13.rész - Életem kísértetei

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-

Karen:Nagyon szépen köszönöm. További szép napot. Viszlát Isabelle.
Isabelle:Jöjjön máskor is Dr. Kim.
(Karen, egy dobozos kávéval a kezében, elsétál a kültéri kávézó pultjától majd átszalad a forgalmas üttesten, de mikor a folyó felett tornyosuló híd korlátjához ér, hirtelen megpillant egy rajta támaszkodó férfit s mikor közelebb ér az alakhoz hirtelen felkiált)
Karen:Te jóságos ég! Eric?!
(Az alak megfordul és Karen azonnal kiveszi belőle a jól öltözött, ingben, nadrágban és ünnepi cipőben álló Eric-et. A férfi elmosolyodik, s mikor Karen odaér hozzá, átöleli őt és két puszit nyom arcára)
Eric:Karen! De rég láttalak!
Karen:Én is téged! Utoljára Savi születésnapján.
Eric:Igen.
(Eric egy pillanatig lehajtja a fejét)
Eric:Az nem éppen egy idillikus emlékképként maradhatott meg a fejedben.
(Karen egy pillanatra félre húzza szája szélét)
Karen:És hogy vagy?
Eric:Jól vagyok köszönöm. És te? Dolgozni mész?
Karen:Igazából onnan jövök.
Eric:Még mindig praktizálsz?
Karen:Persze. És te? Még mindig befektetőként keresed a kenyered?
Eric:Én arra születtem, hogy így keressem a kenyerem.
(Eric újra a híd korlátjára támaszkodik, közben Karen odaáll mellé, s háttal nekidől a korlát szélének)
Karen:Azóta sem beszéltél Savi-vel?
Eric:Nem. Nem is fogok.
(Karen felvonja szemöldökét)
Karen:Ennyire mérges vagy rá még mindig?
Eric:Te nem lennél mérges?
(Karen belekortyol a kávéjába)
Karen:Jogos.
Karen:Bár, be kell valljam, én azt hittem, hogy valahogy ezt is meg fogjátok majd oldani.
Eric:Megoldani? Hogyan?
Karen:Mindenkinek jár egy második esély.
(Eric egy pillanatra mélyen Karen szemébe néz aztán újra a folyón megcsilanó naplemente fényeit bámulja)
Karen:Lehet, hogy időt kellene adnod magadnak, hogy tisztázd a dolgokat.
Eric:Már tisztáztam. Eldöntöttem, hogy elválok és kész.
Karen:És ki ez a Barbara?
(Eric elmosolyodik)
Eric:Ezt is elmondta?
Karen:Mi mindent elmondunk egymásnak.
Karen:Tényleg elveszed őt feleségül?
Eric:Igen. Úgy tervezem. Savi teljesen felnyitotta a szemem.
Karen:Miért?
Eric:Mert csak. Amikor kiderült, hogy megcsalt egyszerűen rájöttem, hogy nem ez az mód, ahogy élni akarok. Izgalmat akarok az életembe. Szenvedélyes szerelmet és változatos programokat a párommal.
Karen:És Savi-vel ezt nem lehetett?
Eric:Az elején még igen... De később már nem. Éjjel-nappal dolgozott, közben meg megcsalt aztán meg még ki tudja, hogy mit csinált a hátam mögött, amit nem mondott el nekem.
Karen:És úgy érzed, hogy elárultak téged.
Eric:Úgy érzem, hogy elárult engem az, akit a legjobban szerettem és akiben a legjobban bíztam. Ha egyszer megtette, hogy megcsal, megtenné újra.
Karen:Miért vagy ebben olyan biztos?
Eric:Akarsz fogadni?
Karen:És Barbara? Ő milyen?
Eric:Mint egy villámcsapás. Egyszerűen csak felbukkant az életemben és a feje tetejére állította az egészet. Vele nagyon jól kijövök. Úgy érzem, hogy megtaláltam a legjobb barátomat, a szerelmemet és a lelki társamat. Egy igazán kedves és gondoskodó nő társaságában.
