép és megdöbbenve szól rá barátnőjére akit vállon fog)
Hilda:Savi!!
(Savannah zokogva folytatja)
Savannah:Egyszerűen csak nem hiszem el, hogy tényleg vége minden köztünk Eric-cel. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Szeretem őt.
Hilda:Jólvan, pszt! Nyugodj meg! Nyugi, jó?
(Hilda szorosan átkarolja barátnőjét aki tovább sír vállán miközben ő a semmibe merengve kezdi el összeeszkábálni fejében a gyanúsítottak listáját)
(Pollonia a kávézó pultja mögött szorgoskodik amikor egy hatalmas árnyék vetődik rá. Amint felnéz egy ismertelen alakot pillant meg aki eltakarja előle az üzletbe beáramló reggeli napfényt. Pollonia arca felragyog)
Pollonia:Hazaértél az edzőtáborból?
Jonathan:Aha. Egy feketét légy oly szíves. Elvinném.
Pollonia:Oké.
(Pollonia hátrafordul a maga mögött álló pulthoz, s kiveszi az egyik kávéfőzőből annak tartóját mely sötét folyadékot tartalmaz. A pult alól elővesz egy papírpoharat majd teletölti azt a kancsóban lévő kávéval, lezárja a poharat és átadja Jonathan-nak)
Pollonia:Tessék.
Jonathan:Köszi.
(Jonathan apróért kutat a zsebében)
Pollonia:Próbáltalak hívni, de nem vetted fel.
Jonathan:Ne haragudj. Borzasztóan el vagyok havazva.
(Pollonia erőltetetten felhúzza a száját, hogy mosolyt gerjesszen, s biccent egyet, mint akit hidegen hagy a dolog)
Pollonia:Oké.
Pollonia:De azért valamikor beszéhetnénk, ugye? Lenne miről.
Jonathan:Szerintem is. Nekem is lenne mit mondanom.
Pollonia:Igen, én is így vagyok vele.
(Jonathan kiveszi a kezét farmernadrágjának zsebéből majd tenyerén aprópénze között pásztáz ujjaival, végül valamennyit visszatesz zsebébe és a tenyerében maradt összeget átadja Pollonianak. A lány nyúlva a pénzért, de a férfi inkább lehelyezi azt a pultra, nehogy érintkezzen Pollonia érintésével)
Jonathan:Tessék.
Jonathan:Hívni foglak, ígérem.
Pollonia:Rendben. Várni fogom a hívásod.
Jonathan:További szép napot neked.
Pollonia:Neked is.
Jonathan:Szia.
Pollonia:Szia.
(Jonathan szélsebesen távozik a kávéházból)
(Pollonia beteszi a kasszába a pénzt majd felkapja a pultról jegyzetfüzetét és egy közeli asztalhoz sétál vele amelynél egy tetőtől talpig vörösbe öltözött nő ül aki ki sem látszik egy hatalmas kezeiben szétterített újság mögül amit a levegőbe tart, mintha el szeretné rejteni felsőtestét)
Pollonia:Jó napot. Hozhatok valamit?
(A nő leteszi az újságot majd körülnéz)
Hilda:Asszem.
Pollonia:Jesszus. Te meg mit keresel itt?
Hilda:Nyugalmat.
Pollonia:Azt itt nem találsz. Mi van veled? Sikerült eljutnod Lady Livia-hoz?
Hilda:Ja.
(Pollonia hátranéz, hogy igazolja magának nincs senki a pultnál aki rendelni szeretne azért leül barátnőjéhez)
Pollonia:És? Mi történt?
Hilda:Nagyon őrült volt az egész.
Pollonia.Miért?
Hilda:Az a nő állítólag kapcsolatba lépett Mariella szellemével valamilyen táblán keresztül.
Pollonia:És?
Hilda:Azt mondta, hogy tegyünk fel kérdéseket és majd Mariella igennel vagy nemmel válaszol.
Pollonia:És?
Hilda:Feltettünk neki kérdéseket.
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:És?
Hilda:Az én kérdésem az volt, hogy haragszik-e rám.
Pollonia:És?
