12. rész - Újdonságok

-------------------------------
Az előző részek tartalmából:
----------------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
(Savannah kigubbadt szemekkel bámu, házának ajtaja előtt állva)
Eric:Elhoztam a válási papírokat.
(Eric ekkor a mellette álló szőke nőre mutat)
Eric:Ő meg itt Barbara, a menyasszonyom.
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-
Savi:Gyerünk! Gyerünk! Vedd már fel!
(Savi a nappalijának egyik szekrénye előtt toporzékol egy vezetékes telefonnal a kezében)
Savi:Mi lesz már?!
Eric:Szia itt Eric! Haggy üzenetet a sípszó után és, amint lehet visszahívlak.
Savi:Hát ezt nem hiszem el!
(Savi flegmán beleszól a telefonba)
Savi:Amint lehet mi?!
(Hirtelen megszólal a sípszó a vonal végén)
Savi:Na most! Ide figyelj Eric! Sürgősen beszélnünk kell! Ide adtad nekem a válási papírokat aztán eltűntél, mint szürke szamár a ködben. Biztos vagyok benne, hogy azzal a kis barbi babával vagy.. nem is érdekel.. de szeretném tudni, hogy most akkor mi van! Meg azt is, hogy mi lesz! Legalábbis a te szemszögedből! Mégis hogy gondolod ezt, hm?! Hogy csak beállítasz és...
(Savi beszédét félbeszakítja a vonal végén felcsendülő, selymes női hang)
-Sajnáljuk, de elérte a maximális hangrögzítésre szánható időtartamot. Kérjük próbálja meg később.
Savi:Rohadj meg!
(Savi lecsapja a telefont a szekrényre oly erővel, hogy észre sem veszi miközben lelök egy fakeretes kis képet a szekrény széléről, amelynek üvege darabokra törik. Savi lehajol majd felveszi a képet. A képen ő és Eric állnak egymás mellett ünnepi ruhában. Mosolyognak, s szorosan ölelik egymást. Savi hosszasan nézi ahogy a törött üveg megannyi darabokra válaszjta szét őket egymástól a képen. A nő kezében tartva a széttört képkeretet, megpróbálja visszahelyezni azt a szekrényre, mintha mi sem történt volna, elérvén, hogy valahogy egyhelyben megálljon a keret)
....
Karen:Mondtam, hogy nem érdekel a magyarázatod!
(Karen nagy nehezen kiszabadítja magát Zoltan szorításából)
Karen:És légyszíves menj innen. Te egy őrült vagy!
Zoltan:Mert?
(Karen mérgesen rázendít a férfire)
Karen:Kiadni magad egy súlyosan beteg, tartósan fogyatékos embernek?! Te nem vagy normális!
Zoltan:Jó! De ezt még megbánod.
Karen:Azt kétlem.
Zoltan:Csak figyelj!
(Zoltan fogja magát majd kimegy az ajtón. Karen gyorsan bevágja azt a férfi után majd a reteszt is és a kulcsot is kétszer elfordítja aztán háttal nekidől az ajtónak és kissé megkönnyebbülve vesz levegőt)
...
(Másnap kora reggel Savi már az ajtó előtt áll s épp zárni készül, hogy munkába induljon. Amint bezárja az ajtót és becsúsztatja aktatáskájába a kulcsait majd pedig előkotorja kocsikulcsait Daniel jelenik meg előtte fogorvosi köpenyben és egy egyszerű nadrágban. Savi egy előkelő fekete kosztümöt visel, hozzá illő felsővel, szoknyával és szolíd nagysarkúval.)
Daniel:Szia, Savi! Próbáltalak elérni. Hívtalak egy csomószor. Azt hittem, hogy már valami bajod esett.
(Savi megpróbálja ignorálni a férfit miközben lesétál a lépcsőn és kisétál a kertből, egyenesen az udvar mellett parkoló kocsijához sietve)
Savi:Tudom, hogy hívtál és azt is tudom, hogy nem értél el. Ez azért volt, mert nem vettem fel.
Daniel:Miért nem?
Savi:Mert mondom, hogy nem akarok tőled semmit. Azt hittem, hogy érthetően fejeztem ki magam.
Daniel:De még csak esélyt sem adtál nekem, Savi. Esélyt sem adtál nekünk.
(Daniel megragadja Savi kezét, aki megáll s mélyen a férfi szemébe néz)
Savi:Milyen esélyt? Esélyt mire?! Most mondom másodszorra, hogy nem akarok tőled semmit sem. Ami köztünk volt az csak a testiségen alapult és kész. Én jól éreztem magam, nagyon szépen köszönöm és azt hittem, hogy leszögeztük, hogy közöttünk több nem is lehet.