(Karen meglepetten és kissé szerény hangnemben reagál)
Karen:Komolyan?
Eric:Igen. Még soha nem éreztem ilyet. Még Savi-nél sem.
Karen:Ó.
(Eric hirtelen felegyenesedik, nagy levegőt vesz és kihúzza magát)
Eric:Megtennél nekem valamit?
Karen:Micsodát?
Eric:Megmondanád Savi-nek, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és hogy szeretném, hogy aláírja azokat a válási papírokat és leadja az ügyvédemnek? A papírokon minden rajta van, amit tudnia kell.
Karen:De miért nem beszélsz vele te?
Eric:Nem akarok. Nem vagyok rá képes. És kedvem sincs hozzá. Nem akarok megjelenni nála, nehogy azt higgye, hogy talán újratárgyalhatjuk az egészet.. mert nem úgy van. Én már teljesen túl vagyok rajta és kész. Szeretném, ha ezt ő is tudná.
Karen:Értem.
Eric:Nem okozna neked olyan nagy terhet, ha át kellene adnod neki ezt? Nyíltan és őszintén?
Karen:Nem. Dehogy. Megteszek minden tőlem telhetőt.
Eric:Remek. Köszönöm.
(Eric megöleli Karen-t)
Eric:Most mennem kell.
(Eric ad egy puszit a nőnek majd elindul, de mielőtt még elsétálna Karen felszólal)
Karen:Eric!
(Eric visszafordul)
Eric:Igen?
Karen:Ha esetleg szeretnél még beszélgetni.. tudod, hogy merre van rendelőm.
(Eric rámosolyog a nőre majd elsétál. Karen nagy levegőt vesz s folytatja útját hazafelé)
...
(Savi, kezében egy bevásárló kosárral sétálgat a húsos púlt előtt. Néha kivesz egy-egy csomagolt, mirelit árut; megnézi az árát majd félrehúzza a száját és visszateszi. Egyik pillanatban egy sejtelmes, tűsarkúban topogó nő áll meg mellette)
Natasha:Hm.. úgy tudtam, hogy nem szereted a borjút.
(Savannah felpillant a mirelit pulttól, szemei elkerekednek s álla majdnem a padlót üti a látványtól. Natasha áll előtte, talpig vörösben)
Savi:Te jóságos szent szar!
Natasha:Semmit nem öregedtél az elmúlt évek alatt.
(Savi elszörnyedve néz végig a nőn)
Savi:Te sem. Jól nézel ki.
Natasha:Te is.
(Savi gyorsan beledob egy csomagolt csirkemellet a kosarába majd hátat fordít a nőnek és sebes léptekkel a kassza felé siet, de Natasha követi őt és a háta mögül folytatja a beszélgetést)
Natasha:Hallottam Eric-kel zátonyra futott a házasságotok.
(Savi hirtelen megáll és végig néz a mellette álló polcon, de nem néz hátra a mögötte állő Natasha-ra)
Savi:Kitől hallottad?
Natasha:Eric mesélte.
(Savi arcára torz mosoly ül ki majd hirtelen továbbsétál, eredeti célja felé)
Savi:Hogy micsoda?
Natasha:Mondta, hogy örül, hogy egy kicsit kiszabadulhatott a megszokott mókuskerékből, mert majd megfulladt egy olyan órarend-gépezet mellett, mint te.
(Savi és Natasha végül elérnek a pénztár előtt álló hosszú sorhoz)
Savi:Hogy milyen gépezet?
Natasha:Én sem értem, de szerintem ezt Eric-kel kellene megbeszélned.
(Savi kissé mérgesen hajtja oldalra a fejét, de még mindig nem fordul meg, hogy lássa a mögötte toporzékoló nőt)
Savi:Na figyelj! Fogalmam sincs, hogy honnan tudod, hogy szétmentünk Eric-kel, de biztos vagyok benne, hogy nem Eric mondta el neked. Ugyanis Eric szóba se állna veled. Azok után, hogy rámásztál pedig megmondta, hogy házas.