(Hilda kissé zavartan, de rosszallóan pillant Polloniara egy pillanat erejéig)
Hilda:Állítólag haragszik rám, de nem Marco miatt. Aztán állítólag - bár én nem hiszek benne - arra is igennel felelt, hogy szóval.. szóval, hogy állítólag ismeri, hogy ki ölte meg és hogy mi is ismerjük az illetőt.
Pollonia:Kit?
Hilda:Hogy ki ölte meg Mariella-t.
Pollonia:És te hiszel ebben?
Hilda:Fogalmam sincs mit higgyek. Tegnap egész éjjel azon törtem a fejem, hogy ki lehet az akit Mariella is ismert meg mi is ismerünk és aki rosszban volt Mariella-val.
Pollonia:Szerintem elég sokan utálták Mariella-t. Minden csaj pasiját lenyúlta.
Hilda:Igaz. Te dühös csajokra tippelsz?
Pollonia:Az is lehet, hogy valami szekta volt.
Hilda:Tudod mit?! Inkább hagyjuk, mert ebből milliónyi mellékszálat ki lehet hozni. Neked, hogy ment a családsegítős izéd?
Pollonia:A micsoda?
Hilda:Tudod, tegnap mondtad, hogy jönnek hozzád ilyen izék akik körülszimatolják a lakásodat.
Pollonia:Ja, igen. Bocsi, kicsit szétszórt vagyok ma.
Hilda:Nekem mondod?! Már vagy két napja nem szexeltem. Szét vagyok esve, teljesen.
Hilda:Szóval, hogy ment?
Pollonia:Sehogy. Sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam volna. Feltett néhány kérdést: hol dolgozom, mit csinálok a szabadidőmben, követtem-e el erőszakos gyilkosságot az utóbbi két évben.
Hilda:Háh. És még?
Pollonia:Részletes felvezetést készített a szobákról. Az összesről. Mindenhova benézett és felmérést írt, hogy egészséges-e a hely egy gyerek eltartására és, hogy nem veszélyes-e.
Hilda:Ezek hülyék. Miért lenne veszélyes?
Pollonia:Nem tudom. Viszont egyre jobban parázok.
Hilda:Mert?
Pollonia:Mert pár nap múlva be fog költözni hozzám a halott bátyám fia akinek egyébként a szeretője nemrég felakasztotta magát a hatalmas magánéleti nyomás miatt.
Hilda:Ez tényleg hátborzongató, de ugye a gyerek neve nem Damien?
Pollonia:Nem. Miért?
Hilda:Semmi, csak tegnap este láttam egy hülye filmet.
Pollonia:És te, hogy vagy Marco-val?
Hilda:Szerinted miért vagyok itt? Épp előle bújkálok. Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy visszamenjek Mariella házába és legalább mégegyszer ott szexeljek Marco-val.. vagy egyáltalán szexeljek vele mióta az az egész történt.
Pollonia:Mariella meg a szellemlátogatás?
Hilda:Mariella szellemlátogatása. Pontosan ez történt. Mióta elkerültem Marco-t azóta semmi. Nem akarok megint felriadni éjjelente miközben Mariella fojtogat vagy ilyesmi.
Pollonia:Akkor miért nem rázod le?
Hilda:Hát épp ez az! Mégis hogy a francba?! Itt lakik egy köpésre. A fene se tudja hogy szedem le ezt magamról.
Pollonia:Akkor csak ignoráld.
Hilda:Á! Nem hiszem, hogy a figyelmen kívül hagyás itt segítene. Egész álló nap csak hívogat. Persze én nem veszem fel. A nyakamat teszem rá, hogy már a házamnál van és épp csenget, de nem talál otthon ezért hamarosan átkutatja azokat a butikokat ahova be szoktam menni. Elmegy majd a munkahelyemre aztán eljön ide és pont akkor fogok összeütközni vele amikor én épp távoznék innen.
Pollonia:Te jó ég!
Hilda:Aha! Aztán amikor kilépek innen, ő majd megkérdezi, hogy merre jártam, mert egész nap keresett és én pedig csak annyit mondok, hogy volt valami galiba Savi barátnőmmel és szüksége volt a segítségemre ezért most ide-oda futkozok mióta kiderült, hogy a férje el akar válni tőle.
Pollonia:Kiadod Savi-t?