Daniel:Csak te szögezted le. Én őszintén bevallottam, hogy szeretném megpróbálni veled. Legalább egy randevú erejéig.
Savi:De én nem akarom!
Daniel:De miért nem?
(Daniel hirtelen elsápad)
Daniel:Csak nem?
(Savi hunyorítva néz rá a férfira)
Savi:Mi?
Daniel:Még mindig arra vársz, hogy visszajöjjön hozzád a férjed?
Savi:Mi az, hogy még mindig arra várok?! Vissza fog jönni.
Daniel:Te jó ég!
(Daniel megvakarja feje búbját)
Daniel:Szóval még mindig itt tartasz! Te jó ég!
Savi:Ne jó égezz itt nekem. Eric-kel a házasságunk stabil és kiegyensúlyozott volt. Most persze biztosan csak vissza akarja adni nekem azt amit én is elkövettem ellene, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan meggondolja és visszajön hozzám.
(Daniel hátrálni kezd, mindkét kezét védekezően Savi elé emeli)
Savi:Tudod ez az egész a te hibád!
(Daniel felcsattan)
Daniel:Az én hibám?! Te is benne voltál a játékban Savi! Ne akard már rám kenni a saját felelőtlenségedet!
Savi:Esküt tettem Eric előtt. Egy felsőbb szellemi lény előtt, hogy soha, de soha, de soha nem fogom megcsalni a házastársam, érted?! És mégis megcsaltam. Csak miattad. És most a házasságomnak vége.
Daniel:De te döntöttél úgy, hogy elindulsz ezen a lejtőn! Nem értem, hogy miért csodálkozol, hogy ide lyukadtál ki! Mégis mire vártál?! Hogy majd elmondod a férjednek, hogy viszonyod van, ő meg megölel és megcsókol aztán boldogan éltek, míg meg nem haltok?!
(Savi hevesen rázni kezdi a fejét)
Savi:Te ezt nem érted! Te nem értesz ebből semmit! Eric vissza fog jönni és a házasságunk is rendben lesz!
Daniel:Miért mondogatod folyton ezt a zagyvaságot?! Miért nem tudsz már továbblépni végre?! Miért siratod még mindig?! Boldog voltál te egyáltalán a házasságodban Savi?
(Savi nagy levegőt vesz, már mondaná amikor hirtelen szája összecsukódik, torka elszorul, elharapja ajkát majd jónéhány másodpercig csak a zöld füvet bámulja. Végül behunyja szemeit majd kissé összehúzva magát elindul a kocsija felé és búcsúszó nélkül beszáll majd elhajt.)
...
Pollonia:És itt merre?
Max:Jobbra.
(Pollonia egy lerobbant városrészen belül kocsikázik. Az utak egyre repedezettek és ápolatlanabban, ahogy egy lepukkant, gyárkéményekkel teli övezethez közelít négykerekűjével. Az anyósülésen Max ül, aki ide-oda nézeget ki az ablakon)
Pollonia:És itt?
Max:Csak egyenesen.
(Pollonia kissé veszengve markolgatja a kormányt miközben látja, hogy az épületek járdáin elhaladó emberek szakadt, rongyos és koszors ruhákban járkálnak)
Pollonia:Húha.
Max:Mi az?
Pollonia:Semmi. Csak erre még nem jártam.
(A kocsi elér egy kereszteződéshez)
Max:Itt jobbra és ebben az utcában lesz a negyedik ház.
Pollonia.Negyedik. Oké.
(Pollonia befordul az utcába és elszörnyedve veszi észre az első két házat. Mindkét ház tetőszerkezete hiányos, a tetőcserepek vagy letörtek vagy pótolatlanok. Az udvarokon csontsovány kutyák szaladgálnak valamint a kert tele van eltakarítatlan állatürülékkel; füvetlen, poros és elhanyagolt; a kerítésre kinőtt, szürke, elnyűtt ruhákat lógattak. Az ablakok ki vannak törve és az ajtók rozoga, koszos, faajtók. A ház előtt és a járdán is barna bőrű cigánygyerekek futkorásznak, hiányos öltözetben. Az egyik ház ablakában egy pólóban, egy öreg cigányasszony figyeli a gyerekeket miközben fejét támasztja és a környéket kémleli)
(Pollonia lelassít, nehogy valamelyik gyerek lelépjen a padkáról és a kocsi elé kerüljön majd szörnyülködve felszólal)
Pollonia:Te úristen!
Max:Mi a baj?
Pollonia:Semmi, tényleg. Csak erre még komolyan nem voltam.