Natasha:Az valóban egy fájó momentum volt a számomra. De megbocsátottam.
(Savi elmosolyodik majd felkiált)
Savi:Háh! Ez nagyon vicces. Reméltem, hogy azután a hatalmas veszekedés és pohárdobálás után, ami történt soha többé nem tolod majd vissza a sejjhajod ide.. de tévedtem. Neked tényleg jó, vastag bőr van a pofádon.
Natasha:Ezt most bóknak veszem.
Savi:Mi a francot keresel itt?
Natasha:Csak látogatóba jöttem.
Savi:Na persze. Ha te valamit csinálsz vagy valahova mész annak mindig nyomós oka van.
Natasha:Ennyire átlátszó lennék?
Savi:Kiismertelek a fiatal éveim alatt. De a többiek is. Bármit is keresel itt, azt nem fogod megtalálni úgyhogy akár vissza is mehetsz a fővárosba. Szerintem jó világod volt ott amúgy is.
Natasha:Ki akarok békülni veletek!
(Savi hirtelen hátrafordul s szembe néz Natasha-val)
Savi:Hogy micsoda?!
Natasha:Olyan jó lenne megint együtt lenni. Csak gondolj vissza a tini éveinkre. Menekülések a zsaruk elől. Amikor elbújtunk a bokorba, a rendőrautó meg előttünk húzott el és a két fakabát észre sem vette, hogy a bokor alján lapulunk. Emlékszel?
(Savi démonian mosolyog)
Savi:Hát persze, hogy emlékszem.
Natasha:Hajnali egy volt és mindenki minket keresett. Mi meg csak futkoztunk. Két kiskorú a város közepén. Azok az ablakon való kimászások. Amikor becsengettünk a vén tatákhoz és elrohantunk meg telefonbetyárkodtunk, hogy mi vagyunk az adó- meg a földhivatal. Emiatt is gondolom úgy, hogy lehetnénk újra barátnők..
(Savannah annyira felnevet, hogy egy pillanatra még a pénztáros is ránéz)
Savannah:Háhá! Neem.. bocs! Az nem fog megtörténni. Már elkövettem azt a hibát kétszer is. Nem egyszer! Kétszer! Bőven elég volt, nagyon szépen köszönöm. Ez az egész romantikus múlt idézgetés valóban negédes és bohókás a számomra, de tudod nem fogok leállni veled többször.
Natasha:De miért mondod ezt?
Savi:Azért, mert te egy pszichopata vagy. És ezt te tudod is nagyon jól. Mindig szarban hagytál mindenkit. Csak a saját hülyeséged után mentél. Mindig keverted a lét és folyton mindenkit csak tönkre akartál tenni. Soha a büdös életben nem bántad meg, hogy mennyi embert szétválasztottál és soha nem is kértél senkitől sem bocsánatot, ha épp megbántottál valakit. Igen, egy pszichopata vagy. Ennek a beszélgetésnek pedig hivatalosan is vége úgyhogy légyszíves akadj le rólam. Tegyünk úgy, mintha nem is találkoztunk volna.
Natasha:Nekem nyolc. De gondolom akkor Mariella sötét titkai sem érdekelnek.
(Savi újra hátat fordít, szájával csücsörít egyet aztán nagy levegőt vesz, s közben próbálja figyelmen kívül hagyni Natasha-t)
Natasha:Mert Mariella-nak voltak sötét titkai az már biztos.
(Savi idegesen kezd el kopogtatni a padlón, topánkája hegyével)
Natasha:Olyan titkok is, amik még rátok is behatással lehetnek.
Savi:Menj a picsába!
Natasha:Felőlem! Azt csináltok, amit akarok.
Savi:Még szerencse.
(Savi végre eléri a pénztárost, fizet és szemrebbenés nélkül távozik is a boltból)
...
