13.rész - Életem kísértetei

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-

Karen:Nagyon szépen köszönöm. További szép napot. Viszlát Isabelle.
Isabelle:Jöjjön máskor is Dr. Kim.
(Karen, egy dobozos kávéval a kezében, elsétál a kültéri kávézó pultjától majd átszalad a forgalmas üttesten, de mikor a folyó felett tornyosuló híd korlátjához ér, hirtelen megpillant egy rajta támaszkodó férfit s mikor közelebb ér az alakhoz hirtelen felkiált)
Karen:Te jóságos ég! Eric?!
(Az alak megfordul és Karen azonnal kiveszi belőle a jól öltözött, ingben, nadrágban és ünnepi cipőben álló Eric-et. A férfi elmosolyodik, s mikor Karen odaér hozzá, átöleli őt és két puszit nyom arcára)
Eric:Karen! De rég láttalak!
Karen:Én is téged! Utoljára Savi születésnapján.
Eric:Igen.
(Eric egy pillanatig lehajtja a fejét)
Eric:Az nem éppen egy idillikus emlékképként maradhatott meg a fejedben.
(Karen egy pillanatra félre húzza szája szélét)
Karen:És hogy vagy?
Eric:Jól vagyok köszönöm. És te? Dolgozni mész?
Karen:Igazából onnan jövök.
Eric:Még mindig praktizálsz?
Karen:Persze. És te? Még mindig befektetőként keresed a kenyered?
Eric:Én arra születtem, hogy így keressem a kenyerem.
(Eric újra a híd korlátjára támaszkodik, közben Karen odaáll mellé, s háttal nekidől a korlát szélének)
Karen:Azóta sem beszéltél Savi-vel?
Eric:Nem. Nem is fogok.
(Karen felvonja szemöldökét)
Karen:Ennyire mérges vagy rá még mindig?
Eric:Te nem lennél mérges?
(Karen belekortyol a kávéjába)
Karen:Jogos.
Karen:Bár, be kell valljam, én azt hittem, hogy valahogy ezt is meg fogjátok majd oldani.
Eric:Megoldani? Hogyan?
Karen:Mindenkinek jár egy második esély.
(Eric egy pillanatra mélyen Karen szemébe néz aztán újra a folyón megcsilanó naplemente fényeit bámulja)
Karen:Lehet, hogy időt kellene adnod magadnak, hogy tisztázd a dolgokat.
Eric:Már tisztáztam. Eldöntöttem, hogy elválok és kész.
Karen:És ki ez a Barbara?
(Eric elmosolyodik)
Eric:Ezt is elmondta?
Karen:Mi mindent elmondunk egymásnak.
Karen:Tényleg elveszed őt feleségül?
Eric:Igen. Úgy tervezem. Savi teljesen felnyitotta a szemem.
Karen:Miért?
Eric:Mert csak. Amikor kiderült, hogy megcsalt egyszerűen rájöttem, hogy nem ez az mód, ahogy élni akarok. Izgalmat akarok az életembe. Szenvedélyes szerelmet és változatos programokat a párommal.
Karen:És Savi-vel ezt nem lehetett?
Eric:Az elején még igen... De később már nem. Éjjel-nappal dolgozott, közben meg megcsalt aztán meg még ki tudja, hogy mit csinált a hátam mögött, amit nem mondott el nekem.
Karen:És úgy érzed, hogy elárultak téged.
Eric:Úgy érzem, hogy elárult engem az, akit a legjobban szerettem és akiben a legjobban bíztam. Ha egyszer megtette, hogy megcsal, megtenné újra.
Karen:Miért vagy ebben olyan biztos?
Eric:Akarsz fogadni?
Karen:És Barbara? Ő milyen?
Eric:Mint egy villámcsapás. Egyszerűen csak felbukkant az életemben és a feje tetejére állította az egészet. Vele nagyon jól kijövök. Úgy érzem, hogy megtaláltam a legjobb barátomat, a szerelmemet és a lelki társamat. Egy igazán kedves és gondoskodó nő társaságában.
(Karen meglepetten és kissé szerény hangnemben reagál)
Karen:Komolyan?
Eric:Igen. Még soha nem éreztem ilyet. Még Savi-nél sem.
Karen:Ó.
(Eric hirtelen felegyenesedik, nagy levegőt vesz és kihúzza magát)
Eric:Megtennél nekem valamit?
Karen:Micsodát?
Eric:Megmondanád Savi-nek, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és hogy szeretném, hogy aláírja azokat a válási papírokat és leadja az ügyvédemnek? A papírokon minden rajta van, amit tudnia kell.
Karen:De miért nem beszélsz vele te?
Eric:Nem akarok. Nem vagyok rá képes. És kedvem sincs hozzá. Nem akarok megjelenni nála, nehogy azt higgye, hogy talán újratárgyalhatjuk az egészet.. mert nem úgy van. Én már teljesen túl vagyok rajta és kész. Szeretném, ha ezt ő is tudná.
Karen:Értem.
Eric:Nem okozna neked olyan nagy terhet, ha át kellene adnod neki ezt? Nyíltan és őszintén?
Karen:Nem. Dehogy. Megteszek minden tőlem telhetőt.
Eric:Remek. Köszönöm.
(Eric megöleli Karen-t)
Eric:Most mennem kell.
(Eric ad egy puszit a nőnek majd elindul, de mielőtt még elsétálna Karen felszólal)
Karen:Eric!
(Eric visszafordul)
Eric:Igen?
Karen:Ha esetleg szeretnél még beszélgetni.. tudod, hogy merre van rendelőm.
(Eric rámosolyog a nőre majd elsétál. Karen nagy levegőt vesz s folytatja útját hazafelé)
...
(Savi, kezében egy bevásárló kosárral sétálgat a húsos púlt előtt. Néha kivesz egy-egy csomagolt, mirelit árut; megnézi az árát majd félrehúzza a száját és visszateszi. Egyik pillanatban egy sejtelmes, tűsarkúban topogó nő áll meg mellette)
Natasha:Hm.. úgy tudtam, hogy nem szereted a borjút.
(Savannah felpillant a mirelit pulttól, szemei elkerekednek s álla majdnem a padlót üti a látványtól. Natasha áll előtte, talpig vörösben)
Savi:Te jóságos szent szar!
Natasha:Semmit nem öregedtél az elmúlt évek alatt.
(Savi elszörnyedve néz végig a nőn)
Savi:Te sem. Jól nézel ki.
Natasha:Te is.
(Savi gyorsan beledob egy csomagolt csirkemellet a kosarába majd hátat fordít a nőnek és sebes léptekkel a kassza felé siet, de Natasha követi őt és a háta mögül folytatja a beszélgetést)
Natasha:Hallottam Eric-kel zátonyra futott a házasságotok.
(Savi hirtelen megáll és végig néz a mellette álló polcon, de nem néz hátra a mögötte állő Natasha-ra)
Savi:Kitől hallottad?
Natasha:Eric mesélte.
(Savi arcára torz mosoly ül ki majd hirtelen továbbsétál, eredeti célja felé)
Savi:Hogy micsoda?
Natasha:Mondta, hogy örül, hogy egy kicsit kiszabadulhatott a megszokott mókuskerékből, mert majd megfulladt egy olyan órarend-gépezet mellett, mint te.
(Savi és Natasha végül elérnek a pénztár előtt álló hosszú sorhoz)
Savi:Hogy milyen gépezet?
Natasha:Én sem értem, de szerintem ezt Eric-kel kellene megbeszélned.
(Savi kissé mérgesen hajtja oldalra a fejét, de még mindig nem fordul meg, hogy lássa a mögötte toporzékoló nőt)
Savi:Na figyelj! Fogalmam sincs, hogy honnan tudod, hogy szétmentünk Eric-kel, de biztos vagyok benne, hogy nem Eric mondta el neked. Ugyanis Eric szóba se állna veled. Azok után, hogy rámásztál pedig megmondta, hogy házas.
Natasha:Az valóban egy fájó momentum volt a számomra. De megbocsátottam.
(Savi elmosolyodik majd felkiált)
Savi:Háh! Ez nagyon vicces. Reméltem, hogy azután a hatalmas veszekedés és pohárdobálás után, ami történt soha többé nem tolod majd vissza a sejjhajod ide.. de tévedtem. Neked tényleg jó, vastag bőr van a pofádon.
Natasha:Ezt most bóknak veszem.
Savi:Mi a francot keresel itt?
Natasha:Csak látogatóba jöttem.
Savi:Na persze. Ha te valamit csinálsz vagy valahova mész annak mindig nyomós oka van.
Natasha:Ennyire átlátszó lennék?
Savi:Kiismertelek a fiatal éveim alatt. De a többiek is. Bármit is keresel itt, azt nem fogod megtalálni úgyhogy akár vissza is mehetsz a fővárosba. Szerintem jó világod volt ott amúgy is.
Natasha:Ki akarok békülni veletek!
(Savi hirtelen hátrafordul s szembe néz Natasha-val)
Savi:Hogy micsoda?!
Natasha:Olyan jó lenne megint együtt lenni. Csak gondolj vissza a tini éveinkre. Menekülések a zsaruk elől. Amikor elbújtunk a bokorba, a rendőrautó meg előttünk húzott el és a két fakabát észre sem vette, hogy a bokor alján lapulunk. Emlékszel?
(Savi démonian mosolyog)
Savi:Hát persze, hogy emlékszem.
Natasha:Hajnali egy volt és mindenki minket keresett. Mi meg csak futkoztunk. Két kiskorú a város közepén. Azok az ablakon való kimászások. Amikor becsengettünk a vén tatákhoz és elrohantunk meg telefonbetyárkodtunk, hogy mi vagyunk az adó- meg a földhivatal. Emiatt is gondolom úgy, hogy lehetnénk újra barátnők..
(Savannah annyira felnevet, hogy egy pillanatra még a pénztáros is ránéz)
Savannah:Háhá! Neem.. bocs! Az nem fog megtörténni. Már elkövettem azt a hibát kétszer is. Nem egyszer! Kétszer! Bőven elég volt, nagyon szépen köszönöm. Ez az egész romantikus múlt idézgetés valóban negédes és bohókás a számomra, de tudod nem fogok leállni veled többször.
Natasha:De miért mondod ezt?
Savi:Azért, mert te egy pszichopata vagy. És ezt te tudod is nagyon jól. Mindig szarban hagytál mindenkit. Csak a saját hülyeséged után mentél. Mindig keverted a lét és folyton mindenkit csak tönkre akartál tenni. Soha a büdös életben nem bántad meg, hogy mennyi embert szétválasztottál és soha nem is kértél senkitől sem bocsánatot, ha épp megbántottál valakit. Igen, egy pszichopata vagy. Ennek a beszélgetésnek pedig hivatalosan is vége úgyhogy légyszíves akadj le rólam. Tegyünk úgy, mintha nem is találkoztunk volna.
Natasha:Nekem nyolc. De gondolom akkor Mariella sötét titkai sem érdekelnek.
(Savi újra hátat fordít, szájával csücsörít egyet aztán nagy levegőt vesz, s közben próbálja figyelmen kívül hagyni Natasha-t)
Natasha:Mert Mariella-nak voltak sötét titkai az már biztos.
(Savi idegesen kezd el kopogtatni a padlón, topánkája hegyével)
Natasha:Olyan titkok is, amik még rátok is behatással lehetnek.
Savi:Menj a picsába!
Natasha:Felőlem! Azt csináltok, amit akarok.
Savi:Még szerencse.
(Savi végre eléri a pénztárost, fizet és szemrebbenés nélkül távozik is a boltból)
...
(Savi heves léptekkel hatol be Pollonia kávéházába majd meglepetten pillantja meg, amint az egyik asztalnál Karen, Samantha és maga Pollonia ülnek. Savi odasétál hozzájuk, bevásárló szatyrát ledobja az asztalra majd leül eléjük)
Savannah:Nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam a minap a boltban.
(Karen belenéz a bevásárló szatyorba majd meglepődik)
Karen:Ez hús?
Savannah:Hús, de most nem ez a fontos.
Karen:Bocs.
Pollonia:Neked is szia.
Samantha:Kivel?
Savannah:Régi barátosnénkkal.
(Hirtelen mindenki zavarodott arckifejezéssel pillantgat egymásra az asztalnál ülve)
Savannah:Szarkeverő Natashával.
Pollonia:Hogy micsoda?!
Karen:Te jó ég!
Savannah:Aha! Visszajött a városba. Úgy tűnik nem volt még neki elég, amit kapott tőlünk.
Hilda:De mit keres itt?
Savannah:Fogalmam sincs, de azt már kívülről fújja, hogy én és Eric szétmentünk.
Karen:Én ezt nem értem.
Samantha:Azt meg honnét tudja?!
Savannah:Hát ez az! Azt még én sem tudom.
Karen:Mégis mi a fenéért jött vissza?
Pollonia:Én hozok még egy kávét.
Savi:Egy jó erőset, kérlek.
(Pollonia megsimogatva Savi vállát feláll az asztaltól majd elsétál)
Samantha:Mit mondott még?
Savi:Semmi mást, csak azt, hogy hallotta, hogy szétmentünk Eric-kel, mint mondták.. ja, és Mariella-val sokkolt.
Karen:Azon belül mivel?
Pollonia:Mi van Mariella-val?
(Pollonia letesz egy csésze, gőzölgő kávét Savi elé)
Savi:Köszi.
Pollonia:Szívesen.
Savi:Semmi nincs Mariella-val. Csak a szokásos. Natasha azt állítja, hogy Mariella-nak mocskos és sötét titkai vannak, amelyek ránk is behatással lehetnek.
Karen:Butaság.
Pollonia:Én nem mondanék ilyet.
Samantha:Mert? Nyílván Natasha most is csak hazudozik, mint a vízfolyás.
Savi:Én is erre tippelek.
Pollonia:Mariella-nak egész életében csak mocskos és sötét dolgai voltak. És aztán meg megölték. Nem is csodálkozom, ha esetleg van még valami, ami ránk is hatással lenne és amit Mariella nem akart, hogy kitudódjon. Annyi minden van még, amit nem tudunk róla. Engem inkább az lep meg, hogy Natasha visszajött.
(Savannah belekortyol a kávéjába majd tele szájjal hümmög egyet)
Savannah:Ühüm.
Savi:Én is ezen vagyok kiakadva.
Karen:Ha Natasha visszajött akkor annak nyomós oka van.
Pollonia:Szerintetek kereshet valamit?
Savi:Mégis micsodát?
(Pollonia vállat von, Karen félrehúzza a száját míg Samantha elmereng miközben az előtte heverő üres poharat bámulja. Végül Karen témát vált.)
Karen:Jut eszembe: Hilda előkerült már?
Savannah:Hívtam Marco-t, aki felvette és azt mondta, hogy Hilda és ő elutaztak külföldre, egy kis romantikus kiruccanásra. Jó sok szexszel.
(Pollonia felkiált)
Pollonia:Óóóó.. ez Hildára vall.
Savannah:Aha!
Samantha:De miért nem válaszol a mi telefonhívásainkra?
Savi:Marco azt mondta, hogy Hilda telefonja elromlott.
Samantha:És beszéltél Hilda-val?
Savi:Nem, mert épp aludt amikor hívtam és Marco nem akarta felébreszteni.
(Karen és Pollonia hirtelen összenéznek)
Karen:Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit bizarr?
Savi:Mert?
Pollonia:Hilda soha nem hagyna lógva minket. És tuti, hogy nem menne külföldre anélkül, hogy ne szólna nekünk.
Samantha:Szerintem is bűzlik valami az egészben.
Savi:Szerintetek hazudott?
Pollonia:Hívd fel még egyszer.
Savi:Hogyan?
Samantha:Aha. Hívd fel még egyszer és kérdezd meg Marco-tól, hogy felébredt-e már, mert valami fontosat akarsz neki elmondani.. vagy találj ki valamit.
Savi:Hát ha ennyire akarjátok.
(Savi előveszi a mobilját a retiküljéből és tárcsázni kezd)
Savi:Pszt! Kicsöng!
(A lányok feszülten figyelik Savi-t, miközben folyamatosan kósza pillantásokat váltanak egymással)
Savi:Na szia Marco! Szia-szia! Igen, Hilda-t keresem! Felébredt már?... Nem?... Elment shoppingolni? Miért ment el shoppingolni?... Ó!... Oké... Értem, rendben. Azért majd még később hívlak, jó? Jólvan! Vigyázz magadra. Csáó-csáó.
(Savi lenyomja a telefont majd leteszi az asztalra)
Savi:Azt mondja, hogy Hilda elment vásárolgatni.
Samantha:Vásárolgatni?
Karen:Shoppingolni, ha jól hallottuk.
Savi:Valami tényleg nincs rendben itt srácok.
(A csajok összenéznek egy pillanatra)
Pollonia:Szerintetek el kéne mennünk Hilda házához?
Savi:Már voltunk ott délelőtt. Nincs otthon senki.
Samantha:És mi lenne, ha nem Hilda házánál keresnénk őt?
Savi:Hanem?
Samantha:Mondjuk Mariella-nal. Ott lakik Marco úgyhogy...
Savi:De Hilda külföldön van Marco-val.
Karen:De mi van, ha Marco hazudik?
Pollonia:De akkor hol van Hilda?
...
(A lányok Savi sötét kocsijából szállnak ki, amely az imént parkolt le Mariella háza előtt)
(Savi, Pollonia, Karen és Samantha egyszerre kezdik el vizsgálgatni a ház minden külső szegmenség szembogaraikkal miközben Savi felszalad a lépcsőn és a bejárati ajtó melletti csengőt nyomogatja a falon. A többiek jobbra-balra sétálgatnak a ház előtt, benézve a bokrok alá, körülnézve az ablakok alatt mígnem Pollonia leguggol, hogy belásson a pince kicsi, téglalap alakú ablakán)
Savi:Hahóóó! Marco! Hilda! Helóóó!
(Savi a csengőt nyomkodja és közben az ajtón dörömböl, de nincs válasz. Mindeközben Karen isf felsétál a lépcsőn és odaáll Savi mellé)
(Hirtelen Savi és Karen egy kiáltást hallanak a ház oldalából)
Pollonia:Te jó ég! Ezt nézzétek!
Samantha:Az meg micsoda?
Pollonia:Csak nem?
Samantha:Az Hilda!
Pollonia:Savi, gyere gyorsan!
(Savi és Karen lefutnak a bejárati ajtó előtt heverő lépcsősorról majd odarohannak a lányokhoz, akik a ház oldala előtt, térdelve kukucskálnak le a pincébe a pinceablakon keresztül)
Pollonia:Hilda!
(A lányok kiabálni kezdenek miközben a picike ablakot ütögetik öklükkel, azonban a koszos, hegekkel és vérfoltokkal teli Hilda, aki a vízcsövekhez van kötözve meg sem mozdul)
Savi:Hívom a rendőrséget.
(Savi előveszi a mobilját és tárcsázni kezd. Karen felfut a lépcsőn majd a kilincset kezdi el nyomogatni, de a bejárati ajtó nem nyílik, a többiek pedig továbbra is megpróbálják felkelteni Hilda figyelmét, aki látszólag teljesen élettelenül hever a romos, koszos, dohos pince sötét mélyén)
...
--------------------------