(Pollonia végül megérkezik a Max által említett ház elé, amelynek nincs kerítése és az udvarát teljesen benőtte a gaz. Pollonia lehúzódik a kátyús járdaút mellé majd megáll és leállítja a motort)
Max:Itt vagyunk.
(Pollonia közelebbről is szemügyre veszi a házat az autóból)
Pollonia:Itt laktatok?
Max:Itt.
(Max megpróbálja kikapcsolni a biztonsági övet, de többszöri próbálkozásra sem sikerül neki)
Pollonia:Várj! Segítek!
(Pollonia megnyomja az öv tartójába beszerelt gombot, mire az kikattan és a biztonsági öv visszahúzódik a helyére. Pollonia kikapcsolja a saját övét is majd kiveszi a kulcsot az indítóból, kiszáll a kocsiból, körülnéz az úttesten aztán átsétál a másik oldalra és kinyitja az ajtót Max-nak, aki ugyancsak próbálkozott azzal is, hogy belülről kinyissa a kocsi ajtaját, de az sem sikerült neki. Max végül kiszáll majd becsapja maga mögött a kocsit)
Pollonia:Látom nem szoktál kocsiban ülni.
Max:Néha.
(Max azonnal berohan a kertbe, át a gizes-gazos mindenségen, amíg végül elér a bejárati ajtóhoz. Pollonia gyorsan megnyomja a kocsikulcsán az egyik gombot, amely minden ajtót bezár majd heves léptekkel követi Max-ot. A nő idegesen figyeli, hogy a kert hátsó része fel van ásva, a ház ablakai ki vannak törve és papírral meg rongyokkal vannak befedve. A fal kívül teljesen le van verve és a bejárati ajtó, ami egy régi, korhadt fából készült tákolmány, tárva, nyitva áll előttük)
Pollonia:Ez újdonság.
(Max befut a házba majd Pollonia is odaér az ajtóhoz és utánakiabál)
Pollonia:Csak óvatosan Max!
Max:Gyere csak Pollonia néni!
(Pollonia szemei egy pillanatra megrebbennek majd nagy levegőt vesz, s fúj ki)
Pollonia:Húúúha.
(A nő belép a házba és egyenesen a konyhán találja magát, ami egy asztalból és egy régi kályhából áll. A falak le vannak verve, ruhák szana-szét szórva.)
Max:Megvan!
(Pollonia követi Max hangját és eljut egy szobába, amiben ürülék szaga terjeng. A nő befogja az orrát, amint belép a rendetlen és rendezetlen szobába. Max egy kupac ruhán ül és egy barna, régi játékmackót szorongat)
Max:A macim!
Pollonia:Te jó ég!
(Pollonia még egyszer körülnéz s észreveszi, hogy a tető repedezett és a sarkaiban lyukak vezetnek le a padlásról)
Pollonia:Max! Szerintem ideje, hogy menjünk.
Max:Jó. Csak a mackómat akartam.
Pollonia:Oké. Menjünk vissza a kocsihoz, jó?
(Pollonia és Max kisétálnak a házból, átvágnak az udvaron majd Pollonia megnyomja a kulccsomoján a gombot mire a kocsi ajtajai kinyílnak. Max és Pollonia beszállnak a kocsiba. A nő belenéz a visszapillantóba s látja, hogy egy kisebb tömeg gyűlt az utcára és a kocsit nézik. Pollonia nagy levegőt vesz majd beköti az övet aztán elindítja a motort és gázt ad a járműnek, ami hatalmas csikorgással és robajjal kanyarodik meg és hajt ki az utcából)
...
(A bírónő újra az asztalra üt kalapácsával)
Alison:Ezennel folytatjuk a tárgyalást. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Miközben a bírónő tovább beszél s megszólal Robert is, Savi odasúg Samanthanak)
Savi:Ne aggódj. Minden rendben lesz.
Samantha:Nem.
(Savi nagy levegőt vesz majd végignéz a lelkileg összetört Samantha-n, aztán meghall valamit és újra a bírónőre koncentrál)
Alison:Van-e erről valami bizonyíték?
(A vádlók mellett egy két méter magas, afro-amerikai, izmos, jóképű férfi áll. Körszakálla kiemeli gyönyörűen fehér fogsorát, amelyet minden egyes beszélgetés kezdeményezésénél megvillant.)
(Az öltönyös férfi zavarodottan válaszol a bírónő kérdésére)
Dominic:Hogyan?
Alison:Bizonyíték! Azt kérdeztem, hogy van-e bizonyíték arról, hogy az alperes valóban molesztálta a maga védencét.
Dominic:A bizonyíték bírónő maga a fiú lelkileg elszenvedett sérülése. Illetve sérülései. A megaláztatások és a bántások, amelyeken keresztül kellett mennie.
