Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Eric:Megtennél nekem valamit?
Karen:Micsodát?
Eric:Megmondanád Savi-nek, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és hogy szeretném, hogy aláírja azokat a válási papírokat és leadja az ügyvédemnek? A papírokon minden rajta van, amit tudnia kell.
----
Savi:Aláírtam a válási papírokat.
Savi:Úgy érzem, mintha az életem egy darabja halt volna meg.
----
Karen:Biztos vagy benne, hogy még mindig akarod ezt?
Pollonia:Ezt meg hogy érted?
Karen:Mármint.. ez még csak a kezdet. Már most másokat keresel, hogy vigyázzanak a gyerekre helyetted.
----
Karen:Jó reggelt kívánok.
Tim:Van egy csomagja.
Karen:Ó. Igen?
Tim:Ott írja alá alul.
(Karen közelebb húzza a dobozt és vizsgálgatni kezdi azt. Végül megbontja a selyemszalagot és lehúzza róla azt. Amikor viszont kinyitja a dobozt elámul a tartalmának látványától. A doboz alja gyűrött újságpapírokkal volt kibélelve, arra egy szál, teljesen kiszáradt vörös rózsa volt fektetve, s körülötte hemzsegő kukacok sétálgattak s próbáltak táplálék után kutatni a téglalap alakú zárt térben.)
-----------------------------------------------
Samantha:Jöttem amint tudtam. Mi az a hatalmas vészhelyzet?
Savi:Ez!
(Savi kinyitja a szekrényajtót de az leszakad)
Samantha:Ó.
Samantha:Nem azt mondtad, hogy életbevágó?
Savi:Ez életbevágó!
Samantha:A szekrényajtó?
Savi:Nem tudom, hogy mit csináljak vele! Be sem tudom csukni, mert ha becsukom akkor is lelóg és ha kinyitom akkor meg tényleg csak egy hajszál választja el attól, hogy teljesen leszakadjon. Egy fém tartó tört le itt belül, ami összekapcsolja az ajtót a szekrény belső felével.
Samantha:Azt hittem, hogy valami bajod esett vagy valami baj történt.
Savi:Á! Mindegy.
(Savi ledob egy-két csavarhúzót a földre majd visszabattyog hatalmas franciaágyához és hanyatt fekszik rajta. Samantha leteszi válltáskáját az ajtó mellett álló szekrény mellé és odasétál az ágyhoz, hogy leüljön a szélére)
Savi:Minden tönkrement. Nem csak a szekrény.
Samantha:Fizikailag vagy átvitt értelemben?
Savi:Mindkettő. És fogalmam sincs, hogy hogy javítsam meg.
(Savi átgurul az ágyon mindaddig feje Samantha cobja mellé nem ér, aki még mindig az ágy szélén ülve gubbaszt)
Savi:Először Eric.. meg a válási papírok. Aztán az anyám.
Samantha:Az anyád?
Savi:Az anyám! Bejelentette, hogy meglátogat.
Samantha:Mikor?
Savi:Tegnap este. Épp lefekvéshez készülődtem amikor megcsörrent a telefon. Persze ismeretlen szám volt a hívó, ezért is vettem fel, mert ha tudom előre, hogy anyám hív, akkor tuti, hogy nem veszem fel.
(Samantha ráharap szája szélére)
Samantha:És?
Savi:Valahogy rábeszélt arra, hogy legyek itthon amikor átjön hozzám, hogy beszélgethessünk. Meg persze azt állítja, hogy el akar mondani nekem valami nagyon fontosat.
Samantha:Miért nem mondta el a telefonban?
Savi:Azért mert ide akar jönni. Gondolom körbeszaglászni, hogy mi van itt. Meg aztán nem lepődnék meg, ha egyből azzal kezdené, hogy hallotta mi történt Eric és én köztem.
(Samantha savanyú képet vág míg Savi beletemeti arcát a takarójába)
Samantha:Júj.
Savi:Aha.
Savi:A válás sokkal könnyebnek tűnik a mexikói szappanoperákban.
Samantha:Igen, de ott mindig van egy Konszuéla vagy egy Pamela, aki pisztollyal futkoz a férje után, és megfenyegeti, hogy megöli, ha aláírja a válási papírokat.
(Savi félrehúzza a száját egy pillanatra)
Samantha:És még mi a baj?
Savi:Hát ez! Aláírtam végre a papírokat és most vissza kell őket küldenem.
Samantha:Eric-nek?
Savi:Nem, az ügyvédjének. Már azon is csodálkozom, hogy Eric nem kért még távoltartási végzést miattam.
(Samantha elmosolyodik)
Samantha:És mi van azzal, amit a kávézóban mondtál?
Savi:Mit mondtam a kávézóban?
Samantha:Hogy azt álmodtad, Eric újra vissza fog jönni.
(Savi búskomoran görbíti mosolyra a száját egy pillanat erejéig)
Savi:Ja. Álmodtam.
(Savi újra lehatja a fejét a paplanra)
Samantha:Hálás vagyok neked.
(Savi felkapja a fejét)
Savi:Mert?
Samantha:Tudom, hogy már sokszor megköszöntem, de szeretném még egyszer: köszönöm, hogy kiálltál mellettem a bíróságon és védtél engem.
Savi:Igen!
(Savi hirtelen felül majd felugrik az ágyról és a szekrényhez sétál, amelynek egyik ajtaja lefele lóg)
Savi:Megköszönted már vagy egy milliószor!
(Savi megpróbálja becsukni a szekrényajtót miközben kissé mérgesen és nyomatékosan folytatja mondandóját)
Savi:Én pedig csak annyit kértem cserébe, hogy messziről kerüld el Hilligan-éket. Azt a kiskorú srácot meg az apját is. Ki tudja, hogy mire képesek még. Ez alkalommal szerencsénk volt, de ki tudja, hogy mi lesz legközelebb.
Samantha:Ne aggódj! Ígérem, hogy soha többé még egy szót sem váltok velük.
Savi:Nagyon helyes!
(Savi egyszerre csukja be a szekrényajtó két szárnyát mire azok összepasszolva állnak meg egymást tartva)
Savi:Ó.
Samantha:Látod?! Ezt is megoldottad!
(Savi önfeledten elmosolyodik, de a következő pillanatban az egyik szekrényajtó újra leszakad)
Samantha:Felejtd el, amit mondtam.
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Savi:Hé Lédi!
(Savi egy zacskóval és egy csokor virággal a kezében lép be Hilda szobájába, aki még mindig az ágyban fekszik kórházi ruhában)
Hilda:Nyö! Ez valami új köszönés lesz nálad?
Savi:Lehet. Hoztam virágot meg egy kis levest.
Hilda:Te főzted?
Savi:Nem. Idefele vettem.
Hilda:Akkor jöhet.
(Savi gúnyosan hunyorít Hilda-ra)
Savi:Haha.
(Savi leteszi a csokrétát az ágy közelében álló szekrényre, kicsomagolja a dobozolt levest a táskából, amit a földre tesz le, aztán odaül az ágy szélére Hilda-hoz)
Savi:Mit mondanak az orvosok?
Hilda:Egy-két nap és már mehetek is haza. Ha én is úgy érzem.
Savi:Ezt jó hallani. És te is úgy érzed?
(Savi megfogja Hilda kezét)
Hilda:Én mennék. Csak azt nem tudom, hogy hova.
Savi:Mi az, hogy nem tudod, hogy hova?
Hilda:Nem akarok hazamenni, Savi. Az a lakás ahol lakom. Annyira védtelennek érzem magam. Ha Marco még mindig szabadlábon van, biztos vagyok benne, hogy valahogy bejut a házamba. Ettől félek.
(Savi nagy levegőt vesz s egy pillanatra félre pillant)
Savi:Hát akkor gyere lakni hozzám.
(Hilda szemöldöke megugrik a meglepettségtől egy pillanat erejéig)
Hilda:Hozzád? Dehogy. Nem. Nem akarok teher lenni.
Savi:Marco rád van szállva. A rendőrség meg rá van szállva. Miután kiderült, hogy ő Mariella gyilkosa mindent megtesz azért, hogy elvarrja a szálakat. Muszáj, hogy egy olyan helyen legyél, ami biztonságos. Jössz hozzám lakni és nincs apelláta.
(Hilda erőltetetten mosolyog)
Hilda:Nincs más választásom, ugye?
Savi:Nincs. Ez parancs.
(Savi a takaró csücskét kezdi el birizgálni ujjaival)
Savi:Meg egyébként is. Jó lenne, ha lenne valaki a házban rajtam kívül. Olyan kihalt és üres mióta Eric...
(Savi hangja hirtelen elakad, száját félrehúzza aztán rácsap a takaróra)
Savi:Mindegy. Szóval érted.
(Hilda kissé komoran válaszol)
Hilda:Ja. Vágom.
Savi:Viszont mielőtt beköltözöl, valamit még meg kell kérdeznem.
Hilda:Mit?
Savi:Nem tudsz véletlenül szekrényajtót szerelni?
(Hilda savanyú képet vág)
...
Pollonia:Szóval? Itt vagyunk. Mire szeretnél előbb felülni?
(Max szinte ugrál az örömtől miközben Pollonia mellett állva rácsodálkozik a hatalmas építményekre, a kocsikra, a vagonokra, amelyek tele vannak plüss-, vattacukor és egyéb játékárusokkal s azok játékaival, elemózsiáival.)
Max:Húúúú! Ööö... Arra!
Pollonia:Micsoda? A hullámvasút?! Ne-neem! Arról szó sem lehet. Az imént ettünk lángost annál a bódénál. Ha most felszállunk a hullámvasútra tuti, hogy kidobjuk a taccsot.
(Max Pollonia kezét kezdi el rángatni miközben toporzékol)
Max:Kééééérlek! Kérlek! Kérlek! Kérlek! Üljünk fel!
(Pollonia szemei fennakadnak egy pillanatra majd mérgesen morogni kezd)
Pollonia:Ezt nem hiszem el. Max, mondtam neked, hogy az imént ett..
-Hadd üljön már fel, ha egyszer annyira akar. Ha majd kihányja a kaját legalább megtanulja, hogy hullámvasútozás előtt nem eszi teli magát.
(Pollonia hangját egy másik, mélyebb hang szakítja félbe, aki a nő mögött áll. Pollonia azonban azonnal ráismer az elsőre idegennek tűnő hangra. Mikor hátrafordul és szemben találja magát Jonathan-nal, akinek mindkét kezét egy-egy kisgyerek fogja. Jobb oldalról egy vörös hajú kislány, bal oldalról pedig egy barna, felzselézett hajú kisfiú. Pollonia hangosan, felkiáltva köszön, hogy elhitesse a férfival, hogy már nem jelent számára semmit)
Pollonia:Jonathan! Micsoda meglepetés!
(Jonathan bájosan villantja meg fehér fogsorát miközben táskás szemei félhold alakúvá szűkülnek)
Jonathan:Ugye?!
Jonathan:Látom bébiszitterkedsz.
Pollonia:Nem igazán. Ő itt Max, a mostoha-fiam.
Jonathan:Nem is tudtam, hogy van egy mostoha-fiad.
Pollonia:Hát én se!
Jonathan:Szervusz, kisöreg!
(Jonathan hatalmas, vaskos tenyerét a kisfiú felé hajolva tartja aki azonnal előrelép és kezet fog a férfival)
Max:Csókolom!
(Jonathan ekkor jobbra majd balra biccent fejével)
Jonathan:Ez itt a lányom, Estelle. Ő pedig Ned.. akivel már találkoztál.
Pollonia:Igen, már találkoztunk.
Estelle:Csókolom.
(Ned csak bólint egyet, de nem szól egy szót sem és egész idő alatt csak a földet bámulja)
Jonathan:Miért nem ülünk fel így ötösben a hullámvasútra?
Pollonia:Szerintem ez határozottan nem jó ötlet.
Max:Naaaa! Pollonia néni! Menjüünk!
(Jonathan kérően néz Pollonia-ra)
Pollonia:Szerintem ez akkor sem egy jó ötlet.
Jonathan:Estelle?
(Jonathan kérdően néz lányára)
Estelle:Én szeretnék menni.
Jonathan:Ned?
(Ned vállat von)
Jonathan:Csak egy körre.
Max:Naaaa! Csak egy körreee!
(Pollonia nagyot ránt magán majd ideges taglejtésekkel szólal fel)
Pollonia:Hát jó! Legyen. De csak egy kör és kész.
Max:Hurrá!
(Max vidáman ugrál az öt fős csoport Jonathan, Pollonia valamint a gyerekek társaságában pedig elindul a hullámvasút felé)
...
Karen:Helló!
Hilda:Te jó ég!
(Karen lép be Hilda szobájába széles mosollyal)
Karen:Azt hitted, hogy már meg sem foglak látogatni, mi?
Hilda:Csak reméltem.
Karen:Látom a humorérzéked nem változott.
Savi:Az nem!
(Savi mindeközben még mindig az ágy szélén ül. Karen válltáskájából elővesz egy csomag bonbont majd odateszi a szekrényre a csokor mellé)
Karen:Ajándék.
Hilda:Jaj.
Karen:Azért hoztam, mert tudom, hogy imádod a csokit. Ez meg alkoholos. Te meg azt is imádod, szóval két legyet ütök egy csapásra.
Hilda:Hát az már biztos!
(Karen leül Savi-vel szemben, az ágy másik oldalának szélére)
Karen:Hogy vagy?
Hilda:Jobban már, köszi.
(Karen örömteli mosollyal néz végig Hilda-n)
Hilda:És te?
Karen:Dolgozom. Megállás nélkül.
Savi:Szokás szerint.
Karen:Bagoly mondja...
Hilda:És Samantha? Ő nem jön?
Savi:Szerintem majd csak később fog befutni. A bírósági pere után és azután ami történt...
(Savi elharapja a száját és néz egy nagyot)
Savi:Szóval, nem taníthat. Viszont valamiből élnie kell, ezért magántanítást és korrepetálást vállal manapság.
Karen:Biztosan megviselheti őt.
Savi:Nehéz meló lehet, az egyszer biztos.
...
Samantha:Ó, már annyira vártam ezt a korrepetálást.
(Samantha ajtót nyit egy fiatalembernek, aki zakóban és nadrágban lép be házába. Amint Samantha becsukja az ajtót, a két szenvedélyektől felfokozott ember azonnal nekiesnek egymásnak)
Richard:Már én is nagyon vártam, tanárnő!
(Samantha elkezdi lerángatni a ruhákat a fiúról miközben hevesen csókolóznak egymással)
Samantha:Ezelőtt a konyhaasztalon csináltunk. Most csináljuk a kanapén.
Richard:Ahogy akarja, tanárnéni!
(Richard felkapja a nőt és átviszi őt a nappaliba)
...
(Jonathan és Pollonia egy játszótér közelében állnak, amelyen gyerekek szaladgálnak, hintáznak és játszanak egymással különböző játékokat. Többek között Max, Ned és Estelle is a gyereksereg között ugrándozik és futkároz. Pollonia össze tett kézzel, míg Jonathan kezében egy csomag popcornnal áll a játszótér szélén)
Jonathan:A barátnőd jól van már? Hilda. Olvastam az újságban róla. Borzalmas eset.
Pollonia:Köszöni szépen, igen.
Jonathan:Remélem minél előbb elkapják azt a férget.
Pollonia:Azt én is remélem.
Jonathan:Amúgy kerestelek otthon.
Pollonia:Értem.
Jonathan:Hívtalak is.
Pollonia:Tudom, de nem vettem fel.
Jonathan:Pedig szerettem volna veled beszélni.
Pollonia:A kávézóba is eljöhettél volna, ha már annyira akartál velem beszélgetni.
Jonathan:Nem mehettem.
Pollonia:Mert?!
Jonathan:Eléggé összekaptunk otthon Clara-val miután kiderült, hogy te meg én...
Pollonia:És?
Jonathan:Mi és?! Te nem is tudod, hogy nekem mennyit kell türnöm meg nyelnem otthon.
Pollonia:Hidd el nekem is nagyon sokat kellett tűrnöm meg nyelnem miattad, de téged az egyáltalán nem érdekelt. Te mondtad, hogy a családodat választod és hogy visszamész hozzájuk, nem?! Akkor csak menjél vissza hozzájuk és ne keress engem többet.