Hilda:Muszáj lesz. Ezt már úgy sem úszom meg szárazon.
Pollonia:Túl messzire mentél Marco-val.
Hilda:Messzire a fenéket! Csak ez az egész szar helyzet, hogy kapcsolódik Mariella-hoz.. meg én is.
Pollonia:És utána mi lesz?
Hilda:Nem tudom. És ez az ami kiakaszt. Tudod, egy jó szerető mindig tudja mikor kell lelépni, de biztos vagyok benne, hogy ez a hapsi egy kemény dió. Hagyjuk is. Mi van Jonathan-nal? Az előbb láttam elmenni innen.
Pollonia:Nem tudom. Eléggé rideg volt.
Hilda:Biztos feleség-biznisz.
Pollonia:Ezt hogy érted?
Hilda:Ha egy házas férfinek el van cseszve a napja akkor abban közrejátszik a felesége is. 99%-ban.
Pollonia:Érdekes.
Hilda:Szerintem nem. A férfiak felköthetik a gatyájukat.. ez már a 21. század.
Pollonia:Nekem mondod?!
...
Hilda:Hogy ráérek-e munka előtt? Még szép hogy!
(Hilda az utcán sétálva beszélget telefonján. Könnyed egyberészes virágmintás fehér ruháját amely combjáig ér, s betekintést enged dekoltázsába is átjárja a délutáni szellő a napfény sugarain áthatolva)
Hilda:Király!
Hilda:Persze. Ott leszek. Tudod, hogy minden vágyam az, hogy kielégítsem a főnököm. Ha a főnök boldog a dolgozók is boldogok.
(Hilda kélyesen mosolyog)
Hilda:Majd ott kiszopogathatod.
Hilda:Ja.. az biztos. Háhá.
(Hilda hangosan felnevet. Mikor egy jelzőlámpához ér amely piros jelzést mutat, engedelmesen vár, hogy végül a lámpa fénye zöldre váltson, s átmehessen a járdán az utca túloldalára. Amint Hilda megpillantja a zöld jelzést átkel a zebrán, de hirtelen egy hangos, morgó zajra lesz figyelmes. Egy sötétzöld színű terepjáró közeledik felé amelyet egy olyan valaki vezet aki nem tervezi, hogy a következő pillanatban a piros jelzés miatt megállítana. Hilda kezéből hirtelen kiesik a telefon majd még mielőtt a kocsi áthajtana rajta egy hatalmasat ugrik előre, kezeivel, s térdével fogja fel esését miközben a kocsi szélsebesen elhajt mögötte, s áthajt telefonján ami ripittyára törik, s az alkatrészeinek darabjai robbanásszerűen szóródnak szét a levegőben és a földön is egyaránt. Hilda mereven fekszik az úttesten amikor hirtelen néhány ismeretlen ember odarohan hozzá, hogy segítsen rajta)
...
Savi:Hogy érzed magad?
(Savi egy vizes törölközővel törölgeti Hilda nyakát és mellkasát. Hilda rövidujjúban és egy szál tangabugyiban fekszik az ágyban. Kezei, lábai fásliba csavarva)
Hilda:Úgy érzem magam, mint akin átment egy kamion.
Savi:Hát majdnem átment. Lehet, hogy bent kellett volna maradnod a kórházban.
Hilda:Ja, persze. Meg még mit nem! Csak elestem, ennyi az egész. Kicsit felhorzsoltam a csuklóimat meg a térdeimet is.. tiszta vér lett a szép fehér ruhám amit nemrég vettem, de kit érdekel.
(Hilda legyint egyet a levegőben)
Hilda:Áú.
(Savi félrehúzza száját majd leül Hilda-hoz az ágy szélére és a vizes törölközőt leteszi az ágy mellé a földre)
Savi:Be kell menned feljelentést tenni a rendőrségre.
Hilda:És?
Savi:Elkapják és megbírságolják azt aki nem tudja mit is jelent a piros lámpa valójában.
Hilda:Á! Egy csomó papírmunka meg hülyeség. A rendőrök meg amúgy sem csinálnak semmit sem, szokás szerint ugyebár.
Savi:De valamit csinálnunk kell.
Hilda:Kell egy gardedám. Aki megvéd. Egy olyan kétajtós szekrény tudod, mint a filmekben.