(Savi heves léptekkel hatol be Pollonia kávéházába majd meglepetten pillantja meg, amint az egyik asztalnál Karen, Samantha és maga Pollonia ülnek. Savi odasétál hozzájuk, bevásárló szatyrát ledobja az asztalra majd leül eléjük)
Savannah:Nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam a minap a boltban.
(Karen belenéz a bevásárló szatyorba majd meglepődik)
Karen:Ez hús?
Savannah:Hús, de most nem ez a fontos.
Karen:Bocs.
Pollonia:Neked is szia.
Samantha:Kivel?
Savannah:Régi barátosnénkkal.
(Hirtelen mindenki zavarodott arckifejezéssel pillantgat egymásra az asztalnál ülve)
Savannah:Szarkeverő Natashával.
Pollonia:Hogy micsoda?!
Karen:Te jó ég!
Savannah:Aha! Visszajött a városba. Úgy tűnik nem volt még neki elég, amit kapott tőlünk.
Hilda:De mit keres itt?
Savannah:Fogalmam sincs, de azt már kívülről fújja, hogy én és Eric szétmentünk.
Karen:Én ezt nem értem.
Samantha:Azt meg honnét tudja?!
Savannah:Hát ez az! Azt még én sem tudom.
Karen:Mégis mi a fenéért jött vissza?
Pollonia:Én hozok még egy kávét.
Savi:Egy jó erőset, kérlek.
(Pollonia megsimogatva Savi vállát feláll az asztaltól majd elsétál)
Samantha:Mit mondott még?
Savi:Semmi mást, csak azt, hogy hallotta, hogy szétmentünk Eric-kel, mint mondták.. ja, és Mariella-val sokkolt.
Karen:Azon belül mivel?
Pollonia:Mi van Mariella-val?
(Pollonia letesz egy csésze, gőzölgő kávét Savi elé)
Savi:Köszi.
Pollonia:Szívesen.
Savi:Semmi nincs Mariella-val. Csak a szokásos. Natasha azt állítja, hogy Mariella-nak mocskos és sötét titkai vannak, amelyek ránk is behatással lehetnek.
Karen:Butaság.
Pollonia:Én nem mondanék ilyet.
Samantha:Mert? Nyílván Natasha most is csak hazudozik, mint a vízfolyás.
Savi:Én is erre tippelek.
Pollonia:Mariella-nak egész életében csak mocskos és sötét dolgai voltak. És aztán meg megölték. Nem is csodálkozom, ha esetleg van még valami, ami ránk is hatással lenne és amit Mariella nem akart, hogy kitudódjon. Annyi minden van még, amit nem tudunk róla. Engem inkább az lep meg, hogy Natasha visszajött.
(Savannah belekortyol a kávéjába majd tele szájjal hümmög egyet)
Savannah:Ühüm.
Savi:Én is ezen vagyok kiakadva.
Karen:Ha Natasha visszajött akkor annak nyomós oka van.
Pollonia:Szerintetek kereshet valamit?
Savi:Mégis micsodát?
(Pollonia vállat von, Karen félrehúzza a száját míg Samantha elmereng miközben az előtte heverő üres poharat bámulja. Végül Karen témát vált.)
Karen:Jut eszembe: Hilda előkerült már?
Savannah:Hívtam Marco-t, aki felvette és azt mondta, hogy Hilda és ő elutaztak külföldre, egy kis romantikus kiruccanásra. Jó sok szexszel.
(Pollonia felkiált)
Pollonia:Óóóó.. ez Hildára vall.
Savannah:Aha!
Samantha:De miért nem válaszol a mi telefonhívásainkra?
Savi:Marco azt mondta, hogy Hilda telefonja elromlott.
Samantha:És beszéltél Hilda-val?
Savi:Nem, mert épp aludt amikor hívtam és Marco nem akarta felébreszteni.
(Karen és Pollonia hirtelen összenéznek)
Karen:Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit bizarr?
Savi:Mert?