Alison:Ez eddig mind szép és jó. De hol van a bizonyíték az itt elmondottakra? Mi a bizonyíték?!
Dominic:Milyen bizonyíték? A bírónő is láthatja, hogy védencem teljesen megviselt állapotban van még most is.
Alison:Azt én látom. De nem hiszem, hogy amiatt van megviselve, mert egy tanárnő molesztálta és szexuális játékszerként használta. Másfelől pedig legyen szíves ne terelje a témát és ne nézzen engem madárnak! A bizonyítékot kérem! A bizonyítékra van szükségem, de én ezt akár estig is mondogatom szívesen. Én úgyis megkapom a fizetésem.
(Savi lehajtja a fejét majd elmosolyodik)
Dominic:Hogy érti, hogy a bizonyítékra van szüksége? Ez nem elég bizonyíték?
Alison:Nem! Nekem írásos bizonyíték kell! Pszichológiai vagy esetleg pszichiátriai kórkép, látlelet, szakvélemény és a többi. Volt pszichológusnál vagy pszichiáternél a védence?
Dominic:Nem bírónő.
Alison:Értem. Szóval akkor csak gondolt egyet és feljelentette az alperest. Hát így én is feljelenthetném a szomszédom, akit ki nem állhatok, csak azért mert nem csípen a búráját. Richard!
Richard:Igen, bírónő?
Alison:Ne rabolja az ügyészség és a rendvédelem idejét, mert a hivatalos szervek megtévesztése valamint a rágalmazás sokkal nagyobb büntetést ró maga után, mint azt maga el tudja képzelni.
Richard:Igenis bírónő.
Alison:Ezennel felmentem Samantha Williamson-t, ab instantia - bizonyítékok hiányában, szabadon távozhat. Következő!
(Alison bírónő rácsap a kloffolójával az asztalra majd félreteszi a papírokat)
(Samantha arca hirtelen kivirul miközben Savi széles mosollyal öleli át barátnőjét majd mindketten hangosan felsikonganak)
Samantha:Ezt nem hiszem el!
Savannah:Vuhúúúúú! Győztünk!
...
(Savi sebes léptekkel lép be Pollonia kávéházába. Odaérve a pulthoz, azonnal letámadja Polloniát, aki épp papírokat szortíroz)
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Neked is szia!
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap este volt egy furcsa álmom.
Pollonia:Hogy micsoda?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
Savi:Komolyan mondom. A zsigereimben érzem, hogy így lesz.
Pollonia:Lehet, hogy csak a hormonok, nem? Nem vagy ciklusban?
Savi:De. Abban vagyok, de ez most nem fontos.
Pollonia:Na persze...
Savi:Úgyhogy úgy döntöttem, hogy mégsem írom alá a válási papírokat.
(Pollonia arca elsavanyodik, mintha citromba harapott volna)
Pollonia:De nem úgy volt, hogy végre továbblépsz?
Savi:Nem! Még nincs vége! Még minden menthető.
Pollonia:Jaj, Istenem...
Pollonia:Nem kérsz inkább egy kávét?
(Savi hirtelen felkapja a fejét)
Savi:Jaj! Majd elfelejtettem.
Pollonia:Micsodát?!
Savi:Úgysem fogsz hinni a szemednek!
(Pollonia érdeklődve elmosolyodik)
Pollonia:Na, mi az?
Savi:Találd ki, hogy ki jött vissza!
Pollonia:Na, ki?
(Savi gyorsan kiszalad a kávézóból majd kéz a kézben sétál vissza a fülig érő szájjal mosolygó Samantha-val)
Pollonia:Te jóságos ég!
Samantha:Visszatértem!
(Pollonia azonnal kisétál a pult mögül majd szorosan megöleli Samantha-t)
Pollonia:Hadd nézzelek meg jobban! Jól nézel ki! Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint akit nemrég ítéltek el kiskorúak molesztálásával és szexuális megvesztegetésével.
(Savi elneveti magát)
Savi:Ez jó.
Pollonia:Üljetek le! Mindjárt megyek én is!
(Savi felemeli a mutatóujját)
Savi:Ő...
Pollonia:Mi az?
Samantha:Arra gondoltunk, hogy elszökhetnél, hogy meglephessük Hilda-t. Már olyan régóta nem láttam.
(Pollonia homloka összerándul)
Pollonia:Most, hogy mondod már egy ideje én sem láttam.
(Savi meglepődötten reagál)
Savi:Mi? Nem is volt itt a kávézóban?
Pollonia:Az utóbbi két napban biztosan nem.
(Ebben a pillanatban a három nő sejtelmesen összenéz)
...-------------------------------------------------------------------
---