12. rész - Újdonságok

-------------------------------
Az előző részek tartalmából:
----------------------------
----
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
----
(Savannah kigubbadt szemekkel bámu, házának ajtaja előtt állva)
Eric:Elhoztam a válási papírokat.
(Eric ekkor a mellette álló szőke nőre mutat)
Eric:Ő meg itt Barbara, a menyasszonyom.
----
Pollonia:Ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél?
Savi:Fogalmam sincs.
----
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
----
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak.)
----
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------
(Karen-t még mindig a bejárati ajtónak nyomja a hatalmas, erős kéz)
Zoltan:Ha nem sikítasz, elengedlek ígérem.
(Karen szemei teljesen kikerekednek a félelemtől; Zoltan lassan leengedi a kezét Karen szájáról)
Karen:Mit akarsz itt? Megmondtam, hogy ne gyere ide többet!
Zoltan:Azt akarom, hogy hallgass meg! Magyarázattal tartozom neked.
Karen:Nem érdekel a magyarázatod! És mégis hogyan jutottál be a házamba?!
Zoltan:Addig nem engedlek el, amíg végig nem hallgatsz.
(Karen szaporán lélegzik miközben teste remeg a félelemtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
-
Savi:Gyerünk! Gyerünk! Vedd már fel!
(Savi a nappalijának egyik szekrénye előtt toporzékol egy vezetékes telefonnal a kezében)
Savi:Mi lesz már?!
Eric:Szia itt Eric! Haggy üzenetet a sípszó után és, amint lehet visszahívlak.
Savi:Hát ezt nem hiszem el!
(Savi flegmán beleszól a telefonba)
Savi:Amint lehet mi?!
(Hirtelen megszólal a sípszó a vonal végén)
Savi:Na most! Ide figyelj Eric! Sürgősen beszélnünk kell! Ide adtad nekem a válási papírokat aztán eltűntél, mint szürke szamár a ködben. Biztos vagyok benne, hogy azzal a kis barbi babával vagy.. nem is érdekel.. de szeretném tudni, hogy most akkor mi van! Meg azt is, hogy mi lesz! Legalábbis a te szemszögedből! Mégis hogy gondolod ezt, hm?! Hogy csak beállítasz és...
(Savi beszédét félbeszakítja a vonal végén felcsendülő, selymes női hang)
-Sajnáljuk, de elérte a maximális hangrögzítésre szánható időtartamot. Kérjük próbálja meg később.
Savi:Rohadj meg!
(Savi lecsapja a telefont a szekrényre oly erővel, hogy észre sem veszi miközben lelök egy fakeretes kis képet a szekrény széléről, amelynek üvege darabokra törik. Savi lehajol majd felveszi a képet. A képen ő és Eric állnak egymás mellett ünnepi ruhában. Mosolyognak, s szorosan ölelik egymást. Savi hosszasan nézi ahogy a törött üveg megannyi darabokra válaszjta szét őket egymástól a képen. A nő kezében tartva a széttört képkeretet, megpróbálja visszahelyezni azt a szekrényre, mintha mi sem történt volna, elérvén, hogy valahogy egyhelyben megálljon a keret)
....
Karen:Mondtam, hogy nem érdekel a magyarázatod!
(Karen nagy nehezen kiszabadítja magát Zoltan szorításából)
Karen:És légyszíves menj innen. Te egy őrült vagy!
Zoltan:Mert?
(Karen mérgesen rázendít a férfire)
Karen:Kiadni magad egy súlyosan beteg, tartósan fogyatékos embernek?! Te nem vagy normális!
Zoltan:Jó! De ezt még megbánod.
Karen:Azt kétlem.
Zoltan:Csak figyelj!
(Zoltan fogja magát majd kimegy az ajtón. Karen gyorsan bevágja azt a férfi után majd a reteszt is és a kulcsot is kétszer elfordítja aztán háttal nekidől az ajtónak és kissé megkönnyebbülve vesz levegőt)
...
(Másnap kora reggel Savi már az ajtó előtt áll s épp zárni készül, hogy munkába induljon. Amint bezárja az ajtót és becsúsztatja aktatáskájába a kulcsait majd pedig előkotorja kocsikulcsait Daniel jelenik meg előtte fogorvosi köpenyben és egy egyszerű nadrágban. Savi egy előkelő fekete kosztümöt visel, hozzá illő felsővel, szoknyával és szolíd nagysarkúval.)
Daniel:Szia, Savi! Próbáltalak elérni. Hívtalak egy csomószor. Azt hittem, hogy már valami bajod esett.
(Savi megpróbálja ignorálni a férfit miközben lesétál a lépcsőn és kisétál a kertből, egyenesen az udvar mellett parkoló kocsijához sietve)
Savi:Tudom, hogy hívtál és azt is tudom, hogy nem értél el. Ez azért volt, mert nem vettem fel.
Daniel:Miért nem?
Savi:Mert mondom, hogy nem akarok tőled semmit. Azt hittem, hogy érthetően fejeztem ki magam.
Daniel:De még csak esélyt sem adtál nekem, Savi. Esélyt sem adtál nekünk.
(Daniel megragadja Savi kezét, aki megáll s mélyen a férfi szemébe néz)
Savi:Milyen esélyt? Esélyt mire?! Most mondom másodszorra, hogy nem akarok tőled semmit sem. Ami köztünk volt az csak a testiségen alapult és kész. Én jól éreztem magam, nagyon szépen köszönöm és azt hittem, hogy leszögeztük, hogy közöttünk több nem is lehet.
Daniel:Csak te szögezted le. Én őszintén bevallottam, hogy szeretném megpróbálni veled. Legalább egy randevú erejéig.
Savi:De én nem akarom!
Daniel:De miért nem?
(Daniel hirtelen elsápad)
Daniel:Csak nem?
(Savi hunyorítva néz rá a férfira)
Savi:Mi?
Daniel:Még mindig arra vársz, hogy visszajöjjön hozzád a férjed?
Savi:Mi az, hogy még mindig arra várok?! Vissza fog jönni.
Daniel:Te jó ég!
(Daniel megvakarja feje búbját)
Daniel:Szóval még mindig itt tartasz! Te jó ég!
Savi:Ne jó égezz itt nekem. Eric-kel a házasságunk stabil és kiegyensúlyozott volt. Most persze biztosan csak vissza akarja adni nekem azt amit én is elkövettem ellene, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan meggondolja és visszajön hozzám.
(Daniel hátrálni kezd, mindkét kezét védekezően Savi elé emeli)
Savi:Tudod ez az egész a te hibád!
(Daniel felcsattan)
Daniel:Az én hibám?! Te is benne voltál a játékban Savi! Ne akard már rám kenni a saját felelőtlenségedet!
Savi:Esküt tettem Eric előtt. Egy felsőbb szellemi lény előtt, hogy soha, de soha, de soha nem fogom megcsalni a házastársam, érted?! És mégis megcsaltam. Csak miattad. És most a házasságomnak vége.
Daniel:De te döntöttél úgy, hogy elindulsz ezen a lejtőn! Nem értem, hogy miért csodálkozol, hogy ide lyukadtál ki! Mégis mire vártál?! Hogy majd elmondod a férjednek, hogy viszonyod van, ő meg megölel és megcsókol aztán boldogan éltek, míg meg nem haltok?!
(Savi hevesen rázni kezdi a fejét)
Savi:Te ezt nem érted! Te nem értesz ebből semmit! Eric vissza fog jönni és a házasságunk is rendben lesz!
Daniel:Miért mondogatod folyton ezt a zagyvaságot?! Miért nem tudsz már továbblépni végre?! Miért siratod még mindig?! Boldog voltál te egyáltalán a házasságodban Savi?
(Savi nagy levegőt vesz, már mondaná amikor hirtelen szája összecsukódik, torka elszorul, elharapja ajkát majd jónéhány másodpercig csak a zöld füvet bámulja. Végül behunyja szemeit majd kissé összehúzva magát elindul a kocsija felé és búcsúszó nélkül beszáll majd elhajt.)
...
Pollonia:És itt merre?
Max:Jobbra.
(Pollonia egy lerobbant városrészen belül kocsikázik. Az utak egyre repedezettek és ápolatlanabban, ahogy egy lepukkant, gyárkéményekkel teli övezethez közelít négykerekűjével. Az anyósülésen Max ül, aki ide-oda nézeget ki az ablakon)
Pollonia:És itt?
Max:Csak egyenesen.
(Pollonia kissé veszengve markolgatja a kormányt miközben látja, hogy az épületek járdáin elhaladó emberek szakadt, rongyos és koszors ruhákban járkálnak)
Pollonia:Húha.
Max:Mi az?
Pollonia:Semmi. Csak erre még nem jártam.
(A kocsi elér egy kereszteződéshez)
Max:Itt jobbra és ebben az utcában lesz a negyedik ház.
Pollonia.Negyedik. Oké.
(Pollonia befordul az utcába és elszörnyedve veszi észre az első két házat. Mindkét ház tetőszerkezete hiányos, a tetőcserepek vagy letörtek vagy pótolatlanok. Az udvarokon csontsovány kutyák szaladgálnak valamint a kert tele van eltakarítatlan állatürülékkel; füvetlen, poros és elhanyagolt; a kerítésre kinőtt, szürke, elnyűtt ruhákat lógattak. Az ablakok ki vannak törve és az ajtók rozoga, koszos, faajtók. A ház előtt és a járdán is barna bőrű cigánygyerekek futkorásznak, hiányos öltözetben. Az egyik ház ablakában egy pólóban, egy öreg cigányasszony figyeli a gyerekeket miközben fejét támasztja és a környéket kémleli)
(Pollonia lelassít, nehogy valamelyik gyerek lelépjen a padkáról és a kocsi elé kerüljön majd szörnyülködve felszólal)
Pollonia:Te úristen!
Max:Mi a baj?
Pollonia:Semmi, tényleg. Csak erre még komolyan nem voltam.
(Pollonia végül megérkezik a Max által említett ház elé, amelynek nincs kerítése és az udvarát teljesen benőtte a gaz. Pollonia lehúzódik a kátyús járdaút mellé majd megáll és leállítja a motort)
Max:Itt vagyunk.
(Pollonia közelebbről is szemügyre veszi a házat az autóból)
Pollonia:Itt laktatok?
Max:Itt.
(Max megpróbálja kikapcsolni a biztonsági övet, de többszöri próbálkozásra sem sikerül neki)
Pollonia:Várj! Segítek!
(Pollonia megnyomja az öv tartójába beszerelt gombot, mire az kikattan és a biztonsági öv visszahúzódik a helyére. Pollonia kikapcsolja a saját övét is majd kiveszi a kulcsot az indítóból, kiszáll a kocsiból, körülnéz az úttesten aztán átsétál a másik oldalra és kinyitja az ajtót Max-nak, aki ugyancsak próbálkozott azzal is, hogy belülről kinyissa a kocsi ajtaját, de az sem sikerült neki. Max végül kiszáll majd becsapja maga mögött a kocsit)
Pollonia:Látom nem szoktál kocsiban ülni.
Max:Néha.
(Max azonnal berohan a kertbe, át a gizes-gazos mindenségen, amíg végül elér a bejárati ajtóhoz. Pollonia gyorsan megnyomja a kocsikulcsán az egyik gombot, amely minden ajtót bezár majd heves léptekkel követi Max-ot. A nő idegesen figyeli, hogy a kert hátsó része fel van ásva, a ház ablakai ki vannak törve és papírral meg rongyokkal vannak befedve. A fal kívül teljesen le van verve és a bejárati ajtó, ami egy régi, korhadt fából készült tákolmány, tárva, nyitva áll előttük)
Pollonia:Ez újdonság.
(Max befut a házba majd Pollonia is odaér az ajtóhoz és utánakiabál)
Pollonia:Csak óvatosan Max!
Max:Gyere csak Pollonia néni!
(Pollonia szemei egy pillanatra megrebbennek majd nagy levegőt vesz, s fúj ki)
Pollonia:Húúúha.
(A nő belép a házba és egyenesen a konyhán találja magát, ami egy asztalból és egy régi kályhából áll. A falak le vannak verve, ruhák szana-szét szórva.)
Max:Megvan!
(Pollonia követi Max hangját és eljut egy szobába, amiben ürülék szaga terjeng. A nő befogja az orrát, amint belép a rendetlen és rendezetlen szobába. Max egy kupac ruhán ül és egy barna, régi játékmackót szorongat)
Max:A macim!
Pollonia:Te jó ég!
(Pollonia még egyszer körülnéz s észreveszi, hogy a tető repedezett és a sarkaiban lyukak vezetnek le a padlásról)
Pollonia:Max! Szerintem ideje, hogy menjünk.
Max:Jó. Csak a mackómat akartam.
Pollonia:Oké. Menjünk vissza a kocsihoz, jó?
(Pollonia és Max kisétálnak a házból, átvágnak az udvaron majd Pollonia megnyomja a kulccsomoján a gombot mire a kocsi ajtajai kinyílnak. Max és Pollonia beszállnak a kocsiba. A nő belenéz a visszapillantóba s látja, hogy egy kisebb tömeg gyűlt az utcára és a kocsit nézik. Pollonia nagy levegőt vesz majd beköti az övet aztán elindítja a motort és gázt ad a járműnek, ami hatalmas csikorgással és robajjal kanyarodik meg és hajt ki az utcából)
...
(A bírónő újra az asztalra üt kalapácsával)
Alison:Ezennel folytatjuk a tárgyalást. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát.
(Miközben a bírónő tovább beszél s megszólal Robert is, Savi odasúg Samanthanak)
Savi:Ne aggódj. Minden rendben lesz.
Samantha:Nem.
(Savi nagy levegőt vesz majd végignéz a lelkileg összetört Samantha-n, aztán meghall valamit és újra a bírónőre koncentrál)
Alison:Van-e erről valami bizonyíték?
(A vádlók mellett egy két méter magas, afro-amerikai, izmos, jóképű férfi áll. Körszakálla kiemeli gyönyörűen fehér fogsorát, amelyet minden egyes beszélgetés kezdeményezésénél megvillant.)
(Az öltönyös férfi zavarodottan válaszol a bírónő kérdésére)
Dominic:Hogyan?
Alison:Bizonyíték! Azt kérdeztem, hogy van-e bizonyíték arról, hogy az alperes valóban molesztálta a maga védencét.
Dominic:A bizonyíték bírónő maga a fiú lelkileg elszenvedett sérülése. Illetve sérülései. A megaláztatások és a bántások, amelyeken keresztül kellett mennie.
Alison:Ez eddig mind szép és jó. De hol van a bizonyíték az itt elmondottakra? Mi a bizonyíték?!
Dominic:Milyen bizonyíték? A bírónő is láthatja, hogy védencem teljesen megviselt állapotban van még most is.
Alison:Azt én látom. De nem hiszem, hogy amiatt van megviselve, mert egy tanárnő molesztálta és szexuális játékszerként használta. Másfelől pedig legyen szíves ne terelje a témát és ne nézzen engem madárnak! A bizonyítékot kérem! A bizonyítékra van szükségem, de én ezt akár estig is mondogatom szívesen. Én úgyis megkapom a fizetésem.
(Savi lehajtja a fejét majd elmosolyodik)
Dominic:Hogy érti, hogy a bizonyítékra van szüksége? Ez nem elég bizonyíték?
Alison:Nem! Nekem írásos bizonyíték kell! Pszichológiai vagy esetleg pszichiátriai kórkép, látlelet, szakvélemény és a többi. Volt pszichológusnál vagy pszichiáternél a védence?
Dominic:Nem bírónő.
Alison:Értem. Szóval akkor csak gondolt egyet és feljelentette az alperest. Hát így én is feljelenthetném a szomszédom, akit ki nem állhatok, csak azért mert nem csípen a búráját. Richard!
Richard:Igen, bírónő?
Alison:Ne rabolja az ügyészség és a rendvédelem idejét, mert a hivatalos szervek megtévesztése valamint a rágalmazás sokkal nagyobb büntetést ró maga után, mint azt maga el tudja képzelni.
Richard:Igenis bírónő.
Alison:Ezennel felmentem Samantha Williamson-t, ab instantia - bizonyítékok hiányában, szabadon távozhat. Következő!
(Alison bírónő rácsap a kloffolójával az asztalra majd félreteszi a papírokat)
(Samantha arca hirtelen kivirul miközben Savi széles mosollyal öleli át barátnőjét majd mindketten hangosan felsikonganak)
Samantha:Ezt nem hiszem el!
Savannah:Vuhúúúúú! Győztünk!
...
(Savi sebes léptekkel lép be Pollonia kávéházába. Odaérve a pulthoz, azonnal letámadja Polloniát, aki épp papírokat szortíroz)
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Neked is szia!
Savi:Eric vissza fog jönni hozzám!
Pollonia:Tessék?
Savi:Tegnap este volt egy furcsa álmom.
Pollonia:Hogy micsoda?
Savi:Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Eric visszajön hozzám, kibékülünk és minden rendben lesz.
(Pollonia a homlokára csap majd unottan reagál)
Pollonia:Jaj, Savi!
Savi:Komolyan mondom. A zsigereimben érzem, hogy így lesz.
Pollonia:Lehet, hogy csak a hormonok, nem? Nem vagy ciklusban?
Savi:De. Abban vagyok, de ez most nem fontos.
Pollonia:Na persze...
Savi:Úgyhogy úgy döntöttem, hogy mégsem írom alá a válási papírokat.
(Pollonia arca elsavanyodik, mintha citromba harapott volna)
Pollonia:De nem úgy volt, hogy végre továbblépsz?
Savi:Nem! Még nincs vége! Még minden menthető.
Pollonia:Jaj, Istenem...
Pollonia:Nem kérsz inkább egy kávét?
(Savi hirtelen felkapja a fejét)
Savi:Jaj! Majd elfelejtettem.
Pollonia:Micsodát?!
Savi:Úgysem fogsz hinni a szemednek!
(Pollonia érdeklődve elmosolyodik)
Pollonia:Na, mi az?
Savi:Találd ki, hogy ki jött vissza!
Pollonia:Na, ki?
(Savi gyorsan kiszalad a kávézóból majd kéz a kézben sétál vissza a fülig érő szájjal mosolygó Samantha-val)
Pollonia:Te jóságos ég!
Samantha:Visszatértem!
(Pollonia azonnal kisétál a pult mögül majd szorosan megöleli Samantha-t)
Pollonia:Hadd nézzelek meg jobban! Jól nézel ki! Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint akit nemrég ítéltek el kiskorúak molesztálásával és szexuális megvesztegetésével.
(Savi elneveti magát)
Savi:Ez jó.
Pollonia:Üljetek le! Mindjárt megyek én is!
(Savi felemeli a mutatóujját)
Savi:Ő...
Pollonia:Mi az?
Samantha:Arra gondoltunk, hogy elszökhetnél, hogy meglephessük Hilda-t. Már olyan régóta nem láttam.
(Pollonia homloka összerándul)
Pollonia:Most, hogy mondod már egy ideje én sem láttam.
(Savi meglepődötten reagál)
Savi:Mi? Nem is volt itt a kávézóban?
Pollonia:Az utóbbi két napban biztosan nem.
(Ebben a pillanatban a három nő sejtelmesen összenéz)
...-------------------------------------------------------------------
---