Pollonia:Hilda soha nem hagyna lógva minket. És tuti, hogy nem menne külföldre anélkül, hogy ne szólna nekünk.
Samantha:Szerintem is bűzlik valami az egészben.
Savi:Szerintetek hazudott?
Pollonia:Hívd fel még egyszer.
Savi:Hogyan?
Samantha:Aha. Hívd fel még egyszer és kérdezd meg Marco-tól, hogy felébredt-e már, mert valami fontosat akarsz neki elmondani.. vagy találj ki valamit.
Savi:Hát ha ennyire akarjátok.
(Savi előveszi a mobilját a retiküljéből és tárcsázni kezd)
Savi:Pszt! Kicsöng!
(A lányok feszülten figyelik Savi-t, miközben folyamatosan kósza pillantásokat váltanak egymással)
Savi:Na szia Marco! Szia-szia! Igen, Hilda-t keresem! Felébredt már?... Nem?... Elment shoppingolni? Miért ment el shoppingolni?... Ó!... Oké... Értem, rendben. Azért majd még később hívlak, jó? Jólvan! Vigyázz magadra. Csáó-csáó.
(Savi lenyomja a telefont majd leteszi az asztalra)
Savi:Azt mondja, hogy Hilda elment vásárolgatni.
Samantha:Vásárolgatni?
Karen:Shoppingolni, ha jól hallottuk.
Savi:Valami tényleg nincs rendben itt srácok.
(A csajok összenéznek egy pillanatra)
Pollonia:Szerintetek el kéne mennünk Hilda házához?
Savi:Már voltunk ott délelőtt. Nincs otthon senki.
Samantha:És mi lenne, ha nem Hilda házánál keresnénk őt?
Savi:Hanem?
Samantha:Mondjuk Mariella-nal. Ott lakik Marco úgyhogy...
Savi:De Hilda külföldön van Marco-val.
Karen:De mi van, ha Marco hazudik?
Pollonia:De akkor hol van Hilda?
...
(A lányok Savi sötét kocsijából szállnak ki, amely az imént parkolt le Mariella háza előtt)
(Savi, Pollonia, Karen és Samantha egyszerre kezdik el vizsgálgatni a ház minden külső szegmenség szembogaraikkal miközben Savi felszalad a lépcsőn és a bejárati ajtó melletti csengőt nyomogatja a falon. A többiek jobbra-balra sétálgatnak a ház előtt, benézve a bokrok alá, körülnézve az ablakok alatt mígnem Pollonia leguggol, hogy belásson a pince kicsi, téglalap alakú ablakán)
Savi:Hahóóó! Marco! Hilda! Helóóó!
(Savi a csengőt nyomkodja és közben az ajtón dörömböl, de nincs válasz. Mindeközben Karen isf felsétál a lépcsőn és odaáll Savi mellé)
(Hirtelen Savi és Karen egy kiáltást hallanak a ház oldalából)
Pollonia:Te jó ég! Ezt nézzétek!
Samantha:Az meg micsoda?
Pollonia:Csak nem?
Samantha:Az Hilda!
Pollonia:Savi, gyere gyorsan!
(Savi és Karen lefutnak a bejárati ajtó előtt heverő lépcsősorról majd odarohannak a lányokhoz, akik a ház oldala előtt, térdelve kukucskálnak le a pincébe a pinceablakon keresztül)
Pollonia:Hilda!
(A lányok kiabálni kezdenek miközben a picike ablakot ütögetik öklükkel, azonban a koszos, hegekkel és vérfoltokkal teli Hilda, aki a vízcsövekhez van kötözve meg sem mozdul)
Savi:Hívom a rendőrséget.
(Savi előveszi a mobilját és tárcsázni kezd. Karen felfut a lépcsőn majd a kilincset kezdi el nyomogatni, de a bejárati ajtó nem nyílik, a többiek pedig továbbra is megpróbálják felkelteni Hilda figyelmét, aki látszólag teljesen élettelenül hever a romos, koszos, dohos pince sötét mélyén)
...
--------------------------