Savi:Az drága dolog.
Hilda:Az a hapsi el akart ütni Savi.
Savi:Férfi volt? Nem azt mondtad, hogy nem láttál senkit a volán mögött?
Hilda:Nem azt mondtam, hogy nem volt senki a volán mögött.. én azt mondtam, hogy egyszerűen az egész olyan gyorsan történt, hogy se időm, se idegem nem volt a kocsi szélvédőjére pillantani, hogy lássam ki ül mögötte.
Savi:Honnét veszed, hogy szándékosan akart téged elütni? Lehet, hogy csak egy részeg sofőr volt.
Hilda:Nem, nem! Az ember érzi azt, ha valaki direkt akar betenni neki.. ez a kocsi nem figyelmetlenségből ment át a piroson hanem azért mert kárt akart tenni bennem.. lehetőleg minél végzetesebb kárt.
(Savi megdöbbenve, ugyanakkor elgondolkodva reagál)
Savi:Mégis ki akarna eltenni téged láb alól?
(Hilda elképed)
Hilda:Ez komoly?! Hirtelen vagy száz meg száz embert fel tudnék sorolni aki szívesebben látna a föld alatt, mint afelett.
Savi:Például?
Hilda:Tök mindegy. A lényeg az, hogy szeretek szerető lenni és szeretem elszeretni a nők mellől a férfiakat.. nyílván valakinek ez már kevésbé hangzik olyan mókásan mint nekem és nem is igazán tetszhet neki.
Savi:Szóval akkor a gyanusítottak listája végtelen.
Hilda:Abban az egyben viszont biztos vagyok, hogy valami köze lehet ennek is Mariella-hoz.
Savi:Mi köze lenne hozzá?
Hilda:Lehet, hogy Mariella gyilkosa volt az aki palacsintát akart csinálni belőlem.
...
(Samantha a konyhában mossa fel a padlót amikor hirtelen kopogtatást hall a bejárati ajtó felől. A nő a konyhaasztalhoz támasztja a felmosót majd felkiált)
Samantha:Megyek!
(Samantha átvág a hallon majd megáll a bejárati ajtó előtt, hogy kinyissa azt, de mikor kitárja az ajtót meglepetésére senki sem áll a küszöbön. Samantha kilép a házból, hogy körülnézzen, de nem lát semmit. Ekkor hirtelen rápillant a bejárati ajtó előtt álló szőnyegre amelyen egy összehajtott papír fekszik. A nő lehajol majd felveszi a papíros, s kinyitja azt. Megdöbbenve olvassa fel hangosan a tartalmát)
Samantha:Ma este kilenckor a Lilynoj erdőben. Az óvszer miatt ne aggódjon majd én gondoskodom róla. Ez az utolsó esélye. Jöjjön el, nem fogja megbánni, ellenben ha nem jön el... Aláírás, Robert.
(Samantha elképedve gyűri össze a levelet, egy pillantás alatt körbekémleli az utcát miközben még mindig az ajtóban áll majd dühösen besétál a házba, s bevágja maga után az ajtót)
...
(Karen és Zoltan a konyhában ücsörögve vacsoráznak, s beszélgetnek az asztalnál)
Karen:Kérek egy katonát!
(Karen édesdeden elneveti magát majd Zoltan levág egy kocskát a szelet kenyeréből amelyen egy szál szalonna van és beleteszi Karen szájába aki egyik ujjával segít a férfinek. Karen megrágja az ételt, Zoltan odahajol hozzá, s megpuszilja őt)
Karen:Mm. Ez finom.
Zoltan:Tudom.
(Miközben mindketten jóízűe falatoznak hirtelen egy dübörgő hangra lesznek figyelmesek. Karen az ablakhoz rohan majd azon kipillantba egy sötétzöld terepjárót pillant meg amint az leparkol a ház előtt. Karen összeszorítja szemeit, megpróbálván kivenni az árnyat amely a volán mögött ül, de úgy tűnik nem lát senkit. Zoltan ekkor tele szájjal érdeklődve barátnőjéhez szól)
Zoltan:Na mi az?
(Karen továbbra is a terepjárót figyeli az ablakból)
Karen:Ez meg ki a fene lehet?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése