7.rész - Felelj és merj!

(Hilda, Pollonia, Samantha és Karen Hilda házának teraszán ülik körbe az asztalt ezen a korai reggelen)
Hilda:Na srácok! Akkor. Hogy is vagyunk?
Pollonia:Enyém a kaja.
Samantha:Enyémek az ajándékok.
Karen:Én már meghívtam a vendégeket.
Hilda:Remek. Én pedig szervezek és segítek, ha valami kell. Savi holnap esti meglepetés születésnapi bulijának tökéletesnek kell lennie. Savi holnap 28 lesz.
Karen:Szerintetek eljön egyáltalán? Már egy ideje nem beszélt velünk.
Samantha:Hilda te nem beszéltél vele? Amikor leléptél a temetésről.
Hilda:Kopogtam. Dörömböltem az ajtón, de nem nyitotta ki. Lehet, hogy komolyabb a dolog, mint hittük.
Pollonia:Szerintem nincs az a dolog amit Savi ne lenne képes megoldani. Nyílván valami történt vele és kell neki egy kis idő amíg feldolgozza az egészet.
Savannah:Ez így van!
(Savi hangjára mindannyian hátra fordulnak, hogy meggyőződjenek arról nem csak a fülük csengett. Nem tévedtek. Savi ott állt a lépcsőn, s már fel is sétált hozzájuk a teraszra)
Hilda:Te úr isten! Nem is hallottam, hogy bejöttél a kapun! Elmehetnél profi betörőnek.
(Savannah az asztal elé áll miközben mindenki hallgat)
Savannah:Sajnálom, hogy hanyagoltalak titeket az utóbbi napokban. Azt hittem, ha távol tartok magamtól mindent és mindenkit akkor majd minden problémám csak úgy elröppen.. de tévedtem. És azt is sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni Mariella temetésén.
Samantha:Csak egy egyszerű temetés volt.
Savannah:Tudom.
Savannah:És sajnálom Karen, hogy a minap úgy viselkedtem.
Karen:Fátylat rá, Savi!
Savannah:Nagyon sajnálom.
Hilda:Bébi, az ilyen megesik. Néha kiesünk a formánkból, ez teljesen természetes dolog.
Savannah:Én csak sajnálom.
Hilda:Nem ülsz le inkább?
Savannah:Á, dehogy. Be kell érnem az irodába. Így is elég sokat halasztottam.
Hilda:Minden oké?
Savannah:Olyasmi.
Hilda:Ha szeretnél beszélni róla..
(Hilda az asztalra mutat)
Savannah:Nem! Mennem kell. Ti csak folytassátok a beszégletést a meglepetés születésnapi bulimról!
Hilda:Rendben. Úgy lesz. Micsoda?!
Savannah:Ne már Hilda! Nem vagyok 14. Ha meglepetés bulit szerveztek nekem én esküszöm, hogy egész nap bezárkózok a házamba, bezárom az ajtót, bedeszkázom az ablakokat és jövő évig ki sem mozdulok onnan.
(A lányok hirtelen lemerevednek majd Hilda felkapja a fejét)
Hilda:Akkor mondok egy olyat, hogy: holnap délután, este 6, öltözz ki, legyél itt.
(Savannah elmosolyodik)
Savannah:Így már mindjárt más.
Karen:Eric is itt lesz.
(Savannah ekkor nagy levegőt vesz, szája tátva marad majd hirtelen erőltetett mosolyt lejt ajkaival s lesétál a teraszról elhagyván Hilda házát)

(Hilda a háza mögötti kertben pakolgatja az asztalokat és a székeket. Miközben megpróbál néhány asztalt egymás mellé tenni, hogy pont passzoljanak Pollonia jelenik meg a háta mögött)
Pollonia:A sütemények a kocsiban! Mit csinálsz?
Hilda:Ehh! Csak néhány asztalt próbálok összeilleszteni. Így egymás mellett jól néznek ki.
Pollonia:És minek?
Hilda:Azt gondoltam, hogy ez lesz majd a büféasztal. Illetve ez egy hosszabb asztalsor lesz. Leterítem valami fehérrel és kész.
Pollonia:Jól hangzik, de a sütemények nem fogják megérni, ha most azonnal nem vesszük ki őket a kocsimból és tesszük egyenesen a hűtőbe.
(Hilda felül a három összetett asztal közepére, s álmoskás, szende hangnemben kezd el panaszkodni)
Hilda:Kivagyok! Egész éjjel nem aludtam.
Pollonia:Ajaj. Már megint Marco? Gondolom megint hencindától boncindáig folyt a sárga lé, nem igaz?
Hilda:Neem! Most nem azért. Totál ki vagyok készülve.
Pollonia:Na! Pedig még dél sincs.
(Pollonia felül barátnője mellé az asztalra)
Pollonia:Mi a baj?
Hilda:Emlékszel rá, hogy tegnap mondani akartam valamit?
Pollonia:Valami őrültséget ha jól emlékszem, de aztán később rákérdeztem és azt mondtad, hogy inkább hagyjuk, mert úgy sem hinném el.
Hilda:Ja. Elég gáz az egész.
Pollonia:Micsoda? Marco-val van valami?
Hilda:Nem.
Pollonia:Akkor?
(Hilda savanyú arccal Pollonia-ra néz)
Hilda:Kiröhögsz.
Pollonia:Majd kiderül, na meséld!
Hilda:Tegnapelőtt Marco-nál aludtam.
Pollonia:Hajajaj!
Hilda:A lényeg, hogy mikor reggel elmentem fogat mosni egy kis akció után... tudod.
Pollonia:Igen, van róla fogalmam.
Hilda:Valami nagyon fura történt.
Pollonia:Csak nem elkaptál valami betegséget?
Hilda:Nem! Engedd, hogy befejezzem.
Pollonia:Oké, bocsi.
Hilda:Szóval épp fogat akartam mosni amikor megláttam a tükörben, hogy Mariella a hátam mögött áll.
Pollonia:Micsoda? Mariella?!
Hilda:Aha. És nem Mariella a kisminkelt, divatos Mariella, hanem az agyonszurkált, véres testű, rothadó bőrű Mariella.
Pollonia:Mi van?!
Hilda:Mondtam, hogy hülyeségnek fogod találni. Láttam Mariella-t. Vagy Mariella szellemét vagy mit tudom én. Én nem is hiszek az ilyen hülyeségekben, de tegnap este például alig tudtam aludni. Az egész házban felkapcsoltam az összes villanyt és lefedtem minden tükröt. Reggel még a sminktükrömet is remegve fogtam meg, mert egész éjjel Mariella-val álmodtam. Ő volt mindenhol és mindenhol csak az ő arcát láttam.
Pollonia:Lehet, hogy csak a bűntudat.
Hilda:Nekem nincs bűntudatom!
Pollonia:Elég hátborzongató. Lehet, hogy nem kéne találkoznod Marco-val. Elvégre csak neki van köze Mariella-hoz.. illetve most már csak volt.
Hilda:Erre is gondoltam, de nem adok fel semmit néhány jó kis dugásért. Soha. Marco isteni az ágyban és isteni is marad.
Pollonia:Hogy micsoda?!!
Pollonia:Akkor nem tudom..
Hilda:Egyszerűen olyan érzés, mintha mindig itt lenne velem. Mintha mióta megismertem Marco-t soha nem lennék egyedül. Úgy érzem, hogy valaki mindig jön utánam, hogy követnek és hogy itthon sem vagyok egymagam.
Pollonia:Szerntem ezt már csak bebeszéled magadnak.
(Hilda suttogó hangon)
Hilda:Azt hiszem, hogy Mariella szelleme intenzíven üldöz engem.
Pollonia:Oké! Csak egy nyers pillanatra! Tegyük fel, hogy Mariella szelleme visszajött a purgatóriumból, hogy kísértsen téged. Miért pont téged akar ijesztgetni és szerinted mit akarhat?
Hilda:Egyértelmű. A véremet.
....
(Karen a konyhapultnál áll, s szendvicseket készÍt)
Karen:Az egyik barátnőmnek ma délután születésnapi bulit szervezünk. Szeretném, ha te is eljönnél.
(Zoltan szemüvegben ül kerekesszékében az asztalnál miközben a napilapot olvassa)
Zoltan:Nem akarlak zavarba hozni mások előtt.
Karen:Ne viccelj! Megkértél arra, hogy segítsek neked és segítek.
Zoltan:Így is csak élősködök rajtad egész nap.
Karen:Na ne viccelj. Egész jól fel tudtad mosni a konyhát tegnap este. Én nem bánom, hogy beköltöztél hozzám. Jól esik a 24 órás társaság. Valaki akivel mindent megbeszélhetek.
(Zoltan összecsukja az újságot majd elmosolyodik, s végignéz a nőn)
Zoltan:Ha nem lennék deréktól lefelé béna most azonnal felkelnék és ott helyben a magamévá tennélek a konyhapulton.
(Karen elneveti magát majd megfordul)
Karen:Akkor nem érnénk oda a bulira.
...
(A kis vörös bögyöst férje mosogatás közben puszilja meg. Az kiszáll a mosogatóból majd megtörli a kezét, s rászól férjére aki kézipoggyászát épp a konyhából átvinné a nappaliba)
Jonathan:Megjöttem az edzőtáborból!
Clara:Na heló!
(A férfi leteszi poggyászát a nappaliban majd visszasétál a konyhába ahol az egyik szekrényről leveszi az odahelyezett leveleket majd átnézegeti őket)
Jonathan:Valami újdonság?
Clara:Semmi extra.
Jonathan:Akkor jó. Ned?
Clara:Anyámnál.
Jonathan:És Estelle?
Clara:Ő is.
Jonathan:Akkor nem történt semmi.
Clara:Semmi. Kivéve, hogy találkoztam a kis kurváddal.
Jonathan:Micsoda?
Clara:Ja. Azzal a hosszú, fekete hajú ribanccal akivel egyik nap ott nyelveztél a park előtt.
Jonathan:Milyen hülyeségeket ki nem tudsz találni te!
Clara:Aha. Akkor csak várd meg amíg a fiad hazaér, mert ő is látta.
(Jonathan leteszi a leveleket a pultra majd Clara mellé áll)
Jonathan:Nem tudom miről beszélsz.
Clara:Figyeljél már rám egyszer az életben Jonathan. Ez a kis szaftos affér könnyen véresbe torkollhat, ha továbbra is így adod ezt a szart, mint most.
Jonathan:Mi van?!
Clara:Adok neked egy esélyt. Egy lehetőséget. De ha akarod nevezheted ultimátumnak is. Vagy ott hagyod azt a kis libát és visszajössz a családodhoz akinek szüksége van rád.. és persze a pénzedre is, mert hát ugye miből taníttassam a gyereket meg Ned és Estelle egyéb külön foglalkozásai nyílván nem a fán teremnek és nem a levegőből tartják fenn őket. Végérvényesen hagyd ott azt a kis ribancot és gyere haza Jony. Mert ha nem akkor ebből botrányt fogok csinálni. Kiabálok, dobálózok, pletykálok, ha akarod mocskosabbnál mocskosabb szitukat is kitalálhatok. Agyonverem magam és rádbizonyítom, hogy te voltál. Megyek a médiához. A beleidet is ki fogják facsarni, ha esetleg rosszul döntenél. Jonathan. Én egy családanya vagyok. Egy családanya pedig bármire képes, hogy megvédje a meleg kis családi fészkét.. remélem világos voltam.
(Jonathan elharapja száját miközben szemei kereszttűzben égnek felesége démoni tekintetével, s mosolyával)
...
(Pollonia egy hatalmas DJ pult mögött dölöngél miközben Hilda feldíszített kertjét pásztázza a háttérből. Ekkor Hilda odasétál hozzá)
Hilda:Hé DJ! Játszana valamit ami mondjuk nem Tina Turner vagy Michael Jackson?
Pollonia:Mi bajod velük? Én szeretem a klasszikusokat.
Hilda:Tudom, de Savi a diszkós számokat szereti. Azokat amiknek a szövege semmiről se szól csak megy a tuc-tuc tudod.
Pollonia:Megpróbálok keresni valamit.
Hilda:Á, megjött Karen!
(Karen és Zoltan megjelennek a kertben kezükben néhány műanyag dobozzal. Hilda azonnal odarohan hozzájuk, hogy üdvüzülje őket)
Hilda:Ö, Heló.
Karen:Tudom, meglepődtél. Ő itt Zoltan. Ez pedig itt a barátnőm Hilda. Már meséltem róla.
Zoltan:Heló.
Hilda:Heló.
(Hilda és Zoltan kezet ráznak)
Hilda:Lemaradtam valamiről?
Karen:Majd beavatlak. Gondoltam hozunk szendvicseket meg hoztam finom borsólevest is, ha valaki esetleg nem ebédezett volna.
Hilda:Borsólevest? Nem óvódás buli lesz!
Karen:Mindegy.
Hilda:Beszélhetnénk négy szemközt?
Karen:Persze.
Karen:Zoltan, ezeket letennéd valamelyik asztalhoz?
Zoltan:Persze!
(Karen Zoltan ölébe pakolja a dobozokat aki elkerekezik az egyik asztalhoz. Eközben Hilda és Karen félrehúzódnak Pollonia DJ pultja mellé)
Hilda:Ki ez a kerekesszékes pasi? Ennyire kétségbeesett vagy?!
Karen:Az ő neve Zoltan. Régebben összejártunk, találkozgattunk..
(Hilda célratörően közbevág)
Hilda:Dugtatok.
Karen:Összejártunk, néha.
Hilda:Az ugyanazt jelenti.
Karen:De nem az én szótáramban.
Hilda:Inkább vissza a témához! Mit keres itt? És miért van kerekesszékben?
Karen:Tűzoltóként dolgozott és megsérült az egyik mentés során..
Hilda:És meddig lesz kerekesszékben?
Karen:Sajnos örökre.
Hilda:Hogy?!
Karen:Megkért, hogy segítsek neki. A felesége elhagyta, a barátai csak néha látogatják. Szüksége van a segítségemre.
Hilda:Szerintem meg csak te érzed ezt kötelességnek.
Karen:Mi?!
Hilda:Én hagytam volna a picsába. Most meg ott van nálad 7 napon át 24 órán keresztül és nem csinál semmit?
Karen:Hát, tegnap felmosta a padlót a fürdőben.
(Hilda megemeli szemöldökét)
Hilda:Ez komoly?
(Hilda ekkor hirtelen felkapja a fejét mint aki épp rájön valamire)
Hilda:Hányszor ujjaz meg és nyal ki egy nap?
Karen:Hogy micsoda?!
Hilda:Azt kérdeztem: hányszor ujjaz meg és.. vagy nyal ki egy nap?
Karen:Miket nem gondolsz!
(Hilda összeszorítja szemeit, s megvető pillantásokkal szúrja Karen-t)
Karen:Semennyiszer. Komolyan mondom. Most az egyszer tényleg.
(Hilda elámul)
Hilda:Te beleszerettél vagy mi van?
Karen:Dehogyis! Csak nagyon jó barátok vagyunk, ennyi az egész. Meg megígértem neki, hogy segítek. Aztán meg ő is segít a ház körül.
HIlda:Ne már!
Hilda:Egy férfi meg egy nő között nincs barátság. Meg amúgy is, egy férfi csak eszköz lehet. Semmi más. Nem valók semmire csak arra, hogy kielégítsenek minket aztán menjenek. Másképp meg csak kényes szitukat generálnak. Ezt soha ne felejtsd el!
(Hilda átöleli Karen-t majd hirtelen megpillantja a megérkező Savi-t)
Savannah:Sziasztok! Megjöttem!
(A kert hátsó felében megbúvó emberek hirtelen előjönnek, s Savi-hoz sétálnak akárcsak Hilda és Karen is akik aztán puszit is adnak barátnőjüknek)
Savannah:Te jó ég! Mennyien vagytok!
(Karen elneveti magát)
Hilda:Csak a legfontosabbak! Na gyere ide!
(Hilda mégegyszer szorosan megöleli Savi-t)
Karen:Nincsenek idegesítő rokonok, sem idegesítő munkatársak.
Hilda:Csak idegesítő barátnők és az ő mégidegesítőbb vendégeik.
(Savannah felnevet)
Savannah:Nagyszerű! De hol van Samantha?
Samantha:Na vajon hol?!
(Samantha ekkor egy hatalmas kerekeslábú asztallal jelenik meg. Egyik oldalán ő áll, másik oldalán pedig Eric, s ketten tolják be a fehér, három emeletes tortát Savi elé. Mind a 28 gyertya ott sorakozik a sütemény tetején, s várják, hogy Savi kívánjon, s elfújja őket)
(Amint a torta az asztalon megáll Savi előtt, Samantha kilép az asztal mögül és átöleli barátnőjét. Aztán Eric lép felesége mellé, megöleli őt majd így szól)
Eric:Boldog születésnapot, Savi!
Savannah:Köszönöm szépen!
Samantha:Gyerünk már! Kívánj valamit és fújd el a gyertyákat!
(Savannah hirtelen Eric-re néz majd hiper-szuper gyorsasággal elfújja a gyertyákat)
Hilda:Az ajándékaid egyébként a nappalimban várnak, ha ki akarod bontani őket.
Savannah:Tiszta ovi. De azért köszönöm.
(Savannah ekkor Eric felé fordul)
Savannah:Eric, nem is tudod, hogy mennyire boldoggá tesz az, hogy itt vagy. És persze az is, hogy mindannyian itt vagytok.
Eric:Savi. Én is gondolkoztam. Igazából csak azért jöttem, hogy felköszöntselek, átadjam az ajándékod és, hogy elmondjak valamit!
Savannah:Micsodát?!
Eric:Borzasztóan sokat agyaltam.
(Savannah szemei csillogni kezdenek)
Eric:A második esélyen. Mindannyiunknak jár egy második esély.
Savannah:Teljesen egyetértek.
(Eric ekkor felemeli jobb kezét majd bal kezével megszabadítja gyűrűsujját a rajta fekvő gyűrű szorításától és az aranyékszert a tortával borított asztal sarkára helyezi)
Eric:Mint ahogy mondtam. Mindannyian megérdemlünk egy második esélyt a szerelemben. Hogy újra szerelmesek legyünk valaki másba és hogy újra szeressenek bennünket. Hogy legyen valaki akiben bízhatunk akinek hihetünk.
(Savannah Eric mozdulatait figyelvén torokszorító érzés fogja el amitől csak remegő és halk hangon tud reagálni a férfi vallomására)
Savannah:Eric te meg miről beszélsz?
Eric:El akarok válni Savi.
(Pollonia hirtelen leállítja a zenét. Az udvart síri csönd keríti hatalmába. A vendégek csak bámulnak, s mereven állnak miközben Savi remegő szájjal és megtelt könnycsatornával áll férje előtt. Savi első könnycseppje végül szeméből arcára hull, végiggördül sima bőrén, s állánál elhagyja azt.)
Savannah:Eric? Tudod, hogy ez milyen megalózó itt mindenki előtt?
(Eric elmosolyodik)
Eric:Savi, drágám. Most már tudod, hogy mit éreztem akkor amikor bevallottad, hogy hónapok óta csalsz engem.
(A férfi, mint aki jól végezte dolgát megfordul majd a házba vezető ajtó felé veszi az útját és amint odaér, visszafordul az utolsó szó jogául)
Eric:A válási papírokat majd bedobom hozzád valamelyik nap.
(A férfi eltűnik a házban, hátrahagyván feleségét és a születésnapra meghívott vendégeket akik - akárcsak Savannah - dermedten, s mereven állnak miközben azt hiszik, hogy az egész jelenetet csak álmodják. Ekkor a szél hirtelen megerősödik, messziről viharfelhők bukkannak elő és a szél végigsöpör az ünneplők ruháján amint azok szótlanul elkezdenek mozogni)

6.rész - Titkok és hazugságok

Pollonia:Oké! Itt vagyunk.
(Egy fekete jármű áll meg egy hatalmas kertes ház előtt)
Pollonia:Nem mondom, szép kis házatok van.
(A járműben Pollonia és Ned ülnek)
Ned:Még mindig nem válaszolt a kérdésemre, hogy miért csókolóztak az apámmal.
Pollonia:Hány éves vagy?
Ned:Tíz.
Pollonia:Az csak egy baráti puszi volt.
Ned:Csók volt.
Pollonia:Baráti szájrapuszi volt.
Ned:De láttam a nyelvüket is ahogy összeértek.
Pollonia:Az csak véletlen volt. Csak barátok vagyunk, semmi több.
(Ned ekkor hirtelen kiszáll a kocsiból, lelép a járdára majd befut a ház fehér fakerítésének ajtaján. Mikor a fiú már a lépcsőn fut felfele, megpályázva a hatalmas, szintén fehérre festett bejárati ajtót az kinyílik, s egy alacsony, molett alkatú kis vörös hajú nőszemély lép ki azon. Pollonia kiszáll a kocsiból, s megáll a kerítés előtt. A vörős hajú nő lesétál a lépcsőn, s odasétál Pollonia-hoz)
Pollonia:Heló! A fia. Valahogy nálam kötött ki.
Carla:Tudom. Én küldtem el.
Pollonia:Este fél tízkor?
Carla:Csak kíváncsi voltam.
Pollonia:Mire?
Carla:Hogy közelről milyen is az a trampli akit a férjem kurogat szabadidejében.
Pollonia:Nem értem miről beszél.
Carla:Ó, dehogynem! Amíg én itthon mosok, főzök, takarítok és gyereket nevelek addig te csak beleülsz a férjem faszába és szopogatod azt. Egy semmirekellő kis szarházi ringyó vagy!
Pollonia:Fejezze be!
Carla:És remélem, hogy hamarosan elkapsz majd valami nyavaját ami miatt aztán soha többé nem nyúl hozzád senki. Büdös ribanc! Maradj távol a férjemtől!
(Pollonia közelebb lép Carla-hoz)
Pollonia:Mert mi lesz?!
(Carla megragadja Pollonia két vállát, s hatalmasat lök a lányon aki lelép a kapu előtti betonról, s nekiesik az út szélén álló kocsinak)
(Pollonia a földön ülve nyög, háttal a kocsinak, s közben az ajtóba vert fejét fogja kezével. Carla csípőre tett kézekkel, erélyes tekintettel néz le a gyötrődő lányra)
Carla:Legközelebb, ennél keményebb eszközöket alkalmazok majd!

Karen:Segítsek?
(Karen megpróbál Zoltan mellé lépni, hogy segítsen őt betolni a házba, át a küszöbön, de Zoltan elhessegeti Karen segítő kezeit, s azonnal áthatol a bejáraton, s Karen folyosóján találja magát)
Zoltan:Egyedül is bírom, köszönöm.
Karen:Zoltan, mit keresel itt? Hogyan jöttél ide?
Zoltan:Taxival. Kedves volt a taxisofőr, sokat segített nekem.
(Karen mereven bámulja Zoltan-t majd beinvitálja őt a konyhába)
Karen:Szeretnél inni valamit? Kávét vagy teát vagy valami üdítőt?
Zoltan:Ásványvizet, kérlek.
Karen:Rendben. Gyere utánam.
Zoltan:Tudom, hogy hol van a konyha.
(Karen és Zoltan átsétálnak a folyosó egyik oldalágából nyíló konyhába. Zoltan bekerekezik a konyha közepén álló asztal mellé míg Karen a konyhaszekrényből vesz elő egy üvegpoharat)
Karen:Mi történt veled?
Zoltan:Baleset, Karen.
Karen:De micsoda?
Zoltan:Hallottál a közeli Fortex papírgyárról?
Karen:Nem. Miért?
Zoltan:Hát, kigyulladt. Minket meg még jó néhány társunkat küldték oda, hogy oltsuk el a tüzet. Közben persze sokan bennrekedtek mivel a tűz munka közben keletkezett, ezért embereket is mentenünk kellett, de az egész építmény már annyira összeégett, hogy instabillá vált.. és sajnos egy hatalmas fémgerenda a lábamra esett.. pontosabban a csípőmre.
Karen:Te jó ég! Mikor történt ez?
Zoltan:Pár hete. Nem is láttad a híradóban?
Karen:Nem szoktam tévét nézni.
Karen:Én..
Zoltan:Tudom, annyira sajnálod. Én is Karen.
Karen:De..
Zoltan:Mit keresek itt? Segítséget.
Karen:Miben segíthetek neked?
Zoltan:Muszáj beszélnem valakivel aki közel áll hozzám. Akit nagyon szeretek.
Karen:Jaj, Zoltan.. ne!
Zoltan:A feleségem elhagyott Karen.
Karen:Hogyan?
Zoltan:Összecsomagolt és elvitte a gyerekeket is. Nem maradt senkim Karen.
Karen:De miért? Csak nem összevesztetek?
Zoltan:Nem. Szó sincs róla. Azt mondta, hogy egyszerűen nem tud egy ilyen korccsal együtt élni, mint én és aztán összecsomagolt és elment.
Karen:Te jó ég! Hogy mondhatott ilyet?
Zoltan:Nem tudom, de kimondta és ez a lényeg.
(Karen elővesz egy üveg ásványvizet, megbontja majd tölt egy pohárral és Zoltan kezébe adja aki két kezével megragadja Karen csuklóját)
Zoltan:Szükségem van rád Karen. Minden téren. Csak benned bízhatok. Kérlek!
(Karen nagyra nyitja száját, elámul majd hatalmas levegővételt vevén végül összeszorítja ajkait)
...
-Bíííp....bíííp....bíííp...
(Savi a konyhasztalnál ül. Egyik kezében könnyekkel átásztatott zsebkendő, másikban a mobiltelefonja amit remegő kézzel tart füléhez, s várja, hogy a végül kicsengő telefonvonal másik oldalán megszólaljon az az ismerős hang. A nő szemei kigubbadtak, táskásak, fiatalsága ellenére arca ráncai természetellenesen jelennek meg, s rajzolódnak ki kétségbeesésének köszönhetően)
Eric:Savi?!
Savannah:Eric! Eric én vagyok az! Végre felvetted! Hagytam már neked üzene..
Eric:Igen, eléggé leterhelted a postafiókom.. hallottam az összeset.
Savannah:Hol vagy?! Mikor jössz haza?! Hallod?! Beszélnünk kell! Mindenképp! Mikor jösz haza?! Hallod?! Hol vagy?! Hm?!
Eric:Savi..én.. Én nem biztos, hogy képes vagyok hazamenni.. még egy darabig nem.
Savannah:De miért?!
Eric:Ami történt.
Savannah:Én megbocsátok neked amiért megütöttél.
Eric:Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek. Borzasztóan.
Savannah:Nem baj! Nem baj! Csak.. csak gyere már haza, hallod?! Gyere haza!
Eric:Én nem megyek haza Savi!
(Savi ekkor hirtelen elsírja magát, s beleüvölt a telefonba)
Savannah:DE MIÉRT NEM?!
Eric:Megcsaltál Savi!
Savannah:De én már nem is! Én má'! Én..
(Savi könnyei potyognak, miközben szája szárazsága arra készteti, hogy minden pillanatban nyeljen egyet)
Savannah:Én már nem is látom azt a férfit! Hallod! Én már meg is szakítottam vele a kapcsolatot! Én már nem is látogatom! Én már nem is megyek hozzá! Hallod?! Már vége! Már hazajöhetsz! Hallod?! Hallod?! Gyere már haza! Hallod?! Miért nem jösz haza?! Miért hm?! Mi az?!
Eric:Savi, ez..
Savannah:Haza jösz, aztán megoldjuk. Majd megoldjuk. Mindent meglehet oldani! Megoldjuk, hallod?!
Eric:Savi én nem megyek haza. Elmegyek holnap a ruháimért meg a dolgaimért aztán..
Savannah:Miii?!
Eric:Jobb lesz, ha egy kicsit külön leszünk. Egy darabig.
Savannah:Nee! Neee! Ne!
Eric:Savi! Hagyd abba, ne sírjál már!
Savannah:Most akkor vége, vagy mi van?! Véget akarsz vetni nekünk?!
Eric:Én csak egy kis gondolkodási időt kérek. Ennyi az egész.
Savannah:És utána?! Gyere haza! Hol vagy most?!
Eric:Mennem kell most. Ne haragudj.
Savannah:Ne! Még ne! Még.. még.. egy csomó mindent meg kell beszélünk! Ne menj még el!
Eric:Ég veled Savi!
Savannah:MICSODA?! Miért mondod ezt?! Mi?! Mi a..?!
(A telefonvonal megszakad majd Savi gyermekded kifakadásba kezd. Kifekszik a konyhaasztalra, s ordítani kezd miközben kapkodva veszi a levegőt, s könnyei teljesen elárasztják arcát, orrnedve pedig az asztalra folyik. A nő tovább sír, s kiabál miközben kezei remegve hevernek az asztalon akárcsak teste a széken)
Savannah:Nee! Eric! Ne! Ne! Ezt most ne! Ne! Ne Istenem ne!
...
...
Pollonia:Megyek már! Megyek!
(Pollonia az ágyból kikelve sétál végig a nappalin. Pizsamában, kócos hajjal, kialvatlan arccal siet az ajtóhoz amely mögül néhány pillanattal ezelőtt hangos kopogás zaja hallatszott. Amint az ajtóhoz ért, s kinyitotta azt egy magas, tetőtől talpig zöldbe öltözött, hosszú barna hajú nőt pillantott meg, kinek hullámos hajába bele-belekapott a reggeli huzat ahogy Pollonia kitárta a bejárati ajtót, s akinek kezében egy sárga dosszié hevert)
Naomi:Jó reggelt!
Pollonia:Segíthetek?
Naomi:A gyermek- és családvédelemtől vagyunk. Martha Yan miatt vagyok itt.
(Pollonia hirtelen rátámaszkodik az ajtóra, s emelt hangon válaszol)
Pollonia:Te jó ég! Most már a gyermekvédelmiseken keresztül is fenyegetni akar vagy micsoda?! Ez tiszta őrület! Mit mondott?
Naomi:Martha Yan holttestét tegnap hajnalban találták meg a városi temetőben.
(Pollonia keze lecsúszik az ajtóról majd hirtelen lemerevedik a küszöbön)
Pollonia:Tessék? Mi történt vele?
Naomi:Felakasztotta magát. Azért vagyok itt, mert szeretnénk tudni - mivel maga az egyetlen vérrokona Martha gyermekének - hogy vállalja-e a gyámságot vagy sem.. mert ha az utóbbi mellett dönt akkor a kisfiút sajnos nevelőintézetbe kell, hogy küldjük.
(Pollonia arca elsavanyodik és csak értetlenül hallgatja tovább a nőt)
...
Hilda:Óh! Ez isteni volt!
(Hilda és Marco meztelenül fekszenek az ágyban, Hilda a férfi ölében, a férfi pedig szorosan átkarolja a lányt)
Hilda:Még soha nem dugtam Mariella ágyában.
Marco:Én is csak ritkán.
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Miért? Nem szoktátok csinálni?
Marco:De. Csak az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól.
Hilda:Hát az gáz.
Marco:Ha Mariella ezt megtudná. Megölne.
Hilda:Háh! Itt csak az a bibi, hogy Mariella nincs itt! És nem is lesz!
(Hilda rácsap Marco kezeire aki elengedi a lányt öleléséből majd Hilda felül)
Hilda:Na! Engedj! Megyek fogat mosni..
(Hilda odahajol Marco-hoz akivel gyors csókot váltanak majd a lány kikászálódik az ágyból, s kisétálva a szobából elindul a folyosón a fürdőszoba felé. Amint belép oda azonnal a mosdótál fölé akasztott tükrösszekrényhez lép amit kinyit. Elővesz belőle egy piros poharat amiben egy piros fogkefe és egy tubus fogkrém hever. Nyom egy kis pasztát a kefére majd megengedi a vizet és a poharat a vízsugár alá helyezi. A paszta kupakját és a tubust a mosdó szélére teszi majd mikor becsukja a szekrényt és bekapná a fogkrémes fogkefét a tükörben megpillantja a maga mögött álló Mariella véres testét. Szemei kidülledtek, s sárgán villognak. Teste már bomlásnak indult, bőre rothadásnak. Ruhái koszosak és száraz vérrel áztatottak. Hilda kezéből kiesik a pohár és a fogkefe és torkaszakadtából felordít miközben behunyja szemeit)
Hilda:Ááááááááááááááááááááááááh!
(Hilda ordítását követően szapora levegővétellel megfordul, de akkor már nem lát semmit. Homlokára izzadtságcseppek ülnek ki. Marco ekkor beront a fürdőszobába meztelenül, s aggódva a kikészültnek tűnő lányra néz)
Marco:Mit csináltál?!
(Hilda kidülledt szemekkel figyeli a férfit miközben száraz szája képtelen szavakat kinyögni, s teste mint merev szikla áll diadalmasan a mosdókagyló előtt)
...
(Samantha egy nagy táskával lép ki az egyik bevásárló központból majd beszáll egy fekete furgonba)
Samantha:Tudod, hogy ez így nem mehet tovább.
Richard:Tudom.
Samantha:Az apád megkeresett és véletlenül megtalálta az egyik gatyád. Hogy felejthetted el, hogy lent hagytad?!
Richard:Tudom, tudom! Hülye voltam!
Samantha:Hülye?! Az apád fel is jelenthet! Be is mehet a suliba és kirúgattathat engem!! A városban nem is kapnék sehol sem munkát! Aztán még ki tudja minek nem tenne ki!
Richard:Bocsánat! Most akkor szünet?
Samantha:Szünet?! Az már biztos! Jó hosszú szünet lesz azt garantálom!
(A megszeppent Richard és a totál kiakadt Samantha hirtelen egymás szemébe néznek majd Samantha megragadja Richard grabancát és dominánsan megcsókolja. Amikor a csók véget ér Richard és Samantha elmosolyodnak)
Samantha:Menjünk innen valami jó eldugott helyre.
Richard:Benne vagyok tanárnő! Ott majd jól megbüntethet.
(A kocsi ekkor hirtelen hatalmas robajjal elhajt a bolt elől)
...
(Pollonia besétál Hilda kertjébe mikor megpillantja barátnőjét aki már a teraszon ülve az asztalnál iszogat egy üveg sört, s elmerengve figyeli a nyugodt naplementét. Pollonia felsétál a lépcsőn a teraszra)
Pollonia:Hé!
(Hilda nem válaszol. Továbbra is a messzeségbe bámul majd halk remegő hangon megszólal miután kortyol egyet az óveg söréből)
Hilda:Ha mesélnék neked valamit. Hülyének néznél?
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:Ez érdekes. Én is épp emiatt vagyok itt.
(Hilda előrehajol majd kihúz egy széket az asztaltól, s rámutat. Pollonia pedig csatlakozik Hilda egy fős asztaltársaságához)
...
Savannah:Kop-kop!
(Savannah Dr. Daniel nyitott rendelőajtaján kopog. A férfi asztalnál ül, s teljesen bele van merülve papírmunkájába, de amikor meglátja Savannah-t egyszerre kivirul)
Daniel:Már nincs rendelé.. Savi!
(Daniel feláll az asztaltól)
Daniel:Merre jártál? Már hívtalak egy csomószor! Na gyere ide, te kis huncut ezért most kapsz tőlem!
(Daniel odarohan Savannah-hoz, megpróbálja átölelni, csókolgatni de Savi ellöki magától a férfi kezeit, s magát a férfit is)
Savannah:Ne Daniel! Nem ezért vagyok itt!
Daniel:Akkor miért?
(Savannah erőltetetten felnevet)
Savannah:Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy többé nem láthatjuk egymást.
Daniel:Miért?
Savannah:Mert a férjem tudja, hogy összejártunk és most nagyon mérges miatta.
Daniel:Ó.
(Daniel feje hirtelen leereszkedik, teste összegörnyed majd visszasétál asztalához, s leül)
Daniel:És akkor most mi lesz? Nem is láthatlak soha többet?
Savannah:Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha egy kis szünetet tartunk. Szeretném menteni amit még menthetek, ha egyáltalán menthetek bármit is.. otthon.
Daniel:Értem.
Savannah:Vigyázz magadra!
Daniel:Te is vi...
(Mielőtt még Daniel befejezhette volna búcsúzását Savi rögvest kisétált a rendelőből, s kopogó hangokkal eltűnt a semmiségben.)
(Nem sokkal később Savi már a bejárati ajtajánál volt. A zárba helyezte kulcsát majd kinyitotta az ajtót, s belépett a házba. Becsukta maga mögött az ajtót, szippantott egyet a levegőből majd hirtelen ledermedt. Ismerős illatot érzett a legevőben. Ekkor hirtelen felkiáltott)
Savannah:Eric?!
(Savannah berohant a konyhába, de nem talált ott senkit. Benézett a fürdőbe, átment a nappaliba majd felrohant a hálószobába remélvén, hogy ott végre rátalál majd arra amit keres. Azonban amint belépett a hálószobába valami azonnal megütötte a szemét. Eric szekrényeinek ajtajai tárva-nyitva. A ruhái eltűntek. A személyes nippjei, az ébresztőórája az éjjeli szekrényről, a cipői... minden szőrén szálán eltűnt. Savannah határozatlan lépteket tett a hálószobába, majd hirtelen lehuppant az ágyra, s üveges tekintetekkel pásztázta végig az üres szekrényeket újra és újra..)

A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

5.rész - Virrasztás

(Hilda talpig feketébe öltözve lép ki a teraszra ahol a barátnői már elkészülve, szintúgy talpig feketében várják őt.)
Hilda:Na csajok. Készen vagytok?
(A többiek a balkonyon körbeülnek egy asztalt)
Karen:Én azt hiszem kész vagyok. Legalábbis kívülről nézve. De nem vagyok biztos, hogy belül felkészültem erre.
Samantha:Mariella temetése. El sem hiszem.
Pollonia:Még mindig nem derítették ki, ki volt a gyilkos?
Hilda:Fogalmuk sincs. Nem csinálnak ezek semmit se!
Karen:Engem behívtak nemrég.
Hilda:Engem nem. És mit csináltak? Volt szex?
Karen:Csak feltettek néhány kérdést, hogy mennyire ismertem Mariella-t, hogy voltak-e ellenségei, ilyesmik.
Hilda:Sablonkérdések. Ilyen hülyeségeket én is meg tudok kérdezni. Esküszöm nyomozónak megyek.
Pollonia:Hol van Savi?
Hilda:Ó, hívtam. Azt mondta, hogy szeretné, ha Karen felvenné, ha ez esetleg megoldható.
Karen:Persze.
Hilda:Ki jön velem?
Karen:Én elmegyek Savi-ért.
Pollonia:Nekem nincs kedvem külön kitérőhöz, csak menjünk a szertartásra és aztán el onnan. Én Hildával megyek.
Samantha:Én is Hildával mennék.
Karen:Rendben. Akkor én felkapom Savi-t és ott találkozunk.
Hilda:Helyes. Vágjunk neki az élet sötét oldalának.
(A lányok felállnak az asztalról majd mindannyian lesétálnak a teraszról)

(Savi a konyhaasztalnál ül, s közben telefonál)
Savannah:Eric! Már vagy több száz hangüzenetet hagytam neked. Írtam egy csomó sms-t is. Hívtalak, de a telefonod mindig azt mondja, hogy ki vagy kapcsolva. Hol vagy? Hova mentél? Kérlek! Válaszolj! Ezt muszáj megbeszélnünk. Hívj vissza! Amint tudsz..
(Ebben a pillanatban Savannah kopogtatást hall a bejárati ajtó felöl. Azonnal feláll majd odarohan az ajtóhoz. Izgatottan tekeri el a kulcsot majd tárja ki az ajtót, szinte kiszabja azt a tokjából, de amikor Karen áll az ajtó előtt, rajongása hirtelen komorságba vált át)
Savannah:Ah. Csak te vagy az?
(Karen meglepődik)
Karen:Savi?! Ezt most bóknak vegyem?
(Karen végignéz barátnőjén)
Karen:Te még mindig pizsamában vagy? Miért nem öltöztél fel? Hilda azt mondta, hogy jöjjek el érted, mert kicsit késel a készkelődéssel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.
Savannah:Gyere be, kérlek.
Karen:Csak nem valami baj van?
(Savannah beinvitálja Kare-t akit egyenesen a konyhába vezet majd leülteti őt, ő maga pedig leül Karen-nel szemben)
Savannah:Tényleg, kérsz kávét vagy valamit inni?
Karen:Nem. Köszönöm. Nem vagyok szomjas. Mi a baj?
(Karen észreveszi a hatalmas karikákat Savi szemei körül)
Karen:Aludtál te az éjjel?
Savannah:Semmit.
Karen:Miért? Mi történt?
Savannah:Tegnap este egy hatalmasat veszekedtünk Eric-cel. Nem is veszekedtünk. Ez inkább olyan volt, mintha egy háború lett volna.
Karen:De mi miatt?
Savannah:Daniel miatt.
Karen:Elmondtad neki, hogy Daniel az akivel megcsaltad?
Savannah:Azt, hogy Daniel az a valaki, azt nem. Csak..
(Savannah nagy levegőt vesz, közben körmeit babrálja)
Savannah:..csak az volt, hogy hazaértem és nekem esett.
Karen:Erre felkészíthetted volna magad.
Savannah:Még meg is ütött.
(Karen arcára a totális ledöbbenés ül ki)
Karen:Micsoda?
Savannah:Nem vészes. Elharaptam a nyelvem mikor elestem, miután megütött. Aztán elment. És azóta nem se híre se hamva.
Karen:Te jó ég!
Savannah:Tudom.
Karen:De miért?!
Savannah:Én is ezt kérdezem magamtól!
Karen:Nem! Úgy értem, hogy miért nem tudtátok megbeszélni ezt az egészet?! Vagy egyáltalán.. miért kellett megcsalnod őt Savi?!
Savannah:Mert nem kaptam meg azt amire vágytam.
Karen:És mire vágytál?
Savannah:Törődésre.
Karen:És még?
Savannah:Hát! Meg még nagyon sok dologra.
Karen:Biztos vagy benne, hogy monogán típus vagy, Savi?
Savannah:Micsoda?!
Karen:Lehet, hogy ígyis-úgyis megtetted volna.
Savannah:Mi van?!
Karen:Nézd! Tudom, hogy amit mondok most az durva lesz, de szerintem Eric-nek minden joga megvan arra, hogy dühös legyen rád, hogy ne hívjon.. nem díjazom azt, hogy megütött.. nyílván azért tette, mert nagyon szeret téged és most borzasztóan csalódott amiatt amit tettél vele.
(Savannah elpirult arccal felugrik a székből)
Savannah:Te meg miről beszélsz?! Most akkor kinek az oldalán állsz?!
(Karen kiegyenesedik az asztalnál ülve)
Karen:Én nem állok senki oldalán! Én csak azt mondom, hogy gondolhattál volna arra, hogy a csalók előbb utóbb lebuknak majd, úgy ahogy most te is lebuktál. Amit tettél az helytelen volt!
Savannah:Micsoda?! Te sem vagy különb! Nincs jogod ahhoz, hogy elítélj engem!
Karen:Én nem ítéllek el, Savi! Én csak azt mondom, hogy..
Savannah:Most azonnal takarodj a házamból!
(Karen ledermed majd remegő hanggal, halkan válaszol)
Karen:Savi? Ezt most nem mondod komolyan, ugye?
Savannah:Kelj fel az asztaltól... és takarodj a házamból.
(Karen még egy pillanatig mereven ül az asztalnál míg Savi végül torkaszakadtából ráüvölt)
Savannah:MOST!
....
Hilda:Én nem akarok oda bemenni.
(A lányok a templommal szembeni úton állnak egy fa árnyékában)
Hilda:Miért nem csekkolunk be egy jó kis laza kocsmába és iszunk valamit?
Samantha:Mert a tiszteletünket le kell, hogy rójjuk Mariella-nak.
Hilda:Ne már!
Pollonia:És gondolom, hogy Savi és Karen is hamarosan ideérnek.
Hilda:Itt jön Karen!
(Karen a templom előtt hirtelen megjelenve keresik a lányokat, aztán meglátja őket az út másik oldalán egy fa alatt kuksolva, így hát körülnéz majd átkel az úton és odasétál barátnőihez)
Karen:Azt hittem, hogy a templom előtt vártok.
Hilda:Herótot kapok attól a helytől! Hol van Savi?
Samantha:Tényleg hol van Savi?! Csak nem valami baj történt?
Karen:Annál sokkal rosszabb.
Pollonia:Micsoda?!
Karen:Savi épp az imént dobott ki a házából.
Hilda:Hogyan?! Savi soha nem tenne ilyet!
Karen:Pedig megtette!
Samantha:De min vesztetek össze?
Karen:Igazából semmin. Csak elmondta, hogy összeveszett a férjével, mert kiderült, hogy megcsalja.
Samantha.Igen, ezt említette, hogy bevallotta neki otthon.
Karen:És az elrohanásának meglett a böjtje. Annyira összevesztek Eric-cel, hogy még egy pofon is elcsattant.
Pollonia:Te jó ég!
Hilda:Eric felpofozta Savi-t?!
Karen:Csak egy pofon volt. Gondolhatjátok, hogy mit érezhet most Eric.
Hilda:Na jó! Ez mégegy ok arra, hogy ne menjek be abba a templomba. Elmegyek Savi-hoz és megvigasztalom. Biztos vagyok benne, hogy most nagy szüksége lehet egy barátra. Meg Marco is itt lesz és nem akarok találkozni vele.
Karen:Miért, mi a baj Mariella pasijával?
Hilda:Hát.. csak annyi, hogy már egy ideje összejárunk szexelgetni és..
(A lányok hirtelen közbevágnak)
Samantha:Micsoda?!
Pollonia:Te meg Mariella hapsija?!
Karen:Te jó ég!
Hilda:Most mi van na?! Olyan hihetetlen? Figyeljetek már ide. Felnőtt nők vagyunk az isten szerelmére. Azt csinálunk amit akarunk.
Pollonia:Mariella megölne.
Hilda:Ja, ha élne.
Karen:Akkor ezért sem akarsz bejönni a templomba.
Hilda:Igen, ezért sem. Most boldogok vagytok, hogy leleplezhettétek a mocskos titkomat ami úgy nyomja a lelkemet?
Karen:Csak nehogy aztán Mariella felkeljen a sírjából, hogy vissza vegye azt ami az övé. A pasiját.
Pollonia:Mariella szerette a barátját.
Hilda:Aha! Csak úgy, mint a több, másik milliót is amit maga mellett tartott Marco tudtán kívül.
Karen:Micsoda?!
Hilda:Mariella egy ribanc volt, oké?! És csak azért, mert meghalt attól még nem válik hirtelen szentté. Nem tudom, hogy ti miért vagytok ennyire elfogultak ezzel a temetéssel kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy Mariella miket művelt velünk és mi azon dolgok ellenére is támogattuk őt, biztonságot nyújtottunk neki és ott voltunk, mindahányszor elesett, mi elkaptuk őt.
(A többiek lehajtják a fejüket)
Hilda:Én elmegyek Savi-hez.
Karen:Mi bemegyünk.
Hilda:Rendben, akkor majd később találkozunk.
Karen:Rendben.
Samantha:Próbáld meg észhez téríteni Savi-t.
(Pollonia megfogja Karen vállát majd ránéz)
Pollonia:Savi biztosan nem gondolta komolyan.
Hilda:Én is ezen vagyok meglepődve. Na de majd én bölcsességet verek a fejébe.
(Karen és Pollonia elnevetik magukat)
Hilda:Mi van?!
...
(Karen, Samantha és Pollonia a macskaköves úton sétálnak egyenesen a templom felé amikor hirtelen egy mély, elegáns férfihang szólítja meg őket)
Marco:Hölgyek?
(A lányok megfordulnak, s szóba elegyednek a pillanatnyilag idegennek vélt férfival)
Karen:Marco!
(Karen megöleli a férfit. A férfi pedig egyesével köszönti a lányokat, s ölelésével, puszijaival halmozza el mindegyiket)
Karen:Részvétünk a veszteségedért, Marco.
(Marco egy pillanatra a földre biggyeszti fejét majd az égnek emeli)
Marco:Köszönöm lányok.
Samantha:Hogy vagy?
Marco:Próbálok túlélni, tudjátok.
(A lányok kissé komorrá válnak Marco megviselt arcát látván)
Marco:Hilda nem jött el?
Karen:Ő Savi-val van.
Samantha:Savi. Savannah. Tudod.
Marco:Ó, igen. Savannah, persze. Eric-cel hogy vannak? Megvannak még?
Pollonia:Persze.
Marco:És mi történt Savi-val?
Samantha:Csak egy kis gyomorrontás, de Hilda vele maradt, hogy ápolja.. ha esetleg rosszabbra fordulna a helyzet.
Marco:Értem.
Samantha:A rendőrség még mindig nem tud semmit a..
Marco:Nem! Egyáltalán nem tudnak még mindig semmit.. egyre jobban kétlem, hogy valaha is lesz bármilyen nyomuk amin elindulhatnának.
(Pollonia körbenéz majd hirtelen közbeszól)
Pollonia:Nem megyünk be?
Karen:Igen, már ideje lenne.
Marco:Követlek titeket.
(Marco és a lányok besétálnak a templomba)
...
Hilda:Savi! Nyisd ki!
(Hilda Savannah házának ajtaján dörömböl)
Hilda:Már vagy 10 perce itt kopogok! Láttam a kocsidat a feljárón szóval tudom, hogy itthon vagy. Engedj már be! Miattad nem mentem el Mariella temetésére!
Hilda:Savi!
(Hilda még kétszer ököllel ráver az ajtóra majd nekitámaszkodik, s lecsúszik a földre. A földön ülve a zárt ajtóhoz kezd el beszélni)
Hilda:Tudod mi a gáz? Hogy kertes házban laksz! Ha panelban laknál ahhoz kódot kellett volna beírnom már ahhoz, hogy idáig eljussak. Na, de most hogy már itt vagyok, ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem. Addig itt fogok ülni nekitámaszkodva az ajtónak amíg ki nem nyitod. Meg egyébként sem akarok hazamenni, mert Marco tuti, hogy a temetés után egyenesen hozzámjön, hogy egy jót szexeljünk.
Hilda:Savi! Hallod?!
(Hilda savanyú, unott arccal hozzákoppantja fejét az üveges faajtóhoz)
Hilda:Tényleg! Mit mondott Karen, hogy ennyire berágtál rá? Azt mondta kizavartad a házból! Ennyire komoly?!
Hilda:Esküszöm, ha beengedsz nem foglak inzultálni az újabb kalandjaimmal.
Hilda:Na jó! Én ezt nem bírom!
Hilda:Nem hiszed el.. de Marco miatt hagytam ott a temetést. Nem voltam képes arra, hogy egy helységben legyek a halott barátnőm pasijával akit a halála után rá már egy nappal megkísértettem. Igaz, isteni jól dug, de ez akkor is nagyon gáz dolog.
Hilda:Tudod mi a tiszta szívás? A főnökömmel is lefeküdtem, hogy magasabb pozícióhoz jussak. És nem bántam meg! Büszke vagyok magamra, hogy ilyen jól tudom magnipulálni a férfiakat.. viszont az is lehet, hogy ezt az egészet csak bemesélem magamnak.
Hilda:Talán.. ez az ár amit fizetnünk kell azért, mert szeretők vagyunk. Férfiakat szeretünk és férfiak szeretnek minket.
Hilda:Tudod.. Mariella halála előtt minden olyan más volt. Sokkal egyszerűbb volt minden. Felkeltünk. Munkába mentünk. Ettünk. Ittunk. Dugtuk. Főleg az utolsó. Aztán... Mariella volt az igazi ribancos oldala a társaságnak. Ő volt az aki tudta, hogy kivel hol mikor és hogy hogyan, hogy ne üztközzenek össze a terveink és hogy tudjunk akár egyszerre 2 pasit is tartani magunknak meg még egy szeretőt. Mariella mindig tudta, hogy mit és hogy hogyan kell hazudni, hogy a pasik bevegyék. Aztán meg kibelezték. Néha arra gondolok, hogy lehet, hogy ez a sors vár rám is?
(Hilda hirtelen felkapja a fejét majd feláll)
Hilda:Tiszta hülye vagyok! Egy ajtóhoz beszélek!
(Hilda fogja magát és lesétál a lépcsőn majd elballag Savi házától. Mindeközben Savi egész idő alatt a csukott ajtó másik oldalán tartózkodott, a földön ülve, lábait ölébe húzta, s csak csendben hallgatta Hilda monológját)
...
(Pollonia a konyhában a pultnál épp egy vajas kenyeret készít magának amikor hirtelen kopogást hall majd a bejárati ajtóhoz fárad, hogy megnézze ki az. Mikor ajtót nyit teljesen ledöbben a látványtól)
Pollonia:Segíthetek?
Ned:Azért jöttem, hogy megkérdezzem, miért csókolózott az egyik nap az én apukámmal!
...
Savi:Eric kérlek szépen, ha..
(Savi az ágy végében ülve törölgeti könnyeit miközben telefonál)
Savi:.. csak beszéljük meg. Én..
Savi:..én tudom, hogy nagyon elszúrtam.. és..
Savi:..és sajnálom.. és..
Savi:..én egész éjjel itt fogok virrasztani, ha hívnál... én azonnal fel fogom venni..
...
Karen:Oké! Megyek már, megyek! Ne támaszkodjon arra csengőre!
(Karen papucsban sétál a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissa azt. Amint kitárja az ajtót megdöbbenésére Zoltán hever szemei előtt egy kerekesszékben ülve)
Karen:Te jóságos ég! Zoltan te meg mit keresel itt? És mi történt veled?
(A férfi halk, kétségbeesett hanglejtéssel válaszol)
Zoltan:Karen, muszáj segítened nekem. Kérlek.


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

4.rész - Csókok

(Hilda a pénztárban ülve vevőit szolgálja ki mikor az egyik munkatársa, egy fiatal csaj odarohan hozzá)
Zoey:Hé Hilda, ezt nem fogod elhinni!
Hilda:Zoey! Vevőim vannak!
Zoey:Képzeld, a főnököt lecserélték!
(Hilda hirtelen lemerevedik)
Hilda:Hogy micsoda?
Zoey:Aha!
Hilda:Hazudsz!
Zoey:Nem! Ott van ni az új főnök!
(Zoey beáll Hilda mellé majd szélesre nyújtja kezét, s mutatóujjával egy fiatal, sármos, magas, sportos, öltönyös fickóra mutat)
(Hilda elharapja szája szélét és érzékien megszólal)
Hilda:Na gyere csak apucihoz. Ezt már mindjárt jobban szeretem.
(Hilda démonian, s kéjesen mosolyog)

(Pollonia a falat karmolja, s hatalmasakat ordít miközben Jonathan-on lovagol egy hatalmas franciaágyon)
Pollonia:Ah! Ez az! Mindjárt! Igen! Még! Keményebben! Ah!
Jonathan:Húh! Ah!
(Jonathan kezeivel megragadja a lány derekát és szorosabban magábahúzza)
Jonathan:Óh!
(A férfi mozgása felgyorsul majd egy hatalmasat nyög, s végül teste elernyed. A lány hozzábújik a férfihoz majd forró csókot nyom az ajkára, leszáll derekáról, lehúzza férfiasságáról az óvszert majd az ágy mellé hajítja, s lefekszik a férfi mellé)
Pollonia:Á. Bár nem élveztem el, ez isteni volt.
Jonathan:Majd legközelebb.
(Jonathan a férfiasságával játszadozik. Pollonia betakarja magát)
Pollonia:Mindig csak legközelebb. Mmikor jön haza a feleséged?
Jonathan:Majd csak késő délután.
Pollonia:És a gyerekek?
Jonathan:Táborban vannak. Este jönnek meg.
Pollonia:Akkor ez milyen tábor?
Jonathan:Olyan, hogy reggel elmennek, este hazajönnek.
Pollonia:Érdekes.
Jonathan:Holnaptól egy darabig nem leszek elérhető.
(Pollonia hirtelen a férfira kapja tekintetét)
Pollonia:Mi az, hogy nem leszel elérhető?
Jonathan:Edzőtáborban leszek. Felkészülök a következő versenyre.
Pollonia:És közben megdugsz néhány hamas pipit, nem igaz?
Jonathan:Valahogy ürítenem kell.
(Pollonia kiszáll az ágyból majd a ruhadarabjait kezdi el keresgélni a padlón. Jonathan felül)
Jonathan:Most mi van? Mész is? Nem maradsz mégegy menetre?
Pollonia:Nem vagyok kurva. Akkor jövök és megyek amikor én akarok.
Jonathan:Csak gondoltam.. maradhattál volna még.
Pollonia:Mást is dugsz rajtam kívül?
Jonathan:Nem.
Pollonia:Akkor mi volt ez az edzőtáboros beszólás?
Jonathan:Mi?
Pollonia:Hát hogy üríteni kell.
Jonathan:Hát figyelj!
Pollonia:Mire figyeljek?
Jonathan:Látom ez nem jött be.
Pollonia:Mi nem jött be?
Jonathan:Nem fogok senkivel se lefeküdni ott.
Pollonia:Most mi van?!
Jonathan:Csak fel akartalak húzni. Kíváncsi voltam, hogy te is érzed azt amit én érzek.
Pollonia:Én nem érzek semmit. Az előbb is alig éreztem. Épp ez a baj veled.
(Pollonia ölébe szedett ruháival kisétál a szobából. A férfi utánakiabál)
Jonathan:Imádlak!
...
Hilda:Kop-kop!
(Hilda főnöke irodájának ajtaján benyitva imitálja a kopogó hangot)
Hilda:Jó napot!
Parker:Ó, jó napot!
(A magas, borostás, sármos férfi a nőhöz sétált majd kezet fogott vele)
Hilda:Hilda Tomson.
Parker:Parker Hudson.
Hilda:Maga az új főnök?
Parker:Teljes életnagyságban.
Hilda:Ez nagyon jól hangzik. És borzasztóan jól is néz ki.
(Hilda végigsimítja kezét a férfi öltönyén. A férfi elneveti magát)
Parker:Mit szeretne?
Hilda:Szerintem azt maga nagyon is jól tudja.
(Hilda ránéz a férfi jobb kezére, s megpillantja a gyűrűsujján heverő aranygyűrűt)
Hilda:Házas?
(A férfi biccent)
Parker:Fogjuk rá.
(Hilda felnevet)
Hilda:Ezt már szeretem.
(Hilda belöki lábával az ajtót majd azonnal rámarkol a férfi férfiasságára, s a két felnőtt egymásnak esik az irodában)
...
(Samantha ajtót nyit házában, s egy alacsony, ősz hajú, zakós idegent vél felfedezni)
Samantha:Segíthetek?
Robert:Én vagyok az, Robert Hilligan. A fiam, Richard magához jár felkészítésre.
(Samantha hirtelen zavarba jön a férfi zakóján kidudorodó mellbimbója, s izmos mellkasa miatt aztán megpróbálja nevetéssel rejteni hirtelen vonzalmát)
Samantha:Ja igen! Bocsánat.
(Kezet fognak)
Samantha:Milyen erős a szorítása.
Robert:Magának pedig gyengéd a keze. Nem csodálkozom, hogy a fiam szeret ide járni.
(Samantha erőltetetten nevet miközben elpirul)
Samantha:A fiából nagyon tehetséges nyelvész lesz. Mármint, érti hogy értem.
(Robert elneveti magát)
Robert:Persze. Az apjától örökölhette, nem mástól.
(A nő folytatja Robert nevetését aztán hirtelen összetalálkozik a tekintetük és Samantha elkapja az övét)
Samantha:Nincs kedve meginni egy kávét?
Robert:Ó, dehogynem.
(Robert besétál az ajtón Samantha pedig kikukkant az udvarra, nem látván semmit pedig rejtélyesen és lassan becsukja maga előtt az ajtót majd mutatja Robert-nek az utat a konyha felé)
...
(Savannah beropog a konyhába, kivesz egy bögrét a szekrényből majd gyorsan kávét önt bele, s gyors kortyokban fogyassza azt. Ekkor a férje belép a konyhába, s érdeklődni kezd felesége sietőssége felől)
Eric:Mi a baj?
Savannah:Elkések. Késésben vagyok. Nagyon.
Eric:Figyelj.
Savannah:Hm?
Eric:Este elmehetnénk valahova.
Savannah:Hova?
Eric:Vacsorázni, vagy ilyesmi.
Savannah:Mi az, hogy ilyesmi?
Eric:Jaj, Savi! Akkor csak vacsorázni.
Savannah:Te is tudod, hogy nem szeretem az olyan helyeket amelyek dugig vannak emberekkel.
Eric:Szerintem meg csak kifogást keresel, hogy ne kelljen beszélgetned velem.
Savannah:Mi van?!
Eric:Az van, hogy valami folyik itt a háttérben. Folyton későn érsz haza, aláásod a kérdéseimet és nem akarsz beszélgetni velem. És mikor voltunk kettesben utoljára?!
Savannah:Jaj istenem! Úgy viselkedsz, mint egy lánygyerek!
Eric:Savi! Mi a fene bajod van?!
Savannah:Neked mi a bajod?!
Eric:Nekem csak az a bajom, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól és én szeretnék ez ellen tenni, de te nem értékeled a munkát, azt az erőt amit ebbe belefektetek.
Savannah:Dehogynem értékelem, de nem érek rá. Most is mennem kell.
(Savannah kirohanna a konyhából, de férje kézen ragadja őt)
Savannah:Engedj!
Eric:Csak egyet hadd kérdezzek tőled. Egyetlen egyet.
Savannah:Micsodát?
Eric:Ígérd meg, hogy őszintén válaszol rá.
Savannah:Megígérem.
(Savannah pupillái kitágulnak, vérnyomása megemelkedik, férje szemeinek a kereszttűzében égve úgy érze menten elájul)
Savannah:Mit akarsz kérdezni?
Eric:Megcsalsz engemet, Savi?
Savannah:Igen, meg.
(A férfi ijedtében elengedi felesége kezét aki kirohan a konyhából, s távozik a házból)
...
Savannah:Elmondtam neki.
(Savannah és Karen a szokásos kávézójuk teraszának egyik asztalánál beszélgetnek)
Karen:És mit mondott?
Savannah:Semmit. Elrohantam mielőtt bármit is mondhatott volna.
Karen:Ott kellett volna maradnod, hogy megbeszéljétek ezt az egészet.
Savannah:Képtelen vagyok arra, hogy egyáltalán beszéljek vele, hogy ránézzek vagy hogy a szemébe nézzek. Az utóbbira meg aztán főleg nem tudok gondolni.
(Ebben a pillanatban Hilda jelenik meg széles mosollyal a lányok asztala mellett)
Hilda:Helóka! Leülhetek mellétek?
Karen:Szia! Neked nem dolgoznod kéne?
Hilda:Hé! Új főnök, új munkarend.
(Hilda csatlakozik a lányokhoz és helyet foglal)
Hilda:Mi a baj Savi? Csak rád kell nézni és az ember mindjárt a falra mászik.
Savannah:Elmontam Eric-nek, hogy megcsalom őt.
Hilda:Te jó jaj! És mit mondott?
Savannah:Semmit. Eljöttem otthonról mielőtt bármit is mondhatott volna.
Hilda:Gyerekek, ez kemény. Nem hiszitek el, de a főnököm ma délelőtt megdöntött az irodaasztalán és mostantól azt csinálok amit én akarok, akkor megyek be amikor én akarok, ééés.. még csoport vezetőnek is kinevezett.
Karen:Ez.. nem is tudom, hogy jó-e vagy sem.
(Hilda rácsap Karen kezére)
Hilda:Viccelsz?! Ez isteni!
Hilda:A mai világban a nő az úr. A férfi meg csak kúr. A rohadt! Ez nagyon jó! Reklámszakembernek kellett volna mennem.
Karen:Savi!
Savannah:Hm?
Karen:Lehet, hogy jobb lenne, ha hazamennél és átbeszélnéd a dolgokat Eric-cel.
Savannah:Nem akarok. Különben is mostanra már biztosan ő is elment dolgozni. Otthon sincs. Nekem is hamarosan vissza kell mennem. Nincs sok időm.
Karen:De valamikor csak a szeme elé kell majd, hogy kerülj.
Savannah:Tudom, tudom. De most képtelen vagyok rá. Majd este.. vagy nem tudom.. na!
(Savannah feláll az asztaltól, felkapja a székére akasztott ridiküljét majd elbúcszik)
Savannah:Legyetek jók. Majd beszélünk.
Karen:Vigyázz magadra.
Hilda:Szia!
(Savannah elmegy)
Karen:És milyen volt?
Hilda:Mi milyen volt?
Karen:Hát tudod.
Hilda:Én nem akarok kérkedő lenni. Én nem is mondok semmit. Egyet kivéve. A mackós hapsiknak, egyáltalán nincs nagy farkuk.
(Karen elneveti magát míg Hilda beleharap szája szélébe)
...
(Robert és Samantha a díványon ülnek a nappaliban, kávéznak és beszélgetnek)
Robert:Tudja. Én is öt nyelven tudok ám.
Samantha:Igazán?
Robert:Aha. Nézze.
(Robert öt nyelvcsapást mér a levegőbe és közben mondja)
Robert:E'; Keő, Háó', Né', Ő'.
(Samantha szemei kibuggadnak majd elneveti magát)
Samantha:Ez meg mi volt?!
Robert:Öt nyelv. Mindd az öt ugyanaz.
(Samantha erőltetetten nevet)
Samantha:Ez igazán mókás.
Robert:Remélem, hogy az lesz, hehe.
Robert:Ez meg micsoda?!
(Robert hirtelen kiszúr egy fehér valamit a kávézóasztal alatt. A díványon ülve odahajol az előttük álló kávézóasztalhoz és felveszi az alatta heverő ruhaneműt)
Samantha:Biztos csak egy szalvéta leesett, vagy.. hagyja csak.. ez.. mi a..
(Robert felemeli a férfi ruhaneműt)
Robert:Mit keres magánál a fiam alsónadrágja?
Samantha:Micsoda?!
Robert:Ez a fiam alsónadrágja.
(Robert kifordítja a boxeralsót)
Samantha:Robert, én megtudom magyarázni.
(Robert dühösen feláll, szemei szikrát szórnak, majd Samantha-ra emeli a kezét)
Robert:Mit jelentsen ez?! Maga és a fiam?!
Samantha:Nem! Fogalmam sincs, hogy hogy kerülhetett ide az a fehérnemű.
Robert:Többet ne merészeljen a fiam közelébe menni!
(Robert vörös arccal és dühös mozdulatokkal kirohan a nappaliból majd bevágja maga után a bejárati ajtót. Samantha megrezzen a hirtelen csattanástól amelybe még az ablakok is beleremegnek)
...
(Savannah az irodájának asztalánál ül mikor megszólal mobilja. Hirtelen felül majd kissé remegve nyúl hozzá a készülékhez, hogy felvegye azt. Amint a kezébe veszi a mobilt mégidegesebb lesz majd válaszol a hívásra)
Savannah:Eric?
Samantha:Én vagyok Savi!
Savannah:Samantha! Valami baj van?
Samantha:Csak egyetlen egyet szeretnék kérdezni tőled.
Savannah:Micsodát?
Samantha:Ugye ott leszel mellettem, ha a szülők beperelnek szexuális zaklatásért.
Savannah:Tessék?!
...
(Pollonia és Jonathan egy park előtt állnak)
Jonathan:Esténként legyél elérhető. Majd hívlak a táborból.
Pollonia:És mi van ha úgy akarom, hogy nem leszek elérhető?
(Jonathan kacéran, de szorosan átöleli Polloniát)
Jonathan:Akkor kijövök a táborból megkereslek és addig baszlak amíg szót nem fogadsz nekem.
(Pollonia felnevet ahogy Jonathan megcsókolja a nyakát)
Pollonia:Rendben. Akkor nem leszek elérhető.
(Jonathan és Pollonia hosszú csókot váltnak egymás között ölelkezve mikor a park melletti útelágazásnál hirtelen pirosra vált a lámpa és az egyik kocsi - amelyik a lámpa tiltására épp leállt az úton - utasai szinte szemmel verik Jonathan-t és Pollonia-t)
(Egy kisfiú mutat ki a kocsiból a smároló párra mire a mellette ülő vörös hajú nőnek majd leesik az álla)
Ned:Anyu! Ki az a néni akivel apu ott csókolózik?
...
(Savannah határozott lépteket tesz a konyha felé ahol az asztalnál ülve férje már várja őt. Savannah nem áll meg, a hűtő felé közeledik, előveszi a szokásos narancslevét majd leteszi a pultra és férje felé fordul aki nem néz rá csak ül egymagában az asztalnál)
Eric:Már vártalak.
Savannah:Eric, én.
Eric:Eric mi?!
Savannah:Tudom, hogy amit tettem..
Eric:Amit tettél az felháborító és megbocsáthatatlan.
(Eric hirtelen feláll az asztaltól és feleségére néz)
Eric:Tudod te, hogy mit csináltál?! Mióta tart ez a viszony?! És ki az?!
Savannah:Semmi közöd hozzá, hogy ki a..
(A férfi ordítani kezd)
Eric:Semmi közöm hozzá?! Semmi közöm hozzá?! Komolyan?!
Savannah:Ez mindd a te hibád?!
Eric:Hogy micsoda?!
Savannah:Ha jobban odafigyeltél volna rám akkor ez az egész nem történt volna meg. Gondoskodást akartam Eric, törődést de nem kaptam tőled semmit.
Eric:Mi az, hogy nem kaptál tőlem semmit?! Ide-oda el akartalak vinni, de te soha nem akartál eljönni velem!
Savannah:Azért mert mindig te döntötted el, hogy hova menjünk. Nem is érdekelt, hogy én mit akarok!
Eric:Pedig én mindig rákérdeztem, hogy te mit akarsz! Ne idegesít már fel! Elegem van már belőled! Meg ebből, hogy félrekefélsz!
(Eric mégközelebb lép feleségéhez)
Savannah:Pedig ez mindd a te hibád!
Eric:Mondd mégegyszer!
Savannah:Ez mindd miattad történt!
(Eric egy hatalmas pofont kavar le feleségének)
Savannah:Ah!
(Savannah nekiesik a hűtőnek majd összeroskad és a padlón köt ki miközben szájából kibuggyan a vér)
Eric:Én nem egy repedtsarkú kurvát vettem el feleségül! Erről ennyit!
(Eric kiviharzik a konyhából, felesége szájából csurog a vér miközben nekidől a hűtőnek, s ordítva kezd el sírni)




A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

3.rész - Az üldözöttek

(Karen és Savannah a fogorvosi rendelő várószobájában ülnek. A két nő idegesen fészkelődik a műanyag székeken)
Karen:Miért nem mondtad el, hogy afférod van Daniel-lel?
Savannah:Mégis hogy mondtam volna el?
Karen:És mi van Eric-cel a férjeddel?
Savannah:Ő nem tud róla egy szót sem és kérlek szépen ne is mondj neki róla semmit.
Karen:De.. megcsalod őt. Ő szeret téged!
Savannah:Tudom, hogy szeret. De..
Karen:De? Én nem értelek téged Savi. Mindened megvan.
Savannah:Nézd, én annyira sajnálom.
(Karen feláll)
Karen:Mindegy, Savi. Nekem most mennem kell.
Savannah:De ugye nem mondasz erről egy szót sem senkinek?
(Karen kissé csalódottan válaszol)
Karen:Persze, hogy nem.
(Karen sarkon fordul, s kimegy az épületből. Daniel ekkor kidugja fejét a fogorvosi szobából és odaszól Savannah-nak)
Daniel:Savannah! Maga jön!
(Savannah elmosolyodik, kigombolja felsőjét majd erotikus léptekkel besétál a szobába, s óvatosan, csendesen becsukja maga mögött az ajtót)

(Savannah összecopfozott hajjal lép be a konyhába ahol férje már pizsamában turkálja az asztalon fekvő tojásrántottát egy villa kíséretében. A nő óvatosan a hűtőhöz lép majd kiveszi a narancsleves dobozt, s belekortyol)
Eric:Késtél.
Savannah:Sok volt a meló az irodában.
Eric:Mindig sok a meló az irodában.
Savannah:Mert mindig sok a melő az irodában.
(Savannah elmosolyodik, de férje egy cseppet sem repes)
Savannah:Tervben volt ma valami?
Eric:Nem. Csak gondoltam, ha előbb hazaérsz akkor csinálhattunk volna valamit közösen.
Savannah:Például?
(Eric abbahagyja az étel bökdösését majd hátrafodul, hogy jobban lássa a konyhapultnál támaszkodó Savannah-t miközben gyümölcslevet kortyolgat egy dobozból)
Eric:Nézhettünk volna filmet. Lemehettünk volna sétálni. Vagy sakkozhattunk volna.
(Savannah harsányan felnevet)
Savannah:Komolyan, sakkozni?! Eric ne fárassz már!
Eric:Most miért?! Megint mi a bajod?!
Savannah:Mi az hogy mi a bajom?
Eric:Közös programokat akarok veled szervezni, te meg lehurrogsz.
Savannah:Ne gyerekeskedj már!
Eric:Későn jösz haza, amikor hívlak mindig ki van kapcsolva a mobilod..
Savannah:Dolgozom.
Eric:Te állandóan dolgozol.
Savannah:Régen is mindig állandóan dolgoztam.
Eric:Ez nem igaz!
Savannah:Jólvan, engem nem érdekel. Lehzuhanyozom és bebújok az ágyba. Kemény napom volt. Nincs energiám veszekedni.
(Savannah távozik a konyhából, de Eric utánakiabál)
Eric:Ez itt a baj, látod?! Téged már semmi nem érdekel!
...
Pollonia:Most azonnal távoznia kell!
(Pollonia és Martha még mindig a ház ajtajában vitatkoznak miközben a kisfiú végignézi az egész marakodást, de csak szótlanul áll Martha kezét fogva a nő mellett)
Martha:Nem megyek el addig amíg ezt nem beszéljük meg!
Pollonia:Nincs mit megbeszélni! A bátyám halott!
Martha:És én ezt tiszteletben is tartom, de 8 évvel ezelőtt csinált egy gyereket és..
Pollonia:És hol a francban volt 8 évig?! Miért pont most dugta ide a képét?! Mégis mi a francot akar?!
Martha:8 év kellett mire összeszedtem a pénzt ami arra kellett, hogy iderepüljek külföldről.
Pollonia:Külföldről?! És honnét tudta, hogy itt lakom?!
Martha:Magánnyomozót béreltem.
Pollonia:Értem, szóval arra volt pénze. Höh.
Martha:Neked kell gondját viselned a gyereknek!
Pollonia:Már elnézést, de nekem nincs semmi közöm a gyerekedhez!
Martha:Nem beszélhetnénk meg? Lassan és..
Pollonia:Nincs mit megbeszélni! Nézze! Én nem is ismertem a bátyám, amikor 12 éves voltam ő fogta a cuccait és lelépett. Nem mintha azelőtt olyan sokat beszélgettünk volna. Alkoholproblémákkal küszködött és hallottam róla egy, s mást. Jó indokokat azért, hogy miért ne keressem fel.. nem mintha nekem kellett volna felkeresnem őt mikor ő sem keresett fel engem, a következő 13 év alatt legalábbis egyszer sem. Semmi közöm a bátyám ügyeihez. Nem érdekel. És ha kell akkor megváltoztatom a nevem, új személyazonosságot csináltatok vagy mit tudom én, hogy lekoptassam magát rólam. Semmi közöm a bátyámhoz és a piszkos ügyeihez, akár gyereket csinált akár nem. Nem érdekel, vili?
Martha:De!
(Pollonia bevágja a nő előtt az ajtót aki még mindig beszél, s a hangok beszűrődnek Pollonia előszobájába)
Martha:Szégyelld magad, hogy a fiamnak ezt kellett látnia. Ezt kellett hallania!
(Pollonia az ajtó mögül ordít vissza)
Pollonia:Saját magad tetted bele a gyerekedet ebbe a helyzetbe! Elvégre nem csak a bátyám csinálta, hanem te is kellettél hozzá!
(Pollonia kulcsra zárja az ajtót, kétszer is elfordítja azt majd berobog a konyhába)
...
(Hilda a nappaliban tévézik amikor kopogást hall. Azonnal felkel majd az ajtóhoz sétálva előrekiabál)
Hilda:Már megint itt hagytad a boxer alsódat?!
(Hilda hangosan felnevet)
Hilda:Vagy csak mégegy menet kell, hm?! Tigrisem, te kis..
(Hilda szava elakad amikor ajtót nyitva a zokogó Savannah-t pillantja meg)
Hilda:Savi! Te jó ég! Minden rendben?
(Savannah egyik kezével megtörli könnyes arcát)
Savannah:Semmi sincs rendben.
...
(Savannah és Hilda a konyhában ülve egy bögre forró csokoládét iszogatnak)
Hilda:Szóval, mi történt?
Savannah:Veszekedtünk Eric-cel.
Hilda:Miért?
Savannah:Mert mindig későn érek haza.
Hilda:Értem, de hát sok a meló nem?
Savannah:Igazából, azért érek haza mindig későn, mert megcsalom őt, de ez most nem fontos!
Hilda:Mi van?! Mit csinálsz?! És kivel?!
Savannah:A helyi fogorvossal.
Hilda:Doktor Dan..
Hilda:Te jó ég!
Savannah:Mi az?
Hilda:Semmi. Csak... és Eric tud erről?
Savannah:Dehogy! Te jó ég! Ha elmondanám neki teljesen kiakadna. Összetörne.
Hilda:De miért csaltad meg Savi, te jó ég?!
Savannah:Nem tudom már. Egyszerűen csak nem kaptam meg Eric-től azt a gondoskodást amit régebben kaptam tőle. Elhanyagolt az utóbbi időben.
Hilda:És miért nem mondtad ezt el neki?
Savannah:Nem tudom. Már nem is emlékszem mikor szexeltünk utoljára.
Hilda:Ez mégborzasztóbb. Én meg lefeküdtem Marco-val.
Savannah:Hogyan?!
Hilda:Ja, Mariella ex-pasijával. Legalábbis most már ex. De isteni vele a szex.
Savannah:De hogyan történt?
Hilda:Átjött. Teljesen szét volt este. Aztán az egyik pillanatban még vígasztaltam a következőben meg már 69-es pózban fetrengtünk az ágyban.
Savannah:Te jó ég!
Hilda:Csodás volt Savi! Jól megdugott. Még most is érzem magamban, olyan vastag volt és olyan eres.
Savannah:Á-á-á. Túl sok infó!
(Hilda elneveti magát)
Hilda:Ezt a fiút most hosszabb távon fogom megtartani. Jó nagy farka van. Imádom a jó nagy farkakat.
Savannah:Én is. Csak az a baj, hogy a boltban olyat nem lehet kapni.
Hilda:Kibékültök Eric-cel ne aggódj. De szerintem először neked kellene tenned az egészért.
Savannah:Ezt hogy érted?
Hilda:Hát. Szerintem, ha nem akarsz szétmenni Eric-cel akkor talán szét kellene menned doktor Daniel-lel.
(Hilda felvonja szemöldökét miközben a kétségbeesett Savannah-ra néz)
...
(Másnap reggel Pollonia már a kávéházban tevékenykedett mikor a vásárlópult előtt egy ismerős arc állt meg)
Pollonia:Mit adhatok?
Jonathan:Most valami szaftosat szeretnék. Valami nagyon finomat. Krémeset.
Pollonia:Hát akkor ez esetben ajánlhatom a szemközti éttermet. Ugyanis erre nem árulunk ilyen dolgokat.
Jonathan:Pedig lehet, hogy jót tenne az üzletnek.
(Jonathan közelebb hajol Pollonia-hoz)
Jonathan:Este ráérsz?
Pollonia:Nem tudom.
(Pollonia egy jegyzetfüzetbe firkálgat a pulton miközben kacéran kéreti magát)
Jonathan:Látom rajtad, hogy már nagyon viszket neked is.
Pollonia:Micsoda?!
Jonathan:Este zárás után gyere el a szokásos helyre.
Pollonia:Nem megyek én sehova!
Jonathan:Jólvan. Én mindenesetre ott leszek.
(Jonathan rákacsint a lányra majd kimegy. Útközben véletlenül összeütközik egy nővel akitől bocsánatot kér. A nő egyenesen a pulthoz megy, s ráköszönt a pultos lányra aki még mindig a noteszébe firkálgat, s fel sem néz egy percre sem)
Pollonia:Mit adhatok?
Martha:Hát! Lássuk csak!
(Pollonia hirtelen felkapja a fejét az ismerős hangra)
....
(Karen bekopog dr. Daniel rendelőjének ajtaján majd belép)
(Daniel épp az ablaknál áll, s meglepődik mikor Karen besétál az ajtón)
Daniel:Te jó ég, Karen! Már vagy fél órája várlak! Késtél! A páciensek már tűkön ülnek a várószobában.
Karen:Tudom. Tudom.
(Daniel odasétál Karen-hez aki egy papírost nyújt át neki)
Daniel:Mi az?
Karen:A felmondási nyilatkozatom.
Daniel:Micsoda? Miért akarsz felmondani?
Karen:Egy friss startra van szükségem. Egy új kezdetre. Valahol máshol.
Daniel:De miért mondod ezt?
Karen:Savi férjes Daniel! És a férje szereti őt.
Daniel:Nekem ahhoz semmi közöm nincs.
(Karen naívan elmosolyodik)
Karen:De van Daniel! Nagyon is van.
(Karen sarkon fordul, s szó nélkül kisétál a rendelőből)
...
Samantha:Ó, Richard!
(Samantha és Richard meztelenül fekszenek egymás mellett a nő ágyában. Richard egyik kezével lenyhe férfiasságával játszadozik, másikkal a nő nőiességét kényeszteti)
Samantha:Honnan tanultad te ezeket a pózokat?
Richard:Többnyire a netről. Meg pornóból.
Samantha:Isteni vagy.
Richard:Tudom, hogy az vagyok.
Samantha:Meddig maradsz? Van még időnk mégegy menetre?
Richard:Nem maradhatok sajnos. Kosáredzésre kell mennem. Ha nem jelenek meg akkor a szüleim is tudni fognak róla és kérdezősködnek majd.
Samantha:Jaj, 17 vagy. Legyen már saját életed Richard.
(Richard önfeledten a plafonra bámul)
Richard:Majd lesz kedvesem. Majd lesz.
...
(Savannah és Pollonia a kávézó előtti teraszon ülnek az egyik asztalnál)
Pollonia:Szóval csak ott állt és azt mondta, hogy gondoskodjak az ő gyerekéről, mert a bátyám 8 évvel ezelőtt megkettyintette és most nem tudja kinek a nyakába varrni a gyereket.
Savannah:És ezért zaklat téged?
Pollonia:Most is bejött ide nemrég.
Savannah:És hogy szerelted le?
Pollonia:Szerinted? Adtam neki egy kis kenőpénzt és szinte úgy rohant ki innen, hogy csak na.
Savannah:Szóval ezért jött ide.
Pollonia:Ezt hogy érted?
Savannah:A pénzért csinálja, semmi másért.
Pollonia:Nem tudom Savi. Nekem ez az egész annyira gyanús. Hol volt 8 éven át?!
Savannah:Mi van a bátyáddal?
Pollonia:Meghalt.
Savannah:Részvétem.
Pollonia:Ne legyen. Nem is ismertem. Amikor 12 voltam lelépett otthonról és azóta nem is hallottam róla.
Savannah:Hány évvel volt idősebb nálad?
Pollonia:Tízzel.
(Savannah belekortyol csésze kávéjába ami az asztalon hever)
Pollonia:Mondjuk már akkor is voltak mocskos ügyletei.
Savannah:Milyen mocskos ügyletei?
Pollonia:Hát. Vonzódott a nála sokkal idősebb nőkhöz. Jobban mondva inkább a családanyákhoz. Mondjuk. Volt kitől örökölnie. Apám egész háremet tartott amiről anyám nem tudott egy szót sem. Én is szégyellhetném magam. Egy nős, két gyermekes apával fetrengek aki elmúlt már harminc és néha napján még az újságok címlapján is szerepel.
Savannah:Micsoda? Ki az?
Pollonia:Jonathan Adgin.
Savannah:A kalapácsvető?
Pollonia:Aha.
Savannah:Wow. Ezt aztán jól kifogtad.
Pollonia:Őrjítően jól szexel. Azok az izmos kezek, ahh. Beleőrülök.
Savannah:Gondolom.
Savannah:Én meg csalom a férjem.
Pollonia:Micsoda?!
Savannah:Doktor Daniel-lel.
Pollonia:A fogorvossal! Savi!
Savannah:Tudom! Tudom! Borzasztó!
(Pollonia megtámasztja kobakját egyik kezével, s kissé megroskad)
Pollonia:Ez az egész nagyszerű.
Savannah:Van ennél még durvább is.
Pollonia:Micsoda?
Savannah:Hilda, Mariella pasijával kavar.
Pollonia:Ne!
Savannah:Aha!
Pollonia:Ha Mariella tudná!
Savannah:Hilda meghalna.
Pollonia:Hátborzongató.
Savannah:Ilyen érzés szeretőnek lenni.
(Savannah rejtélyesen elmosolyodik)


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

2.rész - Asztaltársaság

(Hilda egy tálcával sétál ki gyönyörű kertes házának bejárati ajtaján az erkélyre ahol barátnői a fonott székeken ülnek egy asztalt körül véve)
(Hilda leteszi a bögrékkel és csészékkel teli tálcát az asztalra majd helyet foglal)
Hilda:Srácok! El sem tudom hinni, hogy ez történt.
(Samantha leemel egy kávéscsészét a tálcáról)
Samantha:Tragédia.
(Pollonia egy kék bögrét vesz el az ezüst kellékről)
Pollonia:Én még mindig nem tudom elhinni.
Hilda:És a környéken. Mihánst meghallottam zártam be az ajtókat, ablakokat. Még a kis egérlyukakat is betömtem, nehogy bárhol bejusson.
(Savannah is magához emel egy kávéscsészét majd belekortyol)
Savannah:Köszönjük a kávét.
Pollonia:És a kakaót.
(Hilda legyint egyet a levegőbe majd az asztalt körbeülő nők tovább folytatják drámai csevejüket)
Karen:Hihetetlen, hogy Mariella-nak így kellett távoznia közűlünk.
Savannah:Reggel hallottam az esetről az egyik rendőrbarátom mesélt róla.
Hilda:Rendőrbarátod?
Savannah:Barátok vagyunk. Csak barátok. Különben meg, szeretem a férjem. Soha nem csalnám meg.
Hilda:Jó, de miért is kanyarodtunk el idáig?!
Karen:Azt mondtátok Mariella-t egy konyhakéssel ölték meg?
Hilda:De még nem is akárhogyan! Addig szurkálták amíg még lélegzett. Méghozzá a saját ágyában. A zsaruk aztán rám is szálltak, mert én voltam az utolsó akit hívott.
Savannah:Meg én!
Hilda:Ja? És te mit mondtál nekik?
Savannah:Az irodában voltam. Dolgoztam. Miért te?
Hilda:Detto. Egész éjjel a pénztárban ültem. Az a hülye Betti állítólag csinált valamit a kislábujjával és nem tudott bejönni éjszakára azért nekem kellett helyettesítenem.
Karen:De ugyanúgy kifizetnek, nem?
Savannah:Sőt, többet is kapsz, mert este dolgoztál.
Hilda:Igen, ez a jobbik oldala. Csak gyűjtsem már össze azt a kibaszott pénzt és hadd mehessek már vissza az egyetemre.
Hilda:Legalább nincs mit rejtegetnünk, ha megkeresnek a zsaruk. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy dolgoztunk, otthon voltunk és nem voltunk senkivel amikor az eset történt. Főleg nem Mariella-val.
(Hirtelen mindenki elcsendesedik)
Hilda:Nem?
(Míg Hilda szabadon belekortyol bögréjébe addig a többiek teljesen elsüllyednek sajátukéban)
Hilda:Samantha te hol voltál?
Samantha:Otthon, dolgozatokat javítottam.
Hilda:Pollonia?
Pollonia:Ez valami vallatás?
Hilda:Csak fel akarlak készíteni, ha jönnek a sündőrök.
Pollonia:Én otthon voltam.
Hilda:Basszus. Aludtam vagy három órát.
(Hilda végigmázol kezével az arcán)
Hilda:Körülbelül négykor értem haza aztán meg korán reggel Marco hívott, hogy megtalálták Mariella hulláját. Bakker, a pasijának arra kellett hazaérnie, hogy a csaja vérben fekszik az ágyukban, hullamereven.
Karen:De mégis ki tehetett eféle borzalmat?
Hilda:Hát...
Savannah:Mariella mindenkivel jóban volt.
Hilda:Ja, meg vagy millió pasi szeretője volt még a barátja mellett. Ez a mai világ gyerekek. Mindenki mindenkivel csinálja.
(Hildán kívül a többiek újra merev pillantásokat tesznek vagy oldalra vagy a csészéjükre, s közben elharapják szájukat)
Hilda:Mi van ma veletek?! Olyan kussban vagytok!
(Az asztalon hirtelen megcsörren egy telefon ami után Karen azonnal kitárja kezét, aztán mikor meglátja a kijelzőt lenyomja a mobilt, elutasítja a hívást)
Hilda:Ki volt az?
Karen:Senki.
Hilda:A senki általában egy pasi és az a pasi általában egy olyan pasi akit egy egyéjszakás kaland után hanyagolni akarunk, de nem megy. Na, erre mit lépsz?
(Karen elmosolyodik)
Karen:Semmit.
Hilda:Szóval?
(A többiek közelebb húzódnak)
Karen:Csak Daniel volt az, a főnököm.
Hilda:Hú. Az a szexi fogorvos akinek már jó ideje a titkárnője vagy?
Karen:Igen. Mostanában eléggé komolyra fordultak a dolgok.
(Savannah homloka összerezzen, majd kissé erőltetett hangvétellel felszólal)
Savannah:Remélem, hogy sikerül összejönnötök.
(Karen elneveti magát)
Karen:Hát még én.
(Savannah szemei szikrát szórnak míg Karen mosolyog, Hilda pedig azonnal kiszúrja, hogy Savi barátnője szemei ferdén állnak)

(Pollonia egy pult mögött áll, s pénztárgépén pötyög)
Pollonia:Oké. Volt egy mocchaccino meg egy latte. Az összesen.
(Pollonia beüti a számokat majd a pénztárgép kiadja a blokkot. A lány átveszi a pénzt a kassza előtt álló férfitól majd beteszi a gépbe, visszaad, odaadja a blokkot, s elköszön)
Pollonia:Tessék. Köszönjük, hogy nálunk kávézott.
(Ekkor hirtelen egy magas, szőke szépség áll be Pollonia mellé kezében egy törölgető ronggyal és egy kávéscsészével)
Alexandra:Na. Jól megy az üzlet.
Pollonia:Főleg, ha az ember még szeret is itt dolgozni.
(Pollonia nagy levegőt vesz)
Pollonia:Imádom ezt a kávéházat.
Alexandra:Én meg imádom a pénzt amit hoz.
(Pollonia elneveti magát)
Pollonia:Na igen, az is jól jön.
Alexandra:Főleg most, hogy a pasim kidobott.
Pollonia:Mert?
Alexandra:Kiderült, hogy összejártam valaki mással.
Pollonia:Ó.
Alexandra:Igazából három valaki mással, de ez nem fontos.
(Pollonia elmosolyodik)
Pollonia:Hárommal egyszerre?!
Alexandra:Kíváncsi voltam meddig vihetem el ezt az egészet. Három pasival kavarni egyszerre.. mennyei.
Pollonia:Amíg le nem buksz.
Alexandra:Na igen. Aztán a pasid át nem vált egy hisztis kis picsává aki a kapcsolatok komolyságáról és mélységéről makog. Kit érdekel?! De ma reggel már hívott, hogy áll neki és nem tud senkit aki lekezelhetné.
Pollonia:Te jóságos..
Alexandra:Aha! Mondtam neki, hogy verje ki. Engem meg hagyjon békén. A szex amúgy sem volt vele olyan jó szóval.. könnyen jött, könnyen ment.
Pollonia:Majd jön más.
Alexandra:Elegem van a pasikból.
(Alexandra átnéz a kávézó belső területén amely székekel, s asztalokkal tarkított, s amely asztaloknál szinte minden széken ül valaki. Kinéz egészen az ablakon kívül, s meglátja, hogy új emberek foglalnak helyet a kinti asztaloknál)
Alexandra:Újak jöttek.
Pollonia:Ó, majd én megyek.
(Pollonia kisétál az üzletből kezében egy jegyezetfüzettel és egy tollal. Az egyik asztalnál megpillantja Savannah-t és Samantha-t. Mikor odasétál hozzájuk meglepetten rájuk köszön)
Pollonia:Sziasztok! Hát ti meg mit kerestek itt?
Samantha:Ó, csak beugrottunk egy jó kávéra.
Savannah:Igen. Nyár van. Buli van. Szünet van.
Pollonia:Azt hittem, hogy egy ügyvéd mindig úton van.
Savannah:Ez így van. De nem most.
Pollonia:Nem volt elég a kávé Hilda-nal?
Savannah:Ne viccelj! Egy soha nem elég!
Pollonia:Mit kértek?
Savannah:Nekem egy jó erős feketét, légyszi.
Samantha:Én is, de az enyémbe kérek tejszínt meg egy kis fahéjat is, ha lehet.
Pollonia:Oké. Mindjárt hozom.
(Pollonia eltűnik a kávéhézba bemenet)
(Samantha és Savannah összesúgnak az asztalnál)
Savannah:Szóval? Mi az ami nagyon nyomja a lelked.
Samanatha:Nem is tudom, hogy hogy mondjam el. Annyira zavaros ez az egész.
Savannah:Miért nem kezded mindjárt az elejénél?
Samantha:Viszonyom van az egyik diákommal.
Savannah:Micsoda?! Ugye most csak hülyéskedsz! Te megőrültél?!
Samantha:Tudom! Tudom!
Savannah:Samantha, ha ez kitudódik akár börtönbe is kerülhetsz miatta.
Samantha:Tudom, oké?!
Savannah:Mióta folyik közöttetek ez az egész?
Samantha:Egy fél éve kábé.
Savannah:És hogy kezdődött?
Samantha:Hát, csak azt akarta, hogy készítsem fel az orosz vizsgájára és..
Savannah:..és te másra is felkészítetted.
Samantha:Olyasmi. Ez a fiú, isteni. Kosárlabdázik.
Savannah:Ez nagyszerű. Szóval sportoló. Hány éves?
Samantha:Tizenhét.
Savannah:Ez borzasztó!
Samantha:Tudom, de.. be kell valljam.. valahogy szeretem ezt a helyzetet.
Savannah:Igen.. tudom mit érzel.
(Savannah és Samantha rejtélyes pillantásokat vetnek egymásra)
....
(Hilda egy tál gabonapelyhet majszol mikor hirtelen csengetnek az ajtón. A konyhában ülve felkel, s kisétál onnan, át a nappalin egészen a bejárati ajtóig majd kinyitja azt. Meglepetésére, a magas, arcszőrzetében gazdag, kidobóember, Marco áll az ajtóban)
Hilda:Szia!
Marco:Szia.
Hilda:Annyira sajnálom.
(Hilda szorosan átöleli a férfit)
..
(A következő pillanatban Hilda és Marco már a nappaliban ülve beszélgetnek egy széles díványon. A férfi lábai széttárva, combjaira könyökölve, kezeit arcába temetve ül. Hilda közelebb kúszik a férfihoz)
Marco:El sem tudom képzelni, hogy ki tehetett ilyet.
Hilda:Én sem. Hidd el. Ez olyan borzasztó. Annyira sajnálom.
Marco:Éppen tévét nézett amikor az egész történt. Csak csatornákat váltogatott. Nem csinált ő semmit.. és mégis. Nem tudom elhinni.
Hilda:Beszéltél már a rendőrséggel?
Marco:Onnan jövök. Egész délelőtt náluk voltam. Szeretnének másokat is kihallgatni. Valószínűleg majd téged is megkeresnek. Mostanában nem voltunk olyan jól Mariella-val.
(Marco szeletekben beszél. Hilda alig bírja követni. Egyszer erről mond egy mondatot aztán kitér és témát vált, aztán vissza, aztán megint újra előről. Hilda zavarodottan figyel.)
Hilda:Mi történt köztetek?
Marco:Semmi. Csak mostanában sokat veszekedtünk. Lehet, hogy az én hibám az egész.
Hilda:Marco ne viccelj!
(Hilda még közelebb kúszik a férfihoz majd kezét vállára helyezi)
Hilda:Ez nem a te hibád. És beszélj róla nyugodtan, én itt vagyok.
(Hilda kezét a férfi válláról combjára teszi mire a férfi hirtelen kezei közül kibújva a nőre néz. Hilda és marco tekintete mélyen találkozik, a nő ekkor beljebb siklatja kezét, egészen a férfi belső combjáig míg végül elér férfiasságához amit nadrágján keresztül kezd el simogatni. Ekkor Hilda gyorsan beleugrik a férfi ölébe aki azonnal magához szorítja a nőt majd heves csókok közepette megpróbálják kiszabadítani egymást ruháikból)
...
Jonathan:Heló. Kérhetnék egy Cappuchino-t?
(A kávézóban Alexandra szolgálta ki azt a fiatalembert aki betért az üzletbe, s feltűnően figyelte az egyik asztalnál tevékenykedő Pollonia-t miközben a pultnál rendelt)
Alexandra:Persze. Máris hozom. Valami baj van?
Jonathan:Nem. Dehogy. Megvárom.
Alexandra:Oké.
(Pollonia amint kivitte a csészéket az asztalokhoz visszament a pulthoz, s megpillantotta Jonathan-t)
Pollonia:Szia.
Jonathan:Szia.
Pollonia:Mit szeretnél?
Jonathan:Már kértem egy Cappuchino-t, de lehet, hogy erősebbet kellett volna kérnem, mint például.. ömm.... mm..
Pollonia:Mint például?
Jonathan:Nem is tudom.. téged?!
Pollonia:Nagyon vicces.
Jonathan:Mikor végzel?
Pollonia:Soká.
Jonathan:Most komolyan.
Pollonia:Komolyan.
(Jonathan közelebb hajol a pulthoz, s Pollonia-hoz)
Jonathan:Vágyom rád. Nagyon!
Pollonia:Az energiádat inkább a kalapácsvetésben kellene levezetned. Most lehet, hogy sikerülne az ezüst, ha rákoncentrálnál.
Jonathan:Miért vagy ma ilyen?
Pollonia:Milyen?
Jonathan:Elutasító.
Pollonia:Én mindig ilyen vagyok.
Jonathan:Tegnap a zuhany alatt akkor az nem te voltál.
Pollonia:Akkor éppen jó kedvemben kaptál el.
Jonathan:Te kaptál el engem.
Pollonia:Nem mindegy?
Jonathan:Egyáltalán nem!
Alexandra:Itt a kávé!
(Alexandra ekkor megjelnik a csésze kávével, s félbeszakítja a beszélgetést ahogy leteszi a csészét a pultra a férfi elé, s beüti annak árát a gépbe. Pollonia felkapja a jegyzetfüzetét és a tollát a pultról majd elszelel Jonathan látáskörzetéből anélkül, hogy egyáltalán ránézne. Alexandra eközben érzi a hidegséget.)
...
(Karen a fogorvosi szobában, a sarokban, asztalánál ülve pakolja össze holmijait táskájába mikor Daniel hátulról átkarolja őt, s vállait kezdi el puszilgatni)
Daniel:Nem maradsz egy kicsit, hm?
Karen:Ma nem lehet. Be kell mennem a rendőrségre.
Daniel:A barátnőd miatt?
Karen:Igen. Azért jártak itt. Ne aggódj, nem azért mert piszkos ügyeim vannak.
Daniel:Ezt már megbeszéltük.
Karen:Tudom.
Daniel:De azért egy 15 percre még ráérhetnél.
Karen:Nem lehet.
(Karen kiszabadítja magát Daniel öleléséből majd vállára csapja táskáját, nyom két puszit a férfi arcára majd mikor Karen a kijárat felé indul, s végül eléri azt, ajtót nyit majd távozik a rendelőből, de abban a pillanatban Savannah-t pillantja meg az ajtó előtt aki épp kopogni készült)
(Karen meglepetten néz barátnőjére)
Karen:Savi! Te meg mit keresel itt?
...
(Pollonia az ágya végében ül és a televízió kapcsolóját nyomogatja miközben fagylaltot kanalaz egy dobozból. Telefonja folyton vibrál, s hívást jelez. Jonathan minden pillanatban próbálja elérni őt, de a lány nem válaszol. Ekkor hirtelen az ajtócsengő szólal meg, s Pollonia unott arckifejezéssel kel fel ágya széléről. Kisétál az ajtóhoz majd kinyitja azt. Döbbenet ül ki az arcára amikor egy idős, ősz hajú, slampos ruhákat viselő, cigány nő rajzolódik ki szemei előtt az ajtóban. A vékony nő, jobb kezével a mellette álló apró, barna bőrű kisfiú kezét fogja)
Pollonia:Elnézést, segíthetek?
(A nő száraz száján szinte suttogó hangok jönnek csak ki)
Martha:A bátyád.
Pollonia:A bátyám rég halott.
Martha:A bátyád és én.
Pollonia:Parancsol?
(Pollonia egyre idegesebb. Martha a mellette álló kisfiúra mutat)
Martha:Ő a bátyád fia. Te meg a rokonom vagy.
(Pollonia szája kitárul, s tátva marad miközben erősen szorítja az ajtót, nehogy összeessen.. megszólalni nem tud)


A sorozat támogatója a Mistresses c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala:

1.rész - Pilot

(A magas, fekete hajú lány óvatos léptekben közelítette meg a hatalmas pályát körbevevő kerítést amely elzárta azt a külvilágtól. A magas, rácsos, vasketrecben a nő számára valami izgató tartózkodott. Nem is valami, sokkal inkább valaki. Belekócolt hosszú hullámos hajába, s miközben ahogy fekete balerina cipellőjével egyre közelebb lépkedett a rácsokhoz annál tisztábban látta célját és azt, hogy mit is keres itt valójában. Kit is keres itt valójában. Borzasztóan rövid, combra feszülő fekete nadrágot viselt fehér kivágott lenge ujjatlan pólóval amelyből kikandikált fehér csipkés melltartója. Napszemüvege hajába tolva. Arca a nap felé néz. A fülledt nyár és annak meleg szellője lengette a nőn pólóját, s söpört végig hullámos haján. Nadrágja zsebébe nyúlva telefonja gombját kezdte el nyomkodni. A fülében fülhallgató. A hangerő növekedett. Alex Close, Damn Your Eyes. A zene egyre hangosabb lett a fejében és ő testestül, lelkestül átadta magát annak. Odaért a rácsos kerítéshez, kezeivel átmarkolt egy-egy rácsot, s elharapta a száját. Dícsőséges pillantásokat vetett a pálya szélén mozgó férfira aki nála sokkal magasabb volt. Izmos és írtó szexi. A férfi felemelt egy súlyos szert majd néhányszor megpördült vele, s elhajította. Miután ez a folyamat lezajlott egy, a közelében álló, középkorú nő, savanyú képpel dobta a férfi elé a kezében nyugvó mérőszalag kezdetét majd elsétált végével a súlyig, hogy lemérje a férfi által ledobott távolságot. Amíg a nő körülbelül lépett vagy húsz lépést, a sármos, izmos, testre feszülő fehér pólóban gyakorló kalapácsvető körülnézett a pályán, s egy lelket sem találván végül mégiscsak kiszúrt valakit, messzebb, a kerítésen kívül amint az erősen markolja a rácsokat, s közben szája szélére harap. A férfi elkapta a nő tekintetét. A nő most még az előbbinél is hangosabban hallotta a zenét. A lány elmosolyodott majd belekócolt hajába, s meglobogtatta azt, majd felhúzta térdét, s belökte az egyik rács közötti résbe. Egyik kezével elengedte a rácsot majd végigsimított nyakán egészen a póló kivágásáig, melléig. A férfi szája hirtelen kinyílt, s tejfehér fogait megvillantva mereven bámulta az őt bámuló lányt. Tekintetük között perzselt a láng, s egyikőjük sem akarta levenni a . másikról szemeit. A férfi macsó módon megnyalta nyelvével a száját a középkorú nő visszaért, s újra beszélni kezdett vele. Amint a fél perces beszélgetésnek vége szakadt a férfi és nő között, az újra a kerítés rácsainál kezdett kutatni szemeivel, de a lányt már sehol nem találta.)