11.rész Acta est fabula

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
Daniel:Szeretném megpróbálni veled.
Savannah:Ne haragudj, Daniel. De nekem ez az egész csak az aminek látszik. Semmi több.
----
Pollonia:Én készen állok egy kapcsolatra. Veled.
(Jonathan felvonja szemöldökét)
Jonathan:Figyelj! Jobb lenne, ha mostantól soha többé nem találkoznánk. A családomat választom. Helyetted.
(Pollonia egyik kezével hasához kap, másikkal a falhoz majd észveszejtő sikoltásban tör ki, miközben arca egésze eltorzul, az ajtónak dől aztán zokogni és ordítani kezd a fájdalomtól, végül pedig térderogyik és a padlót püföli tenyerével)
----
Pollonia:A gyermekvédelmisek ma meglátogatnak.
(Hilda felkapja a fejét)
Hilda:Mi? Miért?
Pollonia:Egy általános felmérést fognak csinálni. Csak hogy biztosak legyenek benne, hogy minden körülmény adott egy gyermek elhelyezésére.
Hilda:Most akkor mégis örökbefogadod?
(Pollonia barátnője felé fordul)
Pollonia:Fogalmam sincs. Azt sem tudom mit csináljak, de nem mehet intézetbe.A tény, hogy..
(Hilda közbevág)
Hilda:..hogy cigány.
(Pollonia barátnője felé fordul)
----
(A magas, tömzsi, kopasz rendőrtiszt aki a negyvenes évei közepén járt mogorva arckifejezésével pásztázta végig a nőt majd válaszolt)
Thompson rendőrtiszt:Maga Samantha Williamson?
Samantha:Igen, én vagyok az. Csak nem történt valami valakivel?!
Thompson rendőrtiszt:Letartóztatjuk kiskorú ellen elkövetett szexuális molesztálás vádjával. Velünk kell jönnie.
----
(Savannah kigubbadt szemekkel bámul)
Eric:Elhoztam a válási papírokat.
(Eric ekkor a mellette álló szőke nőre mutat)
Eric:Ő meg itt Barbara, a menyasszonyom.
----
Zoltan:Valamit mutatni akarok neked Karen.
Karen:Micsodát?
(Zoltan ebben a pillanatban segítség nélkül feláll a kerekesszékből.. egy pillanatig csak álldogál majd magát megtartva egy lépést előre halad Karen felé és mereven megáll, intenzíven a nőt nézve akinek szája hirtelen kikerekedik akárcsak szemei a meglepődöttségtől)
----
Hilda:Tényleg te voltál az aki megölte Mariellat!
Marco:És aztán?! Megérdemelte.
(Hilda erőteljesen belekapaszkodik a konyhapultba, a férfi pedig hirtelen mozdulatot tesz felé kezében az éles ezüstkéssel)
Marco:Gyere ide te büdös kurva most elvágom a torkodat!
-------------------------------------------
(Pollonia az ajtó előtt áll, egy virágos tunika és egy farmernadrág valamint egy topánka van rajta. Kezeit hevesen rázza fel-le miközben izgatottan, szinte már pánikrohamszerűen lélegzik ki-be-ki-be. A háttérben Kylie Minogue - Into The Blue száma szól a folyosó rádióján keresztül.)
Pollonia:Oké. Nyugi. Minden rendben lesz. Oké. Csak semmi aggodalom. Minden rendben lesz. Minden rendben lesz.
(Pollonia még egy fél percig toporzékol az ajtó előtt majd meghallja ahogy a ház előtt megáll egy autó aztán újra nagy levegőt vesz, kihúzza magát és kitárja az ajtót)
(Amint kilép az ajtón a lépcsőre látja, amint egy barnás bőrű kisfiú bukkan elő a kocsiból egy nagyobb méretű hátitáskával a kezében. Az anyósülésről és a vezetői ülésről pedig egy-egy idősebb, sznobos viselkedésű hölgy száll ki)
(Az egyik kosztümös idős nők Pollonia-hoz sétálnak. A gyerek felfut a lépcsőn, Pollonia kitárja neki az ajtót)
Pollonia:Szia. Nyugodtan menj csak be.
(A kisgyerek nem válaszol.)
-Jó napot kívánunk Pollonia.
Pollonia:Jó napot, maguknak is.
(Pollonia végignézi, ahogy az idős nők is bemennek a házba előtte majd nagy levegőt vesz miközben félelem ül ki az arcára)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------

(A tárgyalóterem tömve van. Az inas, ráncokkal teli, vékony, alacsony, feketébe öltöztetett, ősz hajú, csúcsos állú bírónő kalapálni kezd aztán írkálni, hatalmas asztalánál ülve. Végül beleszól a mikrofonba miközben a rendőrök láncon vezetnek ki egy kopasz férfit a teremből).
Alison bírónő:A következő ügy: Williamson kontra Hilligan.
(Két rendőr vezeti be Samantha-t a tárgyalóterembe az egyik oldalról. Savi közvetlen Samantha után sétál.  A másik oldalon Richard és Robert jelenik meg)
(Samantha leengedett fejjel áll a vádlottak padján miközben Savi kiegyenesedve néz farkasszemet a mellettük álló Richard és Robert párossal)
.....
(A bírónő olvasi kezd egy papírost)
Alison:Ezennel a tárgyalást megnyitom. A felperes Richard és Robert Hilligan. Az alperes Samantha Williamson. A felperes azzal vádolja az alperest, hogy az szexuálisan molesztálta és nemi aktusra késztette a felperes fiát. Emellett megfenyegette, hogy ha nem tesz úgy, akkor ront a tanulmányi eredményein és elintézi azt is, hogy távozzék a tanintézményből.
(Samantha a könnyeivel küszködik míg Savi a fejét rázza)
Robert:Így van bírónő.
Alison:Mesélje el nekem pontosan az esetet.
Robert:Az egész akkor kezdődött..
(Alison közbevág)
Alison:Én a fiára lennék kíváncsi.
(Ebben a pillanatban Richard és Samantha tekintete találkozik egy másodpercre)
...
(Savi zsebre vágja a mobilját miközben besétál egy kávézóba majd amikor megpillantja Pollonia-t a pult mögött, azonnal odasétál hozzá)
Pollonia:Szia. Rég láttalak.
Savannah:Szia. Egy feketét, kérlek.
Pollonia:Itt iszod meg vagy elvitelre?
Savannah:Azon gondolkoztam, hogy talán beszélgethetnénk, ha ráérsz.
(Hirtelen egy gyerek fut el Savi mellett, kezében egy játékrepülővel)
Max:Brrrr..
(Savi a furkározó gyerekre mutat)
Savannah:Valaki itthagyta a kisgyerekét?
Pollonia:Neeem egészen.
Savannah:Akkor?
Max:Brrrr.. Nézz ide Pollonia néni.
Savannah:Pollonia néni?
(Savannah önfeledten elmosolyodik)
Pollonia:Ne merészeld!
Savannah:Pedig már majdnem kimondtam. Nem korai még 28 évesen néninek lenni?
Pollonia:Pofa be!
(Savi felnevet)
Savi:Nem érsz rá? Nem ülünk le?
(Pollonia körbenéz majd lezárja a kasszát aztán odaszól Alexandra-nak, aki épp egy Cappuchino-t csinál a háta mögött)
Pollonia:Alexandra, tartanád a frontot kérlek? Beszélnem kell a barátnőmmel.
(Alexandra vállat von)
Alexandra:Persze. Elvégre te vagy a főnök.
Pollonia:Köszönöm szépen. És ha szépen megkérnélek hoznál egy narancslevet és egy fekete kávét az asztalukhoz?
Alexandra:Oké-zsoké. Máris megcsinálom.
(Savi mosolyogva vet még egy pillantást Pollonia-ra majd mindketten kisétálnak a kávézó teraszára és helyet foglalnak. Pollonia beleszippant a levegőbe és egy pillanatig engedi, hogy a nap sugarai cirógassák az arcát)
Pollonia:Milyen szép ez az ősz.
(Savi újra felnevet)
Savi:Na jó, most már tényleg kezdesz megijeszteni. Hirtelen terhes lettél és meg is szültél egy nap alatt?
(Savi és Pollonia helyet foglalnak az egyik asztalnál)
Pollonia:Meghozták.
Savi:Kit?
Pollonia:Őt.
(Pollonia hátranéz majd odabök a kisfiúra, aki most azt figyeli, hogy Alexandra hogyan kezeli a kasszát és közben magyarázza neki, hogy mit hogyan csinál)
Savi:Ő?
(Savi ledobbenten reagál)
Savi:Ő az...?
Pollonia:Igen, ő az.
Savi:Ó. És mikor? És hogyan?
Pollonia:Ma délelőtt a megbeszélt időpontban beállítottak a családsegítők és elhozták nekem Max-ot.
Savi:Max-ot.
Pollonia:Igen, Max-ot.
Savi:És milyen gyerek?
Pollonia:Fogalmam sincs. Nem beszél túl sokat. Idefele jövet meglátott egy repülőt a boltban és kellett neki, úgyhogy megvettem és most azzal elvan.
Savi:Azért ne kényesztesd el.
Pollonia:Nem fogom. Olyan szomorú, hogy egyetlen játéka sincs. Nem is volt neki. Minden, amit magával hozott az csak az az egy pár cipő, amit már egy éve tapos és néhány ruha.
Savi:Szegény.
Pollonia:Ja. Martha nem nagyon gondoskodott róla, ahogy látom.
Savi:Lehet, hogy nem is volt neki miből gondoskodnia Max-ról. Ahogy elnézem most jól érzi magát itt.
Pollonia:A próféta szóljon belőled.
Savi:Voltál Martha temetésén?
Pollonia:Nem. Az újságban láttam. Benne volt. Az is, hogy mikor volt a temetés, milyen időpontban és hol, de nem mentem el rá.
Savi:Értem.
Pollonia:Zavarban vagyok.
Savi:Miért?
Pollonia:Hogy fogok gondoskodni erről a gyerekről?
Savi:Drága! Idefigyelj!
(Savi kinyújtja az asztalra a kezét majd Pollonia is odanyújtja az övét. Savi megmarkolja Pollonia kezét)
Savi:Te egy isteni mostohaanya leszel. Higgy nekem!
(Pollonia legyint egyet)
Pollonia:Ezt most csak úgy mondod!
Savi:Nem! Komolyan gondolom. Te szeretsz törődni másokkal. Ez is menni fog neked.
Pollonia:Köszönöm a bíztatásod. Sokat jelent nekem.
Savi:Ez csak természetes.
(Mindeközben Alexandra jelenik meg tálcáján egy csésze kávével és egy pohár narancslével, amit letesz az asztalra)
Alexandra:Egészségetekre.
Savi:Köszönjünk szépen.
Pollonia:Köszi.
(Alexandra elmegy)
Pollonia:És te hogy vagy? Mi történt Eric-kel és ki az a Barbara, akiről a telefonban meséltél? És mi van a fogorvossal? És Samantha-val?
(Savi feltartja mindkét kezét majd nevetve válaszol)
Savi:Oké-oké-oké. Ez így egyszerre túl sok kérdés lesz, de azért megpróbálok sorjában válaszolni mindegyikre.
Savi:Én jól vagyok, köszönöm szépen. Hogy mi van Eric-kel és Barbara-val arról fogalmam sincs. Viszont majdnem összeestem amikor megláttam őket. Tudod Barbara az a magas, szexi, vékony, bögyös szőke nő.
Pollonia:Barbi baba.
Savi:Az-az! Igazából nem váltottunk egy szót se, mert meg sem tudtam szólalni. Csak kikaptam a papírokat a kezéből, bementem a házba és bevágtam magam után a bejárati ajtót. Aztán meg felmentem  a hálószobába és zokogni kezdtem.
Pollonia:Te jó ég. És aláírod őket? A válási papírokat.
Savi:Sokat gondolkodtam azóta.
Pollonia:Ideje továbblépni Savi.
Savi:Ja. Csak olyan nehéz.
Pollonia:De muszáj. És mi van Daniel-lel?
Savi:Egyfolytában hívogat, én pedig megpróbálom kizárni őt az életemből. Le akarom zárni azt a fejezetet is.
Pollonia:Jól teszed. Viszont..
Savi:Hm?
Pollonia:Nem képzelted el azt, hogy mi lenne ha megpróbálnád a fogdokival?
Savi:Nem. Miért?
Pollonia:Csak simán. Randizni vagy valami.
Savi:Nem.
Pollonia:Jó. Én nem erőltetem.
Savi:Helyes.
Pollonia:És Samantha jól van?
Savi:Jelenleg egy cellában csücsül. Épp a tárgyalásról jövök, amit elnapoltak. Szóval még életben van, de hogy jól van-e azt már nem tudom.
Pollonia:Ennyire rossz a helyzet?
Savi:Rosszabb.
Pollonia:Miért?
Savi:Richard - akivel Samantha-nak viszonya volt tudod..
Pollonia:A kiskorú diákja.
Savi:Az. Azt állítja, hogy Samantha szexuálisan zaklatta őt és megfenyegette, hogy feküdjön le vele, ha át akar menni oroszból év végén.
Pollonia:Hogy mi van?!
Savi:Körülbelül belőem is ilyen reakciót váltott ki a dolog. Meg sem tutam szólalni. Persze Samantha azonnal bekiabált, hogy ez aljas rágalom, de sajnos kettő egy ellen semmit nem ér. Mivel az apja is ugyanezt állítja, hogy a fia állítólag panaszkodott neki, hogy a tanárnője molesztálja őt.
Pollonia:És ez igaz?
Savi:Szerintem nem. Kilométerekről kiszúrom, ha valaki hazudik. Ezek ketten összeálltak, hogy kitalálják ezt a hülyeséget és hogy tönkretegyék Samantha-t.
Pollonia:De miért?
Savi:Ezt akarom én is kideríteni.
(Savi belekortyol a kávéjába)
.....
(Savi Hilda házának ajtaján kopogtat)
Savi:Hilda! Hahó! Itthon vagy?!
(Savi odasétál az ablakhoz, hogy benézzen, de nem lát be)
Savi:Hilda! Heló!
(Savi visszamegy a lépcsőbejáraró majd leül az egyik lépcsőfokra és telefonálni kezd)
Savi:Karen! Szia.
Karen:Szia, Savi. Minden rendben?
Savi:Igen. Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem: találkoztál-e ma már Hilda-val?
Karen:Nem. De nem is találkozhattam volna vele, mert nem vagyok itthon.
Savi:Hol vagy?
Karen:El kellett mennem otthonról. Zoltan miatt.
Savi:Miért? Mi történt?
Karen:Hosszú történet. Kérlek, ha arra jársz: megnéznéd, hogy minden rendben van-e a házammal? Hogy tett senki semmilyen kárt benne kívülről vagy hasonlók?
Savi:Persze. De jól vagy?
Karen:Később hívlak. Szia.
(A vonal megszakad)
(Savi feláll a lépcsőfokról majd újra nyomkodni kezdi mobilját)
Savi:Gyerünk! Vedd fel! Vedd fel! Vedd fel!
Pollonia:Savi, szia!
Savi:Szia Pollonia! Nem járt feléd ma véletlenül Hilda?
Pollonia:Nem. Miért?
Savi:Mert nincs itthon. Itt állok a háza előtt és vagy már fél órája kopogok, de nincs válasz.
Pollonia:Jaj, Savi. Szerinted hol lehet?
Savi:Marco?
(Savi kéjesen mosolyog)
Pollonia:Na látod. Te is rájöttél. Biztos vagyok benne, hogy ott eszi a penész és közben... tovább nem is folytatom.
Savi:Lehet, hogy igazad van.
Pollonia:Tuti, hogy igazam van.
Savi:Bocs, hogy zavartalak.
Pollonia:Nem zavartál.
Savi:Szia.
Pollonia:Szia.
(A vonal másik végén Pollonia épp leteszi a kagylót a konyhában majd leül az asztalhoz Max elé, aki épp egy szendvicset eszik és egy pohár tejet iszik hozzá)
Pollonia:Szóval. Milyen volt az első napod itt?
Max:Jó volt.
Pollonia:Oké.
Max:Anyu mikor jön értem?
(Pollonia arcáról lefagy a jókedv)
Pollonia:Hogy érted, hogy mikor jön érted?
Max:Azok a nénik, akikkel ma jöttem azt mondták, hogy egy darabig ott kell, hogy maradjak náluk és aztán ide kell jöjjek amíg anyu értem nem jön.
Pollonia:Hogy micsoda?
Max:Mikor jön anyu?
(Pollonia elpirul majd nagy levegőt vesz)
Pollonia:Anyukád...
(Max csillogó szemekkel néz fel Pollonia-ra)
Pollonia:Anyukád a városon kívül van. Hivatalos ügyeket kell, hogy intézzen ezért még egy darabig nem jöhet haza. De ne aggódj, itt biztonságban leszel, ígérem.
Max:De..
Pollonia:Igen?
Max:A macim.
Pollonia:Milyen macid?
Max:Ott maradt amikor el kellett jönnünk. Anélkül nem tudok elaludni. A mackóm nélkül.
Pollonia:Plüssmackó?
Max:Az.
(Pollonia nagyot nyel)
Pollonia:Emlékszel, hogy hol laktok?
Max:Igen.
Pollonia:Tudod a címet?
Max:Persze.
Pollonia:Ígérem, hogy holnap az lesz az első dolgunk, hogy elmenjünk a mackódért. Jó?
(Max biccent egyet majd folytatja az evést. Pollonia eközben mutatóujját kezdi rágni és magába mélyed)
.....
(Egy piros kocsi kanyarodik be Karen háza elé. Karen kipattan a kocsiból és sebesen felrohan a lépcsőn. Előkotorja kulcsait a táskájából majd villámgyorsan kinyitja a bejárati ajtót aztán belép a házba és bevágja az ajtót maga után. Gyorsan bezárkózik majd homlokát az ajtónak dönti. Sebesen lélegzik, pulzusa nagyon magas, homloka gyöngyözni kezd az izzadtságtól. Hirtelen megfordul majd azt veszi észre, hogy egy erős, hatalmas kéz tapad a szájára. Sikítani akar, de hang nem jön ki a torkán.)
Zoltan:Szia Karen.
...
(Egy sötét, koszos, üres pincében egy nő fekszik a sarokban. Mindkét keze kötelekkel van odakötözve a vastag fémcsövekhez, amelyek vízvezetékként szolgálnak. A csövekből néha kiszivárog egy-egy csepp víz, ami a nő, alvadt vérrel beborított hajára cseppen. Néhány perc múlva a koszos, rongyos, vérfoltos ruhában heverő nő ébredezni kezd. Fejét jobbra-balra mozgatja míg teljesen észhez nem tér. Mikor már magánál van - bár még mindig nagyon gyengének érezvén magát - megpróbál megmozdulni azonban észreveszi, hogy kezeit a vízvezetékekhez kötözték. Kicsit erősebben próbálja rángatni a köteleket, de teste teljesen elernyedt s erőtlen. Lassan kinyitja a szemét, de csak homályos foltokat lát. Megpróbál nyelni, de sikertelenül, mert szája teljesen száraz; szája széle kirepedezett, sebes, arca piszkos, véres. A nő önkivületi állapotban nyög fel majd könnyek nélküli zokogásban tör ki.)
...
(Eközben a város egyik utcájába egy busz fordul be majd áll meg az egyik megálló előtt. Róla pedig egy magas, vékony, hosszú, barna hajú, vörös rúzsos, piros körmökkel díszelgő, konzervatív öltözködésű, de mégis démonian szexi nő száll le. Kihúzza magát majd beleszagol a levegőbe.)
Natasha:Otthon. Édes otthon.
-----------------------------------------------------------

10.rész - Mindannyian megfizetünk (FINÁLÉ!)

Az előző részek tartalmából:
-------------------
----
(Clara Jonathanhoz beszél a konyhában)
Clara:Adok neked egy esélyt. Vagy ott hagyod azt a kis libát és visszajössz hozzám vagy ha akarod mocskosabbnál mocskosabb szitukat is kitalálhatok. Bármire képes vagyok.
----
Pollonia:Próbáltalak hívni, de nem vetted fel.
Jonathan:Ne haragudj. Borzasztóan el vagyok havazva.
(Pollonia erőltetetten biccent egyet)
Pollonia:Oké.
----
Eric:El akarok válni Savi.
Savannah:A férjem kidobott engem és a születésnapomon mondta el nekem, hogy el akar válni! Szerinted mit csináljak?!
Karen:Hát nem is tudom! Nőlj fel és lépj túl rajta?!
Savannah:Egyszerűen csak nem hiszem el, hogy tényleg vége minden köztünk Eric-cel. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Szeretem őt.
----
Savi:Honnét veszed, hogy szándékosan akart téged elütni? Lehet, hogy csak egy részeg sofőr volt.
Hilda:Nem, nem! Az ember érzi azt, ha valaki direkt akar betenni neki.. lehet, hogy Mariella gyilkosa volt az aki palacsintát akart csinálni belőlem.
----
Richard:Szóval tanárnő?!
(Richard feláll majd a tanárnőhöz lép, s átkarolja őt a derekánál fogva)
Richard:Mit gondol?
(A fiú mélyen a nő szemébe néz majd szenvedélyes csókokat váltanak egymás között)
Savannah:Ha kitudódik, hogy viszonyod van az egyik kiskorú diákoddal.. Samantha, akár még börtönbe is kerülhetsz!
----
Robert:Mit keres magánál a fiam alsónadrágja?
Samantha:Robert, én meg tudom magyarázni.
----
Samantha:Ma este kilenckor a Lilynoj erdőben. Az óvszer miatt ne aggódjon majd én gondoskodom róla. Ez az utolsó esélye.
(Samantha elképedve gyűri össze a levelet, egy pillantás alatt körbekémleli az utcát miközben még mindig az ajtóban áll majd dühösen besétál a házba, s bevágja maga után az ajtót)
-------------------------------------------
(Hilda hálószobája ágyában fekszik befáslizva miközben a tv távirányítójával váltogatja a csatornákat és az ölében fekvő hatalmas tálból chipset eszik. Ahogy elmerül az egyik krimisorozatban amelyet épp a televízióban adnak, hirtelen megcsörren párnáján telefonja. Azonnal felveszi, maga elé tartja - majd - mivel ismeretlen számot jelez a kütyü kijelzője azért válaszol a hívásra)
Hilda:Haló?
Marco:Szia, Hilda én vagyok az!
(Hilda a vállához nyomja a telefonját majd suttogva mérgesen mond valamit)
Hilda:Kurva életbe!
(A nő újra a füléhez nyomja a mobilt)
Hilda:Szia! Mióta hívsz te rejtett számról?! Eddig mindig kiírta, ha te hívtál!
Marco:Ő, új a mobilom. A régim tönkrement.
(Hilda szája szélét rágja mérgében)
Hilda:Mm, milyen kár.
Marco:Kerestelek téged. Hol voltál?
Hilda:Dolgoztam, meg majdnem elütött egy kocsi.
Marco:Micsoda?! De ugye jól vagy?!
Hilda:Olyasmi. Kicsit még sajgok, de semmi extra.
Marco:Értem. Nem lenne kedved átjönni ma este hozzám? Beszélgethetnénk, egy kicsit romantikázhatnánk.
(Hilda meglepetten ismételget)
Hilda:Romantikázhatnánk?!
Marco:Aha. Arra gondoltam, hogy..
(Hilda félbeszakítja a férfit)
Hilda:Nézd, Marco. Nagyon sajgok.
Marco:Az előbb még csak kicsit sajogtál.
Hilda:Az az előbb volt.
(Marco elneveti magát a vonalban)
Marco:Ne már Hilda! Mutatni akarok neked valamit.
Hilda:Micsodát?!
Marco:Elmegyek érted ma este.
Hilda:Nem tudom. Nem jó ötlet.
Marco:De miért?
Hilda:Mert nem szeretek ott lenni. Mariella háza... szóval tudod.
Marco:Ugyan!
Marco:Elmegyek érted este, jó?
(Hilda nagy levegőt vesz majd ide-oda pillantgat a szoba sarkait pásztázva)
Hilda:Majd meglátom.
Marco:Este nyolcra ott leszek.
Hilda:Jólvan. De akkor legalább szexin nézzél ki!
(A férfi újra felnevet)
Marco:Hidd el nekem. Erre az estére életed végéig emlékezni fogsz majd.
(Hilda összeszorítja homlokát majd fejét leszegve hirtelen gyanakodva elgondolkodik)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Tizedik rész: Mindannyian megfizetünk
...
(Savannah egy fekete vászonkabátban sétál a sötét utcán amikor egy magas, rejtélyes alak előtt megáll az egyik bezárt butik karakata előtt, pontosan az egyik utcai lámpa alatt)
Savannah:Azt mondtad, látni akarsz.
Daniel:Így van.
(Savannah elmosolyodik)
Savannah:Ez elég izgató.
Daniel:Folytathatjuk, ha akarod.
Savannah:Az isteni lenne.
(Savannah közelebb lép, hogy megcsókolja a férfit, de az ellöki magától a nőt)
Savannah:Mi a baj?
Daniel:Beszélgetni akarok veled. Nem baszélgetni.
Savannah:Nagyon vicces. És mégis miről?
Daniel:Szeretném megpróbálni veled.
Savannah:Mégis micsodát?!
Daniel:A férjed ott hagyott, szabad vagy, én is szabad vagyok.. mire várunk még?
Savannah:Arra, hogy befejezzük ezt a beszélgetést és kezdődjön a valódi akció, na arra!
(Savannah erőltetetten nevet)
(Daniel megfogja Savannah kezeit)
Daniel:Savi, most komolyan. Szexelni veled, isteni. Viszont alig tudok rólad valamit. Nemrég azt mondtad, hogy be akarod fejezni velem ezt a buja testi kapcsolatot. Aztán visszajöttél. Másodszorra nem engedlek el. Ha visszajöttél annak oka van.
Savannah:Nekem ez az egész csak az aminek látszik, Daniel. Semmi több.
Daniel:De miért nem akarod megpróbálni velem?
Savannah:Mert épp most ment tönkre a házasságom, miattad.
Daniel:Miattam, Savi?!
(Savannah kiszabadítja kezeit a férfiéből majd homlokát kezdi el dörzsölgetni velük)
Savannah:Neem, ne haragudj. Nem úgy értettem.
Daniel:Rendben.
Savannah:Mit akarsz? Azt, hogy kapcsolatban legyünk? Nem lehet! Még mindig házas vagyok! Az csak egy dolog, hogy a férjem lelépett.
Daniel:Savi, ő már nem fog visszajönni.
(Savannah mérgesen felemeli a hangját)
Savannah:Honnét tudod te azt, hogy nem?! Még simán visszajöhet! Szüksége van rám! Tudom!
Daniel:És mi van ha ez nem így van?!
Savannah:Miért?! Miért ne lenne így?! Én vagyok az élete értelme.
Daniel:Akkor miért ment el szerinted?! Miből gondolod azt, hogy nem kezdett ő is egy új életet valaki mással.
(Savannah hevesen tiltakozik)
Savannah:Lehetetlen!
Daniel:Mert?
Savannah:Mert az és kész!
Savannah:Vissza fog jönni, tudom!
Daniel:És ha visszajön attól mi oldódik majd meg?
Savannah:Hát, izé, minden! Majd visszajön és minden rendben lesz. Majd előről kezdjük és .. és jó lesz, meg minden.. meg..
Daniel:Savi!
(Daniel újra megragadja a nő kezeit)
Daniel:Ez már nem egy süllyedő hajó. Ez már rég elsüllyedt. Én felajánlom a csónakomat, ha beszállnál. Meg akarlak ismerni.
Savannah:Nem lehet! Ne haragudj! Ilyet ne is kérj tőlem! Nem tudsz te semmit rólam és Ericről. Rólunk. A mi szerelmünk legyőzhetetlen. Csak idő kell neki. Majd visszajön. Vissza fog jönni és előről kezdjük az egészet! És majd jó lesz! Az lesz! Nem tudsz te semmit!
(Savannah kiszabadítja kezeit Daniel szorításából majd zokogva elrohan a helyszínről. A férfi továbbra is csak áll a lámpafény alatt, s végignézi ahogy kedvesen eltűnik a sötétségben)
...
(Pollonia épp a konyhában készíti el magának a vacsoráját amikor hirtelen csengőszó töri meg a helységben muzsikáló rádió dalát és persze a ő folyamatát is. A lány kisétál a konyhából majd a bejárati ajtóhoz érvén azonnal kitárja azt)
Pollonia:Szia.
Jonathan:Szia.
(Jonathan egyik kezével a falnak támaszkodik, másikat a farzsebében tartja)
Pollonia:Bejösz?
(Jonathan erőltetetten rázza a fejét)
Jonathan:Nem, nem. Nem lehet.
Pollonia:Valami baj van? Csak nem történt valami?
Jonathan:Tényleg találkoztál a feleségemmel?
Pollonia:Hát.. a fiad eljött ide.
Jonathan:Miért?
Pollonia:Azt mondta azért jött, hogy megkérdezze miért csókolóztunk a minap a parkban.
Jonathan:És mit mondtál neki?
Pollonia:Hogy barátok vagyunk, miért?
Jonathan:Mert engem is ezzel nyaggatott. Hogy miért csókolóztunk.
Pollonia:Lebuktunk.
(Pollonia és Jonathan gyengéden elnevetik magukat miközben egymás szemébe néznek)
Pollonia:Te mit mondtál neki?
Jonathan:Ugyanazt amit te.
(Pollonia nagy levegőt vesz, majd hátrakócolja haját egy határozott mozdulattal)
Pollonia:Jonathan én el akarok mondani neked valamit.
Jonathan:Én is.
Pollonia:Hadd kezdjem én.
(Pollonia szemei hirtelen megcsillannak a sötétben. Nagy levegőt vesz majd remegő kezeivel artikulálni kezd)
Pollonia:Jonathan, én készen állok.
(Újabb nagy levegő)
Pollonia:Én készen állok egy kapcsolatra. Veled.
(Jonathan felvonja szemöldökét)
Pollonia:Én, komolyan..
(Jonathan hirtelen közbevág)
Jonathan:Figyelj! Ez most nem jó ötlet!
(Pollonia hátrahőköl majd megszeppenve, kissé sértve reagál)
Pollonia:Hogyan?
Jonathan:Nézd! A feleségem elmondta, hogy találkoztál vele.. aztán leültünk és megbeszéltük az egészet. Azt mondta képes megbocsátani nekem.
Pollonia:Nem értelek.
Jonathan:Ott van a feleségem aki nap, mint nap dolgozik és számít rám. A fiam, akivel oly kevés időt töltök és a lányom akit alig látok. Jó apa akarok lenni. Ami kettőnk között volt, nos az ráébresztett, hogy mennyire elhanyagolom a családom. Velük kell lennem. Haza kell mennem és ott kell lennem velük. Szükségük van a támogatásomra, a szeretetemre, a figyelmemre. Szükségük van rám.
(Pollonia szemei könnybelábadnak, szája belsejében erősen nyelvére harap, hogy visszatartsa könnyeit)
Pollonia:Ó.
Jonathan:Jobb lenne, ha mostantól soha többé nem találkoznánk. A családomat választom. Helyetted.
(A lány remegve válaszol)
Pollonia:Oké.
Jonathan:Remélem megérted.
Pollonia:Persze.
(Jonathan felhúzza a száját majd int egyet Pollonia felé a levegőbe, s mint aki jól végezte a dolgát zsebre vágott kezekkel hátrafordul, s elmegy. Pollonia becsukja az ajtót majd megfordul, s száját tátva, kikerekedett szemeivel a semmiségbe bámul. A következő pillanatban Pollonia egyik kezével hasához kap, másikkal a falhoz majd észveszejtő sikoltásban tör ki, miközben arca egésze eltorzul, az ajtónak dől aztán zokogni és ordítani kezd a fájdalomtól, végül pedig térderogyik és a padlót püföli tenyerével)
...
Marco:Annyira örülök, hogy eljöttél.
Hilda:Ja, hát még én.
(Hilda a konyhában áll miközben Marco az evőeszközöket pakolássza ki az asztalra)
Marco:Mindjárt kész leszek ám, le is ülhetsz már most ha akarsz.
Hilda:Neem! Egész nap feküdtem. Jó egy kicsit így állni. Támaszkodni ide a pultnak. Egész jó most így.
Marco:Akkor jó.
(Hilda a férfit figyeli, egy pillanatra félrehúzza száját majd oldalra pillant, végül felkiált)
Hilda:Kérdezhetek valamit?
Marco:Te? Bármit!
Hilda:Csak.. na hogy is kezdjem?! Szóval.. lehet, hogy furán fog hangzani, meg minden. Lehet, hogy őrültnek nézel majd, de.. muszáj megkérdeznem..
Marco:Gyerünk! Kérdezd csak!
Hilda:Véletlenül nem te voltál az aki megölte Mariella-t?
(Marco hatalmas hangerővel elneveti magát miközben Hilda szemei kikerekednek, s megilletődve, zavarba ejtve áll a konyha kellős közepén. Marco végül elhallgat majd tovább folytatja az evőeszköszök kipakolását a helyes sorrendben és közben komoly arckifejezéssel válaszol)
Marco:Nem. De ez most hogy jött ide?
Hilda:Hát..
(Hilda ujjperceit kezdi tördelni)
HIlda:Emlékszem, hogy mondtad, hogy Mariella-t mikor megölték.. szóval, hogy mikor az egész történt ő itthon volt és tévét nézett, hogy a csatornák között váltogatott..
Marco:Igen, ez így volt, miért?
Hilda:Csak azon gondolkoztam, hogy.. mégis honnét a fenéből tudhattad azt, hogy ő mit csinált aznap este.. állítólag te a városon kívül tartózkodtál.
(Hilda erőltetetten elneveti magát)
Hilda:Mármint... ha te nem voltál itt, akkor honnét tudtad, hogy Mariella épp tévét nézett és a csatornákat váltogatta mikor a villany is elment és ezt még a rendőrök meg a nyomozók sem tudták megállapítani, csak azt hogy tévét nézhetett mert a földön volt a távirányító, de ki tudta volna azt, hogy épp csatornákat váltogatott, ha nem az aki már egy ideje figyelte őt a szobában ahol ő feküdt és nézte, hogy mit is csinál..?!
(Marco hirtelen megmerevedik az asztal fölött, s abbahagyja a pakolást)
Hilda:Na?
(Marco ekkor hirtelen felkap egy kést az asztalról, kihúzza magát majd az éles eszközt Hilda felé tartja)
Hilda:Mit csinálsz?
(Marco önelégülten válaszol)
Marco:Nem gondoltam volna, hogy a legostobább lesz az aki majd rájön a dologra.
(Hilda ledöbbenten reagál)
Hilda:Tényleg te voltál az aki megölte Mariellat!
Marco:És aztán?! Egy büdös kurva volt, megérdemelte.
Hilda:Ez nem mentség!
Marco:Szóval te is elismered, hogy egy büdös kurva volt.
Hilda:Én ilyet nem mondtam.
Marco:Tök mindegy!
Hilda:Miért csináltad?
Marco:Mert hülyére vett. Kihasznált. Azt mondta, hogy szeret közben meg még vagy két három pasival is együtt volt egyszerre. Elszórta a pénzem amiért én keményen dolgoztam és mégtöbbet akart. Fenyegetett, zsarolt.. nekem meg elegem lett.
Hilda:Én nem mondom el senkinek, ha most elengedsz.
(Marco összeszorítja ajkait)
Marco:Az a baj drágám, hogy sajnos nem telik arra, hogy ezt megengedhessem magamnak és legfőképp neked.
(Hilda erőteljesen belekapaszkodik a konyhapultba, a férfi pedig hirtelen mozdulatot tesz felé kezében az éles ezüstkéssel)
(Hilda felsikít)
Hilda:Mariella ha tényleg itt vagy, könyörgöm segíts!
(A konyhaplafonon álló lámpa hirtelen elkezd szikrákat hányni mire Marco és Hilda összekuporodnak a váratlan fizikai eseménytől, ugyanakkor ebben a pillanatban az egész házban kihunynak a fények)
(Hilda újra felsikolt a korom sötétben)
Hilda:Ááá!
(Marco utánaordít)
Marco:Gyere ide te büdös kurva most elvágom a torkodat!
(Marco rányúl a sötétben Hilda hajára, belemarkol, s rángatni kezdi azt. Hilda kapálózni kezd, s csak sikít)
Hilda:Áááá!
...
Kop-kop-kop!
Samantha:Megyek!
(Samantha átvág a hallon majd kinyitja a bejárati ajtót miután kopogó hangot vélt hallani felőle)
(Samantha megdöbbenve vél felfedezni küszöbén két magas férfit akik rendőrruhát viselnek)
Samantha:Segíthetek?
(A magas, tömzsi, kopasz rendőrtiszt aki a negyvenes évei közepén járt mogorva arckifejezésével pásztázta végig a nőt majd válaszolt)
Thompson rendőrtiszt:Maga Samantha Williamson?
Samantha:Igen, én vagyok az. Csak nem történt valami valakivel?!
Thompson rendőrtiszt:Letartóztatjuk kiskorú ellen elkövetett szexuális molesztálás vádjával. Velünk kell jönnie.
(Samantha elképedve reagál, ráncok keletkeznek arcán az ijedtségtől és a meglepettségtől, pulzusa az egekig emelkedik)
Samantha:Hogy micsoda?!
(Thompson rendőrtiszt egy pillanat alatt a nő mögé lép, összefogja háta mögött kezeit majd ráteszi a nőre a bilincset, s társa kíséretében levezeti őt a ház lépcsőjén)
Thompson rendőrtiszt:Jogában áll hallgatni, minden amit mondd felhasználható maga ellen a bíróságon. Jogában áll ügyvédet fogadni.
(Samantha megpróbálja kirángatni magát a férfi szorításából miközben összecsuklik, elsírja magát, s sikít)
Samantha:Várjanak! Én nem csináltam semmit! Ártatlan vagyok! Nee! Ne! Hagyjanak! Áá!
...
(A fények visszatérnek a konyhában. Hilda teste, lehunyt szemekkel, mereven, hanyadt fekve hever a konyha kellős közepén. Ekkor lábait két kéz szorítja meg, s húzza ki az élettelennek tűnő nőt a helyiségből.. ahogy a férfi kezeivel ráncigálja a testet az vércsíkot húz a konyhakövön ahogy azt kifele húzzák a szobából)
...
(Savannah kocsijából száll ki háza előtt amikor megpillant egy magas férfit és egy mellette álló vékony csinos, bögyös, fiatal szőke nőt. Savannah belép a kapun majd felsétál a lépcsőn, s köszönti a két néhány másodperccel ezelőtt még ismeretlennek vélt alakot)
Savannah:Öh, Heló.
(Savannah kigubbadt szemekkel bámul)
Eric:Elhoztam a válási papírokat.
(Eric ekkor a mellette álló szőke nőre mutat)
Eric:Ő meg itt Barbara, a menyasszonyom.
(Savi tetőtől talpig jéggéfagy)
...
(Karen sietve lép be a konyhába, retikülját lecsapja a konyhaasztalra már átmegy a nappaliba ahol Zoltan várja őt kerekesszékében ülve. Karen megáll a nappali közepén néhány lépéssel Zoltan előtt)
Karen:Azt mondtad sürgős. Mi történt?
Zoltan:Karen. Elegem van a titkolózásból.
Karen:Ezt meg hogy érted?
Zoltan:Valamit mutatni akarok neked Karen.
Karen:Micsodát?
(Zoltan ebben a pillanatban segítség nélkül feláll a kerekesszékből.. egy pillanatig csak álldogál majd magát megtartva egy lépést előre halad Karen felé és mereven megáll, intenzíven a nőt nézve akinek szája hirtelen kikerekedik akárcsak szemei a meglepődöttségtől)
---------------------------------------
Szeretők
---------------------------------------
Vége az első évadnak!
Az első évad készült: 2013 július 19-től egészen augusztus 22-ig.
---------------------------------------
További információk a sorozat folytatásáról: www.sorozatokbirodalma.gportal.hu
---------------------------------------

9.rész - Vihar előtti csend

(Hilda és Savannah a lakókocsiból kilépve beszélgetnek miközben már elhagyják a bár hátsó területét)
Hilda:Te elhiszed amit ez a nő mondott és ami velünk történt a lakókocsijában?
Savannah:Nem tudom.
Hilda:Te szoktál valaha azon gondolkozni, hogy ki ölhette meg Mariella-t?
Savannah:Csak néha.
(Savannah szája hirtelen összerándul, arca ráncossá válik majd a nő hirtelen sírni kezd. Hilda ekkor elélép és megdöbbenve szól rá barátnőjére akit vállon fog)
Hilda:Savi!!
(Savannah zokogva folytatja)
Savannah:Egyszerűen csak nem hiszem el, hogy tényleg vége minden köztünk Eric-cel. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Szeretem őt.
Hilda:Jólvan, pszt! Nyugodj meg! Nyugi, jó?
(Hilda szorosan átkarolja barátnőjét aki tovább sír vállán miközben ő a semmibe merengve kezdi el összeeszkábálni fejében a gyanúsítottak listáját)

(Pollonia a kávézó pultja mögött szorgoskodik amikor egy hatalmas árnyék vetődik rá. Amint felnéz egy ismertelen alakot pillant meg aki eltakarja előle az üzletbe beáramló reggeli napfényt. Pollonia arca felragyog)
Pollonia:Hazaértél az edzőtáborból?
Jonathan:Aha. Egy feketét légy oly szíves. Elvinném.
Pollonia:Oké.
(Pollonia hátrafordul a maga mögött álló pulthoz, s kiveszi az egyik kávéfőzőből annak tartóját mely sötét folyadékot tartalmaz. A pult alól elővesz egy papírpoharat majd teletölti azt a kancsóban lévő kávéval, lezárja a poharat és átadja Jonathan-nak)
Pollonia:Tessék.
Jonathan:Köszi.
(Jonathan apróért kutat a zsebében)
Pollonia:Próbáltalak hívni, de nem vetted fel.
Jonathan:Ne haragudj. Borzasztóan el vagyok havazva.
(Pollonia erőltetetten felhúzza a száját, hogy mosolyt gerjesszen, s biccent egyet, mint akit hidegen hagy a dolog)
Pollonia:Oké.
Pollonia:De azért valamikor beszéhetnénk, ugye? Lenne miről.
Jonathan:Szerintem is. Nekem is lenne mit mondanom.
Pollonia:Igen, én is így vagyok vele.
(Jonathan kiveszi a kezét farmernadrágjának zsebéből majd tenyerén aprópénze között pásztáz ujjaival, végül valamennyit visszatesz zsebébe és a tenyerében maradt összeget átadja Pollonianak. A lány nyúlva a pénzért, de a férfi inkább lehelyezi azt a pultra, nehogy érintkezzen Pollonia érintésével)
Jonathan:Tessék.
Jonathan:Hívni foglak, ígérem.
Pollonia:Rendben. Várni fogom a hívásod.
Jonathan:További szép napot neked.
Pollonia:Neked is.
Jonathan:Szia.
Pollonia:Szia.
(Jonathan szélsebesen távozik a kávéházból)
(Pollonia beteszi a kasszába a pénzt majd felkapja a pultról jegyzetfüzetét és egy közeli asztalhoz sétál vele amelynél egy tetőtől talpig vörösbe öltözött nő ül aki ki sem látszik egy hatalmas kezeiben szétterített újság mögül amit a levegőbe tart, mintha el szeretné rejteni felsőtestét)
Pollonia:Jó napot. Hozhatok valamit?
(A nő leteszi az újságot majd körülnéz)
Hilda:Asszem.
Pollonia:Jesszus. Te meg mit keresel itt?
Hilda:Nyugalmat.
Pollonia:Azt itt nem találsz. Mi van veled? Sikerült eljutnod Lady Livia-hoz?
Hilda:Ja.
(Pollonia hátranéz, hogy igazolja magának nincs senki a pultnál aki rendelni szeretne azért leül barátnőjéhez)
Pollonia:És? Mi történt?
Hilda:Nagyon őrült volt az egész.
Pollonia.Miért?
Hilda:Az a nő állítólag kapcsolatba lépett Mariella szellemével valamilyen táblán keresztül.
Pollonia:És?
Hilda:Azt mondta, hogy tegyünk fel kérdéseket és majd Mariella igennel vagy nemmel válaszol.
Pollonia:És?
Hilda:Feltettünk neki kérdéseket.
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:És?
Hilda:Az én kérdésem az volt, hogy haragszik-e rám.
Pollonia:És?
(Hilda kissé zavartan, de rosszallóan pillant Polloniara egy pillanat erejéig)
Hilda:Állítólag haragszik rám, de nem Marco miatt. Aztán állítólag - bár én nem hiszek benne - arra is igennel felelt, hogy szóval.. szóval, hogy állítólag ismeri, hogy ki ölte meg és hogy mi is ismerjük az illetőt.
Pollonia:Kit?
Hilda:Hogy ki ölte meg Mariella-t.
Pollonia:És te hiszel ebben?
Hilda:Fogalmam sincs mit higgyek. Tegnap egész éjjel azon törtem a fejem, hogy ki lehet az akit Mariella is ismert meg mi is ismerünk és aki rosszban volt Mariella-val.
Pollonia:Szerintem elég sokan utálták Mariella-t. Minden csaj pasiját lenyúlta.
Hilda:Igaz. Te dühös csajokra tippelsz?
Pollonia:Az is lehet, hogy valami szekta volt.
Hilda:Tudod mit?! Inkább hagyjuk, mert ebből milliónyi mellékszálat ki lehet hozni. Neked, hogy ment a családsegítős izéd?
Pollonia:A micsoda?
Hilda:Tudod, tegnap mondtad, hogy jönnek hozzád ilyen izék akik körülszimatolják a lakásodat.
Pollonia:Ja, igen. Bocsi, kicsit szétszórt vagyok ma.
Hilda:Nekem mondod?! Már vagy két napja nem szexeltem. Szét vagyok esve, teljesen.
Hilda:Szóval, hogy ment?
Pollonia:Sehogy. Sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam volna. Feltett néhány kérdést: hol dolgozom, mit csinálok a szabadidőmben, követtem-e el erőszakos gyilkosságot az utóbbi két évben.
Hilda:Háh. És még?
Pollonia:Részletes felvezetést készített a szobákról. Az összesről. Mindenhova benézett és felmérést írt, hogy egészséges-e a hely egy gyerek eltartására és, hogy nem veszélyes-e.
Hilda:Ezek hülyék. Miért lenne veszélyes?
Pollonia:Nem tudom. Viszont egyre jobban parázok.
Hilda:Mert?
Pollonia:Mert pár nap múlva be fog költözni hozzám a halott bátyám fia akinek egyébként a szeretője nemrég felakasztotta magát a hatalmas magánéleti nyomás miatt.
Hilda:Ez tényleg hátborzongató, de ugye a gyerek neve nem Damien?
Pollonia:Nem. Miért?
Hilda:Semmi, csak tegnap este láttam egy hülye filmet.
Pollonia:És te, hogy vagy Marco-val?
Hilda:Szerinted miért vagyok itt? Épp előle bújkálok. Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy visszamenjek Mariella házába és legalább mégegyszer ott szexeljek Marco-val.. vagy egyáltalán szexeljek vele mióta az az egész történt.
Pollonia:Mariella meg a szellemlátogatás?
Hilda:Mariella szellemlátogatása. Pontosan ez történt. Mióta elkerültem Marco-t azóta semmi. Nem akarok megint felriadni éjjelente miközben Mariella fojtogat vagy ilyesmi.
Pollonia:Akkor miért nem rázod le?
Hilda:Hát épp ez az! Mégis hogy a francba?! Itt lakik egy köpésre. A fene se tudja hogy szedem le ezt magamról.
Pollonia:Akkor csak ignoráld.
Hilda:Á! Nem hiszem, hogy a figyelmen kívül hagyás itt segítene. Egész álló nap csak hívogat. Persze én nem veszem fel. A nyakamat teszem rá, hogy már a házamnál van és épp csenget, de nem talál otthon ezért hamarosan átkutatja azokat a butikokat ahova be szoktam menni. Elmegy majd a munkahelyemre aztán eljön ide és pont akkor fogok összeütközni vele amikor én épp távoznék innen.
Pollonia:Te jó ég!
Hilda:Aha! Aztán amikor kilépek innen, ő majd megkérdezi, hogy merre jártam, mert egész nap keresett és én pedig csak annyit mondok, hogy volt valami galiba Savi barátnőmmel és szüksége volt a segítségemre ezért most ide-oda futkozok mióta kiderült, hogy a férje el akar válni tőle.
Pollonia:Kiadod Savi-t?
Hilda:Muszáj lesz. Ezt már úgy sem úszom meg szárazon.
Pollonia:Túl messzire mentél Marco-val.
Hilda:Messzire a fenéket! Csak ez az egész szar helyzet, hogy kapcsolódik Mariella-hoz.. meg én is.
Pollonia:És utána mi lesz?
Hilda:Nem tudom. És ez az ami kiakaszt. Tudod, egy jó szerető mindig tudja mikor kell lelépni, de biztos vagyok benne, hogy ez a hapsi egy kemény dió. Hagyjuk is. Mi van Jonathan-nal? Az előbb láttam elmenni innen.
Pollonia:Nem tudom. Eléggé rideg volt.
Hilda:Biztos feleség-biznisz.
Pollonia:Ezt hogy érted?
Hilda:Ha egy házas férfinek el van cseszve a napja akkor abban közrejátszik a felesége is. 99%-ban.
Pollonia:Érdekes.
Hilda:Szerintem nem. A férfiak felköthetik a gatyájukat.. ez már a 21. század.
Pollonia:Nekem mondod?!
...
Hilda:Hogy ráérek-e munka előtt? Még szép hogy!
(Hilda az utcán sétálva beszélget telefonján. Könnyed egyberészes virágmintás fehér ruháját amely combjáig ér, s betekintést enged dekoltázsába is átjárja a délutáni szellő a napfény sugarain áthatolva)
Hilda:Király!
Hilda:Persze. Ott leszek. Tudod, hogy minden vágyam az, hogy kielégítsem a főnököm. Ha a főnök boldog a dolgozók is boldogok.
(Hilda kélyesen mosolyog)
Hilda:Majd ott kiszopogathatod.
Hilda:Ja.. az biztos. Háhá.
(Hilda hangosan felnevet. Mikor egy jelzőlámpához ér amely piros jelzést mutat, engedelmesen vár, hogy végül a lámpa fénye zöldre váltson, s átmehessen a járdán az utca túloldalára. Amint Hilda megpillantja a zöld jelzést átkel a zebrán, de hirtelen egy hangos, morgó zajra lesz figyelmes. Egy sötétzöld színű terepjáró közeledik felé amelyet egy olyan valaki vezet aki nem tervezi, hogy a következő pillanatban a piros jelzés miatt megállítana. Hilda kezéből hirtelen kiesik a telefon majd még mielőtt a kocsi áthajtana rajta egy hatalmasat ugrik előre, kezeivel, s térdével fogja fel esését miközben a kocsi szélsebesen elhajt mögötte, s áthajt telefonján ami ripittyára törik, s az alkatrészeinek darabjai robbanásszerűen szóródnak szét a levegőben és a földön is egyaránt. Hilda mereven fekszik az úttesten amikor hirtelen néhány ismeretlen ember odarohan hozzá, hogy segítsen rajta)
...
Savi:Hogy érzed magad?
(Savi egy vizes törölközővel törölgeti Hilda nyakát és mellkasát. Hilda rövidujjúban és egy szál tangabugyiban fekszik az ágyban. Kezei, lábai fásliba csavarva)
Hilda:Úgy érzem magam, mint akin átment egy kamion.
Savi:Hát majdnem átment. Lehet, hogy bent kellett volna maradnod a kórházban.
Hilda:Ja, persze. Meg még mit nem! Csak elestem, ennyi az egész. Kicsit felhorzsoltam a csuklóimat meg a térdeimet is.. tiszta vér lett a szép fehér ruhám amit nemrég vettem, de kit érdekel.
(Hilda legyint egyet a levegőben)
Hilda:Áú.
(Savi félrehúzza száját majd leül Hilda-hoz az ágy szélére és a vizes törölközőt leteszi az ágy mellé a földre)
Savi:Be kell menned feljelentést tenni a rendőrségre.
Hilda:És?
Savi:Elkapják és megbírságolják azt aki nem tudja mit is jelent a piros lámpa valójában.
Hilda:Á! Egy csomó papírmunka meg hülyeség. A rendőrök meg amúgy sem csinálnak semmit sem, szokás szerint ugyebár.
Savi:De valamit csinálnunk kell.
Hilda:Kell egy gardedám. Aki megvéd. Egy olyan kétajtós szekrény tudod, mint a filmekben.
Savi:Az drága dolog.
Hilda:Az a hapsi el akart ütni Savi.
Savi:Férfi volt? Nem azt mondtad, hogy nem láttál senkit a volán mögött?
Hilda:Nem azt mondtam, hogy nem volt senki a volán mögött.. én azt mondtam, hogy egyszerűen az egész olyan gyorsan történt, hogy se időm, se idegem nem volt a kocsi szélvédőjére pillantani, hogy lássam ki ül mögötte.
Savi:Honnét veszed, hogy szándékosan akart téged elütni? Lehet, hogy csak egy részeg sofőr volt.
Hilda:Nem, nem! Az ember érzi azt, ha valaki direkt akar betenni neki.. ez a kocsi nem figyelmetlenségből ment át a piroson hanem azért mert kárt akart tenni bennem.. lehetőleg minél végzetesebb kárt.
(Savi megdöbbenve, ugyanakkor elgondolkodva reagál)
Savi:Mégis ki akarna eltenni téged láb alól?
(Hilda elképed)
Hilda:Ez komoly?! Hirtelen vagy száz meg száz embert fel tudnék sorolni aki szívesebben látna a föld alatt, mint afelett.
Savi:Például?
Hilda:Tök mindegy. A lényeg az, hogy szeretek szerető lenni és szeretem elszeretni a nők mellől a férfiakat.. nyílván valakinek ez már kevésbé hangzik olyan mókásan mint nekem és nem is igazán tetszhet neki.
Savi:Szóval akkor a gyanusítottak listája végtelen.
Hilda:Abban az egyben viszont biztos vagyok, hogy valami köze lehet ennek is Mariella-hoz.
Savi:Mi köze lenne hozzá?
Hilda:Lehet, hogy Mariella gyilkosa volt az aki palacsintát akart csinálni belőlem.
...
(Samantha a konyhában mossa fel a padlót amikor hirtelen kopogtatást hall a bejárati ajtó felől. A nő a konyhaasztalhoz támasztja a felmosót majd felkiált)
Samantha:Megyek!
(Samantha átvág a hallon majd megáll a bejárati ajtó előtt, hogy kinyissa azt, de mikor kitárja az ajtót meglepetésére senki sem áll a küszöbön. Samantha kilép a házból, hogy körülnézzen, de nem lát semmit. Ekkor hirtelen rápillant a bejárati ajtó előtt álló szőnyegre amelyen egy összehajtott papír fekszik. A nő lehajol majd felveszi a papíros, s kinyitja azt. Megdöbbenve olvassa fel hangosan a tartalmát)
Samantha:Ma este kilenckor a Lilynoj erdőben. Az óvszer miatt ne aggódjon majd én gondoskodom róla. Ez az utolsó esélye. Jöjjön el, nem fogja megbánni, ellenben ha nem jön el... Aláírás, Robert.
(Samantha elképedve gyűri össze a levelet, egy pillantás alatt körbekémleli az utcát miközben még mindig az ajtóban áll majd dühösen besétál a házba, s bevágja maga után az ajtót)
...
(Karen és Zoltan a konyhában ücsörögve vacsoráznak, s beszélgetnek az asztalnál)
Karen:Kérek egy katonát!
(Karen édesdeden elneveti magát majd Zoltan levág egy kocskát a szelet kenyeréből amelyen egy szál szalonna van és beleteszi Karen szájába aki egyik ujjával segít a férfinek. Karen megrágja az ételt, Zoltan odahajol hozzá, s megpuszilja őt)
Karen:Mm. Ez finom.
Zoltan:Tudom.
(Miközben mindketten jóízűe falatoznak hirtelen egy dübörgő hangra lesznek figyelmesek. Karen az ablakhoz rohan majd azon kipillantba egy sötétzöld terepjárót pillant meg amint az leparkol a ház előtt. Karen összeszorítja szemeit, megpróbálván kivenni az árnyat amely a volán mögött ül, de úgy tűnik nem lát senkit. Zoltan ekkor tele szájjal érdeklődve barátnőjéhez szól)
Zoltan:Na mi az?
(Karen továbbra is a terepjárót figyeli az ablakból)
Karen:Ez meg ki a fene lehet?
...

8.rész - Vénusz

Pollonia:Szerintem hagyd! Jobb, ha egy kicsit most egyedül marad.
(Hilda és Pollonia Hilda kertjében pakolásznak. Pollonia épp egy széket hajtott össze majd támasztotta a büféasztalnak miközben Hilda folyamatosan a telefonját nyomogatta)
Hilda:Ki van kapcsolva. Lehet, hogy utána kéne mennünk.
Pollonia:Szerintem nem.
Hilda:El sem hiszem, hogy mindenki csak úgy itt hagyott minket.
Pollonia:Savi elrohant, érthető. Karen is lelépett. Samantha-t elhívták.
Hilda:Ja, biztos az egyik pasija.
(Pollonia az asztalra támaszkodik majd nagy levegőt vesz)
Pollonia:A gyermekvédelmisek ma meglátogatnak.
(Hilda felkapja a fejét)
Hilda:Mi? Miért?
Pollonia:Egy általános felmérést fognak csinálni. Körbenézik a házat. Átvizsgálják a szobákat. Csak hogy biztosak legyenek benne, hogy minden körülmény adott egy gyermek elhelyezésére.
Hilda:Micsoda? Most akkor mégis örökbefogadod?
(Pollonia barátnője felé fordul)
Pollonia:Fogalmam sincs. Azt sem tudom mit csináljak, de nem mehet intézetbe. Az intézet csak a filmekben jó hely, a valóságban borzalmas. A tény, hogy..
(Hilda közbevág)
Hilda:..hogy cigány.
Pollonia:Csak félig az. Az anyja roma, de a bátyám kaukázusi akárcsak én.
Hilda:És az feszélyez téged, hogy cigány?
Pollonia:Hát persze, hogy nem. Nem is ez a lényeg. Teljesen mindegy, hogy milyen. A lényeg itt az, hogy én nem vagyok anya típus. Soha az életben nem akartam gyerekeket.
Hilda:És most az öledve csöppent egy. Viszont, ha nem akarod még mindig mondhatsz nemet.
Pollonia:Már azt mondtam, hogy elvállalom és hogy örökbefogadom, de.. nem tudom, hogy meddig fogom bírni. És ezt már most mondom, holott még el sem kezdődött az egész.
Hilda:A gyerekvállalás kemény dolog nyuszi. Az tuti, hogy ki leszel tőle. Bár azért jobb dolgod lesz, mint másoknak, mert már nem csecsemő szóval egyedül is ki tudja törölni a valagát, de... hát nem tudom.
Pollonia:Meg ez az egész affér Jonathan-nal és a feleségével..
Hilda:Milyen Jonathan? Milyen feleség?
Pollonia:Hogy is mondjam. Jonathan Adgin szeretője áll előtted személyesen.
Hilda:A kalapácsvető?! Aki az újságokban is benne szokott lenni? Szivatsz!
Pollonia:Nem.
Hilda:És milyen az ágyban?
Pollonia:Isteni, de ez most nem fontos.
Hilda:Tudtam! Amikor meglátom az újság sport rovatában mindig azon filózok, hogy milyen lehet az ágyban, de ezek szerint nem tévedtem. És mi a baj vele?
Pollonia:Az a baj, hogy az egész tök lazán menne, ha..
Hilda:..ha nem lennének gyerekei meg felesége.
Pollonia:Például.
Hilda:Na igen. Előfordul. És?
Pollonia:A felesége meglátott minket smárolni az egyik parknál.
Hilda:Júj.
Pollonia:Aha, szóval most rám van szállva teljesen.
Hilda:Szerintem szakítsd meg a kapcsolatot ezzel a Jonathan-nal. Kinek kell egy házisárkány feleség? Van egy csomó kiéhezett sportos pasi a stadion közelében, miért nem megyünk el arra valamelyik nap?
Pollonia:Én nem akarom dobni Jonathan-t.
Hilda:Ne már!
Pollonia:Mi van?!
Hilda:Csak nem érzel valamit iránta?
Pollonia:Úristen! Dehogyis! Soha!
Hilda:Akkor kidobnád.
Pollonia:De tök jó vele a szex, minek dobnám ki?!
Hilda:Azért mert egy jó szerető tudja mikor kell véglegesen lelécelni és helycserés támadást indítani mielőtt még elsüllyedne a hajó.
Pollonia:Én nem érzek iránta semmit.
Hilda:Figyelj. Nekem hazudhatsz. Teljesen rendben van. Én csak azt kérem, hogy ha nekem hazudsz akkor legalább magadnak ne hazudj.
(Hilda ezzel hátat fordít Pollonia-nak majd bemegy a házba. Pollonia a büféasztalnak támaszkodva merül el gondolataiban szomorkás arckifejezéssel a földet bámulva)

Ding-Dong!
(Samantha ajtócsengője töri meg a délelőtti csendet és a madarak csicsergését azon a kertvárosi részen amelyen ő lakik takaros kis kertes házában. Amint Samantha ajtót nyit megdöbben, hogy kit kell látnia küszöbén)
Samantha:Segíthetek?
Robert:Magának is szép reggelt.
(Samantha az ajtóba kapaszkodik, torka elszorul. A férfi negédesen folytatja)
Robert:Nem iszunk meg egy kávét?
Samantha:Főzhetek egyet, ha gondolja.
Robert:Tudja mit, hagyjuk is a kávét. Majd valamikor máskor.
Robert:Van itt valami.
Samantha:Micsoda?
Robert:Egy ajánlat.
Robert:Vagy felmegyük a hálószobába és jól megdugom vagy mehet a börtönbe kiskorú elleni szexuális zaklatással.
(Samantha hirtelen elneveti magát majd komoly és megdöbbent arckifejezéssel reagál)
Samantha:Nézze Robert. Nem tudom, hogy maga minek néz engem, de hadd világosítsam fel. Nem vagyok kurva. Én mondom meg, hogy mikor, kivel, hol és hogy mit csinálok és nem más. És nem érdekel, hogy mivel akar megfenyegetni, mert nekem semmi közöm nincs a fiához. Úgyhogy nyugodtan dobálózzon csak bizonyítékok nélkül majd jól megüti a bokáját amikor távoltartási végzést kérek maga ellen. Vagy rosszabb. Feljelentem rágalmazásért. Másrészt meg: én arról nem tehetek, ha a felesége nem elégíti ki.
Robert:De maga tehetne ellene.
Samantha:Maga is tehetne ellene.
Robert:Épp azt csinálom.
Samantha:Ne jöjjön többet ide.
Robert:Én azért még mindig azt mondom: ha meggoldolná magát, tudja hol lakom. Vagy-vagy alapon, tudja. Vigyázzon magára. Nagyon vigyázzon.
(Robert hátat fordít a nőnek majd elhagyja Samantha házát aki összeráncolt szemöldökkel figyeli a férfi távozását míg végül teljes erőből be nem vágja maga mögött az ajtót)
...
-Kop-kop-kop.
(Három kopogtató hang hallatszik Dr. Daniel rendelőjének aki az asztala mögött ülve papírokat rendezget. A férfi feláll majd ajtót nyit. Kellemes meglepetésben részesül amint megpillantja az ajtóban álló hölgyeményt)
Savannah:Szia.
(Daniel zavarodott taglejtésekkel invitálja be a nőt a szobába majd becsukja utána azt)
Daniel:Savi. Te meg mit keresel itt? Nem azt mondtad, hogy..
(A nő közbevág)
Savannah:Tudom. De meggondoltam magam.
(A nő félredobja kezéből barna retiküljét majd ráveti magát a férfira aki mit sem ellenkezve hevesen kezdi el lehámozni a nő ruháit, s nyelvével azonnal a hölgyemény dekoltázsára pályázik, akár egy szomjas kisbaba)
...
(Hilda belekócol össze-vissza álló hajába - miközben a telefonhoz közelít ami már vagy egy perce csörög a konyhában - tanga bugyiban és egy ingben közelíti meg a csörgő masinát. Mikor belép a konyhába azonnal jobbra fordul, s leveszi a kagylót a falra rögzített készülékről)
Hilda:Haló?
Pollonia:Jó reggelt.
Hilda:Basszus, tudod te mennyi az idő?!
Pollonia:Igen. Délután fél egy.
(Hilda hirtelen felvonja szemöldökét)
Hilda:Mi?! Tényleg annyi az idő?
Pollonia:Aha. Gondoltam dél előtt nem hívlak, mert te addig mindig ágyban kuksolsz.
Hilda:Igen, mivel délutános vagyok.
Hilda:Miért hívtál? Valami baj van?
Pollonia:Egyrészt azért, mert hamarosan jönnek hozzám a gyámügyisek, hogy átvizsgálják a házat és borzasztóan izgulok. Másrészt meg azért, mert sikerült megtalálnom a megoldást az aggasztó problémádra.
Hilda:Oké, akkor sorban. Először is. Ne aggódj a gyámosok miatt. Egytől egyig hülye az összes. Nem lesz semmi gond. Az meg csak nem bűn, hogy egy házas emberrel fetrengsz akinek két gyereke is van.. Upsz. Tudod mit?! Ezt az utolsót inkább felejtsd el.
Pollonia:Kösz.
Hilda:És mi van a problémámmal? Milyen problémámra találtad meg a megoldást, mert van vagy millió jelen pillanatban.
Pollonia:A ,,Mariella szelleme kísért és üldöz engem" problémádra.
Hilda:Wow. Hallgatlak.
Pollonia:Van egy nő. A neve Lady Livia. Állítólag valami cigány kuruzslónő és azt beszélik, hogy képes kapcsolatba lépni a holtak szellemével, hogy megidézze őket.
(Hilda hangosan elneveti magát)
Hilda:Háh! Ez jó! Folytasd!
Pollonia:Az egyik bárban dolgozik és lehet, hogy tudna neked segíteni Mariella ügyében. Az is lehet, hogy tudna valami támpontot adni.
Hilda:Egy nő aki beszél a holtakkal. Ja, én meg épp most születtem meg. Tuti, hogy ez is valami csaló, mint azokban a tévés asztorizékben azok a műsorvezetők.
Pollonia:Nem az. Ő nem hirdeti magát sehol. Nincs fent a neten, se az újságban, se sehol. Az égvilágon sehol sem lehet megtalálni csak ebben a bizonyos éjszakai bárban.
Hilda:Rendben, és merre van?
Pollonia:Innen körülbelül egy fél órára, kocsival.
Hilda:Oké, de ne várd azt, hogy egyedül menjek oda ehhez a Lady Lunához.
Pollonia:A neve Lady Livia.
Hilda:Tök mindegy! Elkísérsz, ugye? Szedem a cuccaimat és indulhatunk is.
Pollonia:Ömm, az nem fog menni.
Hilda:Miért nem?
Pollonia:Mert hamarosan jönnek a szocisok. És itt kell lennem.
(Hilda a homlokára csap)
Hilda:Tényleg, basszus.
Pollonia:Ne aggódj, szerzek valakit aki elmegy érted.
Hilda:Kicsodát?
Pollonia:Majd meglátod. Most megyek.
Hilda:Várjál már egy kicsit! Mi egyáltalán ennek a bárnak a neve?!
Pollonia:Vénusz.
...
Karen:Ah! Zoltan! Igen! Ez az!
(Karen izgatottan dől hátra ágyában. Meztelenül fekve öleli kezeivel a férfi fejét, s szorítja nőiességéhez miközben egyre csak érzi, hogy hamarosan a mennyországban fogja érezni magát. A férfi elveszvén Karen puncijában hörögve nyög miközben épp kinyalja Karen kelyhét)
Karen:Úú! De jó! Ó! Aaa! De jól nyalsz! Mmm...
Zoltan:Jhaj, de finom a puncid, drága. Nyam-nyam-nyam-nyam-nyam.
(Ugyanebben a pillanatban a hálószobába csilingelő zaj szűrődik be amire a férfi felkapja a fejét)
Zoltan:Pont most hívnak..
Karen:Kit érdekel. Csak nyaljál még!
Zoltan:Ahogy akarod.
(A férfi tovább folytatja erotikus játszadozását szeretőjén miközben a konyhában csörgő telefonvonal másik oldalán Pollonia ücsörög konyhaasztalánál, s ujjaival azon zongorázva rágja száját és hangosan, csodálkozó hangnemben elgondolkozik mikor végre lenyomja mobilját)
Pollonia:Hát ez a Karen meg mit csinálhat?!
...
(Savannah a fogorvosi rendelő épületéből lép ki ridiküljével a kezében, másik kezével melltartóját igazgatja blúza alatt amikor hirtelen megcsörren a telefonja. Azonnal átkutatja táskáját majd válaszol a hívásra)
Pollonia:Szia.
Savannah:Szia.
Pollonia:Ömm. Hogy vagy?
Savannah:Köszönöm jól vagyok. És te?
Pollonia:Savi. Nem kell adnod a keményet. Mindannyian tudjuk, hogy mi történt.
Savannah:Én nem adom a keményet.
Pollonia:Biztos, hogy jól vagy?
Savannah:Ezért hívtál fel?
Pollonia:Ezért is.
Savannah:Akkor dobjunk engem, ha van érdekesebb témád is.
Pollonia:Lenne egy kérdésem ami egyben egy kérés is lenne.
Savannah:Lökd.
Pollonia:Oké. Szóval, Hilda-t el kellene kísérni valahova. Szívesen elkísérném, de sajnos nekem itthon kell maradnom. Ráérsz?
Savannah:Persze, ráérek. Hova kellene elkísérni?
Pollonia:Egy bárba. A neve Vénusz.
Savannah:És mit akar ott? Ez ugye nem valami cici vagy travibár?
Pollonia:Nem. De nem is kell bemenni. A klub mögött egy lakókocsiban él Lady Livia akivel Hilda-nak találkoznia kell.
Savannah:Az meg ki a nyavaja?
Pollonia:Majd Hilda mindent elmesél.
(Pollonia felkapja a fejét mikor megszólal ajtócsengője)
Pollonia:Megjöttek. Mennem kell.
Savannah:Ki jött meg?
Pollonia:Majd később elmesélem. Vigyázz magadra.
Savannah:Rendben. Szia.
...
Kop-kop-kop.
Savannah:Megyek!
(Savannah az ajtó melletti fogasról emelte le blúzát amikor kopogtak. Indulásra készen állt amikor ajtót kellett nyitnia, s Karen-t pedig megpillantania)
Savannah:Szia.
Karen:Szia.
Savannah:Ne haragudj Karen, de most nagyon sietek. Csak nem valami baj van?
Karen:Igazából, van.
Savannah:Mi lenne az?
Karen:Csak szerettem volna beszélni veled.
Savannah:Miről?
Karen:Eric-ről.
Savannah:Jaj, ne már Karen. Eric egy seggfej. Nem is érdekel már. Totál túl vagyok rajta.
Karen:Ne nyomd el Savi!
Savannah:Én nem nyomom el. Én komolyan mondom.
Karen:Nem, ez nem igaz.
Savannah:Persze, te nyílván megint jobban tudod nálam, mint én saját magam, igaz?!
Karen:Én nem ezt mondtam. Ne forgasd ki állandóan a szavaimat.
Savannah:Te voltál az aki ide jöttél.
Karen:Azért, mert a barátomnak tekintelek és nem tetszik az ami történik veled.
Savannah:Mi történik velem?
Karen:Totális tagadásban vagy. Nem akarod elfogadni, hogy a férjed elhagyott téged miután kiderült, hogy te csak úgy megcsaltad őt.
Savannah:Mi az, hogy nem akarom elfogadni?! Engem teljesen hidegen hagy hogy ezek után mit csinál.
Karen:Ez megint nem igaz. Csak figyelmen kívül akarod hagyni azt a fájdalmat ami felgyülemlett benned. A háttérbe akarod nyomni, de az érzelmeket nem lehet sokáig kordában tartani, ezt már igazán megtanulhatnád.
Savannah:Miért?! Mégis mit kellene csinálnom?! A wc deszkán kellene ülnöm és zokognom egész éjjel?!
Karen:Például.
Savannah:Ugye most csak hülyéskedsz?!
Karen:Nem azt mondtam, hogy minden éjjel. Csak addig amíg ki nem jön belőled az a fájdalom amit elnyomsz magadban. Ezek az érzelmek ki fognak robbanni és én nem akarok ott lenni amikor ez megtörténik. Képzeld csak el. Mennyire boldogok voltatok Eric-cel. Már gyerekeket is beterveztetek amikor te fogtad magad és megcsaltad őt.
Savannah:Azért, mert nem kaptam meg tőle azt amit akartam.
Karen:Ezt már vagy hússzor hallottuk! Most már jöhetne valami új szöveg is, nem gondolod?!
(Savannah arcizmai összerándulnak majd ordítani kezd)
Savannah:A férjem kidobott engem és a születésnapomon mondta el nekem, hogy el akar válni! Szerinted mit csináljak?!
(Karen ugyanezen hangnemben reagál)
Karen:Hát nem is tudom! Nőlj fel és lépj túl rajta?!
(Savannah a következő pillanatban megnyugszik majd suttogva int búcsút Karen-nek)
Savannah:Ne gyere ide többet.
(Karen száját nyitná mikorra már Savi rácsukja az ajtót a nőre aki végül szó nélkül elhagyja Savannah házát. Savi nagy levegőt vesz, megfordul majd háttal az ajtónak dől. Hirtelen hatalmas hangzavar keletkezik az előszobában: Savannah zokogni kezd, arca összerándul, szemei könnybelábadnak majd a falba vájva körmeit lassan lecsúszik az ajtónak támaszkodva a földre ahol tovább siratja saját életét)
...
Livia:Elnézést, de nem vártam vedégeket.
Hilda:Ó, semmi baj. Mi köszönjük, hogy beengedett minket.
(Hilda és Savannah abba a lakókocsiba szálltak be amelyet a cigány öregasszony Livia birtokolt a Vénusz nevezetű éjszakai bár mögött. A lakókocsi belseje tele volt aggatva különböző szárított füvekkel, talizmánokkal, álomfogókkal, tollakkal, csontokkal és egyéb érdekes varázserejűnek vélt dologgal. A vénasszony akin sötét, de mégis színes ruhák voltak, s fejét fekete kendő fedte leült egy kerek asztalhoz majd maga elé invitálta a lányokat mutatván, hogy foglaljanak helyet vele szemben. Az anyóka harácsoló, rekedt mégis meleg hangon kérdezte a lányokat)
Livia:Szóval? Miben lehetek a segítségükre?
(Hilda szkeptikusan és kissé ijedten pillantott Savannah-ra aki csak érdeklődve figyelte az öregasszony minden mozdulatát amelyet az asztal közepén lévő tábla körül végzett)
Hilda:Nemrég meggyilkolták az egyik barátnőnket és.. hogy is mondjam.. visszatérő álmaim vannak vele kapcsolatban. Azt mondták maga kapcsolatba tud lépni a szellemével, igaz ez?
(Livia elneveti magát)
Livia:Nincs olyan amit én ne tudnék a másvilágról kedvesem.. de ehhez kell valami.
Savannah:Most jön az, hogy fizessünk két milliót és leveszi rólunk a rontást?
(Livia ekkor mérgesen pillant Savannah-ra)
Livia:Drágám, akár el is mehet ha gondolja.
Savannah:Elnézést.
Livia:Egy képet szeretnék a lányról.
Hilda:Ó.
(Hilda belenyúl vajszínű divatos táskájába, előkotor egy régi fotót Mariella-ról majd átadja a nőnek aki vizsgálgatni kezdi azt)
Livia:Rendben.
(A cigányasszony sötétbarna kezeit az asztal közepén álló tábla fölé helyezi. Szemeit behunyja majd erősen koncentrálni kezd. A tábla két szélére állított gyertyatartóban ekkor hirtelen a levegőből kapnak lángra a benne álló gyertyák. A lányok egy pillanatig hátrahőkölnek, ijedten egymásra merednek majd tovább figyelik a nőt)
Livia:Ouija tábla, segíts nekem. Nyisd meg a kaput a túlvilágra. Mariella gyere elő.
(A nő egy kocka alakú tárgyat kezd el tologatni a táblán majd rekedt hangon felszólal)
Livia:Itt van. Érzem. Ez az energia, te jóságos... nagyon dühös.
(Savannah továbbra is szkeptikusan figyeli a nőt míg Hilda kissé ijedten)
Livia:Most kérdezhet tőle. De csak olyan kérdést tegyen fel amire a válasz vagy igen vagy nem lehet.
Hilda:Rendben.
Hilda:Azt szeretném megkérdezni tőle, hogy haragszik-e rám.
(Livia kezei alatt a kocka alakú kis navigációs dominó a tábla oldalán fekvő I-re mozdul)
Hilda:Az mi?
Livia:Azt jelenti haragszik.
Hilda:És azért haragszik, mert..
(Hilda kissé zavarba jön, hogy egy vadidegen előtt kell kibeszélnie magánéletét)
Hilda:.. szóval, mert összejöttem Marco-val.
(A kocka alapú dominó most az I-ről az ellentétes oldalra mozog Livia ujjai alatt és átpártol az N betűre)
Hilda:Az a nem?
Livia:Úgy van.
Hilda:Akkor miért haragszik rám?
Livia:Csak igennel vagy nemmel tud felelni, emlékszik?
Hilda:Rendben, akkor ö.. izé.. szóval, akkor.
(Savannah ekkor hirtelen közbevág)
Savannah:Most én hadd!
Savannah:Mariella, ha tényleg itt vagy...
(Savannah szemeivel körbekalauzolja a helységet egy pillanat erejéig)
Savannah:.. ismerted azt aki megölt téged?
(A csúszka Livia ujjpercei alatt átkúszik az I feliratra)
Savannah:..és mi is ismerjük azt aki megölt téged?
(A csúszka úgy tűnik mintha egy pillanatig megmozdulna, de végül az I betűn marad. Ekkor Hilda libabőrös lesz, Savi szemei összerándulnak s mindketten megborzongva néznek mélyen egymás szemébe)