(Pollonia ekkor hirtelen hátat fordít Jonathan-nak majd odakiabál a játszó gyerekek közé)
Pollonia:Max! Gyere, mennünk kell!
(Max odarohan Pollonia-hoz mire az kézenfogja a gyereket)
Max:Miért nem maradhatok még?
Pollonia:Kérlek ne ellenkezz! Majd eljövünk legközelebb is.
(Max durcás arccal vonul Pollonia mellett miközben a dühtől elvakult nő átvág a tömegen s egyik pillanatban oldalba kapja a mellette elhaladó férfit.)
Pollonia:Jaj, elnézést kérek.
-Semmi baj.
(Pollonia visszanéz a férfi után aki rá sem nézett csak ment tovább majd hunyorítani kezd, s agyában különböző gondolatok kezdenek el burjánzani)
....
Savi:Jöttünk, amint tudtunk.
Karen:Mi történt?
Pollonia:Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hívtalak fel titeket.
Savi:Ne hülyéskedj.
(Pollonia beinvitálja nappalijába, a bejárati ajtajában álló lányokat)
(Néhány perccel később a lányok már a kanapén elhelyezkedve ülnek egymással szemben)
Pollonia:Van valami, amit szerintem jobb ha tudtok.
Savi:Micsoda?
Karen:Mi?
Pollonia:Azt hiszem, hogy láttam Marco-t.
(Savi és Karen teljesen elképednek)
Savi:Hogy micsoda?!
Karen:Hol?
Pollonia:Egyszer a kávézómmal átellenes utcában, a járdán állva, aztán meg a vidámparkban.
Savi:A vidámparkban?
Pollonia:Ez még nem minden. Amikor este láttam az utcán akkor teljesen átlagosan nézett ki. Ugyanaz a Marco volt akivel Mariella temetésekor találkoztunk. Azonban a vidámparki Marco bajuszos volt, szakállat növesztett magának, baseball sapkában és szakadt farmernadrágban császkált az emberek között.
Karen:Biztos vagy benne, hogy az Marco volt?
Pollonia:Száz százalékig. Felismerem a menéséről, a hangjáról... Ahogy gesztikulált. Marco volt az, tudom.
Savi:Ezt mindenképp el kell mondanunk a rendőrségnek.
Karen:Szerintem is.
Pollonia:Jó. De ha elmondjuk is, az min segít? Senki nem tudja, hogy merre van. A rendőrség nem találja.
Savi:Még szép, hogy nem találja. Ha felvett egy másik identitást, szakállat, bajuszt és egyéb testszőrzetet növesztett.
Pollonia:Valamit kereshet.
Karen:Mit?
Pollonia:Nem tudom.
(Miközben a lányok mélyen egymás szemébe pislognak majd újra bele-belekortyolnak forró italaikba, észre sem veszik, hogy kint a korom sötétségben állva, az ablakból - annak üvegéhez nyomódva - egy véreres szempár figyeli őket merev tekintettel)
----------------------------------------------------------------------
2014. október 25., szombat
2014. október 18., szombat
14.rész Visszhangok a múltból
Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Eric:Megtennél nekem valamit?
Karen:Micsodát?
Eric:Megmondanád Savi-nek, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és hogy szeretném, hogy aláírja azokat a válási papírokat és leadja az ügyvédemnek? A papírokon minden rajta van, amit tudnia kell.
Karen:De miért nem beszélsz vele te?
Eric:Nem akarok. Nem vagyok rá képes. És kedvem sincs hozzá. Nem akarok megjelenni nála, nehogy azt higgye, hogy talán újratárgyalhatjuk az egészet.. mert nem úgy van. Én már teljesen túl vagyok rajta és kész. Szeretném, ha ezt ő is tudná.
----
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
----
Natasha:Mert Mariella-nak voltak sötét titkai az már biztos.
(Savi idegesen kezd el kopogtatni a padlón, topánkája hegyével)
Natasha:Olyan titkok is, amik még rátok is behatással lehetnek.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
----
Pollonia:Mariella-nak egész életében csak mocskos és sötét dolgai voltak. És aztán meg megölték. Nem is csodálkozom, ha esetleg van még valami, ami ránk is hatással lenne és amit Mariella nem akart, hogy kitudódjon. Annyi minden van még, amit nem tudunk róla. Engem inkább az lep meg, hogy Natasha visszajött.
(Savannah belekortyol a kávéjába majd tele szájjal hümmög egyet)
Savannah:Ühüm.
----
Pollonia:Te jó ég! Ezt nézzétek!
Samantha:Az Hilda!
Pollonia:Savi, gyere gyorsan!
(Savi és Karen lefutnak a bejárati ajtó előtt heverő lépcsősorról majd odarohannak a lányokhoz, akik a ház oldala előtt, térdelve kukucskálnak le a pincébe a pinceablakon keresztül)
-----------------------------------------------
(A tévében egy szőke, bögyös riporternő beszél selymes hangon)
-Szakértők megállapították, hogy valószínűleg Marco Verdad gyilkolta meg azt a fiatal nőt, akit saját lakásán találtak holtan még pár hónappal ezelőtt. A rendőrség jelen pillanatban is keresi a férfit, aki...
(A tévé képernyője hirtelen kikapcsol)
(Pollonia, kezében egy távirányítóval a sarokba felfüggesztett tévére mutat majd lecsapja a pultra a távirányítót. A kávézóban, a pultnál, Pollonia-val szemben Karen ül miközben egy habos cappuchinot kavargat és kortyol)
Pollonia:El sem tudom hinni, hogy ez a hímribanc még mindig szabadon garázdálkodik valahol.
(Pollonia feszülten markolgatja a pult szélét miközben rátámaszkodik)
Karen:Legalább Hilda jól van.
Pollonia:Voltál bent nála?
Karen:Nem. Egyszerre csak egy ember látogathatja. Kivéve a családtagokat. Savi ment be hozzá. Majd hív, hogy mikor mehetek. Te is jösz?
Pollonia:Nem zárhatok be amíg vannak nálam. Annyira nem megy jól az üzlet. Másfelől meg Max-ot se akarom bevinni a kórházba, vagy egyedül hagyni.
Karen:Alexandra?
Pollonia:Randija van.
Karen:Ha gondolod én szívesen vigyázok Max-ra.
Pollonia:Biztosan?
Karen:Bemegyek Hilda-hoz aztán majd telefonálj miután bezártál és felváltalak az anyaság alól.
Pollonia:Ó, az nagyszerű lenne. Köszönöm. Csodálkozom, hogy Alexandra nem unja még azt, hogy folyton rábízom Max-ot.
(Pollonia és Karen átnéz a helyiségen az egyik sarokban álló asztalhoz, amelynél Max színez, ölében egy plüssmackóval és közben Alexandra-val beszélget)
Karen:Fizetés emelést kellene kérnie.
Pollonia:Ne adj neki ötleteket.
(Karen elmosolyodik majd halkabb és bizalmasabb hangvételre vált)
Karen:Biztos vagy benne, hogy még mindig akarod ezt?
Pollonia:Ezt meg hogy érted?
Karen:Mármint.. ez még csak a kezdet. Már most másokat keresel, hogy vigyázzanak a gyerekre helyetted.
(Pollonia felcsattan)
Pollonia:Ez nem is igaz!
(Karen rámenősen felvonja a szemöldökét)
Pollonia:Na jó. Talán egy nagyon picit igaz.
Karen:Mikor csináltatok együtt valamit?
Pollonia:Ezelőtt elmentünk a macijáért.
Karen:Milyen maciért?
Pollonia:Volt egy plüssmacija, amit az anyjátok kapott és nagyon hiányzott neki szóval elvittem őt oda, ahol lakott és aztán fogtuk a macit és elhúztunk.
Karen:Ez olyan furcsán hangzik. Hogy érted, hogy fogtátok a macit és elhoztátok?
(Pollonia közelebb hajol Karen-hez)
Pollonia:A hely ahol voltunk.. egy nyomortelep.
Karen:Hol?
Pollonia:A város nyugati részén.
Karen:Ó.
Pollonia:Mi az?
Karen:Te még nem is hallottad?
Pollonia:Mit?
Karen:Az egy veszélyes környék.
Pollonia:Azt én is tudom.
Karen:Nem. Az tényleg egy veszélyes környék. Régebben volt egy páciensem, aki arra lakott és problémái voltak a bőrszínével.
Pollonia:És?
Karen:Sikerült neki kikerülnie a város nyugati részéről. Beköltözött a városba. Munkát talált, közben elkezdett egy tanfolyamot és legyőzte a félelmeit. Persze ezekhez évek voltak szükségesek.
Pollonia:És?
Karen:Mi és?
Pollonia:Mi köze van ehhez az én sztorimnak?
Karen:Csak az, hogy azok az emberek akik ott laknak többnyire az etnikai kisebbségekhez tartoznak. Nincs munkahelyük és ki vannak rekesztve a társadalomból.
Pollonia:Többnyire cigányok?
Karen:Romák. Igen.
Pollonia:Borzasztó volt ott lenni. Minden olyan szomorú volt és lerobbant.
Karen:Az egy szegény környék, Pollonia.
Pollonia:Sajnálom, hogy ott kellett élnie.
Karen:De már nem él ott. Itt az esély, hogy megváltoztasd az életét. Vidd el valahova. Vidámparkba vagy fagyizni vagy csak moziba.
Pollonia:Ez nem is olyan rossz ötlet.
(Pollonia szenvedélyesen ráharap a szája szélére miközben elmereg gondolataiban)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Karen elhúzza a függönyöket rendelőszobájában, amelynek falai zöld színnel vannak kifestve. A szobában könyvek, könyvespolcok, különböző nippek és virágok vannak vannak. Elhúzván a függönyöket, a délelőtti napfény teljesen megtölti a szobát. Karen odasétál asztalához és a laptopján kezd el pötyögtetni. A következő pillanatban egy alacsony, hosszú, göndör, vörös hajú nő lép be, hatalmas keretes szemüveget viselve. Kedves, vékony kis hangjával zavarja meg a doktornőt, aki a számítógépén ügyködik)
Lilla:Karen.
Karen:Igen, Lilla?
Lilla:Itt egy futár. Azt mondja, hogy csomagot hozott neked. Beengedhetem?
Karen:Persze. Engedd csak be nyugodtan.
Lilla:Rendben.
(Mielőtt még Lilla kifordulna a szobából Karen utánaszól mire ő visszafordul)
Karen:Lilla!
Lilla:Igen?
Karen:Mikor jön az első páciens?
Lilla:Körülbelül húsz perc múlva.
Karen:Rendben. Köszönöm.
(Lilla rámosolyog Karen-ra majd kitárja az ajtót s egy szürke öltözékű, baseball sapkás srác lép be rajta, kezében egy hosszú, téglalap alakú dobozzal, amely vörös selyemszalagal van átkötve, s amit azonnal az asztalra tesz, Karen-nek pedig átad egy mappát, amelyen egy papír és egy toll hever)
Tim:Jó napot kívánok.
Karen:Jó reggelt kívánok.
Tim:Van egy csomagja.
Karen:Ó. Igen?
Tim:Ott írja alá alul.
Karen:Rendben.
(Karen aláfirkantja a paírost majd visszaadja azt a mappával együtt a férfinek, aki köszönés után azonnal kisétál az ajtón)
Tim:További szép napot. Viszlát.
Karen:Viszontlátásra, Tim.
(Karen közelebb húzza a dobozt és vizsgálgatni kezdi azt. Végül megbontja a selyemszalagot és lehúzza róla azt. Amikor viszont kinyitja a dobozt elámul a tartalmának látványától. A doboz alja gyűrött újságpapírokkal volt kibélelve, arra egy szál, teljesen kiszáradt vörös rózsa volt fektetve, s körülötte hemzsegő kukacok sétálgattak s próbáltak táplálék után kutatni a téglalap alakú zárt térben. Karen ijedtében visszadobja az asztalra dobozt majd úra belenéz, s a hemzsegő kukacok láttán arcára kiül a hányinger. Gyorsan rácsapja a dobozra a tetejét és felkiált.)
Karen:Lilla!
(Lilla azonnal belép az ajtón)
Lilla:Valami baj van?
Karen:Eltűntetnéd ezt a dobozt innen kérlek?
Lilla:Valami baj történt?
Karen:Csak tüntesd el kérlek!
Lilla:Jó.
(Lilla odasétál az asztalhoz, megragadja a remegő és szapora lélegzetet vevő Karen előtt heveri dobozt majd kiviszi azt a szobából. Karen kikerekedett szemekkel mereg a semmibe miközben lezsibbadva ül a széken)
...
(Savi és Karen a kórház folyosóján találkoznak)
Savi:Karen! A nővér épp az előbb küldött ki. Azt mondta, hogy holnapig jobb lenne, ha nem menne be hozzá senki.
Karen:Hogy van?
Savi:Még nem ébredt fel. Azt mondták, hogy még épp időben találtunk rá, mert majdnem kiszáradt. Több zúzódása is van és egy kis agyrázkódása.
Karen:Te jó ég.
Savi:Sajnos ma már nem lehet hozzá bemenni.
Karen:Ó, én nem csak emiatt jöttem.
Savi:Hanem?
Karen:Eric üzent.
(Savi ledöbben)
Savi:Micsoda? Micsodát?
Karen:Biztos vagy benne, hogy nem akarsz előtte leülni?
Savi:Nem. Mondd csak. Mit üzent?
Karen:Azt mondta, hogy össze akar házasodni Barbara-val és ezért is lenne fontos az, hogy aláírd azokat a papírokat. Azt mondta, hogy megtalálta a boldogságot vele és hogy nem akar visszajönni hozzád.
Savi:Hogy micsoda?
Karen:Ezt mondta.
Savi:Hazudsz!
Karen:Miért találnék ki ilyet?
Savi:De... De miért nem nekem mondta ezt?
Karen:Azt mondta, hogy nem akar látni. Nem akar semmilyen kontaktusba kerülni veled. Még mindig mérges és le van sújtva amiatt, ami történt.
Savi:Igaz ez mind amit mondasz?
Karen:Esküszöm, hogy ezt mondta.
(Savi délceg mozdulatokkal és léptekkel sétál oda az egyik ülőhelyhez majd lehuppan a műanyag székre. Karen követi őt és melléül)
Savi:Szóval akkor tényleg vége.
(Karen megfogja barátnője kezét)
Karen:El kell engedned őt Savi. Eric a saját életét akarja élni. És boldog. Ha szereted őt akkor elengeded és megérted, hogy mással sokkal boldogabb, mint veled.
(Savi szája hirtelen lehúzódik, mintha egy képzeletbeli súly nehezedne rá majd hirtelen rángatózni kedenek arcélei, arcizmai s könnyek csordulnak végig arcán. Kezét gyorsan arcára csapja és előrehajol miközben Karen figyeli őt, s kezét, valamint hátát simogatva próbálja őt vigasztalni)
...
Samantha:Igen! Ez az! Úgy! Ahh! De jó vagy!
(Samantha keresztben fekszik egy konyhaasztalon, anyaszült meztelenül miközben jobbra-balra kapálózik és az egyik pillanatban a virágokkal teli vázát veri le, amely a földre érve azonnal darabokra törik, a másik pillanatban pedig egy gyümölcsökkel teli porcelán tálat, ami ugyanarra a sorsra jut, mint a váza. A nő derekát erős férfi kezek szorítják közre miközben előre-hátra mozgatják az érzékektől megfeszült testet.)
Samantha:Óóóóóó!
(Samantha felordít majd hirtelen elneveti magát)
Samantha:Hahahaha! Ez isteni!
...
(Savi a könyhaasztalnál ül és kiveszi abból a sárga borítékból a papírokat, melyet Eric adott neki mikor legutoljára nála járt Barbara-val. Végignézi a lapokat majd feláll, kimegy a konyhából és néhány másodperc múlva visszatér egy tollal. Visszaül az asztalhoz, újra átpörgeti a lapokat, ránéz az órára, szájára teszi a kezét majd beletúr hajába aztán újra feláll. Ledobja a tollat a papírokra, odasétál a hűtőhöz, elővesz egy doboz narancslevet és dobozból kezd belőle inni. Visszateszi aztán kisétál a konyhából majd visszajön. Újra a faliórára pillant aztán leül az asztalhoz, megint átforgatja a papírokat, megint a kezébe veszi a tollat aztán leteszi azt. Feláll és kimegy a konyhából aztán visszajön. Nekitámaszkodik a konyhapultnak, belekócol hajába, végigsimít nadrágján, utána visszaül az asztalhoz és újra a kezébe veszi a tollat. Megint átfutja a papírokat, elharapja a száját, nagy levegőt vesz és szignálni kezdi a lapok alját. Mikor végez gyorsan visszateszi őket a borítékba majd odatolja őket a konyhaasztal közepére, arra pedig rádobja a tollat. Újra ránéz a borítékra aztán feláll és kimegy a konyhából.)
...
(A kávézóból kinéző nő, az ablakon keresztül bámészkodik és kissé félve realizálja a kint elhatalmasodó szürkületet, amely minden pillanatban úgy néz ki, hogy inkább sötétségbe vált át. Pollonia elfordítja a bolt bejárati ajtaján függő ,,Nyitva" táblát ,,Zárvára" miközben hirtelen meglátja az utca másik oldalán, a vele farkasszemet néző Marco-t, amint a járdaszegélyen áll. Pollonia szemei kikerekednek ahogy a zsebretett kezekkel álló férfira pillant. Gyorsan ráfordítja a kulcsot az ajtóra és megpróbálja előhalászni zsebéből a mobilját, mindeközben a férfin tartja szemeit. A következő pillanatban egy hatalmas teherautó megy végig az utcán, eltakarva egy pillanatra Marco-t. Pollonia közelebb hajol az ablaküveghez aztán hirtelen hátrahőköl, amint felfigyel arra, hogy a teherautó távozása után Marco már nem áll ott az utca túloldalán. A nő ijedtében visszacsúsztatja a telefont a zsebébe majd lehúzza a rolókat a bolti ablakok előtt s közben odaszól a pultnál, matchboxokkal játszadozó kisfiúnak)
Pollonia:Max. Pakolj össze! Most azonnal indulunk!
(A fiú értetlenül néz fel s kissé ijedten reagál)
Max:Miért?
(Pollonia remegve válaszol miközben heves léptekkel sétál oda a pulthoz)
Pollonia:Mert öö.. sötét van és ilyenkor már veszélyes az utcán szaladgálni.
(Max vállat von és összeszedi az autóit a pultról. Pollonia visszasétál az ajtóhoz, két kezével egy kicsit kitágítja a roló szalagjait, hogy kikukucskálasson az ablakon, de mikor megteszi, még mindig meg van ijedve és reméli, hogy újra látja Marco-t, amint szemben áll vele az utca túloldalán, azonban akárcsak a teherautó távozása után, most sem áll már senki sem a járdaszegélyen, ott ahol nemrég Marco állt. Pollonia nagy levegőt vesz majd zsebrevágja kezeit, megfordul és nekidől az ajtónak, közben nagyot nyel.)
...
(Mindeközben Daniel épp pakolászik rendelőjében mikor Savi egyszer csak ott terem annak ajtajában)
Savi:Kop-kop.
Daniel:Savi. Te mit keresel itt?
Savi:Csak bocsánatot szerettem volna kérni.
Daniel:Gyere be.
Savi:Szerettem volna elmondani, hogy sajnálom, ha megbántottalak és ha önző voltam és nem figyeltem az érzéseidre. Annyira elvakított a vágy, hogy talán visszakaphatom a kényelmes, régi életem.. de ez nem így történt.
Daniel:Én nem haragszom rád Savi. Megbocsátok.
Savi:Aláírtam a válási papírokat.
Daniel:Igazán?
Savi:Igen.
Savi:Úgy érzem, mintha az életem egy darabja halt volna meg.
(Savi arca elszörnyed és zokogásban tör ki, mire Daniel megpróbálja őt átölelni, de Savi hátréb lép az férfi karjaitól és hirtelen határozott hangbenre vált, visszafogván könnyeit és fájdalmát)
Daniel:Nagyon sajnálom.
Savi:Nem! Nem. Összekapom magam.
(Savi gyorsan megtörli szemeit)
Savi:Csak azért jöttem, hogy elmondjam, hogy sajnálom.
Daniel:Értem. Rendben.
Savi:Megyek.
Daniel:Szeretnéd, hogy segítsek valamiben? Bármiben.
Savi:Nem. Nem kell.
(Daniel közelebb lép, Savi orrát pedig megcsapja a férfi parfümjének illata. A nő mélyen beleszagol a levegőbe, ami tele van Daniel arcszeszével, parfümével és illatával majd mutatóujját Daniel mellkasára teszi, s végighúzza azt a férfi fehér köpenyén, egészen az alhasáig. Daniel követi a nő ujját, s közben nagy levegőt vesz. Néhány elteltével a férfi közelebb hajol a nőhöz, aki vadállatként ugrik a férfira, s hirtelen mindketten hevesen kezdik el csókolgatni egymást, s vadul lerángatják egymás ruháit, amelyek a földre érve nyugovóra térnek és ott is maradnak még néhány órán át)
...
-------------------
----
Eric:Megtennél nekem valamit?
Karen:Micsodát?
Eric:Megmondanád Savi-nek, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és hogy szeretném, hogy aláírja azokat a válási papírokat és leadja az ügyvédemnek? A papírokon minden rajta van, amit tudnia kell.
Karen:De miért nem beszélsz vele te?
Eric:Nem akarok. Nem vagyok rá képes. És kedvem sincs hozzá. Nem akarok megjelenni nála, nehogy azt higgye, hogy talán újratárgyalhatjuk az egészet.. mert nem úgy van. Én már teljesen túl vagyok rajta és kész. Szeretném, ha ezt ő is tudná.
----
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
----
Natasha:Mert Mariella-nak voltak sötét titkai az már biztos.
(Savi idegesen kezd el kopogtatni a padlón, topánkája hegyével)
Natasha:Olyan titkok is, amik még rátok is behatással lehetnek.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
----
Pollonia:Mariella-nak egész életében csak mocskos és sötét dolgai voltak. És aztán meg megölték. Nem is csodálkozom, ha esetleg van még valami, ami ránk is hatással lenne és amit Mariella nem akart, hogy kitudódjon. Annyi minden van még, amit nem tudunk róla. Engem inkább az lep meg, hogy Natasha visszajött.
(Savannah belekortyol a kávéjába majd tele szájjal hümmög egyet)
Savannah:Ühüm.
----
Pollonia:Te jó ég! Ezt nézzétek!
Samantha:Az Hilda!
Pollonia:Savi, gyere gyorsan!
(Savi és Karen lefutnak a bejárati ajtó előtt heverő lépcsősorról majd odarohannak a lányokhoz, akik a ház oldala előtt, térdelve kukucskálnak le a pincébe a pinceablakon keresztül)
-----------------------------------------------
(A tévében egy szőke, bögyös riporternő beszél selymes hangon)
-Szakértők megállapították, hogy valószínűleg Marco Verdad gyilkolta meg azt a fiatal nőt, akit saját lakásán találtak holtan még pár hónappal ezelőtt. A rendőrség jelen pillanatban is keresi a férfit, aki...
(A tévé képernyője hirtelen kikapcsol)
(Pollonia, kezében egy távirányítóval a sarokba felfüggesztett tévére mutat majd lecsapja a pultra a távirányítót. A kávézóban, a pultnál, Pollonia-val szemben Karen ül miközben egy habos cappuchinot kavargat és kortyol)
Pollonia:El sem tudom hinni, hogy ez a hímribanc még mindig szabadon garázdálkodik valahol.
(Pollonia feszülten markolgatja a pult szélét miközben rátámaszkodik)
Karen:Legalább Hilda jól van.
Pollonia:Voltál bent nála?
Karen:Nem. Egyszerre csak egy ember látogathatja. Kivéve a családtagokat. Savi ment be hozzá. Majd hív, hogy mikor mehetek. Te is jösz?
Pollonia:Nem zárhatok be amíg vannak nálam. Annyira nem megy jól az üzlet. Másfelől meg Max-ot se akarom bevinni a kórházba, vagy egyedül hagyni.
Karen:Alexandra?
Pollonia:Randija van.
Karen:Ha gondolod én szívesen vigyázok Max-ra.
Pollonia:Biztosan?
Karen:Bemegyek Hilda-hoz aztán majd telefonálj miután bezártál és felváltalak az anyaság alól.
Pollonia:Ó, az nagyszerű lenne. Köszönöm. Csodálkozom, hogy Alexandra nem unja még azt, hogy folyton rábízom Max-ot.
(Pollonia és Karen átnéz a helyiségen az egyik sarokban álló asztalhoz, amelynél Max színez, ölében egy plüssmackóval és közben Alexandra-val beszélget)
Karen:Fizetés emelést kellene kérnie.
Pollonia:Ne adj neki ötleteket.
(Karen elmosolyodik majd halkabb és bizalmasabb hangvételre vált)
Karen:Biztos vagy benne, hogy még mindig akarod ezt?
Pollonia:Ezt meg hogy érted?
Karen:Mármint.. ez még csak a kezdet. Már most másokat keresel, hogy vigyázzanak a gyerekre helyetted.
(Pollonia felcsattan)
Pollonia:Ez nem is igaz!
(Karen rámenősen felvonja a szemöldökét)
Pollonia:Na jó. Talán egy nagyon picit igaz.
Karen:Mikor csináltatok együtt valamit?
Pollonia:Ezelőtt elmentünk a macijáért.
Karen:Milyen maciért?
Pollonia:Volt egy plüssmacija, amit az anyjátok kapott és nagyon hiányzott neki szóval elvittem őt oda, ahol lakott és aztán fogtuk a macit és elhúztunk.
Karen:Ez olyan furcsán hangzik. Hogy érted, hogy fogtátok a macit és elhoztátok?
(Pollonia közelebb hajol Karen-hez)
Pollonia:A hely ahol voltunk.. egy nyomortelep.
Karen:Hol?
Pollonia:A város nyugati részén.
Karen:Ó.
Pollonia:Mi az?
Karen:Te még nem is hallottad?
Pollonia:Mit?
Karen:Az egy veszélyes környék.
Pollonia:Azt én is tudom.
Karen:Nem. Az tényleg egy veszélyes környék. Régebben volt egy páciensem, aki arra lakott és problémái voltak a bőrszínével.
Pollonia:És?
Karen:Sikerült neki kikerülnie a város nyugati részéről. Beköltözött a városba. Munkát talált, közben elkezdett egy tanfolyamot és legyőzte a félelmeit. Persze ezekhez évek voltak szükségesek.
Pollonia:És?
Karen:Mi és?
Pollonia:Mi köze van ehhez az én sztorimnak?
Karen:Csak az, hogy azok az emberek akik ott laknak többnyire az etnikai kisebbségekhez tartoznak. Nincs munkahelyük és ki vannak rekesztve a társadalomból.
Pollonia:Többnyire cigányok?
Karen:Romák. Igen.
Pollonia:Borzasztó volt ott lenni. Minden olyan szomorú volt és lerobbant.
Karen:Az egy szegény környék, Pollonia.
Pollonia:Sajnálom, hogy ott kellett élnie.
Karen:De már nem él ott. Itt az esély, hogy megváltoztasd az életét. Vidd el valahova. Vidámparkba vagy fagyizni vagy csak moziba.
Pollonia:Ez nem is olyan rossz ötlet.
(Pollonia szenvedélyesen ráharap a szája szélére miközben elmereg gondolataiban)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
(Karen elhúzza a függönyöket rendelőszobájában, amelynek falai zöld színnel vannak kifestve. A szobában könyvek, könyvespolcok, különböző nippek és virágok vannak vannak. Elhúzván a függönyöket, a délelőtti napfény teljesen megtölti a szobát. Karen odasétál asztalához és a laptopján kezd el pötyögtetni. A következő pillanatban egy alacsony, hosszú, göndör, vörös hajú nő lép be, hatalmas keretes szemüveget viselve. Kedves, vékony kis hangjával zavarja meg a doktornőt, aki a számítógépén ügyködik)
Lilla:Karen.
Karen:Igen, Lilla?
Lilla:Itt egy futár. Azt mondja, hogy csomagot hozott neked. Beengedhetem?
Karen:Persze. Engedd csak be nyugodtan.
Lilla:Rendben.
(Mielőtt még Lilla kifordulna a szobából Karen utánaszól mire ő visszafordul)
Karen:Lilla!
Lilla:Igen?
Karen:Mikor jön az első páciens?
Lilla:Körülbelül húsz perc múlva.
Karen:Rendben. Köszönöm.
(Lilla rámosolyog Karen-ra majd kitárja az ajtót s egy szürke öltözékű, baseball sapkás srác lép be rajta, kezében egy hosszú, téglalap alakú dobozzal, amely vörös selyemszalagal van átkötve, s amit azonnal az asztalra tesz, Karen-nek pedig átad egy mappát, amelyen egy papír és egy toll hever)
Tim:Jó napot kívánok.
Karen:Jó reggelt kívánok.
Tim:Van egy csomagja.
Karen:Ó. Igen?
Tim:Ott írja alá alul.
Karen:Rendben.
(Karen aláfirkantja a paírost majd visszaadja azt a mappával együtt a férfinek, aki köszönés után azonnal kisétál az ajtón)
Tim:További szép napot. Viszlát.
Karen:Viszontlátásra, Tim.
(Karen közelebb húzza a dobozt és vizsgálgatni kezdi azt. Végül megbontja a selyemszalagot és lehúzza róla azt. Amikor viszont kinyitja a dobozt elámul a tartalmának látványától. A doboz alja gyűrött újságpapírokkal volt kibélelve, arra egy szál, teljesen kiszáradt vörös rózsa volt fektetve, s körülötte hemzsegő kukacok sétálgattak s próbáltak táplálék után kutatni a téglalap alakú zárt térben. Karen ijedtében visszadobja az asztalra dobozt majd úra belenéz, s a hemzsegő kukacok láttán arcára kiül a hányinger. Gyorsan rácsapja a dobozra a tetejét és felkiált.)
Karen:Lilla!
(Lilla azonnal belép az ajtón)
Lilla:Valami baj van?
Karen:Eltűntetnéd ezt a dobozt innen kérlek?
Lilla:Valami baj történt?
Karen:Csak tüntesd el kérlek!
Lilla:Jó.
(Lilla odasétál az asztalhoz, megragadja a remegő és szapora lélegzetet vevő Karen előtt heveri dobozt majd kiviszi azt a szobából. Karen kikerekedett szemekkel mereg a semmibe miközben lezsibbadva ül a széken)
...
(Savi és Karen a kórház folyosóján találkoznak)
Savi:Karen! A nővér épp az előbb küldött ki. Azt mondta, hogy holnapig jobb lenne, ha nem menne be hozzá senki.
Karen:Hogy van?
Savi:Még nem ébredt fel. Azt mondták, hogy még épp időben találtunk rá, mert majdnem kiszáradt. Több zúzódása is van és egy kis agyrázkódása.
Karen:Te jó ég.
Savi:Sajnos ma már nem lehet hozzá bemenni.
Karen:Ó, én nem csak emiatt jöttem.
Savi:Hanem?
Karen:Eric üzent.
(Savi ledöbben)
Savi:Micsoda? Micsodát?
Karen:Biztos vagy benne, hogy nem akarsz előtte leülni?
Savi:Nem. Mondd csak. Mit üzent?
Karen:Azt mondta, hogy össze akar házasodni Barbara-val és ezért is lenne fontos az, hogy aláírd azokat a papírokat. Azt mondta, hogy megtalálta a boldogságot vele és hogy nem akar visszajönni hozzád.
Savi:Hogy micsoda?
Karen:Ezt mondta.
Savi:Hazudsz!
Karen:Miért találnék ki ilyet?
Savi:De... De miért nem nekem mondta ezt?
Karen:Azt mondta, hogy nem akar látni. Nem akar semmilyen kontaktusba kerülni veled. Még mindig mérges és le van sújtva amiatt, ami történt.
Savi:Igaz ez mind amit mondasz?
Karen:Esküszöm, hogy ezt mondta.
(Savi délceg mozdulatokkal és léptekkel sétál oda az egyik ülőhelyhez majd lehuppan a műanyag székre. Karen követi őt és melléül)
Savi:Szóval akkor tényleg vége.
(Karen megfogja barátnője kezét)
Karen:El kell engedned őt Savi. Eric a saját életét akarja élni. És boldog. Ha szereted őt akkor elengeded és megérted, hogy mással sokkal boldogabb, mint veled.