(Pár órával később a férfi már az öltözőben vetkőzött, s épp a hosszas edzése utáni zuhanyozáshoz készült. Mikor minden ruhadarabot levett magáról, átsétált az öltöző másik oldalába amelyben a zuhanyzó kabinok álltak. Beállt a zuhanykabinba, megengedte a forró vizet, végigsimított fél centis hajkoronáján majd levette a tusfürdőt a kabin sarkában álló porcelántartóról, s bekente magát vele. A forró víz végigcikázott testén, s ahogy élvezte a víz sugarait a keletkezett gőzből kipillantva hirtelen hátrahőkölt a zuhanykabin falának amint egy lépéssel előtte meglátta maga előtt a lányt. Meztelenül. A lány belépett a zuhanyba, s szó nélkül átölelte a férfit. Forró csókot nyomott a szájára, de a férfi ezzel nem érte be. Azonnal átkarolta a lányt, s csókolgatni, nyalni kezdte őt, ott ahol csak érte. A szenvedélyes előjátékot eltakarta a gőz, s eme szenvedélyes előjáték hangjait elnyelte a víz erőteljes locsogó hangja. Ahogy a férfi a lány tökéletes melleit szopogatta az végigkarmolta a férfi hátát, magához szorította, s erősen rámarkolt merev férfiasságára. A férfi felnyögött)
Jonathan:Ahh. Megőrjítesz!
(A lány kacéran elnevette magát)
Pollonia:Tudom! És élvezem.
(A két test egybe fonódott, s a zene Pollonia fejében egyre hangosabbá és hangosabbá vált. Alex Close, Damn Your Eyes.)
(Pollonia mélyen a férfi gyönyörű, mélybarna szemébe nézett kéjsóvárul.. majd elmosolyodott, s az előjáték szenvedélyes szeretkezésbe torkolott, a zuhany alatt)...

(A nő unott arccal bámult a termékekre a pénztárban amiket áthúzogatott a lézerfény felett. Hilda, az alacsony, sovány, tyúkmellű és épp hogy fogni való popsijú, de jó humorú fiatal nő két fiatal srácot szolgált ki az egyik szupermarket kasszájában ülve ebben a pillanatban. Haja végiglógott dekoltázsán, s ez a narancsos hajkorona majdnem a hasa pereméig ért.)
(Hilda lehúz egy doboz óvszert majd meglepődve felkiált miközben a magas idegenekre néz)
Hilda:Srácok! Extra vékony?! Buli lesz ma este vagy mi?!
(Az egyik, focista alkatú srác megszólal)
-Igazából, ez nekünk lesz.
(Hilda kiejti az óvszert a kezéből majd kikerekednek szemei)
Hilda:Ó.
(Hilda átadja az óvszert a férfiaknak akik fizetnek, s távoznak. Ekkor egy fehér köpenyes, duci, pattanásokkal telt arcú nő jelenik meg Hilda előtt)
Brenda:Figyelj Hilda! Át kéne venned az éjjeli műszakot!
Hilda:Mi van?! Meg a nagy csipiszt! Randim van ma este! Ki van csukva, hogy itt maradjak. Hamarosan nyolc óra, a műszakomnak vége és én megyek haza, lefürdök és megyek a lovagomhoz. Nem érdekel! Varrd rá valaki másra!
Brenda:Én vagyok a főnököd Hilda. Kérlek szépen, hogy tedd ezt meg nekem, mert ha nem akkor parancsolni fogom... és én nem szeretek parancsolgatni. Értjük egymást, ugye?!
(Brenda felkapja fejét majd távozik. Egy újabb teli kocsi fut be Hilda pénztárához aki leesett állal ül a széken, s bámulja az egyre távolodó Brendát)
Hilda:Hülye fapina!
(A pénztár előtt álló idős női vásárló meglepetten néz Hilda-ra)
...
Richard:Szóval tanárnő?! Mit gondol? Elég jó ahhoz, hogy megpróbáljam a középszintű nyelvvizsgát oroszból?
(A felzselézett hajú, 17 éves Richard egy szürke márvány alapú konyhapultnál ül. A pulton füzetek, s könyvek valamint papírok hevernek. Richard átnyújt egy három oldalas tesztet az elbűvölő vörös hajú, tejfehét bőrű Samantha tanárnőnek. A karcsú tanárnő melleit kiemeli az az egyberészes fekete ruha amely teljesen ráfeszül testére. Eltakarja mellét, derekát, s fedést nyújt testén egészen a combjáig. A nő zöld szemei találkoznak az érett testalkatú, s kinézetű fiú mélykék szemeivel. A srác végigkócolja felzselézett rövid szőke haját majd combjára teszi eres, megterhelt kezét)
Samantha:Nos, ahogy nézem. Ezzel már elengedhetlek a vizsgára. Nagyon jól teljesítettél.
(Richard feláll majd a tanárnőhöz lép, s átkarolja őt a derekánál fogva)
Richard:De.. ugye máshol is jól teljesítek?
(A fiú mélyen a nő szemébe néz majd szenvedélyes csókokat váltanak egymás között, s végül a simogatásból vetkőztetés, a vetkőztetésből ki nem alvó tűz égeti át az este vásznát)
...
Savannah:Na igen, ez isteni volt.
Daniel:Háhá!
(Savannah a középmagas barna. Hullámos haját a kis pocakú, egyszerű fizimiskájú, mégis vonzó, s jóképű Daniel szőrös mellkasára hullatja amint a fogorvosi székben a férfi ölében ülve hozzábújik a férfi forró testéhez. Daniel rövid, fekete hajában már megjelentek az első ősz hajszálak, de ez még sármosabbá tette őt)
Savannah:Életem legélvezetesebb fogorvosi kezelései.
Daniel:És a legjobb bennük, hogy műszakon kívül csinálják.
(Savannah elneveti magát)
Savannah:Te csinálod!
(Daniel forró csókot nyom Savannah homlokára. A lány nagy levegőt vesz majd kifújja azt. Megterheltség veszi át a levegőt)
Savannah:Haza kell mennem. Hamarosan haza ér a férjem. Ha nem talál otthon most nem tudom, hogy mit találnék ki.
Daniel:Miért nem válsz el tőle?!
Savannah:Áh!
Daniel:De miért nem?
(Savannah hirtelen felkapja magát majd kiszáll a férfi öléből, s már lankadt férfiasságából)
Savannah:Mert tudod, hogy ez így van jól.
(Daniel felül a széken)
Daniel:Az, hogy összejárunk egy-két légyottra?!
(Savannah elkezdi felszedni ruháit a földről)
Savannah:Aha! Ez legjobb az egészben. Senki nem tudja. Ez a mi kis titkunk.
(Daniel nyugodtabban, kissé izgatottabban reagál)
Daniel:A mi kis titkunk?!
(A nő elmosolyodik)
Savannah:Ki megyek a mosdóba és felöltözöm.
(Savannah ruháit ölében cipelvén az ajtóhoz közeledve megáll és visszafordul. Daniel ránéz a nőre ahogy hátrafordul a székben)
Savannah:Imádom a farkad!
(Daniel elneveti magát)
(Savannah kidugja a nyelvét, felnevet akárcsak Daniel az előbb majd kisétál az ajtón)
...
(Jonathan és Pollonia a kivilágított utcán sétálnak. Pollonia kezében egy méretes szendvics míg Jonathanéban egy csomag sültkrumpli pihen. Mindketten éhesen majszolnak miközben beszélgetnek, s sétálgatnak a macskaköves úton. Pollonia néha ránéz a butikok kirakatára melyet előtt elsétálnak. A hangulat kissé zord, komor. Nincs szenvedély.)
Jonathan:Tudod..
(Jonathan betöm egy kupac sültkrumplit a szájába majd csámcsogva folytatja)
Jonathan:..elmehetnénk valamikor randizni is.
(Pollonia félrenéz)
Pollonia:Ühü.
Jonathan:Már amúgy is régóta vizitáljuk egymást. Ideje egy kicsit jobban is megismerni.
Pollonia:Nem ismertél meg még eléggé?! Azok alatt a 20 perces menetek alatt, hm?!
(Jonathan elmosolyodik)
Jonathan:Nem.
Pollonia:És a feleséged?
Jonathan:Mi van vele?
Pollonia:Őt mikor viszed el valahová?
Jonathan:Mondtam már, hogy nem érzek iránta az égvilágon semmit.
Pollonia:És a gyerekeid?
Jonathan:Nem érdekel már senki mióta téged megismertelek.
Pollonia:És ezt otthon is tudják?
(Pollonia mérgesen Jonathanra néz)
(Jonathan hallgat. Inkább eszik. Pollonia harap egy kisebb falatot, megrágja majd lenyeli, s témát vált. Bár a levegő meleg, fülledt, főleg ezen a nyáresti napon, mégis hidegnek érződik kettejük között.)
Pollonia:Olvastam megint bronzot nyertél.
(Jonathan hangja elreked kezdeténél)
Jonathan:Jaa, sose sikerül összehozni jobbat.
Pollonia:Azért gyakorolsz megállás nélkül?
Jonathan:Azért is. Meg azért mert muszáj. Meg azért is, mert ezért fizetnek.
Pollonia:Indulni akarsz az Olimpián?
(Pollonia harsányan felnevet míg Jonathan komoly tekintetet vet a lányra. Pollonia megszeppen majd elhallgat, s mindketten előre bámulva folytatják vacsorájukat)
Jonathan:Nem tudom, hogy menni fog-e.
Pollonia:Ha kétségekkel akarsz indulni akkor inkább ne is indulj.
Jonathan:Nem indulok az Olimpián. Még a területibe is alig, ha sikerül bronzot nyernem.
Pollonia:Tudom. Csak mondom.
(Jonathan hirtelen megáll mire Pollonia is felfigyel, s ő is megállván kérdően pillant a férfira aki komoly hangvétellel magyarázkodik)
Jonathan:Figyelj! Én vonzódom hozzád. Nem tudom, hogy te is érzed-e ezt, de én..
(Pollonia mit sem hallván közbevág)
Pollonia:Jonathan, én nem fogok senkivel sem kapcsolatban lenni! Erről már beszéltünk vagy százszor!
Jonathan:És ha elválok?!
Pollonia:Tök mindegy! Ha elválsz, ha nem! Nekem ez így pont jó, ahogy van! Látjuk egymást, összefutunk, szexelünk. Minek kell még több?
Jonathan:Hát.. te miért érnéd be kevesebbel, ha egyszer ebből sokkalta többet is ki lehet hozni? Ez olyan, mint a kalapácsvetés. Az aranyért megyünk! Küzdünk. A legjobb eredményért amit csak elérhetünk.
(Pollonia lepillant a földre majd belekócol a hajába, s végül mélyen a férfi szemeibe néz fájdalmas tekintetével)
Pollonia:Az élet nem olyan, mint a kalapácsvetés Jonathan. Az annál sokkal bonyolultabb.
(Pollonia félrehúzza a száját majd gyors puszit nyom a férfi arcára, s köszönés nélkül elsétál)
...
(Karen, a fiatal bombázó egy tűzoltóautó utasterében lovagol egy testes férfi ölében mikor a férfi mozgása egyre csak felgyorsul, egyre csak gyorsabban nyög, lélegzik, s végül harsány nyögésekkel eléri a csúcsot. A férfi hátradől, Karen pedig előre hogy tovább csókolgathassa az izmos testet. Karen hosszú fekete barna haja ráhull az ismos, szőrtelen testre, szája pedig a férfi mellbimbóin járnak mire az tovább nyög az élvezet utóhatásaitól. A férfi átöleli, s magához húzza a nőt)
Zoltan:Ah, Karen.
(Karen rámosolyog a férfira)
Karen:Na?
(A férfi elneveti magát)
Zoltan:Igazad volt. Nem bántam meg, hogy meglátogattál.
Karen:Nekem mindig igazam van.
Zoltan:Ezért vagy olyan veszélyes.
(Egy mobil csörgése hirtelen félbeszakítja a felek beszélgetését. A férfi felismeri a hangot majd kotorászni kezd az anyósülésen az odaszórt ruhák között mire megtalálja a készüléket és válaszol a hívásra. A férfi mutatóujját szájára teszi, s sürgetve a nőre néz)
Zoltan:Igen drágám! Persze. Ott leszek, ne aggódj! Micsoda?! Tíz perc múlva kezdődik?! Ó. Ö. Már úton vagyok ne aggódj. Puszi-puszi, már ott is vagyok. Szeretlek! Szia drágám!
(Karen feldühödve száll ki a férfi öléből, szedi össze a cuccait, s lép ki - majd le a magas járműről. A férfi nem szól egy szót sem csak nézi ahogy Karen eltűnik a horizontról ezen garázs egyik mosdójába menet)
...
(Fehér csipkés tangabugyiban, s fehér pólóban fetreng az ágyban Mariella a teltkarcsú, rövid hajú, fekete szépség miközben a távirányítót nyomkodja és a telfonjába beszél)
Mariella:Basszus hol vagytok?! Itt fekszek már vagy másfél órája és nem tudok senkivel sem beszélni! El sem hiszitek, de épp fekete fehér rajzfilmet nézek. Miki egeret. Behalok. Hívjatok. Ne legyetek már kikapcsolva, belehalok az unalomba és valami történt ma velem amit muszáj, hogy megosszak valakivel, mert szétrobbanok. Nekem csak egy fül kéne vagy egy száj. Méghogy a teknika mindent megoldott. Hülyeség.
(Mariella lenyomja a telefont, leteszi maga mellé majd hason fekve az ágyon a tévével szemben hasalva nyomogatja a távirányítot, s közben savanyú képeket vág a különböző Asztro -és Tele show műsorokra)
Mariella:Hülyeség. Tovább. Hülyeség. Ez is hülyeség. Basszus, ne már!
(Mariella telefonja hirtelen megcsörren amire azonnal reagál)
Mariella:Na végre!
(A vonal végén azonban csak recseség hallatszik, de egy árva lélek hangja sem)
Mariella:Haló?!
(Mariella magához húzza takaróját amin fekszik)
Mariella:Haló?! Ki szórakozik?!
(A vonal megszakad. Mariella leteszi telefonját maga mellé, körülnéz a szobában melynek ablakain már rég lehúzta a redőnyöket. A szobában szekrényeken, az öltöző asztalán, az ágyán és a tévén kívül szinte alig van valami. Némi virág és festménydekorációt leszámítva)
(A telefon újra csörög. Mariella kissé megijedve néz a mobilra, de újra válaszol)
Mariella:Haló?!
(Egy recsegő, eltorzított, sustorgó mély hang szólal meg a vonal tulsó végéről)
-Haa.. ahh...
(Mariella homloka összerándul, teste libabőrös lesz)
Mariella:Haló?! Ki az?! Ki szórakozik?! Mégegy ilyen és hívom a rendőrséget!
-..haaa...aaaa...haaa.aa..
(Mariella szemei kigubbadnak majd hirtelen az egész házban kihunynak a fények. A televízió kikapcsol, s az egész szobát a teljes sötétség öleli körbe. Mariella úgy érzi, mintha hirtelen egy szörnyeteg gyomrában lenne. Mariella szemei hirtelen átállnak a szoba sötétjére, a már halványan látja ahogy a szoba ajtaja kinyílik. A lány megbénulva fekszik az ágyon, telefonját leejti kezéből amely lecsúszik a padlóra. Az ajtó nyikorogva kinyílik majd Mariella rápillant a beáramló sötétebb árnyékra amely egy hatalmas fekete kosztumöt vagy valamiféle esőkabátot visel, mindenesetre csak az alakja látszik ahogy mozog. Mariella megfagy a félelemtől. teste lebénul, a hatalmas alak pedig nekifutásból elindul a lány felé, kezében a hatalmas konyhakéssel. Mariella torkaszakadtából sikít)
Mariella:Ááááááááááááááááááááááááááááááh!





A sorozat támogatója a Szeretők c. amerikai sorozat első számú magyar rajongói oldala: