10.rész - Mindannyian megfizetünk (FINÁLÉ!)

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
(Clara Jonathanhoz beszél a konyhában)
Clara:Adok neked egy esélyt. Vagy ott hagyod azt a kis libát és visszajössz hozzám vagy ha akarod mocskosabbnál mocskosabb szitukat is kitalálhatok. Bármire képes vagyok.
----
Pollonia:Próbáltalak hívni, de nem vetted fel.
Jonathan:Ne haragudj. Borzasztóan el vagyok havazva.
(Pollonia erőltetetten biccent egyet)
Pollonia:Oké.
----
Eric:El akarok válni Savi.
Savannah:A férjem kidobott engem és a születésnapomon mondta el nekem, hogy el akar válni! Szerinted mit csináljak?!
Karen:Hát nem is tudom! Nőlj fel és lépj túl rajta?!
Savannah:Egyszerűen csak nem hiszem el, hogy tényleg vége minden köztünk Eric-cel. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Szeretem őt.
----
Savi:Honnét veszed, hogy szándékosan akart téged elütni? Lehet, hogy csak egy részeg sofőr volt.
Hilda:Nem, nem! Az ember érzi azt, ha valaki direkt akar betenni neki.. lehet, hogy Mariella gyilkosa volt az aki palacsintát akart csinálni belőlem.
----
Richard:Szóval tanárnő?!
(Richard feláll majd a tanárnőhöz lép, s átkarolja őt a derekánál fogva)
Richard:Mit gondol?
(A fiú mélyen a nő szemébe néz majd szenvedélyes csókokat váltanak egymás között)
Savannah:Ha kitudódik, hogy viszonyod van az egyik kiskorú diákoddal.. Samantha, akár még börtönbe is kerülhetsz!
----
Robert:Mit keres magánál a fiam alsónadrágja?
Samantha:Robert, én meg tudom magyarázni.
----
Samantha:Ma este kilenckor a Lilynoj erdőben. Az óvszer miatt ne aggódjon majd én gondoskodom róla. Ez az utolsó esélye.
(Samantha elképedve gyűri össze a levelet, egy pillantás alatt körbekémleli az utcát miközben még mindig az ajtóban áll majd dühösen besétál a házba, s bevágja maga után az ajtót)
-------------------------------------------
(Hilda hálószobája ágyában fekszik befáslizva miközben a tv távirányítójával váltogatja a csatornákat és az ölében fekvő hatalmas tálból chipset eszik. Ahogy elmerül az egyik krimisorozatban amelyet épp a televízióban adnak, hirtelen megcsörren párnáján telefonja. Azonnal felveszi, maga elé tartja - majd - mivel ismeretlen számot jelez a kütyü kijelzője azért válaszol a hívásra)
Hilda:Haló?
Marco:Szia, Hilda én vagyok az!
(Hilda a vállához nyomja a telefonját majd suttogva mérgesen mond valamit)
Hilda:Kurva életbe!
(A nő újra a füléhez nyomja a mobilt)
Hilda:Szia! Mióta hívsz te rejtett számról?! Eddig mindig kiírta, ha te hívtál!
Marco:Ő, új a mobilom. A régim tönkrement.
(Hilda szája szélét rágja mérgében)
Hilda:Mm, milyen kár.
Marco:Kerestelek téged. Hol voltál?
Hilda:Dolgoztam, meg majdnem elütött egy kocsi.
Marco:Micsoda?! De ugye jól vagy?!
Hilda:Olyasmi. Kicsit még sajgok, de semmi extra.
Marco:Értem. Nem lenne kedved átjönni ma este hozzám? Beszélgethetnénk, egy kicsit romantikázhatnánk.
(Hilda meglepetten ismételget)
Hilda:Romantikázhatnánk?!
Marco:Aha. Arra gondoltam, hogy..
(Hilda félbeszakítja a férfit)
Hilda:Nézd, Marco. Nagyon sajgok.
Marco:Az előbb még csak kicsit sajogtál.
Hilda:Az az előbb volt.
(Marco elneveti magát a vonalban)
Marco:Ne már Hilda! Mutatni akarok neked valamit.
Hilda:Micsodát?!
Marco:Elmegyek érted ma este.
Hilda:Nem tudom. Nem jó ötlet.
Marco:De miért?
Hilda:Mert nem szeretek ott lenni. Mariella háza... szóval tudod.
Marco:Ugyan!
Marco:Elmegyek érted este, jó?
(Hilda nagy levegőt vesz majd ide-oda pillantgat a szoba sarkait pásztázva)
Hilda:Majd meglátom.
Marco:Este nyolcra ott leszek.
Hilda:Jólvan. De akkor legalább szexin nézzél ki!
(A férfi újra felnevet)
Marco:Hidd el nekem. Erre az estére életed végéig emlékezni fogsz majd.
(Hilda összeszorítja homlokát majd fejét leszegve hirtelen gyanakodva elgondolkodik)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Tizedik rész: Mindannyian megfizetünk
...
(Savannah egy fekete vászonkabátban sétál a sötét utcán amikor egy magas, rejtélyes alak előtt megáll az egyik bezárt butik karakata előtt, pontosan az egyik utcai lámpa alatt)
Savannah:Azt mondtad, látni akarsz.
Daniel:Így van.
(Savannah elmosolyodik)
Savannah:Ez elég izgató.
Daniel:Folytathatjuk, ha akarod.
Savannah:Az isteni lenne.
(Savannah közelebb lép, hogy megcsókolja a férfit, de az ellöki magától a nőt)
Savannah:Mi a baj?
Daniel:Beszélgetni akarok veled. Nem baszélgetni.
Savannah:Nagyon vicces. És mégis miről?
Daniel:Szeretném megpróbálni veled.
Savannah:Mégis micsodát?!
Daniel:A férjed ott hagyott, szabad vagy, én is szabad vagyok.. mire várunk még?
Savannah:Arra, hogy befejezzük ezt a beszélgetést és kezdődjön a valódi akció, na arra!
(Savannah erőltetetten nevet)
(Daniel megfogja Savannah kezeit)
Daniel:Savi, most komolyan. Szexelni veled, isteni. Viszont alig tudok rólad valamit. Nemrég azt mondtad, hogy be akarod fejezni velem ezt a buja testi kapcsolatot. Aztán visszajöttél. Másodszorra nem engedlek el. Ha visszajöttél annak oka van.
Savannah:Nekem ez az egész csak az aminek látszik, Daniel. Semmi több.
Daniel:De miért nem akarod megpróbálni velem?
Savannah:Mert épp most ment tönkre a házasságom, miattad.
Daniel:Miattam, Savi?!
(Savannah kiszabadítja kezeit a férfiéből majd homlokát kezdi el dörzsölgetni velük)
Savannah:Neem, ne haragudj. Nem úgy értettem.
Daniel:Rendben.
Savannah:Mit akarsz? Azt, hogy kapcsolatban legyünk? Nem lehet! Még mindig házas vagyok! Az csak egy dolog, hogy a férjem lelépett.
Daniel:Savi, ő már nem fog visszajönni.
(Savannah mérgesen felemeli a hangját)
Savannah:Honnét tudod te azt, hogy nem?! Még simán visszajöhet! Szüksége van rám! Tudom!
Daniel:És mi van ha ez nem így van?!
Savannah:Miért?! Miért ne lenne így?! Én vagyok az élete értelme.
Daniel:Akkor miért ment el szerinted?! Miből gondolod azt, hogy nem kezdett ő is egy új életet valaki mással.
(Savannah hevesen tiltakozik)
Savannah:Lehetetlen!
Daniel:Mert?
Savannah:Mert az és kész!
Savannah:Vissza fog jönni, tudom!
Daniel:És ha visszajön attól mi oldódik majd meg?
Savannah:Hát, izé, minden! Majd visszajön és minden rendben lesz. Majd előről kezdjük és .. és jó lesz, meg minden.. meg..
Daniel:Savi!
(Daniel újra megragadja a nő kezeit)
Daniel:Ez már nem egy süllyedő hajó. Ez már rég elsüllyedt. Én felajánlom a csónakomat, ha beszállnál. Meg akarlak ismerni.
Savannah:Nem lehet! Ne haragudj! Ilyet ne is kérj tőlem! Nem tudsz te semmit rólam és Ericről. Rólunk. A mi szerelmünk legyőzhetetlen. Csak idő kell neki. Majd visszajön. Vissza fog jönni és előről kezdjük az egészet! És majd jó lesz! Az lesz! Nem tudsz te semmit!
(Savannah kiszabadítja kezeit Daniel szorításából majd zokogva elrohan a helyszínről. A férfi továbbra is csak áll a lámpafény alatt, s végignézi ahogy kedvesen eltűnik a sötétségben)
...
(Pollonia épp a konyhában készíti el magának a vacsoráját amikor hirtelen csengőszó töri meg a helységben muzsikáló rádió dalát és persze a ő folyamatát is. A lány kisétál a konyhából majd a bejárati ajtóhoz érvén azonnal kitárja azt)
Pollonia:Szia.
Jonathan:Szia.
(Jonathan egyik kezével a falnak támaszkodik, másikat a farzsebében tartja)
Pollonia:Bejösz?
(Jonathan erőltetetten rázza a fejét)
Jonathan:Nem, nem. Nem lehet.
Pollonia:Valami baj van? Csak nem történt valami?
Jonathan:Tényleg találkoztál a feleségemmel?
Pollonia:Hát.. a fiad eljött ide.
Jonathan:Miért?
Pollonia:Azt mondta azért jött, hogy megkérdezze miért csókolóztunk a minap a parkban.
Jonathan:És mit mondtál neki?
Pollonia:Hogy barátok vagyunk, miért?
Jonathan:Mert engem is ezzel nyaggatott. Hogy miért csókolóztunk.
Pollonia:Lebuktunk.
(Pollonia és Jonathan gyengéden elnevetik magukat miközben egymás szemébe néznek)
Pollonia:Te mit mondtál neki?
Jonathan:Ugyanazt amit te.
(Pollonia nagy levegőt vesz, majd hátrakócolja haját egy határozott mozdulattal)
Pollonia:Jonathan én el akarok mondani neked valamit.
Jonathan:Én is.
Pollonia:Hadd kezdjem én.
(Pollonia szemei hirtelen megcsillannak a sötétben. Nagy levegőt vesz majd remegő kezeivel artikulálni kezd)
Pollonia:Jonathan, én készen állok.
(Újabb nagy levegő)
Pollonia:Én készen állok egy kapcsolatra. Veled.
(Jonathan felvonja szemöldökét)
Pollonia:Én, komolyan..
(Jonathan hirtelen közbevág)
Jonathan:Figyelj! Ez most nem jó ötlet!
(Pollonia hátrahőköl majd megszeppenve, kissé sértve reagál)
Pollonia:Hogyan?
Jonathan:Nézd! A feleségem elmondta, hogy találkoztál vele.. aztán leültünk és megbeszéltük az egészet. Azt mondta képes megbocsátani nekem.
Pollonia:Nem értelek.
Jonathan:Ott van a feleségem aki nap, mint nap dolgozik és számít rám. A fiam, akivel oly kevés időt töltök és a lányom akit alig látok. Jó apa akarok lenni. Ami kettőnk között volt, nos az ráébresztett, hogy mennyire elhanyagolom a családom. Velük kell lennem. Haza kell mennem és ott kell lennem velük. Szükségük van a támogatásomra, a szeretetemre, a figyelmemre. Szükségük van rám.
(Pollonia szemei könnybelábadnak, szája belsejében erősen nyelvére harap, hogy visszatartsa könnyeit)
Pollonia:Ó.
Jonathan:Jobb lenne, ha mostantól soha többé nem találkoznánk. A családomat választom. Helyetted.
(A lány remegve válaszol)
Pollonia:Oké.
Jonathan:Remélem megérted.
Pollonia:Persze.
(Jonathan felhúzza a száját majd int egyet Pollonia felé a levegőbe, s mint aki jól végezte a dolgát zsebre vágott kezekkel hátrafordul, s elmegy. Pollonia becsukja az ajtót majd megfordul, s száját tátva, kikerekedett szemeivel a semmiségbe bámul. A következő pillanatban Pollonia egyik kezével hasához kap, másikkal a falhoz majd észveszejtő sikoltásban tör ki, miközben arca egésze eltorzul, az ajtónak dől aztán zokogni és ordítani kezd a fájdalomtól, végül pedig térderogyik és a padlót püföli tenyerével)
...
Marco:Annyira örülök, hogy eljöttél.
Hilda:Ja, hát még én.
(Hilda a konyhában áll miközben Marco az evőeszközöket pakolássza ki az asztalra)
Marco:Mindjárt kész leszek ám, le is ülhetsz már most ha akarsz.
Hilda:Neem! Egész nap feküdtem. Jó egy kicsit így állni. Támaszkodni ide a pultnak. Egész jó most így.
Marco:Akkor jó.
(Hilda a férfit figyeli, egy pillanatra félrehúzza száját majd oldalra pillant, végül felkiált)
Hilda:Kérdezhetek valamit?
Marco:Te? Bármit!
Hilda:Csak.. na hogy is kezdjem?! Szóval.. lehet, hogy furán fog hangzani, meg minden. Lehet, hogy őrültnek nézel majd, de.. muszáj megkérdeznem..
Marco:Gyerünk! Kérdezd csak!
Hilda:Véletlenül nem te voltál az aki megölte Mariella-t?
(Marco hatalmas hangerővel elneveti magát miközben Hilda szemei kikerekednek, s megilletődve, zavarba ejtve áll a konyha kellős közepén. Marco végül elhallgat majd tovább folytatja az evőeszköszök kipakolását a helyes sorrendben és közben komoly arckifejezéssel válaszol)
Marco:Nem. De ez most hogy jött ide?
Hilda:Hát..
(Hilda ujjperceit kezdi tördelni)
HIlda:Emlékszem, hogy mondtad, hogy Mariella-t mikor megölték.. szóval, hogy mikor az egész történt ő itthon volt és tévét nézett, hogy a csatornák között váltogatott..
Marco:Igen, ez így volt, miért?
Hilda:Csak azon gondolkoztam, hogy.. mégis honnét a fenéből tudhattad azt, hogy ő mit csinált aznap este.. állítólag te a városon kívül tartózkodtál.
(Hilda erőltetetten elneveti magát)
Hilda:Mármint... ha te nem voltál itt, akkor honnét tudtad, hogy Mariella épp tévét nézett és a csatornákat váltogatta mikor a villany is elment és ezt még a rendőrök meg a nyomozók sem tudták megállapítani, csak azt hogy tévét nézhetett mert a földön volt a távirányító, de ki tudta volna azt, hogy épp csatornákat váltogatott, ha nem az aki már egy ideje figyelte őt a szobában ahol ő feküdt és nézte, hogy mit is csinál..?!
(Marco hirtelen megmerevedik az asztal fölött, s abbahagyja a pakolást)
Hilda:Na?
(Marco ekkor hirtelen felkap egy kést az asztalról, kihúzza magát majd az éles eszközt Hilda felé tartja)
Hilda:Mit csinálsz?
(Marco önelégülten válaszol)
Marco:Nem gondoltam volna, hogy a legostobább lesz az aki majd rájön a dologra.
(Hilda ledöbbenten reagál)
Hilda:Tényleg te voltál az aki megölte Mariellat!
Marco:És aztán?! Egy büdös kurva volt, megérdemelte.
Hilda:Ez nem mentség!
Marco:Szóval te is elismered, hogy egy büdös kurva volt.
Hilda:Én ilyet nem mondtam.
Marco:Tök mindegy!
Hilda:Miért csináltad?
Marco:Mert hülyére vett. Kihasznált. Azt mondta, hogy szeret közben meg még vagy két három pasival is együtt volt egyszerre. Elszórta a pénzem amiért én keményen dolgoztam és mégtöbbet akart. Fenyegetett, zsarolt.. nekem meg elegem lett.
Hilda:Én nem mondom el senkinek, ha most elengedsz.
(Marco összeszorítja ajkait)
Marco:Az a baj drágám, hogy sajnos nem telik arra, hogy ezt megengedhessem magamnak és legfőképp neked.
(Hilda erőteljesen belekapaszkodik a konyhapultba, a férfi pedig hirtelen mozdulatot tesz felé kezében az éles ezüstkéssel)
(Hilda felsikít)
Hilda:Mariella ha tényleg itt vagy, könyörgöm segíts!
(A konyhaplafonon álló lámpa hirtelen elkezd szikrákat hányni mire Marco és Hilda összekuporodnak a váratlan fizikai eseménytől, ugyanakkor ebben a pillanatban az egész házban kihunynak a fények)
(Hilda újra felsikolt a korom sötétben)
Hilda:Ááá!
(Marco utánaordít)
Marco:Gyere ide te büdös kurva most elvágom a torkodat!
(Marco rányúl a sötétben Hilda hajára, belemarkol, s rángatni kezdi azt. Hilda kapálózni kezd, s csak sikít)
Hilda:Áááá!
...
Kop-kop-kop!
Samantha:Megyek!
(Samantha átvág a hallon majd kinyitja a bejárati ajtót miután kopogó hangot vélt hallani felőle)
(Samantha megdöbbenve vél felfedezni küszöbén két magas férfit akik rendőrruhát viselnek)
Samantha:Segíthetek?
(A magas, tömzsi, kopasz rendőrtiszt aki a negyvenes évei közepén járt mogorva arckifejezésével pásztázta végig a nőt majd válaszolt)
Thompson rendőrtiszt:Maga Samantha Williamson?
Samantha:Igen, én vagyok az. Csak nem történt valami valakivel?!
Thompson rendőrtiszt:Letartóztatjuk kiskorú ellen elkövetett szexuális molesztálás vádjával. Velünk kell jönnie.
(Samantha elképedve reagál, ráncok keletkeznek arcán az ijedtségtől és a meglepettségtől, pulzusa az egekig emelkedik)
Samantha:Hogy micsoda?!
(Thompson rendőrtiszt egy pillanat alatt a nő mögé lép, összefogja háta mögött kezeit majd ráteszi a nőre a bilincset, s társa kíséretében levezeti őt a ház lépcsőjén)
Thompson rendőrtiszt:Jogában áll hallgatni, minden amit mondd felhasználható maga ellen a bíróságon. Jogában áll ügyvédet fogadni.
(Samantha megpróbálja kirángatni magát a férfi szorításából miközben összecsuklik, elsírja magát, s sikít)
Samantha:Várjanak! Én nem csináltam semmit! Ártatlan vagyok! Nee! Ne! Hagyjanak! Áá!
...
(A fények visszatérnek a konyhában. Hilda teste, lehunyt szemekkel, mereven, hanyadt fekve hever a konyha kellős közepén. Ekkor lábait két kéz szorítja meg, s húzza ki az élettelennek tűnő nőt a helyiségből.. ahogy a férfi kezeivel ráncigálja a testet az vércsíkot húz a konyhakövön ahogy azt kifele húzzák a szobából)
...
(Savannah kocsijából száll ki háza előtt amikor megpillant egy magas férfit és egy mellette álló vékony csinos, bögyös, fiatal szőke nőt. Savannah belép a kapun majd felsétál a lépcsőn, s köszönti a két néhány másodperccel ezelőtt még ismeretlennek vélt alakot)
Savannah:Öh, Heló.
(Savannah kigubbadt szemekkel bámul)
Eric:Elhoztam a válási papírokat.
(Eric ekkor a mellette álló szőke nőre mutat)
Eric:Ő meg itt Barbara, a menyasszonyom.
(Savi tetőtől talpig jéggéfagy)
...
(Karen sietve lép be a konyhába, retikülját lecsapja a konyhaasztalra már átmegy a nappaliba ahol Zoltan várja őt kerekesszékében ülve. Karen megáll a nappali közepén néhány lépéssel Zoltan előtt)
Karen:Azt mondtad sürgős. Mi történt?
Zoltan:Karen. Elegem van a titkolózásból.
Karen:Ezt meg hogy érted?
Zoltan:Valamit mutatni akarok neked Karen.
Karen:Micsodát?
(Zoltan ebben a pillanatban segítség nélkül feláll a kerekesszékből.. egy pillanatig csak álldogál majd magát megtartva egy lépést előre halad Karen felé és mereven megáll, intenzíven a nőt nézve akinek szája hirtelen kikerekedik akárcsak szemei a meglepődöttségtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Vége az első évadnak!
Az első évad készült: 2013 július 19-től egészen augusztus 22-ig.
---------------------------------------
További információk a sorozat folytatásáról: www.sorozatokbirodalma.gportal.hu
---------------------------------------

9.rész - Vihar előtti csend

(Hilda és Savannah a lakókocsiból kilépve beszélgetnek miközben már elhagyják a bár hátsó területét)
Hilda:Te elhiszed amit ez a nő mondott és ami velünk történt a lakókocsijában?
Savannah:Nem tudom.
Hilda:Te szoktál valaha azon gondolkozni, hogy ki ölhette meg Mariella-t?
Savannah:Csak néha.
(Savannah szája hirtelen összerándul, arca ráncossá válik majd a nő hirtelen sírni kezd. Hilda ekkor elélép és megdöbbenve szól rá barátnőjére akit vállon fog)
Hilda:Savi!!
(Savannah zokogva folytatja)
Savannah:Egyszerűen csak nem hiszem el, hogy tényleg vége minden köztünk Eric-cel. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Szeretem őt.
Hilda:Jólvan, pszt! Nyugodj meg! Nyugi, jó?
(Hilda szorosan átkarolja barátnőjét aki tovább sír vállán miközben ő a semmibe merengve kezdi el összeeszkábálni fejében a gyanúsítottak listáját)

(Pollonia a kávézó pultja mögött szorgoskodik amikor egy hatalmas árnyék vetődik rá. Amint felnéz egy ismertelen alakot pillant meg aki eltakarja előle az üzletbe beáramló reggeli napfényt. Pollonia arca felragyog)
Pollonia:Hazaértél az edzőtáborból?
Jonathan:Aha. Egy feketét légy oly szíves. Elvinném.
Pollonia:Oké.
(Pollonia hátrafordul a maga mögött álló pulthoz, s kiveszi az egyik kávéfőzőből annak tartóját mely sötét folyadékot tartalmaz. A pult alól elővesz egy papírpoharat majd teletölti azt a kancsóban lévő kávéval, lezárja a poharat és átadja Jonathan-nak)
Pollonia:Tessék.
Jonathan:Köszi.
(Jonathan apróért kutat a zsebében)
Pollonia:Próbáltalak hívni, de nem vetted fel.
Jonathan:Ne haragudj. Borzasztóan el vagyok havazva.
(Pollonia erőltetetten felhúzza a száját, hogy mosolyt gerjesszen, s biccent egyet, mint akit hidegen hagy a dolog)
Pollonia:Oké.
Pollonia:De azért valamikor beszéhetnénk, ugye? Lenne miről.
Jonathan:Szerintem is. Nekem is lenne mit mondanom.
Pollonia:Igen, én is így vagyok vele.
(Jonathan kiveszi a kezét farmernadrágjának zsebéből majd tenyerén aprópénze között pásztáz ujjaival, végül valamennyit visszatesz zsebébe és a tenyerében maradt összeget átadja Pollonianak. A lány nyúlva a pénzért, de a férfi inkább lehelyezi azt a pultra, nehogy érintkezzen Pollonia érintésével)
Jonathan:Tessék.
Jonathan:Hívni foglak, ígérem.
Pollonia:Rendben. Várni fogom a hívásod.
Jonathan:További szép napot neked.
Pollonia:Neked is.
Jonathan:Szia.
Pollonia:Szia.
(Jonathan szélsebesen távozik a kávéházból)
(Pollonia beteszi a kasszába a pénzt majd felkapja a pultról jegyzetfüzetét és egy közeli asztalhoz sétál vele amelynél egy tetőtől talpig vörösbe öltözött nő ül aki ki sem látszik egy hatalmas kezeiben szétterített újság mögül amit a levegőbe tart, mintha el szeretné rejteni felsőtestét)
Pollonia:Jó napot. Hozhatok valamit?
(A nő leteszi az újságot majd körülnéz)
Hilda:Asszem.
Pollonia:Jesszus. Te meg mit keresel itt?
Hilda:Nyugalmat.
Pollonia:Azt itt nem találsz. Mi van veled? Sikerült eljutnod Lady Livia-hoz?
Hilda:Ja.
(Pollonia hátranéz, hogy igazolja magának nincs senki a pultnál aki rendelni szeretne azért leül barátnőjéhez)
Pollonia:És? Mi történt?
Hilda:Nagyon őrült volt az egész.
Pollonia.Miért?
Hilda:Az a nő állítólag kapcsolatba lépett Mariella szellemével valamilyen táblán keresztül.
Pollonia:És?
Hilda:Azt mondta, hogy tegyünk fel kérdéseket és majd Mariella igennel vagy nemmel válaszol.
Pollonia:És?
Hilda:Feltettünk neki kérdéseket.
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:És?
Hilda:Az én kérdésem az volt, hogy haragszik-e rám.
Pollonia:És?
(Hilda kissé zavartan, de rosszallóan pillant Polloniara egy pillanat erejéig)
Hilda:Állítólag haragszik rám, de nem Marco miatt. Aztán állítólag - bár én nem hiszek benne - arra is igennel felelt, hogy szóval.. szóval, hogy állítólag ismeri, hogy ki ölte meg és hogy mi is ismerjük az illetőt.
Pollonia:Kit?
Hilda:Hogy ki ölte meg Mariella-t.
Pollonia:És te hiszel ebben?
Hilda:Fogalmam sincs mit higgyek. Tegnap egész éjjel azon törtem a fejem, hogy ki lehet az akit Mariella is ismert meg mi is ismerünk és aki rosszban volt Mariella-val.
Pollonia:Szerintem elég sokan utálták Mariella-t. Minden csaj pasiját lenyúlta.
Hilda:Igaz. Te dühös csajokra tippelsz?
Pollonia:Az is lehet, hogy valami szekta volt.
Hilda:Tudod mit?! Inkább hagyjuk, mert ebből milliónyi mellékszálat ki lehet hozni. Neked, hogy ment a családsegítős izéd?
Pollonia:A micsoda?
Hilda:Tudod, tegnap mondtad, hogy jönnek hozzád ilyen izék akik körülszimatolják a lakásodat.
Pollonia:Ja, igen. Bocsi, kicsit szétszórt vagyok ma.
Hilda:Nekem mondod?! Már vagy két napja nem szexeltem. Szét vagyok esve, teljesen.
Hilda:Szóval, hogy ment?
Pollonia:Sehogy. Sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam volna. Feltett néhány kérdést: hol dolgozom, mit csinálok a szabadidőmben, követtem-e el erőszakos gyilkosságot az utóbbi két évben.
Hilda:Háh. És még?
Pollonia:Részletes felvezetést készített a szobákról. Az összesről. Mindenhova benézett és felmérést írt, hogy egészséges-e a hely egy gyerek eltartására és, hogy nem veszélyes-e.
Hilda:Ezek hülyék. Miért lenne veszélyes?
Pollonia:Nem tudom. Viszont egyre jobban parázok.
Hilda:Mert?
Pollonia:Mert pár nap múlva be fog költözni hozzám a halott bátyám fia akinek egyébként a szeretője nemrég felakasztotta magát a hatalmas magánéleti nyomás miatt.
Hilda:Ez tényleg hátborzongató, de ugye a gyerek neve nem Damien?
Pollonia:Nem. Miért?
Hilda:Semmi, csak tegnap este láttam egy hülye filmet.
Pollonia:És te, hogy vagy Marco-val?
Hilda:Szerinted miért vagyok itt? Épp előle bújkálok. Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy visszamenjek Mariella házába és legalább mégegyszer ott szexeljek Marco-val.. vagy egyáltalán szexeljek vele mióta az az egész történt.
Pollonia:Mariella meg a szellemlátogatás?
Hilda:Mariella szellemlátogatása. Pontosan ez történt. Mióta elkerültem Marco-t azóta semmi. Nem akarok megint felriadni éjjelente miközben Mariella fojtogat vagy ilyesmi.
Pollonia:Akkor miért nem rázod le?
Hilda:Hát épp ez az! Mégis hogy a francba?! Itt lakik egy köpésre. A fene se tudja hogy szedem le ezt magamról.
Pollonia:Akkor csak ignoráld.
Hilda:Á! Nem hiszem, hogy a figyelmen kívül hagyás itt segítene. Egész álló nap csak hívogat. Persze én nem veszem fel. A nyakamat teszem rá, hogy már a házamnál van és épp csenget, de nem talál otthon ezért hamarosan átkutatja azokat a butikokat ahova be szoktam menni. Elmegy majd a munkahelyemre aztán eljön ide és pont akkor fogok összeütközni vele amikor én épp távoznék innen.
Pollonia:Te jó ég!
Hilda:Aha! Aztán amikor kilépek innen, ő majd megkérdezi, hogy merre jártam, mert egész nap keresett és én pedig csak annyit mondok, hogy volt valami galiba Savi barátnőmmel és szüksége volt a segítségemre ezért most ide-oda futkozok mióta kiderült, hogy a férje el akar válni tőle.
Pollonia:Kiadod Savi-t?
Hilda:Muszáj lesz. Ezt már úgy sem úszom meg szárazon.
Pollonia:Túl messzire mentél Marco-val.
Hilda:Messzire a fenéket! Csak ez az egész szar helyzet, hogy kapcsolódik Mariella-hoz.. meg én is.
Pollonia:És utána mi lesz?
Hilda:Nem tudom. És ez az ami kiakaszt. Tudod, egy jó szerető mindig tudja mikor kell lelépni, de biztos vagyok benne, hogy ez a hapsi egy kemény dió. Hagyjuk is. Mi van Jonathan-nal? Az előbb láttam elmenni innen.
Pollonia:Nem tudom. Eléggé rideg volt.
Hilda:Biztos feleség-biznisz.
Pollonia:Ezt hogy érted?
Hilda:Ha egy házas férfinek el van cseszve a napja akkor abban közrejátszik a felesége is. 99%-ban.
Pollonia:Érdekes.
Hilda:Szerintem nem. A férfiak felköthetik a gatyájukat.. ez már a 21. század.
Pollonia:Nekem mondod?!
...
Hilda:Hogy ráérek-e munka előtt? Még szép hogy!
(Hilda az utcán sétálva beszélget telefonján. Könnyed egyberészes virágmintás fehér ruháját amely combjáig ér, s betekintést enged dekoltázsába is átjárja a délutáni szellő a napfény sugarain áthatolva)
Hilda:Király!
Hilda:Persze. Ott leszek. Tudod, hogy minden vágyam az, hogy kielégítsem a főnököm. Ha a főnök boldog a dolgozók is boldogok.
(Hilda kélyesen mosolyog)
Hilda:Majd ott kiszopogathatod.
Hilda:Ja.. az biztos. Háhá.
(Hilda hangosan felnevet. Mikor egy jelzőlámpához ér amely piros jelzést mutat, engedelmesen vár, hogy végül a lámpa fénye zöldre váltson, s átmehessen a járdán az utca túloldalára. Amint Hilda megpillantja a zöld jelzést átkel a zebrán, de hirtelen egy hangos, morgó zajra lesz figyelmes. Egy sötétzöld színű terepjáró közeledik felé amelyet egy olyan valaki vezet aki nem tervezi, hogy a következő pillanatban a piros jelzés miatt megállítana. Hilda kezéből hirtelen kiesik a telefon majd még mielőtt a kocsi áthajtana rajta egy hatalmasat ugrik előre, kezeivel, s térdével fogja fel esését miközben a kocsi szélsebesen elhajt mögötte, s áthajt telefonján ami ripittyára törik, s az alkatrészeinek darabjai robbanásszerűen szóródnak szét a levegőben és a földön is egyaránt. Hilda mereven fekszik az úttesten amikor hirtelen néhány ismeretlen ember odarohan hozzá, hogy segítsen rajta)
...
Savi:Hogy érzed magad?
(Savi egy vizes törölközővel törölgeti Hilda nyakát és mellkasát. Hilda rövidujjúban és egy szál tangabugyiban fekszik az ágyban. Kezei, lábai fásliba csavarva)
Hilda:Úgy érzem magam, mint akin átment egy kamion.
Savi:Hát majdnem átment. Lehet, hogy bent kellett volna maradnod a kórházban.
Hilda:Ja, persze. Meg még mit nem! Csak elestem, ennyi az egész. Kicsit felhorzsoltam a csuklóimat meg a térdeimet is.. tiszta vér lett a szép fehér ruhám amit nemrég vettem, de kit érdekel.
(Hilda legyint egyet a levegőben)
Hilda:Áú.
(Savi félrehúzza száját majd leül Hilda-hoz az ágy szélére és a vizes törölközőt leteszi az ágy mellé a földre)
Savi:Be kell menned feljelentést tenni a rendőrségre.
Hilda:És?
Savi:Elkapják és megbírságolják azt aki nem tudja mit is jelent a piros lámpa valójában.
Hilda:Á! Egy csomó papírmunka meg hülyeség. A rendőrök meg amúgy sem csinálnak semmit sem, szokás szerint ugyebár.
Savi:De valamit csinálnunk kell.
Hilda:Kell egy gardedám. Aki megvéd. Egy olyan kétajtós szekrény tudod, mint a filmekben.
Savi:Az drága dolog.
Hilda:Az a hapsi el akart ütni Savi.
Savi:Férfi volt? Nem azt mondtad, hogy nem láttál senkit a volán mögött?
Hilda:Nem azt mondtam, hogy nem volt senki a volán mögött.. én azt mondtam, hogy egyszerűen az egész olyan gyorsan történt, hogy se időm, se idegem nem volt a kocsi szélvédőjére pillantani, hogy lássam ki ül mögötte.
Savi:Honnét veszed, hogy szándékosan akart téged elütni? Lehet, hogy csak egy részeg sofőr volt.
Hilda:Nem, nem! Az ember érzi azt, ha valaki direkt akar betenni neki.. ez a kocsi nem figyelmetlenségből ment át a piroson hanem azért mert kárt akart tenni bennem.. lehetőleg minél végzetesebb kárt.
(Savi megdöbbenve, ugyanakkor elgondolkodva reagál)
Savi:Mégis ki akarna eltenni téged láb alól?
(Hilda elképed)
Hilda:Ez komoly?! Hirtelen vagy száz meg száz embert fel tudnék sorolni aki szívesebben látna a föld alatt, mint afelett.
Savi:Például?
Hilda:Tök mindegy. A lényeg az, hogy szeretek szerető lenni és szeretem elszeretni a nők mellől a férfiakat.. nyílván valakinek ez már kevésbé hangzik olyan mókásan mint nekem és nem is igazán tetszhet neki.
Savi:Szóval akkor a gyanusítottak listája végtelen.
Hilda:Abban az egyben viszont biztos vagyok, hogy valami köze lehet ennek is Mariella-hoz.
Savi:Mi köze lenne hozzá?
Hilda:Lehet, hogy Mariella gyilkosa volt az aki palacsintát akart csinálni belőlem.
...
(Samantha a konyhában mossa fel a padlót amikor hirtelen kopogtatást hall a bejárati ajtó felől. A nő a konyhaasztalhoz támasztja a felmosót majd felkiált)
Samantha:Megyek!
(Samantha átvág a hallon majd megáll a bejárati ajtó előtt, hogy kinyissa azt, de mikor kitárja az ajtót meglepetésére senki sem áll a küszöbön. Samantha kilép a házból, hogy körülnézzen, de nem lát semmit. Ekkor hirtelen rápillant a bejárati ajtó előtt álló szőnyegre amelyen egy összehajtott papír fekszik. A nő lehajol majd felveszi a papíros, s kinyitja azt. Megdöbbenve olvassa fel hangosan a tartalmát)
Samantha:Ma este kilenckor a Lilynoj erdőben. Az óvszer miatt ne aggódjon majd én gondoskodom róla. Ez az utolsó esélye. Jöjjön el, nem fogja megbánni, ellenben ha nem jön el... Aláírás, Robert.
(Samantha elképedve gyűri össze a levelet, egy pillantás alatt körbekémleli az utcát miközben még mindig az ajtóban áll majd dühösen besétál a házba, s bevágja maga után az ajtót)
...
(Karen és Zoltan a konyhában ücsörögve vacsoráznak, s beszélgetnek az asztalnál)
Karen:Kérek egy katonát!
(Karen édesdeden elneveti magát majd Zoltan levág egy kocskát a szelet kenyeréből amelyen egy szál szalonna van és beleteszi Karen szájába aki egyik ujjával segít a férfinek. Karen megrágja az ételt, Zoltan odahajol hozzá, s megpuszilja őt)
Karen:Mm. Ez finom.
Zoltan:Tudom.
(Miközben mindketten jóízűe falatoznak hirtelen egy dübörgő hangra lesznek figyelmesek. Karen az ablakhoz rohan majd azon kipillantba egy sötétzöld terepjárót pillant meg amint az leparkol a ház előtt. Karen összeszorítja szemeit, megpróbálván kivenni az árnyat amely a volán mögött ül, de úgy tűnik nem lát senkit. Zoltan ekkor tele szájjal érdeklődve barátnőjéhez szól)
Zoltan:Na mi az?
(Karen továbbra is a terepjárót figyeli az ablakból)
Karen:Ez meg ki a fene lehet?
...

8.rész - Vénusz

Pollonia:Szerintem hagyd! Jobb, ha egy kicsit most egyedül marad.
(Hilda és Pollonia Hilda kertjében pakolásznak. Pollonia épp egy széket hajtott össze majd támasztotta a büféasztalnak miközben Hilda folyamatosan a telefonját nyomogatta)
Hilda:Ki van kapcsolva. Lehet, hogy utána kéne mennünk.
Pollonia:Szerintem nem.
Hilda:El sem hiszem, hogy mindenki csak úgy itt hagyott minket.
Pollonia:Savi elrohant, érthető. Karen is lelépett. Samantha-t elhívták.
Hilda:Ja, biztos az egyik pasija.
(Pollonia az asztalra támaszkodik majd nagy levegőt vesz)
Pollonia:A gyermekvédelmisek ma meglátogatnak.
(Hilda felkapja a fejét)
Hilda:Mi? Miért?
Pollonia:Egy általános felmérést fognak csinálni. Körbenézik a házat. Átvizsgálják a szobákat. Csak hogy biztosak legyenek benne, hogy minden körülmény adott egy gyermek elhelyezésére.
Hilda:Micsoda? Most akkor mégis örökbefogadod?
(Pollonia barátnője felé fordul)
Pollonia:Fogalmam sincs. Azt sem tudom mit csináljak, de nem mehet intézetbe. Az intézet csak a filmekben jó hely, a valóságban borzalmas. A tény, hogy..
(Hilda közbevág)
Hilda:..hogy cigány.
Pollonia:Csak félig az. Az anyja roma, de a bátyám kaukázusi akárcsak én.
Hilda:És az feszélyez téged, hogy cigány?
Pollonia:Hát persze, hogy nem. Nem is ez a lényeg. Teljesen mindegy, hogy milyen. A lényeg itt az, hogy én nem vagyok anya típus. Soha az életben nem akartam gyerekeket.
Hilda:És most az öledve csöppent egy. Viszont, ha nem akarod még mindig mondhatsz nemet.
Pollonia:Már azt mondtam, hogy elvállalom és hogy örökbefogadom, de.. nem tudom, hogy meddig fogom bírni. És ezt már most mondom, holott még el sem kezdődött az egész.
Hilda:A gyerekvállalás kemény dolog nyuszi. Az tuti, hogy ki leszel tőle. Bár azért jobb dolgod lesz, mint másoknak, mert már nem csecsemő szóval egyedül is ki tudja törölni a valagát, de... hát nem tudom.
Pollonia:Meg ez az egész affér Jonathan-nal és a feleségével..
Hilda:Milyen Jonathan? Milyen feleség?
Pollonia:Hogy is mondjam. Jonathan Adgin szeretője áll előtted személyesen.
Hilda:A kalapácsvető?! Aki az újságokban is benne szokott lenni? Szivatsz!
Pollonia:Nem.
Hilda:És milyen az ágyban?
Pollonia:Isteni, de ez most nem fontos.
Hilda:Tudtam! Amikor meglátom az újság sport rovatában mindig azon filózok, hogy milyen lehet az ágyban, de ezek szerint nem tévedtem. És mi a baj vele?
Pollonia:Az a baj, hogy az egész tök lazán menne, ha..
Hilda:..ha nem lennének gyerekei meg felesége.
Pollonia:Például.
Hilda:Na igen. Előfordul. És?
Pollonia:A felesége meglátott minket smárolni az egyik parknál.
Hilda:Júj.
Pollonia:Aha, szóval most rám van szállva teljesen.
Hilda:Szerintem szakítsd meg a kapcsolatot ezzel a Jonathan-nal. Kinek kell egy házisárkány feleség? Van egy csomó kiéhezett sportos pasi a stadion közelében, miért nem megyünk el arra valamelyik nap?
Pollonia:Én nem akarom dobni Jonathan-t.
Hilda:Ne már!
Pollonia:Mi van?!
Hilda:Csak nem érzel valamit iránta?
Pollonia:Úristen! Dehogyis! Soha!
Hilda:Akkor kidobnád.
Pollonia:De tök jó vele a szex, minek dobnám ki?!
Hilda:Azért mert egy jó szerető tudja mikor kell véglegesen lelécelni és helycserés támadást indítani mielőtt még elsüllyedne a hajó.
Pollonia:Én nem érzek iránta semmit.
Hilda:Figyelj. Nekem hazudhatsz. Teljesen rendben van. Én csak azt kérem, hogy ha nekem hazudsz akkor legalább magadnak ne hazudj.
(Hilda ezzel hátat fordít Pollonia-nak majd bemegy a házba. Pollonia a büféasztalnak támaszkodva merül el gondolataiban szomorkás arckifejezéssel a földet bámulva)

Ding-Dong!
(Samantha ajtócsengője töri meg a délelőtti csendet és a madarak csicsergését azon a kertvárosi részen amelyen ő lakik takaros kis kertes házában. Amint Samantha ajtót nyit megdöbben, hogy kit kell látnia küszöbén)
Samantha:Segíthetek?
Robert:Magának is szép reggelt.
(Samantha az ajtóba kapaszkodik, torka elszorul. A férfi negédesen folytatja)
Robert:Nem iszunk meg egy kávét?
Samantha:Főzhetek egyet, ha gondolja.
Robert:Tudja mit, hagyjuk is a kávét. Majd valamikor máskor.
Robert:Van itt valami.
Samantha:Micsoda?
Robert:Egy ajánlat.
Robert:Vagy felmegyük a hálószobába és jól megdugom vagy mehet a börtönbe kiskorú elleni szexuális zaklatással.
(Samantha hirtelen elneveti magát majd komoly és megdöbbent arckifejezéssel reagál)
Samantha:Nézze Robert. Nem tudom, hogy maga minek néz engem, de hadd világosítsam fel. Nem vagyok kurva. Én mondom meg, hogy mikor, kivel, hol és hogy mit csinálok és nem más. És nem érdekel, hogy mivel akar megfenyegetni, mert nekem semmi közöm nincs a fiához. Úgyhogy nyugodtan dobálózzon csak bizonyítékok nélkül majd jól megüti a bokáját amikor távoltartási végzést kérek maga ellen. Vagy rosszabb. Feljelentem rágalmazásért. Másrészt meg: én arról nem tehetek, ha a felesége nem elégíti ki.
Robert:De maga tehetne ellene.
Samantha:Maga is tehetne ellene.
Robert:Épp azt csinálom.
Samantha:Ne jöjjön többet ide.
Robert:Én azért még mindig azt mondom: ha meggoldolná magát, tudja hol lakom. Vagy-vagy alapon, tudja. Vigyázzon magára. Nagyon vigyázzon.
(Robert hátat fordít a nőnek majd elhagyja Samantha házát aki összeráncolt szemöldökkel figyeli a férfi távozását míg végül teljes erőből be nem vágja maga mögött az ajtót)
...
-Kop-kop-kop.
(Három kopogtató hang hallatszik Dr. Daniel rendelőjének aki az asztala mögött ülve papírokat rendezget. A férfi feláll majd ajtót nyit. Kellemes meglepetésben részesül amint megpillantja az ajtóban álló hölgyeményt)
Savannah:Szia.
(Daniel zavarodott taglejtésekkel invitálja be a nőt a szobába majd becsukja utána azt)
Daniel:Savi. Te meg mit keresel itt? Nem azt mondtad, hogy..
(A nő közbevág)
Savannah:Tudom. De meggondoltam magam.
(A nő félredobja kezéből barna retiküljét majd ráveti magát a férfira aki mit sem ellenkezve hevesen kezdi el lehámozni a nő ruháit, s nyelvével azonnal a hölgyemény dekoltázsára pályázik, akár egy szomjas kisbaba)
...
(Hilda belekócol össze-vissza álló hajába - miközben a telefonhoz közelít ami már vagy egy perce csörög a konyhában - tanga bugyiban és egy ingben közelíti meg a csörgő masinát. Mikor belép a konyhába azonnal jobbra fordul, s leveszi a kagylót a falra rögzített készülékről)
Hilda:Haló?
Pollonia:Jó reggelt.
Hilda:Basszus, tudod te mennyi az idő?!
Pollonia:Igen. Délután fél egy.
(Hilda hirtelen felvonja szemöldökét)
Hilda:Mi?! Tényleg annyi az idő?
Pollonia:Aha. Gondoltam dél előtt nem hívlak, mert te addig mindig ágyban kuksolsz.
Hilda:Igen, mivel délutános vagyok.
Hilda:Miért hívtál? Valami baj van?
Pollonia:Egyrészt azért, mert hamarosan jönnek hozzám a gyámügyisek, hogy átvizsgálják a házat és borzasztóan izgulok. Másrészt meg azért, mert sikerült megtalálnom a megoldást az aggasztó problémádra.
Hilda:Oké, akkor sorban. Először is. Ne aggódj a gyámosok miatt. Egytől egyig hülye az összes. Nem lesz semmi gond. Az meg csak nem bűn, hogy egy házas emberrel fetrengsz akinek két gyereke is van.. Upsz. Tudod mit?! Ezt az utolsót inkább felejtsd el.
Pollonia:Kösz.
Hilda:És mi van a problémámmal? Milyen problémámra találtad meg a megoldást, mert van vagy millió jelen pillanatban.
Pollonia:A ,,Mariella szelleme kísért és üldöz engem" problémádra.
Hilda:Wow. Hallgatlak.
Pollonia:Van egy nő. A neve Lady Livia. Állítólag valami cigány kuruzslónő és azt beszélik, hogy képes kapcsolatba lépni a holtak szellemével, hogy megidézze őket.
(Hilda hangosan elneveti magát)
Hilda:Háh! Ez jó! Folytasd!
Pollonia:Az egyik bárban dolgozik és lehet, hogy tudna neked segíteni Mariella ügyében. Az is lehet, hogy tudna valami támpontot adni.
Hilda:Egy nő aki beszél a holtakkal. Ja, én meg épp most születtem meg. Tuti, hogy ez is valami csaló, mint azokban a tévés asztorizékben azok a műsorvezetők.
Pollonia:Nem az. Ő nem hirdeti magát sehol. Nincs fent a neten, se az újságban, se sehol. Az égvilágon sehol sem lehet megtalálni csak ebben a bizonyos éjszakai bárban.
Hilda:Rendben, és merre van?
Pollonia:Innen körülbelül egy fél órára, kocsival.
Hilda:Oké, de ne várd azt, hogy egyedül menjek oda ehhez a Lady Lunához.
Pollonia:A neve Lady Livia.
Hilda:Tök mindegy! Elkísérsz, ugye? Szedem a cuccaimat és indulhatunk is.
Pollonia:Ömm, az nem fog menni.
Hilda:Miért nem?
Pollonia:Mert hamarosan jönnek a szocisok. És itt kell lennem.
(Hilda a homlokára csap)
Hilda:Tényleg, basszus.
Pollonia:Ne aggódj, szerzek valakit aki elmegy érted.
Hilda:Kicsodát?
Pollonia:Majd meglátod. Most megyek.
Hilda:Várjál már egy kicsit! Mi egyáltalán ennek a bárnak a neve?!
Pollonia:Vénusz.
...
Karen:Ah! Zoltan! Igen! Ez az!
(Karen izgatottan dől hátra ágyában. Meztelenül fekve öleli kezeivel a férfi fejét, s szorítja nőiességéhez miközben egyre csak érzi, hogy hamarosan a mennyországban fogja érezni magát. A férfi elveszvén Karen puncijában hörögve nyög miközben épp kinyalja Karen kelyhét)
Karen:Úú! De jó! Ó! Aaa! De jól nyalsz! Mmm...
Zoltan:Jhaj, de finom a puncid, drága. Nyam-nyam-nyam-nyam-nyam.
(Ugyanebben a pillanatban a hálószobába csilingelő zaj szűrődik be amire a férfi felkapja a fejét)
Zoltan:Pont most hívnak..
Karen:Kit érdekel. Csak nyaljál még!
Zoltan:Ahogy akarod.
(A férfi tovább folytatja erotikus játszadozását szeretőjén miközben a konyhában csörgő telefonvonal másik oldalán Pollonia ücsörög konyhaasztalánál, s ujjaival azon zongorázva rágja száját és hangosan, csodálkozó hangnemben elgondolkozik mikor végre lenyomja mobilját)
Pollonia:Hát ez a Karen meg mit csinálhat?!
...
(Savannah a fogorvosi rendelő épületéből lép ki ridiküljével a kezében, másik kezével melltartóját igazgatja blúza alatt amikor hirtelen megcsörren a telefonja. Azonnal átkutatja táskáját majd válaszol a hívásra)
Pollonia:Szia.
Savannah:Szia.
Pollonia:Ömm. Hogy vagy?
Savannah:Köszönöm jól vagyok. És te?
Pollonia:Savi. Nem kell adnod a keményet. Mindannyian tudjuk, hogy mi történt.
Savannah:Én nem adom a keményet.
Pollonia:Biztos, hogy jól vagy?
Savannah:Ezért hívtál fel?
Pollonia:Ezért is.
Savannah:Akkor dobjunk engem, ha van érdekesebb témád is.
Pollonia:Lenne egy kérdésem ami egyben egy kérés is lenne.
Savannah:Lökd.
Pollonia:Oké. Szóval, Hilda-t el kellene kísérni valahova. Szívesen elkísérném, de sajnos nekem itthon kell maradnom. Ráérsz?
Savannah:Persze, ráérek. Hova kellene elkísérni?
Pollonia:Egy bárba. A neve Vénusz.
Savannah:És mit akar ott? Ez ugye nem valami cici vagy travibár?
Pollonia:Nem. De nem is kell bemenni. A klub mögött egy lakókocsiban él Lady Livia akivel Hilda-nak találkoznia kell.
Savannah:Az meg ki a nyavaja?
Pollonia:Majd Hilda mindent elmesél.
(Pollonia felkapja a fejét mikor megszólal ajtócsengője)
Pollonia:Megjöttek. Mennem kell.
Savannah:Ki jött meg?
Pollonia:Majd később elmesélem. Vigyázz magadra.
Savannah:Rendben. Szia.
...
Kop-kop-kop.
Savannah:Megyek!
(Savannah az ajtó melletti fogasról emelte le blúzát amikor kopogtak. Indulásra készen állt amikor ajtót kellett nyitnia, s Karen-t pedig megpillantania)
Savannah:Szia.
Karen:Szia.
Savannah:Ne haragudj Karen, de most nagyon sietek. Csak nem valami baj van?
Karen:Igazából, van.
Savannah:Mi lenne az?
Karen:Csak szerettem volna beszélni veled.
Savannah:Miről?
Karen:Eric-ről.
Savannah:Jaj, ne már Karen. Eric egy seggfej. Nem is érdekel már. Totál túl vagyok rajta.
Karen:Ne nyomd el Savi!
Savannah:Én nem nyomom el. Én komolyan mondom.
Karen:Nem, ez nem igaz.
Savannah:Persze, te nyílván megint jobban tudod nálam, mint én saját magam, igaz?!
Karen:Én nem ezt mondtam. Ne forgasd ki állandóan a szavaimat.
Savannah:Te voltál az aki ide jöttél.
Karen:Azért, mert a barátomnak tekintelek és nem tetszik az ami történik veled.
Savannah:Mi történik velem?
Karen:Totális tagadásban vagy. Nem akarod elfogadni, hogy a férjed elhagyott téged miután kiderült, hogy te csak úgy megcsaltad őt.
Savannah:Mi az, hogy nem akarom elfogadni?! Engem teljesen hidegen hagy hogy ezek után mit csinál.
Karen:Ez megint nem igaz. Csak figyelmen kívül akarod hagyni azt a fájdalmat ami felgyülemlett benned. A háttérbe akarod nyomni, de az érzelmeket nem lehet sokáig kordában tartani, ezt már igazán megtanulhatnád.
Savannah:Miért?! Mégis mit kellene csinálnom?! A wc deszkán kellene ülnöm és zokognom egész éjjel?!
Karen:Például.
Savannah:Ugye most csak hülyéskedsz?!
Karen:Nem azt mondtam, hogy minden éjjel. Csak addig amíg ki nem jön belőled az a fájdalom amit elnyomsz magadban. Ezek az érzelmek ki fognak robbanni és én nem akarok ott lenni amikor ez megtörténik. Képzeld csak el. Mennyire boldogok voltatok Eric-cel. Már gyerekeket is beterveztetek amikor te fogtad magad és megcsaltad őt.
Savannah:Azért, mert nem kaptam meg tőle azt amit akartam.
Karen:Ezt már vagy hússzor hallottuk! Most már jöhetne valami új szöveg is, nem gondolod?!
(Savannah arcizmai összerándulnak majd ordítani kezd)
Savannah:A férjem kidobott engem és a születésnapomon mondta el nekem, hogy el akar válni! Szerinted mit csináljak?!
(Karen ugyanezen hangnemben reagál)
Karen:Hát nem is tudom! Nőlj fel és lépj túl rajta?!
(Savannah a következő pillanatban megnyugszik majd suttogva int búcsút Karen-nek)
Savannah:Ne gyere ide többet.
(Karen száját nyitná mikorra már Savi rácsukja az ajtót a nőre aki végül szó nélkül elhagyja Savannah házát. Savi nagy levegőt vesz, megfordul majd háttal az ajtónak dől. Hirtelen hatalmas hangzavar keletkezik az előszobában: Savannah zokogni kezd, arca összerándul, szemei könnybelábadnak majd a falba vájva körmeit lassan lecsúszik az ajtónak támaszkodva a földre ahol tovább siratja saját életét)
...
Livia:Elnézést, de nem vártam vedégeket.
Hilda:Ó, semmi baj. Mi köszönjük, hogy beengedett minket.
(Hilda és Savannah abba a lakókocsiba szálltak be amelyet a cigány öregasszony Livia birtokolt a Vénusz nevezetű éjszakai bár mögött. A lakókocsi belseje tele volt aggatva különböző szárított füvekkel, talizmánokkal, álomfogókkal, tollakkal, csontokkal és egyéb érdekes varázserejűnek vélt dologgal. A vénasszony akin sötét, de mégis színes ruhák voltak, s fejét fekete kendő fedte leült egy kerek asztalhoz majd maga elé invitálta a lányokat mutatván, hogy foglaljanak helyet vele szemben. Az anyóka harácsoló, rekedt mégis meleg hangon kérdezte a lányokat)
Livia:Szóval? Miben lehetek a segítségükre?
(Hilda szkeptikusan és kissé ijedten pillantott Savannah-ra aki csak érdeklődve figyelte az öregasszony minden mozdulatát amelyet az asztal közepén lévő tábla körül végzett)
Hilda:Nemrég meggyilkolták az egyik barátnőnket és.. hogy is mondjam.. visszatérő álmaim vannak vele kapcsolatban. Azt mondták maga kapcsolatba tud lépni a szellemével, igaz ez?
(Livia elneveti magát)
Livia:Nincs olyan amit én ne tudnék a másvilágról kedvesem.. de ehhez kell valami.
Savannah:Most jön az, hogy fizessünk két milliót és leveszi rólunk a rontást?
(Livia ekkor mérgesen pillant Savannah-ra)
Livia:Drágám, akár el is mehet ha gondolja.
Savannah:Elnézést.
Livia:Egy képet szeretnék a lányról.
Hilda:Ó.
(Hilda belenyúl vajszínű divatos táskájába, előkotor egy régi fotót Mariella-ról majd átadja a nőnek aki vizsgálgatni kezdi azt)
Livia:Rendben.
(A cigányasszony sötétbarna kezeit az asztal közepén álló tábla fölé helyezi. Szemeit behunyja majd erősen koncentrálni kezd. A tábla két szélére állított gyertyatartóban ekkor hirtelen a levegőből kapnak lángra a benne álló gyertyák. A lányok egy pillanatig hátrahőkölnek, ijedten egymásra merednek majd tovább figyelik a nőt)
Livia:Ouija tábla, segíts nekem. Nyisd meg a kaput a túlvilágra. Mariella gyere elő.
(A nő egy kocka alakú tárgyat kezd el tologatni a táblán majd rekedt hangon felszólal)
Livia:Itt van. Érzem. Ez az energia, te jóságos... nagyon dühös.
(Savannah továbbra is szkeptikusan figyeli a nőt míg Hilda kissé ijedten)
Livia:Most kérdezhet tőle. De csak olyan kérdést tegyen fel amire a válasz vagy igen vagy nem lehet.
Hilda:Rendben.
Hilda:Azt szeretném megkérdezni tőle, hogy haragszik-e rám.
(Livia kezei alatt a kocka alakú kis navigációs dominó a tábla oldalán fekvő I-re mozdul)
Hilda:Az mi?
Livia:Azt jelenti haragszik.
Hilda:És azért haragszik, mert..
(Hilda kissé zavarba jön, hogy egy vadidegen előtt kell kibeszélnie magánéletét)
Hilda:.. szóval, mert összejöttem Marco-val.
(A kocka alapú dominó most az I-ről az ellentétes oldalra mozog Livia ujjai alatt és átpártol az N betűre)
Hilda:Az a nem?
Livia:Úgy van.
Hilda:Akkor miért haragszik rám?
Livia:Csak igennel vagy nemmel tud felelni, emlékszik?
Hilda:Rendben, akkor ö.. izé.. szóval, akkor.
(Savannah ekkor hirtelen közbevág)
Savannah:Most én hadd!
Savannah:Mariella, ha tényleg itt vagy...
(Savannah szemeivel körbekalauzolja a helységet egy pillanat erejéig)
Savannah:.. ismerted azt aki megölt téged?
(A csúszka Livia ujjpercei alatt átkúszik az I feliratra)
Savannah:..és mi is ismerjük azt aki megölt téged?
(A csúszka úgy tűnik mintha egy pillanatig megmozdulna, de végül az I betűn marad. Ekkor Hilda libabőrös lesz, Savi szemei összerándulnak s mindketten megborzongva néznek mélyen egymás szemébe)

7.rész - Felelj és merj!

(Hilda, Pollonia, Samantha és Karen Hilda házának teraszán ülik körbe az asztalt ezen a korai reggelen)
Hilda:Na srácok! Akkor. Hogy is vagyunk?
Pollonia:Enyém a kaja.
Samantha:Enyémek az ajándékok.
Karen:Én már meghívtam a vendégeket.
Hilda:Remek. Én pedig szervezek és segítek, ha valami kell. Savi holnap esti meglepetés születésnapi bulijának tökéletesnek kell lennie. Savi holnap 28 lesz.
Karen:Szerintetek eljön egyáltalán? Már egy ideje nem beszélt velünk.
Samantha:Hilda te nem beszéltél vele? Amikor leléptél a temetésről.
Hilda:Kopogtam. Dörömböltem az ajtón, de nem nyitotta ki. Lehet, hogy komolyabb a dolog, mint hittük.
Pollonia:Szerintem nincs az a dolog amit Savi ne lenne képes megoldani. Nyílván valami történt vele és kell neki egy kis idő amíg feldolgozza az egészet.
Savannah:Ez így van!
(Savi hangjára mindannyian hátra fordulnak, hogy meggyőződjenek arról nem csak a fülük csengett. Nem tévedtek. Savi ott állt a lépcsőn, s már fel is sétált hozzájuk a teraszra)
Hilda:Te úr isten! Nem is hallottam, hogy bejöttél a kapun! Elmehetnél profi betörőnek.
(Savannah az asztal elé áll miközben mindenki hallgat)
Savannah:Sajnálom, hogy hanyagoltalak titeket az utóbbi napokban. Azt hittem, ha távol tartok magamtól mindent és mindenkit akkor majd minden problémám csak úgy elröppen.. de tévedtem. És azt is sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni Mariella temetésén.
Samantha:Csak egy egyszerű temetés volt.
Savannah:Tudom.
Savannah:És sajnálom Karen, hogy a minap úgy viselkedtem.
Karen:Fátylat rá, Savi!
Savannah:Nagyon sajnálom.
Hilda:Bébi, az ilyen megesik. Néha kiesünk a formánkból, ez teljesen természetes dolog.
Savannah:Én csak sajnálom.
Hilda:Nem ülsz le inkább?
Savannah:Á, dehogy. Be kell érnem az irodába. Így is elég sokat halasztottam.
Hilda:Minden oké?
Savannah:Olyasmi.
Hilda:Ha szeretnél beszélni róla..
(Hilda az asztalra mutat)
Savannah:Nem! Mennem kell. Ti csak folytassátok a beszégletést a meglepetés születésnapi bulimról!
Hilda:Rendben. Úgy lesz. Micsoda?!
Savannah:Ne már Hilda! Nem vagyok 14. Ha meglepetés bulit szerveztek nekem én esküszöm, hogy egész nap bezárkózok a házamba, bezárom az ajtót, bedeszkázom az ablakokat és jövő évig ki sem mozdulok onnan.
(A lányok hirtelen lemerevednek majd Hilda felkapja a fejét)
Hilda:Akkor mondok egy olyat, hogy: holnap délután, este 6, öltözz ki, legyél itt.
(Savannah elmosolyodik)
Savannah:Így már mindjárt más.
Karen:Eric is itt lesz.
(Savannah ekkor nagy levegőt vesz, szája tátva marad majd hirtelen erőltetett mosolyt lejt ajkaival s lesétál a teraszról elhagyván Hilda házát)

(Hilda a háza mögötti kertben pakolgatja az asztalokat és a székeket. Miközben megpróbál néhány asztalt egymás mellé tenni, hogy pont passzoljanak Pollonia jelenik meg a háta mögött)
Pollonia:A sütemények a kocsiban! Mit csinálsz?
Hilda:Ehh! Csak néhány asztalt próbálok összeilleszteni. Így egymás mellett jól néznek ki.
Pollonia:És minek?
Hilda:Azt gondoltam, hogy ez lesz majd a büféasztal. Illetve ez egy hosszabb asztalsor lesz. Leterítem valami fehérrel és kész.
Pollonia:Jól hangzik, de a sütemények nem fogják megérni, ha most azonnal nem vesszük ki őket a kocsimból és tesszük egyenesen a hűtőbe.
(Hilda felül a három összetett asztal közepére, s álmoskás, szende hangnemben kezd el panaszkodni)
Hilda:Kivagyok! Egész éjjel nem aludtam.
Pollonia:Ajaj. Már megint Marco? Gondolom megint hencindától boncindáig folyt a sárga lé, nem igaz?
Hilda:Neem! Most nem azért. Totál ki vagyok készülve.
Pollonia:Na! Pedig még dél sincs.
(Pollonia felül barátnője mellé az asztalra)
Pollonia:Mi a baj?
Hilda:Emlékszel rá, hogy tegnap mondani akartam valamit?
Pollonia:Valami őrültséget ha jól emlékszem, de aztán később rákérdeztem és azt mondtad, hogy inkább hagyjuk, mert úgy sem hinném el.
Hilda:Ja. Elég gáz az egész.
Pollonia:Micsoda? Marco-val van valami?
Hilda:Nem.
Pollonia:Akkor?
(Hilda savanyú arccal Pollonia-ra néz)
Hilda:Kiröhögsz.
Pollonia:Majd kiderül, na meséld!
Hilda:Tegnapelőtt Marco-nál aludtam.
Pollonia:Hajajaj!
Hilda:A lényeg, hogy mikor reggel elmentem fogat mosni egy kis akció után... tudod.
Pollonia:Igen, van róla fogalmam.
Hilda:Valami nagyon fura történt.
Pollonia:Csak nem elkaptál valami betegséget?
Hilda:Nem! Engedd, hogy befejezzem.
Pollonia:Oké, bocsi.
Hilda:Szóval épp fogat akartam mosni amikor megláttam a tükörben, hogy Mariella a hátam mögött áll.
Pollonia:Micsoda? Mariella?!
Hilda:Aha. És nem Mariella a kisminkelt, divatos Mariella, hanem az agyonszurkált, véres testű, rothadó bőrű Mariella.
Pollonia:Mi van?!
Hilda:Mondtam, hogy hülyeségnek fogod találni. Láttam Mariella-t. Vagy Mariella szellemét vagy mit tudom én. Én nem is hiszek az ilyen hülyeségekben, de tegnap este például alig tudtam aludni. Az egész házban felkapcsoltam az összes villanyt és lefedtem minden tükröt. Reggel még a sminktükrömet is remegve fogtam meg, mert egész éjjel Mariella-val álmodtam. Ő volt mindenhol és mindenhol csak az ő arcát láttam.
Pollonia:Lehet, hogy csak a bűntudat.
Hilda:Nekem nincs bűntudatom!
Pollonia:Elég hátborzongató. Lehet, hogy nem kéne találkoznod Marco-val. Elvégre csak neki van köze Mariella-hoz.. illetve most már csak volt.
Hilda:Erre is gondoltam, de nem adok fel semmit néhány jó kis dugásért. Soha. Marco isteni az ágyban és isteni is marad.
Pollonia:Hogy micsoda?!!
Pollonia:Akkor nem tudom..
Hilda:Egyszerűen olyan érzés, mintha mindig itt lenne velem. Mintha mióta megismertem Marco-t soha nem lennék egyedül. Úgy érzem, hogy valaki mindig jön utánam, hogy követnek és hogy itthon sem vagyok egymagam.
Pollonia:Szerntem ezt már csak bebeszéled magadnak.
(Hilda suttogó hangon)
Hilda:Azt hiszem, hogy Mariella szelleme intenzíven üldöz engem.
Pollonia:Oké! Csak egy nyers pillanatra! Tegyük fel, hogy Mariella szelleme visszajött a purgatóriumból, hogy kísértsen téged. Miért pont téged akar ijesztgetni és szerinted mit akarhat?
Hilda:Egyértelmű. A véremet.
....
(Karen a konyhapultnál áll, s szendvicseket készÍt)
Karen:Az egyik barátnőmnek ma délután születésnapi bulit szervezünk. Szeretném, ha te is eljönnél.
(Zoltan szemüvegben ül kerekesszékében az asztalnál miközben a napilapot olvassa)
Zoltan:Nem akarlak zavarba hozni mások előtt.
Karen:Ne viccelj! Megkértél arra, hogy segítsek neked és segítek.
Zoltan:Így is csak élősködök rajtad egész nap.
Karen:Na ne viccelj. Egész jól fel tudtad mosni a konyhát tegnap este. Én nem bánom, hogy beköltöztél hozzám. Jól esik a 24 órás társaság. Valaki akivel mindent megbeszélhetek.
(Zoltan összecsukja az újságot majd elmosolyodik, s végignéz a nőn)
Zoltan:Ha nem lennék deréktól lefelé béna most azonnal felkelnék és ott helyben a magamévá tennélek a konyhapulton.
(Karen elneveti magát majd megfordul)
Karen:Akkor nem érnénk oda a bulira.
...
(A kis vörös bögyöst férje mosogatás közben puszilja meg. Az kiszáll a mosogatóból majd megtörli a kezét, s rászól férjére aki kézipoggyászát épp a konyhából átvinné a nappaliba)
Jonathan:Megjöttem az edzőtáborból!
Clara:Na heló!
(A férfi leteszi poggyászát a nappaliban majd visszasétál a konyhába ahol az egyik szekrényről leveszi az odahelyezett leveleket majd átnézegeti őket)
Jonathan:Valami újdonság?
Clara:Semmi extra.
Jonathan:Akkor jó. Ned?
Clara:Anyámnál.
Jonathan:És Estelle?
Clara:Ő is.
Jonathan:Akkor nem történt semmi.
Clara:Semmi. Kivéve, hogy találkoztam a kis kurváddal.
Jonathan:Micsoda?
Clara:Ja. Azzal a hosszú, fekete hajú ribanccal akivel egyik nap ott nyelveztél a park előtt.
Jonathan:Milyen hülyeségeket ki nem tudsz találni te!
Clara:Aha. Akkor csak várd meg amíg a fiad hazaér, mert ő is látta.
(Jonathan leteszi a leveleket a pultra majd Clara mellé áll)
Jonathan:Nem tudom miről beszélsz.
Clara:Figyeljél már rám egyszer az életben Jonathan. Ez a kis szaftos affér könnyen véresbe torkollhat, ha továbbra is így adod ezt a szart, mint most.
Jonathan:Mi van?!
Clara:Adok neked egy esélyt. Egy lehetőséget. De ha akarod nevezheted ultimátumnak is. Vagy ott hagyod azt a kis libát és visszajössz a családodhoz akinek szüksége van rád.. és persze a pénzedre is, mert hát ugye miből taníttassam a gyereket meg Ned és Estelle egyéb külön foglalkozásai nyílván nem a fán teremnek és nem a levegőből tartják fenn őket. Végérvényesen hagyd ott azt a kis ribancot és gyere haza Jony. Mert ha nem akkor ebből botrányt fogok csinálni. Kiabálok, dobálózok, pletykálok, ha akarod mocskosabbnál mocskosabb szitukat is kitalálhatok. Agyonverem magam és rádbizonyítom, hogy te voltál. Megyek a médiához. A beleidet is ki fogják facsarni, ha esetleg rosszul döntenél. Jonathan. Én egy családanya vagyok. Egy családanya pedig bármire képes, hogy megvédje a meleg kis családi fészkét.. remélem világos voltam.
(Jonathan elharapja száját miközben szemei kereszttűzben égnek felesége démoni tekintetével, s mosolyával)
...
(Pollonia egy hatalmas DJ pult mögött dölöngél miközben Hilda feldíszített kertjét pásztázza a háttérből. Ekkor Hilda odasétál hozzá)
Hilda:Hé DJ! Játszana valamit ami mondjuk nem Tina Turner vagy Michael Jackson?
Pollonia:Mi bajod velük? Én szeretem a klasszikusokat.
Hilda:Tudom, de Savi a diszkós számokat szereti. Azokat amiknek a szövege semmiről se szól csak megy a tuc-tuc tudod.
Pollonia:Megpróbálok keresni valamit.
Hilda:Á, megjött Karen!
(Karen és Zoltan megjelennek a kertben kezükben néhány műanyag dobozzal. Hilda azonnal odarohan hozzájuk, hogy üdvüzülje őket)
Hilda:Ö, Heló.
Karen:Tudom, meglepődtél. Ő itt Zoltan. Ez pedig itt a barátnőm Hilda. Már meséltem róla.
Zoltan:Heló.
Hilda:Heló.
(Hilda és Zoltan kezet ráznak)
Hilda:Lemaradtam valamiről?
Karen:Majd beavatlak. Gondoltam hozunk szendvicseket meg hoztam finom borsólevest is, ha valaki esetleg nem ebédezett volna.
Hilda:Borsólevest? Nem óvódás buli lesz!
Karen:Mindegy.
Hilda:Beszélhetnénk négy szemközt?
Karen:Persze.
Karen:Zoltan, ezeket letennéd valamelyik asztalhoz?
Zoltan:Persze!
(Karen Zoltan ölébe pakolja a dobozokat aki elkerekezik az egyik asztalhoz. Eközben Hilda és Karen félrehúzódnak Pollonia DJ pultja mellé)
Hilda:Ki ez a kerekesszékes pasi? Ennyire kétségbeesett vagy?!
Karen:Az ő neve Zoltan. Régebben összejártunk, találkozgattunk..
(Hilda célratörően közbevág)
Hilda:Dugtatok.
Karen:Összejártunk, néha.
Hilda:Az ugyanazt jelenti.
Karen:De nem az én szótáramban.
Hilda:Inkább vissza a témához! Mit keres itt? És miért van kerekesszékben?
Karen:Tűzoltóként dolgozott és megsérült az egyik mentés során..
Hilda:És meddig lesz kerekesszékben?
Karen:Sajnos örökre.
Hilda:Hogy?!
Karen:Megkért, hogy segítsek neki. A felesége elhagyta, a barátai csak néha látogatják. Szüksége van a segítségemre.
Hilda:Szerintem meg csak te érzed ezt kötelességnek.
Karen:Mi?!
Hilda:Én hagytam volna a picsába. Most meg ott van nálad 7 napon át 24 órán keresztül és nem csinál semmit?
Karen:Hát, tegnap felmosta a padlót a fürdőben.
(Hilda megemeli szemöldökét)
Hilda:Ez komoly?
(Hilda ekkor hirtelen felkapja a fejét mint aki épp rájön valamire)
Hilda:Hányszor ujjaz meg és nyal ki egy nap?
Karen:Hogy micsoda?!
Hilda:Azt kérdeztem: hányszor ujjaz meg és.. vagy nyal ki egy nap?
Karen:Miket nem gondolsz!
(Hilda összeszorítja szemeit, s megvető pillantásokkal szúrja Karen-t)
Karen:Semennyiszer. Komolyan mondom. Most az egyszer tényleg.
(Hilda elámul)
Hilda:Te beleszerettél vagy mi van?
Karen:Dehogyis! Csak nagyon jó barátok vagyunk, ennyi az egész. Meg megígértem neki, hogy segítek. Aztán meg ő is segít a ház körül.
HIlda:Ne már!
Hilda:Egy férfi meg egy nő között nincs barátság. Meg amúgy is, egy férfi csak eszköz lehet. Semmi más. Nem valók semmire csak arra, hogy kielégítsenek minket aztán menjenek. Másképp meg csak kényes szitukat generálnak. Ezt soha ne felejtsd el!
(Hilda átöleli Karen-t majd hirtelen megpillantja a megérkező Savi-t)
Savannah:Sziasztok! Megjöttem!
(A kert hátsó felében megbúvó emberek hirtelen előjönnek, s Savi-hoz sétálnak akárcsak Hilda és Karen is akik aztán puszit is adnak barátnőjüknek)
Savannah:Te jó ég! Mennyien vagytok!
(Karen elneveti magát)
Hilda:Csak a legfontosabbak! Na gyere ide!
(Hilda mégegyszer szorosan megöleli Savi-t)
Karen:Nincsenek idegesítő rokonok, sem idegesítő munkatársak.
Hilda:Csak idegesítő barátnők és az ő mégidegesítőbb vendégeik.
(Savannah felnevet)
Savannah:Nagyszerű! De hol van Samantha?
Samantha:Na vajon hol?!
(Samantha ekkor egy hatalmas kerekeslábú asztallal jelenik meg. Egyik oldalán ő áll, másik oldalán pedig Eric, s ketten tolják be a fehér, három emeletes tortát Savi elé. Mind a 28 gyertya ott sorakozik a sütemény tetején, s várják, hogy Savi kívánjon, s elfújja őket)
(Amint a torta az asztalon megáll Savi előtt, Samantha kilép az asztal mögül és átöleli barátnőjét. Aztán Eric lép felesége mellé, megöleli őt majd így szól)
Eric:Boldog születésnapot, Savi!
Savannah:Köszönöm szépen!
Samantha:Gyerünk már! Kívánj valamit és fújd el a gyertyákat!
(Savannah hirtelen Eric-re néz majd hiper-szuper gyorsasággal elfújja a gyertyákat)
Hilda:Az ajándékaid egyébként a nappalimban várnak, ha ki akarod bontani őket.
Savannah:Tiszta ovi. De azért köszönöm.
(Savannah ekkor Eric felé fordul)
Savannah:Eric, nem is tudod, hogy mennyire boldoggá tesz az, hogy itt vagy. És persze az is, hogy mindannyian itt vagytok.
Eric:Savi. Én is gondolkoztam. Igazából csak azért jöttem, hogy felköszöntselek, átadjam az ajándékod és, hogy elmondjak valamit!
Savannah:Micsodát?!
Eric:Borzasztóan sokat agyaltam.
(Savannah szemei csillogni kezdenek)
Eric:A második esélyen. Mindannyiunknak jár egy második esély.
Savannah:Teljesen egyetértek.
(Eric ekkor felemeli jobb kezét majd bal kezével megszabadítja gyűrűsujját a rajta fekvő gyűrű szorításától és az aranyékszert a tortával borított asztal sarkára helyezi)
Eric:Mint ahogy mondtam. Mindannyian megérdemlünk egy második esélyt a szerelemben. Hogy újra szerelmesek legyünk valaki másba és hogy újra szeressenek bennünket. Hogy legyen valaki akiben bízhatunk akinek hihetünk.
(Savannah Eric mozdulatait figyelvén torokszorító érzés fogja el amitől csak remegő és halk hangon tud reagálni a férfi vallomására)
Savannah:Eric te meg miről beszélsz?
Eric:El akarok válni Savi.
(Pollonia hirtelen leállítja a zenét. Az udvart síri csönd keríti hatalmába. A vendégek csak bámulnak, s mereven állnak miközben Savi remegő szájjal és megtelt könnycsatornával áll férje előtt. Savi első könnycseppje végül szeméből arcára hull, végiggördül sima bőrén, s állánál elhagyja azt.)
Savannah:Eric? Tudod, hogy ez milyen megalózó itt mindenki előtt?
(Eric elmosolyodik)
Eric:Savi, drágám. Most már tudod, hogy mit éreztem akkor amikor bevallottad, hogy hónapok óta csalsz engem.
(A férfi, mint aki jól végezte dolgát megfordul majd a házba vezető ajtó felé veszi az útját és amint odaér, visszafordul az utolsó szó jogául)
Eric:A válási papírokat majd bedobom hozzád valamelyik nap.
(A férfi eltűnik a házban, hátrahagyván feleségét és a születésnapra meghívott vendégeket akik - akárcsak Savannah - dermedten, s mereven állnak miközben azt hiszik, hogy az egész jelenetet csak álmodják. Ekkor a szél hirtelen megerősödik, messziről viharfelhők bukkannak elő és a szél végigsöpör az ünneplők ruháján amint azok szótlanul elkezdenek mozogni)