(Savi szája hirtelen lehúzódik, mintha egy képzeletbeli súly nehezedne rá majd hirtelen rángatózni kedenek arcélei, arcizmai s könnyek csordulnak végig arcán. Kezét gyorsan arcára csapja és előrehajol miközben Karen figyeli őt, s kezét, valamint hátát simogatva próbálja őt vigasztalni)
...
Samantha:Igen! Ez az! Úgy! Ahh! De jó vagy!
(Samantha keresztben fekszik egy konyhaasztalon, anyaszült meztelenül miközben jobbra-balra kapálózik és az egyik pillanatban a virágokkal teli vázát veri le, amely a földre érve azonnal darabokra törik, a másik pillanatban pedig egy gyümölcsökkel teli porcelán tálat, ami ugyanarra a sorsra jut, mint a váza. A nő derekát erős férfi kezek szorítják közre miközben előre-hátra mozgatják az érzékektől megfeszült testet.)
Samantha:Óóóóóó!
(Samantha felordít majd hirtelen elneveti magát)
Samantha:Hahahaha! Ez isteni!
...
(Savi a könyhaasztalnál ül és kiveszi abból a sárga borítékból a papírokat, melyet Eric adott neki mikor legutoljára nála járt Barbara-val. Végignézi a lapokat majd feláll, kimegy a konyhából és néhány másodperc múlva visszatér egy tollal. Visszaül az asztalhoz, újra átpörgeti a lapokat, ránéz az órára, szájára teszi a kezét majd beletúr hajába aztán újra feláll. Ledobja a tollat a papírokra, odasétál a hűtőhöz, elővesz egy doboz narancslevet és dobozból kezd belőle inni. Visszateszi aztán kisétál a konyhából majd visszajön. Újra a faliórára pillant aztán leül az asztalhoz, megint átforgatja a papírokat, megint a kezébe veszi a tollat aztán leteszi azt. Feláll és kimegy a konyhából aztán visszajön. Nekitámaszkodik a konyhapultnak, belekócol hajába, végigsimít nadrágján, utána visszaül az asztalhoz és újra a kezébe veszi a tollat. Megint átfutja a papírokat, elharapja a száját, nagy levegőt vesz és szignálni kezdi a lapok alját. Mikor végez gyorsan visszateszi őket a borítékba majd odatolja őket a konyhaasztal közepére, arra pedig rádobja a tollat. Újra ránéz a borítékra aztán feláll és kimegy a konyhából.)
...
(A kávézóból kinéző nő, az ablakon keresztül bámészkodik és kissé félve realizálja a kint elhatalmasodó szürkületet, amely minden pillanatban úgy néz ki, hogy inkább sötétségbe vált át. Pollonia elfordítja a bolt bejárati ajtaján függő ,,Nyitva" táblát ,,Zárvára" miközben hirtelen meglátja az utca másik oldalán, a vele farkasszemet néző Marco-t, amint a járdaszegélyen áll. Pollonia szemei kikerekednek ahogy a zsebretett kezekkel álló férfira pillant. Gyorsan ráfordítja a kulcsot az ajtóra és megpróbálja előhalászni zsebéből a mobilját, mindeközben a férfin tartja szemeit. A következő pillanatban egy hatalmas teherautó megy végig az utcán, eltakarva egy pillanatra Marco-t. Pollonia közelebb hajol az ablaküveghez aztán hirtelen hátrahőköl, amint felfigyel arra, hogy a teherautó távozása után Marco már nem áll ott az utca túloldalán. A nő ijedtében visszacsúsztatja a telefont a zsebébe majd lehúzza a rolókat a bolti ablakok előtt s közben odaszól a pultnál, matchboxokkal játszadozó kisfiúnak)
Pollonia:Max. Pakolj össze! Most azonnal indulunk!
(A fiú értetlenül néz fel s kissé ijedten reagál)
Max:Miért?
(Pollonia remegve válaszol miközben heves léptekkel sétál oda a pulthoz)
Pollonia:Mert öö.. sötét van és ilyenkor már veszélyes az utcán szaladgálni.
(Max vállat von és összeszedi az autóit a pultról. Pollonia visszasétál az ajtóhoz, két kezével egy kicsit kitágítja a roló szalagjait, hogy kikukucskálasson az ablakon, de mikor megteszi, még mindig meg van ijedve és reméli, hogy újra látja Marco-t, amint szemben áll vele az utca túloldalán, azonban akárcsak a teherautó távozása után, most sem áll már senki sem a járdaszegélyen, ott ahol nemrég Marco állt. Pollonia nagy levegőt vesz majd zsebrevágja kezeit, megfordul és nekidől az ajtónak, közben nagyot nyel.)
...
(Mindeközben Daniel épp pakolászik rendelőjében mikor Savi egyszer csak ott terem annak ajtajában)
Savi:Kop-kop.
Daniel:Savi. Te mit keresel itt?
Savi:Csak bocsánatot szerettem volna kérni.
Daniel:Gyere be.
Savi:Szerettem volna elmondani, hogy sajnálom, ha megbántottalak és ha önző voltam és nem figyeltem az érzéseidre. Annyira elvakított a vágy, hogy talán visszakaphatom a kényelmes, régi életem.. de ez nem így történt.
Daniel:Én nem haragszom rád Savi. Megbocsátok.
Savi:Aláírtam a válási papírokat.
Daniel:Igazán?
Savi:Igen.
Savi:Úgy érzem, mintha az életem egy darabja halt volna meg.
(Savi arca elszörnyed és zokogásban tör ki, mire Daniel megpróbálja őt átölelni, de Savi hátréb lép az férfi karjaitól és hirtelen határozott hangbenre vált, visszafogván könnyeit és fájdalmát)
Daniel:Nagyon sajnálom.
Savi:Nem! Nem. Összekapom magam.
(Savi gyorsan megtörli szemeit)
Savi:Csak azért jöttem, hogy elmondjam, hogy sajnálom.
Daniel:Értem. Rendben.
Savi:Megyek.
Daniel:Szeretnéd, hogy segítsek valamiben? Bármiben.
Savi:Nem. Nem kell.
(Daniel közelebb lép, Savi orrát pedig megcsapja a férfi parfümjének illata. A nő mélyen beleszagol a levegőbe, ami tele van Daniel arcszeszével, parfümével és illatával majd mutatóujját Daniel mellkasára teszi, s végighúzza azt a férfi fehér köpenyén, egészen az alhasáig. Daniel követi a nő ujját, s közben nagy levegőt vesz. Néhány elteltével a férfi közelebb hajol a nőhöz, aki vadállatként ugrik a férfira, s hirtelen mindketten hevesen kezdik el csókolgatni egymást, s vadul lerángatják egymás ruháit, amelyek a földre érve nyugovóra térnek és ott is maradnak még néhány órán át)
...
2014. október 11., szombat
13.rész - Életem kísértetei
Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-
Karen:Nagyon szépen köszönöm. További szép napot. Viszlát Isabelle.
Isabelle:Jöjjön máskor is Dr. Kim.
(Karen, egy dobozos kávéval a kezében, elsétál a kültéri kávézó pultjától majd átszalad a forgalmas üttesten, de mikor a folyó felett tornyosuló híd korlátjához ér, hirtelen megpillant egy rajta támaszkodó férfit s mikor közelebb ér az alakhoz hirtelen felkiált)
Karen:Te jóságos ég! Eric?!
(Az alak megfordul és Karen azonnal kiveszi belőle a jól öltözött, ingben, nadrágban és ünnepi cipőben álló Eric-et. A férfi elmosolyodik, s mikor Karen odaér hozzá, átöleli őt és két puszit nyom arcára)
Eric:Karen! De rég láttalak!
Karen:Én is téged! Utoljára Savi születésnapján.
Eric:Igen.
(Eric egy pillanatig lehajtja a fejét)
Eric:Az nem éppen egy idillikus emlékképként maradhatott meg a fejedben.
(Karen egy pillanatra félre húzza szája szélét)
Karen:És hogy vagy?
Eric:Jól vagyok köszönöm. És te? Dolgozni mész?
Karen:Igazából onnan jövök.
Eric:Még mindig praktizálsz?
Karen:Persze. És te? Még mindig befektetőként keresed a kenyered?
Eric:Én arra születtem, hogy így keressem a kenyerem.
(Eric újra a híd korlátjára támaszkodik, közben Karen odaáll mellé, s háttal nekidől a korlát szélének)
Karen:Azóta sem beszéltél Savi-vel?
Eric:Nem. Nem is fogok.
(Karen felvonja szemöldökét)
Karen:Ennyire mérges vagy rá még mindig?
Eric:Te nem lennél mérges?
(Karen belekortyol a kávéjába)
Karen:Jogos.
Karen:Bár, be kell valljam, én azt hittem, hogy valahogy ezt is meg fogjátok majd oldani.
Eric:Megoldani? Hogyan?
Karen:Mindenkinek jár egy második esély.
(Eric egy pillanatra mélyen Karen szemébe néz aztán újra a folyón megcsilanó naplemente fényeit bámulja)
Karen:Lehet, hogy időt kellene adnod magadnak, hogy tisztázd a dolgokat.
Eric:Már tisztáztam. Eldöntöttem, hogy elválok és kész.
Karen:És ki ez a Barbara?
(Eric elmosolyodik)
Eric:Ezt is elmondta?
Karen:Mi mindent elmondunk egymásnak.
Karen:Tényleg elveszed őt feleségül?
Eric:Igen. Úgy tervezem. Savi teljesen felnyitotta a szemem.
Karen:Miért?
Eric:Mert csak. Amikor kiderült, hogy megcsalt egyszerűen rájöttem, hogy nem ez az mód, ahogy élni akarok. Izgalmat akarok az életembe. Szenvedélyes szerelmet és változatos programokat a párommal.
Karen:És Savi-vel ezt nem lehetett?
Eric:Az elején még igen... De később már nem. Éjjel-nappal dolgozott, közben meg megcsalt aztán meg még ki tudja, hogy mit csinált a hátam mögött, amit nem mondott el nekem.
Karen:És úgy érzed, hogy elárultak téged.
Eric:Úgy érzem, hogy elárult engem az, akit a legjobban szerettem és akiben a legjobban bíztam. Ha egyszer megtette, hogy megcsal, megtenné újra.
Karen:Miért vagy ebben olyan biztos?
Eric:Akarsz fogadni?
Karen:És Barbara? Ő milyen?
Eric:Mint egy villámcsapás. Egyszerűen csak felbukkant az életemben és a feje tetejére állította az egészet. Vele nagyon jól kijövök. Úgy érzem, hogy megtaláltam a legjobb barátomat, a szerelmemet és a lelki társamat. Egy igazán kedves és gondoskodó nő társaságában.
(Karen meglepetten és kissé szerény hangnemben reagál)
Karen:Komolyan?
Eric:Igen. Még soha nem éreztem ilyet. Még Savi-nél sem.
Karen:Ó.
(Eric hirtelen felegyenesedik, nagy levegőt vesz és kihúzza magát)
Eric:Megtennél nekem valamit?
Karen:Micsodát?
Eric:Megmondanád Savi-nek, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és hogy szeretném, hogy aláírja azokat a válási papírokat és leadja az ügyvédemnek? A papírokon minden rajta van, amit tudnia kell.
Karen:De miért nem beszélsz vele te?
Eric:Nem akarok. Nem vagyok rá képes. És kedvem sincs hozzá. Nem akarok megjelenni nála, nehogy azt higgye, hogy talán újratárgyalhatjuk az egészet.. mert nem úgy van. Én már teljesen túl vagyok rajta és kész. Szeretném, ha ezt ő is tudná.
Karen:Értem.
Eric:Nem okozna neked olyan nagy terhet, ha át kellene adnod neki ezt? Nyíltan és őszintén?
Karen:Nem. Dehogy. Megteszek minden tőlem telhetőt.
Eric:Remek. Köszönöm.
(Eric megöleli Karen-t)
Eric:Most mennem kell.
(Eric ad egy puszit a nőnek majd elindul, de mielőtt még elsétálna Karen felszólal)
Karen:Eric!
(Eric visszafordul)
Eric:Igen?
Karen:Ha esetleg szeretnél még beszélgetni.. tudod, hogy merre van rendelőm.
(Eric rámosolyog a nőre majd elsétál. Karen nagy levegőt vesz s folytatja útját hazafelé)
...
(Savi, kezében egy bevásárló kosárral sétálgat a húsos púlt előtt. Néha kivesz egy-egy csomagolt, mirelit árut; megnézi az árát majd félrehúzza a száját és visszateszi. Egyik pillanatban egy sejtelmes, tűsarkúban topogó nő áll meg mellette)
Natasha:Hm.. úgy tudtam, hogy nem szereted a borjút.
(Savannah felpillant a mirelit pulttól, szemei elkerekednek s álla majdnem a padlót üti a látványtól. Natasha áll előtte, talpig vörösben)
Savi:Te jóságos szent szar!
Natasha:Semmit nem öregedtél az elmúlt évek alatt.
(Savi elszörnyedve néz végig a nőn)
Savi:Te sem. Jól nézel ki.
Natasha:Te is.
(Savi gyorsan beledob egy csomagolt csirkemellet a kosarába majd hátat fordít a nőnek és sebes léptekkel a kassza felé siet, de Natasha követi őt és a háta mögül folytatja a beszélgetést)
Natasha:Hallottam Eric-kel zátonyra futott a házasságotok.
(Savi hirtelen megáll és végig néz a mellette álló polcon, de nem néz hátra a mögötte állő Natasha-ra)
Savi:Kitől hallottad?
Natasha:Eric mesélte.
(Savi arcára torz mosoly ül ki majd hirtelen továbbsétál, eredeti célja felé)
Savi:Hogy micsoda?
Natasha:Mondta, hogy örül, hogy egy kicsit kiszabadulhatott a megszokott mókuskerékből, mert majd megfulladt egy olyan órarend-gépezet mellett, mint te.
(Savi és Natasha végül elérnek a pénztár előtt álló hosszú sorhoz)
Savi:Hogy milyen gépezet?
Natasha:Én sem értem, de szerintem ezt Eric-kel kellene megbeszélned.
(Savi kissé mérgesen hajtja oldalra a fejét, de még mindig nem fordul meg, hogy lássa a mögötte toporzékoló nőt)
Savi:Na figyelj! Fogalmam sincs, hogy honnan tudod, hogy szétmentünk Eric-kel, de biztos vagyok benne, hogy nem Eric mondta el neked. Ugyanis Eric szóba se állna veled. Azok után, hogy rámásztál pedig megmondta, hogy házas.
Natasha:Az valóban egy fájó momentum volt a számomra. De megbocsátottam.
(Savi elmosolyodik majd felkiált)
Savi:Háh! Ez nagyon vicces. Reméltem, hogy azután a hatalmas veszekedés és pohárdobálás után, ami történt soha többé nem tolod majd vissza a sejjhajod ide.. de tévedtem. Neked tényleg jó, vastag bőr van a pofádon.
Natasha:Ezt most bóknak veszem.
Savi:Mi a francot keresel itt?
Natasha:Csak látogatóba jöttem.
Savi:Na persze. Ha te valamit csinálsz vagy valahova mész annak mindig nyomós oka van.
Natasha:Ennyire átlátszó lennék?
Savi:Kiismertelek a fiatal éveim alatt. De a többiek is. Bármit is keresel itt, azt nem fogod megtalálni úgyhogy akár vissza is mehetsz a fővárosba. Szerintem jó világod volt ott amúgy is.
Natasha:Ki akarok békülni veletek!
(Savi hirtelen hátrafordul s szembe néz Natasha-val)
Savi:Hogy micsoda?!
Natasha:Olyan jó lenne megint együtt lenni. Csak gondolj vissza a tini éveinkre. Menekülések a zsaruk elől. Amikor elbújtunk a bokorba, a rendőrautó meg előttünk húzott el és a két fakabát észre sem vette, hogy a bokor alján lapulunk. Emlékszel?
(Savi démonian mosolyog)
Savi:Hát persze, hogy emlékszem.
Natasha:Hajnali egy volt és mindenki minket keresett. Mi meg csak futkoztunk. Két kiskorú a város közepén. Azok az ablakon való kimászások. Amikor becsengettünk a vén tatákhoz és elrohantunk meg telefonbetyárkodtunk, hogy mi vagyunk az adó- meg a földhivatal. Emiatt is gondolom úgy, hogy lehetnénk újra barátnők..
(Savannah annyira felnevet, hogy egy pillanatra még a pénztáros is ránéz)
Savannah:Háhá! Neem.. bocs! Az nem fog megtörténni. Már elkövettem azt a hibát kétszer is. Nem egyszer! Kétszer! Bőven elég volt, nagyon szépen köszönöm. Ez az egész romantikus múlt idézgetés valóban negédes és bohókás a számomra, de tudod nem fogok leállni veled többször.
Natasha:De miért mondod ezt?
Savi:Azért, mert te egy pszichopata vagy. És ezt te tudod is nagyon jól. Mindig szarban hagytál mindenkit. Csak a saját hülyeséged után mentél. Mindig keverted a lét és folyton mindenkit csak tönkre akartál tenni. Soha a büdös életben nem bántad meg, hogy mennyi embert szétválasztottál és soha nem is kértél senkitől sem bocsánatot, ha épp megbántottál valakit. Igen, egy pszichopata vagy. Ennek a beszélgetésnek pedig hivatalosan is vége úgyhogy légyszíves akadj le rólam. Tegyünk úgy, mintha nem is találkoztunk volna.
Natasha:Nekem nyolc. De gondolom akkor Mariella sötét titkai sem érdekelnek.
(Savi újra hátat fordít, szájával csücsörít egyet aztán nagy levegőt vesz, s közben próbálja figyelmen kívül hagyni Natasha-t)
Natasha:Mert Mariella-nak voltak sötét titkai az már biztos.
(Savi idegesen kezd el kopogtatni a padlón, topánkája hegyével)
Natasha:Olyan titkok is, amik még rátok is behatással lehetnek.
Savi:Menj a picsába!
Natasha:Felőlem! Azt csináltok, amit akarok.
Savi:Még szerencse.
(Savi végre eléri a pénztárost, fizet és szemrebbenés nélkül távozik is a boltból)
...
(Savi heves léptekkel hatol be Pollonia kávéházába majd meglepetten pillantja meg, amint az egyik asztalnál Karen, Samantha és maga Pollonia ülnek. Savi odasétál hozzájuk, bevásárló szatyrát ledobja az asztalra majd leül eléjük)
Savannah:Nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam a minap a boltban.
(Karen belenéz a bevásárló szatyorba majd meglepődik)
Karen:Ez hús?
Savannah:Hús, de most nem ez a fontos.
Karen:Bocs.
Pollonia:Neked is szia.
Samantha:Kivel?
Savannah:Régi barátosnénkkal.
(Hirtelen mindenki zavarodott arckifejezéssel pillantgat egymásra az asztalnál ülve)
Savannah:Szarkeverő Natashával.
Pollonia:Hogy micsoda?!
Karen:Te jó ég!
Savannah:Aha! Visszajött a városba. Úgy tűnik nem volt még neki elég, amit kapott tőlünk.
Hilda:De mit keres itt?
Savannah:Fogalmam sincs, de azt már kívülről fújja, hogy én és Eric szétmentünk.
Karen:Én ezt nem értem.
Samantha:Azt meg honnét tudja?!
Savannah:Hát ez az! Azt még én sem tudom.
Karen:Mégis mi a fenéért jött vissza?
Pollonia:Én hozok még egy kávét.
Savi:Egy jó erőset, kérlek.
(Pollonia megsimogatva Savi vállát feláll az asztaltól majd elsétál)
Samantha:Mit mondott még?
Savi:Semmi mást, csak azt, hogy hallotta, hogy szétmentünk Eric-kel, mint mondták.. ja, és Mariella-val sokkolt.
Karen:Azon belül mivel?
Pollonia:Mi van Mariella-val?
(Pollonia letesz egy csésze, gőzölgő kávét Savi elé)
Savi:Köszi.
Pollonia:Szívesen.
Savi:Semmi nincs Mariella-val. Csak a szokásos. Natasha azt állítja, hogy Mariella-nak mocskos és sötét titkai vannak, amelyek ránk is behatással lehetnek.
Karen:Butaság.
Pollonia:Én nem mondanék ilyet.
Samantha:Mert? Nyílván Natasha most is csak hazudozik, mint a vízfolyás.
Savi:Én is erre tippelek.
Pollonia:Mariella-nak egész életében csak mocskos és sötét dolgai voltak. És aztán meg megölték. Nem is csodálkozom, ha esetleg van még valami, ami ránk is hatással lenne és amit Mariella nem akart, hogy kitudódjon. Annyi minden van még, amit nem tudunk róla. Engem inkább az lep meg, hogy Natasha visszajött.
(Savannah belekortyol a kávéjába majd tele szájjal hümmög egyet)
Savannah:Ühüm.
Savi:Én is ezen vagyok kiakadva.
Karen:Ha Natasha visszajött akkor annak nyomós oka van.
Pollonia:Szerintetek kereshet valamit?
Savi:Mégis micsodát?
(Pollonia vállat von, Karen félrehúzza a száját míg Samantha elmereng miközben az előtte heverő üres poharat bámulja. Végül Karen témát vált.)
Karen:Jut eszembe: Hilda előkerült már?
Savannah:Hívtam Marco-t, aki felvette és azt mondta, hogy Hilda és ő elutaztak külföldre, egy kis romantikus kiruccanásra. Jó sok szexszel.
(Pollonia felkiált)
Pollonia:Óóóó.. ez Hildára vall.
Savannah:Aha!
Samantha:De miért nem válaszol a mi telefonhívásainkra?
Savi:Marco azt mondta, hogy Hilda telefonja elromlott.
Samantha:És beszéltél Hilda-val?
Savi:Nem, mert épp aludt amikor hívtam és Marco nem akarta felébreszteni.
(Karen és Pollonia hirtelen összenéznek)
Karen:Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit bizarr?
Savi:Mert?
Pollonia:Hilda soha nem hagyna lógva minket. És tuti, hogy nem menne külföldre anélkül, hogy ne szólna nekünk.
Samantha:Szerintem is bűzlik valami az egészben.
Savi:Szerintetek hazudott?
Pollonia:Hívd fel még egyszer.
Savi:Hogyan?
Samantha:Aha. Hívd fel még egyszer és kérdezd meg Marco-tól, hogy felébredt-e már, mert valami fontosat akarsz neki elmondani.. vagy találj ki valamit.
Savi:Hát ha ennyire akarjátok.
(Savi előveszi a mobilját a retiküljéből és tárcsázni kezd)
Savi:Pszt! Kicsöng!
(A lányok feszülten figyelik Savi-t, miközben folyamatosan kósza pillantásokat váltanak egymással)
Savi:Na szia Marco! Szia-szia! Igen, Hilda-t keresem! Felébredt már?... Nem?... Elment shoppingolni? Miért ment el shoppingolni?... Ó!... Oké... Értem, rendben. Azért majd még később hívlak, jó? Jólvan! Vigyázz magadra. Csáó-csáó.
(Savi lenyomja a telefont majd leteszi az asztalra)
Savi:Azt mondja, hogy Hilda elment vásárolgatni.
Samantha:Vásárolgatni?
Karen:Shoppingolni, ha jól hallottuk.
Savi:Valami tényleg nincs rendben itt srácok.
(A csajok összenéznek egy pillanatra)
Pollonia:Szerintetek el kéne mennünk Hilda házához?
Savi:Már voltunk ott délelőtt. Nincs otthon senki.
Samantha:És mi lenne, ha nem Hilda házánál keresnénk őt?
Savi:Hanem?
Samantha:Mondjuk Mariella-nal. Ott lakik Marco úgyhogy...
Savi:De Hilda külföldön van Marco-val.
Karen:De mi van, ha Marco hazudik?
Pollonia:De akkor hol van Hilda?
...
(A lányok Savi sötét kocsijából szállnak ki, amely az imént parkolt le Mariella háza előtt)
(Savi, Pollonia, Karen és Samantha egyszerre kezdik el vizsgálgatni a ház minden külső szegmenség szembogaraikkal miközben Savi felszalad a lépcsőn és a bejárati ajtó melletti csengőt nyomogatja a falon. A többiek jobbra-balra sétálgatnak a ház előtt, benézve a bokrok alá, körülnézve az ablakok alatt mígnem Pollonia leguggol, hogy belásson a pince kicsi, téglalap alakú ablakán)
Savi:Hahóóó! Marco! Hilda! Helóóó!
(Savi a csengőt nyomkodja és közben az ajtón dörömböl, de nincs válasz. Mindeközben Karen isf felsétál a lépcsőn és odaáll Savi mellé)
(Hirtelen Savi és Karen egy kiáltást hallanak a ház oldalából)
Pollonia:Te jó ég! Ezt nézzétek!
Samantha:Az meg micsoda?
Pollonia:Csak nem?
Samantha:Az Hilda!
Pollonia:Savi, gyere gyorsan!
(Savi és Karen lefutnak a bejárati ajtó előtt heverő lépcsősorról majd odarohannak a lányokhoz, akik a ház oldala előtt, térdelve kukucskálnak le a pincébe a pinceablakon keresztül)
Pollonia:Hilda!
(A lányok kiabálni kezdenek miközben a picike ablakot ütögetik öklükkel, azonban a koszos, hegekkel és vérfoltokkal teli Hilda, aki a vízcsövekhez van kötözve meg sem mozdul)
Savi:Hívom a rendőrséget.
(Savi előveszi a mobilját és tárcsázni kezd. Karen felfut a lépcsőn majd a kilincset kezdi el nyomogatni, de a bejárati ajtó nem nyílik, a többiek pedig továbbra is megpróbálják felkelteni Hilda figyelmét, aki látszólag teljesen élettelenül hever a romos, koszos, dohos pince sötét mélyén)
...
--------------------------
-------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-
Karen:Nagyon szépen köszönöm. További szép napot. Viszlát Isabelle.
Isabelle:Jöjjön máskor is Dr. Kim.
(Karen, egy dobozos kávéval a kezében, elsétál a kültéri kávézó pultjától majd átszalad a forgalmas üttesten, de mikor a folyó felett tornyosuló híd korlátjához ér, hirtelen megpillant egy rajta támaszkodó férfit s mikor közelebb ér az alakhoz hirtelen felkiált)
Karen:Te jóságos ég! Eric?!
(Az alak megfordul és Karen azonnal kiveszi belőle a jól öltözött, ingben, nadrágban és ünnepi cipőben álló Eric-et. A férfi elmosolyodik, s mikor Karen odaér hozzá, átöleli őt és két puszit nyom arcára)
Eric:Karen! De rég láttalak!
Karen:Én is téged! Utoljára Savi születésnapján.
Eric:Igen.
(Eric egy pillanatig lehajtja a fejét)
Eric:Az nem éppen egy idillikus emlékképként maradhatott meg a fejedben.
(Karen egy pillanatra félre húzza szája szélét)
Karen:És hogy vagy?
Eric:Jól vagyok köszönöm. És te? Dolgozni mész?
Karen:Igazából onnan jövök.
Eric:Még mindig praktizálsz?
Karen:Persze. És te? Még mindig befektetőként keresed a kenyered?
Eric:Én arra születtem, hogy így keressem a kenyerem.
(Eric újra a híd korlátjára támaszkodik, közben Karen odaáll mellé, s háttal nekidől a korlát szélének)
Karen:Azóta sem beszéltél Savi-vel?
Eric:Nem. Nem is fogok.
(Karen felvonja szemöldökét)
Karen:Ennyire mérges vagy rá még mindig?
Eric:Te nem lennél mérges?
(Karen belekortyol a kávéjába)
Karen:Jogos.
Karen:Bár, be kell valljam, én azt hittem, hogy valahogy ezt is meg fogjátok majd oldani.
Eric:Megoldani? Hogyan?
Karen:Mindenkinek jár egy második esély.
(Eric egy pillanatra mélyen Karen szemébe néz aztán újra a folyón megcsilanó naplemente fényeit bámulja)
Karen:Lehet, hogy időt kellene adnod magadnak, hogy tisztázd a dolgokat.
Eric:Már tisztáztam. Eldöntöttem, hogy elválok és kész.
Karen:És ki ez a Barbara?
(Eric elmosolyodik)
Eric:Ezt is elmondta?
Karen:Mi mindent elmondunk egymásnak.
Karen:Tényleg elveszed őt feleségül?
Eric:Igen. Úgy tervezem. Savi teljesen felnyitotta a szemem.
Karen:Miért?
Eric:Mert csak. Amikor kiderült, hogy megcsalt egyszerűen rájöttem, hogy nem ez az mód, ahogy élni akarok. Izgalmat akarok az életembe. Szenvedélyes szerelmet és változatos programokat a párommal.
Karen:És Savi-vel ezt nem lehetett?
Eric:Az elején még igen... De később már nem. Éjjel-nappal dolgozott, közben meg megcsalt aztán meg még ki tudja, hogy mit csinált a hátam mögött, amit nem mondott el nekem.
Karen:És úgy érzed, hogy elárultak téged.
Eric:Úgy érzem, hogy elárult engem az, akit a legjobban szerettem és akiben a legjobban bíztam. Ha egyszer megtette, hogy megcsal, megtenné újra.
Karen:Miért vagy ebben olyan biztos?
Eric:Akarsz fogadni?
Karen:És Barbara? Ő milyen?
Eric:Mint egy villámcsapás. Egyszerűen csak felbukkant az életemben és a feje tetejére állította az egészet. Vele nagyon jól kijövök. Úgy érzem, hogy megtaláltam a legjobb barátomat, a szerelmemet és a lelki társamat. Egy igazán kedves és gondoskodó nő társaságában.
(Karen meglepetten és kissé szerény hangnemben reagál)
Karen:Komolyan?
Eric:Igen. Még soha nem éreztem ilyet. Még Savi-nél sem.
Karen:Ó.
(Eric hirtelen felegyenesedik, nagy levegőt vesz és kihúzza magát)
Eric:Megtennél nekem valamit?
Karen:Micsodát?
Eric:Megmondanád Savi-nek, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és hogy szeretném, hogy aláírja azokat a válási papírokat és leadja az ügyvédemnek? A papírokon minden rajta van, amit tudnia kell.
Karen:De miért nem beszélsz vele te?
Eric:Nem akarok. Nem vagyok rá képes. És kedvem sincs hozzá. Nem akarok megjelenni nála, nehogy azt higgye, hogy talán újratárgyalhatjuk az egészet.. mert nem úgy van. Én már teljesen túl vagyok rajta és kész. Szeretném, ha ezt ő is tudná.
Karen:Értem.
Eric:Nem okozna neked olyan nagy terhet, ha át kellene adnod neki ezt? Nyíltan és őszintén?
Karen:Nem. Dehogy. Megteszek minden tőlem telhetőt.
Eric:Remek. Köszönöm.
(Eric megöleli Karen-t)
Eric:Most mennem kell.
(Eric ad egy puszit a nőnek majd elindul, de mielőtt még elsétálna Karen felszólal)
Karen:Eric!
(Eric visszafordul)
Eric:Igen?
Karen:Ha esetleg szeretnél még beszélgetni.. tudod, hogy merre van rendelőm.
(Eric rámosolyog a nőre majd elsétál. Karen nagy levegőt vesz s folytatja útját hazafelé)
...
(Savi, kezében egy bevásárló kosárral sétálgat a húsos púlt előtt. Néha kivesz egy-egy csomagolt, mirelit árut; megnézi az árát majd félrehúzza a száját és visszateszi. Egyik pillanatban egy sejtelmes, tűsarkúban topogó nő áll meg mellette)
Natasha:Hm.. úgy tudtam, hogy nem szereted a borjút.
(Savannah felpillant a mirelit pulttól, szemei elkerekednek s álla majdnem a padlót üti a látványtól. Natasha áll előtte, talpig vörösben)
Savi:Te jóságos szent szar!
Natasha:Semmit nem öregedtél az elmúlt évek alatt.
(Savi elszörnyedve néz végig a nőn)
Savi:Te sem. Jól nézel ki.
Natasha:Te is.
(Savi gyorsan beledob egy csomagolt csirkemellet a kosarába majd hátat fordít a nőnek és sebes léptekkel a kassza felé siet, de Natasha követi őt és a háta mögül folytatja a beszélgetést)
Natasha:Hallottam Eric-kel zátonyra futott a házasságotok.
(Savi hirtelen megáll és végig néz a mellette álló polcon, de nem néz hátra a mögötte állő Natasha-ra)
Savi:Kitől hallottad?
Natasha:Eric mesélte.
(Savi arcára torz mosoly ül ki majd hirtelen továbbsétál, eredeti célja felé)
Savi:Hogy micsoda?
Natasha:Mondta, hogy örül, hogy egy kicsit kiszabadulhatott a megszokott mókuskerékből, mert majd megfulladt egy olyan órarend-gépezet mellett, mint te.
(Savi és Natasha végül elérnek a pénztár előtt álló hosszú sorhoz)
Savi:Hogy milyen gépezet?
Natasha:Én sem értem, de szerintem ezt Eric-kel kellene megbeszélned.
(Savi kissé mérgesen hajtja oldalra a fejét, de még mindig nem fordul meg, hogy lássa a mögötte toporzékoló nőt)
Savi:Na figyelj! Fogalmam sincs, hogy honnan tudod, hogy szétmentünk Eric-kel, de biztos vagyok benne, hogy nem Eric mondta el neked. Ugyanis Eric szóba se állna veled. Azok után, hogy rámásztál pedig megmondta, hogy házas.
Natasha:Az valóban egy fájó momentum volt a számomra. De megbocsátottam.
(Savi elmosolyodik majd felkiált)
Savi:Háh! Ez nagyon vicces. Reméltem, hogy azután a hatalmas veszekedés és pohárdobálás után, ami történt soha többé nem tolod majd vissza a sejjhajod ide.. de tévedtem. Neked tényleg jó, vastag bőr van a pofádon.
Natasha:Ezt most bóknak veszem.
Savi:Mi a francot keresel itt?
Natasha:Csak látogatóba jöttem.
Savi:Na persze. Ha te valamit csinálsz vagy valahova mész annak mindig nyomós oka van.
Natasha:Ennyire átlátszó lennék?
Savi:Kiismertelek a fiatal éveim alatt. De a többiek is. Bármit is keresel itt, azt nem fogod megtalálni úgyhogy akár vissza is mehetsz a fővárosba. Szerintem jó világod volt ott amúgy is.
Natasha:Ki akarok békülni veletek!
(Savi hirtelen hátrafordul s szembe néz Natasha-val)
Savi:Hogy micsoda?!
Natasha:Olyan jó lenne megint együtt lenni. Csak gondolj vissza a tini éveinkre. Menekülések a zsaruk elől. Amikor elbújtunk a bokorba, a rendőrautó meg előttünk húzott el és a két fakabát észre sem vette, hogy a bokor alján lapulunk. Emlékszel?
(Savi démonian mosolyog)
Savi:Hát persze, hogy emlékszem.
Natasha:Hajnali egy volt és mindenki minket keresett. Mi meg csak futkoztunk. Két kiskorú a város közepén. Azok az ablakon való kimászások. Amikor becsengettünk a vén tatákhoz és elrohantunk meg telefonbetyárkodtunk, hogy mi vagyunk az adó- meg a földhivatal. Emiatt is gondolom úgy, hogy lehetnénk újra barátnők..
(Savannah annyira felnevet, hogy egy pillanatra még a pénztáros is ránéz)
Savannah:Háhá! Neem.. bocs! Az nem fog megtörténni. Már elkövettem azt a hibát kétszer is. Nem egyszer! Kétszer! Bőven elég volt, nagyon szépen köszönöm. Ez az egész romantikus múlt idézgetés valóban negédes és bohókás a számomra, de tudod nem fogok leállni veled többször.
Natasha:De miért mondod ezt?
Savi:Azért, mert te egy pszichopata vagy. És ezt te tudod is nagyon jól. Mindig szarban hagytál mindenkit. Csak a saját hülyeséged után mentél. Mindig keverted a lét és folyton mindenkit csak tönkre akartál tenni. Soha a büdös életben nem bántad meg, hogy mennyi embert szétválasztottál és soha nem is kértél senkitől sem bocsánatot, ha épp megbántottál valakit. Igen, egy pszichopata vagy. Ennek a beszélgetésnek pedig hivatalosan is vége úgyhogy légyszíves akadj le rólam. Tegyünk úgy, mintha nem is találkoztunk volna.
Natasha:Nekem nyolc. De gondolom akkor Mariella sötét titkai sem érdekelnek.
(Savi újra hátat fordít, szájával csücsörít egyet aztán nagy levegőt vesz, s közben próbálja figyelmen kívül hagyni Natasha-t)
Natasha:Mert Mariella-nak voltak sötét titkai az már biztos.
(Savi idegesen kezd el kopogtatni a padlón, topánkája hegyével)
Natasha:Olyan titkok is, amik még rátok is behatással lehetnek.
Savi:Menj a picsába!
Natasha:Felőlem! Azt csináltok, amit akarok.
Savi:Még szerencse.
(Savi végre eléri a pénztárost, fizet és szemrebbenés nélkül távozik is a boltból)
...
(Savi heves léptekkel hatol be Pollonia kávéházába majd meglepetten pillantja meg, amint az egyik asztalnál Karen, Samantha és maga Pollonia ülnek. Savi odasétál hozzájuk, bevásárló szatyrát ledobja az asztalra majd leül eléjük)
Savannah:Nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam a minap a boltban.
(Karen belenéz a bevásárló szatyorba majd meglepődik)
Karen:Ez hús?
Savannah:Hús, de most nem ez a fontos.
Karen:Bocs.
Pollonia:Neked is szia.
Samantha:Kivel?
Savannah:Régi barátosnénkkal.
(Hirtelen mindenki zavarodott arckifejezéssel pillantgat egymásra az asztalnál ülve)
Savannah:Szarkeverő Natashával.
Pollonia:Hogy micsoda?!
Karen:Te jó ég!
Savannah:Aha! Visszajött a városba. Úgy tűnik nem volt még neki elég, amit kapott tőlünk.
Hilda:De mit keres itt?
Savannah:Fogalmam sincs, de azt már kívülről fújja, hogy én és Eric szétmentünk.
Karen:Én ezt nem értem.
Samantha:Azt meg honnét tudja?!
Savannah:Hát ez az! Azt még én sem tudom.
Karen:Mégis mi a fenéért jött vissza?
Pollonia:Én hozok még egy kávét.
Savi:Egy jó erőset, kérlek.
(Pollonia megsimogatva Savi vállát feláll az asztaltól majd elsétál)
Samantha:Mit mondott még?
Savi:Semmi mást, csak azt, hogy hallotta, hogy szétmentünk Eric-kel, mint mondták.. ja, és Mariella-val sokkolt.
Karen:Azon belül mivel?
Pollonia:Mi van Mariella-val?
(Pollonia letesz egy csésze, gőzölgő kávét Savi elé)
Savi:Köszi.
Pollonia:Szívesen.
Savi:Semmi nincs Mariella-val. Csak a szokásos. Natasha azt állítja, hogy Mariella-nak mocskos és sötét titkai vannak, amelyek ránk is behatással lehetnek.
Karen:Butaság.
Pollonia:Én nem mondanék ilyet.
Samantha:Mert? Nyílván Natasha most is csak hazudozik, mint a vízfolyás.
Savi:Én is erre tippelek.
Pollonia:Mariella-nak egész életében csak mocskos és sötét dolgai voltak. És aztán meg megölték. Nem is csodálkozom, ha esetleg van még valami, ami ránk is hatással lenne és amit Mariella nem akart, hogy kitudódjon. Annyi minden van még, amit nem tudunk róla. Engem inkább az lep meg, hogy Natasha visszajött.
(Savannah belekortyol a kávéjába majd tele szájjal hümmög egyet)
Savannah:Ühüm.
Savi:Én is ezen vagyok kiakadva.
Karen:Ha Natasha visszajött akkor annak nyomós oka van.
Pollonia:Szerintetek kereshet valamit?
Savi:Mégis micsodát?
(Pollonia vállat von, Karen félrehúzza a száját míg Samantha elmereng miközben az előtte heverő üres poharat bámulja. Végül Karen témát vált.)
Karen:Jut eszembe: Hilda előkerült már?
Savannah:Hívtam Marco-t, aki felvette és azt mondta, hogy Hilda és ő elutaztak külföldre, egy kis romantikus kiruccanásra. Jó sok szexszel.
(Pollonia felkiált)
Pollonia:Óóóó.. ez Hildára vall.
Savannah:Aha!
Samantha:De miért nem válaszol a mi telefonhívásainkra?
Savi:Marco azt mondta, hogy Hilda telefonja elromlott.
Samantha:És beszéltél Hilda-val?
Savi:Nem, mert épp aludt amikor hívtam és Marco nem akarta felébreszteni.
(Karen és Pollonia hirtelen összenéznek)
Karen:Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit bizarr?
Savi:Mert?
Pollonia:Hilda soha nem hagyna lógva minket. És tuti, hogy nem menne külföldre anélkül, hogy ne szólna nekünk.
Samantha:Szerintem is bűzlik valami az egészben.
Savi:Szerintetek hazudott?
Pollonia:Hívd fel még egyszer.
Savi:Hogyan?
Samantha:Aha. Hívd fel még egyszer és kérdezd meg Marco-tól, hogy felébredt-e már, mert valami fontosat akarsz neki elmondani.. vagy találj ki valamit.
Savi:Hát ha ennyire akarjátok.
(Savi előveszi a mobilját a retiküljéből és tárcsázni kezd)
Savi:Pszt! Kicsöng!
(A lányok feszülten figyelik Savi-t, miközben folyamatosan kósza pillantásokat váltanak egymással)
Savi:Na szia Marco! Szia-szia! Igen, Hilda-t keresem! Felébredt már?... Nem?... Elment shoppingolni? Miért ment el shoppingolni?... Ó!... Oké... Értem, rendben. Azért majd még később hívlak, jó? Jólvan! Vigyázz magadra. Csáó-csáó.
(Savi lenyomja a telefont majd leteszi az asztalra)
Savi:Azt mondja, hogy Hilda elment vásárolgatni.
Samantha:Vásárolgatni?
Karen:Shoppingolni, ha jól hallottuk.
Savi:Valami tényleg nincs rendben itt srácok.
(A csajok összenéznek egy pillanatra)
Pollonia:Szerintetek el kéne mennünk Hilda házához?
Savi:Már voltunk ott délelőtt. Nincs otthon senki.
Samantha:És mi lenne, ha nem Hilda házánál keresnénk őt?
Savi:Hanem?
Samantha:Mondjuk Mariella-nal. Ott lakik Marco úgyhogy...
Savi:De Hilda külföldön van Marco-val.
Karen:De mi van, ha Marco hazudik?
Pollonia:De akkor hol van Hilda?
...
(A lányok Savi sötét kocsijából szállnak ki, amely az imént parkolt le Mariella háza előtt)
(Savi, Pollonia, Karen és Samantha egyszerre kezdik el vizsgálgatni a ház minden külső szegmenség szembogaraikkal miközben Savi felszalad a lépcsőn és a bejárati ajtó melletti csengőt nyomogatja a falon. A többiek jobbra-balra sétálgatnak a ház előtt, benézve a bokrok alá, körülnézve az ablakok alatt mígnem Pollonia leguggol, hogy belásson a pince kicsi, téglalap alakú ablakán)
Savi:Hahóóó! Marco! Hilda! Helóóó!
(Savi a csengőt nyomkodja és közben az ajtón dörömböl, de nincs válasz. Mindeközben Karen isf felsétál a lépcsőn és odaáll Savi mellé)
(Hirtelen Savi és Karen egy kiáltást hallanak a ház oldalából)
Pollonia:Te jó ég! Ezt nézzétek!
Samantha:Az meg micsoda?
Pollonia:Csak nem?
Samantha:Az Hilda!
Pollonia:Savi, gyere gyorsan!
(Savi és Karen lefutnak a bejárati ajtó előtt heverő lépcsősorról majd odarohannak a lányokhoz, akik a ház oldala előtt, térdelve kukucskálnak le a pincébe a pinceablakon keresztül)
Pollonia:Hilda!
(A lányok kiabálni kezdenek miközben a picike ablakot ütögetik öklükkel, azonban a koszos, hegekkel és vérfoltokkal teli Hilda, aki a vízcsövekhez van kötözve meg sem mozdul)
Savi:Hívom a rendőrséget.
(Savi előveszi a mobilját és tárcsázni kezd. Karen felfut a lépcsőn majd a kilincset kezdi el nyomogatni, de a bejárati ajtó nem nyílik, a többiek pedig továbbra is megpróbálják felkelteni Hilda figyelmét, aki látszólag teljesen élettelenül hever a romos, koszos, dohos pince sötét mélyén)
...
--------------------------
2014. október 4., szombat
12. rész - Újdonságok
-------------------------------
Az előző részek tartalmából:
----------------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
(Savannah kigubbadt szemekkel bámu, házának ajtaja előtt állva)
Eric:Elhoztam a válási papírokat.
(Eric ekkor a mellette álló szőke nőre mutat)
Eric:Ő meg itt Barbara, a menyasszonyom.
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-
Savi:Gyerünk! Gyerünk! Vedd már fel!
(Savi a nappalijának egyik szekrénye előtt toporzékol egy vezetékes telefonnal a kezében)
Savi:Mi lesz már?!
Eric:Szia itt Eric! Haggy üzenetet a sípszó után és, amint lehet visszahívlak.
Savi:Hát ezt nem hiszem el!
(Savi flegmán beleszól a telefonba)
Savi:Amint lehet mi?!
(Hirtelen megszólal a sípszó a vonal végén)
Savi:Na most! Ide figyelj Eric! Sürgősen beszélnünk kell! Ide adtad nekem a válási papírokat aztán eltűntél, mint szürke szamár a ködben. Biztos vagyok benne, hogy azzal a kis barbi babával vagy.. nem is érdekel.. de szeretném tudni, hogy most akkor mi van! Meg azt is, hogy mi lesz! Legalábbis a te szemszögedből! Mégis hogy gondolod ezt, hm?! Hogy csak beállítasz és...
(Savi beszédét félbeszakítja a vonal végén felcsendülő, selymes női hang)
-Sajnáljuk, de elérte a maximális hangrögzítésre szánható időtartamot. Kérjük próbálja meg később.
Savi:Rohadj meg!
(Savi lecsapja a telefont a szekrényre oly erővel, hogy észre sem veszi miközben lelök egy fakeretes kis képet a szekrény széléről, amelynek üvege darabokra törik. Savi lehajol majd felveszi a képet. A képen ő és Eric állnak egymás mellett ünnepi ruhában. Mosolyognak, s szorosan ölelik egymást. Savi hosszasan nézi ahogy a törött üveg megannyi darabokra válaszjta szét őket egymástól a képen. A nő kezében tartva a széttört képkeretet, megpróbálja visszahelyezni azt a szekrényre, mintha mi sem történt volna, elérvén, hogy valahogy egyhelyben megálljon a keret)
....
Karen:Mondtam, hogy nem érdekel a magyarázatod!
(Karen nagy nehezen kiszabadítja magát Zoltan szorításából)
Karen:És légyszíves menj innen. Te egy őrült vagy!
Zoltan:Mert?
(Karen mérgesen rázendít a férfire)
Karen:Kiadni magad egy súlyosan beteg, tartósan fogyatékos embernek?! Te nem vagy normális!
Zoltan:Jó! De ezt még megbánod.
Karen:Azt kétlem.
Zoltan:Csak figyelj!
(Zoltan fogja magát majd kimegy az ajtón. Karen gyorsan bevágja azt a férfi után majd a reteszt is és a kulcsot is kétszer elfordítja aztán háttal nekidől az ajtónak és kissé megkönnyebbülve vesz levegőt)
...
(Másnap kora reggel Savi már az ajtó előtt áll s épp zárni készül, hogy munkába induljon. Amint bezárja az ajtót és becsúsztatja aktatáskájába a kulcsait majd pedig előkotorja kocsikulcsait Daniel jelenik meg előtte fogorvosi köpenyben és egy egyszerű nadrágban. Savi egy előkelő fekete kosztümöt visel, hozzá illő felsővel, szoknyával és szolíd nagysarkúval.)
Daniel:Szia, Savi! Próbáltalak elérni. Hívtalak egy csomószor. Azt hittem, hogy már valami bajod esett.
(Savi megpróbálja ignorálni a férfit miközben lesétál a lépcsőn és kisétál a kertből, egyenesen az udvar mellett parkoló kocsijához sietve)
Savi:Tudom, hogy hívtál és azt is tudom, hogy nem értél el. Ez azért volt, mert nem vettem fel.
Daniel:Miért nem?
Savi:Mert mondom, hogy nem akarok tőled semmit. Azt hittem, hogy érthetően fejeztem ki magam.
Daniel:De még csak esélyt sem adtál nekem, Savi. Esélyt sem adtál nekünk.
(Daniel megragadja Savi kezét, aki megáll s mélyen a férfi szemébe néz)
Savi:Milyen esélyt? Esélyt mire?! Most mondom másodszorra, hogy nem akarok tőled semmit sem. Ami köztünk volt az csak a testiségen alapult és kész. Én jól éreztem magam, nagyon szépen köszönöm és azt hittem, hogy leszögeztük, hogy közöttünk több nem is lehet.
Daniel:Csak te szögezted le. Én őszintén bevallottam, hogy szeretném megpróbálni veled. Legalább egy randevú erejéig.
Savi:De én nem akarom!
Daniel:De miért nem?
(Daniel hirtelen elsápad)
Daniel:Csak nem?
(Savi hunyorítva néz rá a férfira)
Savi:Mi?
Daniel:Még mindig arra vársz, hogy visszajöjjön hozzád a férjed?
Savi:Mi az, hogy még mindig arra várok?! Vissza fog jönni.
Daniel:Te jó ég!
(Daniel megvakarja feje búbját)
Daniel:Szóval még mindig itt tartasz! Te jó ég!
Savi:Ne jó égezz itt nekem. Eric-kel a házasságunk stabil és kiegyensúlyozott volt. Most persze biztosan csak vissza akarja adni nekem azt amit én is elkövettem ellene, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan meggondolja és visszajön hozzám.
(Daniel hátrálni kezd, mindkét kezét védekezően Savi elé emeli)
Savi:Tudod ez az egész a te hibád!
(Daniel felcsattan)
Daniel:Az én hibám?! Te is benne voltál a játékban Savi! Ne akard már rám kenni a saját felelőtlenségedet!
Savi:Esküt tettem Eric előtt. Egy felsőbb szellemi lény előtt, hogy soha, de soha, de soha nem fogom megcsalni a házastársam, érted?! És mégis megcsaltam. Csak miattad. És most a házasságomnak vége.
Daniel:De te döntöttél úgy, hogy elindulsz ezen a lejtőn! Nem értem, hogy miért csodálkozol, hogy ide lyukadtál ki! Mégis mire vártál?! Hogy majd elmondod a férjednek, hogy viszonyod van, ő meg megölel és megcsókol aztán boldogan éltek, míg meg nem haltok?!
(Savi hevesen rázni kezdi a fejét)
Savi:Te ezt nem érted! Te nem értesz ebből semmit! Eric vissza fog jönni és a házasságunk is rendben lesz!
Daniel:Miért mondogatod folyton ezt a zagyvaságot?! Miért nem tudsz már továbblépni végre?! Miért siratod még mindig?! Boldog voltál te egyáltalán a házasságodban Savi?
(Savi nagy levegőt vesz, már mondaná amikor hirtelen szája összecsukódik, torka elszorul, elharapja ajkát majd jónéhány másodpercig csak a zöld füvet bámulja. Végül behunyja szemeit majd kissé összehúzva magát elindul a kocsija felé és búcsúszó nélkül beszáll majd elhajt.)
...
Pollonia:És itt merre?
Max:Jobbra.
(Pollonia egy lerobbant városrészen belül kocsikázik. Az utak egyre repedezettek és ápolatlanabban, ahogy egy lepukkant, gyárkéményekkel teli övezethez közelít négykerekűjével. Az anyósülésen Max ül, aki ide-oda nézeget ki az ablakon)
Pollonia:És itt?
Max:Csak egyenesen.
(Pollonia kissé veszengve markolgatja a kormányt miközben látja, hogy az épületek járdáin elhaladó emberek szakadt, rongyos és koszors ruhákban járkálnak)
Pollonia:Húha.
Max:Mi az?
Pollonia:Semmi. Csak erre még nem jártam.
(A kocsi elér egy kereszteződéshez)
Max:Itt jobbra és ebben az utcában lesz a negyedik ház.
Pollonia.Negyedik. Oké.
(Pollonia befordul az utcába és elszörnyedve veszi észre az első két házat. Mindkét ház tetőszerkezete hiányos, a tetőcserepek vagy letörtek vagy pótolatlanok. Az udvarokon csontsovány kutyák szaladgálnak valamint a kert tele van eltakarítatlan állatürülékkel; füvetlen, poros és elhanyagolt; a kerítésre kinőtt, szürke, elnyűtt ruhákat lógattak. Az ablakok ki vannak törve és az ajtók rozoga, koszos, faajtók. A ház előtt és a járdán is barna bőrű cigánygyerekek futkorásznak, hiányos öltözetben. Az egyik ház ablakában egy pólóban, egy öreg cigányasszony figyeli a gyerekeket miközben fejét támasztja és a környéket kémleli)
(Pollonia lelassít, nehogy valamelyik gyerek lelépjen a padkáról és a kocsi elé kerüljön majd szörnyülködve felszólal)
Pollonia:Te úristen!
Max:Mi a baj?
Pollonia:Semmi, tényleg. Csak erre még komolyan nem voltam.
(Pollonia végül megérkezik a Max által említett ház elé, amelynek nincs kerítése és az udvarát teljesen benőtte a gaz. Pollonia lehúzódik a kátyús járdaút mellé majd megáll és leállítja a motort)
Max:Itt vagyunk.
(Pollonia közelebbről is szemügyre veszi a házat az autóból)
Pollonia:Itt laktatok?
Max:Itt.
(Max megpróbálja kikapcsolni a biztonsági övet, de többszöri próbálkozásra sem sikerül neki)
Pollonia:Várj! Segítek!
(Pollonia megnyomja az öv tartójába beszerelt gombot, mire az kikattan és a biztonsági öv visszahúzódik a helyére. Pollonia kikapcsolja a saját övét is majd kiveszi a kulcsot az indítóból, kiszáll a kocsiból, körülnéz az úttesten aztán átsétál a másik oldalra és kinyitja az ajtót Max-nak, aki ugyancsak próbálkozott azzal is, hogy belülről kinyissa a kocsi ajtaját, de az sem sikerült neki. Max végül kiszáll majd becsapja maga mögött a kocsit)
Pollonia:Látom nem szoktál kocsiban ülni.
Max:Néha.
(Max azonnal berohan a kertbe, át a gizes-gazos mindenségen, amíg végül elér a bejárati ajtóhoz. Pollonia gyorsan megnyomja a kocsikulcsán az egyik gombot, amely minden ajtót bezár majd heves léptekkel követi Max-ot. A nő idegesen figyeli, hogy a kert hátsó része fel van ásva, a ház ablakai ki vannak törve és papírral meg rongyokkal vannak befedve. A fal kívül teljesen le van verve és a bejárati ajtó, ami egy régi, korhadt fából készült tákolmány, tárva, nyitva áll előttük)
Pollonia:Ez újdonság.
(Max befut a házba majd Pollonia is odaér az ajtóhoz és utánakiabál)
Pollonia:Csak óvatosan Max!
Max:Gyere csak Pollonia néni!
(Pollonia szemei egy pillanatra megrebbennek majd nagy levegőt vesz, s fúj ki)
Pollonia:Húúúha.
(A nő belép a házba és egyenesen a konyhán találja magát, ami egy asztalból és egy régi kályhából áll. A falak le vannak verve, ruhák szana-szét szórva.)
Max:Megvan!
(Pollonia követi Max hangját és eljut egy szobába, amiben ürülék szaga terjeng. A nő befogja az orrát, amint belép a rendetlen és rendezetlen szobába. Max egy kupac ruhán ül és egy barna, régi játékmackót szorongat)
Max:A macim!
Pollonia:Te jó ég!
(Pollonia még egyszer körülnéz s észreveszi, hogy a tető repedezett és a sarkaiban lyukak vezetnek le a padlásról)
Pollonia:Max! Szerintem ideje, hogy menjünk.
Max:Jó. Csak a mackómat akartam.
Pollonia:Oké. Menjünk vissza a kocsihoz, jó?
(Pollonia és Max kisétálnak a házból, átvágnak az udvaron majd Pollonia megnyomja a kulccsomoján a gombot mire a kocsi ajtajai kinyílnak. Max és Pollonia beszállnak a kocsiba. A nő belenéz a visszapillantóba s látja, hogy egy kisebb tömeg gyűlt az utcára és a kocsit nézik. Pollonia nagy levegőt vesz majd beköti az övet aztán elindítja a motort és gázt ad a járműnek, ami hatalmas csikorgással és robajjal kanyarodik meg és hajt ki az utcából)
...
(A bírónő újra az asztalra üt kalapácsával)
Alison:Ezennel folytatjuk a tárgyalást. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Miközben a bírónő tovább beszél s megszólal Robert is, Savi odasúg Samanthanak)
Savi:Ne aggódj. Minden rendben lesz.
Samantha:Nem.
(Savi nagy levegőt vesz majd végignéz a lelkileg összetört Samantha-n, aztán meghall valamit és újra a bírónőre koncentrál)
Alison:Van-e erről valami bizonyíték?
(A vádlók mellett egy két méter magas, afro-amerikai, izmos, jóképű férfi áll. Körszakálla kiemeli gyönyörűen fehér fogsorát, amelyet minden egyes beszélgetés kezdeményezésénél megvillant.)
(Az öltönyös férfi zavarodottan válaszol a bírónő kérdésére)
Dominic:Hogyan?
Alison:Bizonyíték! Azt kérdeztem, hogy van-e bizonyíték arról, hogy az alperes valóban molesztálta a maga védencét.
Dominic:A bizonyíték bírónő maga a fiú lelkileg elszenvedett sérülése. Illetve sérülései. A megaláztatások és a bántások, amelyeken keresztül kellett mennie.
Alison:Ez eddig mind szép és jó. De hol van a bizonyíték az itt elmondottakra? Mi a bizonyíték?!
Dominic:Milyen bizonyíték? A bírónő is láthatja, hogy védencem teljesen megviselt állapotban van még most is.
Alison:Azt én látom. De nem hiszem, hogy amiatt van megviselve, mert egy tanárnő molesztálta és szexuális játékszerként használta. Másfelől pedig legyen szíves ne terelje a témát és ne nézzen engem madárnak! A bizonyítékot kérem! A bizonyítékra van szükségem, de én ezt akár estig is mondogatom szívesen. Én úgyis megkapom a fizetésem.
(Savi lehajtja a fejét majd elmosolyodik)
Dominic:Hogy érti, hogy a bizonyítékra van szüksége? Ez nem elég bizonyíték?
Alison:Nem! Nekem írásos bizonyíték kell! Pszichológiai vagy esetleg pszichiátriai kórkép, látlelet, szakvélemény és a többi. Volt pszichológusnál vagy pszichiáternél a védence?
Dominic:Nem bírónő.
Alison:Értem. Szóval akkor csak gondolt egyet és feljelentette az alperest. Hát így én is feljelenthetném a szomszédom, akit ki nem állhatok, csak azért mert nem csípen a búráját. Richard!
Richard:Igen, bírónő?
Alison:Ne rabolja az ügyészség és a rendvédelem idejét, mert a hivatalos szervek megtévesztése valamint a rágalmazás sokkal nagyobb büntetést ró maga után, mint azt maga el tudja képzelni.
Richard:Igenis bírónő.
Alison:Ezennel felmentem Samantha Williamson-t, ab instantia - bizonyítékok hiányában, szabadon távozhat. Következő!
(Alison bírónő rácsap a kloffolójával az asztalra majd félreteszi a papírokat)
(Samantha arca hirtelen kivirul miközben Savi széles mosollyal öleli át barátnőjét majd mindketten hangosan felsikonganak)
Samantha:Ezt nem hiszem el!
Savannah:Vuhúúúúú! Győztünk!
...
(Savi sebes léptekkel lép be Pollonia kávéházába. Odaérve a pulthoz, azonnal letámadja Polloniát, aki épp papírokat szortíroz)
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Neked is szia!
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap este volt egy furcsa álmom.
Pollonia:Hogy micsoda?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
Savi:Komolyan mondom. A zsigereimben érzem, hogy így lesz.
Pollonia:Lehet, hogy csak a hormonok, nem? Nem vagy ciklusban?
Savi:De. Abban vagyok, de ez most nem fontos.
Pollonia:Na persze...
Savi:Úgyhogy úgy döntöttem, hogy mégsem írom alá a válási papírokat.
(Pollonia arca elsavanyodik, mintha citromba harapott volna)
Pollonia:De nem úgy volt, hogy végre továbblépsz?
Savi:Nem! Még nincs vége! Még minden menthető.
Pollonia:Jaj, Istenem...
Pollonia:Nem kérsz inkább egy kávét?
(Savi hirtelen felkapja a fejét)
Savi:Jaj! Majd elfelejtettem.
Pollonia:Micsodát?!
Savi:Úgysem fogsz hinni a szemednek!
(Pollonia érdeklődve elmosolyodik)
Pollonia:Na, mi az?
Savi:Találd ki, hogy ki jött vissza!
Pollonia:Na, ki?
(Savi gyorsan kiszalad a kávézóból majd kéz a kézben sétál vissza a fülig érő szájjal mosolygó Samantha-val)
Pollonia:Te jóságos ég!
Samantha:Visszatértem!
(Pollonia azonnal kisétál a pult mögül majd szorosan megöleli Samantha-t)
Pollonia:Hadd nézzelek meg jobban! Jól nézel ki! Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint akit nemrég ítéltek el kiskorúak molesztálásával és szexuális megvesztegetésével.
(Savi elneveti magát)
Savi:Ez jó.
Pollonia:Üljetek le! Mindjárt megyek én is!
(Savi felemeli a mutatóujját)
Savi:Ő...
Pollonia:Mi az?
Samantha:Arra gondoltunk, hogy elszökhetnél, hogy meglephessük Hilda-t. Már olyan régóta nem láttam.
(Pollonia homloka összerándul)
Pollonia:Most, hogy mondod már egy ideje én sem láttam.
(Savi meglepődötten reagál)
Savi:Mi? Nem is volt itt a kávézóban?
Pollonia:Az utóbbi két napban biztosan nem.
(Ebben a pillanatban a három nő sejtelmesen összenéz)
...-------------------------------------------------------------------
---
Az előző részek tartalmából:
----------------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
(Savannah kigubbadt szemekkel bámu, házának ajtaja előtt állva)
Eric:Elhoztam a válási papírokat.
(Eric ekkor a mellette álló szőke nőre mutat)
Eric:Ő meg itt Barbara, a menyasszonyom.
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-
Savi:Gyerünk! Gyerünk! Vedd már fel!
(Savi a nappalijának egyik szekrénye előtt toporzékol egy vezetékes telefonnal a kezében)
Savi:Mi lesz már?!
Eric:Szia itt Eric! Haggy üzenetet a sípszó után és, amint lehet visszahívlak.
Savi:Hát ezt nem hiszem el!
(Savi flegmán beleszól a telefonba)
Savi:Amint lehet mi?!
(Hirtelen megszólal a sípszó a vonal végén)
Savi:Na most! Ide figyelj Eric! Sürgősen beszélnünk kell! Ide adtad nekem a válási papírokat aztán eltűntél, mint szürke szamár a ködben. Biztos vagyok benne, hogy azzal a kis barbi babával vagy.. nem is érdekel.. de szeretném tudni, hogy most akkor mi van! Meg azt is, hogy mi lesz! Legalábbis a te szemszögedből! Mégis hogy gondolod ezt, hm?! Hogy csak beállítasz és...
(Savi beszédét félbeszakítja a vonal végén felcsendülő, selymes női hang)
-Sajnáljuk, de elérte a maximális hangrögzítésre szánható időtartamot. Kérjük próbálja meg később.
Savi:Rohadj meg!
(Savi lecsapja a telefont a szekrényre oly erővel, hogy észre sem veszi miközben lelök egy fakeretes kis képet a szekrény széléről, amelynek üvege darabokra törik. Savi lehajol majd felveszi a képet. A képen ő és Eric állnak egymás mellett ünnepi ruhában. Mosolyognak, s szorosan ölelik egymást. Savi hosszasan nézi ahogy a törött üveg megannyi darabokra válaszjta szét őket egymástól a képen. A nő kezében tartva a széttört képkeretet, megpróbálja visszahelyezni azt a szekrényre, mintha mi sem történt volna, elérvén, hogy valahogy egyhelyben megálljon a keret)
....
Karen:Mondtam, hogy nem érdekel a magyarázatod!
(Karen nagy nehezen kiszabadítja magát Zoltan szorításából)
Karen:És légyszíves menj innen. Te egy őrült vagy!
Zoltan:Mert?
(Karen mérgesen rázendít a férfire)
Karen:Kiadni magad egy súlyosan beteg, tartósan fogyatékos embernek?! Te nem vagy normális!
Zoltan:Jó! De ezt még megbánod.
Karen:Azt kétlem.
Zoltan:Csak figyelj!
(Zoltan fogja magát majd kimegy az ajtón. Karen gyorsan bevágja azt a férfi után majd a reteszt is és a kulcsot is kétszer elfordítja aztán háttal nekidől az ajtónak és kissé megkönnyebbülve vesz levegőt)
...
(Másnap kora reggel Savi már az ajtó előtt áll s épp zárni készül, hogy munkába induljon. Amint bezárja az ajtót és becsúsztatja aktatáskájába a kulcsait majd pedig előkotorja kocsikulcsait Daniel jelenik meg előtte fogorvosi köpenyben és egy egyszerű nadrágban. Savi egy előkelő fekete kosztümöt visel, hozzá illő felsővel, szoknyával és szolíd nagysarkúval.)
Daniel:Szia, Savi! Próbáltalak elérni. Hívtalak egy csomószor. Azt hittem, hogy már valami bajod esett.
(Savi megpróbálja ignorálni a férfit miközben lesétál a lépcsőn és kisétál a kertből, egyenesen az udvar mellett parkoló kocsijához sietve)
Savi:Tudom, hogy hívtál és azt is tudom, hogy nem értél el. Ez azért volt, mert nem vettem fel.
Daniel:Miért nem?
Savi:Mert mondom, hogy nem akarok tőled semmit. Azt hittem, hogy érthetően fejeztem ki magam.
Daniel:De még csak esélyt sem adtál nekem, Savi. Esélyt sem adtál nekünk.
(Daniel megragadja Savi kezét, aki megáll s mélyen a férfi szemébe néz)
Savi:Milyen esélyt? Esélyt mire?! Most mondom másodszorra, hogy nem akarok tőled semmit sem. Ami köztünk volt az csak a testiségen alapult és kész. Én jól éreztem magam, nagyon szépen köszönöm és azt hittem, hogy leszögeztük, hogy közöttünk több nem is lehet.
Daniel:Csak te szögezted le. Én őszintén bevallottam, hogy szeretném megpróbálni veled. Legalább egy randevú erejéig.
Savi:De én nem akarom!
Daniel:De miért nem?
(Daniel hirtelen elsápad)
Daniel:Csak nem?
(Savi hunyorítva néz rá a férfira)
Savi:Mi?
Daniel:Még mindig arra vársz, hogy visszajöjjön hozzád a férjed?
Savi:Mi az, hogy még mindig arra várok?! Vissza fog jönni.
Daniel:Te jó ég!
(Daniel megvakarja feje búbját)
Daniel:Szóval még mindig itt tartasz! Te jó ég!
Savi:Ne jó égezz itt nekem. Eric-kel a házasságunk stabil és kiegyensúlyozott volt. Most persze biztosan csak vissza akarja adni nekem azt amit én is elkövettem ellene, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan meggondolja és visszajön hozzám.
(Daniel hátrálni kezd, mindkét kezét védekezően Savi elé emeli)
Savi:Tudod ez az egész a te hibád!
(Daniel felcsattan)
Daniel:Az én hibám?! Te is benne voltál a játékban Savi! Ne akard már rám kenni a saját felelőtlenségedet!
Savi:Esküt tettem Eric előtt. Egy felsőbb szellemi lény előtt, hogy soha, de soha, de soha nem fogom megcsalni a házastársam, érted?! És mégis megcsaltam. Csak miattad. És most a házasságomnak vége.
Daniel:De te döntöttél úgy, hogy elindulsz ezen a lejtőn! Nem értem, hogy miért csodálkozol, hogy ide lyukadtál ki! Mégis mire vártál?! Hogy majd elmondod a férjednek, hogy viszonyod van, ő meg megölel és megcsókol aztán boldogan éltek, míg meg nem haltok?!
(Savi hevesen rázni kezdi a fejét)
Savi:Te ezt nem érted! Te nem értesz ebből semmit! Eric vissza fog jönni és a házasságunk is rendben lesz!
Daniel:Miért mondogatod folyton ezt a zagyvaságot?! Miért nem tudsz már továbblépni végre?! Miért siratod még mindig?! Boldog voltál te egyáltalán a házasságodban Savi?
(Savi nagy levegőt vesz, már mondaná amikor hirtelen szája összecsukódik, torka elszorul, elharapja ajkát majd jónéhány másodpercig csak a zöld füvet bámulja. Végül behunyja szemeit majd kissé összehúzva magát elindul a kocsija felé és búcsúszó nélkül beszáll majd elhajt.)
...
Pollonia:És itt merre?
Max:Jobbra.
(Pollonia egy lerobbant városrészen belül kocsikázik. Az utak egyre repedezettek és ápolatlanabban, ahogy egy lepukkant, gyárkéményekkel teli övezethez közelít négykerekűjével. Az anyósülésen Max ül, aki ide-oda nézeget ki az ablakon)
Pollonia:És itt?
Max:Csak egyenesen.
(Pollonia kissé veszengve markolgatja a kormányt miközben látja, hogy az épületek járdáin elhaladó emberek szakadt, rongyos és koszors ruhákban járkálnak)
Pollonia:Húha.
Max:Mi az?
Pollonia:Semmi. Csak erre még nem jártam.
(A kocsi elér egy kereszteződéshez)
Max:Itt jobbra és ebben az utcában lesz a negyedik ház.
Pollonia.Negyedik. Oké.
(Pollonia befordul az utcába és elszörnyedve veszi észre az első két házat. Mindkét ház tetőszerkezete hiányos, a tetőcserepek vagy letörtek vagy pótolatlanok. Az udvarokon csontsovány kutyák szaladgálnak valamint a kert tele van eltakarítatlan állatürülékkel; füvetlen, poros és elhanyagolt; a kerítésre kinőtt, szürke, elnyűtt ruhákat lógattak. Az ablakok ki vannak törve és az ajtók rozoga, koszos, faajtók. A ház előtt és a járdán is barna bőrű cigánygyerekek futkorásznak, hiányos öltözetben. Az egyik ház ablakában egy pólóban, egy öreg cigányasszony figyeli a gyerekeket miközben fejét támasztja és a környéket kémleli)
(Pollonia lelassít, nehogy valamelyik gyerek lelépjen a padkáról és a kocsi elé kerüljön majd szörnyülködve felszólal)
Pollonia:Te úristen!
Max:Mi a baj?
Pollonia:Semmi, tényleg. Csak erre még komolyan nem voltam.
(Pollonia végül megérkezik a Max által említett ház elé, amelynek nincs kerítése és az udvarát teljesen benőtte a gaz. Pollonia lehúzódik a kátyús járdaút mellé majd megáll és leállítja a motort)
Max:Itt vagyunk.
(Pollonia közelebbről is szemügyre veszi a házat az autóból)
Pollonia:Itt laktatok?
Max:Itt.
(Max megpróbálja kikapcsolni a biztonsági övet, de többszöri próbálkozásra sem sikerül neki)
Pollonia:Várj! Segítek!
(Pollonia megnyomja az öv tartójába beszerelt gombot, mire az kikattan és a biztonsági öv visszahúzódik a helyére. Pollonia kikapcsolja a saját övét is majd kiveszi a kulcsot az indítóból, kiszáll a kocsiból, körülnéz az úttesten aztán átsétál a másik oldalra és kinyitja az ajtót Max-nak, aki ugyancsak próbálkozott azzal is, hogy belülről kinyissa a kocsi ajtaját, de az sem sikerült neki. Max végül kiszáll majd becsapja maga mögött a kocsit)
Pollonia:Látom nem szoktál kocsiban ülni.
Max:Néha.
(Max azonnal berohan a kertbe, át a gizes-gazos mindenségen, amíg végül elér a bejárati ajtóhoz. Pollonia gyorsan megnyomja a kocsikulcsán az egyik gombot, amely minden ajtót bezár majd heves léptekkel követi Max-ot. A nő idegesen figyeli, hogy a kert hátsó része fel van ásva, a ház ablakai ki vannak törve és papírral meg rongyokkal vannak befedve. A fal kívül teljesen le van verve és a bejárati ajtó, ami egy régi, korhadt fából készült tákolmány, tárva, nyitva áll előttük)
Pollonia:Ez újdonság.
(Max befut a házba majd Pollonia is odaér az ajtóhoz és utánakiabál)
Pollonia:Csak óvatosan Max!
Max:Gyere csak Pollonia néni!
(Pollonia szemei egy pillanatra megrebbennek majd nagy levegőt vesz, s fúj ki)
Pollonia:Húúúha.
(A nő belép a házba és egyenesen a konyhán találja magát, ami egy asztalból és egy régi kályhából áll. A falak le vannak verve, ruhák szana-szét szórva.)
Max:Megvan!
(Pollonia követi Max hangját és eljut egy szobába, amiben ürülék szaga terjeng. A nő befogja az orrát, amint belép a rendetlen és rendezetlen szobába. Max egy kupac ruhán ül és egy barna, régi játékmackót szorongat)
Max:A macim!
Pollonia:Te jó ég!
(Pollonia még egyszer körülnéz s észreveszi, hogy a tető repedezett és a sarkaiban lyukak vezetnek le a padlásról)
Pollonia:Max! Szerintem ideje, hogy menjünk.
Max:Jó. Csak a mackómat akartam.
Pollonia:Oké. Menjünk vissza a kocsihoz, jó?
(Pollonia és Max kisétálnak a házból, átvágnak az udvaron majd Pollonia megnyomja a kulccsomoján a gombot mire a kocsi ajtajai kinyílnak. Max és Pollonia beszállnak a kocsiba. A nő belenéz a visszapillantóba s látja, hogy egy kisebb tömeg gyűlt az utcára és a kocsit nézik. Pollonia nagy levegőt vesz majd beköti az övet aztán elindítja a motort és gázt ad a járműnek, ami hatalmas csikorgással és robajjal kanyarodik meg és hajt ki az utcából)
...
(A bírónő újra az asztalra üt kalapácsával)
Alison:Ezennel folytatjuk a tárgyalást. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Miközben a bírónő tovább beszél s megszólal Robert is, Savi odasúg Samanthanak)
Savi:Ne aggódj. Minden rendben lesz.
Samantha:Nem.
(Savi nagy levegőt vesz majd végignéz a lelkileg összetört Samantha-n, aztán meghall valamit és újra a bírónőre koncentrál)
Alison:Van-e erről valami bizonyíték?
(A vádlók mellett egy két méter magas, afro-amerikai, izmos, jóképű férfi áll. Körszakálla kiemeli gyönyörűen fehér fogsorát, amelyet minden egyes beszélgetés kezdeményezésénél megvillant.)
(Az öltönyös férfi zavarodottan válaszol a bírónő kérdésére)
Dominic:Hogyan?
Alison:Bizonyíték! Azt kérdeztem, hogy van-e bizonyíték arról, hogy az alperes valóban molesztálta a maga védencét.
Dominic:A bizonyíték bírónő maga a fiú lelkileg elszenvedett sérülése. Illetve sérülései. A megaláztatások és a bántások, amelyeken keresztül kellett mennie.
Alison:Ez eddig mind szép és jó. De hol van a bizonyíték az itt elmondottakra? Mi a bizonyíték?!
Dominic:Milyen bizonyíték? A bírónő is láthatja, hogy védencem teljesen megviselt állapotban van még most is.
Alison:Azt én látom. De nem hiszem, hogy amiatt van megviselve, mert egy tanárnő molesztálta és szexuális játékszerként használta. Másfelől pedig legyen szíves ne terelje a témát és ne nézzen engem madárnak! A bizonyítékot kérem! A bizonyítékra van szükségem, de én ezt akár estig is mondogatom szívesen. Én úgyis megkapom a fizetésem.
(Savi lehajtja a fejét majd elmosolyodik)
Dominic:Hogy érti, hogy a bizonyítékra van szüksége? Ez nem elég bizonyíték?
Alison:Nem! Nekem írásos bizonyíték kell! Pszichológiai vagy esetleg pszichiátriai kórkép, látlelet, szakvélemény és a többi. Volt pszichológusnál vagy pszichiáternél a védence?
Dominic:Nem bírónő.
Alison:Értem. Szóval akkor csak gondolt egyet és feljelentette az alperest. Hát így én is feljelenthetném a szomszédom, akit ki nem állhatok, csak azért mert nem csípen a búráját. Richard!
Richard:Igen, bírónő?
Alison:Ne rabolja az ügyészség és a rendvédelem idejét, mert a hivatalos szervek megtévesztése valamint a rágalmazás sokkal nagyobb büntetést ró maga után, mint azt maga el tudja képzelni.
Richard:Igenis bírónő.
Alison:Ezennel felmentem Samantha Williamson-t, ab instantia - bizonyítékok hiányában, szabadon távozhat. Következő!
(Alison bírónő rácsap a kloffolójával az asztalra majd félreteszi a papírokat)
(Samantha arca hirtelen kivirul miközben Savi széles mosollyal öleli át barátnőjét majd mindketten hangosan felsikonganak)
Samantha:Ezt nem hiszem el!
Savannah:Vuhúúúúú! Győztünk!
...
(Savi sebes léptekkel lép be Pollonia kávéházába. Odaérve a pulthoz, azonnal letámadja Polloniát, aki épp papírokat szortíroz)
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Neked is szia!
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap este volt egy furcsa álmom.
Pollonia:Hogy micsoda?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
Savi:Komolyan mondom. A zsigereimben érzem, hogy így lesz.
Pollonia:Lehet, hogy csak a hormonok, nem? Nem vagy ciklusban?
Savi:De. Abban vagyok, de ez most nem fontos.
Pollonia:Na persze...
Savi:Úgyhogy úgy döntöttem, hogy mégsem írom alá a válási papírokat.
(Pollonia arca elsavanyodik, mintha citromba harapott volna)
Pollonia:De nem úgy volt, hogy végre továbblépsz?
Savi:Nem! Még nincs vége! Még minden menthető.
Pollonia:Jaj, Istenem...
Pollonia:Nem kérsz inkább egy kávét?
(Savi hirtelen felkapja a fejét)
Savi:Jaj! Majd elfelejtettem.
Pollonia:Micsodát?!
Savi:Úgysem fogsz hinni a szemednek!
(Pollonia érdeklődve elmosolyodik)
Pollonia:Na, mi az?
Savi:Találd ki, hogy ki jött vissza!
Pollonia:Na, ki?
(Savi gyorsan kiszalad a kávézóból majd kéz a kézben sétál vissza a fülig érő szájjal mosolygó Samantha-val)
Pollonia:Te jóságos ég!
Samantha:Visszatértem!
(Pollonia azonnal kisétál a pult mögül majd szorosan megöleli Samantha-t)
Pollonia:Hadd nézzelek meg jobban! Jól nézel ki! Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint akit nemrég ítéltek el kiskorúak molesztálásával és szexuális megvesztegetésével.
(Savi elneveti magát)
Savi:Ez jó.
Pollonia:Üljetek le! Mindjárt megyek én is!
(Savi felemeli a mutatóujját)
Savi:Ő...
Pollonia:Mi az?
Samantha:Arra gondoltunk, hogy elszökhetnél, hogy meglephessük Hilda-t. Már olyan régóta nem láttam.
(Pollonia homloka összerándul)
Pollonia:Most, hogy mondod már egy ideje én sem láttam.
(Savi meglepődötten reagál)
Savi:Mi? Nem is volt itt a kávézóban?
Pollonia:Az utóbbi két napban biztosan nem.
(Ebben a pillanatban a három nő sejtelmesen összenéz)
...-------------------------------------------------------------------
---
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)